Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-11 / 213. szám
fi diplomásnak is tanulnia kell 30 vagonos pótszerződés Megtalálja-e helyét egy diplomás a gyárban? Befogadja-e a kollektíva? Van-e lehetősége tudása hasznosítására, bővítésére? Mennyiben tér el az egyetemen szerzett elmélet a gyakorlat valóságától? — ezeket a kérdéseket feszegettem a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, ahol a tíz közül két gépész- mérnökkel találkoztam. Bodo- /sí Tamás tíz éve érkezett a Budapesti Műszaki Egyetem textilmérnöki karáról, Nagy Kálmánná pedig ugyanonnan, két napja. Bodosi Tamás mintha állandóan azon törné a fejét, hogyan forgathatná ki sarkából a világot. Nem hasonlít azokhoz az emberekhez, akik világmegváltóként jönnek ki az iskolából, azután a kezdeti kudarcoktól fásultakká vál- | nak. Pedig a fiatal törekvők kezdeti sikertelensége nála sem maradhatott el: lelkese- ; désében 6zinte elárasztotta a gyárat újításaival, melyeket rendre elutasítottak. Késhegyig menő veszekedések, hadakozások után mostanában látja be, hogy ha akkor átfogóan tudta volna nézni a gyárat, a munka bonyolult folyamatát, akkor nem kardoskodott volna egy-égy részkérdés megváltoztatásáért. — Hamarosan rájöttem, mennyire hiányzik, hogy a gyári ügyvitelt nem tanították az egyetemen. Magamtpl kellett rájönnöm, hogy mi a formája annak, hogy valami végigmehessen; hogy ki miért felel. Könnyebb lett volna a dolgom, ha már korábban ismerem a szervezeti felépítést. | Ugyanakkor a modern, sok gyakorlattal teletűzdelt oktatásnak jó hasznát vettem, mert nem lehetett »megetetni-«. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy érkezésem után azonnal szinte szétszereltem a gyárat. Tudni akartam, hogy a szaki milyen fogásokat, szakmai trükköket alkalmaz. Azután hasznos volt számomra, hogy fél évi gyakornokság után kutatómérnöknek neveztek ki, majd két, évig a meo vezetője voltam. Az utóbbi azért volt jó, mert egy kis csoportnál tanultam meg a I vezetés keserveit. Azt szintén ■ nem tanították, hogyan kell j jó munkahelyi légkört teremteni, hogyan lehet ésszerű el- i képzelást meggyőzéssel elfo- I gadtatni, partnereket találni a Két műszakban szántanak Kezdődik a vetés, a kukoricabetakarítás Mesztegnyőn (Tudósítónktól.) 2600 hektár szántóterületen gazdálkodik a mesztegnyőd La- di János Termelőszövetkezet. Ezen az őszön 1030 hektárról kell betakarítani a termést, és 1100 hektáron kell vetni. A nagy feladat ütemes, jól szervezett munkát igényel. A szövetkezet holnap lát hozzá a 80 hektár cukorrépa szedéséhez. *ár ezt a területet jég verte, mégis 350 mázsa répát várnak hektáronként. Folyamatosan silóznak, a tervek szerint 250 vagonnyit tárolnak. Ebből 130 vagon már kész. A gazdaság tagja az IKR rendszernek, 950 hektáron van fővetésű kukoricájuk. 300 hektáron a jég 20 százalékos kárt okozott, de a terméskilátások így is elfogadhatók; 50 mázsát várnak hektáronként májusi morzsol tban számítva. 120 hektáron már úgy beérett a kukorica, hogy holnap ennek is megkezdik a betakarítását. Bizonyára nagy hasznát veszik a Bábolna szárítónak, amely naponta 20 vagon kukoricát szárít 14 százalékosra. A kukorica után a másodvetésű hajdinát helyezik biztonságba, melyet 100 hektáron termelnek. A vetést már augusztus 25- j ón megkezdték. 260 hektáron földbe került a repce, a mustár, a köles, a biborhere és a takarmánykeverék magja. Elkészült az 50 hektár őszi árpa magágya is, amelynek vetését ma kezdik. Azután a 100 hektár rozs és a 700 hektár búza következik. A betakarításnál 8 kombájn dolgozik, 12 erőgép pedig szánt-vet. A szövetkezet elkészítette az őszi munkák tervét: október 15-re befejezik a vetést. Az ősz folyamán 22 vagon műtrágyát használnak fel. A befejezésig munkaszüneti napokon is dolgoznak; két műszakban, éjjel-nappal szántanak az IHC traktorok vezetői. közös cél eléréséhez, kedvet csinálni az új módszerek alkalmazásához, és bizonyítási lehetőséget szerezni. Mert ha mindezt nem sikerült volna elérnem, óikkor »megfúrhatták« volna a terveimet. Boldog vagyok, hogy sikerült mind az ötven beosztottamat, minden helyzetben magam mögött tudni. Bodosi Tamás huszonhat évesen lett üzemvezető, éppen akkor, amikor a gyár hatalmas rekonstrukciója kezdődött. Itt a szervezés összetett tudományát sajátította el. — Csuda öröm, amikor egy egész gépsor helyett egyetlen gép tudja ugyanazt. Mikor tanúi lehetünk annak, hogy az egyre fogyatkozó munkáskezek ellenére 'is mind több fonal hagyja el raktárainkat. 1972-ben gazdaságmérnöki diplomát szerzett Bodosi Tamás, és ugyanebben az évben lett a hatalmas fonó II. üzem vezetője. — Sokat kell olvasnunk; a szakirodalmat böngésznünk, lesni, hogy más üzemek hol tartanak, hiszen míg 1945-ben a textiliparnak munkaerőfoglalkoztatási funkciója volt, addig ma már munkaerőgondok fojtogatják az iparágat. Elsősorban a szervezésben kíván ez tőlünk előrelépést. A beszélgetés hevében szinte megfeledkeztünk az ifjú kolléganőről: — örülök, hogy egy előttem járó útját így végig »puskázhattam« — mondja. •— Tavaly egyhónapos termelési gyakorlaton ismerkedtem a fonodával, mégis, a második napon még nem győz nézni, fülelni az új ember. A ma divatos szólással élve, a beilleszkedésem eddig zökkenő- mentes. Mire megérkeztem, már kijelölt helyem is volt, ami — kollégáimtól értesülve — nem kis dolog. Ső^, igen kedvező feltételekkel fogadtak, kétezer forintos kezdő fizetéssel, és máris kezembe nyomtak egy olyan tematikát, amelyből könnyűszerrel megismerhetem a gyár egész felépítését, életét. Egyébként éppen e beszélgetés előtt kecsegtető ajánlatot kaptam: a gyár felajánlotta, hogy félvagy egyéves továbbképzésre küld a Textilipari Kutatóintézetbe. A gyár részéről tehát teljes anyagi, erkölcsi megbecsülést és bizalmat tapasztalok. Most aztán rajtam a sor. Csak hát... Ahhoz, hogy már csinálhassak valamit, sok minden mást is kellett volna tanulni az egyetemen. Egyelőre tehát a szemlélődés marad. Gombos Jolán Kifizetődő lisztkészítés Az üzemben naponta 100 mázsa takarmánylisztet készítenek a nyers pillangósból. Telik a pótkocsi apróra szecskázott lucernával. A zöldtakarmányt betakarító gép | széles kört/ ír le a táblán, azután felbúg a vontató traktor motorja, s az E—067-es ismét a sűrű hövényt »falja*. Király László traktoros és Orsós István, a munkagép kezelője, kisebb megszakítással már két éve dolgozik együtt ebben a munkában. A traktoros így beszél a mostani feladátról: — Ez a munka egyike azoknak, amelyeket legjobban szerettek. Előzőleg Orkánnal Silóztam, szalmalehúzásban, i talajmunkákban vettem részt. Én a szállításhoz, a gyűrűs- hengerezéshez meg a vetéshez sorolom ezt a szecskázást a kereset szempontjából. A teljesítményt a lisztkészítő üzem termelése alapján számolják eL Több éve dolgozik eredményesen a szentgáloskéri IX. Pártkongresszus Termelőszövetkezet lucernaliszt-készítő üzeme, de az idén érik el a legnagyobb bevételt. 50 vagon liszt készítését tervezték, s már eddig elkerülték a 61 vagont. Számítások szerint eléri a 80 vagont, éppen ezért a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal kötött, 30 Vagonra szóló értékesítési szerződést megtoldottak további 30 vagonos pótszerződéssel. Már ebből is átadtak 20 vagonnal a vállalatnak. A lucernaliszt-készítés a tervezett 870 ezer forint helyett 1,7 milliós bevételt ígér a szentgáloskéri termelőszövetkezetnek. Az idei rendkívül csapadékos nyárban jelentős mennyiségű pillangóst tudtak megmenteni takarmányozás céljára az üzem révén. Naponta I átlagosan száz mázsa lisztet készítenek három műszakban, ennek a négyszeresét hordják be nyers lucernaként a vontatók a határból. Tavaly még exportáltak — a vállalat közreműködésivel — a termék - I bői, az idén a saját szükségleten felüli részt, amely az összes termelésnek a nagyobb hányada, a gabonaiparnak adják el: a mernyei takarmánykeverőbe szállítják. Előreláthatóan szeptember 25-ig tart a lucernaliszt-készítés, de a most foglalkoztatott dolgozóknak azt követően is lesz munkájuk az üzemben. Miután elfogy a lucerna, a csalamádénak vetett kukoricát szecskázzák, s ebből készítenek lisztet. A szövetkezet szakemberei szerint ezzel a porított takarmánnyal jól helyettesíthetik a korpát az állatállomány etetésénél. H. F. Nő az ellenőrzés fontossága a (sz-ekbcn Tapasztalatcsere Somogysárdon Több mint harmincán vettek részt tegnap Somogysárdon azon a tapasztalatcserén, amelyet a Közép-somogyi Terme- 1 lőszövetkezeték Területi Szö- i vétségé rendezett a tagszövetkezetek ellenőrző bizottsági elnökeinek. A vendégeiket Vö- rös Vince, a községi pártvezetőség titkára köszöntötte, és ismertette a helyi termelőszövetkezet szervezeti fölépítését, termelési eredményeit, a gazdálkodásban elért fejlődést. A Somogy megyei Ügyész- j ség képviselőjében dr. Márton i László arról Szólt, milyen ta- i pasztalatokat szereztek a tör- i vényességi vizsgálatok folya- ! mán a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok munkájáról. A szövetkezeti törvényből fakadó jogokról és kötelezettségekről is beszélt. Egyes ese- | teket említve mutatta be — a részvevők okulására —. ’ mi lyen hiányosságokat tártak föl az ügyészségi vizsgálatok az Mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen-egy versenyt? Tudás, rátermettség, tapasztalat, egy kis szerencse. Vannak versenyek, melyekhez valamilyen eszköz is, vagy — mint Csincsi Albert esetében — gép, pontosabban kombájn. Csincsi Albert ugyanis a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége által meghirdetett gabonabetakarítási verseny győztese. A verseny két kategóriában zajlott, egyikben a kedvező, másikban a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kom- bájnosai vettek részt. Csincsi Albert? az utóbbi csoportban lett első, kiemelkedő teljesítménnyel. Egyetlen volt a mezőnyben, aki 100 százalék feletti, 122 százalékos teljesítményt nyújtott. Az alap, amely, hez viszonyítottak, a 10 órás munkanap során betakarítható menynyi ség. I A kányái Március 15. Tsz kombájnosa SzK—4-esével maga mögé utasította a Claas Dominátorokat, a John Deere- ket, bebizonyítva ezzel, hogy nemcsak a gép márkája számít; az eredmény attól is függ, aki a gépet vezeti. Kányán azt mondták: Csincsi Albert vérbeli kombájnos. Amikor megkezdődik a lucerna betakarítása, kivonul gépével a határba, és az utolsó szál kukorica levágásáig alig-alig tart pihenőt. Amikor a tszirodánál kerestük, az egyik kukoricatáblára irányítottak, alpol éppen a silónak, valót takarították be. Ott dübörgött az SZK—4-es is. — Ez nem az a gép, amelyikkel a gabonabetakarításnál dolgoztam, és a versenyt nyertem — mondja a kombájnos. — Azzal most kukoricát morzsolnak. Ezen egy társam dolgozott, én csak nemrég ültem rá. Kedvelem az SZK—4-ese- ket. 1964-ben jöttem a gazdasághoz, SZK—3-asra ültem először, azután jött a mostani. Nem mondom, hogy modern gépek. Nincs légkondicionált vezetőfülke, sok a por, meg nagy a zaj is, de aki megbecsüli, jól bánik vele, azt a gép sem hagyja cserben. A gabonabetakarításról, a versenyről beszélgetünk. Arról, milyen szempontok érvényesültek elsősorban. — Lényeges volt, hogy a szemveszteséget a minimumra csökkentsük Erre természetesen akkor is vigyázni kell, ha nincs verseny. Az az igazság, hogy az ember kétféleképpen dolgozhat, pontosan és rosszul. Ha van verseny, ha nincs. Csak úgy ér valamit a munkája, ha verseny nélkül is becsületesen elvégzi. — Hogyan alakultak a napi teljesítmények? — Ez nagyon változó volt. Attól függött, milyen táblán dolgoztunk. Volt, amikor csak 250 mázsát sikerült learatni, máskor meg 400-at. összesen hetvenhárom vagonnal takarítottunk be. a kombájn meg én. Több mint egy hónapig arattunk, nem mondom, kicsit elfáradtam. Ez volt a tizedik aratásom, lehet, hogy az utolsó. Igaz, még csak harminckilenc éves vagyok, de tíz év kombájnon nem kis idő. A lábaim nem bírják. Csincsi Albert eredetileg szerelő. — A gépműhely szocialista brigádjának vagyok a tagja. Télen ott dolgozom. Aztán tavasszal fel a kombájnra. | — Kényszerpihenőt nem kellett tartani az aratás idején? — Nem fordult elő komo- I lyabb géphiba. A kisebbeket a j helyszínen kijavítottuk. Az aratási műszakot jól megszer- i vezték az üzemben, egy műhelykocsi állandóan a helyszí- j nen volt. — Először vett részt versenyen? — Nem. Két éve is neveztem, akkor a barátom nyerte. — A gazdaságban elismerték a munkáját? — összesen 8800 forintot kerestem. A különjutalom még hátravan, mert a főagronómus elvtárs mondta, az is lesz. A tsz-szövetségtől oklevelet és 1500 forint jutalmat kapok. Dán Tibor „A kombájn, meg én A kánjai győztes Farkas Kálmán, a somogy- sárdi termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke elő-" adásában arról beszélt: milyen helyet, szerepet tölt be az ellenőrzés a somogysárdi tsz-ben. A témát két fontos területre bontotta, s külön szólt — elemző részletességgel — a munkaköri ellenőrzésről, illetve az ellenőrző bizottság testületi munkájáról, tevékenységének hatékonyságáról. Mindkét terület fontos része a gazdaság belső ellenőrzési rendszerének. Ebben a közös gazdaságban öttagú ellenőrző bizottság dolgozik — közülük kettő nő. a többiek férfiak —, s minthogy ott vannak a termelés különböző helyein, ismerik a szövetkezetben folyó munkákat, az eredmények mellett az előforduló [ hibákat is. Minden évben j munkaterv szerint tevékenykednek, végzik ellenőrzéseiket, s hogy az egész gazdaságról folyamatosan átfogó képet kaphassanak; a vezetőség félévenként tájékoztatja a bizottságot. utóbbi időben. Az előadásokat sok hozzászólás követte. A felszólalók elmondták munkájuk tapasztalatait. Kiss István, a batsi termelőszövetkezet , ellenőrző bizottságának elnöke például összehasonlította saját gazdaságuk ellenőrző munkájának módszerét a házigazda termelőszövetkezetnél látott-hallott gyakorlattal. A tapasztalatcsere tanulságai rtaik összefoglalásaként Körmendi Ottó, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa — az ötödik ötéves terv feladataira utalva — felhívta a figyelmet az ellenőrzés növekvő fontosságára. Az okszerű takarékosság megvalósítása mindenütt fokozza a felelősseget, s ebben az ellenőrzés akkor töltheti be hatékonyan a szerepét, ha minden munkahelyen, valamennyi munkafolyamatban érvényesül. A módszereket illetően máris akadt átvételre érdemes. Ezért is hasznos volt a bizottsági elnökök tegnapi, somogysárdi összejövetele. A 134. nyugat-szibériai kőolajlelőhely A híres tyumenyi olajmezők egyik központja, Szurgut város közelében új kőolajlelőhelyre bukkantak a kutatóik. Az 1971 óta Nyugat-Szibériá- ban feltárt kőolaj, és földgázlelőhelyek sorában a 47., a munkálatok kezdetéből számítva pedig a 134. lelőhelyet mindössze néhány kilométer választja el a holmogorszkitól, melynek kiaknázása már folyik. Az új »olaj-paradicsom«- ot a tyumenyi kőolaj első felfedezőinek egyikéről, N. Me- Uk-Kamarov fúrómesterről nevezték el. Ez évben a nyugat-szibériai körzetben 147 millió tonna kőolajat hoznak felszínre. Somogyi Néplap o
