Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Klem tudom, mások ho- * ’ gyan emlékeznek rá: én fénybe mártva, fényekkel birkózva, a fény lobogó vál­tozataiban látom kilencszáz- negyvenöt tavaszát. Amikor elhallgatott az utolsó aknavető, s először jöttünk fel a mélyből, a Gel­lérthegy ostroma után, még februárban: fény fogadott a feldúlt kertben, szemet fájdí- tó sok fény a félig leroskadt ház előtt. Olyan telt, duz­zadt, vastag fény, mint egy húsos szirmú virág. Mögöt­tünk a pince, a homály, a mécsesbüz, a falakon a sa- ---------------------­l étrom, tü­dőnkben az el­akadó léleg- Illés Endre zet — és a vakondélet után szinte kábított a sár­ga húsú fény Valószínűtlen­sége. Csak óvatosan lehe- ______________ t ett nyelde- kelni, mint egy ismeretlen szeszt. De néhány nap múlva már ragacsos és csúfondáros lett. Rátenyerelt a fagyott a föld­re, és azon nyomban már öntötte el a meredek hegyi utcákat. Mint a hangyavo­nulatok, hátizsákok és embe­rek nyomakodtak minden­felé. A tegnapi fény elkeve­redett a mai sárral. Azután patakokban kezdett ömleni. Ügy zuhogott lefelé, mint egy vízesés. Ekkor már vad kopácsolás harsogott a hegyen. A háztetőkön fér­fiak, a roncsolt, üres ablak­keretekben asszonyok és öre­gek: a tetőket cseréppel, deszkával és bádoglemezek­kel foltozták, az ablakokra zsíros csomagolópapírt ra­gasztottak. Erre a hangos, boldog, első rendtevésre öm­lött a sok fény. Aki megfür- dött benne, piros és barna lett a vizeséskedvű sugárzás­tól. De itt már megszakítom annak a tavasznak fénylő és új emberhullámok sodor­tak különböző íróasztalokhoz. Valamilyen igazolványféle kellett volna. Át akartam ke­rülni Pestre, s figyelmeztet­tek: jó ilyenkor a pecsétes írás. Már megvolt az igazol­vány, a legújabb alkalmi pe­csétet is ráütötték, s már ki­felé tartottam a zsírért lisz­tet cserélők gyűrűiből, a szö­vettel, törmelékarannyal és lakással üzletezők izgatott csoportjaiból, amikor ismerő­sök állítottak meg. Egyszer­re két halált is mondtak. Még januárban meghalt A lény alakváltozásai legjobb barátom, örley Ist­ván, a nagyon tehetséges, fia­tal novellista, az igazságosan irgalmatlan kritikus. Milyen biztató, hirtelen felragyogó tehetség volt. Milyen mere­deken indult felfelé — és már másfél hónapja halott! Egy repülőtámadás szüneté­ben néhány cigarettaszippan­tásra az óvóhelyről kilépett az udvarra, ott érte őt a vá­ratlan repesz. »-Csak annyi maradt az arcából, mint egy álarc. A homlok és a száj* — közölte hírmondónk M alakváltozásait. Hogy a na­gyon erős fénynek milyen sötét, alattomos, vad az ár­nyéka — ezt is azon a tava­szon tanultam meg. Sok-sok év. múltán sem tudom elke­rülni a hangos, boldog fény pillanatokra feltűnő sötét ár­nyékát. Már rendezkedett akkor az élet, éledeztek a hivatalok; a hídjait vesztett Dunán né­hány rozzant csónak is átme­részkedett a túlsó partra. Egy délelőtt a budai elöljá­róság zsúfolt szobáiban új Demény Ottó PINCESZER Az ég felé emelt kéz benne a csillogó pohár látom én mint sáfárkodik tőkéjével a gazda aki görnyedve megteremti az ünnep tiszta italát élvén makacs egyszerűséggel a ravaszságot megveti s tudja: nem kell a borba más csak sustorgó must csak őszutói pincemeleg csak pontos figyelem törődés a hordó bársony hamva kő hűvössége korom penész amit a föld és ég megad és az ö boldog fáradtsága hogy emelvén a poharat ne seprő s émelyítő anslag édessége a nyelv alatt de napfény illat tz erő intha fejbe ütöttek volna a fényben. M.ert az a tavaszi fény még ide is bejött, a füstös, zajos, bűzös hivatali szobákba. És rögtön utána másvalaki egy másik halált mondott. Nyilasok és SS-katonák még december­ben elfogták, leütötték és a Liszt Ferenc téren egy tö­megsírba lökték Gábor Igná­cot. Pestre kerülve még egyetemi éveiben megismer­hettem őt. A magyar vers és nyelv szerelmese volt. Milyen félelmetesen sokat tudott, milyen szellemesen vívott! Évek óta izgalommal figyeltem harcias, eszmé­nyien tiszta párbajait Babits Mihállyal, Horvátul Jánossal — az ősi magyar versritmus vitatott kérdéseiről. A nagy vitákat most egy otromba géppisztolysorozat vagta el. Megrendített a két halál. Pedig már ismerősként üd­vözölhettem volna, mert né­hány hete engem is súrolt. Nevemre szóló katonai behí­vóval szökevényként éltem karácsony óta a Ménesi úti házban. Már feljelentették, és a razziáktól csak egy súlyos tüdőgyulladás mentett meg. Orvos egyszer látott, akkor is golyózáporban jött el. Egyet­len orvossága a vizes lepedő volt, abba csavartak. Hogy meg fogok halni, arra egy­két jel félreérthetetlenül in­tett. Még karácsony előtt a szomszédban lakó fiatal iro­dalomtörténész megajándé­kozott két csinos különle- nyomattal: Verhaeren tájver- seit taglalta az egyik, Höl­derlin misztikáját a másik. Az orvos diagnózisa után, a körülményeket mérlegelve, irodalomtörténészem is át­jött, ő is golyózáporban, s fe­leségemtől visszakérte a két különlenyomatot. Mert mi­nek maradjon egy haldokló­nál Verhaeren és Hölderlin? Az is rossz volt, hogy negyvenegv fokos lázzal bir­kózva is emlékeztem Csoko nai tüdőgyulladást köszöntő versére, különösen ezekre a sorokra: »Szívem megett egy láthatatlan kéznek nyila bé­lévé áll — Sarkaval rugdos két halál.« A vizes lepedő végül is erősebbnek bizonyult a tü­dőgyulladásnál, de a halál nem hagyott el. Már nem az én halálom, másoké. Ahány ismerőssel találkoztam Pestre átérye, annyiszor lépett elém a halál. Nem a boldog vég, aminek Homérosz nevezi: »Mézízű mély álom«. Sokkal inkább Racine Phaedrájának szólítása: »Jégnél hidegebb fagy.« A Váci utcában, romok kö­zött botladoz- -------- - va, találkoz­tam Szerb An- talnéval. A ki­égett kiraka­tokban lepény­árusok — és a feleség sze­mében a ki­égett reménv. Egyszerre há­rom halált-------------------- vezet elém: S zerb Anta­. lét, Sárközi Györgyét és Halász Gáborét. »Mint a fal. Százszor neki­megyek és hiába, századszor- ra sem tudom áttörni.« Ezt mondta. Már tudom, soha nem fogom elfelejteni a sza­vait. Szerb már nem írja meg regényét, pedig izgalmas folytatással biztattak meg­jelent fejezetei. Es Halász Gábor sem tartja meg ígére­tét. Azt ígérte: a teljes Ma­dách második kiadása elé nagy Madách-életrajzot ír. Ezt is leütötték puskatussal. Nehéz folytatni... Már ' csak a legutolsót. A legszo- rongatóbbat. Már nyár van, ősz van. A könyvkiadóban íróasztalo­mon Radnóti Miklóö utolsó verses kötelének kézirata. Nem, meg nem kötet. Csak egybegyűjtötí. utolsó versei. Azt sem tudjyk, él-e Radnó­ti? Csak kétségbeesetten re­méljük: talán él. De ha él, neki kell kötetté formálni ezeket a félelmetes verseket, köztük az utolsó eklogákat. Nem, a kötet mégsem jelen­hetik meg. Meg kell várnunk őt. Várni kell rá, hogy ő építse fel ezt a kötetét is, olyan gondosan, mint előtte a többit. L assan öld meg, hadd érezze a halált — ad­ja Ifi a parancsot Camus Caligulája. Ezt a lassú, min­dennél fájdalmasabb halált éreztük mindannyian — ba­rátai — 1945-ben. És 1946- ban megjelenik a kötet. Rad­nóti Miklós utolsó verseskö­tete, a Tajtékos eg. A leg­utolsó versek mondják el a költő végső, szorongató üze­netét »fölöttünk fú a för­telmes halál". A fény alakváltozásainak feledhetetlen tavaszából ilyen sötét emlékek is szólnak sok­szor hozzám. Azt hiszem, mindannyiunkhoz. Legutolsó arcképe. Blaha Lujza Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1850. szeptember 8-án született — és 76 éves korában, 1926 ja­nuárjában halt meg — Blaha Lujza (eredeti nevén Reindl Lujza) színésznő, a század végi népszínművek híres primadonnája, »a nemzet csalogány a-. Apja huszártisztként végigharcolta a sza­badságharcot, majd Várai néven i'ándorszí- nésznek állt; anyja is színésznő volt. Apja ha­lála után egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásba a kislányt, aki először gyermek­szerepekkel lépett fel Győrött, 1858-ban, Kö­lesi Lujza néven: itt kapta első önálló szere­pét is, a Koldusnőben. Olyan sikere volt. hogy a Győri Hírlap külön cikket szentelt föllépé­sének. Blaha Lujza (1866-ban ugyanis férjhez ment Blaha János karmesterhez, s ettől kezdve ezt a nevet használta) újabb és újabb szerepekre szerződött. 1875. január 1-én Tóth Ede: A falu rossza című népszínművében Einum Rózsi szerepében lépett színpadra. Híre ekkor már országos volt; minden város, egyesület, szín­ház igyekezett legalább egy-egy vendégsze­replésre megnyerni. Honnan volt ez a nagy népszerűség? Onnan, hogy pontosan eltalálta, mit kíván a közönség, mi vonzza, mi érdekli, mi foglalkoztatja. Es azt nyújtotta, úgy, aho­gyan a magyar népnek még nem játszott és nem énekelt korábban senki. Elsősök félelme Kudarc és sikerélmény Új tanév kezdődött. Az ország lakqsságának tíz száza­léka az általános iskolák pad­jaiban ül. A »fiatal ország«. Mint minden tanévben, az idén is sok apró gyerek először lép­te át az iskola küszöbét. Az első napok már el is teltek. Meghatározó élményeket sze­reztek a legkisebb iskolások. Milyen változásokat hoz a gyerek életében az iskola? Ahogy dr. Nemes Lívia írja Pszichogén tünetképződés a kisiskolás korban című köny­vében: »A legtöbb gyermek ki­növi kisgyermekes rossz szoká­sait, többé már nem szopja az ujját, nem vizel ágyba, nem sir a sötétben anyja után, nem esik kétségbe, ha vágyairól időlegesen vagy néha véglege­sen le kell mondania.« Az idé­zett mondatból is világossá vá már a tanévnyitókor, mások­nak viszont az első napok, első hetek múltán. Válasszuk szét az egyformának tűnő, az ok— okozati összefüggésében azon­ban jól megkülönböztethető lé­teimet. Kétségkívül nagyon sóik csa­lódban hangzik el még az óvo­dából kinőtt, iskolába készülő gyerek előtt: »Megállj, majd az iskolában a tanító néni.. .!« Főként olyankor, ha a gyerek •rossz fát tesz a tűzre«. Szo­rongása félelemmé nőhet a tanévnyitóig. Szokatlan az iskolában a szituáció is: a tanulás. Meg- w.ünik a számonkérés nélküli ismeretszerzés ideje, amely az óvodában volt jellemző. A megszokott környezet után ide­gen emberre kell figyelniük a is az anyák egy része ludat alatt vagy tudatosan fél attól, hogy gyermeke elszakad vala­melyest tőle, emiatt rettenti cl akarva vagy akaratlanul fél­mondatokkal, fenyegetésekkel a leendő kisdiákot az iskolától. Tulajdonképpen természetes ez az aggódás bizonyos fokig. Hi­szen a gyermek csakugyan új körülmények közé, új közös­ségbe .csöppen, A jó szülő azon­ban elnyomja magában a je­lentkező aggodalmat, és igyek­szik felkészíteni a gyereket az iskolára. Együtt mennek tan­szereket. iskolaköpenyt, köny­veket vásárolni. Együtt néze­getik azokat. A félelem másik fajtája ké­sőbb, az első napok, hetek után jelentkezhet a gyerekben. Itt bizony már a környezetben kell az okot keresni. Ez a leg­több esetben elég hamar nyil­vánvalóvá válik, ha a szülő vagy a tanító odafigyel a kis­lik, hogy az iskoláskorral új gyerekeknek. Dr. Ränschburg | iskolásra. Dr. Erőss László A I — - - - I kudarcélmény nyomában című életszakasz kezdődik meg a gyerek életében, mely egyre tárul az évekkel a felnőttkori teljesség felé. Mégsem zavartalan' mindig az iskolakezdés minden tanu­lónál. Ha nem is rettegést, de bizonyos félelmet olvas ki a pedagógus némelyik kis elsős Jenő utal Félelem, harag ag~ resszió című könyvében a szü­lői felelősségre: »Az iskola - fóbia hátterében általában túl erős anya—gyermek kapcsola­tot találunk, amelyhez valójá­ban az anya ragaszkodik job­ban. Úgy látja, hogy a világ tele van szörnyűségekkel, me- motteasot. levertséget tapasz- lyek mind gyermeket fenyege- I uln‘\ a tanulókon. ugyanilyen tanulmányában hívja fel a fi­gyelmet arra, milyen nagy szerepe lehet a mikrokörnye­zetnek a tanulói személyiség alakulására. Ha például a tanteremben a levegő széndioxid-tartalma na­gyobb a kelleténél, már nye­lik. de a legveszélyesebb hely ! szeméből. Van olyan, akinek I kétségtelenül az iskola.« Vagy­Nehés úton Az italtól a gyógyintézetig Schaar Er »éhet: Boltívek. Különös ügyiratcsomót néz­tem végig a minap a kapos­vári járási és városi ügyészsé­gen és a járási egészségügyi osztályon. Az érdeklődéshez természetesen indítékot adott egy korábbi beszélgetés. Fia­tal házaspár keresett föl a j szerkesztőségben egy igen kü­lönös panasszal. A férj el- j mondta, hogy alkoholista, az j ital már kikezdte szervezetét, } idegrendszerét. Gyógyulni sze­retne, állapotán azonban a ko­rábbi — megyei kórházi — el­vonókúra sem segített. Ezért jutott arra az elhatározásra, hogy önként aláveti magát a kezelésnek a Szeged mélletti nagyfai alkoholelvonó mun­katerápiás intézetben. El­mondta azt is: tudja, hogy ez a kezelés jelentős időre »visz- szavonulást« jelent, mert az intézet zárt jellegű, s bírósági ítélettel utalják oda általában a pácienseket; olyanokat, akik ittas állapotban környezetüket veszélyeztetik is Rá azonban ez utóbbi nem jellemző. Ám az italnak nemcsak a szerve­zete, hanem a családja is ká­rát látja, hiszen emiatt bocsá­tották el legutóbbi munkahe­lyéről is. s azóta alkalmi mun­kát vállal, annak reményében, hogy beutalják az intézetbe, s kigyógyuljak bajából. Azt hinné az ember, hogy mi sem természetesebb ennél. Hiszen, ha önként vállalja va­laki, elhatározása nagyon is méltányolható, és bizonyára a huzavona is sokkal kevesebb. Mint kiderült, a dolog éppen a fordítottja. Ezért kereste föl a szerkesztőséget is. Az első ügyiraton — mely az illetékes községi tanácson ké­szült feljegyzés a beutalás ké­relmezéséről — még áprilisi dátum van. Ez a feljegyzés az. ügyészséghez került, onnan a szükséges dokumentumokért a járási egészségügyi osztályra, majd vissza az ügyészségre, s a még mindig hiányzó anya­gok miatt vissza a járási egészségügyi osztályra. Hosszú hónapok teltek el; környezet- tanulmány készült, s szakvé­lemény is a megyei kórházban. Szeptembert írunk, és még mindig nincs érdemi döntés az ügyben. Szó sincs arról, hogy az. ügyintézők bürokratikus aka­dékoskodás miatt ne méltá­nyolták volna a fiatalember elhatározását. Mivel az ilyen eljárásnak több jogi vonzata van, igen sok szigorú előírás köti a kezüket. Akármilyen különös: könnyebben menne a dolog, ha a fiatalember veszé­lyeztette volna a környezetét. Ez persze félelmetesen nevet­séges# javaslat, s egyben igen szomorú lenne, ha ez volna az egyetlen megoldás. Valójában nem is ez. Csakhát a hosszú várakozás, a huzavona sem el­fogadható. A dologhoz hozzá tartozik, hogy az ilyen ügyek intézése ritkaságuknál fogva, s a rendelet újkeletűsége miatt lassú még a járási egészség- ügyi osztályon. A rendhagyó esetben pedig igen sokat gon­dolkodtak azon, hogy mi a teendő. Véleményünk szerint az ilyen rendhagyó esetnek — de nevezzük inkább önkéntes vállalásnak — kell a leggyor­sabban elintéződnie. Jó volna i »és nélkül megszüntetni baji hatást válthat ki az is. ha a helyiség színeivel, berendezési tárgyaival és dekorációjával monotóniát sugall. Hamarabb fáradnak, hamarabb válnak in­gerlékenyebbé a gyerekek az ingerszegény környezetben. Nagyon fontos, hogy a tanulás, az első pillanattól kezdve örömélményeket hordozzon magában. Ezért nem különböz­tetik meg a tanulókat elsős korukban félévig az osztályza­tok sem. A magukkal hozott ku­darcélmények. félelmek is fo­kozódhatnak. ha ezeket nem ismerik föl. nem szüntetik meg a kisiskolás korban sem. A/, elhanyagolt gyerek társaival szemben korán hátrányba ke­rül, s a hátrányt szü'ői segí'­tehát olyan értelemben modo sítani a rendelkezést, hogy akiről az egészségügyi szak­emberek megállapitották: szá­mára szükséges a munkaterá­piás kezelés, s ezt önként vál­lalja. de környezetét nem ve­szélyezteti. azt az illetékes egészségügyi szakági vezető utalhassa oda. Egyszerűbb i,s lenne, s nem hónapokat, de még heteket sem kellene vár­ni. Már csak azért sem. mivel a nagyfai munkaterápiás inté­zeten bőven van hely... Ez a javaslat természetesen a jö­vő eseteire vonatkozik. Re­méljük azonban, hogy a fia­talember esetében most mar igen gyorsan születik érdemi határozat. Több ügyiraton is láttam felírva: soron kívül in­tézendő. Talán öt hónap eltel­tével végre valóban megkez­dődhet a nagyon várt gyógyu lás az intézetben. Tröszt Tibor sőt lehetetlen. Már most van példa arra. hogy a kisiskolás szülei lustaságból, nemtörő­dömségből nem szerzik be még a beszerezhető tanköny­veket sem. így a gyerek az eloő pillanattól kezdve hátrányba kerül a többiekhez viszonyít­va. S ez kudarchoz vezet, lelki traumához. A szorongás, dekoncentrált- ság, félelem csak érzelmi kap­csolat létesítésével, a törődés apróbb-nagyobb jeleinek meg- nyilatkoztatásával oldható fel, s fordítható sikerélménnyé idő­vel. Szülői, pedagógusi felelős­ség ez. s közös — összhangot feltételező — tevékenység. Leskó László SiI85ZSII!2$S P

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents