Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Hz együttműködés fejlesztése kölcsönös érdek Szép kenyér, formás péksütemény Szakmai táiékoztató és termékbemutató Legutóbb a negyedik ötéves terv indulásakor, 1970-ben fog­lalkozott a megyei párt-végre- hgjtóbizottság a mezőgazdasá­gi nagyüzemek és az élelmi- szeripari vállalatok együttmű­ködésével, és meghatározta azokat a feladatokat, melyeket a két ágazat fejlesztése érdeké­ben. a tervidőszakban végre kell hajtani. A kooperációk, a közös vállalkozások körének kiszélesítése, a kölcsönös elő' nilökön alapuló együttműködé­si formák tökéletesítése döntő eszköz az ágazatok továbbfej­lesztéséhez. Mit tettek a mező- gazdasági nagyüzemek és a ve­lük kapcsolatban álló vállala­tok az 1970-es határozat szelle­mében — ezt értékelte e heu ülésén a megyei párt-végrehaj- téb'zottság, s egyben megha­tározta az együttműködés to­vábbfejlesztésének feladatait is. Nőtt a termelési színvonal A negyedik ötéves terv so­rán a megye mezőgazdaságá­ban jelentős változás ment végbe. A területi és üzemi koncentráció, a szakosodás, a vezetési színvonal javulása, a termelési rendszerék viszony­lag gyors terjedése a mezőgaz- , daság iparszerű fejlődését eredményezte. A többtermelés pedig az áruértékesítés tartós növekedését hozta magával. Jól mutatja ezt az a tény. hogy a tervidőszak alatt a felvásá­rolt kenyérgabona mennyisége 97, a kukoricáé 174, a cukor­répáé 66, a vágósertésé 59 szá­zalékkal emelkedett. Érthető, hogy a növekvő árumennyiség megsokszorozta az élelmiszer- ipar feladatait is. A megye élelmiszeripari vállalatainál viszont a korábbi rekonstruk­ciókon, kisebb korszerűsítése­ken kívül számottevőbb fej­lesztés nem történt. Ezzel ma­gyarázható az a körülmény, hogy időszakonként feszültsé­gek, felvásárlási és feldolgozd~ si nehézségek keletkeznek, és jelentős árumennyiséget ki­szállítanak megyénkből. A burgonyának például 47,5 szá­zalékát, a vágósertés csaknem 39 százalékát, a zöldség-gyü­mölcs több mint felét a me­gjön kívül dolgozzák fel és értékesítik. Az ellentmondások megszün­tetése fontos megyei érdek. Ezért erőfeszítéseket tettek, hogy enyhüljön a feszültség. Befejeződött a tejipar rekonst­rukciója, új üzem építése kez­dődött; folyik a cukoripar re­konstrukciója, némileg javult a gabonaipar tárolási lehető­sége, a sző vetkezetek és tár­sulásaik is fokozták a feldol­gozást és az értékesítést. Ez­zel szemben ma sem rendezett a húsipar rekonstrukciója, fej­lesztése. A. végrehajtó bizottság meg­állapította. hogy az 1970-es ha­tározat szellemében több olyan közös vállalkozás alakult ki. ameiy előnyösen szolgálja a mezőgazdasagi üzemek és az élei műszeripari vállalatok fej­lődését. Az együttműködés gondjai A kapcsolatok fejlődését az egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevétele jelzi. Tér" fednek a hosszú távra szóló szerződések, csökkennek az ót" vétellel kapcsolatos viták. Csaknem valamennyi élelmi- szeripari vállalat fejlesztette szaktanácsadási hálózatát, anyagilag is támogatja az új eljárások bevezetését, a fej­lesztést szolgáló kutatásokat, Mindinkább gyakorlattá válik a fontosabb eszközök, beren­dezések közös üzemeltetése, az, hogy a vállalatok gépeket köl­csönöznek a gazdaságoknak. Több vállalat közreműködik a termeléshez szükséges gépek, anyagok beszerzésében, s fő­ként a zöldségágazatban tettek lépéseket azért, hogy a feldol­gozás elsődleges folyamatainak egy részét a termelő üzemben végezzék el. Mezőgazdasági üzemeink a termelés és a feldolgozás elkü­lönültségének megszüntetése érdekében jelentősen fejlesz­tették feldolgozó és értékesítő tevékenységüket. Több gazda­ság — a lábodi, a kaposvári, a balatonfenyvesi, a böhönyei, a siófoki — a szaktelepek épí­tésével egy időben berendezke­dett az állatok egy részének feldolgozására, értékesítésére. Elismerésre méltó intézkedé­seket tettek a helyi lakosság jobb ellátásáért. Ezzel függ össze, hogy például Siófokon, a barcsi szövetkezetben bővítik a korábban létrehozott, kis ka­pacitású feldolgozó üzemeket. Ezek a példák éppúgy, mint a létrehozott közös vállalkozá­sok, társulások (urebetinüzem, közös hasznosítású hűtőtároló, zöldségtermesztő társulás stb.) azt igazolják, hogy javult a gazdaságok és a vállalatok együttműködése, de még min­dig elmarad a lehetőségektől! A tartalmas és jelentős elő­nyökkel járó együttműködési formák továbbfejlesztését szá­mos körülmény fékezi. A kö­zös vállalkozások, beruházá­sok elterjedését elsősorban az akadályozza, hogy a megyében levő élelmiszeripari vállalatok nem rendelkeznek megfelelő önállósággal és kellő pénzzel. Legalább ekkora gond a külön­böző szektorok jogi kapcsol!' tainak rendezetlensége, az el­térő érdekeltségi és jövedelem­szabályozási rendszer. Végül a vezetők egy része a korábban »megbukott« társulások rossz példájára hivatkozva még mindig nem látja az együtt­működés szükségességét, elő­nyeit. Feladat — hosszú időre A mezőgazdaság termelési színvonalának emelése, a kon­centráció, a szakosodás szük­ségessé teszi a termelés, a fel­dolgozás és az értékesítés egy­ségének létrehozását. A mező' gazdaságnak és az élelmiszer~ iparnak az eddiginél sokke.l szervezettebb együttműködése így korántsem elhatározás dol­ga, hanem gazdasági szükség' szerűség! E tapasztalatokból következnek feí adataink is, melyek hosszú időre szóló, több éves, következtés munkát igényelnek. A tennivalók egy része a megyei, az üzemi, a vállalati vezetőkre hárul, más részük viszont határozott köz­ponti intézkedéseket kíván. Ez utóbbihoz tartozik az érdekelt' ségi rendszer népgazdasági szintű kidolgozása, a jogi sza­bályozás, az egységes elszámo' lás rendjének megteremtése. Sok fiatal életében jelentett fordulatot az elmúlt hét: 2200 új szakmunkás kezdett dol­gozni a megye különböző ipari és mezőgazdasági üzemeiben, I és mintegy 300 — Somogybán és az ország különböző felső- I oktatási intézményeiben vég­zett — friss diplomás fiatal j foglalta el megpályázott he-, lyét. Az első napok benyomd- i sairól még korai lenne meg­kérdezni őket, hiszen a kezde- ! ti időszak az ismerkedés, a tájékozódás jegyében telik el. Hogy milyen lesz a közérze­tük később, hogyan tudják mennél gazdagabban gyümöl- csöztetni elméleti tudásukat, jórészt tőlük — akaratuktól, igyekezetüktől — függ. De nemcsak tőlük: környezetük­től, vezetőiktől, munkatársaik­tól is. Nem mindegy ugyanis, milyen hangulati és társadal­mi körülményeket biztosítanak munkájukhoz, milyen felada­tokkal látják el őket. Idősebb kollégáik bizonyára érzik fe­lelősségüket, hiszen saját bő­rükön is tapasztalják: Somogy sok területen munkaerőhiány­nyal küzd, és e gond a közel­jövőben sem enyhül. Hiszen az idén — a hatását éppen e kor-, osztálynál érezhető népesedési hullámvölgy miatt — mintegy százötvennel kevesebb ipari tanuló kezdhette meg hétfőn tanulmányait, mint tavaly. Több éves távlatban azon­ban a helyzet biztató. Meg­nőtt az óvodás korúak száma, és az általános iskolák első rek iratkozott be, mint a múlt osztályaiba is jóval több gye-: 1 évben. Sajnos, elhelyezésük i nem zökkenőmentes. Különö- j sen a városokban és a na- j gyobb községekben nőtt meg j a délutános Csoportok száma, ami nagyobb terhet ró a gye­rekekre és a pedagógusokra. A megnövekedett tanulólét­számmal és a kötelező órák csökkenésével egyidejűleg nem került több nevelő az intézmé­nyekbe. Kaposváron 23 képe­sítés nélküli óvónőt kénytele­nek alkalmazni, de sok tanító hiányzik elsősorban, vidéken, főképp a nagyatádi járásban. Az idén feltűnő a középiskolai tanárhiány még a megyeszék­helyen is. A művelődésügyi osztály utolsó éves tanítókép­zősök és főiskolai hallgatók ki­kérésével próbál egyhíteni a gondokon. Nemcsak a gyerekeknek, ha­nem sok felnőttnek is a tanul­mányok megkezdését vagy folytatását jelenti szeptember elseje. Jó néhány an a szerve­zett önképzést választották tu­dásuk gyarapítására. így az idén is sokan jelentkeztek a TIT nyelvtanfolyamaira. Igaz, bizonyos vonatkozásban jobb, ha »egy nyelven beszélünk«, de ez nem zárja ki azt, hogy több nyelven is megértessük magunkat. Csak az a baj — régi tapasztalat —, hogy a kezdeti nekibuzdulás jó né­hány hallgatónál nem folyta­tódik rendszeres, állhatatos készségképzéssel, és a tanév végén marad az anyanyelv meg az ön vigasztalás: majd jövőre. A tanévkezdés gondjai, örö­mei sok család életében hoz­nak változást évről évre. Ami­ről azonban a megyei tanács októberi ülésén tárgyal majd. Somogy minden lakosát érinti: e testület azt vizsgálja meg, hogyan állunk a szolgáltatá­sokkal, mit kell tenni azért, hogy pontosabb, megbízha- j tóbb, gyorsabb munkát végez­zenek az erre létrehozott szer­vezetek. A megyei tanács vb keddi ülésén készítette el a végleges anyagot. Megállapí­tásaiból ízelítőként — hiszen az októberi ülésről részletesen beszámolunk — csak annyit: a korábban ellátatlan terüle­teken is javult a szolgáltatá­sok minősége; különösen a textiltisztításról, az elektro­mos eszközök és a gépkocsik javításáról mondható ez el. Ami természetesen nem jelen­ti a panaszok megszűnését —• elsősorban az elektro­mos készülékek javításában —, amint erről a szerkesztősé­günkhöz érkező levelek is árulkodnak. Mégis, jóleső ér­zéssel állapították meg a Ka­posvári Városi Tanács V. B. szerdai ülésén is, hogy az egyik legnagyobb szolgáltató vállalat, a Patyolat, jelentősen fejlesztette hálózatát az el­múlt években, miközben a munka minőségére is csak ritkán fordul elő panasz. És ha igen — erről is többször meggyőződhettünk —, mindig előzékenyen kijavítják azokat. Faál László Ezek a megyei intézkedések előfeltételei. Nem tűr azonban halasztást a megyén belüli feladatok végrehajtása sem. Mindenekelőtt szükség van a szemlélet megváltoztatására! Meg kell szüntetni azt a gya­korlatot, hogy a vezetők egy része nem lát túl a gazdaság, a vállalat saját feladatán, nem keresi, hogy milyen együttmű­ködési formával szolgálhatná jobban a saját és egyben a népgazdaság érdekeit. Több kezdeményezést Szervesen kapcsolódik eh­hez a mezőgazdasági és az élel­miszeripari tervek egyezteté­se. Az eddigi kedvező tapasz­talatok mindenképpen arra fi­gyelmeztetnek, hogy általános­sá kell tenni a hosszú távú termelési szerződéseket, me­lyek mind az iparnak, mind a termelőüzemnek biztonságot jelentenek. Ezzel együtt nélkü­lözhetetlen a termelési körze' tek kialakítása. A termelés és a feldolgozás összhangja érde­kében döntő fontosságú, hogy a folyamatban levő élelmiszer­ipari beruházásokat határidő' re befejezzék, és szélesítsék a közös beruházások körét. A jó kapcsolatot szolgálja az élel­miszeripari vállalatoknál kelet­kező melléktermékek mező- gazdasági hasznosítása. A vál­lalatoknak, az integráció veze' tőinek gondosan fel kell ké­szülniük e nagy munkára. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar közös, kölcsönös érdeke, hogy kezdeményezőbben, kő' vetkezetesebben, hatékonyab­ban munkálkodjon a fejlődés­hez nélkülözhetetlen együtt­működési formák kibontakoz­tatásán. Az embernek kedve támad kinyújtani a kezét, kiemelni helyéről a pirosra-ropogósra sült péksüteményt, hogy jó­ízűen beleharapjon ... Persze, a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos. így az egyetlen lehető­ség: szemmel »kóstolgatni« a mezőgazdasági kiállításon be­mutatott sütőipari termékeket. Az idea a tanácsi sütőipar termékei három-három arany-, és ezüst-, továbbá öt bronzér­met kaptak, az üdítőital-ipar­nak három ezüst- és egy bronzérem jutott. Kiss László, a MÉM főosztályvezetője, az Országos Sütőipari Szakmai Tanács titkára a mezőgazda- sági kiállításon tartott sajtó- tájékoztatón elmondta: a sü­tőipar és az üdítő italt előállí­tó ipar fejlődése egyenes kö­vetkezménye, illetve része a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlődésének. Tavaly csaknem hétszeresére nőtt — az 1950. évihez képest — a sütőipar termelése/ és már 186 féle péksüteményt készítettek. A tanácsi élelmiszeripar is több új termékkel lépett szín­re: a Somogy megyei Sütőipa­ri Vállalat például a 25 és 33 dekás csomagokban forgalom­ba hozott sós teasüteménnyel, a 20 dekás kókuszcsókkal. A IV. ötéves terv időszaká­ban 2,1 milliárd forintot for­dítottak, illetve fordítanak a tanácsi sütőipar fejlesztésére (többet, mint az előző 17 év­ben együttvéve). A termékek minőségének megóvásáért is sokat tehetnek, ha gondosan szállítják, tárolják a pékárut. Hazánkban számottevően nőtt az üdítő ital fogyasztása: 1960-ban az egy főre jutó évi fogyasztás még csak 4,8 liter volt, tavaly viszont már 26 li­ternél is több. Számításaik szerint a következő években 50—60 literre emelkedhet. 1968-ban kezdték a kólák gyártását, s a termékek gyor­san kedveltté váltak. Most a kereslet főképp a természetes eredetű ásványvíz termelésé­nek fokozását sürgeti. A ki­állításon szakmai elismerés­ben részesült a Deit üdítő. Ez a narancs-, illetve citromtar­talmú ital tartalmazza — a Pepsi- és a Coca-Colához, az Olympos Orange italokhoz és a paradicsomiéhez viszonyítva — a legkevesebb kalóriát, il­letve szénhidrátot. Engedély nélkül 1974. március 1-ig Kapos­váron összesen' 339 épületet emeltek engedély nélkül, s további 136 épült az engedé­lyezettől eltérő módon. Ezért a városi tanács építési osztá­lyán 116 380 ezer forint épí­tési bírságot vetettek ki, s el­rendelték 214 épület lebontá­sát. A fellebbezések során a városi tanács határozatai kö­zül 23-at megváltoztattak, és I 42 bírságot szüntettek meg. Ezek a számok azonban csak azokra az engedély nél- j kül épített házakra vonatkoz­nak, amelyekről tudott a ha­tóság. 1. Kaposvár, i szentjakabi vár­hegy. Csúnya, nyúlós, őszies az idő. A kerékgyötörte uta­kon vastagon ragad a sár. A házakból szöszmötölés, ajtó­csapkodás és a televízió hang­ja szűrődik ki. Házakból? A kolostorromot környező szelíd dombokon mindenfelé terjedelmes csalá­di házak, hivalkodó emeletes pinceépületek sorakoznak a szőlők, gyümölcsösök között. Több szintes épület a divat, követték hát a divatot a vár­hegyen is. Csend van errefe­lé, s jó levegő. Érdemes ide építeni. ♦rillany már van, s egy szép napon a tanácsta­gok útért, járdáért, vízért kez­dik majd verni az asztalt. Igazuk van? Az ember alap­vető joga, hogy házában kul­turált körülmények között éljen, ne lábaljon térdig érő sárban, s ne kelljen kilomé­terekről hordani az ivóvizet. Csak az a- bökkenő, hogy a várhegy nem lakásépítkezésre kijelölt terület. A rendezési terv és az építési előírások szejint az itteni szép szőlős­kertekben legföljebb tizen­két négyzetméteres alapterü­letű házikó emelhető pincével. A várhegy épületei nem ilye­nek. Akadt ugyan furfangos építtető, aki igyekezett tarta­ni magát az előíráshoz: az alapot tizenkét négyzetméter­re építtette, s ráhúzott négy szintet. Galambdúc — ez jut eszembe »szenszámoskamrá- ja« láttán. A tulajdonos hasz­na tetemes. A város kára jó­vátehetetlen. Ezek az építmé­nyek zömmel engedély nélkül épültek, s egy-két nemzedék- nyi időre megváltoztatták a szép, értékes műemlékkel bí­ró vidék képét. Táj rombolás. De legalább ennyire veszé­lyes, hogy fittyet hánytak az építési hatóság sok-sok fárad­sággal kimunkált, tudományos elvek szerint meghatározott városfejlesztési elképzelései­nek. 2. Miért épít valaki engedély nélkül? Bizonyos-e, hogy elő­re eltervezve, körmönfont szándékkal? Vannak olyanok, akik az építési költségekbe előre bekalkulálják a bírság összegét is. De vajon minden építtető így gondolkozik? . — Hiba lenne ezt mondani — vélekedik Domokos Béla, a városi tanács ÉKV-osztályá- nak csoportvezetője. — Az építtetők nagy többsége csu­pán házat akar. Kényelme­set, takarosát; olyat, amilyet a környezetében lát, vagy év­tizedek óta a képzeletében dédelgetett. S ekkor kezdődik a baj ... A megálmodott épület kül­ső megjelenése, hasznossága, a belső terek kialakításának célszerűsége, statikai jellem­zői nem biztos, hogy jók. A jámbor építtető ez okból föl­keresi a legközelebbi építész­tervezőt, nagyjából körülírja, hogy milyen elképzelései vannak, s a többit a szakem­berre bízza. A tervező gyak­ran azt is vállalja, hogy »el­intézi« a sok utánajárást. A tervezőnek. azonban egyéb feladatai is vannak. Az épít­tető ügyeinek intézésére ke­vés ideje jut — tekintve, hogy esténként több ilyen terv is varja. Néhány órás munkával megrajzol egy szabványtervet. Félmunka ez a javából. Há­rom-ötezer forintért sok ter­vező alig tesz többet, mint a nevét adja az épülő házhoz. Mi történik ezután? — Átnézzük a benyújtott terveket, s ha azok nem fe­lelnek meg a rendezési ter­vek és az építési szabályzat előírásainak, módosítást ké­rünk. Ekkor adják egymásnak a kilincset a tervezők: jönnek az engedélyt »elintézni«. Ka­posvár e tekintetben még mindig kisváros. Vég nélküli viták után aztán megszületik a módosítás. Menet közben derül ki, hogy a terv csak kellék. Mó­dosítja a mester, a munka után esztergályosból pallérrá vedlett rokon, aki az eredeti elképzeléssel nem1' tud meg­birkózni. De módosításra ösz­tönzik a kőműveseket a há­ziak is. Egy üveg pálinka, -né­hány butélia bor — s az épü­letre nem ismer rá a terve­zője. — Így születik az enge­délytől eltérő épületek hosszú sora. A hatóság meg töpreng­het: bírságoljon-e vagy hagy­ja az egészet s ne okozzon saját magának is kellemetlen­séget. •— Nem beszéltünk még az építési előírások tudatos meg- kerülőiről. — Ne is beszéljünk. Az en­gedély nélkül épített házak földerítésére alig van erőnk. A telekkönyvezési gyakorlat ismeretében ez sziszifuszi munka volna. 3. Engedély nélkül. Egyesek eleve bekalkulálják a költség­vetésbe a büntetést, S már épülnek a házak a Kecel-he- gyen, ahol pedig építési tila­lom van. Épülnek — kereszt­be a tervezett utcákra vagy egyenesen a kialakítandó fő­téren. A kár fölmérhetotlen. A tét a város tervszerű fej­lesztése. S az ár — így — iszonyúan magas lesz. Csupor Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents