Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

Szovjet írók új elbeszélései ÉGSZÍNÜ FÁTYOL ELKEZDŐDÖTT A TANÉV A mostani, válogatás a korábbi Galambvadászat és a Tengeri szél című antológiák folytatásának telein illető. De tulajdonképpen nyolc-kilenc éve kzedődött — igaz: nem az Európa Zsebkönyvek sorozatá­ban. — a szovjet kispróza egy- egy csokrának átnyúitása a magyar olvasóknak. Érdekes, izgalmas válogatások voltak ezek mindig. Tulapdonképpen az a mosta­ni is. noha a »nagy .nevek« el­maradlak belőle. Akszjonové. Junij Tíagíbiné, Jevtusenkóé — ő is ír prózát —,: Bikové stb. Persze, nem »névtelenek« an­tológiája azért ez az új sem. Szerzői között találjuk például Szemjonovot. Eduard Símet is. Tíz írótól tíz novellát közöl a válogatás. Egy részük — nyil­ván nem volt összhang már megjelent a Nagyvilág című folyóiratban is. Tegnapról, máról vallanak ezek az írások. Talán nem vé nov Égszinű fátyol című no­vellája került az élre. kötet- kezdőként. Írója tulajdonkép­pen nem akar sokat. Ez na­Muszrcpov és Oleg Rudnyev is. Ügy érzem: nyereségei ezek az írások a válogatósnak. Mert tény. hogy a kamasz lel­gyon is emberi szituációt bont ki jegyei általában azonosak, ki: anyósjelölt és menyjelolt közös üdülését. Egy viszony megkeseredését, melyben köz­rejátszik az is, hogy önjelöl­tek. Az asszony fia már régen nem szereti a lányt, aki kép­telen megérteni azt. hogy az emberi érzelmek csak a leg­ritkább esetben olyanok, mint a páncéling. Tartósságuk sok­szor inkább egvszerű. vékony anyagból készült ingéhez ha­sonlatos. Szemjonov úgy dol­gozik, mint a miniatűr reme­kek készítői. Aprólékos gond­dal dolgoz ki minden lelki rezdülést: Németh László írói erénye vfolt ez a magyar iro­dalomban. Feltűnően sok az antológiá­ban a gyermekévek zűrzavarát t feldolgozó novella. Ilyet írt i Ljudmílla Uvarova. Eduard letten, hogy Georgij S/.emjo- i Sitit, Garij Nyemcsenko, Gabit Tanműhelyt avattak Tabon Rendhagyó tanévnyitót tar­tottak tegnap Tabon, a Rudnay Gyula Gizmnázium és Szak­középiskolában: a tanévkez­désre elkészült tanműhely ava­tásával kötötték össze a szep­temberi nyitányt. Az új tanműhely elkészülte fontos állomás az iskola törté­netében, ahol 1960 óta folyik mezőgazdasági gépész képzése szakközépiskolai keretek kö­zött, most már középfokú ké­pesítést adva tanulóinak. A szakközépiskolai gyakorlati képzés eddig a MEZŐGÉP gyáregységben folyt, de csak a legszűkebb feladatok elvégzé­sére volt mód itt. A »társbérlet­ért« is köszönet illeti a gyárat, de mindenképp hasznosabb lesz a »főbérlet«: tanműhely, melynek előcsarnokában volt tegnap az ünnepélyes iskola- kezdés. Az új létesítményt Ko­vács László, az Oktatási Mi­nisztérium középiskolai főosz­tályának a főmérnöke avatta föl. — A mezőgazdasági nagy­üzemekben több termelési ága­zatban megjelentek, illetve meghonosodtak az ipari jelle­gű termelési módszerek. A me­zőgazdaságban végbement vál­tozás korszerű gépeket követel ezek kiszolgálásához pedig jól képzett szakemberek kellenek. Ehhez segít hozzá az új tan­műhely Tabon — mondta. Az új létesítményt a minisz­térium és a megyei tanács tá­mogatása alapozta meg, hét­millió forintot fordított a tan­műhely építésére a megye. A tervezővállalat terveit, a me­gyei magas- és mélyépítő vál­lalat valósította meg. 1973 januárjában kezdtek hozzá s 1974 őszén fejezték be az építők a'mun'kát. A tanmű­helyt részben felújított gépek­kel, részben újakkal rendezték be. A nyáron kéthetes építőtár borba hívta 'az iskola a tanuló­kat: így készülhetett el a tan­műhely mellett a sportpálya, a többi Időt tereprendezésre for­dították. A tanulók munkája mintegy háromnegyed millió forintot ér. Hegedűs Miklós igazgatóhelyettes jutalmat adott át az építőiparban ki­emelkedő munkát végzett ta­nulóknak. Az ünnepélyes tanműhely­avató és tanévnyitó után Me- rencsics József, a gyakorlati oktatás vezetője bemutatta a vendégeknek az új létesít­ményt, melyben hegesztő-, ko­vács-, forgácsoló~, lakatosmű­hely: Diesel-, elektrolabor, sze­relőcsarnok kapott helyet. A tanműhely alapterülete 1100 négyzetméter. H. B. am a soknemzetiségű Szovjet­unió egy-egy táján mégis más­ként mennek végbe az alaku­lási folyamatok a helyi, néni sajátosságok miatt, mint má­sutt. Uvarova a testi és szellemi nagyk orúsá g be 'a ö veik ezé sé ­nieík lényeges pillanatait ra­gadta meg, egy szép szerelem kereteiben ábrázolva azokat. Bundázás — ez is je'lem ró a gyerökávekre. A háttér itt is ez. S ami sötété festi a képet: a közelgő, majd a rájuk törő hábo-ű. Eduard S'm költői el­beszélésében. A tisztás, ame­lyen páfrányok nőnek című­ben azt mutatja be; hogyan nőhet egy kislány a felnőttek fölé, hogyan lehet azok tá­masza. Símnek sikerül beleta­lálnia a berepülő pilóták koló­niájának hangulatába. Akár­milyen furcsán hangzik is: a köz leikébe. A köziélek leg­jellemzőbbje itt az aggodalom, bizonyosfaj la biatonsághiány. Muszrepov kisfiú hő,se részt vesz és főszereplőjévé válik egy lányszöktetésnek. Kavar­gó. nagy kedvű vil,á.g ez. nép­raj zilag is érdekes az európai olvasónak, aki azért az első oldalak után megállapíthatja, hogy az író sokat tanult Csin- giz A.Hmatovtól. Félvadakká vált, háború nyomoritotta gye­rekcsapat áll Oleg Rudnyev el­beszéléseinek középpontjá­ban. Ellentmondásoktól nem mentes belső világukat az át­élt borzalmak, a testi-lelki szenvedés formálták, önbírás­kodásuk azonban minden eset­ben indokolt, célszerű. Kevésbé sikerültek a más témájú írások. Georgij Szav- csenko egy közhely -házasság­ban élő asszony lábra állását mutatja be, helyenként bi­zony unalmasan. Jurij Piljár­nák sem volt elég írói ereje ahhoz, hogy árnyalja az ellen­ség, a koncentráció« tábor urainak jellemét. A tábornok főhős életfordulóinak »beját­szásával« az ellenkező hatást éri el, mint amit akar. Vonta- tottá válik, hosszada’mas lesz a novella. Níhn elég súlyos Anna Massz Út Aktanisba cí­mű elbeszélésének konfliktu­sa. s nem eléggé megragadó, röpítő Lazar Karelkin kispró­zája sem. Ezeknek kell figyel­meztetniük a válogatót körül­tekintőbb munkára. A fordítók közül Karig Sárát. Nikodémusz Kllit. Ma­kai Imrét emelem ki jó szív­vel. Az olvasó a segítségükkel ízelítőt kapott egy-egy szuve­rén írói világról, nyelvezetről, stílusról. L. L. Az első óra. A régi — egykor még ele­mi iskolának mondott — épü­let falait gerendák támaszt­ják . .. Nemzedékek indultak útnak innen. A mai nemze­dék, a korszerű oktatás igé­nyei azonban kinőtték már ezt az épületet. Tízmillióért most új iskola épült Csököly­ben. Nyolcszázezer forintot a község adott — önerőből —, a többit a megye. A Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervezte, a magas- és mélyépítő vállalat volt a kivitelező. A modern, emeletes épület körül az új községpont: ' szemben az egészsegház, mellette az óvo­da. A közelben van az idősza­kos nyári bölcsőde, amelyet azért hoztak létfe, hogy idénymunkák idején az édes­anyák is dolgozhassanak. A falubeliek többnyire a hely­beli termelőszövetkezet tagjai, s a tsz — erejéhez mértén — segíti a település fejlődését. Kovács Ferenc iskolaigazgató elmondta: ez igen szépen megnyilvánult az új oktatási intézmény építésekor is. Kö­szönet érte! A szülők, a köz­ségbeliek sem sajnálták a fá­radságot; amit társadalmi munkában végezni lehetett, elvégezték,' de lesz még mun­kájuk az új épületben és környékén is. ! ■ Nem véletlenül soroltam | föl a különböző intézménye- I két. Ezek együtt biztosítják azt. hogy a község és a köz- I oktatásilag hozzá tartozó te* i lepülések gyermekei már egé­szen kis koruktól a ma és a holnap követelményeinek megfelelő körülmények kö­zött, közösségben nevelked­hessenek. Mert ezek a körül­mények szüntetik meg a hát­rányos helyzetet. Elég végigjárni a hat tan­termét, a legmodernebb szem­léltető eszközökkel ellátott szertárakat, s elidőzni a táb­laszekrények, az elektromos dia- és írásvetítők, diaflex masinák között — máris ki­tűnik, hogy az itteni viszo­nyok között miért korszak- határ az új iskola avatása, és hogy a hátrányos állapot miként váltott előnyös hely­zetre. Az osztálytermek be­rendezéséből eltűnt az iskola­pad, helyette egyszemélyes asztalok láthatók, hozzájuk szerelt székekkel. A pedagó­giai célnak megfelelően a ha­gyományos osztályelrendezés pillanatok alatt változtatható a csoportos vagy az egyéni foglalkozás igényei szerint. Képletesen úgy is mondhat­juk: nem a katedra az osz­tályterem központja, hanem az ismeretek lehető legjobb átadása. A természettudományi szak­tanterem láttán — azt hiszem — sok szülő szeme kikereke­dik. Minden munkaasztalnál vízcsap, konnektorok, fiókok, s a tanári pulpitus laborató­riumra emlékeztet., És hason­ló meglepetéssel nézik majd az érdeklődők az intézmény í energiaközpontját vagy a konyhát, amely teljesen auto­matizált, elrendezése és be­rendezése, tisztán tarthatósága a legkényesebb ízlésnek is megfelel. Az új intézményben az igazgatót éppen arról kérdez­tem, hogy az iskolában mi­ként figyelnek majd a község hagyományaira. Elmondta: több szakkör indul, s a ha­gyományok ápolása a külön­böző érdeklődési körök egyik közös nevezője lesz. Megta­nulnak a gyerekek fotózni — a cél például többek között az, hogy megörökítsék a mai falu képét, a modern lakáso­kat, és a népi építészet em­lékeit. Híres a község a szö­vésről is — népviseletéről ér­tekezések szólnak — s a diák­lányok megörökítik az összes szövésmintát. Külön szakkör­be tömörülnek majd a nép- tánckedvelö gyerekek is ... A község történetét maga az iskolaigazgató írja meg. A honismeret, a helytörténet központja tehát az iskola lesz. A múlt bőven kínálja az ada­tokat. Valaha itt járt Csoko­nai, és sikerült föllelni a XVIII. századból az első is­kolamester nevét is. azét, aki egy tucat gyerek között hin­tette el a tudás magvait. A mostani tanévkezdésre több mint kétszáz gyerek öl­tözött ünneplőbe, és ismerke­dett csillogó szemmel, büszke arccal az üj iskolával. T. T: Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — Róka! Róka! Itt Villám, Róka. Róka! Itt Villám! Ké­szen áuV Indulhat. Nyugtázza adásomat. — Jelentem minden rend­ben van. Kész vagyok. — A készüléket rögzítse adásra. Más parancsom nincs. Kérem, legyen óvatos, es okos. Vége. álljon adóra! — Értettem! Indulok. A rádió a világ egvik leg- csödásabb eszköze. A kicsi hangszóró minden lépést, minden csörgést visszaad. Ér­zékletesen közvetíti, hogyan fújtat a ló, hogyan csörögnek a szerszámok, hogyan nyiko­rognak a szíjgk. és milyen hal­latlan nyugalommal biztatja a lovát az őrnagy. — Gyerünk Csillag! 63. Oldalról, az útkaparó ház felől közelítette meg a pincét. Onnan kevésbé jó a kilövés, mert sok a fa, sok a bukkanó, és kőrakás. Csendes ügetésben lovagol. Feszesen, kicsit félre- ■ fordulva ül a nyeregben. A torka kiszárad a szíve kalim­pál. Gyakran köszörülgeti a torkát. Arckifejezése komor, dühös! Lövés püffen. Olyan, mintha dunna alól lőttek volna. Gép­pisztoly egyes lövés. A hang­járól legalább pontosabban tudják, hogy dobtáras géppisz­tolyból tüzeltek. — Elénk lőttek, semmi iz­galom, — hallatszik két irány­ból is. Faludi már dolgozik, a mikrofonágyú tökéletesen hoz­za be a hangot. — Velem em­beri hangon szoktak tárgyalni. Két akasztófára való engem nem táncoltat meg, — sziszegi az őrnagy a fogai között. Gye­rünk, Csillag! — nógatja a lo­vát. mert a lövésre felkapta a két eisö lábét. — Állj meg. Zsaru! Leszáll- ni a lóról! — leszállni a lóról. Hangzik a pinceablak felől, Faludi majdnem felugrik a leshelyről. Tökéletes,/ tiszta hangot ad a mikrofonágyú. — Péter Balázs határőr őr­nagy vagyok. Ezt a hangot ki­kérem magamnak. A Népköz­társaság nevében felszólítom önöket, hogy mindenekelőtt engedjék szabadon a két asz- szonyt, tegyék le a fegyverei­ket és jöjjenek elő. Önök em­berrablást követnek el, köte­lességem önöket ennek törvé­nyes következményeire figyel­meztetni. — Okos beszéd, jól van őr­nagy — nyugtázza az ezredes és a katonákra tekint. — Ilyen­kor kell elővenni a hidegvért, meg az észt. A banditák is válaszolnak, rövid sorozatokat lőnek a pa­rancsnok feje fölé. — No, Zsaru, van még szö­veg? 4— Van! — kiált az őrnagy haragosan. — Ha ideggyenge kisfiú lennék, akkor tökmagot árulnék az Emke aluljáróban, es nem a határt őrizném. Is­mételten figyelmeztetem önö­ket! — Kuss — ordítanak belül­ről. Hallgass ide! Jegyezd meg magadnak. Huszonnégy órát adunk. Nyiss kaput Nyugat fe­lé. Térkép szerint a Hat C koc­ka, kétoszloptól balra a régi kocsiút meghosszabbításéban. Világos? Holnap tizennégy órakor álljon itt a bejárat előtt egy terepjáró. Ponyva, takaró nélkül, járó motorral, feltöltött tankkal. A kesztyűtartóban le­gyen négyszázezer forint, öt­ezer USA dollár. Ha holnap kettőig nem lesz itt minden, akkor a két asszonyt kivégez­zük. — Nekem sem pénzem, sem jogom nincs ilyen követelés teljesítésére, de nem is teljesí­tenem, mert ez törvényellenes, önök teljesen irreálisan ítélik meg a helyzetüket. — Ne vitatkozz, tahó! Tedd, amit mondtam, mert beléd eresztek néhány aprómagot. — Kevés az idő! — alkudo­zik tovább az őrnagy. — A tá­volság nagy, a pénz, az eszkö­zök előteremtése hosszadal­mas. Ha az én felső parancsno­kaim bele is egyeznének, leg­alább negyvennyolc órára len­ne szükség. Azonkívül mi a biztosíték, hogy az asszonyok­nak nem esik bajuk? Van egy ajánlatom, cseréljük ki az asz- szonyokat. Két fegyvertelen katonát adok helyettük. Em­ber — ember! Maguknak telje­sen mindegy, kinek az életével hazardíroznak! Ezeknek az asszonyoknak családjuk, gye­rekük van! — Hülyének néz, katona bá­csi? — vigyorog a rácsos, kö­vekkel eltorlászolt ablak mö­gött az egyik bandita. — Éppen az a jó, hogy nagyon aggód­nak a két tehénért! Egyelőre semmi bajuk, csak egy kicsit meg kellett őket pofozni, mert a pofájukat nem akarták be­fogni. Minden azon múlik, hogyan igyekszik a parancsnok úr! Ha lesz dohány, meg min­den, akkor a két trampli élet­ben marad! Nem alkuszunk. Holnap kettő! Lelépni őrnagy! Péter Balázs őrnagy igyeke­zett meg felmérni, mennyire erős, mennyire zárt ez a pin­ce, hogyan lehetne jól kidol­gozott taktikával túljárni az eszükön. — Mire vagy még kíváncsi, fejvadász? A poíámra? No, vidd ■ a rongyodat, mert nem szeretem nézni az ilyen fejeket. Ne elől menj, kerüld meg a pincét, ott tűnj el. 64. Nagy kerülőt kellett tennie, hogy az ezredeshez érjen. Le­szállt a lóról, beljebb az erdő­ben Ángvás várta. Onnan gya­log közelítette meg a dombol­dalt, amit azóta villámgyorsan kiépítettek harcállásponttá. Kicsi fülkéket, apró lő- és fi- gyelőféseket vágtak a gyepes agyagba. Óvatosan bántak a talajjal, hogy a földszórás ne­hogy árulkodjon. A mikrofon­ágyú jól bevált. A bentiek minden szavát érteni lehet. — Vizet nem hoztál, mi? —- Nem. A pálinka is elfo­gyott. Ha ez a tökkelülött őr­nagy valóban csak negyven­nyolc óra után. mozdul, akkor 6zomjan veszünk. — Jó, hogy ilyen közléke­nyek vaj/ tok — morog magá­ban az ezredes, s feljegyzi a jegyzetfüzetébe: víz! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents