Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

HÉTKÖZNAPJAINK Mi kro-Bá bel Árválkodik a csúszda és a hinta, a homokozóban sem játszanak az apróságok; a honi becsületet védik egy szőke emberke ellenében, aki kiküldetésben élő szüleivel frissiben érkezett a nagymami látására, és anyanyelvén kí­vül még arabul, angolul is ga­gyog. A felbolydulás oka ép­pen az, mivel a hazaiak nem estek hasra tudománya halla­tán. Nem akadály, ha némelyik kobakból csak egyetlen ide­gen szóra telik, az is fújható vég nélkül. Akiknek már több is ragadt az eszük tokjába, azok az avinyoni hídról cin- cognak franciául, de német nóta is találkozik; jó magya­rosan ropog az apró szájakon ama vadászról, aki meglövi a ravaszdi rókát, ha az nem ad­ja vissza a ludat szépszerivel. A »vopej zsupej« talán meg éppen lengyelül érthető, mint a családi portyák souvenirja. Ott sincs hiba a virtussal, ahol csak köszönni tudnak valamelyik idiómán, hiszen a »drasztutyén« kezdve körbe- nyargalnak üdvözleteikkel a j földgolyóbison. Az eksztázisban handráló picurka Bábel elém hozza haj­dan volt udvarunk palánkját, j melynek hasadékán át tátott szájjal leskelődtünk a szom- j is oda valóságos bolondok pottyantak hirtelenjében; egy szavuk nem sok, de annyi sem világosodott meg a fü­lünknek. Hebrencskedtek Ja­ni szerint, akár Pirigéza, aki maga se tudta, hogy fiú avagy lány. Azt se értette az isten se, bárhogy erőlködött szegény feje. A szomszédék velünk egy- sütetű Pankaja végképp meg­zavarta azt a csöpp eszünket is, ami még maradt ennyi kuka láttán; azt se tudta, ho­gyan rakja száját gőgjében, mivel nekik olyanjuk volt, ami nekünk álmunkban se. Hogy ezek német rokonok, az annyit se mondott nekünk, hogy bikkmakk, attól még be­Lággá menne, ha ilyen roko­nai lennének. Panka is meg- dühödött, nyújtogatta ránk a nyelvét a palánkon át, és azt merte állítani, hogy ezek ott laknak, ahol mindenki így beszél. Jani meghallgatózott ezen egy kis ideig, hogy az istenbe ne, miként értik meg akkor őket a gyerekek? Pan­kának volt képe tovább ha­zudni; azok is így beszélnek! Itt adta meg elválhatatlan játszótársam a pofont, amiért a Panka apja úgy elvert min­ket, mint a kétfenekű dobot. Felbőszült eleink csak éppen a vérbosszút nem állták meg értünk. A homokozóban az aranytartalékra is sor kerül; az óvodások állnak ki a gátra, ők se maradhatnak ki a csa­tasorból. Megilletődötten, de azért tele tüdővel fújják: — Ándándénusz szórakaté- nusz, Szórakatiketuka alaba- labandénusz! Tudományos „tenyérjóslás” szélhettek volna értelmesen nem? A németek így beszél­nek, makacskodott Panka. Itt a pofon még csak előre ve­tette az árnyékát, amelyet Ja­ni azonnal beígért, ha to- j a fura mondóka zűrzavara | vábbra is kísérti az istent, és j olyan meggyőzően hangzik, ilyen gáládul hazudik, mert j hogy akár babilonul is lehet- ez csak a Jani privilégiuma j ne. Meg is nyerik vele a csá­vóit. Egyelői'e zordonan pró- j tát. A vendég magyarkát úgy gáita meggyőzni a megátal- elbűvöli, hogy egyre csak ezt kodott lelket, hogy a rokonai [ akarja hallani, és a mikro- mind gügyék, azért nem ért- ; Bábel rácáfol ama hírhedt jük őket. Ha nem gügyék, ak- , átokra, mert töretlen »egy­kor meg mit habrakolnak j nyelven« üvölt tovább. össze-vissza? Kisülhet a sze­szédba Varga Janival. Ugyan-1 műk, ha tűrik. Azonnal vi- i Mihályi Margit es Könyvkiadásunk a finnugor kongresszus Gazdag terítéssel köszönti a magyar könyvkiadás a szep­temberben nyíló finnugor kongresszust. Évek óta nem jelent meg ennyi terjedelmes, tartalmában és kivitelében színvonalas kötet a finnugor és — szélesebb körben — az uráli népek anyagi és szelle­me kultúrájáról. Az ezzel összefüggő kérdé­sekkel foglalkozik Budapesten a szeptember 9—15-e közötti finnugor kongresszus. A té­mában összehívott negyedik nemzetközi seregszemle felvo­nultatja a magyar nyelv és nép rokonságát alkotó finn­ugor népek közös nyelvi, néprajzi, népzenei, történeti és irodalmi kérdéseivel foglal­kozó tudományok rangos mű­velőit. A kongresszuson huszonöt j szemei mellett a finnek Ka országból számítanak részve vökre, akik négy szekcióban — nyelvészet, szét, irodalom levalája és az észt népkölté­szet gyűjteménye része a néprajz régé- j világirodalomnak, de a-kisebb végzik a finnugor népek számos ki­munkát. A szekcióüléseken és i emelkedő alkotójának művét az ezeket megelőző plenáris í ** több nyelvre lefordították. üléseken a nemzetközi tudo­mányos élet előre fölkért ne­ves képviselői tartanak elő­adást egyebek között olyan kérdésekről, mint például a gépi módszerek alkalmazása a finnugor nyelvek tanulmá­nyozásánál. A finnugor nyelvekkel és népekkel korábban a tudó­sok szűk köre foglalkozott I egy-két országban. Ma már a i világ minden részén jelen­nek meg tanulmányok a finn- ' ugor népekről és nyelvekről, j A magyar irodalom gyógy- i Népi motívumok a porcelánon Világhírű ukrán népművészek A finnugor kongresszus alkalmából vaskos kötet je­lenik meg »A vízimadarak népe« címmel. A könyv ta­nulmányokat közöl a finnugor népek élete és műveltsége kö­réből a legkülönbözőbb nem­zetiségi szerzőkkel. A finn­ugor nép költészetéből közöl -Medveének« címmel az Eu­rópa Könyvkiadónál megje­lent kiadvány olvasmányos szemelvényeket. Finn és magyar szakembe­rek együttműködésének ered­ményeként jelenteti meg a Corvina Könyvkiadó az »Uráli népek« című, sok kép­pel és rajzzal illusztrált kö­tetet. Ez a mű nyelvroko­naink kultúráját, hagyomá­nyait ismerteti. Köztudomású, hogy az ujj­hegy rajzolata — az ujjlécraj- zolat — mindig egyéni, min­den embernek más az ujjle­nyomata. Több milliárdot ösz- szehasonlítva sem találtunk két teljesen azonosat, s ez nyújt értékes támpontot a sze­mélyazonosság megállapításá­nál. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a tenyér­vonalak is fontos információk hordozói. Sőt. a talpon húzódó vonalak, barázdák is sok min­denről tájékoztatást adnak. A tenyér vonalait már a gö­rög és római természettudósok is tanulmányozták. Az össze­függések feltárásában azonban nem jutottak messzire, így az egész kérdés évszázadokig a babona, a szélhámos »jóslá­sok« mocsarába süllyedt. Alig egy évtizeddel ezelőtt jöttek rá a kutatók, hogy az ujj- és tcnyérlenyomatok rendellenes­ségei kapcsolatban vannak kü­lönböző, a születéskor meglevő (úgynevezett ^világra hozott«) rendellenességekkel. Ez a föl­fedezés . új lendületet adott a vizsgálatoknak. így vált lehe­tővé, hogy a tudományos »te- nyérjósiás« egyre biztatóbb eredményeket érjen el. A majomvonal elárulja... A tenyérnek három, össze­hasonlításra alkalmas »fő vo­nulata« van, melyeket a te­nyérjósok szív-, fej-, és élet­vonalaknak neveznek. Előfor­dul, hogy a két haránt futó vo­nal helyett csak egy látható a tenyéren. Ezt — minthogy a majmok tenyerén is csak egy vonal található — majomvo­nalnak (majomráncnak) ne­vezték el. Európai embereknél e két vonal egybeolvadása rendívül ritka, a- Kaukázusban vagy Ázsiában lakóknál azonban — teljesen ép testi és szellemi fejlődés esetében is — az össz­lakosság egy százalékánál föl- lelhető. Mindez azért érdekes, mert fölfedezték, hogy a te­nyéren levő majomránc tízszer gyakoribb a Down-korban — mongoloid-idío'ti.zmusban — szenvedők között, mint az egészséges embereknél. így ez a kromoszóma-rendellenessé­gen alapuló megbetegedés jól diagnosztizálható, azt is figye­lembe véve, hogy erre az el­megyengeséggel járó, vele szü­letett betegségre az ötödik ujj­perc hajlatának egyes beolva­dó vonalai is jellemzőek. A trirádiusz eltolódása Elektronikus adatfeldolgozásra készítik elő a tenyérlcnyoma- tokat. a trirádiusz a tenyér középvo­nalában helyezkedik el. a je­lentős eltolódás viszont külön­böző rendellenességekre utal. Egy kisgyermek bőrének a vonalairól meg lehet állapíta­ni, hogy szenvedett-e az anya a terhesség első hónapjaiban rubeolában vagy sem. Ez a be­tegség ugyanis igen súlyos ha­tással lehet a születendő cse­csemőre. A tenyérvonalak ta­nulmányozása alapján fölfe­dezhető a leukémia (vérrák), s a bőrf^Iület vonalainak bárái elárulnak bizonyos ideg- és szívzavarokat Is. Segít a számítógép A kromoszómáéi térések és a bőrrajzolatok összefüggéseinek A bőr vonalai minden em­ber tenyerén úgy helyezkednek el. hogy a középvonalon egy­más felé futó ráncbk Y alakot öltenek. Ennek egyik szára a mutatóujj, a másik a kisujj, a harmadik a csuklóhajlatban levő ránc felé mutat. A három szár találkozási pontjánál, az Y középpontja, az ún trirá­diusz. Egészséges embereknél kutatását megkönnyíti, hogy az elmúlt évtizedben az ujjak, a tenyér, és a talp rajzolatainak rögzítésére érzékeny módsze­reket dolgoztak ki, és megol­dották az elváltozások számí­tógépes minőségi-mennyiségi értékelését is. A kutatásokban szovjet, amerikai és nyugatnémet tu­dósok járnak az élen. Szovjet szakemberek már 36 biztos is­mérvet állapítottak meg, ame­lyek alapján következtetni le­het az öröklött betegségekre. Osztályozási rendszerüket az Egészségügyi Világszervezet is elfogadta.-------------------------r--------------------­Világrekord Olaszország világrekordot állított fel, de ezért bizonyá­ra senki sem fogja irigyelni sem Itáliát, sem az olaszo­kat: 1974-ben az autólopások­ban az olaszok sehol a világon nem látott teljesítményt mu­tattak fel: óránkén 30 sze­mélygépkocsi cserélt illetékte­lenül gazdát. Ebben az egyet­len évben 262 232 autót lop­tak, mégpedig rendkívül ügyesen, mert 95 416 örök időkre eltűnt. Jobbak a nők? A nők jobb főnökök! Az Európai Pszichológiai Kutató­Sok neves népművész él Ukrajnában. Nem egy közü­lük már kül­földön is nagy sikert aratott szőtteseivel, fa­zekaival, mert a hagyomá­nyokat a kor ízlése szerint tovább fejlesz­tette, s új for­mákat is kidol­gozott. A nem­zetközi vásá­rokon mindig találhatunk né­hányat a mun­káikból a szov­jet pavilonban. Érdemes meg­jegyezni Leo- nyid Tovsztu- ha és Nagyezs- da Babenko nevét. Ök na­gyon szép, élénk színű szőnyegeket készítenek. Híre­sek Dmitri] Golovko népmű­vész, Ivan Bilik — ő a nép­művészet mestere — fazekai és kerámiái. Marja Tyimcsen- ko, Vera Pavlenko, Marija Prijmacsenko Sevcsenko-dí- jas nagy türelemmel és gaz­Interjú egy székkel Tisztelt uram, mondana né­hány szót a munkaköréről? —- Kérem, én főszék va­gyok. Amint látja, külön ál­lok a többitől. Nekem mindig Anna Veresz szőttesei. dag fantáziával fest porcelán­ra népi motívumokat. Anna Veresz és Anna Vaszilasulc Sevcsenko-díjasok a szőtte­seikkel, Mecpiszlav Pavlovsz- kij, a népművészet mestere csodálatos üvegfiguráival szer­zett hírnevet magának és az ukrán népművészetnek. fontos emberek alá kell áll- font. nőm. — — Hogyan jutott ehhez a megtisztelő beositáshoz? — Már a bútorgyárban is erről álmodoztam, azután a nagybátyám, a Fotel behozott ide alszéknek. Mikor az elő­döm, egy öreg Biedermeier összerogyott, felküzdöttem, ma­gam erre a helyre. — Nem gondolja, hogy ön kissé, hm ... szóval békapers­pektívából szemléli az embe­reket? — Ez csak látszat. Nem az arcukról ismerem meg őket, annyi bizonyos. — És a beszélgetés? Az em­ber mégiscsak szavaiból Ítél­hető meg? — Miből gondolja, hogy nem beszélgetek? Amit maguk ott vesebb hangokat néha el is mormolom magamban, de visz- szajátszani nem vagyok képes. Ezért is becsülnek jobban, mint a szószátyár magneto­Milyen embereket ked­vel? — Az előbb már említett öb­lös hangú, ülök alá szívesen állok. Ök mindig kellően meg­alapozzák a mondanivalóju­kat. Ez az alap és biztonság imponál nekem. — Es a soványabbak? — Nem szeretem őket! A kicsi ember izgékony, sokat ugrál, a legtöbbnek semmi mondanivalója nincs. Harco­lok ellenük! Csúszkálok, jól megizzasztom őket. Nyikorgók, heherészek. Tudok dudorokat növeszteni, kis csomókat ké­pezni. Ezek igen alattomos jó­szágok. Az ilyen emberek az­tán elvesztik a biztonságukat. Ettől foltos az ülőkém. A leg­több néhány kilót és egy be­fönn hallanak... Annál én osztást lead, mire elmegyek sokkal fontosabbat tudok meg! Van önnek fogalma arról, hogy egy öblösebb mondatba milyen jól bele lehet rezonálni? Ilyen­kor tárom ki úgy a karfáimat. — Emlékezik is? — Hogyne! Réseimben kitü­nően tudok raktározni. A ked­alóla! — Miből jött rá a tévedé­sére? — A Fotel megmagyarázta nekem, hogy az igazán fontos emberek mindig nagy súlyt he­lyeznek rá, hogy mi, székek fölismerjük őket. — Biztos ön abban, hogy ez az egyetlen módszer? — Igen. ön nem tudhatja, hisz még sosem volt szék. Én voltam már egy nemzetközi Szék Szimpóziumon, ahol meg­jelent a trónustól a sámedliig minden számottevő és jelen­téktelen személyiség. Ott min­denki ugyanazt mondta el. — Esetleg ök is tévedtek ... — Nem létezik! Különben is megelégeltem már magát, hangja sovány, kotnyeles! — Mik a tervei? — Sajnos, már nyugdíj előtt vagyok. Ki akarták cserélni a fölöttem levőt, akit már erhlí tettem, ö elmondta nekem, hogy nem vagyok k'orszerü. és megsimogatott. Beláttam, hogy igaza van. Ha elvisznek, majd központ elemzése szerint a férfiak többsége jó véle­ménnyel van a női főnökök­ről. A vezető állású nők ke­vesebbet idegeskednek, mint a férfi vezetők, több gondot for­dítanak a kellemes munkahe­lyi • légkörre, türelmesebbek és megértőbbek. Az angol televízióban föl­tették a kérdést: »Miért jobb gépkocsivezetők a nők. mint a férfiak? Az első díjas vá­lasz: »Mert a nő úgy bánik az autóval, mint a férjével, a férfi viszont úgy, mint a feleségével.« Az NSZK bűnügyi rendőr­sége újabban szívesen toboroz soraiba nőket. A nők a rend­őri szolgálatban éberebbek, jobb a megfigyelőképességük és az emlékezőtehetségük, és ami szintén nem lényegtelen, kevésbé megvesztegethetök. Az utóbbi öt év alatt a bűn­ügyi rendőrségnél 70 százalék­kal emelkedett a nők száma, s tö százalékkal csökkent a férfiaké. A rövid eszű gyík — Nem gondolja, hogy néha vállalok másodállást, nyügdí­téi ed? jósként, ö marad, bejelen­- Eleinte előfordult, hogy tette- ho0V vásárol egy forgá­vékony ember is behízelegte széket. Azon majd követni tud- magát nálam. Szólt néhány ía, cdV nálam is nagyobb szék szót. keveset mozgott. Végül fölött levő alap irányát, mindig csalódnom kellett. L. P. Siharulidze és Kadasvili grúz biológusok percnyi pon­tossággal megállapították a gyíkok emlékezóképességét. A két kutató szegfűolajba már­tott lisztférget adott a gyí­koknak: tudták ugyanis, mennyire utálják az ilyen ’»csemegét«, amelytől rendkí­vül felbőszülnek. Két-három perc múlva ismét ugyanezzel az étellel kínálták meg őket, de sikertelenül; a gyíkok el­fordultak. Ámde nyolc-tíz a j perc múltán a gyíkok újból rávetették magukat az ételre, mintha mi sem történt volna. És ismételten rájöttek a té­vedésükre. Akárhányszor is­mételték meg a kísérletet, tíz percnél tovább nem tartott, a gyíkok reflexe. Ez nyáron volt. Télen még rövidebb emlékezetűek a gyíkok; a reflex' csupán hat-nyolc per­cig tart. ■'ág ..*VT' .s\jr.5 Somogyi Néplap 01

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents