Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

Jt­Ólban, szuvas ágyon Véne, Petőfi utca 39. Meg­szokott falusi ház. Kerítés, kisajtó, beljebb még egy ke­rítés és még egy kisajtó. Egy ötven év körüli asszony, Ha­da Petemé fogad. — Karnics Pálnéval szeret­nék beszélni — mondom. — Az arra van hátul — mutat a jószágok felé. Benyitok az épületbe, vala­mi istálló lehetett. Karnics Palné egy szuvas ágyon fek­szik. Rongyos, piszkos ágyne­műben. Néz. Kezét csókolom, népi... — Miért keresi? — kotyog mögöttem az asszony. Dado­gok valamit, magam sem tu­dom, hogy mit. Szeretnék ki­menni, gyorsan, el innen ... — Bolond ez. Nem lehet ve­le beszélni — pattogja. — Bolond? — kérdezem té­tován. Ezt nem gondoltam, hátrálok kifelé. Karnics Fél­né szeme ram tapad. Nem szóltam, de sejti, hogy segí­tenék. Bolond? A szeme érti az enyémet. Fölül. Aszott, riyomorodott test, alig van benne eró. Üjra rám néz: — Nézzen meg! — fölemeli á kezét. — Csak tudnék meg­halni! Iszkolok kifelé, mint akit megvertek. Szembefordulok az asszonnyal. — Elég baj, hogy ezt az elmebeteget nekem kell ellát­nom. A lányom és a férje — ez a vöm anyja — dolgoznak. — Szép kutyájuk van. Rit­kaság falun. — Hát szép. Az unoka akarta. A kutyára is külön kell főzni. Sokat eszik. — Az öreg néni... — Eddig bent volt a lakás­ban! — sejt meg valamit az asszony. — Most tettük ki. Két hete. —Nehéz vele? — kérdezem, mintha Hada Petemét szán­nám. — Mont nem. Eső« idő van. nem jön ki. Különben állan­dóan öltözik, vetkőzik, menne ide-oda. Régóta zárva tartjuk a beásó kaput. Több hónapja. De Karnics Pálné csak két hete van bent. Előtte a levegőnek zárták. In­dulok kifelé, belebotlok egy tyúkba. A baromfi kijöhet a .inszagud varból, Karnics Pálné könyvelni — mondom a kép­zelt alaknak, akit meg soha nem láttam. Jandrics Sándor községi párttitkár megdöbbenve hall­gat. Elmondom neki, mit lát­tam, megmutatom a levelet, mely a szerkesztósegbe érke­zett. — Nem tudtam. A község­ben beszéltek, hogy így meg úgy, de a mendemondákból semmi sem derült ki. Azt is mondták, hogy Karnicsné egy kicsit terhelt. De a többi... Szörnyű. Megyünk. Takács György né hazához, aki Karnics Palné nővére. — Én oda nem megyek. Be se engednének. Rosszabbak azok, mint a hóhérok. Sze­gény húgom. Én néni vehe­tem ide, van egy szegény fiam, dolgozni nem tud. Nem bírnám. — Azt mondják, bolond — vetem közbe csendesen. — Csak a fele igaz. Ha nincs szó a rögeszméjéről, nem venné észre. És külön­ben is. Ember!, Jelentettem a tanácson, hogy bánnak vele. Nem történt semrrii. Szegény húgom. Többször meg akar­tam látogatni. Egyszer elju­tott a szomszéd kerítésig, on­nan cibálták vissza. — Majd segítünk, néni — búcsúzkod tunk. Bertok Peter, a levélíró. — Minden igaz. Nemcsak az, hogyan tartják. Verik, dolgoztatják. Nem mehet se­hova, orvoshoz sem. Nem be­szélhet senkivel. Mikor a nő­vérét látni akarta, visszavit­ték, közben a nászasszonya ütötte. — Beszélni nem tudtam vele... — Ja. Azt mondták, bolond, mi? Beszélt volna, de nem mer. Néha elmegyek a ház előtt, beszélünk pár szót. De csak akkor, ha nincs ott­hon más. Bolond? Eehet. De tudja, hogy mi történik vele, és élni szeretne. Vissza a Petőfi utcán. Köz­ben szembejön velünk Hadá- né. Megnéz. Már tudja, miért jöttem. Az jut eszembe, csak 'Vajon miért? Dolgoztam hasonló területen. Tudom, hogy a szabadságon levők ak­táit is meg lehet találni. Kifelé a párttitkár csak annyit mond: — A körmükre nézek. Jó lesz. Böhönyén a termelőszövet­kezeti irodában találtam meg Karnics Jenő főkönyvelőt. Egyszer mar beszéltem vele gondolatban. — Hogyan bánik maga1 az édesanyjával ?' — Aha, szóval innen fúj a szél. Következett a történet. Ar­ról, hogy 1 az anyja már rég­óta nem állhatja őt. — Kitettük. Két hete. Nem lehet vele bírni, nem hajlan­dó ellátni magát. Nem jön ki az anyósommal, nem olvas, nem nézi a tévét. Vegetal. — És ha saját magát nem látja el, miért kapáltainak vele? — Még szerencse, hogy va­lamit tud. — Hallottam, hogy kórház­ba akart menni. De otthonok is vannak. — Amíg az emberi megél­hetést biztosítani tudom neki — háromszor kap enni, mos­datják is —, addig nincs szükség szociális otthonra. Emberi megélhetés. Egy ól, háromszor étel, mosdatás. Ezek hát Karnics Jenő fogal­mai. — Ugye az anyja ember? — Igen — néz rám mered­ten. — Annyit kap, mint a ku­tyájuk! Megindul a verkli, ő mint üldözött... Lehet, hogy igaz. Csak az nem derül ki belőle, hogy mi köze ennek az any­jához? Lehet, hogy Karnics Jenő sokat szenvedett. Nem sajnálom. Ihattam az ólat, az ágyat,, a nénit. Üjra eszembe jut Bertók Peter: — Persze, a télen bevitték éjszakára, hogy ne kint fagy­jon meg. nem. Rohanok a Petőfi utcán. Ökölbe szorul a kezem. Meg­állj, Karnics Jenő, lesz mit addig meg ne haljon a néni, amíg segíteni tudunk. Hadá- né mást gondolhat. „Belépő99 a klubtörténet Több száz diákot, munkást, termelőszövetkezeti tagot mozgatott' meg, késztetett tá­jékozódásra az idén rendezett vetélkedő, a Szabadság! Tégy gazdaggá minket!, melyet a felszabadulás 30. évfordulójá­nak tiszteletére kezdeményez­tek. A nemes versengés sike­rein fölbuzdulva a vetélkedőt folytatják — mégpedig hosszú távra kidolgozva a rendszeréi: öt éven át mérik össze tudá­sukat a fiatalok. Az idén foly­tatódó vetélkedőn ugyanis nem a szocialista brigádok tagjai, hanem az ifjúsági klu­bok fiataljai vizsgáznak: ki tud többet a megyéről, az or­szágról. A belépő minden eset­ben a klub történetének meg­írása lesz. Ezt kell beadni az év végéig, december 15-ig. En­nek alapján válogatják ki a versenyzőket, akik először 1978 februárjában találkoznak. A döntő április 4-én lesz. A részvevők négy témakörben versenyeznek: politika, iro­dalom (de nem az iskolai tan­anyag, hanem az átlagos mű­veltség szintjén), művészet és szakma. Ez utóbbinál azonos szakmák »mestereit-« hasonlít­ják egymáshoz. A végleges kiírás a napok­ban készül el. Pontosan kör­vonalazzák a szervezők azt is, hogy miként kapcsolódik a mostani a következő évhez, majd az azt követőhöz. A meghirdetők között a megyei tanács mellett ott van a KISZ megyei bizottsága, a Hazafias Népfront, a K1SZÖV es a MÉSZÖV as elnök Tanács. Zóka József csak néz. — Annyit tudok, hogy az ügyintéző elment fölmérni a helyzetet. Többet nem. — Megnézhetném az aktát? — Szabadságon van az ügy­intéző. — És nem lehet nélküle megtalálni? — Nem. Elég ebből. Beülünk a Tra­bantba, elfelejtettem vissza­utasítani. Lekéstem volna a buszt. Utólag tudom, nem kellett volna elfogadnom. Ne mondhassa a főkönyvelő, j hogy: de a kocsim jó volt neki. Vezetés közben Karnics j Jenő még mártír egy kicsit. | Udvariaskodunk. Ezt sem kel- j lett volna. Megállunk a busz- I állomásnál. Karnics Jenő, maga nem j ember — akartam mondani. I De már becsaptam az ajtót, j Luthár Péter ! Lemezfigyelő lierícsx A LEM JELESEBBEK versei mindig megiIllették a zene­szerzőket. Elég, ha itt a Rei- nitz Béla által szerzett dalok­ra utalunk. Ö nagyon sok Ady- verset tett ismerttébbé. Mert haszonról is beszélhe­tünk akkor, ha muzsika segíti könnyebben befogadhatóvá tenni a verset. Biztosabban el­jut így a szélesebb nyilvános­sághoz a gondolat, a költői mű. Ilyen haszonnal kecsegtethet a Kertész leszek címmel megje­lent új nagylemez is, melyről Szörényi Levente, Tolcsvay László, Bródy János, Móricz Mihály és Koncz Zsuzsa által komponált muzsika csendül fel Koncz Zsuzsa előadásában. ízlésüket dicséri, hogy na­gyon nen-|es anyagot választot­tak. József Attila költeményei­ből négyet, Devecseri Gábor, Weöres Sándor, Nagy László, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós verseiből egyet vagy kettőt, önmagáért beszéió »sor«. Biztos jele a sikernek, hogy egyiket-masikat már dú­dolják utcán, buszon, villamo­son. strandon. Sokan talán nem is tudják, milyen rangos szö­veget ... Mégis: egy lépés ez a versek befogadása felé. Nagyon nagy, nagyon jelentős lépés. Akkor is, ha nem mindegyik vershez találó a zene. De erről később. József Attila Nyolcesz­tendős lányok című versét, az erre komponált dallamot ének­li Koncz Zsuzsa elsőként. Azokról, akik »ha sírnak is: csak nevetnek.« Ez a sírás- nevetés motívum mottója is lehetne az albumnak, még ak­kor is, ha ezt nem minden esetben értjük szó szerint. Radnóti Miklós gyönyörű sze­relmes vevőére, a Két karodban címűre is érvényes. Weöres gunyorosan csípős humorú Szó­zat katzit zához a férfiak ügyi­ben című kis remekére szin­tén. Devecseri játékos Állat­kerti útmutatója társul hozzá­Készül az új, állandó kiállítás Kaposváron less a múzeumi hónap országos megnyitója Gazdag program októberre Nem sokáig függ már kinn a múzeumbe járaton a zárva tartás okát magyarázó tábla — »Átalakítás. rendezés miatt zárva«. Az átalakított termek­ben folynak az előkészületek az új állandó kiállítás rende­zéséhez. A Somogy megyei Mú­zeumok Igazgatóságán pedig már elkészült a múzeumi és műemléki hónap országos meg­nyitójának a programja, mely kapcsolódik az előbbi ese­ményhez, a Rippl-Rónai Mú­zeum új állandó kiállításának a megnyitásához. A kiállítást a Központi Mú­zeumok Igazgatóságának ren- dezőcsopórtja készíti. Az átala­kított múzeumban most keve­sebb a hely, de ezt a teret igyekeznek jól kihasználni. Me­gyénk történeti, néprajzi, ré­gészeti múltját mutatja be a kiállítás. Bizonyára minden nézőt meglep majd a hagyo­mányostól eltérő bemutató. Felvételünk a kiállítás népraj­zi termében készült, ahol az egykori népélet hétköznapjait mutatja az anyag. A bölcső és egyéb tárgyak mellett az ar­chív fényképfelvételek képet festenek elődeink életének egy mozzanatáról. A munka java része még hát­ravan. Közeleg a múzeumi és műemléki hónap országos megnyitójának az eseménye is. Október 1-én, az új állandó kiállítás megnyitásával egyide­jűleg kerül so~ a nagyszabású rendezvényre Kaposváron. A vendégek a megnyitó előtt megtekintik Somogy műemlé­keit. Délután a városi taná­cson tartják a múzeumi és mű­emléki hónap országos meg­nyitóját, s ezután fogadja az első látogatóikat a múzeum új kiállítása. A múzeumi és műemléki hó­nap programja változatos igényt próbál kielégíteni. Lesz­nek régészeti, művészettörté­neti, folklór témájú előadások Kaposváron, Csurgón, Marca­liban és Babócsán. FoLklórestet rendeznek a megyei könyvtár­ban; néprajz szakos egyetemi hallgatók mutatják be a gvűj- tőutakon szerzett anyagokat. Ebben az időszakban nyílik meg a Somogy megyei képző­művészek őszi, felszabadulási emlékkiállítása. Öt előadásból álló művészettörténeti soroza­tot tart Mezei Ottó művészet- történész a magyar piktora és plasztika útjáról. Csurgón Ciffka Péter főiskolai tanár Csokonai a képzőművészetben címmel tart előadást. A me­gyeszékhelyed dr. Végváry La­jos művészettörténész Rippl- Rónai József művészetéről tart előadást a Somogyi Képtárban. Vendég Londonból Gyógyító bábok között Dr. Muray Jenöné lakásán, Kaposváron az idén nyáron több külföldi vendég fordult meg. Itt volt Becsből a beszéd- javító intézet igazgatója is. most Londonból fogadott ér­deklődőt a gyógyító bábok im­már nagy tekintélyű kaposvá­ri szakembere. A hölgy, Charlotte Weight- man. A John Wrirght's Little Angel Marionett Theatre fia­tal babrendezője a katedrát adta cserebe a bábokért. Bris­tolban elvégezte a dramatur­giát. s mivel köépüiettel csak a londoni bábosok rendelkez­nek, az- angol fővárosba uta­zott dolgozni. De nem szakadt el a gyerekektől, hiszen az előadásokat gyerekszereplők­kel tartják — felnőtteknek. Legutóbb egy XV. századi ja­pán történetet mutatott be, A Kulturális Kapcsolatok Intézete látja vendégül Ma­gyarországon, s hogy miért utazott Kaposvárra, aligha kell magyarázni. Dr. Muray Jenőnen kívül Szabó Gyuláné csoportjára is fölhívták a fi­gyelmét Budapesten. — Gyerekkori élményei ve zették a paraván mögé? — Nehéz erre felelni. Annyi azonban bizonyos, hogy kicsi koromban sokat játszottam kü­lönféle bábokkal. . Azt képzel­tem, hogy mindent élővé vará­zsolnak. És — szeretem a gyerekeket. — Milyen jelentőséget tu­lajdonítanak Angliában a bá­boknak, a báb játszásnak? — Régebben — kétszáz éve — a mindennapi élet része volt az utcai, a vásári bábo­zás. Azután következett a ha­nyatlás, senki sem foglalko­zott, törődött vele. A gyere­keknek amolyan »vasárnapi« unaloműző játszadozást jelen­tett. Mostanában megváltoztak a dolgok. Londonban nyílt egy központ, melynek feladata, hogy népszerűsítse a bábozást, s ezt afféle felnőttoktatási for­maként tartják számon. Hat hétig tart a tanfolyam, s ez juk. Zeneszerzőjük más és más, s mégis: valahogy egynemű ez a muzsika. Stiláris jegyeileözül a legfőbb a dallamosság. Szol­gálat ez. S ezen azt értjük: a muzsika nem akar »felülkere­kedni« a költői művön. így jut érvényre Nagy László Adjon az isten című versében a s-ok gyönyörű kép. A szinte mágikus »kívánságlista«, a ké­rés-sor, melynek talán leg­szebb tagja ez: »árra kezem­be / parolát«. József Attila Kertész leszek című. kesernyés versét a lemez legbensősége­sebb tartalmú és megvalósító- zó Betlehemi királyok-ja kö­veti. Jól illeszkednek az elő­adói produkcióhoz itt a Fo­nográf együttes tagjai is, »el­játszva« a napkeleti királyok -szerepét«. Jómagam e nagylemez segít­ségével ismerkedtem meg De­vecseri Gábor Az egyes embe­rek dala együtt című költemé­nyével, amely rövidségében is filozófiai mélvésgeket képes — mint kút alján a tiszta víz — csillantani. Ezt a szelíd éneket meghallani és szeretni egyet jelentett. Meglepetés Koncz Zsuzsa jelentkezése komponis­taként. Csokonai versét. a Szegény Zsuzsi a táborozás- kor-1 zenésítette meg. Ígéretes bemutatkozás. Jól sikerült egy Petőfi- és egy újabb Weö"es- költemény megzenésítése Mó­ricz Mihálynak és Szörényi Leventének. Kudarcot a szerzők vélemé­nyem szerint csak két esetben vallottak. Arany balladájának, a Vörös Rébéknek és József Attila Rejtelmek című versé­nek megzenésítésével, bár kí­sérletként az első elfogadható. A Rejtelmek azon ban lágyabb muzsikát követel, kevesebb dzsiesszelemet. Sokkal jobban I igazodik a szöveghez a Sebő— Halmos együttes zenéje, mely Berek Katalin nagylemezén hallható. EZT LESZÁMÍTVA azonban — összefoglalásként — azt keli írnunk: örülünk az új lemez­nek, s ígéretnek tekintjük a folytatáshoz. Az albumhoz méltó a borító is: Bányai Ist­ván és Módos Gábor a legszebb borítók egvikét tervezte, s ol­dotta meg Koncz Zsuzsa nagy­lemezéhez. L L. nálunk nagyon olcsó. Negy­ven forint a hat-tíz előadás. Charlotte Weightman dr. Muray Jenőné bábbirodalmá­ban megállás nélkül rajzolta — beszélgetés közben is — a különböző figurákat. Jócskán teltek a mappában a lapok. — Nagyon sok fiatal érdek­lődik ismét a bábozás iránt Angiiéban. Üjra divatba jöt­tek az utcai előadások, mint kétszáz évvel ezelőtt. — Csupán divat? — Komoly tartalma van. de még nem vették észre a bábo­zásban rejlő nagyszerű lehető­ségeket. — Gondolom a tapasztalat- csere. amiért hazánkba láto­gatott, sokat segít Önnek és munkatársainak. Otthon, hon­nan várnak segítséget, hogy a bábozás — mint mondjuk a balett, a színház — megfelelő ügyeimet, törődést kapjon? — Nem várhatunk egyelőre sehonnan sem támogatást. Én az iskolai neveléssel foglal­kozom, most újra visszame­gyek tanítani. A pedagógiá­ban komolyabban veszik az ilyen kezdeményezéseket is. Magyarországi tanulmányuta- mon ezért nagy gondot fordí­tok az ilyen tapasztalatok szerzésére. Nagy öröm, hogy Kaposváron ilyen színvonalas munkával ismerkedtem meg. — Tehát az angol pedagógia, az iskola igényt tart arra, hogy a nevelésben hasznosítsák a bábozást is? — Ritkán használnak bábo­kat az iskolákban. 'Csak foko­zatosan terjed, ez a módszer. — Beszédhibás gyerekek gyógyításához alkalmazzák-e a bábokat? — Nem, nem tudok róla. Pedig ez szerintem forradalmi jelentőségű. — Említette, hogy otthon is­mét tanítani fog. Dolgozik majd bábokkal is? — Általános iskolában fogok tanítani. Minden témában se­gítségül hívom azokat a bábo­kat, melyeket magam készítek. A beszélgetés után bemuta­tóra indult a Zója Nevelőott­hon Feketerigó bábcsoportjá­hoz. H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents