Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

Az els5 vásároktól az áruválasztékig Négyen a huszonöt évről A sorsokat alakító ne­gyedszázadról az első kérdés után ezt hallom: — Sok gondot hozott, de legalább annyi örömet is. De­resre festette a hajunkat, vagy teljesen elvitte, és leg­alább huszonöt kilóval növelte a testsúlyunkat. A Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat teg­nap délután ünnepelte alapí­tásának negyedszázados évfor­dulóját. A nyolcszáz dolgozó közül huszonnégyen az alapí­tók közé tartoznak- Közülük négyet kérdeztem az elmúlt negyedszázadról. Csupán egy a közös vonásuk: munka­könyvüket akkor látták elő­ször és utoljára, amikor —el­készülte után — aláíratták ve­lük. Patkó Lászlóné ma a So­mogy Áruház áruátvevője: — Négy polgárit végeztem, azután gyors, és gépírást ta­nultam. Elhelyezkedni azon­ban nehéz volt, hiszen a cu­korgyár, a bank és a vasút foglalkoztatott csupán gépíró­kat. Kereskedőnek próbaidőre vettek föl egy maszefcljlez. A boltot államosították, s azóta állami alkalmazott vagyok. i Fejes István, a kaposvári írószerből! vezetője: — Szerettem emberekkel foglalkozni. A textilesszakmát egy nagykereskedőnél tanul­tam, azután papír, és írószer­boltba kerültem. Ezt csinálom j azóta is. Számomra a szép- | tember a legszebb hónap. Ak- j kor jönnek a fiatalok. Mózs Gyula áruforgalmi csoportvezető: — Maszek textilesnél tanul­tam azt, hogy a vevőt vásár­lás nélkül nem szabad kien­gedni a boltból. Amikor meg­alakult az állami vállalat, új­ra csak textiles lettem- A boltban dolgoztam, azután a központba kerültem. Maár Gyuláné bolti elszá­moltató: — Valaha tejboltban dol­goztam. A fűtetlen helyiség kikezdte az egészségemet. Így lettem adminisztrátor, majd könyvelő. | A vállalat huszonegy, nagy­részt magánházban működő üzletben kezdte a tevékeny­ségét. A dolgozók létszáma azóta négyszeresére, az áru­MikrohuIIámú csövek exportra Az Adócsőgyár budapesti, Váci úti üzemében készülnek a telefon- és televiziólánc erősítésére szolgáló mikrohullámú csövek. Az üzem ellátja az összes szocialista országot, vala­mint Angliába és az ázsiai országokba is exportál. forgalom pedig tizenhárom- szorosára emelkedett. — Az alakulás utáni évek mindig hoztak újat. Amikor kezdtük, kevés volt az áru a boltokban. Ha egy kismama nyolcvan centi angint akart venni a pólyabetéthez, akkor papírt kellett hoznia, hogy jo­gosult a vásárlásra. — Mit kerestek akkor az emberek ? — A pamutholmikat, a ló- dent és a vikszos lábbelit. Az első vásárt 1951-ben Marcali­ban rendeztük: ott egy fiatal­ember már a vásár előtti na­pon a motorkerékpár mellé szegődött, hogy másnap meg­vehesse. A vásárokon mindig akkora volt a forgalom, hogy enni se maradt időnk. Kérdezem, mi fogja a vál­lalatnál 25 évig az embert? Nehezen felelnek. Azután ki­kerekedik a kép: a megbecsü­lés, az előrelépés lehetősége és a szakma szeretete. T- Tudja ma a kereskedő, hogy mi a vevők véleménye? — Biztosan; hiszen' hallja a megjegyzéseket, a jót is, a rosszat is. — És mi most a vevők véle­ménye? Mózs Gyula válaszol: — Vegyes. Az elmúlt két hétben egy kaposvári vevőtől olyan elmarasztaló véleményt hallottam az áruellátásra, hogy kapkodtam a fejemet. Egy másik — Székesfehérvárról érkezett — vevő viszont cso­dálkozva kérdezte, amikor szétnézett a boltban: maguk­nál ez is van? Fejes István: — Ha a vevő megkapja, amit keres, jó a vé­leménye, ha nem, akkor rossz. Persze ebben az igények vál­tozását is le lehet mérni. Ne­gyedszázada jó volt a lóden- kabát mindenkinek. Ma egé­szen mások az igények. Ha húszféle kabát közül választ­hat, biztosan a huszonegyedi­ket szeretné. Esetleg azt, me­lyet a legutóbbi divatbemuta­tón látott. — Nehéz ma kereskedőnek lenni? — Ehhez a munkához is tü­relem és kedvesség kell. És nagyon nehéz türelmes és kedves eladókat találni. A szakma ma korántsem olyan vonzó, mint huszonöt éve volt­A negyedszázados hű­ségért az alapító tagok tegnap aranygyűrűt kaptak a válla­lattól. A fiatalok pedig bizta­tást: más körülmények között, korszerű üzletekben kezdhetik szakmájukat, életpályájukat. Bartók Berényben Egyetlen hely Somogybán Balatonberény, ahol emlék- , tábla őrzi Bartók Béla em­lékét, hogy itt járt. A me­gyeszékhely mindmáig adós a nagy zeneszerzőnek azzal az emléktáblával, mely meg­illetné őt a színházban, ahol — mint ismeretes — hang­versenyt adott. Ma harminc éve hányta le szemét. Bar­tókra emlékezik ma a világ zeneszerető emberisége. Ba- latonberényben megkértük tegnap Tóth Anna nénit, hogy elevenítse föl a fiatal Bartók emlékét. Anna néni nyolcvannyolc éves, s abban a zsúpos ház­ban lakik, ahol született. Az épület semmit sem változott, az utcáról egy vakolatlan új ház takarja el a szem elől. Ablakában szép muskátli vi-, rágzik. Itt él az az asszony, aki kislány korában Bartók Bélának énekelt. — Énekli-e még azokat a dalokat, melyeket Bartók is szívesen hallgatott? A szoba belső zugából Bató Elemérné szólal meg: — Az este if. Bartók Béla beszélt, apjáról, hallottad? Azt mond­ják, abban a házban is meg­fordult a zeneszerző, ahol most mi lakunk. Szabatil De­zső zenetanártól vásároltuk meg. Tóth Anna néni válaszol iménti kérdésemre: — Nem emlékszem, mit énekeltem neki, de vannak ré­gi énekek az emlékezetemben. — Mikor járt itt Bartók? — Átellenben lakott Kovács József éknél. 1'906-ban. Itt töltötte a nyarat. Esténként apám, Tóth János is átment, meg Varga Szabó József és Varga Bandir János. Leültek a pitvar végében a tusakra — tuskóra ■— énekelgettek. — Anna néni is énekelt Bartóknak. Tudta-e, hogy többről van szó, mint nótázás- ról? — Nem mondott az sem­mit, azt sem, hogy minek éne­Tóth Anna néni. keljünk. De szívélyes volt, jó kedélyű, ezért énekeltünk ne- líi. — Milyen ember volt? — Nem túl csinos, közép- termetű, szúrós a tekintete. — Találkozott-e később is Bartókkal? — Nem, soha aztán. Hal­lottam, hogy megnősült és a tengerre jártak. Bartók balatonberényi em­léktáblája a volt tanácsháza falán áll. Nem a régi házon, amelyben nyaralt, mert azt lebontották. Él Kertész Lajos- né is, Kovács János lánya. (Kovácséknál lakott Bartók.) Kertész Lajosné 1957-ben újra lerajzolta — egy korábbi kis vázlat alapján — azt a házat* ahol szülei laktak, itt tartózkodott az ifjú Bartók. Abban az évben, amikortól Kodállyal együtt foglalkozni kezdett a népzenével. — Miről mesélt az édesap­ja? — Kedélyes embert volt, sokszor hallottam tőle egy történetet Bartókról. A falu kanásza —- mások szerint csi­kósa — korán hajnalban haj­totta ki az állatokat, ilyen­kor nagyokat húzott az osto­rával. Bartók nem szokott az ilyesmihez, bosszantotta, hogy fölébresztik. Édesapám azt ta­nácsolta neki, hogy legköáe- 1 tebb adjon ki az ablakon a kanásznak egy kis üveg pá­linkát, aztán még néhányszor. Örült a kanász a pálinkának, de amikor a negyedik reggel üres volt a Bartók ablaka, ki­pirult a »becsapott« ember ar­ca: — Ingyen , többet nem durrogtatok én neki! Kertész Lajosnétól tudtam meg azt is, hogy szívesen tán­colta édesapja az úgynevezett cséptáncot, s ezt Bartók is kedvelte. • — Milyen volt a cséptánc? — Cséphadaróval járták. Nagyon tudta édesapám. Meg­mutatta Bartóknak is, örült neki... Tóth Anna nénitől kérdez­tem: kérték-e azóta is, hogy énekeljen? — Zalaegerszegről voltak nálam diáklányok, kérték, hogy énekeljek nekik. Eljöt­tek másnap is, és ők éne­keltek. Meg egy csokor ró­zsát kaptam tőlük... Horányi Barna Olvasó munkások Kevés pénz jut könyvre az üzemekben A MUNKÁSMÜVELÖDÉS előretolt őrhelyei az üzemi könyvtárak. Az utóbbi évek­ben sokat tettek azért, hogy minél több munkással meg­szerettessék az olvasást, föl­keltsék bennük az érdeklődést, s igényes olvasóvá neveljék őket, akik a lakóhelyükön le­vő könyvtárakba is elmennek, ha az üzemben nem sikerül megszerezni a keresett köny­vet. A szakszervezeti könyvtár­hálózat egyre inkább a szo­cialista brigádokra alapozza tevékenységét. A legnagyobb eredmények éppen ott szület­tek a megyében, ahol a könyv­tár szoros, tartalmas kapcsola­Kerekes Imre tot alakított ki a brigádtagok- Dr. K. I. ha az üzemben nem sikerül kai. A könyvtárosok elsősor­•~'~~**'^**^**~*******************r*>*********^eltsék* az^éiő^e^íS^st^Í^ szo­cialista eszmeiségű művek, a jak belépni a mészárszékbe, az öreglány délelőtt levezetett vakáció története I Behúzom magam mögött az tudat, hogy számomra időn­ajtót. A tanár magyaráz to- ként tisztázatlan helyzeteket Vább; itt húzódott a keleti teremt az egyszeregy. Mon- front. Kimentem, kellett mennem, tőlem. Nem akarom borzolni az idegeket, de a ma­gam részéről levágatom a ha­jam. Tud valaki jobbat? A Lakinger ötlete, minthogy az a rögeszméje, hogy hosszú a hajam. Egyszóval szakmai hiányosságaimat meg kell szüntetni. El kell ismerni a Lakingemek erre van pers­pektívája- Mögöttem ül, há­rom paddal, lát 'és hall engem. Azt is például, amit a matek­tanárnak mondók. Ügy döntöttem, leszállók a lányáról. Majd a nyáron. Ilyenkor nem kockáztatunk. A baba itt húz el mindennap a park mögött; figyelem, fej­lődik a mozgása. Ügy sincs Rövid távra ugyanis a hülye­ség fizet- Ez a matekügy most megér egy nyírást. A Weász még azt is vállal­ja, hogy befizet értem, de nincs nála egy garas sem. »Csak felugróm« — mondja. — »Itt várj, innen ne moz­dulj !« Megőrzésre a Lakinger­re bíz. Ügy illetően most már kulcshely­zetben vagyok. Világos élőt­Ügy is ki dóm az öregnek otthon, én tem a helyzet: a matekot nem szeretem, a történelmet sem díjazom. Mert mi a történe­lem? Utólag megírják, hogy így volt vagy úgy volt. Csak­hogy utólag könnyű okosnak lenini! Csak a műveltebbek­nek mondom: a Hannibált né­ha összekeverem a Hasd_ru- bállal, de azonnal javítok. Ha olvasok egy könyvet, rögtön szeretném átírni. Nem egy hátrány! De ha matekból meg­húznák a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társada­lomra, nem is szólva a néném- ről. Az öreg olyan büszke 1-esz, már előre hallom, ahogy di­csekszik: megmondtam, itt­hon maradsz a nyáron,. • Az­tán hergeli magát: itt' állsz nyakig a technikai forrada- Közülünk a Weisz érti a leg- lomban és még az aiapműve- jobban a fizikát. Nem valami leteket sem ismered. »Jól van eselyem nala, ha amputálni, prímán áll a tárgyból, de az már« —- mondja majd az kell a hajamat. Mas pedig biztos, hogy ő érti a legjob- anyám — »a nyáron majd rajtam nem segít, le vagyok ban. Kicsit ugyan eltájolódott megtanulja, azért marad itt. r-t.—<...- - jy-j jg voit veled az érettsé­Csőrepedés nem a matekra születtem. Ki tehet róla? A nyomor néha fölöslegesen tsy jelentkezik, kis nép va­gyunk- Ha már egyszer a ta­nárnőnek az a hobbyja; hogy a tanuló ne hordjon bohóc- frizurát. Másnap már kora délután ott ülők a hivatalomban. A fodrász nyitva a másik olda­lon. Átpillogok: az ajtóban a két állami hóhér fehér kö­penyben. Nehéz meló, napoz­nak. A Weisz kontrázik ne­kem, azt mondja, ha kell megesküszik, hogy rövid haj­jal megváltozik a hadi hely­zet. Van rá egy pofa söröm, hogy így lesz, én tudok szá­molni. Hiszek neki. sajnálva. a relativitás fele, egyszerűb­Állők a pad előtt, a hivata- ^en szólva: az Einsteinnel ha­lomban, lóg a fejem. Ilyen yerkodik, de fizikailag nagy gázos már rég nem volt a £,el­helyzet. A Kelemen is javí- »Hol a pofa sör?« — mon­tott, csak engem nyom az a dóm neki, hogy józanul tud­a táblán. Érti, Várai, mondta, maga is érti? Lehet _ olyan negyvenes, a legszebb férfi­kor. Hallottam a karóra ke­tyegését. de abból amit ma­gyarázott, egy szót sem- Ki nem hívott. Megvadít a csend! Ezt megúsztam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két napig maga előtt iát ja a táblát, ha nem is érti, ol- érzem, hogy magamat vassa. A tanárnő szövegét nem értem. Ahogy ő mondja, ér­tem. Begurultam. Most, hogy valamit értettem, elhatároz­tam: nem adom magam ol­csón. Másnap jön a tanárnő, be­írja az osztálykönyvet. Lapoz a noteszben, már a névsor végén van. Az asztalra dobja; elhúz a padok előtt, ringatja magát. Rámnéz, de nem is­mer. Rövid a hajam. Azon gondolkozom, illene bemutat­kozni- »Jöjjön ki a táblához, Várai, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán fel­írtam!« A Kelemenre nézek. A Kun Vili behúzza a nyakát, a Lakinger a homlokát törli. Elindulok, de semmit nem lá­tok. A magam részéről egyen­lőre nem nyilatkozom. »Nézze, kérem, ott kezdtük el, hogy adva van maga nak...« És felírja. »Eddi| stimmel — gondolom.« gin? ...« Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben megjött a Kun Vili is. Magyarázza a tételt, amit »No, innen már az következik...« egyenesen] (Folytatjuk.) szakirodalom, az ismeretter­jesztő művek iránt. Az SZMT elnöksége megelé­gedéssel vette tudomásul teg­nap délelőtt, amikor e témá­ról tárgyalt, hogy javult a kölcsönzött könyvek összetéte­le Somogybán. Tavaly például tizenkét százalékkal több tár­sadalomtudományi és politikai könyvet, három százalékkal több műszaki irodalmat köl­csönöztek az 1972. évihez ké­pest. Az eredmények ellenére még nem kielégítő az ismeret- terjesztő irodalom aránya az olvasmányok között, további erőfeszítésekre van szükség. Az SZMT központi könyvtá­ra sokat tett azért, hogy mi­nél nagyobb visszhangra ta­láljanak az országos pályáza­tok és mozgalmak a megyé­ben. A kiváló könyvtár pályá­zatra például öt könyvtár ne­vezett be. A textilműveké a cím megvédéséért, az elekt­roncsőgyáré, az ÉDOSZ Műve­lődési Otthoné, a húskombiná­té, az építők munkásszállásáé a cím elnyeréséért. A könyv­tárak évről évre több rendez­vényt szerveznek. Különösen nagy tömegeket mozgatnak meg a politikus írók és az ol­vasók találkozói. A műszaki könyvek olvasásának növeke­désében sokat segítettek a szakírókkal való találkozások, a műszaki ankétok. A megyében kilenc önálló és hetvenhét letéti könyvtár mű­ködik. Nagyon fontos, hogy állandóan bővüljön a válasz­ték. A központi könyvtár el­sősorban a letéti könyvcseré­vel éri el ezt A nyár óta. könnyebb a munka, ugyanis gépkocsi áll rendelkezésükre. A jó és felkészült könyviá­rosnak kulcsszerepe van az üzemekben. A szakszervezetek ezért szorgalmazzák állandó képzésüket. Sajnos, még min- i dig gondot okoz, hogy a könyvtárosoknak mindössze fele — vagy ennél valamivel több — vesz csak részt az őszi és tavaszi tanácskozásokon. A könyvtáros-tanácskozásokat a jövőben még tartalmasabbá teszik, s a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárral közösen szervezik meg ezeket. Másban is szorosabban együttműköd­nek ezután a megyei könyv­tárral, a tanácsi könyvtárak­kal. A tartalmi munka a könyv­tárak működési föltételeinek lassú fejlődése mellett javult. Az üzemek gazdasági és szakszervezeti szerveinek nem megfelelő szemlélete miatt például még mindig kevés pénz jut könyvbeszerzésre. Az utóbbi két évben kettővel nőtt az önálló helyiségek és eggyel a szabadpolcos könyvtárak száma, főhivatású üzemi könyvtáros mindössze három van. A Kaposvári Ruhagyár­ban a nagyterem zsúfolt programja még mindig aka- i dályozza a könyvtár működé­sét, föltétlenül szükség lenne önálló helyiségre, aztán főhiva­tású könyvtárosra. A KŐVETKEZŐ ötéves tervben a központi könyvtár zsúfoltságának enyhítése, a le­téti könyvtárak működési föl­tételeinek javítása az egyik legfontosabb cél. Az üzemi könyvtárak hely­zete, munkája akkor javulhat gyorsabban, ha a szakmai me­gye bizottságok, az alapszerve­zetek rendszeresen foglalkoz­nak velük. Az SZMT elnöksé­ge a jövőben nagy figyelmet fordít erre. L. G. Somogyi ■ Néplop | 5 0002010201000131480202022302009002

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents