Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
Harminc éve történt Hangnem és demokratizmus a hangnem látszatra csupán formai dolognak, a modor kérdésének tűnik. Ha azonban a vezetők és a beosztottak között uralkodó hangnemről van szó, akkor már társadalmi, politikai kérdéssé válik. A hangvételben ugyanis kifejeződik az emberek megbecsülésének, tiszteletének mértéke. Az, hogy a vezető megbecsüli-e munkatársait, az ügyintéző megadja-e a tiszteletet az ügyes-bajos dolgaiban, eljáró ügyfélnek, nem mellékes tényezője d társadalmi demokratizmus érvényesülésének. A stílus árulkodik. A hanghordozásból következtetni lehet, hogy a vezető, az ügyintéző a közösség szolgálatában látja-e tevékenysége célját és értelmét, avagy pedig mások fölött állónak érzi magát, olyannak, aki több. nagyobb másoknál, s ezért jogában áll sérteni, leckéztetni, kioktatni. Mindenkivel előfordulhat természetesen, hogy olykor ingerültebb, s emiatt »fölmegy benne a pumpa«. De ahol polgárjogot nyer. meggyökeresedik albán tó, lekezelő hangnem, ahol az érdemben és tartósan kihat az emberek közötti viszonyokra, ott már társadalompolitikai kérdésről van szó, s ebben az értelemben kell vele foglalkozni. » Nem véletlen tehát, hogy jó néhány pártszervezet beszámoló, illetve vezetőségválasztó taggyűlésen szóba került ez a téma. Több alapszervezetben oly módon, hogy a vezetőség elmondhatta: a kommunista kollektíva erőfeszítéseinek eredményeként a vezetők és a beosztottak viszonyát az embereket tisztelő, demokratikus hangvétel jellemzi. Néhány helyen viszont kritikai észrevételek jelezték, hogy a lekezelő hangnem továbbra is gondót okoz, egyes párttagok joggal bírálták magukról megfeledkező, önteltté vált munkahelyi vezetőket. Másutt a munkások némelyik hivatal tisztviselőinek lekezelő, fölényeskedő visélkSlését tették szóvá, és az illetékes pártszervek közreműködését,' intézkedését kérték e jelenség megszüntetéséhez. Ha előbbre akarunk jutni a szocialista demokratizmus elmélyítésében, feltétlenül szükséges, hogy a pártszervék, alapszervezetek nagyobb figyelmet szenteljenek az embert tisztelő hangvételnek. Hiszen a munkás tulajdonosi szemléletét, az állampolgárnak a népi államhoz fűződő viszonyát nem csekély mértékben befolyásolja, hogy a munkahelyi vezető vagy a hatóság képviselői milyen hangon tárgyalnak. Az erre vonatkozó tapasztalatok erősíthetik a politikai tömegmunka érveinek súlyát, érzelmileg alátámaszthatják azokat, de csökkenthetik, le is ronthatják meggyőző erejüket. Már csak azért is szükséges a pártpolitikai munka eszközeivel is szüntelenül terjeszteni, erősíteni azt az igazságot, hogy a hatalom münkásjellege, népi jellege megköveteli a vezető és a beosztott, az ügyintéző és az ügyfél kölcsönös tiszteletét és az azt kifejező demokratikus hangvételt. Milyen dolgoktól függ ennek elérésé? Kétségtelenül közrejátszanak itt »objektiv« tényezők is, más szóval a munka feltételei, körülményei. Ahol akadozik az anyagellátás, nem szállít időben a kooperációs partner, szervezetlenségek adódnak a munkában. ott óhatatlanul idegesebb a légkör. Ahol bürokratikus megkötöttségek akadályozzák az ügyintézést, túlszabályozások nehezítik az ésszerű megoldást. ott az íróasztal mindkét oldalán természetszerűen élesedik a hangvétel. Ezen a fronton is föl kell venni a küzdelmet, de a legtöbb — ez bízvást állítható — a szemléleten múlik. A pártszervezetnek elsősorban ezt kell formálnia, példaképül állítva a kedvezőt, és bírálva a helytelent. A káderek ilyen irányú nevelése semmi mással nem pótolható. A kádermunka szempontjából célszerű tudatosítani az első számú vezető különleges szerepét és felelősségét. Sok példa tanúsítja, hogy ahol ő megadja a tiszteletet a dolgozóknak, magatartása, hangneme emberséges, ott példája a többiekre is kedvező hatással van. A hol a .vezető. megkívám já a kulturált ügyintézést. s ellenőrzi, hogy valóban ilyen-e, ott nem — vagy legalábbis ritkán — éri jogtalan sérelem. megbántás az ügyfelet. Ahol a vezetők nem keresnek maguknak kiváltságokat, előjogokat, ott általában megbecsülik az úgynevezett »egyszérű embereket«, s ez minden tekintetben jótékonyan érezteti hatását. Sok-sok ilyen gondolkodású, valóban szocialista módon demokratikus vezetőt ismerhetünk. Ám előfordul az is, hogy egyesek, akik korábban jól dolgoztak, s ezért méltán j övezte őket elismerés, egy i idő után megfeledkeznek a kötelező szerénységről. Kezdik j úgy érezni, hogy a munkájuk- J kai kivívott tisztelet íeljogo- ! sítja őket az előírások »nagyvonalú« kezelésére, hogy többre jogosultak, mint más egyszerű halandó. Fölényesek, nagyképűek lesznek, félvállról beszélnek a többiekkel. Sőt. némelyek eljutnak az önkényes 1 cselekedetekig, a törvény megsértéséig, s ezen az úton a szükségszerű elbukásig. Amikor a dolgok általában jól mennek, a munkában sikerek születnek, az elbizakodottság fokozottan fenyeget. S ez az elbizakodottság újjászülhet 'olyan »ősi« tulajdonságokat és szokásokat. melyek a szocialista demokratizmustól idegenek, de a múlt örökségeként még hordozzuk őket magunkban. Lappangva, rejtve még ott él egyesekben a hajlam az úr- hatnámságra, a gőgre, a ha- talmaskodásra. S adott körülmények között ez nyíltan is felszínre kerülhet, eluralkodhat egyik-másik emberen. K orábbi érdemekre való tekintet nélkül fellépni az ilyen jelenségek ellen — a pártpolitikai munka, a kádermunka fontos feladata. De még fontosabb,’ hogy a partszervezetek megelőzzék az ilyen helyzetek kialakulását, hogy meggyőző szóval, idejében elhangzó figyelmeztetéssel, a vezetők folyamatos nevelésével elejét vegyék bármiféle hatalmaskodásnak, kiskirálykodásnak. Legjobb ellenszere ennek az olyan légkör, amelyben tiszt- | ségét — legyen az bárjpily j jelentős — betöltője a köz szolgálatának tekinti. Az ilyen magatartás alapvető összetevője a közérdek gondos óvása, a törvények és előírások betartásának szigorú megkövetelése, illetve az emberek megbecsülése, személyiségük és méltóságuk tiszteletben tartása. A szocialista demokratizmus erősítése ilyen légkört, ilyen szemléletet igényel. S nem utolsósorban — az ilyen légkörnek megfelelő, azt tükröző hangvételt is. Gyen es László MÉLYÉPÍTÉS PAKSON A palackba zárt szellem Dúdolok, a kerekek is surrogva énekelnek. Napnyugta felé hajtom a kerékpárt, birkózva a szembefúvó széllel. Rám esteledik. Bekapcsolom a világítást, figyelem a hepehupás úton előttem táncoló fénykarikát. Jó illatú szénabog- lyákból egy csomót felmarkol, zizegve kergeti át előttem a szél. Oldalba kap, eldöntene. Aludj egy kicsit, minden pihen, ciripelnek a tücskök a fülembe. Sokan töltik a csillagszállóban az éjszakát. Beborul. Esőcseppek az arcomon, sós ízűvé válnak a szám szélén. Fiatalokkal találkozom, körtével kínálnak. A bő levű gyümölcs csillapítja szomjúságomat. Beszélgetünk. Minél sötétebb idő járja, az ember annál jobban -megéhezik a szóra. Elmesélem. Paks- 'a igyekszem, közelről szeretném megnézni az épülő atomerőművet. Hajnalban pillantom meg a Dunát. Nyár van, de . már negöszültek a túlparti fák. Ezüst szálakat sző az ősz, Odaát a víz szebben csillog. Érzékcsalódás? Itt állsz ezen az oldalon, itt kell megtalálnod a szépet. Elindulok Paks egyik csúnyácska útcáján, botladozva, bosszankodva. Az öntödéből örökölt kék .unkaruhám, vasöntőbakan- som is alig győzi meg a 22-es diami Építőipari Vállalat munkaügyisét. — Ide jön az ország másik sarkából kubikosnak? Jöttem, mert hajtott a kíváncsiság. Csak az hüt le egy kicsit, amikor közlik velem, hogy egy orvosi aláírás és pecsét miatt máris sarkon fór- dulhatok. Rosszkedvűen nyitok be a fő-építésvezetőhöz. Egyszerű rutinvizsgálat miatt miért kell hazamennem? Arra számítok, hogy íróasztala mellől egy kövér és kopasz ember hűvösen csak ennyit mond: sajnálom, fiatalember, de a szabály az szabály. Az építésvezető, mintha rugó lökné, úgy pattan fel, és az asztalra csap. Pár perc múlva külön kocsi robog velem a tüdőgondozóba. Kísérőm néhány szót vált a bentiekkel, és megy minden, mint a karikacsapás. A tüdőgondozó mellett van a posta. A három nagy építővállalat ideérkezése óta megszaporodott a postások dolga. Postafiók tizenkettő, tizennégy, a kis zománc táblácskát a tizenhármas számmal valaki eltüntette. A paksiak kezdetben gyanakvással fogadták, hogy városukban atomerőmű épül. Rémhírek kaptak lábra titokzatos halálsugarakról, egyik tiltakozó petíció a másikat követte. Pales fölébredt álmos hétköznapjaiból, utak, vasút, üzletek létesültek, egy új városrész emelkedik az óváros főié. Az ország első atomerőművének megépítése húsz év megállás nélküli munkát jelent. Elkészülte után kétszer annyi energiát fog termelni, mint az egész ország villamos- áram-szükséglete. Volt idő, amikor Hardi András kubikos még álmában sem gondolt arra, hogy . egyszer majd az atomerőmű fo-építés- vezetője lesz. Sokan hirdetik, hogy a világon emberségből van kevesebb, nem tudományból. Én ezt nem hiszem, fe tudásban gazdaggá vált ember a bölcsességnek sem lesz híjával, és a kezébe jutott természeti erők palackba zárt szellemét nem szabadítja pusztító viharként a földre. (Folytatjuk) Szidera Szpirosz Három nap -- 90 előadás A budapesti Nemzeti Múzeumban tegnap is tanácskozott az V. nemzetközi török művészeti. kongresszus. Hétfő óta négy szekcióban 90 elő- i adás hangzott el.,— Az utóbbi [ évek iszlámkutatásainak. legújabb eredményeit ismertették a 16 országból érkezett régészek, művészettörténészek, | nyelvészek. A kongresszus részvevői ma Pécsre látogat- nak, s megtekintik a város' török műemlékeit. G. Puskin, a Szovjetunió első nagykövete a demokratikus Magyarországon, katonai tiszteletadás közepette megérkezik az Országiláza előtti Kossuth térre. (MTI archív-fotó — KS) Diplomáciai kapcsolat a Szovjetunióval Harminc évvel ezelőtt. 1945. szeptember 25-én vette föl a diplomáciai kapcsolatot a felszabadult Magyarország felszabadítójával, a Szovjetunióval. Akkor, három évtizeddel ezelőtt ez az esemény alapvető fordulatot hozott a fiatal magyar demokrácia életében. Az ország még romokban hevert, nyugati felében alig fél esztendős volt a népi hatalom. Külkapcsolatai a területén folyt hosszan tartó harc és a régi hatalmi rend összeomlásának következtében sziijte teljesen megszakadtak. Nemzetközi tekintélyén csorbát ejtett volt urainak átkos politikája, az, hogy az országot kiszolgáltatták a hitleri Németországnak. Ilyen körülmények között az elszánt akarattal újjáépülő ország, a megfeszített erővel új életet létrehozó magyar nép, a demokratikus rend támogatása céljából döntő fontosságú volt a szovjet kormánynak a normális diplomáciai kapcsolatok felvételét kezdeményező lépése. A második világháború győztes nagyhatalma, a Magyarország felszabadításáért annyi élettel, vérrel, szenvedéssel áldozó Szovjetunió kifejezésre juttatta, hogy nemzetközi tekintetben, a diplomácia színterén is egyenrangú félnek tekinti hazánkat. Az antifasiszta koalíció vezető, és a hitleri fasizmus el-** leni közös harcban oroszlán- részt vállaló tagja ezzel a lépésével segítette Magyarországot, hogy kitörjön nemzetközi elszigeteltségéből, és felsorakozhasson a demokratikus haladás táborába. A nemzetktözi elismerés természetesen kedvező hatással volt a belső fejlődésre is, az országban is növelte azoknak az erőknek a népszerűségét, melyek a legkövetkezetesebben küzdöttek a demokratikus átalakulásért. A Szovjeutnióval való diplomáciai kapcsolat azért is döntő fontosságú volt az új Magyarország számára, mert iiyen módon, akkor került közvetlen kapcsolatba a szocialista nemzetközi politikával és a szocialista diplomáciával. A következő években, évtizedekben a kapcsolatból és közvetlen hatásából a testvéri együttműködés, valamint a többi európai szocialista országgal kialakított és egyben együttesen képviselt szocialista külpolitikai irányvonal fejlődött ki. Ez a külpolitika hatalmas sikereket mondhat magáénak. Az erőviszonyok a szocialista tábor javára változtak meg, ennek és az egyeztetett politikának köszönhető a békés egymás mellett élés eszméjének és gyakorlatának tér- • hódítása, az enyhülés irányába tett lépések, a helsinki konferencia — általában együttesen és egyenként a szocialista országok súlyának, nemzetközi tekintélyének világméretű növekedése. Ezért emlékszünk megelége-' déssel és megbecsüléssel e 30 évvel ezelőtti eseményre. Közös akarattal A gond annyira általános volt, hogy néhány évvel ezelőtt a termelőszövetkezetekben járva mindig szóba került.: »Lassan megöregszik a tagsák, ’ nincs fiatal, mi lesz a gazdasággal, ha nem történik változás?!« A tények, a magas átlagéletkort tükröző számok, ,a munkahelyeken látottak joggal adtak okot az aggodalomra. Adtak — és nem véletlen a múlt idő. Ha nem is egyformán mindenütt, de kétségteíenüj. egyre inkább ritkulnak az ilyen jellegű észrevételek. Köszönhető . ez egyrészt a nagyarányú . . műszaki fejlesztésnek, másrészt pedig az ifjúság érdekében tett intézkedéseknek. Mikor a közelmúltban a közép-somogyi tsz-szöyetség elnöksége az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait tárgyalta.- méltán abból az alapállásból indult ki, hogy az ifjúsággal való foglalkozás nagy felelősséget és kötelezettséget ró a szövetkezetekre. Nemcsak a vezetőkre, hanem mindenkire, aki az adott közösséghez tartozik. Hiszen csak közösen lehet, és közösen kell felkészíteni a fiatalokat arra, hogy a jó gazda módjára sáfárkodjanak mindazzal az értékkel, mely a szövetkezeti mozgalom kezdetétől nagyon sok küzdelemmel felhalmozódott, hogy képesek legyenek tovább folytatni, fejleszteni, amiért elődeik, szüleik annyit fáradoztak. Nem máról holnapra, és nem is egyik évről a másikra szóló feladat ez, arról nem is beszélve, hogy milyen sokrétű, körültekintő munkát igényel. A kultúrált, korszerű munka- körülményektől kezdve a leI telepedés, a tanulás támoga- ! tásán keresztül, a jó munkahelyi közérzetig rengeteg más tartozik ide. Ami nem jön magától, amiért nagyon is tudatosan cselekedni kell. Az első — mint minden esetben — a cselekééssorozat szükségességének felismerése. Korántsem íjiondhatjuk el Közép-Somogyban sem, hogy minden nagyüzem egyforma felelősséggel és törődéssel foglalkozik a holnap szövetkezeti tagságának nevelésével. Nem mindenütt készültek el az ifjúságpolitikai munka következetes végrehajtása érdekében az intézkedési tervek; a testületi vezetésben emelkedett ugyan a fiatalok képviseleti aránya, de még tnindig alacsony. Az azonban vitathatatlan, hogy az intézkedések és a megkezdett munka első eredményei már mutatkoznak. Két év alatt huszonegy százalékkal emelkedett a 37 közép-somogyi tsz-ben a fiatalok aránya, és a több mint két és fél ezer fiatal 72 százaléka tagként dolgozik a termelőszövetkezetekben. Szinte magától értetődő, hogy azok a gazdaságok »fiatalodnak« gyorsabban, áhol jobbak a ! munkakörülmények, magasabb j a gépesítés színvonala. Egyszó- I I val nemcsak ékesszóló tervek ! születnék, hanem megannyi hétköznapi tett. bizonyítja: az ifjúsági törvény végrehajtása fontos szövetkezeti érdek. Ezért fordítanak több gondot — főként az ifjúsági parlamentek tapasztalatai alapján — a letelepedés segítésére (természetesen az adottságoknak megfelelően helyenként eltérő mértékben), ezért ká- 1 pott két év alatt csaknem j négyszáz fiatal kitüntetést és J jutalmat, ezért gyarapodik egyre inkább a szövetkezeti ösztöndíjasok száma — s lehetne tovább sorolni. Bármennyire örvendetes mindez, mégis első lépéseknek, kezdeti eredményeknek tekinthetők. Mert például a szövetkezetekben dolgozó fiatalok csaknem felének még mindig semmiféle képzettsége nincs, a pályakezdők beilleszkedését nem mindenütt segítik kellően — egyszóval sok. nemegyszer elenyészően aprónak tűnő építőkocka hiányzik még a szövetkezetekben a valóban tartalmas ifjúságpolitikai munkához. Csakhogy ... Nagyon leegyszerűsítve: »kettőn áll a vásár«. A nagycsalád feladatairól beszéltünk elsődlegesen, de legalább ennyire fontos, hogy a fiatalok maguk is tevékenyen részt vegyenek mindannak a nemes célnak az elérésében, melyet az ifjúsági törvény fogalmaz meg. Mert nemcsak a szövetkezetek vezetőin áll, hogy mennnyire élnek együtt a gazdasággal, hanem rajtuk is. Mint ahogy tőlük függ, menyire igényesek önmagukkal szemben az önképzésben, a szakmai, az általános . művelség gyarapításában. A fogok mellett mindig ott vannak a kötelességek is. A cél eléréséhez pedig a legbiztosabb út, ha a kettő mindig harmonikus egységben jut érvényre. Ha minden szándékot, minden cselekedetet az őszinte, közös akarat vezé- re‘- Vörös Márta Somogyi NéplapI 3