Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

» Közművelődési intézmények Munkások, igazgatók, festőművészek Az együttműködés formái R égen írtam az üres pa­pírra a címet olyan jó érzéssel, mint ezt most. Mert nem az intézményi együttműködés hiánya miatt kell keseregni, nem az együtt­működés terveit kell szemre­vételezni, hanem a rég várt folyamat elindulásának: kez­deményezéseknek lehetünk ta­núi. Kölcsönös közeledés, az együttműködés formáinak meghatározása jellemezte szór hangoztatott egységes közművelődés elve. Mert bi­zonyítható és bizonyítani is fogják, hogy a moziüzemi vállalat és a színház nem egy­más ellenében, hanem közös kulturális célok jegyében szer­vezi, neveli a közönséget — ha’ kell, egymást is népszerűsítve. Remélhetőleg megszűnnek az elavult reszortfeladatok, az »■egy rendezvény, egy felelős intézmény« gyakorlata, s he­lyette a magyar nyelv hetén, nemrégiben az összejövetelt a j a képzőművészeti világhéten megyei tanácson: az illetékes j vagy a dél-dunántúli népmű- közművelődési intézményve- | veszeti héten több intézmény zetök ültek egy asztalhoz. A j közös, egy célért folytatott tanács művelődésügyi osztá- I munkája vezet sokkal jobb lya az asztalra helyezte az kulturális eredményekhez. hiányérze­együttműködés forgatóköny­vét, s alapos bevezető után egyórányi kötetlen eszmecsere kezdődött. »Magukra marad­tak« az intézményvezetők, s jó alapot adott a kapcsolatok új­ra értékeléséhez — némelyek­nek még az ismerkedéshez is! — az együttműködési . javas­lat. Az utána következő meg­beszélésen Senkii sem szólt ar­ról, hogy szükséges-e mindez, hanem jobbnál jobb ötleteket hallottunk, s kiegészítéseket jegyeztünk fel. Az őszi köz- művelődési »évad« már a kapcsolatteremtés, az együtt dolgozás jegyében indult. Igen terjedelmes lenne a cikkünk, ha ennek a helyes és remélhetőleg egységes mun­kafolyamatnak valamennyi összefüggését felsorolnánk. Tulajdoniképpen olybá vehető, mintha a megyei könyvtár, a levéltár, a múzeum, a mozi­üzemi vállalat, a művelődési központ, a színház sokszögé­nek pontjait egyenes vonalak­kal kötnék össze. S a metszés­pontban az irányító, szervező a mévelődésügyi osztály. Ter­mészetesen ennek az együtt­működésnek a valóságával el­sősorban majd egj^es rendez­vényeken találkozik a közön­ség, a lényeg azonban az, hogy a rendezvényeken túl kifér­jed a mindennapi tartalmi munkára is. Mit várhatunk az együtt­működéstől? Természetesen közművelődé­si eredményeket, de ezen túl változást a munkastílusban, a szemléletmódban is. Az oly sokszor kifogásolt »az én há­zam, az én váram« nézet fel­adását a közösségi tevékeny­ségért, melyben az intézmé­nyek dolgozóinak nemcsak ki­nyilvánított, hanem megvaló­sított közük van egymáshoz. Amelyben valóságossá, meg- foghatóvá válik az oly sok­Van azért még tünk. Jó lenne, ha a fent említett sokszög »kapcsolatvonalaihoz« csatlakoznának a közoktatási intézmények is. Mert egyelőre az a helyzet, hogy főleg a közművelődési intézmények ajánlkoznak — például a szín­ház, a levéltár —, az iskolák még passzív szemlélők. Ezen kellene hamarosan változtatni, j lapátéból, erre intenek egyébként a ta­vaszi művészeti szémle tapasz­talatai is. Ismét nem új do­logról, hanem a közoktatás és a közművelődés ugyancsak sokszor említett kapcsolatte­remtéséről van szó. Ennek a sokszögnek nemcsak megyei, hanem járási, városi és községi szinten is meg kel­lene teremtődnie. Elég felidéz­ni például Nagyatád és a já­rás közművelődési gondjait. Természetesen nem oldaná j jat adó vállalatok vezetői, meg egy csapásra a hiányokat, rv'"c'"oi vzmricUSi de előrelépést jelentene a vá­rosi, járási szervek közötti jobb együttműködés. Ösztöndíj gyártól A kapcsolatteremtés ta­pasztalatait tehát igen gyorsan < kamatoztatni kell megyeszerte, a formákat a helyi adottságokhoz mérten honosítani, hiszen ezzel a kö- gös munkálkodással nem vala­mi ráadásnak adott jótéte­ményről van szó, hanem a párthatározat megvalósításá­ról, mindennapi közművelődé­sünk kiléptetéséről a fölösle­ges útkeresések, kudarcok ál­Troszt Tibor Déryné: Törőcsih Mari Októberben mutatják be a Déryné nap­lója nyomán, Pilinszky Já­nos átdolgo­zásában, Maár Gyula rende­zésében a Dé­ryné, hol van? című filmet, melynek fő­szerepét Tö- rőcsik Mari alakítja. A színésznő éle­tének abból a szakaszából ra­gad ki né­hány napot a film, amikor dicsősége, te­hetsége teljé­ben van ugyan, de a körülmé­nyek önvizs­gálatra kész­tetik. Érte jön a sok éve el­hagyott férj, hogy hazavi­gye otthoná­ba. ahol azon­ban Déryné rabnak érzi magát. Vissza- | Törőcsik Mari mellett Käl­ter a színházhoz, pedig érzi, lad Ferenc, Sulyok Mária, Rá­Fél éve, hogy a megyei ta­nács kezdeményezésére né­hány kaposvári gyár ösztöndí­jat ajánlott fei a képzőművé­szeknek. Mint megírtuk, az ösztöndíjasok munkáiból pén­teken'nyílt kiállítás. Az ese­ményt beszélgetés, vita előzte meg. Témáját ’ az ösztöndíj- rendszer tapasztalatai adták. A beszélgetésen részt vettek a képzőművészek, az ösztöndí Mim megyei tanács képviselői A vitaindítóban és a hozzá­szólásokban is elhangzott: a fél év kevés volt ahhoz, hogy a művészek és a gyárak kö­zötti együttműködés elérje azt a célt, amiért az ösztöndíj- rendszert létrehozták. Az üzemek vezetői, a ta­nácskozásokon megjelent nép­művelők — akik az összekötő kapocs szerepét vállalták — elmondták: úgy látják, hogy ez a kapcsolat az üzemek szá­mára hasznos volt. Megte­len szól: a,zsúfolt, konyhasza- gú étkezdében a falak nem alkalmasak arra, hogy fest­ményeket rakjanak rájuk, neun szerencsés dolog itt ki­állítani. A MAFILM az ösztöndíj- rendszerről filmet forgat. Hal­lottam, amikor Honty Márta textillervező szinte infiulato- san mondta a kamerába: »Engem nem zavar, ha a fali­képemet egy főzelék és egy leves között nézik meg. De nézzék...« Délután, a beszélgetésen majdnem ugyanezt mondta az elektroncsögyár főkönyvelője, amikor a gyári ebédlői kiállí­tás sikerűt dicsérte. A szépet csak látva lehet megszeretni. A ruhagyár ta­nácskozási termében egy mo­dern festmény függ a falon. A vendéglátó igazgató rámu­tatott, és azt mondta: »Mi, akik ebben a teremben gyak­, , . . , , . ran megfordulunk, egy kicsit remtette a lehetőséget ahhoz, j ;degenKedve fogadtuk. Azután, hogy a művészétét bevigye* a j ami:<or m ültünk rá­gyarba, az embereket szinte , tévedt a szemünk. Most már rakenyszentsek (persze jo er-|szeretjük ^ hiányozna> ha nem lenne ott...« hogy ban. csillaga már hanyatló­day Imre és Major Tamás szerepel a filmben. telemben vett »kényszerről van szó), hogy foglalkozzanak a széppel. Ez volt az a sarka­latos pont a vitában — és úgy látszik a gyakorlatban is —, ahol összecsaptak az indula­tok. Profán a kérdés, de a cél megvalósítása azon állt vagy bukott, hogy lehet-e bableves mellé festményt tálalni? Tudniillik a kiállítások nagy részét az üzemi ebédlőkben tartották. Kényszerűségből is (hiszen azért olyan jól még nem állunk, hogy minden üzemnek külön kiállítóterme lenne), mert ez a legnagyobb helyiség, meg olyan ésszerű indokok alapján is, hogy ott fordul meg a legtöbb ember. Tehát akaratlanul is megnézi, amit ott lát. Mi szól emellett? 1. Az üzemek többségében a dolgozóknak több mint a fele bejáró. Mímkakezdés előtt vagy a munka után rohan a buszra, vonatra, nem ér rá, így viszont megnézi, amit az ebédlő falán lát. 2. Ha kezdetben nem is ér­dekli, vagy nem érti a képet, az étteremben Hogyan tovább ? A ruhagyár, az elektroncső­gyár máris meghosszabbította az ösztöndíjat 1976-ig. Két vál­lalat is jelentkezett, hogy szer­ződést kötne művészekkel. így lehetővé válik, hogy többen kapcsolódjanak be az akcióba a művészek közül, és több gyárba jusson el a szép. Kü­lönösen, ha megvalósul az, amit Szabados János javasolt: egy vállalat csak egy művész­szél kössön szerződést. Jelen­leg ugyanis van, aki két vál­lalat ösztöndíjasa. (Igaz, akadt olyan gyár is, ahol két festő tevékenykedett.) A lehetőségek szinte korlát­lanok. A művészek gondolkod­nak a különböző gyárak ösz­töndíjasai tevékenységének összehangolásán. Elhangzott, hogy minden gyárban vándor­kiállítást lehetne tartani, sőt annak anyagát is cserélni. A képzőművészeti eseményt ze­nei, irodalmi estekkel össze­kötni. Az új festményekről reprodukciókat készíttetni és terjeszteni. (Ennél a javaslat­nál a gazdasági szakemberek összesúgtak: az ezzel járó te­temes költségeket vajon ki tudja vállalni...?) Az ötlet mindenesetre el­gondolkoztató, és a kivitelezés módját is meg lehetne találni. Még egy javaslat, amelyet érdemes lenne meggondolni, az üzemeknek kapcsolatuk van az általános iskolákkal is. Mi lenne, ha az általuk vásá­rolt képeket (hiszen néhány üzemben ezekből már állandó kiállítást lehetne rendezni) to­vábbadnák a patronált álta­lános iskoláknak, például ki­állításra, megőrzésre, szemlél­tetésre. Egy kérdés maradt válasz nélkül: a művészek számára mit jelent a gyár, a munkások közelsége. Hatott-e ez a mű­vészetükre? A legközelebbi ankéton erről is szívesen hal­lanánk. Simon Márta Huszonnégy év alatt 8107 beteg Műíétmpló Jubileumi évkönyvet jelentetett meg a mellkassebészet Nemcsak a kórház ünnepe, hogy negyedszázada működik Kaposváron mellkassébészeti osztály. A műtétnapló adatai nemcsak azt mutatják, hogy mindennap | huszonnégy év alatt — a sta- megláthatja, barátkozhat vele, tisztika 1974 júliusáig szól -— megbeszéli a látottakat má- | hány sikeres műtétet végez­sokkal, és ha igénye van rá, akkor elmegy a művész leg­közelebbi előadására, ott tőle kap választ a 'kérdéseire. Ami az ebédlői kiállítás el­tek a kaposvári mellkassebé­szek. Nem csak a tudomány fejlődéséről adnak számot a bejegyzett eredmények, ha­nem arról is, hogy megyénk »■**«»*»**»»*«»*^*«»«»*w»****»»****w*«*"***»»****»»*»*——r^wwwwwnarmvinnAiu, lakossága az ő munkássá' «guk által — egészségesebb Kerekes Imre vakáció története Olyan pofákat vág, ami egyáltalán nem illik a város­képbe. Belátom, magamnak kell elindulni, bár nem va­gyak nagy tisztelője az ilyen mag'ánúáilalikozásnak, ami tő­ke nélkül ugyanis nem kivi­telezhető. Senki nem hatódik meg. öt percig sajnálom magam, aztán újra kezdem. Az öregnél vég­re leesik a tantusz; költség- vetésre hivatkozva az a véle­ménye, hogy fejlődésem mai A könyveket dugják. Az ki is! Májusain ez a primőr. ember hall valamit, sumákot- hűvös napon senki nem eszi, reiioaesem mai &?»»«íyns£ ******* “““X,h* gosítani... Én mondom, nincs vele. A presszó zenes volt, es megyek Pestre. _ Magyaran, a itt nagy szava az újságnak, míg ette, meghallgattunk két ma°a reszer°l nem kívánja, senki nem hallgat rájuk, hiábí) számot, olyan kis billentyű néz^Utfea ^^anvám ínnak Kiv'éve a TKaDidíiak ,, Tlcz’ az -ajtóra, az anyam emelését. Legyen nekik mert pasas ult a zongoránál. A rávágja, mert ilyenkor az őre- közi-tengeren.» Fűre lépni ami van, azt legalább kapják! Lívti szóróngáttá a kezem, az get nem lehet elviselni. A me- tó®■ Többfelé volt tekintélyes De az ember csak lopja az is lehet, hogy én az övét. Már net az enyém, a néném elme- vihar, végül is mindenkinek ilyen-olyan könyvet. Cserél- nem emlékszem. Töröm a Ügy érzem, magam,' mint egy megfúrt alagút. Az öreg csak legyint, én pedig a La­kingert elküldöm valami tró­pusi éghajlatra. Pontosan 13 óra 10-,kor indul a busz, mon­dom neki. 50 százalék kedvez­mény csökkent szellemi ké­pességűéknek. Olcsón utazhat. Alvás előtt ilyen mély gon, dolatokkal világítom meg ma­gamnak a nap történetét. 6. Ügy vonulunk végig a Szi­geten, mint a flotta a Föld­közi-tengeren.® Fűre lépni ti­getjük. A legjobb könyvet mégis a úiénémtcá. fújtam meg. Mi ugyanis elhatároztuk: nem nö­vünk föl tudatlanságban. Ugyanis vannak közöttünk te­hetségeseik. Kár volna elkal­lódnunk. Mert felvilágosítás nélkül mit tud az ember. Én például mire kétszer találkoztam a Lí­viával, már szikra is alig volt bennem. Tisztelem az ilyen Lívi-féle csajok háztáji gazda­ságát, nem irigylem tőlük a többlet keresetet, de az én jö­vedelmem nem bírja a nagy jövésmenést. Két nap alatt háromszor akart moziba men­ni. Számlámra írható: egyszer morú az egész táj, mint a né- se sikerült neki. gyesdömping a lottón. Matekból hármast kaptam. E^k ™ondom a né­. , . , ., .... , nemnek, megyünk a Szigetre. A legjobbkor. A babanak erre Hátha ráharap, velem jön, és vettem egy fagyit. Legyen ne-, én is kimaradhatok. tó" rül a vicclapba. Nem mer ko- leesett otthon a stex. Leg- jem, hogyan tudnék üzenni ,a lapot olvasni, nehogy el- alább egy ötvenes. Jól össze­Mandelnak, hogy amit megőr­zésre átvettem, most vissza­adom. A telefonkábélek beáztak. Az ilyen zuhés napok nem tesznek jót a szabadtéri játé­koknak. A múlt héten nyaral­ni készültünk, most meg a sark-körön túl vagyunk. Azt mondja a tv: a hideget egye­nesen az északi sáriiról im­röhögje magát. Ilyenkor is iz­zad. Kivonul a fürdőszobába. Drága külföldi dezodort hasz­nál. Valami bűzlik ebben a házban. Nem ártana egy kis mozgás. Az öreg is arra vár, maid csak megmoccanok, és hálából jöttünk. Sok a nép, nagy a nyomor, a vendéglátóipar za­varban. A Bánicki kevébé: két idegen hölgynek be is mu­tatkozik. Gróf Bánicki. Távol tartom magam az ügy­től : utcai ismeretség, rendkí­vüli kiadás. Livi természetesen a nyakamon. Dupla fagylalt. Szólnak a táskarádiók, nagy a ricsaj. A Bánicki szerzemé­nyei közül az egyik baba rá akar gyújtani. »Adj tüzet! Nem látod mi van? — mondja behozom neki a feketét. Szem- portáljuk. Még jó, hogy ehhez üveggel frankón hasonlít a is nem kell valuta! Másnap Mastroiamnina. Főleg a szem­gebb légáramlat közeledik. uve®* Mar mozdulnék, amikor niekem. Bemutatkozom: én va- Grönland felől. Hallgatok a megszólal a telefon: engem ke- gyök a titkár, bizonyos heiy- meteorolágiára, komoly tudó- resnek. Ügy kell ez most ne- zetekben zsentleman. Veszem mány. Kinézek a parikra: szó- kem miat 0ivadás a téli olim- &z. örtgyújtót, tűz nincs.« »El­. _ , . , , nézést« — mondom — »ez pián. A Laikmger hív. van-e egak a reggeli órákban gyul- nemzefcközi menetrendem, lad.« A csaj *röhög, de egész mert arra kíváncsi, mikor in- finoman. A Mandel odanyom- dul a busz a végállomásról a ‘ia a 6zlvar^at’ arró1 ad tüzet. Szigetre. (Folytatjuk.) lett. Ezért is kell megemlé­keznünk erről a jubileumról. A kaposvári mellkassebé­szeti osztály 1950. június 1-én »született«. Létrehozásában közreműködött dr. Kálmán Géza, a mellkassebészeti osz­tály első osztályvezető főorvo­sa, dr. Franki József, az ak­kori kórházigazgató főorvos és dr. Szundy Aladár, a Megyei Tüdőgondozó Intézet nyugállo­mányú igazgatója. A huszonöt­éves kórházi osztály jubile­umi évkönyvet jelentetett meg az évfordulóra, ebben dr. Franki József méltatja dr. Kálmán Géza működését. Egyéniségét így örökíti meg az orvoskoléga: — Lelkesedé­se lobogott, tapasztalatai sza­porodtak, technikája fejlő­dött; mindenkivel szemben barátságos, mélyen emberi magatartása változatlan ma­radt. Az osztály fennállásának el­múlt negyedszázadára pillant vissza írásában dr. Csorba Lajos osztályvezető főorvos. — Osztályunk 25 éves törté­nete egybeesik a tüdősebészet országos méretű megszervezé­sével, a tuberkulózis elleni hősi küzdelemmel, a népbe­tegség felett aratott győzelem­mel; majd a tüdősebészet át­meneti válságával, a komplex mellkassebészet fokozatos ki­alakulásával és fejlődésével. Az osztály betégforgalma hűen tükrözi a változást. 1950-től 15—16 éven át a bete­gek döntő többségét tüdő-tbc miatt operálták, s két—négy hónapot töltöttek a kórházban — a gyógyulásig. A műtéti naplóba az első bejegyzést 1950. július 28-án írták; ab­ban az évben összesen 177 műtétet végeztek. Az épületet 1960-ban kor­szerűsíteni kellett, a műtőt és a kórtermek egy részét köz­ponti szívóval és oxigénnel látták el. Az osztály gépi föl­szerelése is kiegészült, hogy megfeleljen az új feladatok­nak. , Ma már történelmi ez a megállapítás is: r—. A tüdőse­bészeti osztályokat a tbc el­leni küzdelem hívta életre. Szervezetileg, szakmailag és szellemi értékeit tekintve a tüdőgyógyászathoz tartoztak. 1965— 66-ban már tudtuk — bár ezekben az években vé­geztük 6zám szerint a legtöbb tbc-s műtétet —, hogy a nép­betegséget legyőzzük. Amikor ez bekövetkezett, a kaposvári tüdősebészeti osz­tály már régen mellkassebé­szetként működött, csak a nevét kellett az élethez igazí­tani. A műtéti tevékenység kiterjedt a szív kivételével az egész mellkasra, és a mellkas határterületeire: a nyakra, a nyelőcsőre. A kaposvári kór­ház tüdősebészeti osztálya fennállásának 25. évfordulójá­ra korszerű, komplex mell- kassebészeíi osztállyá fejlő­dött. 1950-ben — tehát a tüdőse­bészeti osztály létrehozásának első évében, illetve félévében, mert júniusban »született« — 177 műtétet végeztek. 1965— 1966- ban 208, illetve 304 mű­tétet, 1974-ben július 28-ig 876-ot. Lapozzuk a jubileumi év­könyvet, az osztály orvosai­nak tudományos munkáit a melkaSsebészet fejlődéséről. A változások bemutatása mellett jelenünkre irányul a fő fi­gyelem. Ezek a tanulmányok nem­csak az osztály orvosainak fá­radhatatlan tudományos ku­tatásáról vallanak, hanem azt a célt is szolgálják, hogy má­soknak továbbadják a hasz­nos tapasztalatokat, közkincs- csé tegyék a személyeset. Az orvostársadalomban és — köz­vetve — az egész társadalom­ban. Horányi Barna Somogyi Néplap > k 0100890200020000002331010201000100

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents