Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

Eredméivek és gondok Kaposvár munícaerő-gazdáikOElásában Hatezerrel többen lakunk ma Kaposváron, mint öt év­vel ezelőtt. A nagyarányú nö-.’ vekedés elsősorban a beköltö­zésekből származott. Találtak-e megfelelő mun­kahelyet a különböző szakmá­jú. de inkább szákképzetlen nők és férfiak a város üze­meiben, vállalatainál? A kér­dést fordítva is föl kell ten­nünk: ki tudták-e elégíteni növekvő igényeiket a munkál­tatók? Egyikre sem lehet ha­tározott igennel vagy nemmel válaszolni. Hiszen nem hagy­hatjuk például figyelmen kí­vül, hogy sok nő dolgozik a gépiparban vagy más olyan munkahelyen, amelyről azt tartja: nem ilyenről álmodott lánykorában. A férfiak közül is sokan keresnek megfelelőbb munkahelyet. Ugyanakkor több üzem bejáratánál ott a tábla, melyen marósok, eszter­gályosok, lakatosok — és mindenekelőtt segédmunkások felvételét hirdetik. A Kaposvári Városi Tanács tegnapi ülése azonban hatá­rozott összegezésre kénysze­rült. Nem kendőzve el a fenti és sok más gondot, úgy fog­lalt állást, hogy összességében megvalósult a teljes foglalkoz­tatottság a megyeszékhelyen; a rendelkezésre álló munka­erő általában kielégítette az igényeket, . és a várható lét­számnövekedés biztosítja a város további fejlődését. Az is igaz azonban — és erre több hozzászóló is rámutatott —. a munkaerőforrás elapadt, nem várhatók újabb százak a környékről sem. Így elsősor­ban a szakemberekkel, álta­lában az emberi munkaerővel való átgondoltabb, tervsze­rűbb gazdálkodás, a célsze­rűbb, hatékonyabb felhaszná­lás kerül előtérbe. Ezeknek az általános meg­állapításoknak az elfogadása mellett azonban érdemes egy kissé részletesebben is ismer­tetnünk a város munkaerő­azonban nem akadályozta je­lentősen a termelést. (Kivétel a textilművek — ahol két- háromszáz fő hiányzik) — meg néhány id’ényiparág, mindenekelőtt a cukorgyár.) Az építőiparban is jóval na­gyobb a foglalkoztatottak szá­ma az öt évvel ezelőttinél, de a szükségesnél kisebb mérté­kű — mintegy 16—17 százalé­kos — a növekedés. Krónikus segédmunkáshiány tapasztal­ható, de szakmunkásokat is föl tudnának vermi bármelyik szervezetnél. A feszültségek arra intenek, hogy még foko­zottabban kell törekedni a munka jobb megszervezésére és gépesítésére. Igen sok embernek ad mun­kát a városban a kereskede­lem. Sajnos, a forgalom nagy­arányú- növekedését nem kö­vette az alkalmazottak szá­mának emelkedése, és itt a gépesítési lehetőség is elenyé­sző. Nem részletezem a többi munkahely gondjait, ered­ményeit. Arról azonban fel­tétlenül szólni kell, ami min­den munkáltatót érint: a dol­gozók vándorlásáról. Tavaly ugyanis — néhány esztendei kedvező tapasztalat után — ismét jelentős munkaerőmoz­gás volt Kaposváron. A dol­gozók 30—50 százaiéivá lépett ki, ez elsősorban a kisebb munkahelyeket, szövetkezete­ket érintette. Mindenütt egy­re nagyobb gondot fordítanak a munkások megtartására, mégis elég nagy azoknak az aránya, akik nem kötődnek munkahelyükhöz, a körülmé­nyek és a hangulatok alapján gyakran változtatják azt. Szó esett arról is, hogy a városban új munkaerőként gyakorlatilag már csak az if­júságra lehet számítani. Mint­egy ezer tanuló áll munkába évenként. Különösen fontos tehát a megfelelő pályaválasz­tás, a beilleszkedés segítése. És itt meg kell jegyezni, hogy amíg az iskolákban egyre in­kább a nevelőmunka szerves részévé válik e tevékenység, az üzemek, a vállalatok pá­lyairányítási tevékenysége nem ári el a kívánt szintet. Külön gondot okoz a gim­náziumokban végzettek mun­kába állítása. Ugyanis csak mintegy harmadrészük tanul tovább felsőfokon, a többiek­nek mindössze 15—17 százalé­ka > jelentkezik szakmunkás- képző intézetbe. A szakma- szerzésben nagy akadály az adminisztratív munka még mindig meglévő nimbusza. A szakközépiskolákban végzet­tek körében is gyakran. elő­fordul, hogy nem szakirányú továbbtanulást választanak, illetve nem képesítésüknek megfelelően helyezkednek el. Külön foglalkozott a testü­let a női dolgozók helyzeté­vel. Megállapítása szerint a lányok, asszonyok túlnyomó többsége munkaviszonyban van. Igaz, akad még a város­ban vagy környékén néhány száz munkaképes nő, de jók már csak nagyon kedvező kö­rülmények között — egymű- szakos beosztásban — vállal­nának munkát. A becslések szerint a követ­kező öt évben 3 és fél, 4 ezer fővel nő a foglalkoztatottak száma Kaposváron. Ez nagy­jából kielégíti a meglévő és az újonnan létesülő üzemeik igé­nyeit. De csak akkor — és erre intettek a hozzászólók ki­egészítéseikben, kritikai észre­vételeikkel, javas' ataikkal is —, ha az eddiginél szorosab­ban, folyamatosabban működ­nek együtt a tanácsok és a vállalatok, és következeteseb­ben tárják fel a kapun belüli tartalékokat, melyek egyebek között a dolgozók szakmai képzésében, munkaidejük, tu­dásuk jobb kihasználásában rejlenek. P. L. Ötvenhaton végeztek Diplomaáfadási ünnepség az Oktatási Igazgatóságon Hosszú évek kemény tanu­lása van a nyáron államvizs­gázott férfiak és nők mögött, akik ünneplőbe öltözve fog­laltak helyet tegnap délelőtt az Oktatási Igazgatóság ka­posvári székhazának nagyter­mében. Egy részük hét, másik részük négy évig tanult az esti egyetemen, a szakosítón, s így érkezett el a fölemelő ese­ményhez: a diploma átvételé­hez. Az ünnepségen részt vett dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság-propaganda, és művelődési osztályának veze­tője. Dr. Nagy Lajos igazgató nyitotta meg a diplomaátadó ünnepséget. Beszédében ki­emelte, hogy többszörösen ün­nep ez a mostani. Sok erőfe­szítést. türelmet, akaraterőt igényelt a tanulás. Akik hoz­zájuk járnak, mind a munká­juk mellett tanulnak, mintegy második műszakként. Ez ön­magában is dicséretet, elisme­rést érdemel. Az államvizs­gákra emlékeztetve hangsú­lyozta, hogy a tanárok is vizs­gáztak, amikor a most itt lévő hallgatók) számot adtaik a tu­dásukról. Dr. Nagy .Lajos azt kérte a diplomásoktól, hogy ezután is képezzék magukat. Az egyete­men tanultakat pedig minden­képpen hasznosítsák, adják tovább. Legyenek propagan­distái mindenhol az eszmé­nek, vállaljanak propagandis- tamunlkát a pártszervezetük­ben. Az Oktatási . Igazgatóság igazgatója befejezésül gratu­lált a diplomásoknak, külön annak a nyolcnak, akik végig jeles eredménnyel tanult. Elő­ször a vörös diplomát adta át Békési Jánosnak, Dulovics Bé­lának, Eredics Károlyinak, Fé-' lix Ferencnének, Görbe Zol­tánnak, dr. Jávorszky And­rásáénak, Józan Zsoltnak és Félix Ferencné pedagógus átveszi a vörös diplomát dr. Nagy Lajos igazgatótól. Torma Jánosnak. Ezután a többiek vették át a diplomát. Az ünnepség után két vö­rösdiplomással a terveiről be­szélgettem. Tarma János pénz­ügyi vezető a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalatnál. — Én is érzem, hogy szük­ség van a tudásom fejleszté­séle, nem szabad elmaradni, lépést kell tartani az élettel, mint az el is hangzott itt. Mi­nél többen képezik magukat, annál sikeresebben oldhatjuk meg országépítő feladatainkat. Dr. Jávorszky Andrásné a mezőgazdasági főiskola tanár­segédje szintén négy évig járt az egyetemre. — A hivatásom olyan, hogy hasznosítani tudom az itt ta­nultakat. A politikai gazda­ságtant már a középiskolában is tanítottam, most pedig a főiskolán, oktatom. Hasznos, hogy a marxizmus—leniniz- mus többi ágát is elsajátítot­tam, mert a hallgatók — órán kivül is — a legváratlanabb kérdésekre várnak választ. Ezért van szükség a jó tájé­kozottságra. Viszonylag régeb­ben végeztem az egyetemet; itt az ismétlésre, s természe­tesen új dolgok — például a társadalomfilozófia — elsajá­títására is lehetőségem volt. — Hol szeretne toVább ta­nulni ? — Az a terveim, hogy egy évet pihenek, majd megpró­bálom elvégezni a Politikai Főiskolát levelező tagozaton. Az ötvenhat diplomás na­gyobb tudására, propagandista tevékenységére mindenhol számítanak. Nemcsak töltik függ, hogyan kamatoztathat­ják az egyetemen tanultakat. L. G. helyzetének néhány jellemző vonását., Ab iparban háromezerrel dolgoznak többen, mint öt év­vel ezelőtt, ami megközelíti ugyan, de nem éri el a ter­vezett fejlődési ütemet. Az időszakosan és egyes terüle­teken fellépő létszámhiány Kukoricabemufafó Szegeden A Gabonatermesztési Kuta­tó Intézet szegedi kísérleti te­lepén szetdán háromnapos ku­Ért ékelték a brigádok munkáját A tapsonyi^ Rákóczi Terme­lőszövetkezetben kilenc brigád dolgozik a szocialista címért, illetve a brigádjelvény vala­melyik fokozatának megszer­zéséért. A brigádok közül négy az idén alakult, mind a négy az állattenyésztésben dolgozik. A brigádmozgalomban össze­sen 210-en vesznek részt. Ezekben, a napokban a szö­vetkezet versenybizottsága ér- tétólte a brigádok féléves munkáját. Hegedűs Lajos, a versenybizottság elnöke el­mondta, hogy a vállalások, teljesítések aránya az első félévben megfelelően alakult. A traktorosbrigád vállalásai­nak 42 százalékát teljesítette. A szállítóbrigád 59 százalékos teljesítményt nyújtott. Ez a többlet egyrészt abból adódik, hogy a gazdaság az idén bér- szállítást is'vállalt. Az állattenyésztésben dolgo­zó brigádok munkája is ja­vult. Növekedett a tejzsír szá­zaléka. Korábban a tej leg­zsírosabb részét nem fejték ki, most, a brigádoknak erre is van gondjuk. Valamennyi brigád vállalta az úttörők, a KlSZ-szerveze- tek, az óvodás korú gyerme­kek patronálását. Faldíszek, állványok készülnek a gépmű­helyben az általános iskola részére. , A brigádok nem feledkeztek meg a tanulásról sem. Az első tanfoljr«n október 20-án kez­dődik a gazdaságban, ezt kö­veti majd a többi szakmai és politikai továbbképzés. koricabemutató kezdődött. Az ország minden megyéjéből mintegy háromszáz mezőgaz­dasági szakember vesz részt a tanácskozással egybekötött szemlén. A szegedi tudomá­nyos kutatók, a helyes tő- számsűrűség megválasztásá­hoz, a műtrágyák, a gyomir­tók használatához adnak hasz­nos tanácsokat, s bemutatják az új korai kukoricafajták nemesítésében elért eredmé­nyeiket. 18 iparvágány — 74 vállalat Irányvonalok, rakodók, gépkezelők Az Erzsébet-rakodó nyü­zsög : Volán-spirálos teherau­tók tolatnak be, azután zsá­koktól, konténerektől, dobo­zoktól tornyosán mondanak búcsút a rakodóplatónak. Az apró irodában az állomásfő­nök kereskedelmi és szállítási ügyekért, felelős helyettesével, Kézdi Lászlóval beszélget­tünk. — Állomásunk kapacitása a húsz évvel ezelőttinek négy­szeresére nőtt. Igaz, hogy idő­közben 18 iparvágány épült, mégis maga az állomás a régi maradt a tizenegy vágányá­val. Összesen 74 vállalat hasz­nálja az ipari síneket. Évről évre emelkedik a forgalmunk-: a tavalyihoz képest 15 száza­lékkal nőtt a lerakott áru- mennyiség, a föladott pedig három százalékkal. Ilyenkor a nyugdíjasainkat is visszahív­juk: szükség van a raktárno- kokra, váltókezelőkre, tolatás- vezetőkre és a többiekre. A rizlingszilvánival kezdődött. Nemcsak a szőlőnek, s a belőle készült mustnak, bor­nak van íze-zamata, hanem a szüretnek is! Semmilyen más munka nem hozza felszínre a jóízű tréfákat, a nevettető adomákat, a legfrissebb kele­tű pletykákat úgy, mint ez a nehéznek éppen nem nevez­hető, inkább szépségekben bő­velkedő tevékenység. Így van ez akkor is, ha már nem a i pár száz négyszögöles parcel-1 értékesítő Vállalatnak, a töb­lán, a zsúpfedelű présházas pince előterében hajladoznak az emberek a tőkék körül, ha­nem nagyüzemi módon dol­gozzák fel a termést. A szüret így is, úgy is: szüret. Az érettebb fajtával kezdő­dik a szedés. A kötcseiek a csemegéhez fogtak hozzá leg­korábban, s a szebbjét elad­ták a Somogy megyei Termék­Hordókban szállítsák. gyűjtik a hegy termését, hogy a feldolgozóba bit meg más vásárlóknak. Jól fizetett ez, s elégedettek a borszőlő most folyó szüreté­nek az eredményével is. Gó- lent László borászati és Fenyvesi Henrik szőlészeti ágazatvezető legalábbis biza­kodik, s az adatok alapján nem alaptalanul: — Százhárom hektár ter­mő szőlője van a szövetkezet­nek, ennek a zöme olaszriz- ling. Van ezen belül öt ^ék- tár vörös borszőlőnk is: kék­frankos, oportó és cabernet. Ennek a szüreteléséhez a múlt héten fogtunk hozzá, leszed­tük az érettjét, és másfél-két hét múlva folytatjuk majd. Egészséges a termés, nem kell rothadástól tartanunk. A várt­nál jobb az oportó cukorfoka, általában 16—17 százalékos. A vörös bor tehát már «szü­letik«, a must már kóstolható a présházban. De a fehér sem várat magára sokáig, hiszen hétfőn megkezdődött a szü­ret — s ez már az igazi, a nagy méretű szüret kezdetét jelenti — a rizlingszilváninál. Ezt a területet a tavasszal ala­kították át hagyományosról magas kordonos művelésre. Tehát az első termést adja eb­ben a formában, s méghozzá nem is keveset: a hétfői át­lag ötven mázsa volt hektá­ronként, a cukorfok pedig 17,5 százalékos. Megérte az átala­kítás, teljes termőre fordulás­nál ennél a szőlőnél száz má­zsa fölötti termés várható. Nem panaszkodnak az ága­zatvezetők, jóllehet jeget ez a terület is kapott. A vegysze­res növényvédelem szinte ál­landó tennivalót rótt a gaz­daságra az idén, a szőlőt ti­zenegyszer permetezték, négy­szer helikopter segített a munkában. Most úgy tűnik; sikeres volt a munka, megté­rült a védekezésre fordított költség. — Az ágazat tervében az idén 4200 hektoliter bor sze­repel — tájékoztatott a borá­szat vezetője. — Ahogy az el­ső tapasztalatokból következ­tetni lehet, ennyi vagy ennél több lesz. És ha az idő a későbbiekben is jó marad, ak­kor nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is elé­gedettek lehetünk. Nem vár­tuk a rizlingszilváninál serrf a 17,5 százalékos cukorfokot, hiszen az idő nem mindig kedvezett a szőlőnek. A szőlészeti ágazat vezető­je ezt mondta: — Akárhogy alakul is az eredmény, a tavalyi átlagot — mely 93 mázsa szőlő volt hektáronként — nem érjük el. Mégis elégedettek vagyunk, mert az idén a rossz körül­mények közepette is jól fi­zetnek a tőkék. Szavait a megtelt vödrök sora, a duzzadó szőlőfürtök igazoltak a kölesei szüreten, j Hernesz Ferenc Szeptember elején tizenöt régi kollégánk sietett segítségünk­re. Ma már létkérdés a jó szervezés, hiszen húsz évvel ezelőtt mindenki megszökött volna ennyi munka láttán. Jelenleg a cukorrépa érkezik a legnagyobb mennyiségben: naponta 180 kocsi fut be az ál­lomásra a tavalyi 160-nal szemben. Huszonnégy órán­ként két irányvonat is befűt. Az egyiket Szigetváron rak­ják, a másik a mohácsi répát hozza. A cukorgyár berakodó gépkezelői minden dicséretet megérdemelnek, mert ha ér­tesítik őket, hogy valamelyik állomáson összegyűlt az ázott földekről nagy nehezen fölsze­dett termés, akkor azonnal a helyszínen teremnek gépeik­kel, és hat óra alatt képesek 900 tonnát is útra bocsátani. A cukorgyár után az útépí­tők kapják a legtöbb anyagot, egy szerelvényük húsznál is több kocsiból áll. A legtöbb árut pedig a közvágóhídi iparvágányon rakják föl. Ha­vonta 130 hűtőkocsi indul a húskombináttól a földolgozoR baromfival és különböző hús­áruval. Hozzájuk csak a cso­magolóanyag érkezik síneken, meglepően sok: húsz vagon minden hónapban. A Gabonafelvásárló Vállalat tartja be leginkább azt a köz­ponti intézkedést, hogy 30 ki­lométeren felüli távolságról szállítsanak csak vasúton, an­nál közelebbről pedig autóval. Az állomáson szinte nem is érzik a gabonabetakarítást, olyan egyenletesen érkezik a malomba a 200 vagonjuk. Sok­kal inkább függ az évszakok­tól az Agroker forgalma; ez most csöndesedik, s tavasszal tetőzik. Az állomáson kocsiállásért mostanában nem kell büntet­niük senkit, a'fuvarozók, a megrendelők jó ütemben szál­lítják el áruikat. Somogyi Néplap P

Next

/
Thumbnails
Contents