Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

X WÄSÄftl ZÁRSZÓ fl jelképes koronát a 17 J napig nyitva tartó 68. Orszá- ] gos Mezőgazdasági és Élei- ( miszeripari Kiállítás és Vá­sár, valamint az AGROMAS- EXPO ’75 bemutatósorozatára az az ünnepség tette föl, amelynek keretében vasárnap dr. Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter átadta a vándordíjakat a leg­jobb nyolc gazdaságnak, il­letve vállalatnak. Ezek az ezüstserlegek — amelyek »■vándorolnak«, minden vásá­ron új gazdához kerülnek — egyébként már a nyitáskor odaítélték új tulajdonosaik­nak, akik 1980-ig, a követke­ző vásárig őrizhetik őket. Kö­zülük hadd említsünk meg hármat, a három szövetkezeti gazdaságot, mely az 1600 tsz reprezentánsának bizonyult. Kettő közülük országosan is­mert: a nádudvari Vöx’cs Csil­lag Tsz, valamint a zöldség- és gombatermesztéséről neve­zetes csepeli Duna Tsz. A harmadik a kocséri Petőfi Tsz. A főpavilonban voltak a vá­sár tartama alatt a serlegek — rögvest a bejáratnál, két­oldalt vehették szemügyre őket a látogatók. Mindenféle hangulatrontási szándék nél­kül hadd írjam le mindjárt: a főpavilonra irányult a leg­főbb kritikai össztűz, mert ál­talánosságban és részleteiben is színtelen, nehezen áttekint­hető volt ez a részleg. Ter­mészetesen a vásár egészéről ez már nem állítható. Ellen­kezőleg: egybefonódott itt a hagyományos paraszti gazdál­kodás megannyi eleme az iparszerű rendszerekével, s elmondhatjuk, hogy össztársa­dalmi érdeklődést váltott ki ez a kiállítás. Lemérhető ez a látogatók számán is: a mostani 17 na­pon ugyanannyi — 1.2 millió — vendég jött el, mint a leg­utóbbi, 1970-es vásár 24 nap­ján! Ami az érdeklődők ösz- szetételét illeti, az első gyors­mérleg megvonói úgy véle­kednek, hogy most minden eddiginél több volt a szak­ember, a különféle földműve­lő és állattartásban használa­tos masinák, berendezések ér­tő szemlélője, s viszonylag kevesebb a laikus, aki pusz­tán a lovasbemutató és a birkacsárda, a hízott disznó vagy a badacsonyi borozó ked­véért jött el. Így van ez rendjén, hi­szen az 1857 óta keltezett-sor- számozott mezőgazdasági vá­sároknak mindig is az volt a rendeltetésük, . hogy tanulja­nak a mezőgazdák, s frissen szerzett ismereteiket haszno­sítsák mindennapi gyakorla­tukban. De jól egészí­tette ki a vásárt, hogy gyermekjátszóterén kétszáz­ezer kislány és kisfiú for­dult meg, játékokkal szó­rakozva, amelyek — például a kenderkötél — feltehetően bevonulnak az állandó játszó­terekre is. Nemkülönben föl­gyújtotta a felnőttkorba átnö- vekvő korosztály lelkesedését is a kiállítás: kitűnt ez az Alkotó ifjúság napján, amikor a legkülönfélébb pályázatok bizonyították az ifjú agrárér­telmiség hozzáértését. A szó valódi értelmében volt szín­folt az az »alkiállítás«, ame­lyeket képzőművészek művei­ből rendeztek. Az ő képzelő- ' tűket természetesen ősidők óta foglalkoztatja a földművelés, így a mostani, gyökeresen megváltozott falukép és gaz­dálkodás is. Dr. Burgert Róbert, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kombi- | nát vezérigazgatója egy rá­diónyilatkozatban hasonlattal jellemezte, miként módosult a vásárkép az évek folyamán. Lám, ma Bábolna — hagyo­mányaihoz illőn — az ország legnagyobb lótenyésztő gazda­sága, ám 1100 lovának »ter­melési értéke« alig 2 százalé­ka a kombinát teljes termelési értékének. Így fest az orszá­gos összkép is: gépek domi­nálnak mind több részterepen, jóllehet a hagyományos mód­szerekről sem szabad megfe­ledkeznünk. II vásár tehát jó tükre volt az, élelmiszer- és fagaz- j daságunknak, egyszersmind megmutatta azokat a lehető­ségeket, amelyekkel élni kö­telessége minden vezetőnek, örvendetes lenne öt év múl- I tán majd elmondani, hogy az S idei vásár után éppoly len­dületesen fejlődött mezőgaz- I daságunk, élelmiszeriparunk, fagazdaságunk, mezőgazdasági gépgyártásunk, vegyiparunk, mint 1970 és 1975 között. K. N. Segít a KISZ-brigád ötven új hellyel bővült a közelmúltban a ladi szociális otthon. Az eddig meglevő 150 személyes épület mellé egy új szárny hozzátoldásával ala­kították ki az újabb ötven be­utaltat befogadó épületrészt, ezzel sokat enyhítve a megye elhelyezési gondjain. A mun­kát a Szigetvári Építőipari Ktsz végezte. Az épületrész határidő előtt készült el, az építés mindössze 8 hónapot vett igénybe. Ugyancsak több, szociális otthoni elhelyezést igénylő beteg kerülhet a drá- vatamási otthonba. Harminc hellyel bővítették az épületet. Nemcsak bővítésre került sor az utóbbi időben. A szo­ciális otthonokban nagy szük­ség van az épületek megóvá­sára, karbantartására is, amelyhez nincs mindig ele­gendő pénz az otthonok költ­ségvetésében. Ezért nagyon jól jön az olyan segítség, amelyet augusztus végén a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat karbantartó KISZ-bri- gádja nyújtott a patalomi szo­ciális otthonnak. Négy napon keresztül mintegy százötven- ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az épületen és környékén. A fiatalok szer­ződést kötöttek az otthonnal, ennek értelmében ezentúl rendszeresen végeznek hason­ló munkát. Részintézkedésből százezrek (Tudósítónktól.) A Lábodi Állami Gazdaság­ban az intézkedési terv sze­rint 330 000 forintot kívánnak mégtakarítani az energiahor­dozók szakszerűbb, ésszerűbb felhasználásával. A cél eléré­se érdekében'menet közben is vizsgálják a gépeket, például ellenőrzik, hogy a villanymo­torok teljesítménye összhang­ban van-e a meghajtott gépek és berendezések energiaszük­ségletével. A biztonság és a vagyonvédelem figyelembe­vételével a fölösleges világító- testeket kiiktatták, s a hasz­nálatban levőket is addig üze­meltetik, ameddig azokra szükség van. Az erőgépek állandó kar­bantartásával, az üresjáratok csökkentésével több mint 100 ezer forint megtakarítás ér­hető el; a benzinüzemű gép­jármüveknél 3 százalékos megtakarítással 54 ezer forint. A táblákon végzett talaj- vizsgálatok mutatói alapján adagolják a műtrágyát. A hu­musztartalom javítása érde­kében fokozzák a szerves trá­gyázást és a zöldtrágyázást. Nem közömbös, hogy a nagy mennyiségű műtrágya a tárolás ideje alatt mennyit veszít ha­tóanyagából. Ezt a veszteséget minimálisra kívánják csök­kenteni. Ugyanezeket lehet el­mondani a növényvédő sze­reknél is: A magas fokú gé­pesítésnél sok alkatrészre van szükség. Ha csak 2 százalékos lesz az alkatrész-megtakarítás értéke, 208 ezer forint marad meg eredményként. Sok kicsi sokra megy — tartja a közmondás. Ahol sok az állat, naponta állatonként csak dekányi takarmánypazar­lás is nagy összeget jelent. Ezt mutatja a 150 ezer forintos megtakarítási terv is. A szak­emberek véleménye szerint ez elérhető a legelők jobb ki­használásával, a takarmányo­zási technológia szigorú meg­tartásával. A különféle egyéb költsé­geknél fokozott ellenőrzéssel, vétkesség megállapítása ese­tén áthárítással szüntetik meg a pazarlást. Ha a tervet sikerül valóra váltani — s eddig következe­tesen munkálkodtak ezért a gazdaságban — akkor össze­sen több mint egymillió fo­rintot takarítanak meg az ésszerű gazdálkodással. A kiskertek mesterei Az elveket, a szavakat hí­ven tükrözte a mezőgazdasági kiállítás. A XI. .kongresszus állást foglalt a kertbarátmoz­galom fejlesztése mellett — a 68. OMÉK pedig méltó teret szentelt ennek a népgazdasá- gilag is igen fontos területnek a bemutatására. És egy kicsit természetes az is, hogy a ki­állítás egyik leglátogatottabb része volt a háztáji és a kis­kertbemutató. Az A pavilonban mintegy hatszáz négyzetméter fedett területen, rendkívül kulturált környezetben a termékek szá­zai. Gyönyörű, egészséges gyü­mölcsök, zöldségek kínálták itt magukat — akik termel­ték, valóban mesterei a kis­kertnek. A szabad idő hasz­nos, egészséges és kulturált eltöltését sokféle rrtódon segí­ti, támogatja az állam. »Okos«, »ügyes«, a munkát megkönnyítő eszközök, kisgé- j pék sorakoztak, mérni. lehetett a jelen eredményét és látni lehetett a holnapot, a kor­szerűsödő háztáji termelés eszközeit, módszereit. A Hermes fogyasztási és 1 szüntelenül tömeg állt. Ennek Az országos hírű, I. díjjal ki­értékesítő szövetkezet vető- ' a szövetkezetnek fő profilja a tüntetett pomázi kertbarátok magárusító pavilonja komi 1 kiskertek támogatása. termékei. A legkülönbözőbb munka­eszközök egészítik ki a mini kerti traktort. Kastélyiskiiák T anulmányok sokasága és az emberemlékezet vall örök­ségünkről. Nem akarok sokat beszélni róla. Három alkotó évtized tanúi, részesei vagyunk. S éppen ez a harminc év tanít mérlegelésre: ideje, hogy ne mindig a múlt­hoz, hanem tegnapi önmagunkhoz, a lehetőségekhez mérjük tetteinket. Most mégis az örökség jutott az eszembe, hiszen akkoriban mit kezdhettünk volna nélküle? A kastélyiskolák történelmi előnyt biztosítottak a somogyi gyerekek számára. Sokan emlékeznek még: micsoda öröm volt a honfoglalás; milyen hallatlan lehetőség mindjárt az államosítás után be­költözni a nagybirtokosok korábban megközelíthetetlen kas­télyába, az intézői, a gazdatiszti lakásokba, s ott kezdeni az új életet. A felekezeti iskolák egy tantermét cseréltük föl tá­gas és világos, rangot jelentő, — de most már a közoktatás rangját kifejező — épületekkel. Nincs régi statisztikám, csak a hatvanas évek elejéről tudom: Somogy 32 kastélyiskolájá­nak 491 tantermében gyúlhatott világosság az egykori cselé­dek gyermekeinek, unokáinak a fejében. De erről ennyi is elég. A kastélyiskolák már régóta nem az öröm forrásai. El­járt fölöttük az idő. Létük és állapotuk feszít, gondot hal­moz, tettekre serkent. S ma arról szeretnék beszélni, hogy nem is eredménytelenül. Témánk igazolni fogja, hogy ha tud­juk, mit akarunk; ha tervszerűen készülünk a változtatásra — igaz, nagy harcok árán —, nem marad el a siker. Okos, fölmérő, helyzetfeltáró tanulmány készült. A megyei tanács megbízta az Építés gazdasági és Szervezési Intézetet, amely tükröt tartott elénk. Csak néhány adatot mondok el: az 1970/71-es tanévben 430 helyen működött megyénk 299 isko­lája. És még akkor is 20 oktatásra alkalmatlan kastélyisko- lában tanult öt és fél ezer gyerek, a tan.ulólétszám 13,9 szá­zaléka. Valamit tenni kellett. Akkoriban munkálkodtak a IV. öt­éves terv előkészítésén, a pénz azonban — mint közoktatási és közművelődési célokra mindig — kevés volt. Mindössze két kastélyiskola megszüntetését, illetve újak építését tervezhet­ték — Kaposmérőn és Nágocson. Mi ez az omladozó, elöre­gedett épületek rengetegéhez? És közben Berzence s Vízvár iskolája életveszélyessé vált, be kellett zárni. Ügy mondták akkoriban: a helyzet tarthatatlan. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még magunkba roskadva tördeltük volna kezünket, rnagate- hetetlenül kiáltottuk volna világgá: semmit sem tehetünk. Szerencsére kinőttünk ebből a gyerekbetegségből. Emlékszem, Somogy országgyűlési képviselőcsoportja 1972-ben tárgyalt, vitatkozott a témáról. S a dátum csak azért érdekes, hogy kellőképpen tudjuk értékelni a gyors helyzetfölmérést, az országos szervek megértését és döntését is. 1972. október 11-én országgyűlés volt, ott. hangzott el a megyei interpelláció, vagy ha úgy tetszik: a segítségkérés a kastélyiskolák ügyében. És novemberben már az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Művelődésügyi Mi­nisztérium illetékesei megegyeztek a megyei tanács vezetői­vel a kastélyiskolák egy részének cseréjében. Eszerint két év alatt (beruházásaink ismeretében mondom: elképesztően rövid idő!) öt kastélyiskolát kell megszüntetni; s az újak építésének költségeiről is döntöttek. n megyei tanács illetékesei »elfelejtettek« lelkesedni, nem maradt idejük rá: cselekedni kellett. Intézkedési terv született — kemény, lényegre törő hangon. Tár­gyalások a tervezőkkel, a beruházókkal, az építőkkel — ellen­vetést nem ismerő, számon kérő következetességgel. És »cso­dák csodája«, ezúttal mindenki értette, hogy miről van szó; hogy egy hét, egy hónap késedelem katasztrófát okozhat; hogy a magyarázkodást már senki sem fogadja el. Gyere­keinkről. tehát a jövőről döntöttek. Értük még a beruházások másutt tapasztalható be’ső feszültségeit is föl tudtuk oldani. Útmutató tapasztalás. Hiszen nem mindig a gyerekekről, de mindig a jövőről van szó ... Zavarban lehetnék, mert az olvasó jól tudja: króniká­sunk ott volt minden új iskola avatásán, s beszámolt a tör­ténésekről is. De látják-e az összefüggést? Fölfedezték-e, hogy milyen erőfeszítés húzódik meg az új létesítmények mögött? Tudják-e, hogy a megyei tanács következetes irányításán, a községi tanácsok mintaszerű hozzáállásán kívül most elis­merés és dicséret, köszönő és ösztönző szó illeti a Somogy megyei Beruházási Vállalatot, a Somogy megyei Tervező Vállalatot, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatot, a barcsi és a hatéi TÖVÁL-t, amelyek mind képességeik javát adták a sikerhez? Az elismerés is kijár, nemcsak az elmarasztalás. S az iskolák ügyében rászolgáltak a jó szóra. Bizonyára emlékeznek még: a negyedik ötéves terv idő­szakára mindössze két kastélyiskola megszüntetését, illetve újak építését terveztük. S mi lett a tervből? Berzencén és Vízváron kívül Buzsák, Csököly, Darány, Lábod és Somogy- sárd! A két iskola 12 tantermével szemben 9 iskola 60 termét építettük föl, hét iskolával és 48 tanteremmel többet, mint amennyit megálmodhatott az alkotó képzelet. Ezt csak így lehet. Megértéssel, összefogással, következetességgel. Pénzéről beszéljek? Hetven hétmillióról szólhatok, s ebből 38 millió a megyei tanács támogatása. 30 millió a főhatóságoké, s 9 millió a községek szerény erejéből. Példamutató összefogás. Az iskolaépítés hatása másban is megmutatkozott. Lá- bodon, Berzencén, Vízváron ez ösztönzött a jobb vízellátásra (társulatok alakulták), Darányban, Somogysárdon klubkönyv­tár épült az iskolában; ugyanitt és Csökölyben társadalmi munkát, tereprendezést vállaltak, kerítést építettek mintegy 3 millió forint értékben. S megtanulták becsülni saját kin­csüket. A kastélyisikola örökség. Történelmi előny volt, ma már nyűg és teher. Nagyberki, Zákány, Mernye következik; Nagybajomban és Babócsán is megkezdik az építést a következő tervidőszakban. De még azután is marad kastély- iskolánk bőven. Sokan adtak példát a felszámolásukra. Hi- sziem, hogy követőkben sem lesz hiány ... Jávori Béla Hat hónapon belül fizetik ki az utazási költséget (Tudósítónktól.) A Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság ügyfélszol­gálati irodája naponta 'több mint száz ügyféltől veszi át az útiköltség megtérítésére szolgáló orvosi utalványokat. Eddig gyakran előfordult, hogy az ügyfelek egyszerre kérték az egy éven belüli uta­zások költségének a kifizeté­sét. A július elsején hatályba lépett jogszabályok szerint az utazási költségek megtérítését csak az igénybevételt követő hat hónapon belül lehet kérni. Ezért helyes, ha az ügyfelek — saját érdekükben — az útiköltség megtérítését az or­vosi vizsgálatot követő hat hónapon belül igénylik. Az ügyfélszolgálati irodá­ban elmondták, hogy sok a családipótlékügyben megje­lenő ügyfél. Gyakran azt rek­lamálják, hogy a tovább ta­nuló gyermekek miért nem a 25. életévük betöltéséig kap­ják a családi pótlékot. Az új társadalombiztosítási törvény a tovább tanuló ár­vák árvaellátására való jogo­sultsági korhatárát a tovább­tanulás idejére, legfeljebb 25 éves korukig emelte föl. Ez nem azt jelenti, hogy a csa- í ládi pótlék alapvető szabályai j is megváltoztak volna. A csa-1 ládi pótlék továbbra is a gyermek 16. életévének betöl­téséig, alsó- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán való továbbtanulás esetén pedig legföljebb a 19. életévig jár. A jövőben sem lehet csalá­di pótlékot megállapítani — a tartósan beteg, illetve testi­leg vagy szellemileg fogyaté­kos gyermekeket kivéve — az előbbiekben említett korha­tárt betöltött gyermekek után. Somogyi^ Néplap! 3

Next

/
Thumbnails
Contents