Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
Hétköznap a kerületben A burgonyaszedés most már folyamatos feladat. ^ a határ képe. Keskeny beton- útszalag fut két hatalmas tábla köpött. Az egyes'ülés magával hozta azt is, hogy megkezdődhetett a kerületben a tömbösítés. Most kilenc- ven-száz hektáros a legnagyobb tábla. A terv az, hogy 150—160 hektáros táblák alakuljanak m-ijd ki. Ez a hétköznap olyan, mint a többi. A burgonyaszedő után vagy harminc asszony —• Hé, uram! Ne lépjen a betonozásomra! Nem azért fáradok, hogy tönkretegye! A rendneutasított felnőtt egy mosolygós pillantással válaszol a felháborodott gyerekhang tulajdonosának, Sugár Pistinek. Odáhb lép, végzi tovább a munkáját. Szinteznek, alapoznak, egyengetik a talajt. A gépeknek tárolót, a szárítóhoz utat építenek az egyesült barcsi szövetkezet istvándi kerületében. Alakul, változik, formálódik hajladozik.' Mintha mindig együtt lettek volna, olyan megértésben dolgozik itt együtt az istvándi, a kasté- lyosdombói asszony. — Mióta ez a nagy gazdaság létrejött, sokat utazunk — újságolják. — Talán itt, Istvánéiban van a legtöbb kézi erő, így aztán autóbusz- szal oda visznek minket, ahol legjobban szükség van ránk. — Nem volt szokatlan ez az új »rendszer« ? — Nem bizony! Sőt! Míg Üt licitál. ülünk ’ a buszban,' pihenünk. Jó dolog ez. Mit hozott az egyesülés ennek a kerületnek az életébe — erre a kérdésre kerestem a választ. S utat építő szorgalmas férfiakkal, jókedvű asszonyokkal találkoztam először, Dutrát vezető, szántó traktorosokkal, akik megállás nélkül rótták a hosszú táblát. Munkájuk nyomán egyre zsugorodott a tüskés tarló. — Á szalmaletakaxítás szorosan követte az aratást — mondja Jakab István elnök- helyettes. — Július 23-án végeztünk az íratással, és néhány nap múlva nem lesz I szántatlan tarlónk sem. Január elseje óta mintegy j 2500 hold szántó tartozik eh- { hez a kerülethez. A termésátlagok kedvezően alakultak, | bár az egyes táblákon megNéhány nap múlva nem lesz szántatlan tarló. Látványos események nem voltak megyénkben az elmúlt héten: nem avattak új üzemet, intézményt, nem nyitottak áruházát, de még egy kisebb boltot sem. Uborkaszezon — mondhatnánk a nagyarányú szabadságolásokra utalva. Mégis az épitőmunka fokozódott ritmusát érzékeltük: a Damjanich utcában egy óriás daru megállás nélkül emelte— szállította a súlyos betontesteket, az épülő kollégium vázát rakosgatva. Sötétben pazar tűzijátékot nyújtott a hegesztők szikrazuhatagja, a daru csendet törő bugása magába olvasztotta az éjszaka halkabb neszeit. Persze,' az építés folyamata nem említésre méltó esemény — csak az eredménye lesz az, főképp, ha a megjelölt határidőn belül sikerül megünnepelni az intézmény átadását Mégis adhattunk hírt fontos eseményről: megyénkben kedden véget ért a búza aratása. Keserves hetek, embert, gépet próbára tevő kínlódások árán került magtárba a kenyérnek- való. Kevesebbet fizetett a gabona, mint amennyire az aratás előtti hetekben joggal számíthattunk. Nemcsak a szélviharok, a megismétlődő felhőszakadások, hanem egyes részeken a súlyos jégverés is föliratkozott a veszteséget okozók listájára. Az eddigi megállapítások szerint 52 milliós a mező- gazdasági kár, de a becslés még nem fejeződött be. Vannak, akik a termelőmunkát már csak kívülről szemlélik, a falak rakása, a kapálás, az aratás, csupán emlékeikben, meg íájdogáló Ízületeikben él. Kenyerük javát megették, a pihenés éveit töltik. Közéltük is sok a magányos, az egyedül élő, a társtalan. Most tizenkét elhagyott, idős embernek teremtettek otthont Kaposváron. Csepp a tengerben — mondhatnánk, de ismerve a szociális helyzetet, a rászorulók nagy számát, örülnünk kell a segítés e szerény jelének is. Augusztus van,' túljutottunk a nyári szezon félidején. Ez késztette számvetésre a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárát. Nyitlatkozatából többek között megtudtuk, hogy a BIB is a balatoni idény meghosz- szabbítása mellett teszi le a voksát. Igaz, minden évben szóvá teszik — és tesszük mi is — ezt, sajnos vajmi kevés eredménnyel, de ne adjuk fel a reményt: hátha egyszer foganatja lesz a temérdek megjegyzésnek, felhívásnak, javaslatnak, és a kereskedelem, a vendéglátóipar, meg mindenki, akit illet, tesz valamit az augusztus végi, szeptember eleji időszak jobb kihasználásáért. Ha már a Balatonnál tartunk, hadd jegyezzük meg: a tó partján nemcsak pihenő, üdülő vendégeket találunk még kánikulában sem, hanem olyanokat is, akik elsősorban tanulásra, önképzésre használják fel az itt töltött napokat. Bala- tonfenyvesen, a KISZ vezetőképző táborában rendszeresen váltják egymást a csoportok. A múlt héten az ifjúsági klubok vezetői és a KlSZ-kultúrfelelő- sök érkeztek ide, hogy új ismeretekkel, elsősorban módszertani tapasztalatokkal gazdagodva térjenek vissza társaikhoz. A megye belső részén is seregnyi fiatal gyűlt össze a héten: Kiskorpádon 130 diákújságíró táborozott az ország minden részéből, hogy felkészüljön a következő tanév e sajátos, maguk vállalta, egyéniséget gazdagító, készséget fejlesztő és természetesen szórakoztató munkájára. De nemcsak ők gondoltak a közelgő tanévkezdésre, hanem azok is, akik a nélkülözhetetlen — igaz, némely, diák vitatja ezt a jelzőt — tárgyi feltételekről gondoskodnak: hatalmas könyvszállítmányok érkeztek a megye szaküzleteibe, a papírboltokban pedig fokozódott a forgalom. Kaposváron az is vonzotta a szülőket, hogy — az országban ' egyedül — itt árulják átmenetileg olcsóbban az iskolatáskákat És ha már a kereskedelemnél tartunk: bizonyára jó néhány olvasónk is élt a kedvezményes árubeszerzés lehetőségével. A hétfő óta tartó áruvásáron — mint a kereskedők elmondták — a cipők mellett elsősorban a pamutféleségek, a hurkolt és kötöttáruk voltak kelendők, jelezve a divat feltartóztathatatlan változását, a műanyagok háttérbe szorulását Pa.fi László levő különbségekről eltitkol- hatatlanul beszéltek a betakarított mázsák. Volt 37 és volt 24 mázsát adó tábla is. Az új élethez az emberek hamarabb hozzászoktak, a termőföldnek évek kellenek, míg egységes színvonalra lehet emelni. — A gyümölcsösünktől az idén elbúcsúzunk — mondja az elnökhelyettes a változásokról szólva. — Részben kiöregedett ez a kajszis, másrészt meg tíz év óta inkább veszteséget meg gondot okozott, mint örömet, nyereséget Így négy fő növényünk lesz: búza, kukorica, burgonya és pillangós. Gazdag, szép termést ígér a kukorica, és viszonylag jót a most már folyamatos munkát adó burgonya. Termésben is, pénzügyileg is teljesíti terveit a kerület. Ez természetesen megmutatkozik a keresetekben is. Az első félév mintegy tízszázalékos bérnövekedést hozott. Az istvándiak szorgalmas emberek hírében álltak mindig. Most, hogy immár nyolcadik hónapja egy nagy családhoz tartoznak, mindent megtesznek azért, hogy ez a jó hír megmaradjon továbbra is. A határrészük rendezett; gondos, szorgalmas munkáról beszél. Az egyik hétköznap olyan, mint a másik. Csak napról nap nő a kiszedett burgonya, a felszántott föld területe, és nyúlik, gyarapodik a betonozott. út. Egy kicsit jelkép is ez. Üt épül így a jövőbe. Vörös Márta A Ml BARÁTSÁGIINK A dübörgő nyomdagépek között azt éreztem, üzen a gyermekkorom. Sokat ismertem a friss festékszagú kéneslapok közül, Tamara — Baskíriába való levelezőtársam — minden borítékba belecsúsztatott néhányat. Az orgonás volt a kedvencem, meg az állatokat ábrázoló sorozat. Technikus kísérőm, Léna elmosolyodott, néhány évvel ezelőtt még ő is ezekből a lapokból küldött székesfehérvári barátjának. Igaz, mondta, nincs ebben semmi különös, hiszen a Szovjetunió egyik legnagyobb képeslapgyára a kalinyini. Léna megkérdezte: »Ugye, te is abbahagytad a levelezést?« Mondani akartam, nehéz évek jöttek, embert próbáló. formáló esztendők. Hogy néhány hónap után már nehéz újrakezdeni. Hogy nem tudom, válaszolt volna-e. Azután mégsem magyarázkodtam. »Ügy érzem, semmi sem szakadt meg. Ha most, vagy tíz év múlva összefutnánk, folytatnánk a beszélgetési.« Talán mások is vannak így: ha az ember a Szovjetunióban újabb ismeretségekre tesz szert, úgy tűnik, mintha egyetlen beszélgetés különböző állomásaira jutna. Mintha egy kép újabb mozaikjaira találna. Nagy előnnyel kezdődik minden beszélgetés, könnyű a be- i mutatkózás. Sokat tudunk egymásról. Több mint tizenöt esztendeje úgy döntött Kaposvár, hogy »bemutatkozik« egy hasonló körülmények között élő, dolgozó szovjet városnak. A város Kalinyin lett, a kézfogás pedig egy igaz barátság első gesztusa. Már az első találkozások gyakorlati eredményeket hoztak, többek között értékes tapasztalatokat a kalinyini és a környékbeli mező- gazdasági pártmunkáról. Tizenhárom éve érkezett először kalinyini területi küldöttség Somogyba, a vendégek az első perctől kezdve érdeklődtek, hogyan lehet minél több emberrel szorosra fűzni a kapcsolatokat. I A szándék sikerének igazolására brigádnaplók bejegyzéseire, ünnepélyes jegyzőkönyvekre, újságcikkekre hivatAlkalmazoííak érdekvédelme a (szikben A közelmúltban felsőbb partszerv döntött arról, hogy »a bérből és fizetésből élő dolgozóknak biztosított jogok és kötelezettségek következetes érvényesítését a termelőszövetkezetekben alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók számára is lehetővé kell tenni«. Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TOT-tal és a MEDOSZ-szal együttesen — az állami irányító szervekkel egyeztetve — dolgozza ki a tsz-ekben és társulásaikban létrehozandó szak- | szervezeti szervek működési I elveit. A felsőbb pártszerv I határozata és ajánlása alapján a közeli jövőben, konk- | rét intézkedéseket tesznek a I szakszervezeti alapszerveze- I teli vagy csoportok létrehozására a tsz-ekben és társulásaikban. _ Jogos az alkalmazottaknak az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket. Nem csupán a tsz-alkalmazot- tak rendezetlen munkajogi vitái indokolják ezt, hanem az is, hogy a termelőszövetkezetekben és társulásaikban dolgozó alkalmazottakra eddig többnyire nem vonatkoztak a munkaviszonyban álló dolgozókat érintő állami intézkedések. Így többek között kimaradtak a munkásokat érintő bérrendezésből, az egészségre ártalmas munkakörökben korengedélyes nyugdíjaztatásból, szakszervezeti üdültetésből stb. A szakszervezeteik létrehozását megelőző felvilágosító munkában a pártszervek és szervezetek hangsúlyozzák azt, hogy a szakszervezetek létrehozása a termelőszövetkezetekben és társulásaikban semmi körülmények között nem azt jelenti, hogy egyetlen kérdésben vagy bármilyen rövid időszakra is szembe kerülhet egymással a tsz vezetősége mint. testület és a szakszervezet. A szakszervezet létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a termelőszövetkezetek ; a szakszervezetek is segítsék a tagsági viszony erősödését, a közgyűlés, valamint a vezetőség törvény adta jogainak, határozatainak érvényesülését. Szocialista viszonyaink között a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenysége és a szövetkezet, mint önálló, vállalati gazdálkodó egység célja, törekvése között nincs ellentét. Ellenkezőleg, a szakszervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkezetek »eilen« fejtenek ki tevékenységet, hanem az esetleges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesüléséért, s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munkahelyi légkör javításáért küzdenek. Mindezek pedig nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben működő szakszervezeti szerveknek nem csupán a szó szoros értelmében vett érdekvédelem lesz a feladatuk. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését, vagy ha úgy tetszik, érdekeit azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkalmazottak politikai, kulturális nevelésében, segítik ezen dolgozó réteg szakmai műveltségének*- növelését.--..V .... M. S. I kozhatnánk. He akad szebb bizonyíték is: megannyi somogyi ember lépten-nyomon I megnyilvánuló szeretető, a baráti találkozók hangulata Ka- linyinban és nálunk, az ismerősök összeölelkezése, a sok- sok bevallott ígéret: »Aztán majd én is meglátogatlak a hazádban.« Egyre több téma került terítékre, egyre több lett a küldöttségekben. a szakember. A szovjet delegációk tagjai pontosan kérdezték a pártmunkáról, a termelésről, az iparról, a mezőgazdaságról, a kulturális életről. Nem udvarias- sági látogatások voltak ezek, hanent a gyümölcsöző együttműködés megteremtésének felelős állomásai. Egyre több üzem, termelőszövetkezet talált egymásra, megszaporodott a levél- és a táviratváltás. A megyei pártbizottság 1964 nyarán már ezt jelenthette a párt Központi Bizottságának: »... a kapcsolat tartalmát a kölcsönös tapasztalatcsere, a pártós , államirányítási, valamint gazdasági, kulturális és szociális kérdések megismerése adja.« Az alapját pedig a lenini példa, az azonos cél, a kipróbált barátság — s az, hogy ezt a kapcsolatot annak a népnek a gyermekeivel teremtettük, mely a szabadságot hozta nekünk. Évszázados álmokat váltott valóra, Kossuth meg Noszlopy Gáspár vágyát, La- tinca Sándor akaratát, azt az életet, amelyért annyi somogyi vére hullott, amelyért annyian ragadtak fegyvert a Tanács- köztársaság idején, s a két világháború között idegen földön is. Ez az alap nyilvánvaló azoknak, akik látták a nagybajomi csatát, könyvekből, a szemtanúk elbeszéléséből megismerték a felszabadulás véres útját. Az emlékműveken, síremlékeken kalinyini harcosok neve is olvasható, akiknek családtagjai, elvtársai igaz barátsággal fogadnak bennünket, és akik nálunk a legkedvesebb vendégek közé tartoznak. Egy nagygyűlésen hangzott el: »A mi barátságunk új, magasabb rendű barátság, mely a népek egyetemes érdekeit szolgálja. A szocializmus a magyar nép vérévé vált, bewódott már a magyar nép testébe, leikébe, és a két testvéri nép vérével pecsételődött meg.« Kalinyinban és Kaposváron is rendeztek kiállítást a két megye fejlődéséről. A tablók tanúsága szerint sem járhatnánk más utat, amely oly gyorsan és határozottan vinne bennünket nemes céljaink felé. Szovjet barátaink ismerik a mi büszkeségeinket, a kaposvári ipartelep gyárait, vidéki üzemeinket, a termelőszövetkezeteket, az új iskolákat, rendelőintézeteket, kórházakat, látják, hogyan élvezi majdnem négyszázezer somogyi a ‘felszabadulás megterem-' tette lehetőségeket. A mi párt-, állami és gazdasági vezetőink, turistáink is végigjárják a gazdasági élet kalinyini fellegvárait, meglátogatják a lakótelepeket, újra és újra tapasztalják, hogy egybeesnek a feladataink. Az SZKP Kalinyin területi bizottsága egyik Somogyba küldött levelében így nyilatkozott: »A szovjet embereket csodálattal töltik el azok a hatalmas sikerek, melyeket a magyar dolgozók a szocializmus építésében, az ipar, a mezőgazdaság, a tudományos és kulturális élet fejlesztésében, a társadalmi viszonyok tökéletesítésében elértek. Ezekben az eredményekben a magyar nép tehetsége és munkaszeretete, az MSZMP nagy politikai és szervező munkája testesül meg*« A bíztatás mindig erőt ad. Szükségünk van rá, hiszen temérdek a dolgunk és nagy a felelősségünk. Ezért is értékeljük annyira nagyra ezt a barátságot. Pintér Dezső
