Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-06 / 183. szám
Népművelő — copffal A ezókimondásával lepett meg. Mert valahogy hozzászoktattuk magunkat ahhoz, hogy a mondandónkat lesarkítjuk, kerekíthetjük. Ö nem. Mindig kimondja azt. amit gondol. S ez népművelőnél a munka előnyére válhatnék szemű, vékony, nyugtalansággal teli asszony Bara- bics Elemérné, zamárdi népművelője. Két hosszú copfba font, szökés-barna haját olykor energikus fejmozdulattal hátraveti. Kislánynak néztem volna, ha nem siet rögtön elém, kérdezve, mit óhajtok. Vele »óhajtottam« beszélgetni. Meglepett, hogy a zamárdi tanácson a népművelő is helyet kapott és névtáblát. Szokatlan volt a szemnek. De hát Zamárdiban több dolgon is meg lehet lepődni — kellemesen. — Kezdjük a bemutatkozást. A hivatalban nagyon dicsérték... — örülök, ha így van, hiszen csak az év eleje óta dolgozom itt. Előtte öt évig voltam a pályán; Istvándiban kezdtem, mint klubkönyvtáros. — Kezdjük még korábbról! Rámnyitja a szemét: csak nem egész életrajzot akarok? De azért mondja: — Szombathelyen éltem. Ott végeztem el nappalin a népművelő-könyvtáros szak első évfolyamát. A többit levelezőn. Közben férjhez mentem, a férjem erdőmérnök. Ö volt Istvándiban az áfonyaültetvény szorgalmazója. Néhány év múlva' Szántódra jöttünk, onnan járok át Za- márdiba naponta kocsival. Velem jön minden reggel négyéves kisfiam, aki a zamárdi óvodába jár. A könyvtárban ülünk. Sürgő-forgó böngészők között. — Ez a birodalma? — Ez is. Kedd és szombat kivételével nyitva vagyunk mindennap. Heti tizenhat órát. Hatezer könyvet tartok nyilván, hatszáznál több az olvasók száma. így, nyáron, megnövekszik. Húsz százalékuk nyaraló. Évi tízezer forintot költhetek könyvekre. Bakfisok sci-fi irodalom után érdeklődnek. Barabicsné — Zsuzsa asszony — pillanatok alatt ismerteti a bent levő köteteket, külön felhíva a figyelmet az egyik Bradbury- könyvre, amelynek egyik kis regényéből Truffaut filmet készített. — Most legalább nem kell kérdeznem kedves időtöltéséről. Könyv és film, ugye? Bólint. Térjünk vissza a munkájához! Milyen izgalmakat tartogat vajon? — Az izgalmakat a hiányos lehetőségek okozzák. Fogadtunk volna együtteseket Budapestről többször is, ha lenne hová. De csak ez a régi művelődési otthon van, amely egy nagyteremből áll, s itt működik a könyvtár meg az ifjúsági klub is. A nagyterem kétszáz személyt fogad be. Mikor legutoljára fellépett ggy zenekar, az emberek nem fértek be. Zamárdiban nyaranta sok ezren üdülnek. / — Mi az, amit hely nélkül is meg tudnak oldani? — Csipkeverőszakkör indult Balatonendréden: felújítottuk a hagyományt. Már kiállítás is volt a munkáikból. Ügy tervezik, hogy ha Szántódpusztán megvalósul a skanzen, egy szobát endrédi csipkékkel díszítenek. Zamárdiban is szeretnének szakkört szervezni... — Ügy hírlik, hogy egy má- | sik vállalkozás lelke is ön. i — /V zamárdi műemlék ház- 1 ra gondolnak bizonyára. Igen, egy régi parasztházat felújított itt a Műemlékvédelmi Felügyelőség székesfehérvári szakbrigádja. Gyönyörű, lett... Valóban. A beszélgetést a füstkonyhában és/ a tisztaszo- i bábán folytatjuk. Szókimon- j dússal. — Rámbízták a bebútorzá- j sát, eredeti tárgyakkal. Ked-I vemre való munka. De megmondom : nehéz lesz. A környező falvakat annyira összejárták már a gyűjtők és a kereskedők, hogy szinte a ^ le- j hetetlenre vállalkoztam. A falusiak is tudják már, hogy { azoktól biztosan nagyobb pénzt kapnak, és azonnal... | A használati eszközök inkább i megmaradtak, a bútorok viszont kicserélődtek. Mai, modern darabokkal vették körül magukat. A régiek egy részét sok helyen már évekkel ezelőtt felaprogatták, eltüzelték. Tornyos ágyat nem lehetett a padlásra cipelni. — Miben bízik akkor? — önmagámban és a szerencsében. Aztán volna itt még egy lehetőség. Pillér Dezső és az iskolásgyerekek végeztek gyűjtőmunkát, s az eredményt a múzeumnak juttatták el. Talán ők is tudnak segíteni most. hogy ilyen szép példáját adtuk tenniakara- sunknak. És már terve*, »nyüzsög«, rendelkezik gondolatban. Huszonöt éves, tele energiával. Végzi a pécsi tanárképző magyar irodalom és nyelv szakját, aztán talán pszichológiát tanul majd. Nem hiszem, hogy a pénz tartja a pályán, hiszen kétezer forint a fizetése mindössze. L. L. 100 éve »Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese« — írta önéletrajzában az 1805-ben született és 1875-ben meghalt Hans Christian Andersen, akit a hazai irodalmi tudat gyermekíróvá degradálí. Pedig mielőtt meséi meghódítottak volna a világot, regényeivel ismertté tette a nevét. Hányatott élete során volt színész, balett-táncos, színpadi szerző, költő, utazó. (1841-ben a Dunán hajózásban néhány napig Mohácson és Pest-Budán is időzött.) A világhír hamar szárnyaira vette — életében számtalan jelét kapta az elismerésnek —; szülővárosa díszpolgárává választotta, részt vett saját szobra leleplezésén és több külföldi uralkodó tűzött a mellére rendjelet. Andersen meséit olyan realisztikus szemlélet és ábrázolásmód jellemzi, amilyenről a halt m | mesemondók előtte nem is i modtak. S ez akkor merész, [modern művészetként hatott. | Azelőtt a mese a messzi múlt- i ban. játszódott, soha nem lá- ! Wtt, csodás országokban, s kü- I lönös lényekről szólt: tündé- j rekről, manókról, boszorká- I nyolcról, óriásokról, törpékről, , vagy a legjobb esetben király- j fiákról és király kisasszonyok- ! ról. Andersen is ki-kirándult néha ebbe az ősi mesebirodalomba, de ha tehette, csak a teljesség kedvéért tette. Mert szüksége nem volt rá; neki elég volt, ha körülnézett a szobában, kiment a konyhába, az utcára vagy az erdőbe, a világ tüstént mesévé változott. Figyeljük csak meg: mi törté- I nik az írnokkal, amikor a Sze- j rencsetündér sárcipőjével a j lábán költővé változik! Egy- I szeriben mesélni kezd neki a j tavaszi illat, a leszakított száz- [ szarszép, a szertefröccsenő sok Andersen | vízcsepp. így mesélt Ander- I sennék minden élő és élette- ! len. ö megtartotta tehát a műfaj varázsát (a mesében semmi sem lehetetlen), de eltöröl- : te a mese időn- és térenkívü- ] liségét, idehozta a mesét a je- ! lenbe, hétköznapi világiunkba. I Néhány vonással jellemez, de ez , történeteiben olyan ta- | láló, mint a legjobb karikiatú- j rákion. És semmit se gúnyol annyiszor — s oly könyörtele- ! nül —, mint embertársainak azt a hajlandóságát, hogy magukat tartják a mindenség j közepének, saját pillanatnyi : helyzetükön mérik le a világ állását. Andersen meséi, történetei nyolcvan nyelven jelentek meg. S hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sok I meséje a századfordulón nép- méseképző témává, fölklorizá- í ciós alappá lett. K. M. | Pásztor Ferenc | FIUIC A LESHEGYEN — Jelentem, nem feledkeztem meg róla, de csak annyit tudók, hogy azért tányér, mert olyan alakja van annak a nagy kőnek... — ... Arról a kőről aizt tartja a néphit, hogy valamikor óriások tanyáztak a hegyekben. Itt laktak a Pirityi barlangiban, itt mosakodtak a Kerkában, itt falatoztak a fennsíkon, a füves ligeten, A Tányér pedig úgy maradt, a jelenlegi helyén, hogy az egyik óriás nem szerette a lencsét. A felesége aizit adott neki, ő pedig mérgében, utálatában úgy földhöz csapta a tányért, hogy azt azóta sem tudják onnan felszedni. Hogy lencse volt, az biztos, mert a pázsit füvei között rengeteg apró, lencsealakú kavics hever. Hát ezért Tányér, a Tányér, kedves Faludi. Eztmost- már Csicsmann is jegyezze meg. Nem árt, az, ha egy vizes tud valamit a népmesék kincseiből la. — Értettem — nevet Csics- mamn. — Legalább lesz miről írni az otthoniaknak. Úgyis mindig töröm a fejemet, hogy mi a ménkűt írjak. Mindig csak azt, hogy köszönöm, jól vagyok! Jó tudni, hogy van itt mese is. Nekem azt mondta apám, no, fiam, majd megtudod a seregben, ott aztán nincs mese. Hű, de jó. Majd megírom néki! Megírom, hogy van mese, méghozzá óriási. — Hány asszony volt az erdésszel? — kérdi a főhadnagy. Ez nem puszta kíváncsiság. — Jelentem, tizenegy. — Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ketten egy kétfüles kosarat. Zöld valami volt bennük. Valószínű, hogy kiültetésre való csemeték, vagy boróka gallyak. Gyűjtik valaminek a gyenge boróka bogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnak belőle, vagy mosdószappant. — Hány kosár volt? — Öt, Az egyik asszony szerszámokat cipelt. Azt hiszem, az egyik nő Kati volt. Tetszik tudni, a postás Kati, aki Balogh miatt otthagyta a postát és eljött az erdészethez, hogy közelebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhadnagy elvtárs! — Talán baj? — mosolygott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Balogh- nak a bajusza is kinőtt már. Ne tessék félni, olyan lovagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig azelőtt! — Faludi. maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Isten bizony egy cseppet sem érdekelnek a nők. Hátamra vegyek egy púpot? — No, ha rajta lesz. akkor maga is másként viselkedik majd. ! — Miért? Főhadnagy elvtárs már lassan harminc éves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga. Dehogynincs! — Látja, ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Már nekem is illenék megnősülni. Ha segítség kell. szólok. Remélem azzal nem járok úgy, mint a rádióval. Ezzel a rádió üggyel mindig telibe talál. A szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lekvárt csenő gyerek, akit fülön- csíptek. — Még azt akartam jelenteni. főhadnagy elv társ, hogy mar harmatuk napja figyelem. A nagyatádi művésztelepen A Rinya-parti város ligetes [ határában jártunk, két hónappal a nemzetközi faszobrász- | tábor megnyitása után. A fák | közötti tisztáson már négy szó- j bor áll, s egy gólya vigyázza a j •csöndet. Reggel nyolc óra: ébred a tábor. Papp János középiskolással találkozom a műhelynél. — A tanév végén a Balatonra készültem egy vendéglátó- egységbe. Volt kollégiumi tanárom, Rumi Attila ide csábított. Mindenese vagyok a tábornak. Egy olyan világ tárul ki előttem, amilyennel még sosem találkoztam. Sokat segítek a művészeknek. Császár Gáspár a szigetvári faipari ktsz-t cserélte föl új munkahelyével, a nagyatádi szobrásztáborral. Egy motoros fűrészt állít be, amikor arra A belga szobrász az első napon. kérem, beszéljen mostani munkájáról. — Asztalos a szakmám, ho- byból festek is. Tág lehetőséget ad szakmai tudásom kamatoztatására az alkotótelep. Minden szobor elkészítéséhez hozzájárultam. Irányítással faragtam is. A fészerek közül belátni a szabadtéri szoborparkot, ahol négy alkotás is áll már. — A legművesebbnek a kopjafát tartom, Szabó István hagyományos módon faragta. A szobrásszal már nem találkozhattam, mert elutazott. Félben hagyott ülő Dózsája visszajövetelét ígéri. — Hallgattam a szobrászok beszélgetését. Szabó Pista bácsi elmondta, hogy ezért az úgynevezett »somogyi madonnáért« bejárta a somogyi temetőket, ahol kopjafákat találni. Itt gyűjtötte a motívumokat. Olyan kopjafa, mint az övé, azonban nem létezik egyetlen temetőben sem. A fészerekben maketteket látok. — Készül Martyn Ferenc festett faszobra. Ezek pedig tervek, amelyeket a városi tanács kért a művészektől a parkerdőben levő játszótér kialakításához. Szabó István mászókája egy hatalmas, tüskés buzogányhoz hasonlít, Jacques Renault terve egy rönkvárat idéz. Megérkezik a művésztelepre Bencsik István is. a magyar szimpozion-bizottság titkára, a nagyatádi tábor részvevője. — A szimpozionbizottság prototípusnak szánta a nagyatádi művésztelepet. Rövid az eltelt idő, hogy a működés tapasztalatait máris összegezzük, mégis kockáztassuk meg. — Az előkészítésben, úgy érezzük, körültekintőek vol- tunk. Nem tartottuk terveinket bátortalanoknak, amikor csupán négyöt szobor elkészültét ütemeztük. Ezzel szemben kétszer annyi művet nyerünk. — Az eredetileg tervezett szimpozion ideje, a két hónap lejárt. Van-e még érdeklődés? — De még mennyire. Sokan csak ezután érkeznek. A francia barátunk is visszatér az ősszel. — A művésztelep formája? — Az úgynevezett szimpozion forma megfelel művészet- politikai célkitűzések megIgazi közösségi itt. Valameny- nyien, akik itt dolgoztunk, kész tervvel, makettel jöttünk Nagyatádra. Ezeket a terveket mindannyian kénytelenek voltunk átalakítani, mert pontosan erre a helyre kell szobrokat készítenünk. A közösségi felelősséget kívántam ezzel is aláhúzni. valósításának, munka folyik Szabó István: Somogy! madonna. Űj lakó érkezett a művésztelepre, Belgiumból, Fernand Vanderplancke. Máris nagyolni kezdi a farönköt. Itt minden szobornak a »teste« fa. A Nagyatádi Városi Tanács művelődésügyi osztályán beszélgettem Dezső Lászlóné osztályvezetővel. — Ez a kis város nagyon sokat tett ezért a művésztelepért, örülünk az eredményeknek. Persze, gondunk is van; ezek gázdasági természetűek. Nincs pénzügyi rendelkezés művósztelepi élet irányítására. Két hónapra a művelődési központ vállalta a gazdasági munkát: népművelési felügyelőnkre. Rumi Attilára különösen sok feladat hárul a szervezésben. Rumi Attilát hivatalában találtuk, kinn a művésztelepen láttuk készülő alkotását. A makett azt a tájat idézi, ahonnan a művésztelep a fát nyeri. Ezt a címet adhatnánk ennek a plasztikának: Hódolat a tájnak. Iloránvi Barna A túloldalra ilyen déli időben megérkezik egy fehér mikrobusz. Valami fehér színű tartályokat szednek ki belőle. — Jó megfigyelés. Pontosan megjegyezte az erdészeti munkásokat is. Valóban tizenegy asszony volt a csoportban. Valóban mindig ilyen időben érkezik a fehér mikrobusz. A túloldali erdészet kocsija, ebédet szállítanak vele. SzombaRaul Oscar Gomez argentin szobrász szárnyalást kifejező szobra. Szobrok az erdőből ton és vasárnap még soha nem látták a járőrök. 41. Nemzetközi kiállítások Tovább indultak. Szeretnék beérni Takácsot és Golubics határőrt. Itt kell haladniuk a nyomsáv mellett, akkor biztosan találkoznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondterhelten kapaszkodott a nyeregbe, amikor a fűvel borított platóra értek. Vajon igaza van-e ennek a Faludi- nak? Vajon jobb lenne-e, ha egy asszony is állna mellette, akinek legalább elmondhatná, hogy néha elfárad, néha jó lenne elmenni "színházba, koncertre. Néha szívesebben ülne össze egy társasággal, helyette éjszakai portyára indul, tüskékkel csapatja magát, esővel áztatja a bőrét, köves vadcsapásokon botorkál. (Folytatjuk.) Egyre sokasodnak a Szovjetunióban a nemzetközi kiállítások. Leningrádban ez év augusztusában nyílik meg a Halipar — 75 kiállítás; ugyancsak ez évben kerül sor Moszkvában egy másik kiállításra, amely a mérnöki-műszaki és adminisztrációs munkák gépesítését kívánja bemutatni. , Minszkben ez évre tervezik a Sport — 75, Donyecben a Szén — 75 kiállítás megrendezését. Bemutatásra kerülnek a legújabb fizikai találmányok, a geológiai kutatások stb. is. A növényvédelemmel és a talajjavítással kapcsolatos kiállítás összefügg a Szovjetunióban 1975 nyarán sorra kerülő hasonló témájú nemzetközi kongresszusokkal. Az új ötéves tervidőszakban, nevezetesen 1976-ban, a könnyűipar, 1977-ben a villamosműszeripar, valamint a vegyipar, 1978-ban pedig a mezőgazdasági gépek és az élelmiszeripari berendezések nemzetközi szemléjére kerül sor. Ezekben az években ösz- szesen 18 kiállítással ismerkedhetnek meg a belföldi látogatók.. 1976-ban Moszkvában új kiállítási komplexum is épül. Somogyi Néplap I 5
