Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-29 / 202. szám
Színház, levéltár, középiskolák Együttműködés - szeptembertől A k ö zön ségne ve lés, a múlt megismertetése, a történelem- tanítás hatékonyságának növelése a célja annak az együttműködésnek, mely a Gsiky Gergely Színház, a megyei levéltár és a somogyi középiskolák között kezdődik szeptemberben. Felkészítés az előadásokra Régi igazság, hogy a színházi bemutatóra nemcsak az előadó, hanem a közönség is készül. A népművelési szakemberek és a színház ezt a felkészülést szeretné tervszerűbbé, eredményesebbé tenni a jövőben. Minden premier előtt tájékoztatót kapnak a népművelési felügyelők, akik elsősorban a vidéki nézőket készítik fel majd. Ezzel párhuzamosan folyik a középiskolások felkészítése is a színházi élményre. Még a darab bemutatása előtt a színház vezető művészei a középiskolákba látogatnak, találkoznak a diákokkal, beszélgetnek a darabról. A premierekre meghívják a pedagógusokat, akiknek 'alkalmuk lesz az előadás ismeretében további szempontokat adni a tanulóknak. Az együttműködés értelmében módot kap néhány középiskola arra is, hogy diákjai még a próbák folyamán ismerkedjenek a darabbal. Előadás után ismét sor kerül majd színész—diák találkozókra, s itt már a kapott élmény elemzése lesz a cél. A megyei tanács népművelő szakembereinek közreműködésével hatáselemzés is készül a látottakról. Elő dokumentumok A megyei levéltár igen helyes közművelődési célzattal kívánja hasznosítani Xerox másológépét. Szeptembertől a középiskolák bejelenthetik igényeiket a történelemtanításhoz szükségesnek vélt dokumentumokra, ezekről a levéltárban másolat készül, melyeket az iskolák rendelkezésére bocsátanak. Ezen túlmenően az együttműködés értelmében levéltári órákat is tartanak az intézményben. Nemcsak egyes középiskolák tanulói' vesznek részt ezeken, hanem meghívják az összes történelemtanárt. A megyei levéltár egyik munkatársa pedig két általános és két középiskolában bemutatja, hogy a történelemtanításban miként hasznosíthatók a forrásanyagok. Ugyancsak a tervek között szerepel, hogy a megyében helytörténeti kutatással foglalkozó szakembereket hívjanak meg egy-egy történelemórára a középiskolák. A cél világos: a történelem élőbbé tétele, a hazafias nevelés hatékonyságának növelése. A helytörténeti anyagok jobb megismerésével természetesen jobban kötődnek majd a tanulók is a szűkebb pátriához, másrészt a történelem alapvető folyamatai, tanulságai szemléletesebbé válnak, ha azokat a környék történelmének dokumentumaival teszik szemléletessé. A két kezdeményezés mindenképpen jó bizonysága annak, hogy az intézmények a szűkebben vett művészeti és tudományos feladataik mellett megértették és hasznosan határozták meg közművelődési feladataikat. T. T VERSVÁLOGATÁS kéj • • Ösztöndíjasok épzőművészeti kiállítása Minden hírnek örültünk, mely a somogyi képzőművészek és az üzemek között létrejött új kapcsolatról — ösztöndíj és kiállítás — szólt: úgy éreztük, és úgy érezzük, ezt az alkalmat meg kell ragadni, hogy erősítsük a szálat a képzőművészek és a közönség, elsősorban, a fizikai dolgozók között Tanulságosak voltak már azok az első megbeszélések is, melyeket a megyei tanács kezdeményezett a jelentősebb megyeszékhelyi üzemekkel. Hány helyütt ismerik föl a kapcsolat szerepét a munkásművetődésben? — vártuk a híreket Amikor arról értesültünk, hogy megkötötték az első szerződéseket nyomban arra fordítottuk a reflektort: mit végeznek ugyancsak képzőművészeink. Hiszen vállukon a felelősség, bemutatkozásukat az üzemekben nagy figyelem kíséri. Azok köréből, akik az üzemi kiállításon részt vesznek, kevesen fordulennek a kapcsolatnak: hangsúlyozza, aláhúzza azt az igényt, hogy komoly szerepük legyen a képzőművészeteknek a munkásművelődésben. Az MSZMP XI. kongresszusa idején már egybehangzónak a határozatokkal a kezdeményezés első eredményei: képző- művészeti kiállítások nyíltak az ösztöndíjasok műveiből az üzemekben. Korántsem fejeződött be ezekkel az egyéni kiállításokkal a kapcsolat: ezekben a napokban az ösztöndíjasok műtermeiben új művek születnek. Űj kiállításra. Októberben, a képzóművészeti világhét idején nyílik meg az ösztöndíjas somogyi képzőművészek kollektív tárlata, unkásközönség előtt. A tapasztalatok összegezésére jő alkalomnak kínálkozik majd ez a bemutató: milyen művészi sikereket hozott a kezdeményezés, mennyiben nak meg a Somogyi Képtár- i szolgálták az üzemi kiállítóban, sokan egyáltalán nem láttak még képzőművészeti kiállítást. Hazánk felszabadulása harmincadik évfordulójának az évében, amikor egyébként jubileumi őszi tárlatra készülnek a somogyi képzőművészek, különös jelentősége van sok a dolgozók művelődését. Egyáltalán, akarják-e a továbbiakban is, hogy — talán az eddigieknél még gyümölcsözőbben — erősödjön ez a kapcsolat. Azt hiszem, ninc6 okunk kételkedni abban, hogy lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek, mert az üzemekben vártak a képzőművészeket, alkotásaikat, a művek pedig hatással voltak az emberekre. Ezekben az üzemekben később is számítanak képzőművészeink és alkotásaik jelenlétére, ami hozzájárulhat a dolgozók művelődésének a gyarapításához. Feltehetjük azonban azt a kérdést is, hogy ezek a dolgozók kivételes helyzetben vannak-e? Hiszen több azoknak az üzemeknek a száma, amelyek nem akartak szerződést kötni. Talán, mert vártak a tapasztalatokra, talán, mert nem ismerték föl, hogy ezzel mit tehetnek a munkás- művelődes érdekében. Reméljük. az ösztöndíjasok közelgő kollektív kiállítása meggyőző lesz mások, más vállalatok, más üzemek számára is. Az ösztöndíjasok kiállítása és az őszi, jubileumi képzőművészeti kiállítás együttesen bőség«* tapasztalatokat nyújthat alkotóinknak is. Többen egyidőben készültek a két kiállításra, művészi vállalkozásban azonban nem lehet különbség. Ezt a művészi felelősséget nemcsak a párt- határozat hangsúlyozza, hanem a közönség is igényli. Korányi Barna * ... amikor megköszönöm az eddioi segítséget, hadd újságoljam el, hogy a Móra Kiadó szeptemberben átveszi önálló kötetem anyagát!-' Üj költemények kísérője volt a levél. Kelemen Lajos sikere kíváncsivá tett bennünket. A kaposvári Petőfi-em- lékkönyvtárban dolgozik. — Mit tart fontosnak az életrajzából? — Büssüben születtem. Először másodikos középiskolás koromban lettem városlakó, azután véglegesen 1972-től. — Versel azt mutatják, hogy hamar otthon érezte magát. — Készülő első verseskötetem címében is ezt igyekeztem megfogalmazni: Hazából hazába. — Mikor kezdett verset írni? — 1972-ben, tizennyolcadik születésnapomon jelent meg az első versem a Somogyi Néplapban. — Első élményei? — Első verseim olvasmányélmények alapján születtek. József Attila, Ady hatására. Verseik őszintesége, tisztasága fogott meg. Tulajdonképpen az iskolának köszönhetem ezeket a találkozásokat. És hatott rám az otthon, a falu, a hazai táj. — Mit tudott elmondani ezekről abban az időben? — Kezdetleges versek voltak ... — És most? — Ott akartam hagyni a falut. A városban polgári foglalkozásra vágytam. A feleségem is városban nőtt fel. A falut a városból rápillantó szemével próbáltam nézni. Amióta írok, azóta egyébként utasként jártam haza. — Ezekből az élményekből i mit mutat be a kötetben? — A tájat. Nem voltak ba rátáim. Vagy nagyon régen, de ők is elköltöztek a faluból. — Verseiről mondana valamit? — A Móra Kiadónál, a Kozmosz-sorozatban jelennek meg. A válogatás öt ciklusból áll. Az első címe: Egy udvar emlékére. A szülőföldről szól. Azután a városivá formálódásról írok, majd a szerelemről, a beteg ember félelméről, végül a Véset a vándorboton címmel a költészetről. — Példaképe? — Fodor András. Az első kötetben nem baj, ha még rá hasonlítok. — Tervei? — ősztől tovább tanulok Pécsen, magyar-történelem szakon. Kelemen Lajos adott egy verset első önálló kötetéből. Azt hiszem, méltóképpen zárja beszélgetésünket. Horányi Barna ígér munkánkra Nagy üveglapátok ingáira szövődik most a fény. A kerítő sötétség odvas gátjain a csillagok fennakadtak — kívül a rendületlen vállak, karok iramán, látva mint tetszeleg hajló falak, végsőkig görbített ívek peremén a puszta mész; dől a csönd ez áttetsző házra — azt mondom: nyissuk fel ma is a szellem félszemét, menjünk a hajlékony léptek után, lélek rögeir hol strázsál mindig a szép — nők elejtett mosolyában őrződik féltékeny szemmel a kettős öröklét. ígér munkánkra nagyobb jövőt: kedvesebb víziót. — Bár lehet túl vakmerő reggelente a képzelet. ,Vonalon hozták a gyalult lécet'’ ülub a Orávst-imríon NEMRÉGIBEN JÖTTEK Vízvárra. A tanács által meghirdetett pályázatban az állt, hogy népművelőt keresnek a művelődési ház élére, — ha egy mód van rá, olyat, akinek a felesége óvónő. Lakás van. Sikerült. Béres András és felesége ilyen házaspár. A fiatalember Berzencén már dolgozott hasonló munkakörben, így nem volt idegen számára ez a terület. Vízváron valamikor nagyon élénk művelődési élet volt. Híres kórusuk a-kaposvári színházban is föllépett. A vízvári menyecskekórus ismert a környéken, de az egész megyében is. Az elmúlt évek alatt azonban csökkent a hagyomány- ápolás igénye. A falu meg a járás vezetői ennek föléleszté- sében is számítanak a művelődési otthon igazgatójára. Persze nem mehet minden egyik napról a másikra. Először azokhoz kellett megtalálni az utat, akiknek elsősorban épült a ház. A fiatalokhoz. Látványos eredményeket nehéz elérni, rövid idő alatt meg kiváltképpen. Béres András így beszél: — Először csak benéztek a fiatalok. Tálán furcsa volt, Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — Várjunk csak, lassabban, ■sorban, nyugodtan mondja, Piroska néni. — Kezdje elölről az egészet. — Szólt nyugodtan az őrnagy, pedig legszívesebben ugrott volna, mintha a kígyók csipkedték volna az alfelét. — Úgy volt. Dolgoztunk az etetőnél. Vesszővel fontuk be a szénatartó jászolt. Tíz asz- szony, meg az öreg Gáspár. Dolgoztunk, szaporáztuk a munkát, mert estére gyűlést hirdettek, előbb akartunk végezni. Nem is vettük észre, amikor megállt a kis úton két városi formájú ember. Lehetnek vagy huszonöt-huszonhat évesek. Az egyik közelebb jött. Nézett ránk. Nem is köszönt. — Asszonyok! — Mit akar? — szólt neki vissza az öreg Gsápár, mert nem tetszett neki, hogy nem is köszönnek a neveletlenek. — Maguknál nem divat a köszönés? — öreg, fogja be a «iáját, mert betapasztom. Küldjön ide két asszonyt, — szólt az egyik ember. — Mit dirigál maga? — pattant fel az öreg, de hamar visszahőkölt. A két ember kezében fegyvereket látott. — Melyiknek van gyereke? — kérdezte az egyik. Három asszony emelkedett fel, s közelebb léptek a fegyveres emberekhez, ijedten nézték a meredezö csöveket. — Mit akarnak? — kérdezte az egyik asszony és gombol- gatta magán a kötöttkabátot, — Maguk ketten, — mutattak Ilonkára, meg a |Petőnére, — menjenek le a pincébe. Maga ittmarad. — lökött oldalba a magasabbik. — A többiek futás, eltűnni, amíg ép bőrötök van. Sok koszos parasztja. Gáspár bácsi még visszaki- áltött: — Megbánják még ezt a mocskosságot! Fellázítom az egész falut, darabokra szednek a férfiak, ha az asszonyoknak bajuk esik. Az asszonyok futásnak «red- tek, es csak akkor kezdtek jajveszékelni, amikor már túljutottak az útkanyarulaton, a dombok eltakarták őket a fegyveresek szeme elől. Az öreg még mindig hátramaradt, rázta feléjük az öklét, átkozó- dott, s káromkodott. Vissza - vissza lépett, a kezében tartott sarlóval fenyegetőzött. Aztán rémülten hasravágódott, mert egy géppisztolvsorozat pattogott a lába előtt. Szétfröccsent a föld, gyepcsomók csapódtak fel az arcába. — Kotródj már vén marha, mert itt-tartom a bőrödet lábtörlőnek. Maga meg nyissa ki a fülét, jegyezze meg, amit mondok, ha van annyi értelem abban a tuskó paraszt agyában. Mondja meg a parancsnoknak, jöjjön ide, beszélni akarunk vele. Érti, beszélni akar vele két úr. Fegyvert ne hozzan. kíséretet ne hozzon, erősítést ne kérjen, mert a legcsekélyebb erőszak alkalmazása esetén őket is. meg a két túszt is agyonlőjük. 60. — Mielőtt elindult, mit csinált az a két ember? — kérdezte az őrnagy nyugodt hangon, de az arca falfehérré változott. — Petónét. meg Ilonkát be- lökték a pincébe. Közben verték is őket, mert nagyon jajgattak. Az is lehet, hogy erőszakot követtek el rajtuk, de akkor a Pető, meg az Ilonka ura vérfürdőt rendez itt, kérem. Még a hajlat előtt visz- szanéztem. Sokszor nem mertem, mert rámszegezték a fegyvert. Féltem, őrnagy elvtárs. Láttam, hogy a két oldalsó ablakban. amelyiken vasrácsok vannak, nagy köveket raknak. Az egyik ha- sabfákat dobált be az ajtón. — Milyen fegyverük van? — Nem értek én ahhoz őrnagy elvtárs. Csak azt láttam, hogy nagy kerek dob van az alján, a csöve meg lyukacsos. A parancsnok a lép. . — Nem szabad. Ne telefonáljon. Azt mondták agyonlövik, ha segítséget hív, — ije- dezik az asszony. — Ne aggódjon, Bánkiné. Egyelőre még én vagyok a parancsnok. Élek, jogom is van. Én parancsolok itt és nem a banditák. Itt az történik ma is. holnap is, amit a parancsnok elhatároz. Ne féljen, akkor is kihozzuk az asszonyokat, ha a saját életünket tesszük kockára. Vagy másként ismer bennünket? — Jaj, dehogy fiam. Ügy szeretjük magukat, de mi lesz azzal a két szerencsétlen aszszonnyal ?! — A sopánkod ássál nem segítünk. Üljön le. nyugodjon meg. majd hazakisérjük, a többit meg bízza csak ránk. Péter Balázs a telefonnál áll, hallgat, csak Jelszavakkal válaszol. Közben int az ügyeletesnek. Mutatja az ujjávai. hogy nyomja meg a csengő gombot. Az ügyeletes egy darabig áll, mintha gyökeret eresztett volna a lába. A parancsnok rápillant. Helyrebillen, máris klvágódik a szobából. Az őrnagy bólint, aztán felel. — Értettem. Azonnal intézkedem . A járőrök a helyükön maradnak, zárnak. Igen, pontosan. A bennlévök két csoportban biztosítanak. Időt! telefonhoz Teljésen világos. Értettem, végrehajtom! Alig tette helyére a kézibeszélőt, a folyosón készen állnak a határőrök. A kutyás Sátánnal. A lovász két felnyergelt lovat tart vezetékénél fog - va az udvaron. Balogh már járó motorral várakozik a nyitott kapu előtt. A többiek felszerelve, fegyveresen, kérdő tekintettel. Zavarja őket, hogy kintről semmi jelzés nem érkezett. Még nem tudják, miért- milyen hírrel érkezett Piroska néni. — Ángyás. Csak egy lovat kérek. A nyeregkápába rejtsék el a rádiót, de úgy. hogy vételkészen legyen. Faludi, csináljon vele valamit, hogy adáskor ne kelljen a gombot nyomkodni. De sebesen, nincs vesztegetni való időnk. Az egyik csoport parancsnoka Csík And rás őrvezető. A másik csoportot Pusztai tizedes vezeti. (Folytatjuk.) hogy az ajtó mindig nyitva állt, meg kiváncsiak is voltak arra, ki kerüli ide. Azután ittmaradtak. Látták, hogy van mit csinálni, jól fölszerelt klubunk van, játékokkal, jól érezték magukat. De azt is észrevették, hogy még ez is, az is kellene. Csináltunk bárpultot. Dekorá’tunk. otthonossá tettük a helyiséget. Most az a tervünk, hogy a következő évben a külső részt is rendbe tesszük. Táncteret meg parkot építettünk a ház mögött. A szabadtéri klub nyáron egészen a holt Dráváig nyúlik... A programot -örököltük« — az idén már nem sokat akarok változtatni rajta, de jó lenne tartalmassá tenni a téli hónapokat is. Akkor kevesebb tagunk lesz, mart a fiatalok jó része Barcsra vagy máshova jár iskolába. Az igazi szezon a nyár. — Kikre lehet támaszkodni? — Kialakult egy csoport azokból, akik rendszeresen eljönnek. közülük a legaktívabbak alkotják a klubvezetőséget. A tartalmas szórakozás igényével kell a fiatalokat idehozni. Ennek egyik előkészületét láttam, mikor a művelődési ház igazgatója a politikai dalairól nevezetes beatánekes- gitáros estjére készítette a plakátokat. Nemcsak hallgatói a beatnek: a tervek között szerepel egy saját együttes létrehozása is. A hangszereket már megvásárolták, hamarosan összeáll az együttes. Egyelőre disc jockey klubok, estek vannak itt, ezzel a műsorra! már a társközségekben is voltak. A hereaznyeiek meg a bé- laváriak is eljöttek már a művelődési házba, és nem csalódtak. A TANÁCSELNÖK azt mondta: szeretnének az eddiginél jobb, élőbb kulturális életet a községben, és ehhez lelkes szervezőre találnak Béres Anrásban. g M Somogyi Néplap 0
