Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 201. szám
Somogy megye múltjából Magyar fiatalok Lengyelországban Krakkó, a turisták paradicsoma A negyedszázados fennállásét ünneplő Somogy megyei Levéltárnak, éppen a jubileum időszakában jelent meg az idei évkönyve. A bevezető tanulmány Kanyar József írása: A szocialista, somogyi levéltárügy negyedszázada. Értékelő,, elemző visszatekintés ez, amelyben jó néhány utalás már a jövőt körvonalazza. Közli a kötet az évkönyvekről múlt szeptemberben tartott vita anyagát, továbbá Takács Éva összeállításában egy gazdag jegyzéket ad a megye válogatott történeti irodalmáról, a levéltári dolgozók tudományos munkáiról és a levéltári dokumentumokon alapuló történelmi irodalomról. A kötet gerincét tíz történeti, helytörténeti tanulmány alkotja. Térben, időben ás jellegben igen változatos a tematika. Olvashatunk a so- mogyvári apátság Péter titu- ’usának kérdéseiről, az egykori fonyódi járás középkori településhálózatáról. folytatódik a somogyi konvent II. Ulászló kori okleveleinek közreadása, egy írás Kaposvár 170.3-as vásárprívilágíumát ismerteti. Közzétették a mernyei uradalomról szóló nagyobb tanulmány egy részletét. Igen tanulságos a megye építőanyagiparának jelenig tartó történetét elemző írás, valamint a magyarországi francia menekültekről szóló cikk. Szemlénkben az évkönyv három tanulmányával foglalkozunk részletesebben. Ezt részint helytörténeti jelentőségük, másrészt a feltárt anyag mára mutató tanulságai indokolják. Bencze Géza: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1799—1832) címmel a múlt század megyénkben tevékenykedő vízügyi szakemberéről ír. Korrekt történelmi portré ez, amely nemcsak egy lelkes, sok áldozatot vállaló, korunkban alig ismert elődre hívja fel a figyelmet, hanem munkásságán át bemutatja a korabeli vármegye viszonyait, elemzi a vízrendezési elképzeléseket, eredményeket. A szakértelem és az ügybuzgalom hatotta át a szorgalmas mérnök munkáját, aki a mostoha viszonyok, rendezetlen járandóságai ellenére is lankadatlanul dolgozott. A reformkor izgalmas, haladó műszaki szak- embertípusa volt, akinek töredezett sírköve láttán — a tapsonyi temetőben — úgy véljük, méltó emléket 'kellene állítson az utókor. A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogybán címmel Király István tanulmányát közli az évkönyv. Köztudott: a , jelen kor, az élő kortársak «történelmét« írni nem kis feladat és felelősség. Örömmel fogadjuk Király István tanulmányát, ha a világháborút megelőző, áttekintő rész talán túlságosan is hosszú. E korról ugyanis T. Mérey Klárának megjelent a Somogyi Almanach önálló köteteként egy átfogó műve. Igaz ugyan, hogy e mű végkövetkeztetésével vitatkozik Király, ügy vélem azonban, nem sikerül megcáfolnia az idézett szerző igazát. Tanulságosabbnak, sok izgalmas forrást megvallatónak tartom Viszont a felszabadulást követő idők iparfejlesztési törekvéseinek elemzését. Adataival, adalékaival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy tisztább képünk legyen erről az időről. Következtetései közül idézzük most az egyik legfontosabbat: «Az 1945 utáni iparpolitikai törekvések életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a város kis számú, de jól koncentrált ipari proletariátusának azt a tapasztalatát akarta a Kommunista Párt perspektivikus politikájában- érvényesíteni, amit az egész történél- i mi fejlődés annyira egyértelműen igazol: a jelentős .mezőgazdasági iparral rendelkező várost egy nagy mezőgazdasági megye ipari centrumává fejleszteni.-*• i »A gazdaságilag egységes tájnak tekinthető Zselic — Somogy megyéhez tartozó — egyik mikrotáját vettük vizsgálat alá a felszabadulást követő agrárforradalomtól napjainkig« — e szavakkal kezdi tanulmányát Szili Ferenc. Az Egy zselici mikrotáj társadalmi és gazdasági viszonyainak átalakulása (1945—I97i) című írás elemzi Böszénfa, Cserén- [ fa, Gálosfa. Hajmás, Kapos- gyatmat, Sántos és Szent- balázs gazdasági adottságait, visszatekint a településtörténetre, vizsgálja a birtokviszonyok alakulását 1945-től, a népességváltozást, a népmozgást, majd a gazdálkodás alapvető területeit. Sok szó esik a Zselic jövőjéről napjainkban, s nem az a kérdés, hogy elnéptelene- dik-e ez a vidék, hanem az, hogy a megmaradó népesség életkörülményéi, munkalehetőségei miként teremtenek biztos holnapot e tájon. Szili Ferenc írásának a reális értékek számbavétele volt a Célja. Vizsgálódásai, úgy vélem, igen hasznosak mindazok számára, akik e táj mindennapjaiért tettek és tesznek. Jóllehet e megállapításokat már a mai, mindennapi gazdálkodás igazolja avagy korrigálja is, hiszen a pillangós takarmányok termesztésénél a rét- és legelőgazdálkodás még fontosabb, továbbá a szerző által említett állami támogatás is adott. Érdemes lenne a zselici gazdaságtörténetben nagyobb hangsúlyt helyezni — s későbbi vizsgálódásainak kiindulópontja lehet — az erdő gazdálkodásra, mert tudvalevőleg a táj jövőjének egyik fő forrása a zselici rengeteg. A múlt tapasztalatait alapul vevő, intenzív erdőgazdálkodás, fafeldolgozás. Jó néhány szakember szerint jövőbeli jelentősége jóval meghaladja a növénytermesztést, sőt még az állattenyésztés fontosságát is. Tröszt Tibor F\ élben az emberek egymás sarkát tapossák a balatoni éttermekben, vendéglátóhelyeken. Este, amikor a magyar nóta, a tánczene hangjai szétáradnak a parti villák, nyaralók között, egyszerűen nem lehet helyet találni.' Tucatjával álldogálnak a fiatalok a kerthelyiségek, a mulatók, a bárok bejárata előtt. S amikor felszabadul egy-egy hely, tülekedés kezdődik. Ez is hozzá tartozik a balatoni nyárhoz. Siófokon tizennyolc zenés szórakozóhely van. Mégis kevés. Több kellene. Több étterem, ahol gyorsan és aránylag olcsón, tiszta, higiénikus körülmények között étkezhet a vendég, s nem zsíros papírból, mint a hal- és hurkasütők előtt. A jól bevált ételbárok hálózatát kellene fejleszteni. A sokféle étterem, büfé, bisztró, palacsintá- es lángdssütő, valamint kuko- ricafőző mellett erre Volna ma leginkább szükség. Milyen hajlandóság van a fejlesztésre a vendéglátóiparban? Három éve a Balatonért! gyorsfejlesztési programból a vendéglátóipar is részesült, s ezenkívül javítottak a nyereségképződést segítő érdekeltségi rendszeren is. Eszerint a Balaton-parti egységek az éves ételforgalom után 12 százalékos — igén jelentős — ártámogatást kapnak. Mindezek Után és a? éttermekben, a szórakozóhelyeken tapasztalható zsúfoltság láttán arra gondolhatnánk, hogy a vendéglátóipar szívesen foglalkozik új egységek nyitásával, üzemeltetésével. Így van-e? Tavaly hangzott el a megyei tanács vb- ülésén a panasz: a vendéslá- tóipar a legelőnyösebb felléPúp a háton? telek mellett sem vállalja szívesen új egységek építését, fenntartását. Megemlítettek egy vállalatot, amely még akkor is vonakodott, amikor a Belkereskedelmi Minisztérium a beruházási költségek harmadát magára vállalta. További harmadát a tanács adta volna, 6 a költségek harmadik harmada származott volha csak hitelből. A vállalat végül mégsem vágott bele. »Nem akarunk púpot a hátunkra« — mondták. Miért? Nádas Györgyöt, a Pannó- niá Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Üzemigazgatóságának áruforgalmi osztályvezetőjét kérdeztük. Több mint száz üzlet tartozik a balatoni üzemigazgatósághoz a déli parton. Nagy, nemzetközi hírű szállodák, reprezentatív éttermek és kicsi büfék, eszpresszók. — Évről évre nehezebben kapunk embert — mondja Nádas György. — Néhány éve még csak a mosogatóasszonyok, kézilányok hiánya miatt fájt a fejünk, ma a szakképzett személyzet is hiányzik. Jelenleg 350 emberrel kevesebb dolgozik egységeinkben, mint amennyire szükségünk volna. Akad például olyan üzlet is, ahol egyetlen szakképzett felszolgálónk sincs. — A vendéslátó vállalatok évek óta arra törekednék, hogy a nagyobb városokban levő egységekben télen »átmentsék« a balatoni személyzetet. A Pannóniánál nem ez a helyzet? — Dehogynem. De ez a létszám nagyon kevés a balatoni igényekhez mérten. Évekkel ezelőtt júniusban sorbaálltak a diákok, egyetemisták, szakmunkástanulók. Kedvünkre válogathattunk csaposfiút, felszolgálót, kifutót. Manapság nem jönnek a diákok. Vagy, ha jönnek is, egy-két hétnél' tovább nem akarnak dolgozni. S az embereket egyre nehezebb kézben tartani. A helyzetet jól jellemzi az eset, amely ezen a nyáron történt az egyik Pannónia- egységben. Egy udvaros elemeit tizenhárom szelet rántott húst. A tétel önmagában nem volt jelentős, de példát kellett mutatni. Az étterem vezetője felmondott az udvarosnak. Igen ám, de ott dolgozott a felesége, s még néhány, egy faluból való . asz- szony is. Amikor megtudták, hogy menesztették az enyveskezű udvarost, sarokba szorították a vezetőt: vagy visszaveszi a férfit, vagy ők is távoznak. Kinek lett igaza^ Az asz- szonyoknak. — Hát így megy a szekér ... De ez még nem minden. Évről évre mind nagyobbak az üzemeltetési költségeink is. Szerencsénkre a forí galom is emelkedik, így egyelőre valahogy lépést tudunk tartani. Tavasszal a szezonnyitás előtt csak a szállodák és a hálózat többi egységének a tatarozására és a fölszerelések felújítására elköltünk 16 —17 millió forintot. Közben októbertől áprilisig a kulcs egy szegen rozsdásodik. Csupor Tibor Alkalmi muzsikusok az árkádok alatt. Nem készült statisztika arról, hogy hány magyar fiatal jutott éz az idén Lengyelország legnagyobb déli városába, Krakkóba. Nem is lehetne pontos kimutatást készíteni, hisz ahányan indulnak, annyiféleképpen jutnak el oda. Nem csak a vasútra és a repülőgépre gondolok, sokkal kedveltebb utazási eszköz az autóbusz és a személygépkocsi. Es az autóstop, amely Lengyelországban, az egyik legkedveltebb módszer, legalábbis a magyar fiatalok számára. Azok a magyar fiatalok, akikkel Krakkóban találkoztam, vallják: Krakkó a turisták paradicsoma. Valóban, ebben a városban mindent megtalál a turista: nevezetes épületeket történelmi mondákkal, hegyeket kirándulóhelyekkel, árkádos utcákat apró boltokkal; és gyorsan el lehet jutni innen Wielíczkára, a sóbányájáról híres városkába, a borzalmas mementó- ként álló Oswiecimbe, azaz Auschwitzba is. Már az első este kaposvári fiatalokkal hozott össz^ a szerencse: Packy Jánossal, a Táncsics gimnázium negyedikes tanulójával és Csonka Miklóssal, aki most érettségizett. Két budapesti barátjukkal jöttek. Krakkó az első, a tengerpart a második állomásuk. — Autóstoppal mentek tovább? — Nem. nem — szabadkoznak. — Sok a csomagunk, azzal pedig nem lehet stopol- ni. Ügy volt. hogy autóval jövünk, de végül is vonatozni fogunk. A főtér szomszédságában levő Mária- templom tornyából rekedt trombítahang hallatszik. Egymás után négyszer, de mind a négyszer ugyanott törik meg a dallam,. .. Kérdeznem sem kell, máris mondják: — A tatár támadásra' emlékeztet, A toronyőr akkor ugyanígy jelezte a veszélyt a krakkóiaknak. A halálos nyílvessző szakította meg a dallamot. Mit érdemes megnézni Krakkóban? Először is természetesen a velencei szent- Márk térre emlékeztető főteret, ahol millió galamb rep- des. s a Posztócsarnokot. A várat, azaz a Wawelt. A Fló- rián-káput, amelynek szomszédságában fiatal festők árulják — az útikönyv szerint nem éppen értékes — képeiket. A Czartoryski-gyűjte- mény páratlan kincseivel hívja fel magára a figyelmet, köztük Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel Című képével, amelyről bizony nem nagyon tudnak a turisták. Itt találkoztam a kaposvári Ketskés Andreával, akit úszóeredményéiről ismernek ä Somogyiak. — Drezdában is órákat töltöttem a képtárban — mondja, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: — Barátnőmmel ketten indultunk el az NDK- ba, onnan jöttünk át Lengyelországba. — A további úticél? — Varsó, illetve addig utazunk, amíg a pénzünk tart. — Mivel? — Stoppal. Praktikus házizsákkal könnyen megy. Könnyen lehet vele utazni, s az aljára oda illeszthető a sátor is, mely biztos szálláshelyet jeleni éjszakára. Az ifjúsági szállók állandóan zsúfoltak, s szállásutalvány vagy nemzetközi diákigazolvány nélkül nem nagyon állnak szóba az emberrel. A vasútállomás jelenti a »hotelt« azoknak/ akik ném kapnak sehol sem szobát. Esténként a csarnok is tele van alvó fiatalokkal, turistákkal. főleg magyarokkal. A menetrend szerint réggel érkezik a Cracovia-express, de legtöbbször késve fut be a krakkói pályaudvarra. Délelőtt tizenegy óra körül magyar szótól hangos a csarnok előtti tér. Hátizsákok, nemze- tiszínü szalagok, térképek ... Valamerre el kell indülni. Nagy Jenő A festő és képei a Flórián-kapu tövében. Lemezfifiyelő ^Fényt és fényt fa A Magyar Művészek Aranykönyve sorozatban jelent meg — Bajor Gizi, Tímár József, Somlay Artur albuma mellett — Ladányi Ferenc immár archívnak számító nagylemeze. S talán sokunkat ez az összeállítás döbbent rá: milyen sokoldalú művész volt Thália e papja. Bennem leginkább Steinbeck Egerek és; emberek-jének Géorge-jaként él, s Darvas József Kormos ég című drámájának egyik testvéreként, melyben Bessenyei méltó partnere volt. Sajnos egyikből sincs részlet nagylemezen. De nem kárhoztatom emiatt Hé- zser Zoltán rendezőt. Rövidségében is gazdag élet volt La« dá.nyi Ferencé, nehéz lehetett válogatni alakításai, wsmon- dásai közül. De sikerült ívet alkotó, emelkedett összeállítást szerkeszteni. Henrik■ Ibsen Peer Gynt című színművének legszebb részlete Aase anyó halála. A nagyszájú, hazudozó Peer leggyönyörűbb csalárdsárga, álom- teljesítő meséje könnyíti meg anyja szervédését. Gobbi Hilda és Ladányi kettőse nagy élmény. S azután a csöndes, fájdalmas Petrarcd-vers: »Az élet élfut«. Mintha betetőané az íb- aéni hangulatot. A légbársonvosabb, legtisztább orgánumú színészek, előadók közé tartozott Ladányi Ferenc. Simogató hangja volt, mely zengeni is tudott. Beaumarchais Figarójaként szinte tombol a féltékenységtől, új színt keverve az érzelmek palettájára. Arany János himni- kusan szép »Rendületlenül« versében bíztatás, gerincegye- nesítésre ösztökélés van. A honszeretet olykor nehéz szolgálat — ezt sugallja. A hűség — kötelesség! Ladányi jól érzékelteti a kettősséget. Van a nagylemezen egy rádiójáték-részlet is, H. de Balzac: A vörös vendégfogadó című művéből. A mindenét vesztett, de bölccsé lett embert játssza el hangjával a művész, jól. Babits Verses naplójának részlete »Fényt és fényt!« követel. Quasimodó egy szerelmes verse. Wordsworth Táncoló tűzliliomök-ja is elhangzik. míg elérkezünk Tóth Árpád síró magányú. komikus egyedüllét — érzető »Lélektől lélekig« verséig melyet eszköz- telenül ad elő Ladányi Ferenc. Akárcsak Petőfi Sándor Ej van című. rövid költeményét: »Meglopnám az álmák kincstárát, hogy Gazdagítsam á szegény valót.« Mintha két Ladányi Ferenc lett volna. Az ezer ember bőrebe búvó, gazdag eszköztárú színművész és a meditativ, verset magaemésztve vajúdó előadó. Ady lüktető, lázas »Rohanunk a forradalomba« című versét úgy köZvétíti. mint tudósítást a kor forrósulásáról. Eggyel még közelebbi lépcsőfok Balász Béla Tábortűz mellett vörösőrségen című játékos, de ünnepi hangulatot is árasztó versé. Illyés panaszolja Ladányi lágy hangján: »Mi oly szegények voltunk Cecén, hogy az már szinte tréfa volt.« Életigenlő, vitalitással teli részlet nagy szerepéből. Heltai a néma levente című verses színművéből. Agárdy Péterként sikerül Ladányinak a Vitéz virtusát, humorát is megcsillantania. Segítségére van ehhez Ziliaként Ruttkai Éva, valamint Lelkes Ágnes is. A verseket és részleteket a legjobbak fordították: Illyés Gyula, ÁpHly Lájós, Gyergyai Albert, Szabó Lőrinc. Azt mondja George a társának Steinbeck színművében: »Azt akarom, hogy maradj itt velem.« Ladányi Ferenc itt maradt velünk. L. L. ■■■■■ ■■ BBBSBSS3 i
