Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

Mini meteorológiai állomás J Tantárgyak kabinetben Először bocsátott ki víz­ügyi' szakembereket a Barcsi Gimnázium és Vízügyi Szak- középiskola. Akik elhagyták az intézetet, válogathattak, hova menjenek, hiszen nagy szükség van munkájukra. Vár­ja a középfokú képesítéssel rendelkező »vizeseket« az ipar. a mezőgazdaság, a tele­pülésfejlesztés. Az . iskola, amely szárnyra bocsátotta őket, figyelemmel kíséri indu­lásukat az életben. Már az újak fogadására is készül, elő­készítve a minél korszerűbb, célszerűbb oktatást. Az épület augusztus utolsó napjaiban inkább egy átadás előtt álló házhoz hasonlít, mint egy is­kolához. Festenek, mázolnak az iparosok, az ajtók keretei­ket elhagyva száradnak, a bú­torokat kipakolták a folyosó­ra. Ahol végeztek a festők, ott már. szorgos asszonykezek sú­rolnak. Bérezi István igazgató meg­nyugtatott, amikor kétked­tem: lesz-e itt kezdés? Azt mondta, minden évben hajrá­ban megy a felújítás ... El kell készülni. A földszinten az iskola egvik új létesítménye, a műhelyte­rem. Benne szerszámok, még­hozzá olyanok, amelyekről nem is gondolná a laikus, hogy szüksége van rájuk egy vízügyi technikusnak. — Több szakma alapelemeit is megtanulják a diákjaink. A lakatosmunka mellett vasbe­tonszerelést is például. A gya­korlati oktatáshoz szükséges melegház vasbetonmunkáit mind ők végezték. — Azz új tanévben tehát en­nek a műhelynek nagy szere­pe lesz a tanulók szakmai képzésében. Mit terveznek még erre az évre? — Kabinetrendszerű okta­tást vezettünk be mind a két iskolatípusban tavaly. Az idén ezt a rendszert kiter­jesztjük. Tizennyolc tantár­gyat oktatunk így. Ezért fo­lyik a szokásosnál nagyobb átalakítás az intézetben. A vízügyi szakközépiskola fennállása óta sokat változott. Bővült, szépült, kollégiumot építettek hozzá, majd azt bő­vítették. Fölszereléseket vásá­roltak. A fiataloknak klubot alakítottak ki, modern, ké­nyelmes berendezéssel, tv-vel. magnóval, hangfallal. Most egy nagyobb fejlesztésbe kezd­tek. Az iskola körül hatezer négyzetméteres terület van, itt helyezték el a szabadtéri be­mutató eszközöket. — Mindent szerelnénk meg­csinálni, amivel a gyerekek a munkájuk során találkoznak. A diákok az átemelt^ és egyéb berendezéseket, ha kicsiben is, de működő maketteken ta­nulmányozhatják, és gyako­rolhatnak rajta. Ez tulajdon­képpen az igazán korszerű ok­tatás alapja — mondta az igazgató. Egy kis lábakon álló fado­bozról megtudtam, hogy me­teorológiai állomás. Amolyan miniállomás. Most új műsze­reket. berendezéseket kaptak hozzá, és akkor már majd­nem mindent tud, amit egy ilyen állomásnak tudnia kell. Azok a tanulók kezelik, akik egy évig meteorológiát tanul­nak. Az országban öt ilyen inté­zel van, a barcsi a legfiata­labb, és ha ez a szabadtéri gyakorlótelep elkészül, a leg­modernebb i?sz. Ezért válasz­tották a vízügyi szakközépis­kolák vezetői számára tartan­dó országos értekezletek szín­helyéül az iskolát, mert a be­mutató pályán egyben gya­korlati munkát is láthatnak. Nagyot léptek előre a fel­nőttképzésben is négy év alatt. A gimnáziumi és szak­középiskolai levelező osztályok száma tizenegyre nőtt. Szak­munkásokból álló két közép­iskolai csoportjuk készül az érettségire. Az iskola színvo­nalára enged következtetni: az idén Pécsen is lesz kihelyezett levelező osztályuk. S. M. Vitorla nélkül Szökésben a kaland felé Csellengő fiatalok vendégsége A Balaton-parton negyedik éve találnak — ha nem is mindig örömmel — kötelező »szállást« a csavargó, csellen­gő fiatalkorúak. A »házigaz­da« a Kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Dr. Orbán Istvánnal, az in­tézet igazgatójával beszélget­tünk az idei tapasztalatokról. —- Az idén is szép számmal akadtak fiatalok, akik szüleik beleegyezése és tudta nélkül vágtak neki a világnak. Volt olyan gyerek, akit azzal a biz­tos tudattal engedtek el ott­honról, hagy a keresztmamá- nál tölti a szünidőt. Sokukat a kalandvágy haj­totta, mint azt a hetedikes fiút is, aki pár nap alatt el­költötte a szüleitől elvett tíz­ezer-ötszáz forintot, hogy vé­gül az ideiglenes otthon ven­dege legyen. A kalandot kereste az a gimnazista lány. is, aki szülei budapesti lakását hagyta el. Mivgl a pénze elfogyott — s ne kelljen szégyenszemre visszafordulnia —, különböző férfiak társaságát kereste. Szü­lei jómódú kiskereskedők. — Szöktek meg gyerekek más intézetből is. Nyáron a szabadságok miatt kevés a Amatőrök fóruma Óvoda az ifjúsági házban Szeptember elsejétől a ka­posvári Kilián György Ifjúsá­gi és Űttörő Művelődési Köz­pont óvoda lesz. No nem vég- eg, csupán egy kis időre, amíg tatarozzák a Bajcsy- Zsilinszky utcai Petőfi óvodát. Közeleg az iskolaév, készül­nek a »szezonra«. Az ősz vé­gétől hazánk amatőr színját­szót együtteseinek lesz fóru­ma az intézmény. Levelet küldtek az ország különböző részeiben működő csoportok­nak. Közülük többen már vá­laszoltak is, vállalták a ka­posvári szereplést. így ha­vonta egyszer az amatőr szín­játszóké lesz a ház. A csepeli Csilit, a zaleger- szegi Reflexet, az ajkai mun­kásszínjátszókat, a győri és a pécsi fiatalokat mutatják be Kaposváron. A főiskolások klubjában amatőr képzőművészeti kiállí­tásokat is rendeznek. Kéthe­tenként egy-egy fiatal somo­gyi alkotó kap lehetőséget a bemutatkozásra. pedagógus, ezért könnyebben előfordulnak az ilyen esetek, mint télen. Az állami gondo­zottak közül így is mindössze hat gyereket őriztünk itt. — És aki nem kalandvágy­ból vállalkozik a nagy útra? — Egy budapesti tízéves kis­lány például édesanyját és annak élettársát hagyta ott, és jött le a Balaton-parbra. Itt fölkereste a zamárdi nevelő- otthont, ahol egy kis időre be­fogadták. Innen került a meg­őrzőbe. Szüleitől’ többször megszökött már. ezért kéré­sünkre a gyámhatóság most állami gondozásba veszi. A gyerekek között fele-feie arányban találtunk dolgozót és tanulót — mondja dr. Orbán István. — Az iskoláknak fo­kozottabban. kellene figyelniük erre a jelenségre. Az állami gondozottakról értesítettük a gyámhatóságot, a dolgozóknál a munkahelyet, a diákoknál az iskolát. — Sok esetben laza a szülői ellenőrzés. Volt olyan gyerek, aki a rokonokhoz indult, és a megőrzőben kötött ki. Máskor a nyaraló szülők hagyták ma­gukra a gyereket, aki így használta ki a szabad időt. — A gyerekek kilencven százaléka tizennégy éven. felü­li volt. Arra törekedtünk, hogy minél kevesebb időt töltsenek a szálláson. Így a legtöbb gye­rek egv napot töltött a fel­ügyeletünk alatt, mert a szü­I lök az értesítés után jöttek, vitték őket, ami azt mutatja, hogy ragaszkodnak gyerme­kükhöz. csak éppen nem tud- j nak velük bánni. — Milyenek az idei tapasz­talatok a tavalyihoz viszo­nyítva? — Huszonkét százalékkal volt kevesebb a megőrzött [ gyermekek száma a múlt év- | hez képest. Ez azt jelzi, hogy I szervezettebbé és hatéko- | nyabbá vált a megelőző mun­ka. A nyáron a szokásos el­lenőrzések mellett ifjúsági őr­járatokat indítottunk a rend­őrséggel és a tanáccsal közö­sen. * Sz. M. Pásztor Ferenc FIUK Ahogy a Balaton-parti han- | gulatot, a táj szépségét kife- j jezhetí egyetlen íotó — a déli j parton a szélíúvást nyögő, | hajlott fák — , a tó képéhez ugyanúgy hozzá tartazik a szelet fogó, hajót röpítő, duz­zadó, fehér vitorla is. Fest­mények, fotókiállítások, úti­könyvek, képes üdvözlő lapok állandó témája a kék habo­kon suhanó karcsú hajó. A vitorlázó szakemberek szerint a Balaton vize, a helyi időjá­rási viszonyok kitűnően al­kalmasak a vitorlázósport fej­lesztésére. A hatalmas vízfe­lületen bőven elférne még a jelenleginél sokkal több csó­nak, kajak es kenu. de helyet kaphatnak a vízisí szerelmesei is. A balatoni hajókon szállí­tott kirándulók száma a két­millió körül mozog. Vajon van-e szebb, egészsé­gesebb dolog a gazdag vízi kultúránál? A forró nap, a kellemesen simogató, lágy víz, az izmokat keményen megdol­goztató evezők, a vitorlakötél­zet, a balatoni tájat bemutató hajókirándulások, nagy túrák a Balaton lő vonzerejei lehet­nének. Mert ma még nein azok. JÚ1ÍU6—augusztusban a déli oldalon — még akkor is, ha a nap heve gyenge — száz­ezrek lepik el a partot, han- cúroznak a vízben. A szeren­csésebbek csónakhoz is juthat­nak, s óránként 8—10 forin­tos bérlet ellenében csónakáz­hatnak a tavon. Akit a kíván­csiság vonzott, 50—60 forint ellenében belekóstolhatott a vízisí merész sportjába, teljes öt percig. De csak tavaly. Az idén a déli parton sehol sem találkoztam szervezett vízisí-! utakkal. A vitorlásokról pedig jobb nem is beszélni. Néhány | klüb van a Balaton környé­kén. néhány sportegyesület, s egy-két vállalkozó szellemű és tehetősebb embernek is van vi­torlása. E kis hajók száma azonban a lehetőségekhez, a tó hatalmas víztükréhez ké­pest elenyészően kevés. És a balatoni személyszállí­tás. . . Sokat és szokszor ír­tunk már épről. Itt a balatoni hajózásnak csak arra az ol­dalára szeretném fölhívni a figyelmet, amelyről eddig csak kevés szó esett. S ez a túra­hajózás. A régi, többször is átalakított motorosok lassúak. Siófok és Balatonfüred között 50 perc a menetidő, és ugyan­csak ennyi idő alatt lehet Ti­hanyitól a déli part »főváro­sába« jutni. Csaknem öt órá- ba(!) telik, ha valaki Siófok­ról Keszthelyre szeretne utaz­ni. A táj, az északi part lát­ványa csodálatos, feledhetet­len élmény, de egy lassan »araszoló« hajón ezt már a fe­lénél meg lehet únni. A MA­HART Balatoni Üzemigazga­Itómai kori fürdő maradványai A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai az óbudai la­kótelep területén római kori tábor feltárásán dolgoznak. Jelenleg a Duna-part közelében, az időszámításunk szerinti III. századból, egy nagy középület fürdőszárnya került elő, hideg és meleg vizes medencékkel és központi fűtése« he­lyiségekkel. tóságának — egyéb gondjai mellett — nincs olyan gyors­járatú hajója, amellyel ezt az időt lényegesen csökkenteni lehetne. — Miért nincs a Balatonon vízisí? — kérdeztük dr. Fodor Jánostól, a Siolour vezetőjé­től. — Még tavaly is lehetett látni a hivatal kezelésében le­vő motorcsónakokat, s indul­hatott vízisíútra, akinek ked­ve tartotta. Miért hagyott fel ezzel a tevékenységgel a hi­vatal? — Több oka volt. A Siotour öt csónakot üzemeltetett. A motorcsónakokat csak olya­nok vezethették, akiknek ma­gas színvonalú képzettséget, hozzáértést igazoló jogosítvá­nyuk volt. Ahogy telt az idő, a motorok es csónaktestek egyre jobban elöregedtek, al­katrészt kapni szinte lehetet­len volt, s az üzemanyagárak is tetemesen emelkedtek. Ilyen körülmények között sem ked­vünk, sem pénzünk nem volt a csónakpark felújításához. Ezenfelül a vízisízésnek ez4 a módja rendkívül költséges, a nagy tömegek számára kevés­bé hozzáférhető. Öt perc — ötven forint. Ki tudja megfi­zetni ezt? — Nyugat-Európában ked­velt a vízi slalom. Nagy kör­pályákat építenek, ( amelyeken egyszerre 10—12 versenyző is siklik — egy-egy kötélbe ka­paszkodva — a vízen. Többen és olcsóbban — ez a vizi sla­lom előnye. — Ebben az évben jelent­kezett nálunk egy nyugatné­met cég — mondja dr. Fodor János —, s felajánlotta, hogy megépíti a Balatonon a sla- lompályát. Az elképzelésnek több barátja akadt a Belke­reskedelmi Minisztériumban és más fórumokon is. A Sio­tour hajlandó volt a beruhá­zási költségek felét kifizetni, mintegy két és fél millió fo­rintot. Az ÓIT viszont nem vállalta a másik felét, hát ezért nincsen vízisi slalom a Balatonon. Ugyancsak a hivatalvezető­től tudom meg, hogy a Bala­toni Tárcaközi Bizottság tá­mogatta néhány kishajókikötő építését a tóparton. A védett vitorlások, s kisebb vízi jár­művek kikötését, védelmét szolgáló kikötők jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni a vitorlázósport fejlesztésé­ben. Elég volt azonban elin­dítani egy kezdeményezést, máris vitákat szült. A Balato­ni Vízügyi Kirendeltség nem találta megfelelőnek a terve­ket, s ez az elképzelés is el­akadt. Pedig a valami is töb­bet ér a semminél. A vitoclá- zósport nem fejlődik megfele­lően: például csak néhány so­mogyi klub van, amelyben foglalkoznak vitorlázással. A többi somogyi sportgyesü lel­nek nincs ilyen szakosztálya. Miért? Csupor Tibor A LESHEGYEN — Annak? Van égy nagy differencia. Én láttam a halot­takat, megjártam a pokol tor­nácát. Tudom, milyen, es nem tudom elfelejteni. Nekem ez belső parancs. Engedelmeske­dem. — Bennünk nem szólalhat­nák meg ilyen belső paran­csok? Talán alkalmatlanok va­gyunk arra, hogy érzelmeket is hordozzunk?! Miért ne en­gedhetnék meg nekünk, hogy magunk végezzük el a kor vizsgálatát. Senkinek nem szükséges vakon hinnie. Így, a mi módszereinkkel jobban tájékozódhatunk visszafelé is, előre is. Azt pedig nagyon köszönjük, hogy segít ne­künk — mondta Csík inkább magának, az asztallapot lesve. — Cs-ak attól akarlak meg­óvni, drága gyermekem — ölelte magához Andrást az öreg —, hogy ne akarj többet levenni a batyunkból, mint amennyinek értelme van. Sötétedésig beszélgettek. Ko­rabeli új'-’ ásásokat ra­kosgattak össze, egykori hadi- jelentések szövegeit illesztették a túlélők vallomásaihoz. Végül is visszatért megszokott jóked­vük. nevettek, mókáztak, ki­vételesen elpusztították Fran­ci bácsi minden élelmiszertar­talékát. Az öreg kivételesen le­kísérte őket a taligaúton. egé­szen a szőlők végéig: Ott mond­ta a lánynak: — Tudod-e kislányom, én az öregeknek ahhoz a válfajához tartozom, akik nem nagyon ragaszkodnak a matuzsálemi korhoz. Azt azonban szeret­ném megérni, amikor megvé- ded a diplomamunkádat: Nem kell messzire menned, hogy megleld a témáját. ígérd meg nekem, hogy meghívsz. Zsuzsa szótlanul, férfiasán kezet adott rá. Csakhamar elnyelte őket a sötét, eltakarta imbolygó alak­jukat az erdő. Az öreg csen­desen visszaballagott, lökött még egy-két marék venyigét a tűzre, sokáig ült. a tűz mel­lett, egy nagy’ tőkén. A szom­szédok nem tudtak mire vélni, hogy még éjfélkor is dúdolga- tott, énekelgetett magában. 5*. Benn az őrsön a koraesti órák nagvon csendesek, meg­hittek. Akik nemsokára szol­gálatba indulnak, már nem fekszenek le, nincs sok értel­me. Akik nem mennek, azok­nak meg korai lenne még. Így lehetnek ezek az órák a dispu­ták. viták, nagy összecsapások órái. Az egyik sarokban együtt ül egy kupaktanács. Középen Takács nagyon lehangoltam mellette Golubics összeró ne út homlokkal. Ángy ás egy ládán kuporog. Balogh a felső ágy­ról lógatja le a fejét. Csík az ablakpárkányon matat papír­jaival. — Gyere, te boldog ember, neked is megmutatom. — szó­lítja Takács Csík Andrást. — Kaptam egy szívhez sízóló le­velet. — Liza? — Liza. — Az a piszok, — hirtelen- kod ik Golubics. de menten bánja, mert a lelógó Balogh- a lkat rész jól tarkón egyengeti. — Bocsánat, de tényleg pi­szok. — Ne védd a lányt, nem megyek érte ölre. aki ilyet le­ír. annak a becsületéért nem sokat adnak a piacon, —jegy­zi meg kesernyésen Takacs és odanyújtja a levelet Csuknék. »Lajos! Négy hónapja voltál itthon, azóta csak a leveleidet rakos­gatom. Megpróbáltam már szerelmeskedni is velük, de nem megy. Unom. Torkig va­gyok veled. A barátnőim hü­lyének néznek. Állandóan azt kérdésük, ki vagy te nekem, hogy miattad aggszűz ma­gányba vonultam. Tényleg, Lajos! Ki vagy te nekem, hogy várjak rád. mint valami ro­mantikus rokokó tyúk a szent­földi lovagra? A többieknek három-négy krapekjuk is volt azóta. Én csak arra vagyok jó. hogy bakteroljalak? Na­gyon beleszerettél a te szent­földedbe. Attól tartok, hogy akadt neked ott valami falusi, reped'tsarkú madarad. Egyszóval, unalmas vagy, éLni akarok. Vedd ezt a levelet annak, hogy lemondtam rólad. Kár a gőzért, nem kell ma­gyarázkodni. Más haza tud lógni egy napra? Te nem? Más tud ügyeskedni, csak te lelkesedsz, mi? Azt hiszem, jobb neked a katonaágy. Ma­radj csak azon. Harag nincs. Barátok lehetünk. Szia, Liza.« — Miért körözöd, Lajos? — A barátaim vagytok, nem? — Köszönöm. Nem mondom, hogy sajnállak, mert nem il­lenék se hozzad, se hozzám. Lehetek őszinte, de nagyon őszinte? — Elvárom. — Az il^en piszok ringyó azt sem érdemli meg. hogy egy sort írj neki. Még azt sem, hogy megveted, vagy gyűlölőd. Nem ember az ilyen. — Kemény szavak. András! — Hozzád méltók. A barátod vagyok, nem a gyóntatod, vagy a kenöasszony. Ismerlek té­ged. Ha a ba-átoddal elbánik egy lány, méghozzá iiveh mo­csokul, ilyen orvul, akkor azt a lányt te végig pofoznád a Retek utcán. — Nem a büszkeségemet sér­ti, — csattant fel Takács. — Tudom. Nem Takács La­jost bántotta meg egy hülye csitri, hanem Takács Lajos ti­zedest. aki nem kószálhat most vele kedve szerint a Várban. — Még az sem undorít. En­gem az bánt, hogy beleszeret­tem valakibe, aki egy időben még ember volt kívül is, be­lül is. Vafc- voltam, nem vet­tem észre, hogy egy gilisztát ölelgettem. Nagy marha va­gyok, megérdemeltem. Irigyel­lek. Csík, Zsuzsának a kisujja többet ér, mint tíz fővárosi Liza. (Folyta tjük.) Somotyl /

Next

/
Thumbnails
Contents