Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-27 / 200. szám
Tanuló felninek, fiatalok Gazdaságpolitikánk történelmi tanulságra (Tudósítónktól.) A marcali áfész-nél hosszú idő óta gondot fordítanak a szakemberek utánpótlására, a szakmunkásképzésre. Az 1974— 75-ös tanévben 53 kereskedelmi, vendéglátó és ipari tanuló ismerkedett a szakmával a szövetkezet egységeiben. A tanév végén 13 fiatal tett eredményes szakmunkásvizsgát. Egy kivételével valamennyien a szövetkezetnél maradtak. Sok felnőtt dolgozó a munka mellett szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. A Marcaliba kihelyezett kétéves szakmunkástagozaton 11-en vegyesbolti eladó, 9-en pedig egységvezetői képesítést szereztek. A kaposvári szakmunkásképző iskolában három vendéglátós felnőtt dolgozójuk tett eredményes üzletvezetői vizsgát. Az 1975/76-os tanévben a szövetkezet egységeiben összesen 70 tanuló sajátíthatja el a kereskedelem, a vendéglátás ismereteit, tanulhatja meg az ipari üzemekben a szakmát. Közülük 38-an másod-, illetve harmadévesek, 32-en pedig először lépnek a pult, a sön- tés mögé, veszik kézbe a főzőkanalat vagy a forrasztópákát. A gyakorlati ismereteket az áfesz egységeiben sajátítják el, míg az elméleti tudást a kaposvári, illetve a keszthelyi szakmunkásképző iskolákban szerzik meg. A felnőtt dolgozók közül az új tanévben ötvenen ülnek ! ismét az iskolapadba. Boltvezetői és szakmunkásképző tanfolyamokon vesznek részt. Többen szerzik meg a pedagógiai alapismereteket. 17-en a második évfolyamot kezdik. Örvendetes az is, hogy az elmúlt tanévben 6 szövetkezeti dolgozó végzett gimnáziumban, illetve szakközépiskolában. Az új tanévben összesen 16-an indulnak a középfokú végzettség megszerzéséért. Cél az, hogy a szövetkezet üzleteiben,' még a legkisebb faluban és pusztán is, szakképzett, nagyobb tudású dolgozók lássák el a lakosságot A harminc év előtti eseménynek — 1945. augusztus 27-én Magyarország árucsere- forgalmi megállapodást kötött a Szovjetunóval ■— az a gazdaságtörténeti jelentősége, hogy a megállapodás aláírásával megszűnt az alig felszabadult ország külgazdasági elszigeteltsége, megkezdődött a romokban heverő gazdaság újjáépítéséhez nélkülözhetetlen külkereskedelmi kapcsolatok kiépítése. Ma már osak az ötven-hat- vanévesek, a korabeli események részesei tudják, hogy külgazdasági elszigeteltségünk megszüntetése — ez a korrekt és rideg fogalmazás — annak idején a túlélést jelentette népünk számára. Hadd érzékeltessük egyetlen adattal a gazdaság bénultságát: a felszabadulást követő első hónapokban annyi villamos energia sem állt a rendelkezésre, mint ámennyit ma a közvilágítás egyetlen éjszaka elfogyaszt. Mai mértékkel mérve csekély az az árumennyiség, melyet az 1945 augusztusát követő hónapokban a Szovjetunióból importáltunk, ám annak mindegyik tétele — nyers pamut, vasérc, kősó, faszén, 1946-ban pedig ezeken kívül: koksz, nyers fémek, gyapjú, finomított cukor, gépjármű alváz, szén, nyers kaucsuk, szóda, azbeszt — az aranynál többet ért, lehetővé tette a termelés újraindítását, - az újjáépítés munka- és termelő- eszközeinek előállítását. S minthogy mindennek a közlekedés helyreállítása volt a feltétele, hadd emlékeztessünk a szovjet hadsereg műszakitechnikai segítségnyújtására a hidak újjáépítésében, az első új híd, a Kossuth-híd példátlanul gyors megalkotásában. .Külgazdasági kapcsolataink napjainkban minden kontinensre kiterjednek, gazdasági partnereink száma jóval több mint 100, az árucsere-forgalom értéke pedig az 1945. évi alig 4 millió pengőről 300 milliárd forintot meghaladó ösz- szegre nőtt. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink minden vonatkozásban — a partnerek Nem szerelik fel a védőkeretet Csökkent az üzemi balesetek száma Ä Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága kedden értékelte az év első felében végzett munkát, s összefoglalta a hat hónap alatt szerzett tapasztalatokat. Az első félévben a bizottsághoz 140 munkavédelmi intézkedési tervet küldtek be különböző vállalatok, intézmények. Ezek közül hetven- háromról írásos véleményt adtak, s mint a félévi beszámolóban olvasható, »sajnos a KPVDSZ-t és a HVDSZ-t e tekintetben is el kell marasztalni, mert a tervek felülvizs'. gálaiával, véleményezésével nem törődtek«. Hasonló az arány a munka- védelmi beszámoló jelentések esetében is. A munkavédelmi bizottság a múlt évről szóló beszámoló jelentések értékelésére, minősítésére fokozott gondot fordított. A beérkezett több mint 140 jelentésből hetvenkettőt értékeltek. Sokat küldtek vissza kiegészítésre vagy teljes átdolgozásra. A munkakörülmények tervszerű javításával kapcsolatban az volt a tapasztalat, [ hogy a biztonságtechnikai le- ! maradások pótlására még 1 mindig nem fordítanak kellő figyelmet. Különösen nagy felelősség terheli a mezőgazdasági üzemek vezetőit azért, mert a védőkereteket csak hosszú huzavona után szerzik be. Sok védőkeret nélküli "traktor van a lábodi és a ba- latonboglári állami gazdaságban. Még rosszab a helyzet a termelőszövetkezetekben ... A tapasztalat szerint az üzemek • vezetői a változó munkahelyi körülményekkel egyiaőben nem változtatják, illetve módosítják a vállalati munkavédelmi szabályzatokat, holott az új körülmények egyúttal új baleseti forrásokat is jelentenek. Mindezek ellenére az év első felében csökkent az üzemi balesetek * száma, s kevesebb lett az ezek miatt kieső munkanap is. Az állami és tanácsi iparban, illetve a kereskedelemben például az előző év hasonló időszakával szemben hétről kettőre csökkent a halálos balesetek száma, a kiesett munkanap pedig csaknem ezerrel volt kevesebb. Javult a balesetek okainak kivizsgálásával kapcsolatos munka is. száma, a forgalom mennyisége, az együttműködés módszere, formája — fejlődtek. Ám 1945-öt 1975_-tel összekötő három évtizedet a fejlődés és a változások közepette is az jellemzi, hogy Magyarország első számú kereskedelmi-gazdasági partnere a Szovjetunió. S ebben a tekintetben nemcsak az a perdöntő, hogy nemzetközi árucsere-forgalmunk egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A magyar— szovjet gazdasági együttműködés — az 1945-ös szerény keretek között is — a magyar gazdaság alapvető folyamataihoz. és feladataihoz kapcsolódik. Köztudott, hogy hazai energiahordozó- és nyersanyagbázisunk nem fedezi a népgazdaság szükségleteit, s I az ilyen jellegű import javak zöme Záhonyon, a Béke távvezeték-rendszeren és a Barátság kőolajvezetéken kere&z tül érkezik. Gazdasági együttműködésünk másik csomópontját a hazai gazdaságfejlesztés min- áenkori konkrét céljai alkotják. Ha gondolatban áttekintjük az ipar- és a gazdaság- fejlesztés elmúlt évtizedeit, a fejlesztések kronologikus sorrendjét — jelképesen: kohászat, gépipar, vegyipar, alumíniumfeldolgozás, petrolkémia, a lakásépítés iparosítása, a vasút dieselesítése, a mezőgazdaság gépesítése t-, és számba vesszük a megvalósítást szolgáló' beruházásokat, szembetűnik, hogy azok mindegyikében szerepe van a magyar—szovjet gazdasági együttműködésnek, amely tervidőszakról tervidőszakra szervesen kapcsolódik gazdaságfejlesztési céljainkhoz, hozzájárult azok megvalósításához. A harminc év előtti szerény — de akkor az életet, az újjáépítést és a termelést elindító — magyar—szovjet fárucsere-forgalmi együttműködés napjainkig a két ország termelőerőinek széles területén történő, integrációs jellegű összekapcsolódásáig fejlődött. Nemcsak villamos és csővezetékek, olaj-, gáz- és etilénvezetékek, hanem a termelési kooperációk, gyártmányszakosítások sokasodó szálai tűzik egymáshoz gazdaságainkat, a magyar és a szovjet vállalatokat. Történelmi tanulság és tapasztalat, hogy a magyar gazdaság fejlődésének alapvető tényezője a magyar—szovjet gazdasági együttműködés. G. I. A Daránypusztai Állami Gazdaságban 29 hektáron foglalkoznak komló termesztésével. A komlóskertekben négy fajta érett, illetve érik be augusztusban. A munka augusztus hetedikén a cseh fajtának a szedésével kezdődött. A be- | takarítást egy belga gyártmá- | nyú M:—21-es típusú géppel j Végzik, mely második éve dől- I gozik a gazdaságban. Egy 14 órás műszakban 20—25 mázsa komlót Szüretelnek le vele, ami annyit jelent, hogy 200 ember munkáját végzi el na- ! ponte. A kézi szedés sem szűnt j meg teljesen. A vízmosásos területeken — ahova a gép nem jut el — most is kézzel szedik. Port László, a gazdaság fő- agronómusa elmondta, hogy az idén rekordtermés lesz komlóból. Az előző három év átlagának körülbelül a kétszeresét, mintegy hat mázsa termést takaríthatnak be átlagosan hektáronként. A már leszedett részeken 6,5—8 mázsa volt a hektáronkénti termés. Összesen 160—180 mázsa komlóra számítanak. Sajnos az időjárás nem kímélte a növényt. Az augusztus 18-i vihar teljesen össze- döntött egy 2,9 hektáros, francia fajtával -betelepített kertet. 689 ezer forint értékű komLó fekszik a földön, melynek be- éréséhez körülbelül 2—3 hétre lett volna szükség. Ennek jó része tönkremegy, az alsó tobozok a sok nedvesség hatására rothadásnak indulnak. Ami menthető, az körülbelül a termés 40—50 százaléka. Ez i* csak akkor, ha a következő két hét jó időt hoz. A viharkárok ellenére Kétszeres termés komlóból Az időjárásról félve beszél- j nek Daránypusztán, hiszen a múlt hónapban összesen 500 milliméter csapadék esett. A földre döntött komlót most a I peronoszpóra is veszélyezteti, pedig a lábon állót az idén először sikerült megvédeni ettől a betegségtől. Tizennégyszer permeteztek a gazdaságban, ebből az utolsó hat permetezést helikopterrel végezték. A földre zuhant növényt azonban szinte lehetetlen meg- [ védeni. A komló szedését szeptember közepéig be kell fejezni, ugyanis akkor már a hajnali | ködöktől bevörösödnek, értéktelenné válnak a tobozok. A szedés után a termés a gazda- j ság szárítójába kerül, ahol j negyvenfokos hőmérsékleten j az eredeti, csaknem 50 száza- | lékos víztartalmat 8 százalék- j ra csökkentik. Ezután a száraz i komlót a kondicionáló helyiségbe viszik, ott tárolják egészen addig, míg a Söripari Vállalat mintát nem vesz belőle a minősítéshez. Azután összepréselik, és bálazsákokban elszállítják. A gazdaság a viharkárok és a kedvezőtlen időjárás ellenére szép bevételre számít. Hektáronként a tiszta nyereség 60—80 ezer forint körül lesz. D. T. „Minigarzon 99 K ínos érzés, ha valamiről kérdezik az embert, s a legjobb szándéka ellenére sem tud válaszolni rá. Így jártam legutóbb Balatonfenyvesen, ahol a hagyományosnak számító ifjúsági fórumon nem éppen szakmámba vágó kérdést kaptam: »Mikor készül el végre a kaposvári minigarzon? És mi a sorsa?««■ A cédulát óvatosan a zsebembe csúsztattam,1 mit tehettem volna mást? Itthon azután »sors- kutató« útra indultam, hogy legalább írásban kielégíthessem fiataljaink — és gondolom, a felnőttek — jogos kíváncsiságát. A garzon mindenképpen mini, így hát nem tudom, miért nevezik a házat minigarzonnak? (Divatból, vagy azért, hogy még jobban hangsúlyozzák szerény méreteit?) Mindenesetre egy okos gondolat megvalósításáról volna szó. Gondolatokban és ötletekben sohasem voltunk szegények, s pénzhiányra is egyre kevésbé hivatkozhatunk. Mindig valami más miatt buknak meg az elképzelések, vagy késnek éveket az építkezések. Még 1970-et írtak, amikor kipattant az »isteni szikra«. Az OTP székhazában arról tárgyaltak, hogy önálló házat kellene építeni a fiatalok, a pályakezdők, a családalapttás előtt állók számára. Az albérlet ugyanis egyre elviselhetetlenebb. A gondolatot az ifjúsági törvény is serkentette. Az értelmi szerzők hivatkoztak a kezdő értelmiségiekre, a fiatal házasulandókra, a színművészek és mások lakásvaiságára, s arra is, hogy három évig úgysem számíthatunk folyamatos lakásátadásra Kaposváron. A terv egy hetvenlakásos garzonház volt. Tanácsi és vállalati segítséggel. OTP-kölcsönnel lehet majd hozzájutni, így a fiatalok 3—400 forintból megúsznak a havi törlesztést. Csekélység'ez az 1000—1500 forintos albérleti díjakhoz képest; a kényelemről, az önállóságról, a tulajdonviszonyról nem is szólva. Ez utóbbi később előny a továbblépéshez. Építeni azonban akkor is nehéz, ha megvan hozzá a pénz. A kiét legnagyobb építőipari szervezet nem vállalhatta az építkezést. Az ÖTP a barcsi .TÖVÁL-lal állapodott meg, de ők visszautasították a hagyományos tervet A Somogy megyei Beruházási Vállalat 1972 közepén (két évvel a gondolat kipattanása után!) kapott megbízást, s a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat decemberre el is készítette a tervet. A munka a Kaposvári Építőipari Szövetkezetre »szakadt«. 1973 áprilisában átadták a munkaterületet (micsoda gyorsaság!), s bár kiderült, a tervek — félreértés folytán — nem a kisajátított területre készültek, ez csak néhány napos csúszást okozott. A Dési Huber utca elején végre megkezdődött a »nagy hírű« építkezés. A dolog lényegéhez tartozik, hogy az OTP első osztályú kivitelezésre kötött szerződést. A SOMBER műszaki ellenőre azonban már az első lépésekről jegyezgette minőségi kifogásait. Akkor még csak az alapokhoz használt betonnal volt baj (alvállalkozóként a batéi TÖVÁL alapozott); később azonban az is kiderült, hogy nem minden »szakember« ismeri á hagyományos falazás követelményeit. Azt tudniillik, amit minden laikus tud, hogy nemcsak a tégla alá és fölé. hanem közé is illik habarcsot tenni. így azután. »átlátszó falak« épültek, s a függőleges hézagok »kellemes kilátást« biztosítottak. (Azóta az első emeletig kívülről betapasztották a réseket). Hogy szemmel láthatóan görbék a falak? Legföljebb helyenként nyolc-, másutt félcentis vakolat kerül rá, hogy egyenesbe hozzák. A minőségi kifogásokhoz kevés volt az építési napló, önálló levelezés egészítette ki. A figyelmeztetés azonban nem használt. A SOMBER pedig nem vállalhatott felelősséget a hanyag munkáért. Nem volt más hátra, mint hogy 1974 augusztusában az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet pécsi állomásától kérje az »állékonyság«, műszaki és a szerkezeti hiányosságok, a téglaminőség vizsgálatát. Az építkezésit folytatták ugyan, de a második és a negyedik emelet elkészülése után a részszámlák öt-öt százalékát levontak az építőktől. Az ÉMI a tervező statikustól vizsgálatot kért, ő azonban négy hónapig nem ért rá Kaposvárról »kiszállni« Kaposvárra. Az ÉMI és a tervezővállalat egymásra várt; a SOMBER pedig kénytelen volt tervezői művezetést is megrendelni. A szakértői vélemény késett, 1975. március 8-án leállították az építkezést. Még csak öt év telt el a szikra kipattanásétól, s azóta szinte az ország minden városában építettek garzonházakat. Április közepén végre elkészült a szakvélemény. Kiderült: a B—30-as blokktégla megfelel a követelményeknek, a falazás minősége azonban »osztályba nem sorolható«. Némi iróniával azt mondhatnám: hézag és — gáz van. Spites közben ugyanis rájöttek: az egész épületgépészeti terv hibás. A vasbeton födémet például meg kellett volna fúrni ahhoz, hogy a függőleges gázvezetékeket elhelyezzék. De módositani kellett a villany- és a vízvezeték terveit is. (Azóta már nem is gyártanak 50 literes bojlert, csak 80 literest.) De miért is kérdezte volna meg a gépész az építészt, hogy mit és miből tervezett? Elvégre egy vállalatnál vannak. Vagy házon belül is jó volna »minőségellenőrző intézetet« létrehozni? Az ellenőrzés bizonyára nem ártana. S hogy például kicsi a gázórának tervezett hely? Űgyan már. Kiszélesítik a folyosót, és kisebb lesz a beépített szekrény, ennyi az egész. S hogy mindettől ökölbe szorul az ember keze? Ki törődik azzal? Nem divat nálunk a felelősségre vonás. Az építők — most már kényszerhelyzetben — megrendelték a garzonház megerősítésének terveit. Az építkezés folyik, néhány »apró« változásra természetesen még számítani kell. Alig hiszem például, hogy a 140 000 forintos lakásár még ma is tarthatja magát. Annyi azonban bizonyos, hogy a júniusi szerződésmódosítás szerint a város legegyszerűbb építkezésének átadását újabban 1976. április 30-ra írták elő. D erűlátásom most sem hagy el. Igaz, hogy mai témánk szerint öt év is kevés egy négyemeletes garzonház fölépítéséhez. De majd csak kinőjük »gyermekbeteg- gégéinket«. Ehhez azonban fegyelmet és felelősséget is tanulni kell. Jávori Béla Növényvédő szer — 200 millió forintért Népgazdasági érdek a cukorrépa-terület bővítése, a kukorica terméshozamának fokozása. Ez azt is jelenti, hogy. több olyan szerre van, szükség, amely megóvja ezeket a nö- | vényeket a kártevőktől. A I sellvei Agrokémia szövetkezei j — amely az idén 100 000 tonna j növényvédő szert ad a mezö- -gaadasági nagyüzemeknek es | kiskerttulajdonoisoknak nagyarányú fejlesztést valósit meg ezen termékek gyártásában, hogy az idei 120 millió forintos érték jövőre megköze» lítse a 200 milliót.
