Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-26 / 199. szám

a hasnak, a szemnek is

SOMOGYBÁN AZ ÖTÖDIK

Vízvár határőrközség

A Balaton legdrágább, legértékesebb természeti kincsünk. Idegenforgalmi vonzerejével hazánkban semmi sem vetekedhet. Meleg, sely- mesen-bársonyos vize messze földről vonzza az embereket. Partjai mentén évről évre rohamosan nő az emberrengeteg. Ma már évente többen keresnek felüdülést a vízében, településein pedig szórakozást, mint amennyi vendéggel 1980-ban számoltunk.

Balatonfüredi csendes lakásában hallgatom dr. Záhonyi Ferencet. A hűvös, barátságos szobák berendezésén látszik a bölcs nyugalom, és a mindennapok harmóniája. A házigazda neves balatoni szakírót, Ba 1 a t on - k ö n y v L ár a példátlan a maga népiében. Dr. Zákonyi Ferenc egyébként somogyi : Siófokon cseperedett

föl, s 1945 után ő volt a köz- .ség főjegyzője, az akkori siófoki idegenforgalmi hivatal megteremtője. 1950-ben Füredre költözött, s az ő nevéhez fűződik a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal megszervezése. Élén állt egészen 1970-ig. Azóta nyugdíjas. Se szeri, se száma a napilapokban, a tudományos folyóiratokban megjelent balatoni cikkeinek, 's a Balatonról szóló könyvét kilenc nyelvre fordították le.

— Az idegenforgalom — mondja —, a vendégjárás alakulása érzékenyebb a szeizmográfnál is. Elsősorban nem | az időjárás befolyásolja azt, hogy valaki útnak indul-e, s j hol köt ki, hanem a világban bekövetkezett változások. Ép- pen a minap beszélgettem j hollandokkal, itt laknak a fü- j redi kempingben. »Miért jöt- J lek éppen Magyarországra? — kérdeztem. — Hollandia nincs a szomszédban.«

A hollandusok csak mosolyogtak. A családnak a portugál tengerparton van egy nyaralója, közel a híres fürdőhelyhez, Estorilhoz. »Oda. ugye. most nem megyünk. A nyaralni vágyók nyugalomra vágynak.« »És Spanyolország?« A hollandok csak legyintettek: »Eh! Ott is reng a föld az ember lába alatt. Önöknél viszont nyugalom van. Itt hagyják pihenni az embert. Csak ... Sokan vannak egy kicsit. Jövőre majd előre foglalunk hetyet.«

Az idén ugrásszerűen megnőtt a nyugati országokból hazánkba irányuló turizmus. A főszezonban tele vannak a szállodák, a fizető vendéglátóhelyek, és sorban allnak a kempingek előtt.

— A nemzetközi turizmusban egyre erősebb teret hódit: a vendéglátó ne csak a gyomornak, hanem a szemnek is adjon. Mit kap nálunk a vendég a szálláson és az étkezésen kívül?

— A Balatonra utazókat elsősorban a víz rendkívül előnyös élettani hatása ragadja meg. A balatoni Viz, a napfény és a jellegzetes, szelíd. szép balatoni táj az élmények fő forrása. De ma már ez nem elég. Én úgy látom, hogy rendkívül szegényesek azok a lehetőségek, amelyeket mi ezenkívül nyújtani tudunk. A tó kitűnően alkalmas a vizisportok művelésére — s ezzel szemben semmit nem fejlődik a vitorlázósport, vízisí szinte egyáltalán nincs, s a balatoni úszó- sport nem létezik. Nincs kultusza.

Dr. Zákonyi Ferenc szenvedélyesen beszél azokról az időkről, amikor — a Füred— Tihany közötti rész első át- úszója, Wesselényi nyomán — még rendszeresen rendeztek | ilyen távúszóversenyeket, s

hatalmas tömeg verődött öszOrgonamttissika Kőröshegyen

Lehotka Gábor koncertje

A* ember évezredek óta keresi a tökélyt a hangok világában is. Így teremtette meg az orgonát Igaz, van ebben a hangszerben valami megmásíthatatlan merevség. Fenséges, méltósággal teli, hömpölygő hangjával az orgona mégis maga a tökély: a hangszerek fejedelme.

Orgonamuzsikát hallgatva az embert mindig meglegyínti a nagyság, az emberi szellem csúcsainak levegője. Különösen így van, ha ez a levegő történelmi is egyben. Nem az orgonahangverseny hagyományos színhelyéül szolgáló kőröshegyi műemlék templom történelmi levegőjéről van szó, hanem az értő és ügyes kézzel válogatott darabokról. Lehotka Gábor fiatal előadó- művész népszerűbb és talán hálásabb utat is járhatott volna, ha csak az orgonairodalom jól ismert műveiből állít össze műsort. Lehotka biztos kézzel nyúlt vissza a csaknem feledésbe merült mesterek műveihez. Georg Böhmöt hallhattuk, a Sicélinck-tanít- vány Scheidtet és á nagy műkedvelő zenész, Eszterházy Miklósnak Harmonia caelestis című, ritkán hallható szerzeményét, s természetesen tíachot is.

A felsorolt szerzők mind a barokk zene kitűnőségei. Vajon Lehotka csupán a szelíd augusztus végi nyár vendégeinek válogatott e tiszta, forma- világú muzsikából? Vagy a tudatos keresés, kutatás, az orgonamuzsika forrásvidékeinek megismerése késztette erre a művészt? Valószínűleg mindkettő. Játékának egyik legnagyobb erénye a kitűnő stílusérzék, a barokk zene hangulati, dinamikai varázsának tökéletes átélése, ismerete.

Lehotka Gábor .stílusérzékeny a művek értelmezésében. Játéka a hangszeren kívánnivalót nem hagyott az igényes zenehallgató szamára Kik Műsorának befejező részében — mintegy ellenpontként — a barokkal gyökeresen ellenkező felfogást kívánó Liszt-művet játszott, mégpedig a híres B—A—C:—H prelúdiumot és fugát. Bach és Eszterházy Után Liszt nem mindennapi élmény, nem mindennapi előadói teljesítmény.

A kőröshegyi templomban — hűen a barokk est szelíd hangulatához — Lehotka méltó partnereként hallhattuk Csajbók Teréziát és a pécsi Nevelők Háza kamarakórusát.

Cs. T.

sze a nem mindennapi látványosságra. Emlékezik még az egykori úszómesterekre is, akik a strandokon mágus stégjükön ülve latolgatták az apróságokat.

— 1945-ben a siófoki nagy kikötő széles öb'ében rendeztük az ország első úszóversenyét és vízilabda-mérkőzését. Telefonon felhívtam az úszószövetséget, s csalogattam őket Siófokra. Jönnek — mondták — csak bőséges ebédet kapjanak, mert kiéhezett társaság volt. Elkaptunk néhány feketézőt a Sió-hídon, volt hát borjúhús, tyuk, meg minden. Lejöttek, s a Báláén étteremben kaptak akkora adag bécsi szeletet, hogy lelopott a tanyáiról. De meg is szo'gál- ták az ebédet: Székely Éva, Littomeriezky Mária, s a többi úszó, meg a pólósok ...

A mára fordítva a szót, . a balatoni idegenforgalom irányításának. fejlesztésének

rendszerérői kérdezem a véleményét.

— 1948 előtt a gyógy- vagy üdülőhelyeken helyi bizottságok működtek. Hatáskörük csak az üdülőterületre terjedt ki. Ezeknek a bizottságoknak saját költségvetésük volt á befolyt üdülőhelyi díjakból.

A háború után és az ötvenes években sok minden megváltozott. A BtB-et tulajdonképpen 1957-től szervezték új já, s ekkor nagy hasznára vált a Balatonnak. Tervhatósági jogköre volt, és pénze is. Balatoni főépítész vizsgálta át a területfejlesztési és építési terveket, s a kirendel .ségen jól képzett szakemberek dolgoztak. Jellemző a B1B akkori munkájára, hogy 1964-ben, amikor egyszerre nagyobb tömegben érkeztek vendégek Csehszlovákiából, s nem volt hova elhelyezni őket; mindössze nyolc hónap alatt 24

I kemping létesült a Balaton

I körül, 30 ezer hellyel.

— Miért torpant meg ez a munka?

— A Bala Ion-part fejlesztése sok kézben van. Helyi szinten a tanácsok helytállnak, ahogy tudnak, a Balaton fejlesztési Tárcaközi Bizottság a víz-, szennyvízhálózat fejlesztésén és egyéb kommunális területeken tartja rajt a szemét, és erre ad pénzt. Balatoni ügyekben szava van még az Országos Idegenforgalmi Tanácsnak, a Belkereskedelmi Minisztérium vendég látói pari íöosztál yának is. De ki fogja egybe, ki hangolja össze ezt a bonyolult, ezerszálú, s évről évre csak szövevényesebbé váló munkát? A világon mindenütt idegenforgalmi főhatóságok foglalkoznak ezzel a fontos

| ágazattal: minisztériumok,

államtitkárságok. Csak nálunk nem. Pedig, ha a kis Libanonnak megéri, megérné nekünk is.

Csupor Tibor |

Az avatóünnepségeknek már hagyományuk van. Babócsa. Bélavár, Bolhó és Gyékényes után Vízvár is megszerezte a haíárörközség címet. E tartalmas — a haza szeretetét, védelmének készségét is kifejező — néhány éves politikai mozgalom úgy látszik megindította és tettekre sarkallta határmenti községeink lakosságát. A határőrök ma már szinte a falusi emberek fiai. S ki segíthetné jobban felelősségteljes feladatuk ellátását, mint éppen a »szülők«, akik hazát szeretni, helytállni, harcolni tanították gyermekeiket. Kapcsolatuk ma már nélkülözhetetlen.

Hadd idézzünk egy részletet Tóth Lajosnak, a megyei tanács elnökhelyettesének ün,ne pi beszédéből: »A vízvári őrs működési területén példamutató a lakosság és a határőrség kapcsolata. Az utóbbi nyolc év alatt a határsértők felét a lakosság segítségével fogták el". Bizonyító tény ez. S hogy milyen közvetlen a kapcsolat, milyen baráti a légkör, azt ragyogóan kifejezte a vasárnap délutáni ünnepség is A fellobogózott iskolaudvaron díszszázad állt az emelvény előtt, s szinte körbeölelve a lakosság gyűrűétől! Ott volt a falu apraja- nagyja, s ha késve is, azért megérkeztek a litá- niázó' öreg nénikék. Katona- zenekar játszott, s a hangulat kitűnő volt. A nagygyűlés szónoka után Németh László alezredes méltatta az együttműködés eredményeit. ő nyújtotta át a határőrkozség címet bizonyító oklevelet és zászlót Kulcsár Árpád tanácselnöknek, azaz személyében az egész falunak.

Legszívesebben tetteket sorolnánk: az

idős emberek verseny- futását az idővel, hogy értesíthessek a járőrt egy-egv idegen közeledéséről. A kapáló emberekét, akik »kedélyesen« szóval tartották addig’ az idebent, amíg mesé-keztek a határőrök. Az elfogás példáit említhetnénk, de hát Vízváron nem egyéneket, hanem az egész falu tetteit ünnepelték. Alikor is így van ez, ha Tóth Zoltánnak, a községi pártvezetéséi; t.tká"ának itt nyújtották át a Közbiztonsági Érem arany fokozatét; akkor is. ha Csíkvár Mihály és hét társa átvehette a kiváLóhatárőr-jel- vényt, s ha hét asszonynak és férfinak kemény, katonás kézszorítás járt az elismerő oklevél mellé. A határrend betartásától a különböző jelzésekig, a katonáknak pedig a társadalmi műnk'tói a művelődés és a spo-t támogatásé^; sokat kellett té rniük a hatá-örköz- ség cím e!ry?«í?né”t. További szándfakat is kifejezte ez az ünnepség, ahol a halá-őrök csapatzászlóiá~a a tanácselnök. az úttörőkére pedig a parancsnok .kötött szalagot.

A politikai nagygyűlés, az emlékezetesen szép ünnepség után egész nnoza esvtitt maradtak a civi’ek és a katonák. Először a határőrizet éber segítőinek. a kutyáknak a bemu tatóját nézték nagy érdeklődéssel. azután mindenki levonult a sportpályába. I a'yjr-r- gó-mérkőzés, torna- és cselgáncs bemutató tarkította a programot. Este pedig a 1 «?'•>- nyei men vecsk “kó"us és á nagykanizsai művelődési *••••• csoportja adott színes műs ! a reggé’ig tartó bál bevezet' seként.

Vízvár vasárnapi ünnepe azt fejezte ki, hogy együtt van a falu. S a falu lakója, édes f i minden határőr. Nem nélkülözik egymás segítségét.

Pásxtor Ferenc

FIUK

A LESHEGYEN

Együtt volt vele a munkaszolgálatban. Annyit tud róla, hogy sok gyereket hagyott otthon, meg azt is tudja, hogy nagyon beteg volt. Arra már nem emlékszik, mi lett vele, mert a fényképezés utáni napon öt annyira elverték a keretlegények, hogy csak a fel- szabadulás után, a szovjetek kórházában tudott lábraállni. Annyi biztos, hogy a kép a 350 8-as táborban készült.', Azt is írja, hogy szívesen találkozik velünk, ha a tábor hajdani helyére, Suchába utazunk.

— Mennyivel jutottatok előre? Megtudtátok, hogy él egy ember Lublin mellett, van róla egy fénykép. Semmi több. Mert ebből nem derül ki, hogy hová lett a nagyapátok.

— Ebből nem. De válaszolt Petrunyin ezredes Pénzéből. Azt írja. itt a levél: »Annak az alakulatnak a parancsnoka voltam, amelynek katonái felszabadították a suchai tábort. A politikai foglyok közül még

százan sem élték tűi a megpróbáltatásokat. Sajnos, hivatalos névsort nem találtunk, a volt parancsnok, egy ezredes, elégette, mielőtt elfoglaltuk a tábort. A tömegsírok feltárása után sem tudtunk meg többet, mert a tetemek jó része mezítelen volt, semmiféle írásos anyagot nem találtunk. A túlélőkről készítettünk névsort, de azok között Csík Márton nevű nem volt. Utánanéztem a levéltárban, saját anyagaimban is, sajnos, nem tudok többet mondani«.

— Ismételten beszéltem Hu- 1 szár Lajossal, a nagyapa , volt fogolytársával, — vette át a szót András. — Azt mondja, hogy két olyan emberrel is beszélt, akik neki Suchában mesélték el Csík Márton halálát.. Állítása szerint egy Földi nevű ember látta is. amikor a nagyapat agyonvertek.

— Ez biztosan megalapozott, mert gyakran előfordult, hogy a keretlegények a lebetegedett

foglyokat is munkára hajtották. Aki nem bírt menni, azt veréssel ösztökélték. Addig ütötték; amíg holtan össze nem esett. Hogy a nagyapa ott volt-e. így járt-e, azt már nagyon nehéz lenne ellenőrizni.

— Felkerestük Földi János egykori vasmunkást. Már nyugdíjas,. Nógrádverőcén él. A következőket mondta el:

»Ott voltam, amikor szegény Csík Mártont verték. Szót emeltem az érdekében Farkas István tüzér főhadnagy úrnál. Kértem, ne bántsák, mert az az ember súlyos beteg. Erre nekem estek, engem is vertek, mint egy rossz lovat. Elvesztettem az eszméletemet, hetekig nem hallottam, alig bírtam hajolni, annyira elverték a vesémet. Nem tudom, mi történt Mártonnal. A temetését nem láthattaih. mert abban az időben magam is félhalott Voltam. Annyit mondhatok. hogy Farkas István tüzér főhadnagy szadista vadállat módjára viselkedett. Akkoriban a régi Lengyelország területén, Vlagyimir Volenszk közelében álltunk. Tüzérek mellé osztottak be. lövegállá- sokat építettünk. F.gv esetben azt. a hírí. hozták a főhadnagy felderítő!, hogy a településen partizánok tanyáznak, a lakosság segíti őket. bújtatja a partizánokat. Porrá lövette a falut. Nem maradt életben egy ember sem, nem maradt a tüzérségi tűz után egv ép ház sem. Ez a Farkas István főhadnagy egy református püspök fia volt«.

— Kezdhetnénk az egész névsort ilyen firmákból. Ezt a Farkast nem ismertem, de hozzá hasonlót többet is — jegyezte meg keserűen az öreg és a papírokat nézegette.

— Valamit nem értek, Franci bácsi, — húzódott az öreg mellé András. — Ezreket, tízezreket tartottak fogva, egy- egy táborban tömegek voltak. Miért nem törtek ki, miért nem lázadtak? Hogyan törődhettek bele ilyen szörnyű sorsba? Nem volt ez a tömeg egy passzív, gyáva anyag?

57.

— Messzire mész, fiú! — pattant fel az öreg. — Azoknak az embereknek javarésze éppen a bátorsága, tenniakará-'' sa miatt került olyan helyzetbe. Legyengült, ámyékem- berek voltak. Mitől lett volna fizikai és lelki erejük? De még így is sokan kitörtek, sokan fellázadtak, ellenálltak. Az esélyük ,sziníe egyenlő voH a semmivel. Mégis. Képzeld csak el. ötszáz emberre öf.ver keretlegény ügyelt. Méghozzá olyan keretlegények, akiknek nem voltak gátlásaik. Minden

gyanús moccanásra tüzeltek, azt pedig maguk döntötték el. hogy mi a gyanús. Egyébként pontosan tudom, pontosan érzem én is. mit gondolsz, mit érzel, fiam! Bennem ez egy kicsit veszedelmesebb időszakban dolgozott. De mondd, komolyan gondo'od. hogy pontosan azt a helyet akarjátok megtalálni, ahol a nagyapa sírját tudhatjátok? .

— Erre kevés a reményünk. De abban biztos vagyok, hogy utazunk. Nekem is, apának is, Zsuzsának is el kell jutnunk Suchába. Hiszem, hogy ott van a nagyapa sírja. Ha hiszem, akkor igaz. Ha igaz. akkor apa is annak véli. Ezt meg keil tenni!

— Tisztelet érte, de értelmetlenség! — motyogta fáradtan Nágel Franci bácsi. — Érzelgősség. Az élőket kell megóvni!

— Megbocsát, Franci bácsi. — csattant fel a lány, annak meg mi értelme van, ' hogy évente egyszer feketébe öltözik, elbújik a világ elől, hogv ne lássák a könnyeit?

(Folytatjuk.)

ESSSO