Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

Egy lengyel film nyomán

Hova tűntek a kalandok?

A kétrészes lengyel fűm

—• Sivatagban, őserdőben — nézése közben, de még inkább utána elágazik a képzelet két útra. Az egyik út természetesen a filmmese egy szálon futó cselekménye. A másik a továbbgondolásé.

Maradjunk az elsőnéL Izgalmas, Sienkiewicz regényéhez méltó alkotás »-fut« a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban. Nem tartozik az úgynevezett »művészi fiiin« kategóriába. Jól megkomponált, kivitelezett kalandfilm csupán. Egzotikus helyszínek, váratlan fordulatok . teszik hangulatokban, látványban gazdagabbá. A szellemi háttér: a gyarmatosító hatalom, és a formáját, eszményeit kereső önállósodási törekvés a gyarmatosítottak részéről. A film a mai történetszemlélet szellemében a regény ellenére igyekszik ezt is érzékeltetni, helyesen.

Azt mondtuk: kalandfilm

csupán. Szükség van a szórakoztató, jó kalandfilmekre. Bár a fordulatok ellenére a két részt hosszúnak érezzük, mégis azt kell mondanunk, hogy a legjobban sikerült kalandfilmék egyike a lengyel alkotás. Két rokonszenves, gyerekszámba menő főszereplője valószínűleg az ifjabb és az idősebb korosztályok szívébe is belopja majd magát. Így volt ez Siófokon is, ahol a filmet láttam. A legkülönfélébb nemzetiségű nézők izgulták végigA gondolatok egy része tehát a film körül gyűrűzik. A másik része hiányérzetet »táplál«. Nevezetesen: nincsenek magyar kalandfilmek. Jó mestermunkákra pedig szükségünk lenne! Nemcsak szórakoztatási vagy bevétel} szempontokból. A hazafias nevelést könnyítené meg. Jó példáink már vannak. Éppen ezekben a hetekben sugározta a televízió a Jókai Mór műveiből készült régebbi' filmeket, melyeknek legsikerültebbjeit Várkonyi

Zoltán rendezte. (A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob, Aranyember.) Csakhogy ezek évekkel ezelőtt készültek, s úgy tűnik: nincs utánpótlás. A műfaj legutolsó magyar darabja a Verne-adaptáció —

A dunai hajós. Tisztes munka, jó szándékú alkotás, de mintha egy kicsit kevesebb j lenne benne a fantázia, mint az eredeti műben. Mert nem elegendő egy könyvet csak átültetni filmre. A műfaji sajátosságok azt kívánják, hogy mozgalmasabb, dúsítot- tabb, izgalmakban bővelke- j dőbb, egyszóval »képibb« legyen a film a könyvnél.

A Sivatagban, őserdőben

" alkotói — s megbízóik — nem sajnálták a pénzt a filmre. Mert egy ilyen látványos, egzotikus helyszíneken játszódó alkotás költségei nagyon magasak. Minket talán ez tart vissza ettől a műfajtól. De évek statisztikái bizonyítják, hogy —például a Jókai-filmeknek — közönségvonzatuk van. S ez bevételt jelent. Sokkal nagyobbat, mint a ráfordítás összege. Még akkor sem szabad visszariadni egy-egy tiszteletreméltó alapállású, világnézeti szempontokból is helyes töltésű »közönség- ] film« elkészítésétől, ha az ] olyan kudarccal végződik, | mint az Egri csillagok adaptációja. (Itt most nem az anyagi kudarcot említjük, ilyen ennél az alkotásnál sem jelentkezett.) »Alapanyag« van bőven! Mikszáth regényei, elbeszélései, további Jókai-művek, mai ifjúsági szerzők. Csipetnyi — kanálnyi? — humor sem árt.

A műfajt Magyarországon ma szinte senki sem műveli. Nemrégiben láttuk — a Berkesi—Kardos György regény filmváltozatát, a Kópiásokat. Ahelyett, hogy a kalandregényből kalandfilmet készített volna a rendező; pszichologizálni kezdett. Jó kalandfilmet nem köny- j nyebb rendezni, mint Jancsó, J vagy Fábri alkotásainak j mását.

Várjuk az önmagukért be- J szélő — nem hígított! — »■közönségfilmeket«!

A bolgár irodalom külföldön

í

Az utóbbi 30 évben a Szovjetunióban és a többi szocialista országban több mint 800 bolgár szépirodalmi művet fordítottak le, s 1960 óta a bolgár költészet iránt is megnőtt az érdeklődés. A Szovjetunióban, Magyarországon és a többi szocialista országban egyre-másra jelentek meg a bolgár költők versei. Az utóbbi években a bolgár költésze- * 1 tét az Obzor és a Balgarszki Horizont népszerűsítette.

Paul Eluard Hriszto Botev j forradalmár költő verseit ültette át franciára; Eliszaveta Bagrjana verseit Franciaországban és Svédországban, Atanasz Dalcsev és Blaga ! Dimitrova műveit Belgiumban adták ki nemrég. |

Pásztor Ferenc

FIUK

A LESHEGYEN

Még mindig azokban a barakkokban, még mindig az a falitábla állt a kapuban. Még mindig csak félig elföldelt sírokban feküdtek a halottak. Üj sírok is domborultak már. Voltak olyanok, akik csak összeestek, és meghaltak, voltak olyanok, akiket a keretlegények végeztek ki. Az alezredest bíróság elé akartuk állítani. Nem sikerült, mert az egyik rnuzi- kaszolgálatos mag őrizetbevétel előtt szíven szúrta egy törött szuronnyal. Az őrmestert is megtaláltam. Visszavettem tőle a fényképezőgépemet, öt a helyszínen agyonlőtték. Eny- nyit tudok a 350-es táborról. A település, Suc'na Krakkótól délre fekszik, Madowice és

Makow

között...

51.

Nem

tudtam sokat

időzni

ezen a

helyen. A front ment

tovább.

Számomra a

Magdeburgnál, Berlinitől nyugatra ért véget a háború. Május nyolcadikén sóhajtottunk egy nagydf, sírtunk, nevettünk, majdnem megháborodtunk a boldogságtól. Akkor azt mondtam az én jó szibirják barátomnak, a mérnök-jelöltnek. Tudod-e Kolja, hogy mit kezdek most? Hazamegyek. Ha kell, gyalog megyek Leshegyig. Van nekem ott egy kis szőlőm, meg egy öreg házacskám, amit édesapám rámíratott. Amíg tart bennem a lélek, addig ott maradok, szőlőt nevelek, gyümölcsöt termesztek. Azt megfogadom, hogy minden május nyolcadikén ünneplőbe öltözöm, felmegyek a hegybe, a borházba. Kirakom a legjobb bort, annyi poharát teszek körbe, ahányam most itt vagyunk. Kidsizom őket szép csendesen, rátok gondolok. Lehet, hogy sírok. Nem baj. Egyedül leszek. Azt a ti emléketeknek szentelem. Minden esztendőben egy MtSzeptembertől új iskolában

A zenés ébresztő előtt talpon voltak vasárnap a buzsá- kiak, hiszen családonként legalább pégy-öt vendéget vártak a búcsúra. Az előkészületek valójában előbb kezdődtek, nemcsak a vendégváró családoknál, hanem a vendégváró községi tanácsnál is. Folytathatnánk a sort, s érdemes is, hiszen krónikánkban elmondhatjuk: határidőre

épült meg a hat tantermes általános iskola, melynek avatóünnepségét a búcsú napján tartották.

A látványos forgatag óráról órára duzzadt már reggeltől. A lengyeltóti vasútállomásról hosszú sorokban kígyózott a gyalogosok serege. A jegenyesoron a távolabbról érkezők gépkocsioszlopa haladt el mellettünk. Rengetei hivatásszerűen vagy ösztönösen ne foglalkoznának a lá- ! nyok és az asszonyok a hímzéssel. A dél-balatoni szövetkezetnek hetven buzsáki bedolgozója van.

A kiállításon nemcsak helyi anyagot láttunk, hanem a válogatás képet adott hazánk legjellegzetesebb vidékeinek a hímzésmintáiból is. Ami ellenben szemet szúrt: a fes- ! tett tányérok (melyeket csak i az avatatlan szem fogad el népművészetnek), miért kerültek az eredeti munkák mellé?

A buzsákiak öröme vasárnap az iskolaavató volt. Az ünnepségen részt vett Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettesé. Knézics István köszöntötte a falu lakosságát, majd Király Ferenc, a

Buzsáki hímzések.

vesen. Tegyük hozzá, nem mentségképpen, kívülről csaknem ekkorának látszik!)

A délutáni műsorral érkezett a vendégsereg másik csapata. A gépkocsisor Lengyeltótiig ért. Mintegy kélezren tekintették meg a buzsáki búcsú eddigi leglátványosabb műsorát, melyen a siófoki Kodály Kórus; a táskái citeraze- nekar, asszony- és férfikórus; a sgmogysámsoni citera- zenekar; a buzsáki asszonykórus és a Balaton Táncegyüttes aratott sikert.

A buzsáki búcsú családias örömeiről korai lenne képet rajzolni, hiszen még tart az ünnep a falakon belül. Ám annyit föltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a búcsúra — mely a falakon kívül zajlik — jobban föl kell készülni, s ez már nemcsak Buzsák feladata; a balatoni program részeként kellene a központi rendezvények sorában gondolni rá.

Horányi Barna

Búcsú Buzsákon

Szól a nóta.

gén voltak kíváncsiak a hazánkban üdülő németek közül, svéd, olasz vendégek tartották érdemesnek programjukba iktatni a buzsáki búcsút.

Valójában a népművészet vonzza a buzsáki búcsú közönségét, a helybeli asszonyok színes fonallal kivarrott, fantáziagazdag munkái nagy megbecsülést és vásárlási kedvet fakasztottak a hímzések kedvelőiben. A buzsáki búcsú hagyományos eseménye, hogy erre az alkalomra a legszebb munkákból kiállítást rendez a Dél-Balatoni Háziipari Szövetkezet.

Széli István elnök megnyitójában emlékeztetett arra, hogy a hímző népművészet Buzsákon és Karádon sajátosan fejlődött, s maradt meg az emberek mindennapi tevékenységében. A vézás, ráté- tes, boszorkányos minták fönnmaradását és továbbfejlesztését az itt élők szívbéli gonddal ápolják. Buzsákon talán nincs is olyan ház, ahol

járási pártbizottság első titkára avatta föl Buzsák új büszkeségét, a kilenc millió forintért épült, hat tantermes általános iskolát. A község nemcsak akarta, hogy a régi, elavult iskola helyett korszerű körülmények között tanuljanak a gyerekek, hanem sokat tett is ennek érdekében. Egymillió forinttal járult hoz- | zá az iskolaépítéshez.

Király Ferenc beszédében azért is kiemelte ennek az összefogásnak a fontosságát,

| mert a XI. kongresszus hatá- I rozatainak a megvalósításához

I is erre az erőre, összefogás- j ra van szükség, j Buzsák első iskolája 1886- j ban kezdte meg a működését.

■ A Somogy megyei Tanácsi : Építőipari Vállalat által épí- j tett új iskola, melyet tornateremmel, gyakorlati műhellyel j és háromcsoportos óvodával kívánnak bővíteni, hosszú ideig kielégítheti az igényeket. (Az iskolaavatásról szóló előzetes híradásokban tizenhat tantermes iskola szerepelt, tápot! így is lett. m vagyok;

élek, nekem jó, nem szoktam beszélni róla. Évente csak egy ünnepet ülök meg.

A két gyerek megszeppen- ten, ijedten nézett az öregre. A kislány borzongva tartotta a kezében a fényképet. Sápadtan, félősen húzódott Andráshoz.

— Hihetetlen, hogy mindezt túlélte. Franci bácsi! Csoda, hogy ép elmével került haza — ne tessék rám haragudni, ha néha viccelődtem. Én nem tudhattam! — nézett az öregre bocsánatkérően a kislány.

— Mit kellene megbocsátanom? Mit kellene tudnod? Értelek én kislányom. Bármelyikünkre nézel, mindannyian hordunk a hátunkon valamilyen batyut. Nem akarjuk mi azt a ti hátatokra akasztani. Most már tudjátok, mire vállalkoztok?' Majdnem lehetetlenre. Én itt őrzöm a penzai nyelvtanár címét. Itt van Misa címe is. ö volt a sofőr. Felírtam a szibirják mérnök címét is. Nem kerestem Őket. Minek szaggatnám fel a régi sebeket. Van munka elég, tele van vele mind a két kezünk.

— Egy kicsit megkevert bennünket, Franci bácsi! — mosolyodott el András. — Maga egy hős volt, egy kivételes emberi

— Frász voltam én, nem

hős. Ügy félteim, hogy majdnem kiráaott a hideg a gatyából. Dolgozott bennem egy nagyobb erő is. A becsület/ Szerettem volna valamit jóvátenni abból, amit azok a vadállatok műveltek a táborban. Ennyi volt az egész.

— Feljönne egyszer az őrsre? Beszélne egyszer erről a

fiúknak?

— Nem, dehogy. Nagyon felkavarnak a dolgok. Annyifélét összehordtak már filmékben, regényekben, méghozzá olyan bután. Ügy ábrázolták ezeket az embereket, mintha kőből lettek volna, mintha szobrász faragta volna őket lovasszobornak. Majdnem minden filmből hiányzott ezeknek az embereknek a félelme, borzongása, vívódása, az, hogy senki se viszi derűs kedvvel vásárra a bőrét. Vittük, az igaz, de milyen lelkiállapotban, milyen erők hatottak, amik legyűrték bennünk a kishitűséget? Ezeket nem tudták mindig pontosan érzékeltetni. Én sem tudnám már pontosan elmondani. Menjetek csak keressetek, kutassatok, biztosan sok emberi értékkel gyarapodtok. De ebből elég, gyertek megmutatom nektek a szőlőmet.

(Folytatjuk.)

„Hűséggel a nép egészségéért”

Megemlékezés Semmelweis

Beszélgetés Tóth Istvánné vezető védőnővel

Semmelweis Ignác születésnapját minden évben megün- neplik az egészségügy dolgozói. Emlékeznek az •■’■anyák megmentő jére«, megemlékeznek a szocialista egészségügy kiemelkedő munkásairól.

Kaposváron, a városi tanácson az egészségügyi dolgozok ünnepi ülést tartottak Semmelweis Ignác százötven- hetedik születésnapja alkal- j mából. Az ünnepségen részt vett Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke; Dr. Ittzés Balázs, a szakszervezeti bizottság elnöke méltatta a nagy orvoselőd munkásságát, majd kitüntetéseket, törzsgárdajel- vényeket és jutalmakat adtak át.

Berki Józsefné az országos ünnepségen vette át az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést, Tóth Istvánné vezető védőnőnek pedig dr. Hegedűs Endre, a megyei egészségügyi osztály csoportvezető főorvosa nyújtotta át a munka megbecsülését kifejező kiváló dolgozó kitüntetést. A Semmel- weis-emlékérem bronz, ezüst, arany, illetve aranykoszorús fokozatát azok az egészségügyi dolgozók kapták, akik 10, 15, 20, 25 éve dolgoznak ezen a területen,

Tóth Istvánné kaposvári vezető védőnő éppen huszonöt éve szolgálja a szocialista egészségügyet. Vele beszélgettünk. Hűséggel a nép egészségéért — ez áll az emlékérmen, de Tóth Istvánné visszapergetett évei mögött is ezt a magatartást és áldozatkészséget találjuk.

— Keveset tudunk álta1949-ben Budapesten végzett. Marcaliban kezdte működését.

— Egy évig a marcali tanácson adminisztratív munkakörben dolgoztam. Ott kötöttem ismeretséget a helyi védőhővel, az ő személyes példája vitt erre a pályára.

— Huszonöt év a pá- lyán: a fejlődés nyomon

követésére is elegendő idő.

— Igen, és most eszembe is jutnak a pályakezdés nehéz évei. Amikor az is nagy öröm volt, hogy biciklin járhattuk a területet, hiszen hozzánk tartozott Kéthely és Somogy- szentpál is. A gondozottak élet- körülményeiben végbement változás talán még ennél is fontosabb. <

A változáshoz nemcsak az anyagi javak gyarapodása tartozik, hanem a tu- dati fejlődés is. Igénylik-e a védőnők segítségét a szülők?

— Igen, szívesen látnak bennünket. A terhesgondozóban tevékenykedő védőnők már a

| korai terhesség idején fölke- resik az asszonyokat, és taná- J csókkal látják el őket. Kevés j azoknak a száma, akik nem [ jelentkeznek a gondozóban, és | nem tudunk róluk. A város lakosságának talán két százaléka. Persze, ebbe sem lehet beletörődni.

— Vonzó-e ma a pálya?

Iában a védőnők munkája- ról. Hova tartozik a pálya, a foglalkozás?

— Elsősorban az úgynevezett szívügyek közé, ezzel azt akarom mondani, hogy az emberek, a gyerekek szeietete vezérli a pályán dolgozókat. Az egészségügyben az anya- és csecsemővédelmet bízzák ránk, védőnőikre.

— Ősztől főiskolai rangot kap a védőnőképzés, ezzel magasabb színvonalú munkát végezhetünk. Megbecsülést is kifejez ez az intézkedés, úgy hiszem, védőnőnek szívesen tanulnak ma is a fiatalok.

Horányi Barns