Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
FEJLESZTÉS - ZSENIK NÉLKÜL Irinyi, Bolyai, Eötvös, Puskás Tiyadar, Déry, Bláth.y, Ziperpovszky és Kandó Kálmán jelentős alkotásokkal gyarapították a világ tudományos-műszaki kultúráját. De hosszan sorolhatnánk legújabb korunk nagyszerű magyar alkotó személyiségeit. A kiemelkedő szakmai tehetsé-. geket tekintve Magyarorfgág szinte világhatalomnak számít. Korunkban azonban a magyar csúcsok egyre inkább olyan orientációs pontok, amelyek jelzik a mélységeket, a kiaknázatlan tömeges lehetőségeket, az átlagos szint viszonylagos elmaradottságát. A kutatás és a fejlesztés ugyanis a tudományos és műszaki forradalom időszakában kollektív teljesítménnyé vált. Némi egyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy az egyéni zsenialitásnál nagyobb érték a kollektivitás, az együttműkö- dű készség, az átlagos műszaki-gazdasági színvonal emeléséhez való érdemi hozzájárulás. Gyakorta találkozhatunk az egyéni érvényesülés mind anyagi, mind erkölcsi értelemben vett túlhajtásaival, amikor a szabadalom, a személyes téma a reális fejlesztési és kutatási szükségletek fölé kerekedik. Sok száz mezőgazdasági kutató; miközben tucatnyi intézet foglalkozik például íajtanemesítéssel, miközben a tényleges népgazdasági hasznot hajtó külföldi fajták és hibridek adaptációjával, a korszerű termelési és géprendszerek kialakításával néhány élen járó termelő gazdaság foglalkozik. Az iparban hasonlóképpen sokszor lebecsülik a kutatók és a fejlesztők a világ vívmányait, s bevált külföldi megoldások ésszerű hazai alkalmazása helyett egyéni babérokra pályáznak. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy korlátlanul szabad utat adjunk az egyéni, gyakran amatőr ambícióknak, hogy hagyjuk szétforgálcsolni a szellemi energiákat. Szervezettségre, fegyelemre, céltudatosságra, összefogott kollektív munkára van szükség a kutató- és fejlesztő intézetekben, a műszaki irodákban is. Legalább olyan mértékben, mint a műhelyekben. A manufaktúrák, a magányos zsenik kora a műszaki tudományos életben is már régen lejárt. A kollektivizmus persze — ugyanúgy, ahogy a társadalomban és a termelőmunkában —■ magasabb szinten, céltudatosabban és főleg jobb hatásfokkal épít az egyéni ambíciókra, a személyes teljesítményekre. A munka erkölcsi elismerése és anyagi honorálása mérhető társadalmi hasznossága révén feltétlenül egyértelműbbé válik. S így bizonyára kevesebb lesz a »meg nem értett« feltaláló és újító. Az alkotó munkához természetesen kedvező légkör szükséges. Az elkülönült szellemi teljesítményekhez még elegendő volt az intuitív készség, a személyes megszállottság. A kollektív munkát már magas Cokon kell tervezni, szervezni, irányítani. Világos, lelkesítő célokra, konkrét testre szabott feladatokra van szükség. A vezetők felelősségét tehát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mindenekelőtt tőlük függ, hogy milyen mértékben sikerül országunk nagy szellemi energiáit — intézetekben és irodákban, üzemekben és műhelyekben — az előttünk álló rendkívüli féladatok szolgálatába állítani. A vállalatok idáig csak részben és szerény méretekben érzékelték közvetlenül a világgazdasági változások kedvezőtlen hatását. A fő terheket az import-ártámogatások formájában a/, állami költség- vetés viselte. Jövőre a gazdasági szabályozás módosításával számottevően változnak a vállalati gazdálkodás feltételei. A nyersanyagok és energia- hordozók termelői - árának emelésével, a munkabérek közterheinek növelésével 1975 januártól lényegesen növekednek a vállalatok tevékenységének költségei. Ezeket ellentételezni, a vállalati nyereség és a belőle képezett fejlesztési és részesedési alapok csökkenését korlátozni mindenütt csak lényegesen jobb munkával lehet. Nagy szükség lesz tehát minden mozgósítható belső tartalék feltárására, köztük a műszaki fejlesztés meggyorsítására. A ma még szunnyadó nagy szellemi energiák hasznosítása létkérdéssé válik. Szükséges tehát összefogni, szervezni, lelkesíteni az üzemek, a műhelyek, az irodák alkotó erőit s a legfontosabb feladatok a nagy lehe-, tőségeket kínáló gyártás- és gyártmányfejlesztési, valamint szervezési tennivalók szolgálatába állítani őket. K. J. A tábla szélén (Arca fekete kendővel keretezett parasztasszonyarc. Napbarnított, évek szántotta barázdás. Kapanyélhez görbült, bütykös kezében fekete műanyag szatyor. So- mogyaracson lakik, neve özvegy Nemes Ferencné. A tábla szélén áll, ahol az asszonyok kétrét hajolva uborjcát Mester és tanítványok Szerszámkész A Darui via 4. számú nagyatádi gyárában ötszázan dolgoznak, közülük harmincötén szerszámkészítők: évente tizenkét-tizennégy fiút képez erre a szakmára a gyár. Az idén már .a harmadik végzős csoport állt munkába. A gyártást tavaly kezdték, s az idei tervük már 23 millió forint értékű szerszám. Két- három éven belül ennek dupláját szeretnék elérni. • A vihar miatt áramszünet volt, s a csarnokban álltak a gépek. Heten ültük körül a műhely egyik sarkában az uszormázóasztalt. Az ősz hajú Rasits Demeternek kínáltak először helyet a fiúk. Egy éve a központi gyárból érkezett, hogy több évtizedes tapasztalatával, emberségével segítse az első lépéseket. Mellette Vi- dák Gábor ült, majd a frissen szabadult Kovács József és Menyhárt Tibor. Mellettem pedig a bozontos hajú Papp György és Holoia István, a csoport vezetője. A fiatalok elmondták, hogy amikor erre a szaikmára jelentkeztek, az sem tudták, mi a szerszámkészílés. Nagyatádon nem volt alkalmuk a megismerésére, és a szüleik sem tudtak tanácsot adni. Kikerülve a szakmunkásképzőből, csak bámultak a gyárban, ahol tavaly kedzték megszerezni a gyakorlatot. —• Sokat enyhített bizonytalanságunkon, mikor Döme bácsi elment a szüléinkhez, és nekik is elmagyarázta, amit addig még mi sem tudtunk: azt, hogy milyen szép, nagy jövőjű szakma ez — mondta Vidák Gábor, majd Menyhárt Tibor vette át a szót: — A legnagyobb élmény az volt, hogy három hónapot a törzsgyárban töltöttünk. Eleinte nem .^győztünk csodálkozni: ott aztán láttunk gyönyörű, pontos munkát! A végén pedig már mi is így dolgoztunk. — Ebben a munkában hibátlanul kell számolni, mérni, és döntő a rajzolvasás. Hátrányunk a penti fiúkkal szemben az, hogy ők kezdettől szerszámokkal foglalkozKözeleg az ősz. Ennék egyre több jelét lehet tapasztalni a megyében is. A szeptemberi tanévnyitót megelőzve megérkeztek az iskolaavatásról szóló első meghívók a szerkesztőségbe. A vállalatoknál, intézményeknél a szakszervezeti bizottságok már döntöttek az iskolaév előtti segélyek odaítéléséről. őszi hírek érkeznek a földekről is: az aratás befejezése után megkezdődött a burgonya betakarítása, s a balatoni napfény Zamárdiban megérlfclte a szőlőfürtöket. Az ósz egyebek között a nagy betakarítás időszaka is, amely minden évben szállítási csúcsot jelent. A héten már tanácskozások során mérlegelték a szakemberek, hogy miként lehetne a leggyorsabban és leggazdaságosabban a feldolgozó- és tárolóhelyekre Juttatni a termést. A feladat nagyságát egyetlen szám is lói szemlélteti: az érési kísérletek alapján a Kaposvári Cukorgyárban arra számítanak, hogy- legkevesebb 35 ezer vagon nyersanyag érkezik a szeptember eleji kapmónykez- dést követően vasúton és teherautón. A betakarításra váró burgonya és kukorica ennek a sokszorosát teszik ki a megyében. Közeleg az ősz; de tart még a nyár. Igaz, ez a hét hűvös esőt is hozott, de az elmúlt hat nap a kánikulához tartozott. t A Balatonon változatlanul csúcsforgalom van: sorbaállás a vendéglátóhelyeken és a boltokban. A héten megtartott tanácskozáson Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta: az elárusítóhelyek dolgozói helytálltak a rendkívül nehéz körülmények között. Az, hogy szinte reggeltől estig sorba kellett állni a tejért, a zöldségért, nem az ő hibájuk. Helyenként a tavalyinál 30—40 százalékkal több a vendég, s a jelenlegi boltök és vendéglátó- helyek már nem bírják el ezt a forgalomnövekedést. A Balaton-part vendégei voltak .a héten az első magyar —sízovjet ifjúsági barátságfesztivál kalinydni részvevői, s meglátogatta a lengyeltóti építőtábort a Komszomol első titkára is. Zsúfolt, élményekkel teli programjuk a megye- székhelyen kezdődött, azután Baiatonibogláron, majd Bala- tonfenyvesen és Balatonszaba- dihan folytatódott. »A fesztivál fogalma — mondta múlt szombati megnyitójában dr. Maróthy László, a KISZ. kb első titkára — dalt, táncot, örömet, vidámságot jelent.« A somogyi események jól tükrözték ezt: a fárasztó program ellenére szinte egész nap szállt a dal, s egymást váltották az ötletes játékok. A találkozó arra is alkalmat teremtett, hogy a komszomolistáik és a somogyi KISZ-esek jobban i megismerjék egymás munkáját, gondjait és örömeit Ennek alapján készült az a szerződés, mely a Kalinyin területi és a somogyi fiatalok kapcsolatát tovább erősíti. Csütörtöki számunkban arról keseregtünk, hogy a telefonkagyló szinte kollégánk füléhez nőtt, mert bárkit keresett, mindenki szabadságon volt. A telefonról sok szó esett a megyei tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén is: a hírközlés nehéz gondja a zsúfolt telefonközpont és a gyakran foglaltat jelző készülék. Régi igazság, hogy ésszerűen takarékoskodni nemcsak az anyaggal, a munkaerővel és az energiával kell, hanem az idővel is. Az eddiginél jobb hírközlés feltételeinék a megteremtése ezt is segítené. Az ezzel kapcsolatos beruházás befejezésének azonban még nincs határideje. A kezdésre is csak az ötödik ötéves tervben számíthatunk. A feszítő gondok ellenére Somogy a száz lakosra jutó telefonkészülékek tekintetében országosan a hatodik, Kaposvár pedig az ötödik helyen van. Száz lakosra' viszont alig több mint 22 rádió és 21 televízió jut. Az országos rangsorban ez a 13. helyet biztosítja a megyének. Pedig a rádió- és tv- készülékek elé nemcsak a hírekért érdemes leülni... Dr. Kercza Imre hatnak, nekünk pedig csak most nyílt erre alkalmunk. | Persze, akik már utánunk jönnek, azoknak könnyebb, hiszen a harmadik évben már látnak szerszámkészítést. — Ahhoz, hogy valaki ismerje ezt a szakmát, legalább tíz évig kell figyelemmel, odaadással dolgoznia — ez Rasits Demeter véleménye. Nem szívesen ültek sokáig; hívtak, nézzem meg, mi mindent csináltak, s csinálnak éppen. Büszkeséggel mutatták azt a tv-alkatrészt — egy rögzítő kart —, melyet a Videotonnak készített tavaly augusztusban Menyhárt Tibor és Vidák Gábor. Igaz, hogy ehhez egy pesti szakember segítségére is szükség volt, a többi azonban már mind önálló »alkotás«. Komoly munkát végeznek ezek a húszéves fiúk; a késpenge kivágó szerszám például 51 ezer forintba kerül, a mokkáskanál kivágó pedig 60 ezerbe. Miközben nélkülözhetetlen eszközeikkel: a csillogó mér- rőhasábok sokaságával, a tolómérővel és társaikkal ismerkedtem, egymás szavába vágva sorolták: — Gyártottunk szerszámokat a Zsigulikhoz, hangszórókhoz, írógép-alkatrészek sorozatgyártásához, és emblémanyomó bélyegeket is. Szemmel láthatóan élvezik a munkájukat, amihez talán az is hozzájárul, hogy a friss szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők 1900 forintot, a tizenkilenc éves szakmunkás pedig 2500 forintot visz haza havonta. A gépek közötti sétánkról Rasits Demeter egy kis időre elmaradt. A fiúk kihaszríálták ezt, s dicsérték. — Irtóra tud, és mindent megmutat. Állami-díjas, és I már más üzemeket is beindí- I tott; Egyiptomban például az | orvosi műszergyárat. j Elharapták a szót, mert a J mester visszatért. A gyárkapuig kísért. — Két év múlva nyugdíjba megyek, akkor leszek éppen negyvenöt éve szerszámkészítő. Mindig voltak fiatalok a kezem alatt, de ezeket itt jobban szeretem, mint bárkiket a régebbiek közül. A pesti i gyerekek azt se kérdezték, I hogy mi újság. Ezek meg, ha ! hét végén elutazom, még azt is mondják, hogy jó pihenést. Gabi pedig a múltkor a kedvemért még a hosszú haját is levágatta. Szorgalmasak, igyekvők, ök még nem tudják, de a vezérigazgatóval már közöltem, hogy nyugdíjig közöttük maradok. Lehet, hogy még egy évet rá is húzok. Gombos Jolán t szednek a gönbölyű kis kosarakba.) — Ez itt mind aracsi asz- szony. Amikor kezdtünk, het- venketten voltunk, akik jöttünk a közösbe — most ez az összes. Tizennyolc—tizenkilenc asszony. Pedig most már jó. Nagyon jó! Amikor mi kezdtünk, akkor nagyon rossz volt. Három évig, úgy ahogy mondom, három évig csak ráfizettünk. Nem így ment akkor a műn-» ka, mint most! Nem voltunk akkor ilyen jókedvűek, zúgolódtunk, mérgelődtünk. Megmondom, ahogy volt: nem bíztunk az egészben, hogy ebből lesz valami. Sosem felejtem el, az az asszony, ott ni, a Bánné egyszer azt mondta: »Ne mondogalódjanak már, asszonyok! Meglátják, majd tíz év múlva mennyire más lesz itt minden. El se vádolja akkor senki, hogy ő milyen rosszakat mondott a szövetkezetről, hogy mennyire hitetlen volt: létrejöhet és mindenkinek jó lesz ez a közös gazdálkodás.« Hogy letorkoltuk akkor! Meg ki is nevettük. Tizenegy évig dolgoztam én is. Most mentem nyugdíjba. Hatszáztíz forintot kapok. , Igen nagy köszönet az államnak, hogy így gondoskodik rólunk. Mert szép ez a gondoskodás, Akkor nem is álmodtunk róla. Hát még erről az újabbról! Hogy fokozatosan leszállítják a nyugdíjkorhatárt! Igaz, sokszor mondogattuk, kértük. De hát megértette az ember, hogy a leI hetőségek nem végtelenek. Ea be is bizonyosodott, ahogy lehetőség nyílt rá, ezt is megkaptuk. Jólesik az embernek, meg szép ez a gondoskodás — da azért egy kicsit sajnálom, hogy nyugdíjas vagyok.. Most lenne jó harmincévesnek lenni, hogy több jutna az eredményes évekből. A lányom az rendszeresen dolgozik — ott ni, az a fiatalasszony —, nem tudom megállni, el-eljövök segíteni neki. Más itt most a hangulat, másképpen megy a munka. Csak hát látja, a hetvenkét asszonyból alig húsz maradt. Öregszünk. Persze nincs is annyi asszonyra szükség, mindenütt gépek helyettesítik az embert, pláne mióta egyesültünk, és életre jött ea a nagy babócsai szövetkezet. Szinte öröm, ha asszonykéznek való munka akad. Mégis össze sem lehet hasonlítani, milyen nagyot javult itt az élet. Az ember szégyelli kimondani, hogy akkor nem akarta elhinni, ami ma valóság. Nagyon jó most már. Gsak több jutott volna nekem is belőle! Az asszonyok kétrét hajol• va gömbölyű kosárkákba szedik az uborkát. Szavait bizonyítandó oda-odaszól nekik: »Ugye igazám van?-« Egyik kezéből a másikba teszi a fekete műanyag szatyrot. Fekete kendövei keretezett parasziasszonyarca a hajladozók felé fordul. Békésen mosolyogva nézi őket.) Vörös Márta Példás társadalmi összefogás Bővítik az óvodát (Tudósítónktól.) Az utóbbi években így szeptember közeledtével mind nagyobb gond Kutason az óvodás korú gyermekek elhelyezése. Az'igényeket a múlt évben sem tudták kielégíteni annak ellenére, hogy 125 százalékos volt az óvoda kihasználtsága. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya úgy igyekezett segíteni, hogy a személyi feltételek — óvónő, dajka — biztosításához béralapot adott. A község vezetőinek nagy gondot okozott a megfelelő hely biztosítása a harmadik csoport számára. E kérdés megoldásában nem maradtak magukra, mert segítőként — mint már annyiszor — ott voltak a község gazdasági egységei, mindenekelőtt az állami gazdaság, a termelőszövetkezet és az áfész. Ingyenes építőanyaggal, fuvarral, majd az építkezés során elsősorban a szakipari munkák végzésével az állami gazdaság jár az élen. A termelőszövetkezet segédmunkaerőt, fuvarokat, míg az áfész társadalmi munkát és pénzt ad az építkezéshez. De ott lesznek a községben élő építőiparosok is, akik szabad idejükben társadalmi munkával segítik a szinte nélkülözhetetlen intézmény mielőbbi megvalósítását. A szülök sem tétlenkednek. Örömmel vállalták, hogy részt vesznek a tereprendezési munkákban. Az építkezés már megkezdődött, s szinte szokatlan gyorsasággal folyik. Így remény van rá, hogy Kutas község óvodai gondjait a nagyszerű gazdasági és társadalmi összefogás hosszabb időre megoldja, s azok az édesanyák, akiknek óvodás korú gyermekük van, bekapcsolódhatnak a termelő- munkába. Szervezett KRESZ-ohtatás A Közlekedés és Postaügyi I Miniszter — a belügyminisz- j fcerrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben. — irányelveket adott ki, amely szerint a hivatásos gépjárművezetőkkel el kell sajátíttatni az új KRESZ-t, s meg is kell győződni ismereteikről. A rendelkezés célszerűnek ta-rtja, hogy j a közületek — ha tíznél több I gépjárművezetőjük van — ma- j guk szervezzék érintett dolgo- I aóik oktatását és vizsgáatatá- J sát. Az oktatásban a gépjárművezetői munkakörben foglalkoztatott,’ valamint a közületi gépkocsivezetésré jogosult dolgozókat kell bevonni. A vállalati tanfolyamokon önkéntes jelentkezés alapján részt vehetnek a gépkocsivezetői engedéllyel rendelkező más dolgozók is. Somogyi Néplapl 3
