Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Ara: 80 fillér Kétoldalú tanácskozások Helsinkiben Folytatta a biztonsági és munkáiét együttműködési értekezlet A magyar küldöttség a tanácsteremben. Az európai biztonsági kon­ferencia tegnap délelőtti ülé­sének első szónoka, Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági el­nök többek között kijelentet­te: Ez az első alkalom a tör­ténelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra, hogy megteremtse a béke, a biztonság és a békés együttműködés reális feltéte­leit, annak ellenére, hogy to­vábbra is fennállnak politi­kai, gazdasági, ideológiai és társadalmi különbözőségek. Különösen nagyra értékel­jük azt a szerepet, amelyet a- konferenciát megelőző tár­gyalásokon a Szovjetunió be­töltött, nagyra értékeljük a Szovjetunió békepolitikáját. Ugyanakkor elismeréssel adó- , zunk azoknak a reálisan' gon­dolkodó erőknek, valamint a nyugat-európai, az amerikai és a kanadai politikusoknak, akik az európai országok kö­zötti megértés megvalósításá­ra törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Gustáv Husák —, hogy Európa földjén számta­lan agresszió származott ab­ból, hogy visszaéllek a hata­Edward Gierek i lommal, erőszakoskodtak és népeket nyomtak el. A mün­cheni diktátum, Csehszlová­kia hitleri megszállása, Len­gyelország lerohanása, a Franciaország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és más európai országok elleni fasiszta tá­madás, a második világhábo­rúnak mindezek a borzalmai bizonyítják ezt. A béke és biztonság sza­vatolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket el­utasítsuk és kiiktassuk az eu­rópai országok közötti kapcso­latokból., Mi ebből a szem­szögből ítéljük meg ennek a konferenciának jelentőségét, különösen azt a tényt, hogy megfogalmazza és megerősíti azdkat az alapelveket, ame­lyék szabályozzák az európai országok közötti kapcsolato­kat, a területi integritás és a politikai realitások elismeré­sének alapján. Azt, hogy a konferencia ezeket az alapel­veket egyhangúlag jóváhagy­ta, kontinensünk. népeink nagy sikerének tekintjük. Ezután Edmard Gierek, a Legyei Egyesült Munkáspárt | Központi Bizottságának . első titkára mondotta el beszédét. A béke rendkívül fontos a lengyel nép számára A lengyel küldöttség vezető-* je a többi között a következő­ket mondotta: A béke rendkívül fontos kérdés a lengyel nép számára, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége és sza­badsága kivívásáig. Országunk, szövetségeseinkkel és bará­tainkkal együtt komoly erőfe­szítéseket tesz a béke megszi­lárdítása érdekében. Népünk rendkívüli megelégedéssel üd­vözli az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­kerét, mivel a tanácskozás munkájában kezdettől fogva aktívan részt vettünk. Nagyra értékeljük a résztvevő orszá­gok által közösen elért ered­ményeket, s különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az aláírásra kerülő dokumentu­moknak. A tanácskozás megrendezé­sében és alapvető állásfoglalá­saiban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése elvének alá­támasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és területi épségé fontossá-. gát. A dokumentum elfogadá­sa azt is jelenti, hogy a részt vevő államok egyszersminden- korra lemondanak mindenféle területi követelésről. A délelőtti ülés kővetkező szónoka Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök a brit és a nyugatné­met kormányfőhöz hasonlóan úgy értelmezte a helsinki záróokmányt, hogy annak ha­tálya kiterjed Nyugat-Berlin- re is. Állast foglalt a fran­cia »védelmi erő« fenntartása mellett, de ugyanákkor ki­nyilvánította, hogy Francia- ország továbbra is távol ma­rad a NATO integrált kato­nai szervezetétőL A francia államfő minde­nekelőtt azt a kérdést vetet- 1 te fel, mi is tulajdonképpen a célja a biztonsági értekez­letnek és az ott aláírásra ke­rülő záróokmánynak? Mint mondotta, a cél Európa biz­tonsága. Ez azt jelenti — folytatta —, hogy elsősorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: va­jon realisták és őszinték va­gyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről beszélünk? Válaszolva a saját maga ál­tal feltett kérdésekre, hang­súlyozta: pusztán az a tény es az a mód, ahogyan ezt az értekezletet megszervezték, bizonyítja az enyhülés szelle­mét, amely mindnyájunkat előbbre visz. A konferencia bebizonyította, hogy általános az óhaj a dialógusra — mu­tatott rá a francia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban nem­csak az enyhülés szellemében fogant, hanem a záróokmány­ban rögzítette is az enyhülés­nek bizonyos szabályait. Két­ségtelen, hogy ez a záróok­mány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló és nem szorul kü­lön hangsúlyozásra. Ugyan­akkor a záróokmánynak nincs nemzetközi szerződés jellege, és Franciaország úgy vélekedik: a záróokmányból nem következik olyan hely­zetek elismerése, amelyeket egyébként nem ismernénk el. Hozzáfűzte: a maga részéről L. /. Brezsnyev kétségtelennek tartja, hogy ez a záróokmány bizonyos vo­natkozásokban nem megy el olyan messze, mint ahogyan azt a francia kormány sze­rette volna. Itt különösen az úgynevezett harmadik kosár­ban szerepelt kérdésekre utalt. A francia köztársasági el­nök után Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára mondotta el beszédét. A békéhez való jogot biztosítani kell valamennyi nép számára Mi, az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési konfe­rencia záró­szakaszának összes részve­vői érzékeljük ennek az ese­ménynek kü­lönleges jelle­gét és politikai horderejét. Méggyőződés- sel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a ta­nácskozáson részt vevő or­szágokban. sőt más országok­ban is. Velünk együtt mély­ségesen tuda­tában vannak annak, hpgy mi zajlik le ezekben a na­pokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek, az ér- I deklődésnek, amely a te- j remben jelenlevő magas ran- I gú politikusok ■> és államfér­fiak tanácskozása iránt meg­nyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé- gesi döntéseit követő időszak­ban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanács­kozás célkitűzései annak az európai nemzedékhez és szí­véhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogo­san úgy érzi, hogy ez más­képp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Euró­pa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami- vezetői azért gyűltek össze I Helsinkiben, hogy közös erő­vel olyan kontinenssé változ­tassák Európát, amely mind­örökre megszabadul a hábo­rús megrázkódtatásoktóL A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi né­pe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe szá­mára. Európa példát tud mutatni Európa. amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a vilagcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, ke pás rá, hogy példát mutas­son a tarlós békén alapuló államközi kapcsolatok fel­építésére. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egysze­rűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is fel­adata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alap­ján elképzelje és felvázolja a jövőt­Itt, Európában, nem egyszer ékesítették magukat kétgs »babérokkal« az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában, politikai doktrínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törekvést, amelyi egyre több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő- tartalékait bűnös és ember­gyűlölő célkitűzések elérésére áldozták feL Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból És mi itt ezeket a következ­tetéseket annak tudatában vonjuk meg, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a konti­nensnek békés viszonyok kö­zött kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye va­lamennyi részvevő állam ér­dekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az ered­ményt tehát különös óvatos­sággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a. tető- | pontig — a csúcsszintű befe- i jezésig — megtett nem köny- ! nvű út immár mögöttünk van. ; A Szovjetunió, amely józanul I értékeli az európai és a nem- * zetközi politikai erők viszo­nyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghátározzák az euró­pai és a világpolitika alakulá­sát, e tanácskozás és e ta­nácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmánv tartalmával a jövő felé fordul Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a műit ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő f^Jé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb . problémák széles skáláját ölelik fel: a békét és biztonságot és a különböző te­rületeken való együttműkö­dést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek ezekből az alapvető elvekből, melyek meghatároz­zák az államok közötti vi­szonyban követendő maga­tartás szabályait. Ezek a bé- 1 kés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meg­győződéssel és következetes­séggel küzdött a szovjet ál­lam megalapítója, Lenin, és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatároz­ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki te­rületen, a környezetvédelem területén, fe kultúra es a mű­velődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetősé­gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken a hi­degháború éveiben elképzel­hetetlen volt Ilyen például a béke és a népek közötti ba­rátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. / Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét js elhinthetik az egész világon, az országok és a népek kö­zött; szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fo­kozat az államok közötti bi­zalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak', hogy a tanácsko­zást követően a katonai eny­hülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehető­séget a közép-európai haderő- csökkentésre úgy, hogy ■senkinek se csorbítsa a leró-I-w£l tonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereie- abban foglalható ‘össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósít­ja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summázata az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Eu­rópában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszün­tetését, a reális leszerelési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igaz­ságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzet­közi kapcsolatokban, gyakor­lattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és azt újból ki­nyilvánítják erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvényről. Természetesen, a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lemiben példa nélkül álló ta­lálkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása, a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejleszté­sének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találko­zóval, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra válhas­sanak, hogy azokat ne ingas­sa meg az első szélvihar, to­vábbi közös erőfeszítésekre, valamennyi részt vevő állam­nak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájá­ra van szükség. Minden állam nénének szuverén joga, hogy megoldja kelügyeit A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert részvevői lépésről lépésre egy­más elébe mentek, és a gyak­ran nem kis nehézségeket le­küzdve végül is képesek vol­tak kidolgozni az általáno­san elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvita­tott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jötték létre, hogy a tanácskozás egyes részvevői a többiekre ráerőszakolták né­zeteiket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembevé­telével és közös egyetértés­ben. Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a'bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológíá­Edfyftwtáx a 2. okialon) SO M O G Y MEGYEI, BÍZÓ TI S A G Á NA K LAPJA XXXI. évfolyam 179. szám 1975. augusztus I., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents