Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

AWktgyar Néprafsi Múzeumban költözés közben Éneklő tsz-tagok Az Európán kívüli népek művészete című kiállítás anyagából. I»*; i*',-*...' Ä Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum honfoglalása után most a Magyar Nemzeti Galéria költözködik nagy szorgalommal a Budai Vár­palotába. A helyét fokozato­san a Magyar Néprajzi Mú­zeum foglalja el az egykori kúria épületében. A Néprajzi Múzeum csak 1977-ben készíti el és mutatja be új helyén állandó kiállításait, de felsza­badulásunk harmincadik év­fordulójának tiszteletére meg­rendezték két időszaki kiál­lításukat. Mindegyik bemuta­tó hamar nagy közönségsi­kert aratott. Nem is csqda. Az Európán kívüli népek ■művészete c. kiállítás Afrika, Amerika és Óceánia, vala­mint Indonézia egzotikus vi­lágát idézi. Neves magyar gyűjtők, így Fuszek Róbert, Lajos T968-as és 1974-es gyűjtésének, Óceániából a századforduló kutatójának, Bíró Lajosnak válogatott da­rabjai vonzanak. Szép masz­kok, szobrok, pajzsok, azték és inka régészeti tárgyak, az új-guineai gyűjtemény leg­szebb darabjai kerültek kö­zönség elé. A butorkiállíláson bemu­tatott műtárgyak a XIV. szá­zad végétől a XIX. század elejéig terjedő időszak leg­szebb, legértékesebb népi szo­baberendezési tárgyai. A ma­gyar népi bútorművesség leg­korábbi és egyben legszebb darabjai a díszített menyasz- szonyi ládák. Megismerked­hetünk azzal a fejlődéssel, hogyan .formálódott a ma­onszágosan készítő mesterek­nek és a ládákkal vásározó fes­tőasztalosoknak köszönhető. A városokban megtelepedett mesterek a XVIII. századtól sajátos helyi díszítőeljáráso­kat alakítottak ki. A fejlődés további útja, ahogyan , a »virágozás« foko­zatosan színesedett. Érdekes része a kiállítás­nak egy kapuvári parasztcsa­lád úgynevezett tisztaszobá­jának a bemutatása. A beren­dezés 1886—87-be,u készült. Ekkor már a festett, virágos bútor divatja kihalóban volt. Ettől az időtől számíthatjuk az egyszínű, barna bútorok térhódítását városon, de főleg falun. Szép, faragott és in­tarziás népi bútorokat is ki­A eomogyszili vegyes ( kar nem tartozik á régi, nagy hírnevet szerzett kórusok kö­zé. Legalábbis a mostani nem dicsekedhet hosszú múlttal, hiszen tavaly októberben ala­kult. Hogy megsem teljesen ismeretlenek, az jól végzett munkájuk eredmenye. Olyan községekben, mint Somogy- szil, nem könnyű feladat bár­milyen többletmunkát igény­lő közös megmozdulás, kul- túrcsoport megszervezése. A falu lakóinak zöme tsz-tag, méghozzá egy eredményesen gazdálkodó üzemnek a tagja, akit az egész napi munka után otthon a. háztáji gazda­ság vár. Itt ugyanis a ház­táji számot tevő ágazat. , Ép­pen ezért volt nehéz feladat a kórus megszervezése. Ebből a szervezésből orosz­lánrészt vállalt magára Bó- dis József, a helyi általános iskola tanára. Nem minden tapasztalat nélkül vágott neki Á balatoni gyermekmegőrzőkben Sikkes lelépés — Aggódó szülök gyamak mondott virágos bú­torfestő stílus. Szép emlékei, j állítottak. Ezek csak egyes Torday Emil és Telelty László J nagy felületei a templomi be- j vidékeken voltak kedveltek, afrikai anyaga érdemel fi- j rendezések. A stílus elterje-1 Érdekesek az úgynevezett gyeimet Amerikából Boglár | dése is a templomberendezést i pa/óc áttört bútorok. Készítőik a XIX. századi faragó pászto­rok asztalos módjára próbál­ták meg a bútorkészítést. Így azután díszítésükben is ugyanazokat a jeleneteket motívumokat találjuk, mint a kisebb faragott darabokon. (Pásztorok, parasztok, huszá­rok, erdő-mező növényei, ál­latai stb.) A XIX. században már asz­talosok bútorozták be a szo­bákat de a régies bútorkészí­tés még hosszú ideig élt. A háziipairosok által készített darabok megőrizték a koráb­bi formákat, a technológiát de a díszítéseket is. Ilyen há­ziipari »remekekkel« rendez­ték be a kamrát de ilyen maradt' egyes helyeken a ha­gyományőrző menyasszonyi kelengyésláda ás. D. B. A délnyugati partszakasz ordacsehi gyermekmegőrzőjé­ben még reménykedtem: úgy látszik, ezen a nyáron mégis­csak lesz valami javulás. Hi­szen a szervezett diákturizmus módot ad arra, hogy fiatalja­ink kielégítsék 'kirándulóked­vüket S abban is reményked­tem, hogy a szülők jobban odafigyelnek az idén.». — Mindössze egy gyerek volt, az is a rokonoknál, ók adták át a rendőrnek, mert a szülők hazahívták — hallot­tam a kissé különös történetet a három nevelőtök Ügy lát­szik sokan nem mérik íeL, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem utján a gyermek hazaszállítá­sa ugyancsak költséges, s ezeknek az összegeknek egy részét nem is térítik meg a szülők. Egy gyerek, s az sem szökött — azért jó jeL — A balatonkUMí gyermek­megőrző azonban jócskán rá­cáfolt a reményeimre. — Eddig tizenegyen voltak, pedig még július elején va­gyunk — mondta a vezetőnő. A nagykönyv feljegyzései, arról árulkodnak, hogy milyen családi körülmények között él­tek a fiatalkorúak, és miért próbáltak »szerencsét«, kalan­dot a déli parton. A lányok főleg galerikbe verődve jutnak el Siófokra, Földvárra, s a rendőrség legtöbbször részegen találja őket. Így járt az a ti­zenhat éves lány is, aki az északi partról kelt át egy ga­lerivel a déli partra, s indu­láskor »bevett három korsó sört és három féldecit«. Kide­rült a jegyzőkönyvből, hogy kilencen vannak testvérek, és a zülött apa vágyaival megkí- s értet te saját lányát is. Ezt per­sze a lány mondta el, aki igen közlékeny volt, sőt mándexi al­kalommal mást mondott. A csövezők egy része ugyanis azt hiszi, elég a megható »szöveg«, s mindenre van bocsánat. Elmondta a vezetőnő, hogy tapasztalható a másik véglet is. Sokszor a túlságosan jó kö­rülmények között élő, elké­nyeztetett gyermek gondolja úgy, hogy kalandot kereshet a Balatonon. Jóval több mint tízezer forint a szülők jöve­delme, ezért vélte úgy a fiú, hogy nem tűnik fel az a há­romezer forint, amelyet zseb­pénznek magához vett az Il­legális balatoni nyaralásra. Er­re — mint mondotta — azért volt szüksége, mert megbukott év végén, és »nem volt mara­dása«. Az aggódó szülők éjsza­ka jöttek érte kocsival, és a zokogó anyuka egyre azt haj­togatta: »nem is érti, miért tette ez a fiuk ...« Annyi bi­zonyos, hogy a jómód egy perc­re sem helyettesítheti a szülői törődést. Tanúsítja ezt egy eg­ri fiú esete is, aki ugyancsak az év végi elégtelen miatt jött a partra — úgymond. Kilitiben is három felügyelő van, a vezetőnő mellett két fiatal pedagógus, akik az idén végeztek a kaposvári tanító­képzőben. — Nehéz feladat, különösen a hazaszállításuk — mondták —, hiszen gyakran a szülők be­csapják az ajtót a kisérő ne­velő előtt. — Próbáltak-e beszélgetni ezekkel a csövező fiatalokkal? — kérdeztem a nevelőket. — Eleinte nehéz, hiszen nemegyszer tökrészegek. Utá­na azonban túlságosan is köz­lékenyek. Beszélnek minden­ről, sőt olyan dolgokról is, amiket nem is kérdezünk — mondta a fiatal tanítónő. T. T. negyvenen legyenek. Minden tekintetben vegyes karról van szó, nemcsak azért, mert lá­nyok, asszonyok, férfiak sze­repelnek, hanem a legkülön­bözőbb korosztályhoz tarto­zók. Tizenöttől ötvenévesig minden korcsoport megtalál­ható. A jövőben még több KISZ-tagot szeretnének meg­nyerni az ügynek. Voltak itt eddig is éneklő KISZ-esek, ám ők egy másik kórusban szerepeltek.-— Van községünknek egy kimondottan fiatalokból álló kórusa is. Ez mindössze ti­zenkét tagú. Volt általános iskolások szerepelnek ebben az énekkarban, leginkább tár­sadalmi ünnepségek, névadók, házasságkötések alkalmából adnak műsort. Sokukra szük­ség lenne a nagy kórusban is. A nagy kórus tagjai első­sorban tsz-tagok, de szerepel­nek itt pedagógusok, áfész- doigozók is. Megismerte őket a karádi, a nagybajomi, az igali, a kaposvári közönség, no és természetesen a hely­beliek. Műsorukon elsősorban magyar népdalok szerepelnek. Énekelnek néhány Bárdos­művet, és kedvelik a három- szólamú kórusműveket, vala­mint a mozgalmi dalokat. A jövőben elsősorban sok so­mogyi népdalt szeretnének megtanulni. Bódis József So- mogyszil környéken is meg­próbált népdalokat gyűjteni, de helyi jellegű dalra nem bukkant. Errefelé inkább be­tyárnóták élnek a nép ajkán. Ezekből is válogathatnak majd. A termelőszövetkezet elnö­két — a kórus egyik tagját — is felkerestük, aki az elnöki teendők ellátása mellet# szí­vesen szakít időt arra, hogy próbákra, szereplésekre jár­jon. — Néha bizony nagyon el­fáradok estére — mondja Nyári László. — Egy-egy pró- i ba mindig jó kikapcsolódást ! jelent, a szereplés pedig az izgalom, az éneklés mellett j mint kirándulás sem utolsó. Azután az esti próbáknak j van egy másik előnyük is, ; ami inkább mint tsz-elnök- : nek előny. Arról van szó, ; hogy ilyenkor úgy érzem, kö- í zelebb kerülünk egymáshoz a j tsz-tagokkal, akik sok olyan problémát fölvetnek a pró- j bák szünetében vagy utána, | melyeknek a megbeszélésére esetleg napközben nem jut j idő. Ezeket a góndokat az A kórus jelenleg harminc- j emberek itt valahogy más­tagú. A cél az, hogy legalább 1 képp mondják el, mint bent A tsz-elnök leginkább a nép­dalokat kedveli. a munkának, hiszen próbál­koztak már kórus szervezésé­vel. — A hatvanas években — meséli — volt a községünk­ben egy férfikórus. Egy ideig együtt dolgoztunk, azután ez az együttes megszűnte Utána többször újra megpróbáltuk összeverbuválni a tagokat, de csak amolyan »időszakos kó­rust« sikerült szervezni. Né­ha összejöttek, de csak néha. Tavaly megalakult ez a mos­tani vegyes kórus, amelyik talán nem lesz tiszavirág éle­tű. Sikerült megnyerni az ügynek a község vezetőit, a tanácselnököt, a tsz-elnököt is; velünk énekelnek és jó példával járnak elöl. Munka után jólesik a kikap­csolódás — vallja Koszorús Vendel. az irodában. Közlékenyebbek, őszintébbek. Egyszóval az, hogy tagja vagyok a kórus­nak, nemcsak kikapcsolódás, hanem segít a mindennapi munkában is. — A műsorból melyik da­lokat kedveli leginkább? — Minden műfajú zenét kedvelek, legyen az akár beatzene, de a népdalok és magyar nóták állnak hozzám legközelebb. . Koszorús Vendelnek is ha­sonló az ízlése. — Hat éve énekelek már a községi kórusban. Tagja vol­tam a férfikarnak, örültem, hogy tagja lehettem a mos­taninak is. Amikor az ember fáradtan leszáll a gépről, bi­zony jólesik kikapcsolódni, próbára járni, ahol minden más megszűnik, csak a dal van, amit éppen énekelünk. — A család mit szól, hogy a házi munkák elvégzése he­lyett inkább a próbákra siet esténként? — Nem szólnak semmit. A feleségem csak akkor morgo­lódik néha. amikor szerep­lésre indulunk, és szólok, hogy hozd a sötét ruhát. Szívesen vállalták tehát Somogy szilben azt a többlet- munkát az emberek, amely egy kórustagra hárul. Az első sikerek további célok elérésé­re ösztönzik őket. Anya és lánya, férj és feleség, egész családok tagjai a kórusnak. Most az országos minősítő előtt állnak, melyre az ősx- szel kerül sor. Remélik, hogy a siker ott is társuk marad. D. T. fiz artalálkoző áj szerkezetei 1978 Néptáncfesztivái Szegeden A nyári szegedi ünnepi he­tek’ egyik kiemelkedő esemé­nyeként tizedik alkalommal rendeznek az idén néptánc- fesztivált Szegeden. A talál­kozón immár ötödik éve kül­földi együttesek is bemutat­koznak. A fesztivál programja a július 12-i, szombati Széche­nyi téri megnyitó ünnepséggel kezdődik. Az újszegedi liget szabadtéri színpadán négy este július 12-én, 13-án, 15-én és 17-én kilenc magyar, valamint Bulgáriából, Csehszlovákiá­ból, Jugoszláviából, Lengyel- országból, az NDK-bói, Romá­niából és a Szovjetunióból ér­kező egy-egy együttes mutal be színpompásnak ígérkező folklór műsorokat. április 14-én az Apol­lo—13 már útban volt a hold felé, amikor csaknem tragikussá váló mű­szaki hiba történt. Felrobbant két üzemanyagcella-rendszer, és az oxigénkészlet jelentős ré­sze megszökött. Az űrhajósok életét végül csak úgy sikerült megmenteni, hogy átszálltak a holdkompba, hajtóműveik se­gítségével megfordultak a Hold mögött, és április 17-én leszálltak a Csendes-óceánon. A szovjet és az amerikai szakemberek már 1969-ben fölvetették azt a gondolatot, hogy az űrhajókat és az űrál­lomásokat egységesített, össze­kapcsoló szerkezettel lássák el. Ez mindenekelőtt humánus célt szolgál, növeli az űrrepü­lésben részt vevők biztonságát. Azóta a Szojuz és Apollo űr­hajók összekapcsolásának min­den technikai részletkérdése megoldódott, így július 15— 27-e között tanúi lehetünk az első közös szovjet—amerikai űrkísérletnek. Az űrtalálkozót lehetővé te­vő két új technikai megoldás­ról szólunk most, az,összekap­csoló szerkezetről es a légzsi­lipről. Az eddig alkalmazott össze­kapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űr­hajóra, a passzív részt az űr­állomásra, vagy a holdkompra szerelték föl. (Így szálltak át az űrhajósok pl. a Szojuz űr­tív rész kúpos, hegyes, vagy félgömb végű csapjával a ma­nőverező űrhajónak bele kel­lett találnia a passzív rész hengeres szakaszába. Az illesz­kedő peremek érintkezésekor működésbe léptek az össze­kapcsoló horgok, és egymáshoz feszítették a két illeszkedő pe­remet. A légmentes kapcsolat ellenőrzése után az összekap­csoló szerkezet közepén, lévő ajtókat megnyitották, és vég­rehajtották az ún. belső át­szállást. A mentési feladatok végre­hajtásánál azonban az össze­kapcsoló szerkezetek kivitelé­nek meg kell egyeznie, »ne­mének« pedig különböznie kell. A közös űrrepülésnél tehát nem lehetett felhasználni az eddigi rendszert, két egyforma félből álló összekapcsoló szer­kezetet kellett készíteni. Lét­rehozták tehát a »periferikus androgin« összekapcsoló szer­kezetet. A periferikus elneve­zés jelenti, hogy az összekap­csolás a kerület mentén elhe­lyezett vezető elemekkel tör­ténik. Az androgén jelentése pedig az, hogy a szerkezet két egymással megegyező félrész­ből áll, amelyek egyaránt látszhatják az aktív vagy a passzív szerepet. A kapcsolóhorgokkal ellá­tott illeszkedő perem körül helyezkedik el a hosszirány­ban elmozdítható, rugós ta­gokra felfüggesztett gyűrű. hajóból a Szaljut űrállomásba, I amelyből három, egymástól az Apollóról a holdkompba vagy a Skvlabba.) Az összekapcsoláskor az akt 120 fokra elhelyezett, egyenlő szárú trapéz alakú lapát’áll ki. Vezérlőberendezés segítségé­vel a passzív űrhajón a gyű­rűt az illeszkedő perem mögé húzzák hátra, az aktív űrha­jón pedig a perem elé tolják. Összekapcsoláskor a manőve­rező aktív űrhajó összekapcso­ló szerkezetének lapátjait a passzív űrhajó hasonló lapát­jai vezetik egészen az ütközé­sig. Közeledéskor a lapátokat tartó gyűrűs rugó tagjai ösz- szenyomódnak, az illeszkedő peremek összeéréSekor pedig működésbe lép a két fél 8—8 feszítőhorga,' és hermetikusan összezárja a peremeket. A közös űrrepülés technikai megvalósításakor nehézsége­ket okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apollo űrhajók­nak különbözik a belső lég­köre, más annak nyomása és levegő-összetétele. A szovjet űrhajóban normális nyomású és összetételű a levegő. (1 at­moszféra, illetve 80 százalék nitrogén, 20 százalék oxigén). Az amerikai űrhajóban egy- harmad atmoszféra tiszta oxi­gén van. Az átszállás biztosítására ezért a két űrhajó közé lég­zsilipet iktattak. Ennek súlya kb. 2 tonna, hengeres formájú, 1,42 m átmérőjű es 3 m hosz- szú. A légzsilipet az Apolló viszi magával. A hordozóraké­tában a holdkomp helyén he­lyezik el, a Föld körüli pálya elérésekor pedig egy hagyo­mányos parancsnoki összekap­csoló szerkezettel a parancs­noki. fülkéhez kapcsolhatják. A henger másik végét az előbb leír); egységes összekapcsoló szerkezettel látták eL A lég­zsilip mindkét végén 1 m át­mérőjű kerek ajtó biztosítja az átszállást. A légzsilip önálló belső légkör- és hőmérséklet­szabályozó rendszert kapott. Ezek adagolják a levegőt vagy a tiszta oxigént, megtisztítják a zsilip belső légkörét a szén­dioxidtól, a kívánt mértékben csökkentik vagy növelik a belső légnyomást. A levegőt és az oxigént tar­talmazó nagynyomású, gömb alakú palackokat a légzsilip külső felére szerelték, és borí­tólemezekkel zárták el. A légzsüipet még — többek | között —! világító berendezé­sekkel, rádiótelefonnal és tele­vízióval is fölszerelték. Áram­ellátását az Apollo űrhajó biz­tosítja. A közös űrprogram be­fejeztével a légzsilipet az Apollóról leválasztják, és FöliJ. körüli pályán hagyják. A zsilipelések időtarta­mának rövidítésére a Szojuz űrhajón az el­mondottakon kívül még több kisebb módosítást is végrehaj­tottak. Így pl. korszerűsítették az összeköttetést biztosító rá­dióberendezéseket, a közelítés­kor használható egységes tá­joló—iránymérő berendezés­sel látták el. A közös űrrepü­lés szép példája a kozmikus tér békés célokra való fel- használására és kutatására ki­alakuló nemzetközi összefo­gásnak. A szovjet és az ameri­kai kutatók erőfeszítései nem hiábavalóak. Az elért ered­mények a tudomány és a tech­nika fejlődéséi, vagyis az egész emberiség érdekeit szol­gálják. S. Gy. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents