Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
Ma nyílik a bolgár nemzeti kiállítás Lopják a Balatont? (Folytatás az 1. oldalról.) ! nak. A KGST tagországaként j exportjában elsősorban a szó- I cialista országok testvéri kö- j zösségének igényeit elégíti ki. Ebben a közösségben él a világ lakosainak a 10 százaléka, övék a világ ipari termelésének a 33 százaléka — a lehetőségek Bulgária számára is kedvezőek. A bolgár exportban a Szovjetunión és hazánkon kívül jelentős helyet foglal el a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia és Románia. A szocialista integrációnak megfelelően, továbbá a termelés összehangolását és szakosítását előirányzó megállapodások alapján a KGST-orszá- gokba irányuló gépipari export állandóan növekszik. A bolgár nemzeti kiállításon láttam jól ismert gépeket, termékeket, ám sok volt azoknak a száma is, am V vekkel hazánkban csak ezután ismerkedhetünk meg. A. gépipar jól ismert képviselői a villamos és motoros targoncák, az emelővillás és konténer rakodógépek, a traktorok, a fém- és famegmunkáló gépek, az élelmiszeripari és textilipari gépek, az orvosi műszerek. Penko Penkov tegnap külön felhívta a figyelmünket a kiállításon látható gépsorokra, komplett berendezésekre. A laikus számára látványosság, a szakember számára csemege a bolgár elektrotechnika és elektronika számos újdonsága. Mágneslemezes és mágnesszalagos adattároló berendezések, elektronikus számítógépek, írógépek villognak, kattognak. Értékes tapasztalatokra számíthatnak azok is, akik a műszál-, a műtrágya- és a szintetikus kaucsukgyártás eredményeinek kedvéért látogatnak el a bemutatóra. A kiállítás krónikájában nehéz a megfelelő arányokat kialakítani, hiszen egy-egy téma. egy-egy különösen jól sikerült bemutatkozás vendégmarasztalónak bizonyul. Megannyi más mellett adós vagyok annak a papírra veté- ( Ötvenhét diplomás sével, hogy ez a kiállítás nem csupán a szakembernek tartogat érdekességeket, hanem mindenkinek, akit érdekelnek a testvéri ország eredményei, életének eseményei, Az idén több mint százezren keresik fel hazánkból a viszonylag nagy távolság ellenére Bulgáriát, tehát a személyes kapcsolatokkal nincs baj. A gyönyörű kiállítás, melynek kapui a nagyközönség előtt ma tárulnak ki, szintén e kapcsolatok megerősítését szolgálja. Pintér Dezső Befejeződtek a vizsgák az esti egyetemen Új tantárgy az etika, kultúrpolitika kosítóra: Marcaliban. Nagyatádon, Siófokon tanítanak politikai gazdaságtant. 1 Ebben a tanévben háromszázhetven- öten vizsgáztak a szakosítón. Ötvenheten az utolsó államvizsgájukat is letették, az őszszel ünnepélyes keretek között kapják meg diplomájukat. A speciális kollégium a különböző érdeklődésű embereknek adott lehetőséget az elmélyült tanulásra, a vitára. Az 1974—75-ös tanévbeh kétszáztízen végeztek a különböző speciális kollégiumon. A hallgatók közül sokan | még most viszik vissza az Ok- j tatási Igazgatóság könyvtárából kölcsönzött köte.lező és j ajánlott irodalmat, az esti egyetemen azonban már az ősszel kezdődő tanévrg készülnek. A Bulgar traktor (oldalirányb an mozgó présekkel) a mező- gazdasági gépgyártás egyik ko rszcrü újdonsága. Befejeződtek a vizsgák a marxizmus—leninizmus esti egyetem kaposvári és vidéki általános tagozatán. A megye- székhelyen kívül még nyolc helyen — járási' székhelyeken, nagyközségekben. — oktatják a marxizmus—leniniz- must egyetemi fokon. A három évfolyamon kilencszáz- hárman vizsgáztak. Kétszázhetvenen befejezték tanulmányaikat az általános tagozaton, sokan közülük azonban nem hagyják abba a tanulást, beiratkoztak a szakosítóra. Évről évre többen járnak az általános tagozatra és a szakosítóra is. A szakosító központja a kaposvári Oktatási Igazgatóság, azonban ma már vidéken is járhatnak szaSegítségnyújtás — teljes gépsorral Nehezen, akadozva kezdő- I dött az idei aratás megyénk- ben, s ez nem a szándék hiánya vagy a technikai főiké- ! szültség elégtelensége miatt j volt így. Késett a gabonák j érése, s amikor már ez nem ! jelentett akadályt, közbeszólt j az időjárás. A mezőgazdasági üzemeket járva gyakran hallottuk: »-Éppen hogy kiért a táblára a kombájn, megeredt az eső!«, vagy »Alig vártuk, hogy fölszikkadjon, s indulhasson a gép, most megint víz borít mindent!«. Ha ez így megy még egy darabig, óhatatlanul szükség lesz arra, hogy a munkában előbbre tartó gazdaságok a bajba jutottak segítségére siessenek. És e tekintetben nem szabad különbséget tenni termelőszövetkezet és állami gazdaság között. Jó példákról hallottunk eddig is — ezekből kellene még több. A Böhönyei Állami Gazdaság nyolc kombájnja szerződés alapján a környező termelőszövetkezetek gabonabetakarítását segíti. A Bárdibükki Állami Gazdaság a rendelkezésre álló gépparkkal a bárdudvamoki közös gazdaságot támogatja. Tanyi János, a Siófoki Járási Hivatal osztályvezetője elmondta, hogy az ő területükön a balatonszaba- di November 7. Termelőszövetkezet egyike azoknak az üzemeknek, ahol a legnagyobb gabonaterület jut egy kombájnra a betakarításban, de ebben a munkában nemcsak a saját nagy teljesítményű kombájnjaikra, hanem a Siófoki Állami Gazdaság gépeire is számíthatnak. Segítség — sok minden számítható ide: egy kombájn, traktor, szárítókapacitás. Mindez azonban csak akkor bizonyul hatékonynak, ha gondoskodnak megfelelő kihasználásáról, és főleg: ha teljes gépsorra vonatkozik. Előfordulhat ugyanis, hogy a kombájn odaér, ahol szükség van rá, azonban a szem elszállításához szükséges vontató vagy tehergépkocsit a fogadó gazdaság nem tud adni'. Ilyenkor a segítség: nem segítség, hanem fölöslegesen veszteglő gép. Ezért indokolt a kérés, hogy azok a gazdaságok, ahol a gabona betakarításával végeztek, teljes gépsorral — kombájnokkal és a szükséges szállító járművekkel — siessenek a munkában lemaradt üzem segítségére. Az együttműködés így válhat igazán eredményessé, így csökkenthető a betakarítási veszteség. < h. r. Kaposváron, Barcson. Nagyatádon, Marcaliban, Csurgón, Fonyódon, Tabon, Siófokon, a j kaposvári járásban három- \ száznyolcvanán kezdik meg! tanulmányaikat a marxizmus —leninizmus esti egyetem ál- j talános tagozatán. A szakosí- j tón kétszáztíz az új hallga- | tők száma. A vezetési isme- j J retek speciális kollégiumra • j huszonnyolc hallgatók vettek ] j föl. Az 1975—76-os tanévben | először lesz etika, kultúrpoli- | i tika, pártépítés, gazdaságpoli- j ! tika szak a szakosítón. Ez megoldja, hogy mindenki j ; olyan főszakot választhasson, j | amelynek tanulmányozása a | legjobban segíti mindennapi : i munkáját. Tízezer kiló levendulaolaj Ä legkellemesebb aratás t minden esztendőben Darány- pusztán, az állami gazdaságban van. Nem azért, mintha itt kevésbé tűzne a nap, mint másutt, hanem azért, mert a fárasztó munkát végzőket körülveszi a levendula illata. Az idén 300 hektáron termett az angol és a francia levendula. Ez utóbbinak a betakarítását kezdték meg július elsején a gazdaságban. Egy részét kézzel aratják, elsősorban a meredekebb dombolda lakon, a többit gép takarítja j be. Egy E—280-as silókombájn I a növényt szecskázva rakja | pótkocsikra, így szétroncsolt szárral kerül a lepárlóüstökbe. 1 Ez a módszer könnyebbé teszi , az olaj feltárását. Naponta 600 mázsa levendulát takarítanak be. A lepárlóüzemben éjjel-nappal, két mű- I szakban dolgoznak. A tervek l szerint e hónap 12-re a 200 hektárnyi fráncia levendulát betakarítják, azután kezdődik az angol levendula aratása. A két fajtából összesen mintegy 10 ezer kilogramm olajat nyernek, melyet a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat vásárol meg. A levendula mellett a jövő héten megkezdődik a kapor betakarítása is, melyet 590 hektáron termeszt a gazdaság. Ma már szinte bizonyosra vehető, hogy a megkésett aratásban szükség lesz egymás segítésére. A megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési albizottsága nyomatékosan fölhívta erre a területi tsz-szö- vetségek és a járási hivatalok figyelmét, ugyanis nekik kell koordinálniuk ezt -az együttműködést. (A megyei tanács mezőgazdasági < és élelmezés- ügyi osztályának szakfelügyeleti csoportja — az előző évekhez hasonlóan — az aratás időszakában ugyancsak ügyeletet tart, hogy elősegítse az együttműködést és közreműködjön más problémák megoldásában.) S e szeri se száma azoknak a rendelteknek, melyek védeni akarják nemzeti kincsünket; ennek ellenére tanácsaink súlyos gondokkal bajlódnak. Némelyek felelősséggel. mások »nagyvonalúan". Erre is, arra is van példa bőven. Kétségtelen, hogy mielőtt kialakulna a víz körüli »betonkatlan« — az elhamarkodott túlépítkezésre egyébként több nyugati országban már ráfizettek, hiszen miattuk borult föl a tavak biológiai egyensúlya —. addig még lehet nyerészkedni a tó körül. Ezzel kapcsolatban egyetlen gondolat foglalkoztat: hogyan foglaljunk állást akkor, ha egy cselekedet nem ütközik a jogszabályokba, csak éppen erkölcstelen? Mit mondjunk, ha a »leleményes« tókörnyékiek tíz vagy húsz forintért adták el a víztükör négyszögölét — hiszen valamikori telküket rég elmosta a víz —. azután az új tulajdonosok a rendelkezések szellemében ügyesen feltöltik, és 1500 forintért adják tovább? Mit mondjunk, ha minduntalan fölfedezik az úgynevezett »metszett telkekre« szóló rendelkezések kiskapuit? Előfordul, hogy négy-öt négyszögöl maradt meg a 160 négyszögöles telekből, a többit elmosta a víz. Az állam (a tanács) nagyüzemi módszerrel feltöltetve a partot, s a volt tulajdonos most hajlandó munkadíj fejében 360 forintot fizetni a tanácsnak, bogy azután ötszörös áron adja tovább olcsó »szerzeményét». És mit válaszoljunk arra a kérdésre, hogy az egyén miért nem védte a tulajdonát addig, amíg nem volt »divat" a Balaton; amíg nem töltötték fel államköltségen; amíg a Balatonból nem lehetett ekkora hasznot húzni? A XI. kongresszus világosan foglalt állást a szocialista tulajdon védelme ügyében. Az alkotmányból is tudom, hogy a föld, a természetes vizek és medrei az állam tulajdona, össznépi érdeket szolgál. Az emberek ravaszsága azonban — úgy tűnik — felszámolhatatlan. Lopják a Balatont? Fogalmazzunk finomabban. Időnként eltulajdonítanak belőle és környékéről egy-egy telkecskére valót. Hogyan? Megtalálják a kiskaput, és nagykaput építenek rá. Nem szójáték ez, ne higgyék. Balatonlellén láttám, hogy a Köztársaság útjáról a partra vezető keskeny utakat (például a Hajnalka, a Százszorszép utcát, a Muskátli közt és más lejáratokat) a villatulajdonosok egyszerűen »kisajátították« az államtól. Nem kellett különösebb ész vagy bátorság hozzá. Négy-öt partmenti .villatulajdonos összefogott, és széles vaskapuval zárta el — az utcát. Az állami tulajdont. Fizetni sem kellett érte, csak a kapuért. A tanács? Észrevette, és hallgatólagosan beleegyezett. Mondjak más példát Leltéről? Talán ismerik a hajókikötővel szemben lévő »hullámtörő gátat", vagy ahogy népszerűbben nevezik: a kis mólót, amely hosszan benyúlik a vizűé. Ma már megközelíthetetlen. A Kohó- és Gépipari Minisztérium ugyanis vette a bátorságot, és »kisajátította« az államtól. Nem volt olcsó játék. A KClM-üdülőnek ugyanis nem volt sajat strandja. (Mily borzalom!) Az üdülő előtti öböl szemetes, piszkos volt, s a tanács hozzájárult a feltöltéséhez, ha cserébe tisztán tartják a partot. Eddig rendben. Azután összefogtak a szomszédok. A KGM-üdülő, a Telefongyár, a belkereskedelmi kölcsönző, a SZOT igazgatóság és a tanács összehordott pénzéből 160 méteres kerítésre is futotta. De ez nemcsak az öblöt, a strandot, hanem a mólót is elzárta a halandók elöl. Húsz horgásznak állítólag adtak kulcsot a kerítés kapujához. De hát kié ez a móló? A »kiválasztott« üdülőké? A horgászoké? Vagy a szocialista állam tulajdona? Mindenesetre jelenleg »rezervátum«. Miközben harmincméteres parti sétányokról ábrándozunk ... És ez még nem is a legszembetűnőbb példa. Siófokon elkészült az Aranypart. Négy kilométer hosszúságban töltötték fel a cíkcakkos, víz és szélmarta • partvonalat. Sokan fölfedezték azóta, hogy valamikor ott volt az ö telkük is... F ölfedezhették, joguk volt hozzá. 1700 méteres szakasz ügyében szinte feltartóztathatatlan a panaszáradat. Ahogy a tanácsnál elmondták: egy tulajdonosra sokszor négy ügyvéd is jut, hogy kellő nyomatékkai csűrje-csa- varja a jogszabályt. Van olyan tulajdonos, akinek nagyobb telkéből egy teleknagyságnyit vitt el a víz, s ugyanennyi megmaradt. Szabó Mária és Szabó Gabriella most kifizetné a tanácsnak a 360 forint feltöltési díjat (eddig nem volt fontos az ügy); a tanács viszont erkölcstelennek tartja igényüket — és joggal. Levelezés, tárgyalás, tortúra, s az iratok már a főügyészségen pihennek igazságtétel végett. Ezen a területen 67 úgynevezett »metszett telek« volt, azaz olyan, amelyből valamicskét meghagyott a Balaton. Ezek közül negyvenet társulásos alapon a tulajdonosok töltettek fel — ez becsületes dolog. Huszonhetet meg az állam — egyelőre úgy látszik — nagyrészt az egyének számára. Akinek a villája a feltöltés miatt elvesztette parti jellegét, kártérítést kérhet. De hát miért »veszett el" a parti jelleg? A feltöltés vagy a Bala- ton-fejlesztés miatt? A viták, a perek sorozata szinte már megbénítja az ügyintézők idegrendszerét. Csak jellemző példaként mondom el: Siófokon eddig nyolc ilyen igényt elégítettek ki, 59-en viszont jogtalanul követelik a kártalanítást. Az állam fizet, de nem fizethet fejőstehénként. Nemzeti kincsünkért. A személyi tulajdont a törvény is védi. De meddig lehet folytatni ezt a javarészt jogtalan követelozést? Megalkották ugyan a Balaton új partvonalát, de mennyi engedély, panasz és jogtalan kifizetés származhat még az 1926-os vagy 1932-es térkép alapján? És mikor lesz rend a telekkönyvezésben? Csak egyetlen, többek által persze vitatott téma: a fonyód- bélatelepi strandnak — a telekkönyv szerint — jelenleg is 84 tulajdonosa van! Hát akkor állami tulajdon ez, vagy mi a csodabogár? Balatonienyvesről panaszáradat érkezett a szerkesztőségbe. Utánajártam, keveredett ügy a javából. A parton már- már a villák falát mosta a Balaton, bejárat, út sem volt a Nyárfás utcában. A tanács 10x150 méteres partvédőművet építtetett. S amint elkészült, rögtön jelentkeztek a volt tulajdonosok. Minden környékbeli érdekelt fölháborodott, hogy az egyik tulajdonos — vízügyi engedéllyel a birtokában — feltöltötte a vizet, beleértve a tanács által épített partvédőmű egy részletét is. De senki se marasztalta el a tanács szakemberét. Tőle ugyanis az engedély kiadása előtt szakvéleményt kért a vízügyi hatóság. 1973. október 24-én azt igazolta a Fo- nyódl Nagyközségi Tanács (6683/1973. sz. alatt), hogy Zahor- csek Alfonz ingatlana a feltöltés után a VI. építési övezetDe fog tartozni; holott már júliusban jóváhagyták a község rendezési tervét, amely szerint autóparkoló lesz ott. Tehát nem a tulajdonos és nem a vízügyi hatóság a hibás. A tanács »felejtette el", hogy a »jobb kezével« már aláírta a rendezési tervet, miután »bal kézbe« fogta a tollat. Csetepaté, veszekedés, méltatlankodás: négyszáz üdülő szidja most Za- horcseket, és nem tudja, hogy haragját hova kellene irányítania. O e ha egy tulajdonos feltölti a Balatont? Rögtön »eszébe jut« a másiknak, hogy neki még az övé előtt volt valamikor telke. Igazán nem csodálkoznék, ha ily módon előbb-utóbb hosszú földnyelvek nyúlnának át az északi partig. Mondom, amíg nem volt »divat" és pénzforrás a Balaton, alig akadt, aki megvédte parti telkét az elhabolástól. Most minden parti tulajdonos »hazafi", még olyan áron is, hogy a szocialista állam térítse meg az elhabolt és elhanyagolt személyi tulajdonát. Tavaly nem fagyott be a Balaton. De most már ideje volna befagyasztani — akár nyáron is — az ügyeskedői: és nyerészkedők, a szocialista tulajdont, a közvagyont nem tisztelők orra elölt. Jávori Béla V
