Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-08 / 158. szám
Néptáncosok, párások Lellén Szövetkezeti együttesek randevúja A Somogyi Képtárban »él-alföldi festeti parasztlKiloi'ok* Az egyetlen balatoni ren- 1 dezvény, amely őrzi, tovább- fej Lesz ti hagyományait, s a ; dalostalálkozóval szemben kö- j zönséget is vonz; o szövetkezeti együttesek leilei találko- I zója. Borúval fenyegető, ám végül is esőtlen délután és este volt a szombati; hat órakor elindulhattak a hajóállomás és a vasútállomás közötti sétányon a csoportok ... Az elindulásnak azonban nem ez volt az elsődleges feltétele, hanem e somogyi együttesek léte; tagjaik lelkesedése, tudása, s a háttérben álló szövetkezetek — jobbára álész-ek, kisebb számban tsz-ek — támogatása. Tulajdonképpen ennek az odafigyelő támogatásnak és a MÉSZÖV lelkesen szervező illetékeseinek köszönhető, hogy a lellei folklóríaiálkozó hagyománnyá érett, A támogató tevékenységet méltatta és az együtteseket köszöntötte megnyitójában dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke. Színes, változatos műsor Csaknem háromórás színes, változatos műsor pergett a szabadtéri színpadon. Legfőbb tanulsága az, hogy hagyományápoló együtteseink nemcsak a szereplés alkalmait látják a megyei rendezvényeken, hanem bizonyságot is tesznek arról, hogy szívós munkával, rendszeres utánpótlással miként lehet előbbre lépni. A 1 siófoki áfész Balaton együtte- j se ismét a régi — kedvben, tudásban, lelkesedésben. Sze- j replésük mutatja, hogy gyor- | san kiheverték a közelmúltbeli visszaesést, az együttesvezető és néhány hűséges régi tag köré újakat: tehetséges fiatal táncosokat toboroztak. Ugyancsak gyors fejlődésről tanúskodik a szemest néptáncegyüttes; bizonyította a tavaszi szemlén, és most is a Cigándi kemény csárdással. Neves vendégegyüttes is sze- ■ repelt Lellén. Az esti három i fellépés rendkívül jó erőnlétű, I j rutinos, látványosan előadó I csoportról tanúskodik: a me- | zőföldi áfész táncosai elismerést szereztek fenntartóiknak | is. Két község szinte kereszt- ; metszet igényű bemutatkozást ! tartott. A karádiak a megúj- hodott pávakörrel, gyerekcso- ! porttal és felnőtt táncosokkal 1 jöttek Lellére; a somogysám- I soni eiterazenekar mellett a I községbeli pávakör is sikert aratott. Két pávakörnek tapsoltunk még, a szenyérinek és j a gölleinelc. Nemzetiségi \ együttesek A karádi és a somogysám- soni példa mellett megemlíthető a. délszláv Dráva együttes. Tulajdonképpen a leg- j szebb bizonyság arra, hogy a jó másfél évtizeddel ezelőtt Szombat este Siófokon — Már megint ez a szeszélyes időjárás. Az esti programunkat ismét tönkretette az eső ... Nagyon sok ember bosszankodott szombat délután, amikor a szinte már elmaradhatatlan eső elől bemenekült valamilyen üzletbe, vagy fedett kapu alá. S áz este, ha nem zuhogott is újra az eső, bizony szokatlanul csendes volt. A Kálmán Imre szabadtéri színpad bejárata előtt csak a plakát hirdette estére a Budapest Táncegyüttes fellépését, érdeklődő nem volt, mert a/, előadás elmaradt. A kertmozi Fábri Zoltán kétrészes filmjét vetítette szinte üres nézőtér előtt. Hattagú társaság nézegeti a Maxim bár reklámját meg a műsorajánlatot. A sejtelmes hangulatvilágítás és a műsor is csábító. Csak egy valami riasztó; a belépődíj 60 forint. Zenés, táncos sétahajó indul ... A felhívásra nincs nagy szükség, mert szép számú közönség vár beszállásra a kikötőben horgonyzó Beloiannisz előtt, amelynek oldalán embléma, alatta egy felirat olvasható: »KISZ-hajó«. " A beszállásra várók többsége fiatal. Sokan már a zene kezdete előtt táncolni kezdenek. Amint íelbúg a hajókürt. felcsendül az Univerzál együttes muzsikája. A Beloiannisz színes lámpái belevesznek a Balatont borító sötétségbe. A hajó másfél óra múlva hozza vissza utasait a kikötőbe. Videopress. Ingyenes, érdekes siófoki szórakozás. Peregnek a filmek a kikötőnél levő parkban, nevettető rajzfilmek, oktatók, tanácsadók, hogyan ügyeljünk vizeink tisztaságira, mint ápoljuk, óvjuk gép- ’ kocsijainkat. Filmelőzetesek, hogy mit érdemes majd a mozikban megnézni. A közön Ám a befelé tartókat — igyekszik lebeszélni: — Kár, kérem, úgy sincs már hely... Pedig akad jó néhány. Nagy asztalok, meg kisebbek j is. Nem látni, hogy szombat van. Főként külföldiek ülnek, .akik a borért meg a zenéért térnek ide be. A Fogas meg a Balaton a fiatalok kedvenc helye. Így ; volt ez a korábbi években is, s ezt tapasztaltuk szombaton is. Itt voltak a legtöbben. A j Matróz éttermet inkább csak körülvették, s kívülről hall-1 gatták a zenét. Végül aszta- lókkal torlaszolták' el a bejáratot, mert az álldogáló fiatalok zavarták a felszolgálók munkáját. A tanács ifjúságvédelmi bizottsága szombaton ellenőriz- ! | te a szórakozóhelyeket, a fia- . | falok viselkedését. Se a Fo- j gasban, se a Balatonban nem j találtak hibát, azt állapítot- i ták meg, hogy kulturáltan ! szórakoznak. Sz. L. i Környezetvédelem. [ Urbanizációs ártalmak. A sze- ! métlerakás gondjai, szeméthe- J gyek a városok körül. Táblák j a szabad területeken: a sze- J métlerakás hatóságilag tilos! j A szemét érték. A szemétből ! ennyi meg ennyi hasznosítható. A szemét a betegség ter- ! jesztője. A szemetet el kell ! tüntetni! Mit lehet még hirte- I len címszavakban elmondani, a j szemétről? Láttam Kőszeget, tiszta, jó j levegőjű város. Budapest nagyváros, néhány részét kivéve piszkos. Pécsen sok a szemét; a Fekete-víz már nem is I víz, hanem szemétpatak. Miskolc birkózik a piszokkal. Komlón télen fekete lesz a hó, j közel a hánya. Az emberek épp ezért nem törődnek a tisztasággal. Pillanatképek a szemétről. Ahány ház, annyi szo- I káé. ség állandóan nő. Szülők | gyermekeikkel. idősebbek, magánosok türelmesen várakoznak, mikor jelenik meg ismét a kép, hogy a drága j Balatonról egy olcsó szórakozás emlékét is elvihessék. Udvarias portás búcsúztatja a vendégeket a Borharapó ajtajában : — Kedves egészségére, legyen máskor is szerencsénk... Ritkán hallható ez, legalábbis a Balaton partján. I Kaposvár? Kaposvár közepesen tiszta város. így az idelátogatók. Köszönjük. Ez ma már dicséret? Tölgyek Gábor — a Léva közben lakik — egy nyári nagy viharban menedéket ta- j Iáit az esernyőm alatt. Bőrig | áztunk, de az illúzió megvolt. I Azt mondta: — De jó, ez kitisztítja a vá: rost. Vigasz. Mindenhol, ahol az megalakult »nagy népi együt- í teseknek« is lehet folytatása, t csak alapos, módszeres anyag- gyűjtés, állandó támogatás kell hozzá. Ebben élen jár az egyesült Dráva menti tsz és a darányi áfész. A Dráva menti képek szinte önálló műsorrá nőheti ki magát, hiszen helyet kap benne a zenekari produkció, a szólóének, a kórus és a néptánc. A Béke és barátság jegyében megrendezett találkozón sajátos, kedves színfolt volt a nemzetiségi együttesek sze- j replése. A Dráva menti dél- í szláv folklórt két német együt- j tes váltotta: a nagy sikertara- : tó szulokiak — jó lenne velük minél többször találkozni a szemléken is — és a népi játékot bemutató ecsenyiek voltak. Tisztább forrásból! A találkozó — vitathatatlan értékei mellett — okot ad né- j hány tanulság levonására is. j Mert ha dalról, táncról van i szó, nem kell okvetlenül »vi- j galmat« csinálni belőle, kétes, | szándékosan naiv, dáridós fel- j hangokkal; sőt a népdalt nótá- ] val is »fűszerezve*, mert az i »elmegy ebben a környezet- 1 ben*. A nótának, műdalnak is : megvan a maga helye, csak a j »vegyes felvágottra« és a né- I pieskedésre nincs szükség a 1 folklór tiszta környezetében. Hadd szóljak külön egy szót a Balaton együttes cigánytán- j j cáról. Szó sincs arról, hogy ne j lehetne cigánytáncot bemutat- ! ni, hiszen az Együd-koreográ- [ fia jó alkalmat ad erre, to- í vábbá az együttes tudása is. j j Ezt azonban több természetességgel, nyers erővel, s ke- j vesebb finomkodással tegyék, j ! mert így show-szerű ... Többször is szóltam már a MÉSZÖV és a fogyasztási szö- ! vetkezetek támogatásának ér- | tekéről. Egy példát azonban el kell mondani. A balatonsze- mesi Konzumszöv csak' egyik , támogatója a tehetséges sze- mesi csoportnak, a másik a j szárszói körzeti tanács volt, amely sajnos nem vállalta to- I vábbra is ezt. Ami a dologban ! példaszerű: felajánlotta támp- j gatását a balatonlellei községi tanács.. Itt közismert a köz- j művelődési ügybuzgalom. Jó j tehát, hogy az együttes nem i szűnik meg, mert nincs mecé- I nása, a tanulság viszont az, j hogy a közművelődésben a fenntartó támogató szerepről j még néhol azt hiszik, hogy j »csak« jóindulat dolga. Tröszt Tibor , Egy letűnt, csak maradva-1 nyaiban élő paraszti világ j tárgyai sorakoznak ezen a ki- állításon. Bútorok, melyek a parasztélet mindennapi kere- j tét adták. Mostanában — amióta a j népművészet, s általában a néphagyományok iránti érdeklődés megnövekedett — szokás az ilyen tárgyakra rácsodálkozni. Sőt, egyfajta divat lett az efféle tárgyakat gyűjteni, lakásokban elhelyezni. Tanulságos ez, hiszen arról is vall, hogy amit népünk értékei között tartunk számon, az megbecsült, értéket jelent a nem szakember számára is. Miről vallanak ezek a már használaton kívüli paraszt- bútorok? A legrégebbi bemutatott darab — egy hódmezővásárhelyi saroktéka — 1795- ből való, a legújabb pedig 1886-ban készült. Csaknem egy évszázad parasztbútorait láthatjuk együitt, és éppen erre az időre jut a magyar népművészet táji kivirágzása. Korábban a jobbágyparaszt- hajlék berendezése egyszerű, igénytelen volt, jobbára maguk ácsolta, faragta ágyat, ládát, széket használtak. A dél-alföldi településeken a töröli után, a 18. század második felében kezdtek terjedni az asztalosmesterek festett bútorai. Munkáikon kimutatható a történeti stílusok — a gótika, a reneszánsz, a barokk — hatása, olykor leegyszerűsödve, a helyi ízléstől is ötvözve. Bobor János, aki 1795-ben Hódmezővásárhelyen saroktékát készített, bizonyára nemesember volt. Nem főrendi előkelőség, csak kisnemes, ám neki már magas, szép faragá- sú téka »dukált«. Tékája a templomfestő vándorasztalosok gyakorlott keze vonását idézi. Ebben volt a pálinkás- butella, az orvosság, a kalendárium, az adókönyv és más iratok helye. Vajon milyen hozományt őrzött a vásárhelyi Martsó Sára menyasszonyi ládája 1824-ben, vagy a makói Kotsis Juliannáé 1857-ben? A hozomány darabjait már alig tudhatjuk /meg, de a szülők jóvoltából ismerjük a bútorkészítő asztalosok és a megrendelő parasztemberek ízlését, s azt a szokást, hogy a férjhez menő lánynak szülei, néhol a keresztszülei is ládát készítettek. Ezt a szokást vidékünkön az 1880-as évekig tartotta magát. Attól fogva a házasodó .lánynak fiókos sublótot vásároltak; s a láda^szo- babeli megbecsült helyéről a kamrába, az istállóba vagy a padlásra került. A dél-alföldi parasztszobában — mint másutt- is — minden berendezési tárgynak megvolt a hagyomány megszabta helye. Légrangosabb- nak a kemencével átellenes sarokban levő asztal és falfelület számított, melyet az öregek »szentsarok«-nak neveztek. Ide. a 6arokpadra ültették a kedves, szeretettel fogadott vendéget. Módos házaknál külön tisztaszoba volt, ! amelynek elmaradhatatlan j darabja a fölvetett ágy, ma- j gasra púposodó, hímzett végű ! párnákkal. Sokfelé a lakószoI bábán is volt fölvetett ágy, ] I ám a tisztaszobából semmiéképpen nem hiányozhatott, j Ez jelképezte a módot, mutatta, hogy a házjakriak van mivel kiházasítaniuk az eladólányt. Nehéz elképzelni, hogy sok helyen a - fölvetett ágyban aludtak is: a kislányok 10—12 éves korukig esténként bebújtak a »koleda« alá, s ott töltötték az éjszakát, így nem kellett megbontani a vetett ágyat. A Dél-Alföldön a hódmező- j vásárhelyi parasztbútorok I tetszenek legszebbnek. Sötét- | kék alapon élénk színek jel- j lemzik az itteni bútorfestést, ' de a múlt század elején ké- í szült ládák még világos alap- színűek. A vásárhelyitől különböznek a kiállításon bemu- ! tatott makói menyasszonyi ládák: magas, karcsú lábú darabok, melyeken faragás is van. Külön színkultúra jellemzi a Szomszédos Apátfalva népi bútorait, bár lehetséges, hogy azokat is makói asztalosok készítették, a falusiak sajátos ízlése szerint. Az előbbieknél tarkább színvilágot és dús faragást , igl^lynk, a Cso-ngrád. és Békés megyei szlovákok bútorain: a tótkomlósi »gondolkodószéken«, tükrösön, falitékán és a pitvaros ládán. Bár a közmondás azt tartja: »Ahány ház. annyi szokás-«, — helyesebb úgy mondanunk: ahány táj, annyi szokás, annyi ízlés. A dél-alföldi § parasztbútor, fontos hason- íij lóságok, egvezések mellett is más jellegű volt. mint a soil mogyi vidék parasztságának 1 múlt századi házberendezése. |j Ismerjük meg benne az alföldi népművészet egyik ágazatát: a népi alkotás és a hagyományos otthonkultúra gazdagsága tarul elénk. Juhász Antal * A szerző megnyitójából. SZEM ET emberek elégedetlenek a tisztasággal. Kőszegen azt mondják : az eső sok koszt hord a varosba. Pécset »kitisztítja«. Vigasz. Ahol elégedetlenek, vagy ahol lelkiismeret-íurda- lásuk van az embereknek. Mert mi szemetelünk; Nem a sokat szidott utcaseprők meg a köztisztasági vállalat. Akárhogy nem tetszik, ők még mindig »csak« tisztítanak! — Tisztítja? — kérdeztem, de nem vártam választ. — Tisztítja ám a ... Az áldott eső. Szétteríti, más helyen rheg összehordja a piszkot. Apropó, ön eldobja az utcán a szemetet? — Hiába is mondanám, hogy nem, mert ki nem dobta' el még egyszer sem? De igyekszem nem eldobni. Kaposváron elég sűrűn állnak a szemétgyűjtők, nem nehéz megtalálni őket. — És egyébként mi a véleménye a szemétről? — Hogy is mondjam ... Sze- métség ez a szemét. Nem értem, miért dobálnak szét az emberek mindent, ami a kezükben van. Nem lenne túl nagy feladat óvni városunk tisztaságát. — Mit tenne a szemetelők ellen? — Egyedül? Nem tudom.de őszintén szólva azt sem tudom. hogy mit lehetne tenni közösen. Aki eldobja, az nem hiszem, hogy nevelhető. Fiatal vagyok, hiába mennék oda hozzá, legföljebb elzavarna. Ha meg mindenki után szedegetném. elmehetnék utcaseprőnek. Különben is, miért akadályozná meg a szemetelést a mai városlakó, amikor úgyse megy sétálni? Azt mondtam, fiatal vagyok, hiába mennék oda. Természetesen nemcsak az idősebbek szemetelnek. A kortársaimhoz néha odalépek, közöttük általában sikerrel »korteskedtem«. — Milyennek érzi Kaposvár szeméthelyzetét ? — A többi városhoz képest jónak mondható, de ez nem vigasztal. Ennyi. Egy nyilatkozat, amelyben sok igazság van. A képlet: vannak szemetelők. meg nem szemetelők. A sze- I metelők eldobják, és nem le- I hét tenni ellenük. Miért? Mert ki mer odamenni, és miért menne oda, és ha odamegy, akkor már »csakazértsem« veszi föl az illető,' mert ő szabad állampolgár, neki ugyan senki se magyarázzon. Iksz Ypszilon kaposvári lakos. öt épp a szemetelésen kaptam rajta. Talán azért mutatkozott be ilyen furcsán. A nevén kívül mindent igen szívesen megmondott. — Kényn, én lakos vagyok. A köztisztasági vállalat megy egy cég. amelyet végső soron én tartok fönn lakostársaimmal. Tehát az alkalmazottam. Az a dolga, hogy takarítson. Én is szeretem a tisztaságot, és higgye el. nem mindig sze- [ metelek. De ha olyan kedvem van, akkor eldobom a papírt. Az a baj, hogy nem takarítanak utánam. Csak panaszkodnak, hogy sok a szemét. Panaszkodni én is tudnék. íme egy öntudatos polgár. Név nélkül persze könnyű. A két nyilatkozat tipikus. Még jó néhány kaposvárival beszélgettem, a többi már csak variáció egy témára. Aki szemetelt, az nem mondta mega hevét, majd bolond lenne. Aki meg nem, az készséggel akár önéletrajzot is írt volna. És verte a mellét, hogy ó nem szemetel. Furcsa. Miért lett erény az, ami természetes? New York katasztrófa szélén áll. Olyan sok a szemét. Elbocsátottak sok alkalmazottat. Egy nagyoDD nyugati szemetessztrájk idején tonnaszám gyűlik össze a szemét a városban. A köztisztasági vállalat alkalmazottai a közhittel ellentétben dolgoznak. Szakadásig. Tonnaszám nem gyűlik össze a szemét. Csak épp annyi, amennyi elrondítja a legszebb fasort, teret, utcát, zöldterületet. Mi hát a szemét? Bosszúság. Később stressz. Bacilushordozó. Szépérzéket sértő. Kosz, piszok, ga- naj, hulladék, kukatöltelék. Gazdag a nyelvünk. Látná Miskolcot, Pécset. Látná ezt. azt. amazt. .. Lelki ismére t-furdaiás. Én mégiscsak azon volnék, figyelmeztessük egymást meg magunkat. Ne az utcára, hanem a szeméttartóba dobja! Hiszen otthon sem dobjuk el. A város otthon. Vagy mindnyájan ágyra járók lennénk? Luthár Péter Somogyi NéplapI 5
