Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Ipari vásár Pécsen Mancsok nézni, venni is lehet — Először bemutatott termékek Ä ma gondjai, holnap feladatai ÖTÖBSZÖS nyitotta meg J kapuit a pécsi ipari vásár. { Del-Dunántúl vállalatai mel­lett több, országos nagyválla- j lat és Baranya két testvérié- | rule te — a szovjetunióbeli Lvov és a bulgáriai Szliven — mutatja be termékeit. Bő­vült a kiállítási terület is: a bemutatott árut 6 ezer négy­zetméternyi fedett és 12 ezer négyzetméternyi szabad terü­leten helyezték el. A nagyobb terület lehetővé tette a szako­sítást: a vásárlátogató az azo­nos iparághoz tartozó cikke­ket egy helyen találhatja meg, s mód van az összeha­sonlításra is. A csaknem 230 kiállító között olyan nagyvál­lalatok is vannak, mint a Cse. peli Művek vagy a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, a számos ipari szövetkezet mel­lett pedig néhány kisiparos munkája is megtalálható. A pécsi ipari vásár újdon­sága, hogy több vállalat nem­csak bemutatja, hanem árusít­ja is termékeit. A gyártmá­nyairól Európa-szerte ismert Pécsi Kesztyűgyár például egymillió forint értékű készle­tet hozott. Ez a vállalat egyébként érdekességgel is jelentkezett a vásáron: elő­ször itt mutatják be azokat a világító műbőrből készült kesztyűket, motorosdzsekiket, amelyeket a Közlekedéstudo­mányi Intézettel közösen kí­sérleteztek ki. Árusít a vá­sáron az Autóker is. Alkalmi raktárában nyolcszázezer fo­rint értékű alkatrészt tárol. Egy másik cég autómosó be- I rendezést hozott Pécsre, és a gépkocsival érkező vásárláto­gatóknak működés , közben mutatja be. A közlekedéssel kapcsolatos újdonságok közé tartozik az autókiállítás is. Az ■ új Sko­dák, Daciák mellett bemutat­ták a vásáron a hazánkban eladott első Zsigulit. Dr. Ku- rucz Árpád, villányi állator­vos kocsija 152 ezer kilomé­tert futott nagyjavítás nélkül. A XVI. sz. Autójavító Válla­lat bemutatta új lakókocsití­pusát: a vásáron irodának be­rendezett lakókocsi összsúlya hét mázsa és irányárát 36 ezer forintban szabta meg a válla­lat. Az Orion gyár speciális szervizkocsit hozott — tv-ké- szülékei mellé — Pécsre. Ez a kocsi azonban nem kiállí­tási tárgy, hanem a gyárnak a vásár idejére szervezett szolgáltatása: térítés nélkül — csak a beépített új alkátré- szek árát fölszámolva — ja­vítják az általuk készített te­Uzemszervezet és gazdasági cél Az üzemszervezet fogalmá- j és a bonyolultabb építkezésű ról, fajtáiról beszélgettünk a [ forma sajátosságait egyszerre minap Nagyatádon a Dél-so- J Tehát kombina_ mogyi Termelőszövetkezetek , Területi Szövetségének mun- I tlv üzemi szervezetek keretei katársaival. A kérdések célja az volt: hol tart jelenleg a szövetségi területen munkál­kodó huszonegy termelőszö­vetkezet a korszerű üzemszer­vezet kialakításában. A tsz-ek szocialista társa­dalmi viszonyok között műkö­dő, gazdasági célú szerveze­tek. A gazdasági célt olyan tevékenység révén érik el, amelynek kerete az üzemszer­vezet. A nagyüzem, az iparsze­rű termelés természetszerűleg más keretet igényel, mint az egy vagy két falu közösségét összefogó tsz. Az egyszerű üzemszervezeti forma — nevezik ezt még li­neárisnak is a szakemberek — még megtalálható. Rinyaújla- kot, Inkét, Háromfát és bizo­nyos értelemben Somogyszo- bot is ide sorolták. E forma lé­nyege az, hogy a termelőszö­vetkezet csupán a munka jel­legének megfelelő, állandó ter­melő brigádokra tagolódik. A brigádok egyben termelő- és munkaszervezeti egységek. Ez a forma azonban csupán a ki­sebb területű szövetkezetek­ben lehet eredményes. A barcsi és a nagyatádi já­rásban azonban jórészt na­gyobb üzemnagyságú gazdasá­gok találhatók. Nem egy kö­zülük ettől az évtől lett nagy­üzem, egyesüléssel. Két-három, sőt ennél több község munka­képes lakosságának jelentős része dolgozik ezekben a ter­melőszövetkezetekben- Milyen formájával találkozhatunk itt az üzemszervezetnek? Legfon­tosabb jellemzésül annyit le­het elmondani: útban vannak az ágazati szervezet felé. S ez az »útközben« azt jelenti, hogy a legtöbb helyen az egyszerű között gazdálkodnak a tsz-ek. Az ágazati üzemszervezet­ben a gépi munka túlsúlya a jellemző. Elkülönített szak- irányítást valósítanak meg; egyes ágazatok külön üzemen­ként működnek, s ez a terve­zés és elszámolás szemszögé­ből is előnyös. Az — ezek után — természetes, hogy az ágaza­tok élén álló szakember önál­ló munkát végez, övé a fele­lősség az ágazatért. A barcsi és a nagyatádi já­rás szövetkezeteiben általában már megtalálhatók az ágazati elemek. De még nem különült el minden ágazat, csak a leg­fontosabbak. Barcs, Kálrnán- csa, Gyékényes, Csurgó, Ber- zence és Babócsa halad leg­gyorsabban a cél felé. A két legfontosabb ágazaton belül — növénytermesztés és állatte­nyésztés — már találunk e gazdaságokban felelősöket pél­dául a kukoricatermesztésben, a cukorrépa vagy a burgonya »vonalán«. A huszonegy ter­melőszövetkezetből tizennégy vesz részt különböző termelési rendszerekben. Kukoricából 7550, szójából 50, burgonyából 2194 hektárnyi területet jelent ez, tehát igen jelentős gazda­sági tényező, hogy beléptek az iparszerű termelés formáiba. Már tervezik a búzatermelési rendszerbe való társulásit is, csaknem 3200 hektárnyi terü­lettel. így nem véletlen, de törvényszerű, hogy e rendsze­reiknek helyi »gazdáik« is le­gyenek. Ónálló, tervezésre, kapcsolattartásra alkalmas szakemberek. Üjabb nagy lé­pést tehetnek a gazdaságok az ágazati üzemszervezet megva­lósulása felé. I.. L. levíziókat. Elsősorban olyan hibák elhárítására töreked­nek, amelyeket eddig a javí­tószervizek nem találtak meg. Az ötödik pécsi magyar ipa­ri vásár elsősorban a ma technikáját és a korszerű fo­gyasztási cikkeket mutatja be. A felszabadulás utáni 30. év­ben megnyílt kiállítás azon­ban arra a feladatra is vál­lalkozott, hogy — elsősorban a számok és a grafikonok se­gítségével — bemutassa láto­gatóinak: miként változott meg a Dél-Dunántúlon élő emberek sorsa az elmúlt har­minc esztendőben. Baranya, Somogy. Tolna és Zala megye népességének alakulását, a foglalkoztatottság átrétegező- dését mutatják az első gra­fikonok. Szemléletes képet ad­nak az ipari és mezőgazdasá­gi termelés alakulásáról, az áruforgalom növekedéséről, az óvodai helyek számának gya­rapodásáról és az egészségügyi ellátásról. Egy külön tablósor azokat a nagyob létesítménye­ket állítja elénk, amelyek a két kongresszus között készül­tek el. A képek azonban szű­kítik a kört: nem dél-dunán- túlról, hanem csak Baranyáról beszélnek. A vásár jó alkalom a piac­kutatásra. Ezt használja ki a Magyar Posztógyár. Közvéle­ménykutató lapjain azt kér­dezi a látogatóktól, hogy tet­szik-e termékük, s mit szeret­nének látni a boltokban. Azok között, akik válaszolnak a kér­désekre száz gyermekruhát sorsolnak ki. A pécsi ipari vásár — első­sorban szakembereknek szóló — szehzációja ez, a Rába— Steigen nagy teljesítményű traktor, amelyet a közönség itt láthat először. A kísérletek befejezése után a nemzetkö­zi kooperációban készült új, emeletmagasságú traktort az iparszerű kukoricatermelő rendszerek használják majd. Vezetőfülkéjének üvegablakai nem engedik át az ultraibolya sugarakat, és légkondicionáló berendezése févén a gép ke­zelője — függetlenül az idő­járástól — egyenletes hőmér­sékletű fülkében dolgozhat. | A SOK ÁRUT bemutató, i szépen rendezett vásáron a szokottnál kevesebb a somogyi kiállító. A Kaposvári Ruha­gyár gyermekruháit' mutatta be itt, és a siker bizonyítéka, hogy minden terméke díjat kapott. Az ötven aranyérem­ből az egyiket a háromrészes farmer kamaszöltönynek ítél­ték oda. A VBKM mágnes­kapcsolója ezüstérmet nyert, s ezzel díjazták a ruhagyár; osztrák ballonból készült bé­bikabátját és bébiöltönyét is. Az ötödik pécsi ipari vásár szombati hivatalos megnyitó-1 ját megelőzve már péntek déltől fogadta látogatóit. A j rendezők százezer vendégre számítanak, elsősorban a dél­dunántúli megyékből. Országos szőlésztanácskozás Kéthelyen A kétnapos tanácskozás záró programjaként a részvevők megtekintették a kéthelyi szövet­kezet szőlészetét. Miért jelentkeztek hazánk szőlőtermelésében, borgazdál­kodásában az utóbbi években egyre nagyobb gondok? A fi­gyelmeztető válságjelek meg­szüntetésére miért van szük­ség, és milyen lehetőségek van­nak arrp, hogy ebben a jelen­tős mezőgazdasági ágazatban helyreálljon az egyensúly? — Főként ezekre a fontos kérdé­sekre keresték a választ azon az országos kétnapos szőlészeti és borászati tanácskozáson, amely pénteken ért véget Két- helyen. A TOT mellett műkö­dő hegyvidéki ' szőlőtermelő szövetkezetek koordinációs bi­zottsága, szőlész és borász szakemberek, az ágazat orszá­gos irányítói, kutatóintézetek képviselői elemezték sokolda­lúan. elmélyülten ezt a témát. Talán úgy is lehetne mon­dani: a szövetkezeti szőlöter' melók kis konferenciájának adott otthont az egyesült két­helyi termelőszövetkezet. Olyan eszmecsere zajlott itt két na­pon keresztül, amely nem nél~ külözhetö tapasztalatokat, a jövőre nézve útmutatást adott a szőlészkedő gazdaságoknak. Az első napon szövetkezeti vezetők, szakemberek össze­gezték az ágazat helyzetével kapcsolatos tapasztalataikat, csokorba gyűjtötték észrevéte­leiket, javaslataikat — azzal a céllal, hogy pénteken a tanács­kozás második napján, mindezt az országos irányítókkal, a sző­lőtermelésben, borgazdaságban érintett vezetőkkel megvitas­sák. Ehhez a vitához adott ala­pot Pekó Józsefnek, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetőjé­nek .vitaindító előadása. Rész­ben közgazdasági tényezők, részben régi keletű szakmai problémák miatt alakult ki — és az utóbbi éveker) tetőzött — a feszültség ebben az ágazat­ban. Az okok egy része a máso­dik ötéves terv során, a 60-as években végrehajtott szövetke­zeti szőlőtelepítések fogyaté­kosságaiban kereshető. Csak utalásszerűén említünk néhá­nyat: az akkori földtörvény a mezőgazdasági művelésre ke­vésbé alkalmas területekre »utasította« az ültetvényeket; hiányzott a kellő szakmai hoz­záértés; elaprózott szőlögazda' súgok születtek; feldolgozó ka­pacitás hiányában sok esetben gazdaságtalanná vált a szőlő- termelés. A növekvő feszültség a szőlőterület csökkentésében mutatkozik meg leginkább: a harmadik ötéves terv idején hazánkban 237 000 hektáron termeltek szőlőt, 1974-ben 210 000 hektáron, s ez a terület az idén további hat-hétezer hektárral csökken. S bár az ül­tetvényeknek mintegy a fele elöregedett, a telepítés jóval a kívánt szint alatt van. Hasonlóan súlyos gon­dok jelentkeztek a szőlőfeldol­gozásnál, a borkezelésben és a tárolásban is. Ez úgy érzékel­hető még jobbán, ha néhány adattal emlékeztetünk az ága­zat népgazdasági jelentőségé­re. Hazánkban a mezőgazdasá­gilag művelt terület három szá­zalékán folyik szőlő- és bor- gazdálkodás, ugyanakkor ez az ágazat adja a mezőgazdaság termelési értékének 5—6 szá~ zalékát. Rendkívül jelentős és ; 1971 óta évről évre nő a bor­export; a mezőgazdasági ex­portforgalomban nyolc száza­lékkal részesedik, s a piaci i helyzet távlatilag is igen ked­vező. Egyértelműen következik mindebből, hogy fontos nép' gazdasági feladatunk és érde­künk az ágazat fejlesztése. Mint minden fejlesztés ez is j eszköz- és anyagigényes. A le' I hetöségek viszont korlátozot­j tak. Ennek a tudatában erről | az alapról hinduivá elemezték j a tanácskozáson a jövő felada' I tail. És ha összegező véleményt kívánnánk mondani erről a két napos konferenciáról, akkor úgy kellene fogalmaznunk: vezérfonalként húzódott végig az együttműködés, a kooperá­ciók szükségessége. A korláto­zott anyagi lehetőségek, a vi­szonylagos szétaprózottság, a mai közgazdasági viszonyok szinte törvényszerűen megkí­vánják, hogy mind a termelés­ben, mind a feldolgozásban és értékesítésben kölcsönös ér~ dekazonosságon alapuló együtt­működésnek kell kialakulni. Létrejöhet ez termelőüzemek vagy termelőüzemek és pince- gazdaság között; döntő az, hogy mind a meglevő eszkö' zök (pincék, tárolók, feldolgo­zók), mind pedig a közös beru­házásban megvalósuló eszkö' zök a lehető legcélszerűbben és legjobban hasznosuljanak. De hasonlóképp szükséges, hogy az élenjáró szőlészgazda­ságok, a kutatóintézetek érté-, kés tapasztalatai az eddiginél sokkal gyorsabban, hatéko' nyabban terjedjenek el. Van olyan tapasztalat — nem is egy az országban —, hogy a meg­felelő szaktanácsadás önmagá­ban 15—20 százalékos terme­lésnövelést eredményezett. Hosszan lehetne sorolni az elvi, gyakorlati és a tudomá­nyos-szakmai véleményeket, javaslatokat, amelyek elhang­zottak ezen a tanácskozáson. Valaki úgy summázta: ~Mi na­gyon szeretjük a szőlőt, aggó' dunk érte, és tenni akarunk érte.« Ha ez a tanácskozás a gondok megszüntetéséhez se­gítséget nyújt, akkor a rész­vevők bízvást elmondhatják: tettünk is a szőlőért!« V. M. HÉTFŐTŐL SZOMBATIG Állampolgári jogon Nagy várakozás előzte meg a Központi Bizottság szerdai ülését. A nyár gondűző han­gulata ellenére a közvélemény várta a felelősségteljes állás- foglalást az életünk alakulását nagy mértékben meghatározó gazdasági kérdésekben. Az ülésről kiadott közlemény ha­tározott hangja nyilván cse­lekvésre sarkall mindenkit hi­vatása gyakorlása közben, mégpedig eredményesebb cse­lekvésre. A nehézségek lénye­ge ugyanis abban van, hogy miközben kedvezőtlenebbé váltak a gazdaságunkat be­folyásoló külső viszonyok, mi még nem elég gyorsan, rugal­masan változtatunk ütemet, módszereket, nem alkalmazko­dunk kellően a változott hely­zethez. A KB-ülés után A népgazdaság — igaz — ezekben a hónapokban is di­namikusan fejlődött, az élet az előre kijelölt program sze­rint alakult. Épp a héten vált a társadalombiztosítás min­denkire kiterjedő állampolgári joggá és valamelyest megint javulnak a nyugdíjviszonyok is. Mindez nem csekély teher az államkasszának. Ugyan­akkor — ezzel párhuzamosan — lassan halad a hazai ter­melési szerkezet átalakítása, nem kielégítő a munkaidő és a berendezések kihasználása, s a készlet- és anyaggazdál­kodásban sem örvendetes a helyzet. A tőkésországokkal folytatott kereskedelem sem különösen biztató. A logikus intézkedéseket itt nem sorolom föl. Ha ezek — kapcsolódva a múlt évi, de­cemberi határozatokhoz — sorra megvalósulnak, előreha­ladásunk az élet minden te- ; rületén biztonságosabbá válik. A Központi Bizottság külön­ben személyi, szervezeti kér­désekben is döntött: Losoncéi | Pált, az Elnöki Tanács elnökét | és Huszár István miniszterel­nök-helyettest a Politikai Bi- j zottság tagjává választotta és javaslatot terjesztett a Nép­front Országos Tanácsának el­nöksége elé. Az elnökség Csü­törtökön összeült, megtárgyal­ta a javaslatokat. Ijyen előz­mények után nyílt meg pén­teken az új országgyűlés első ülése, amelyen megválasztot­ták a tisztségviselőket, .az El­nöki Tanácsot, majd annak javaslata alapján a kormányt. Ez egyébként »miniszterta­nácsi« hét volt — tudvalévőén kéthetenként tanácskozik a kormány —, most főleg gazda­sági kérdések szerepeltek a napirenden: az 50 nagyválla­lat fejlődése —tény, hogy »ki­emelésüknek« már mutatkozik az eredménye —, valamint a petrolkémiai program. Ennek megvalósítása korszerű szintre emeli műanyag- és műszál­gyártásunkat. Betakarítás — felhőszakadás A mezőgazdaságról néhány nappal ezelőtt még kevesebb gonddal szóltam volna, a nagy esőzések azonban minden té­ren sdk nehézséget okoznak, a városokról nem is szólva. Leg­utóbb Szolnok szenvedett, most Szeged és Békéscsaba, s még számos település. Derűsebb, látványos esemény is akadt: csütörtökre, ahogy kisütött végre a nap, teljes szélességé­ben elkészült az autópálya a Balatonig. Alig egy órával az új szakasz megnyitása előtt autóztam végig a pályán, Bu­dapesttől Siófokig. Mit mond­jak? Nagyon elégedett vol­tam ..! Többet nem is mon­dok. Legföljebb annyit, hogy a pálya több mint három milli- árdunkba került. És mennyi! kell meg építenünk! A fáradhatatlanok A csöndes szenzáció mégis társadalombiztosításunk uj rendjének első napja volt. És noha tudom, hogy ébredeznek olykor-olykor orvosellenes in dulatok is, mégis azt mondom: ezt a csöndes, de felemelő kez­detet magamban összekötöttem a kiváló és érdemes orvosok, gyógyszerészek aznapi kitün­tetésével, még ha nem is, az uj törvény, hanem Semmelweiss születésének évfordulója adta erre az alkalmat. Mert szívből mondom: ez a legeslegkeve­sebb elismerés, amit a valóban fáradhatatlanok e páratlan hi­vatás gyakorlói közül megér­demelnek. Balog János Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents