Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
\ VESSZŐFUTÁS S okfele emberrel talál- i koztam. Előbb-utóbb j szóba elegyedtünk, el. j mondták gondjaikat, örömü- j két. A pedagógusok azonban | élő tiltakozássá váltak azon- j nal. Lyukat beszéltünk egy- | más hasába, de nem beszélgettünk. Tíz kérdésre tízszer nem válaszoltak. Oktatást viszont bőven kaptam arról, hogy mit kérdezzek. Mert az valóban gond. Nem tágítottam. Mindketten dühösek lettünk, bár mosolyogtunk egymásra. Támadtam talán? Igen. Mert éreztem, hogy támadnom kelL Mindig elárulták magukat a védekezéssel. Mert J azonnal minden ellen védekezni kezdtek. Tudták, hogy támadhatók. Miért védekez- [ ték? És miért mondták azt többször is, hogy igen, az egészben van néhány hiba, de az elhanyagolható. Nem hiszek ebben a tabuban. Az I egész, a tantestület az egyé-1 neken múlik. Az az egy ta- [ nár is elmarasztalható. De kit marasztaljak el, amikor csak az egészről érzem: nincs rend. Érzem.' Es a tények? A megingathatatlan adatok hol maradnak? Csak úgy, nagy dérrel-dúrral ledorongolni valakit, mert azt érzem, hogy ! kell? Hogyan álljak majd oda a számonkéröszék elé? Mert í rögtön megalakul. Akkor, ■ amikor belépek és azt mondom: jó napot kívánok. Tu- , dom, hogy be akarják kötni a szememet, és azt is tudom: amikor még nem mondtam semmit, már azt tervezik, [ hogy mit válaszolnak, hogyan j cáfolják a megjelent írást. De miért?! Az őszinte vála- ! szókkal mindketten többre jutnánk. Lehet, hogy a fele rossz érzésemet elfújnák, mint a szél. Mert a tények megingathatatlanok, a mel-, lettük szólók ugyanúgy, mint az ellenük fordulók. Csak épp nem maguk mellett szóltak, hanem mindig mások ellen. Tények. Sok-sok ötös, avagy kitűnő tanuló, akiből ember lesz. Fölveszik az egyetemre vagy a szakközépiskolába vagy akárhova, és utána az újság is ír róla, hogy 'kiváló dolgozó lett, vagy sza- j badalmat talált ki. Ember ; lett belőle. Mi tanítottuk. Mit akar itt ez a kellemetlen- ! kedő? Ember lett belőle. Cáfolja meg, aki tudja. Hány kitűnő j tanuló van egy osztályban? [ És hány feszengő, bátortalan í gyerek? Hány olyan, aki nem ; tud válaszolni, és hány olyan, aki nem is akar? És hány olyan, aki buta? Közöttünk két állandó megbukott volt, mert az istennek se ment a fejükbe a tudomány, j Volt egy kitűnő, akit min- j denki szeretett, csak mi nem. Volt egy kitűnő, akit mi is * szerettünk. És volt a többi húsz, akivel senki sem törődött. Vagy a két bukottat nyüsztették, szegényeket, hogy ne legyenek lusták, vagy a két kitűnőt, amikor nekünk vagy a szakfelügyelőnek kellett reklámozni. Nekünk azért, hogy lássuk, milyen kutyaütők vagyunk, a szak- felügyelőnek meg... A két bukott tanult, mint a güzü, mert buták voltak, mint a tök. A két kitűnő meg röhögött, mert akármit csináltak, ötöst kaptak. Húszán pedig csendes félelemmel néztük egymást, és amikor egy tanító néni vagy bácsi szólt hozzánk két jó szót, angyallá váltunk. És ember lett belőlünk. A két fafejűből is. Hát cáfolja meg valaki a 6ikert. — Na persze, egyedi eset — kockáztatott meg egy kegyes mosolyt a tanárnő, akivel beszélgettem. — Mi mindenkit egyformán tanítunk. — Ugyanazt kapja mindenki? A sok különoöző gyerek? — Nem lehet ezt így értelmezni. A gyerek még nem döntheti el, hogy neki mire van szüksége. Fogalma sincs róla, ezért a kisebbeknél mindenkit ugyanúgy kell tanítanunk. Az általános iskola nevében benne van az általános szó. Nem egyénieskedőnk. A tanterv is egyforma, erre van szükség. Ha túl sok önállóságot adunk, annak csak az a vége, hogy a gyerek nem tanul. Otthon nem tudjuk ellenőrizni. Meg azután ki bírná azt? Ugyanarról a dologról csak egyet lehet mondani. Egy meg egy az mindig kettő, Ady jelképei is mindig ugyanazt jelentik akár az egyik gyereknek, akár a másiknak mondjuk. S zerencsém volt. Választ kaptam. És ehhez hasonlót még sokat. Azaz majd mindig ugyanezt. Variációk efey témára. Legtöbbször nem vitatkoztam, mert már az elején megtanultam, milyen sokféleképpen tudja elmondani valaki ugyanazt. Nekem. A gyerek bekerül a sokféle családból .az iskolába. Azután egyből személytelen lesz, és eszi, nem eszi, nem kap mást. Mert addig különbözőképpen nevelték, de azután nincs rá lehetőség. Megszületnek a gyerekek, hat-hét éves korukig ajnároz- zuk őket, az édeseket, a kis okosokat, a pajkosakat. És amikor belépnek az iskola kapuján, már nem bízunk bennük. Nem bízunk a gondolataikban, és abban, hogy örülnek annak, amit mondunk nekik. És nagyon csodálkozunk, amikor ők is bizalmatlanok lesznek... Magad uram, ha szolgád nincsen. Magad, fiam ... Kialakult a gyerekek belső tájékoztatási rendszere. Az is I I i i Zselici dalostalálkbzó lehet, hogy helyesen vezetgetik egymást Fölmenti-e ez a nevelésre hivatottakat? Amikor pár kérdés után kiderült, hogy az egymástól hallottak helyett a gyerekek az ő szavukra várnak. Mert az mégis más. De meddig várnak? Néha csodálom, hogy még él ez a tisztelet. És a kialakult bizalmatlanságot elfeledve, még mindig csillog a szemük, és lesik a szavunkat — ha van. Ha van? Van. Mindig eszembe jutnak azok a tanárok, akik csendben ültek, amikor a többivel hadakoztam. És ha összevillant a tekintetünk, szánakozva nézték vergődésemet. Minden tantestületben vannak néhányan. És a gyerekek irigylik az ő osztályukat. És bár nem vallják be, könnyű észrevenni, hogy kollégáik is irigylik őket. Milyen íjur- csa . .. Miért? Mindig szomorú vagyok, ha I hallom, hogy a tanóráknak különbözniük kell a délutáni ! úttörő-foglalkozásoktól. Nem | azért, mért nem kell különbözniük. Hanem azért, mert a mondat mögött mindig azt érzem, hogy jó-jó, hát legyen az úttörő-foglalkozás színes, ötletes, de a tanóra az más, az komoly dolog. Miért azonosult a komoly kifejezés az unalmassal, a színtelennel? És miért ismerik el a tanárok — akaratlanul —, hogy az úttörő-foglalkozások jobbak, mint az órák? A gyerek beül az iskolába, j Ugyanabba a padba. Ugyanakkor csöngetnek. Ugyanúgy csöndben kell lenni. Ugyanúgy ... És ugyanúgy kifárad, és ugyanúgy nem lehet vele bírni az útolsó órán, mert! már mindent tud, csak éppen figyelni nem. A rend, a padok, az asztalok egyelőre nem yáltoztathatók. Bár néhány »•eretnek« szerint ez a forma is megváltoztatható. Ugyanúgy magyaráznak nekik mindennap. És ugyanúgy öröm- telen az óra. Ez már nem a padoktól függ. Kérdeztem a módszerekről. Mit kellene változtatni? Mennvi energiatöbblet kellene? Kevesen válaszoltak. A többség panaszkodott. Fizetés, időhiány, sok a gyerek, rosszak. A szülők nem segítenek, dolgozatot kell javítani, nem is ismerem a munkájukat, egyáltalán tanítottam-e valaha? Száz közül kilencvennyolc. És minek az egész. Meg a tanárok élete nehéz, ez kellene, az kellene... M ivel cáfoljam őket? A tények? Egy év beszélgetései. A torkomat fojtogató kudarcok, a meg nem értés. A »minek az a sok gyerek«, mert ilyet is hallottam. Az állandó támadások és a védekezés, amikor egyszerre tízen esnek nekem, de meg nem hallgatnak.' Elég belőlem. Nehéz a tanárnak, mert... És a gyerek? Abból úgyis ember lesz. Luthár Péter Naponta 33 ezer utast szállítanak Próbatétel gépkocsivezetőknek és autóbusznak A legzsúfoltabb siófoki helyi járat a 2-es — Panasz a taxira Négymillió kilométert tettek meg a teherkocsik A nyári idény alaposan próbára teszi a Volán 13-as Vállalat siófoki üzemegységének dolgozóit és gépparkját is. Az üzemegység ősztől tavaszig naponta átlagosan 23 ezer utast szállít majdnem ötszáz járatán. A feladatok a nyár beköszöntővel egyszerre megsokasodnak, hiszen naponta 33 ézer utassal kell számolniuk a 670 járaton. A munkát viszonylag kevés autóbusszal látják el, az idényben ötvennyolccal, máskor pedig negyvenhéttel. Azokkal a buszokkal nincs baj, amelyek közvetlenül a Bala- ton-partop közlekednek, csakhogy az üzemegységnek nemcsak a tópart diktál tennivalókat, hanem a siófoki járás számos távoleső települése is. Négy autóbuszt már le kellett volna cserélni, akad közöttük olyan is, amelyik 600 ezer kdöméiért futott, pedig 450 ez u után már »megérett« a selejtezésre. I zelében. lefékez, és udvariasan i átengedi az elsőségei. Lassan- j lassan erősödő közlekedési erkölcsünk egyik szép megnyil- ■ vánuiása ez. ; A megannyi közlekedési gond j közül a Volán siófoki üzem- | egységét az is sújtja, hogy nem működnek egész évben a for- . galomirányító lámpák. Hegyi Jenő nem nagyon bízik abban, hogy egyhamar kedvező változás várható. Sokéves tapasz- [ talata, hogy a város nem kap elég támogatást súlyosan beteg i közlekedésének »keze'é éhez«, i A továbblépés azért is távolinak látszik, mert a nyakra-főre tartott tanácskozások és helyszínbejárások elsősorban a kicsinyességről tesznek tanúságot, biztosnak mondott és tartott megállapodásokat függesztenek föl vagy változtatnak Hegyi Jenő üzemigazgatótól megtudtuk, hogy Siófokról réggel fél nyolctól este nyo'cig félóránként indulnak az autóbuszok Fenyvesre, s közben egyetlen megállót sem hagynak ki. Az a tapasztalatuk, hogy a tavalyinál többen veszik igénybe a panorámabuszok nyújtotta kényelmet, még ha az utazás többe kerül is a vas i i iái. Az első számvetések ötszázalékos növekedésről tanúskodnak, ám a jelek szerint az utasok számának emelkedése lesz még nagyobb }s. Hiitter Lajos forga nú és kereskedelmi osztályvezető elmondta, hogy Siófok öt helyi jarati vonalán nyolc autóbusz közlekedik. Az összesen huszonhat kilométer hosszú helyi járati útvonal legforgalma- sabbja a 2-es, mely a siófoki vasútállomásról húszpercenként indul .Sóstóra. Főleg reg» gél 8 és 10 között, továbbá délután 3 és 6 óra között nagy a zsúfoltság. Ezen úgy enyhítenek, hogy egyszerre két-három kocsit is indítanak. Az üzemegység vezetői é? dolgozói egyaránt elkomorulnak, ha a helyi közlekedés jön szóba. Hiábavalónak bizonyult a megannyi tanácskozás es bér advány, az autóbusz-p ilyaud- var gondjain a mai napig sem enyhítettek. Itt rendkívül kicsi a hely, s azon még az autóbuszoknak osztozniuk kell a taxikkal és a tehertaxikkal is. Egy perc alatt három-négy autóbusznak kell az előkelőén autóbusz-pályaudvarnak nevezettzugba bekanyarodnia, vagy onnan kivergődnie. Különösen a kijutás nehéz, szerencsére egyre több gépjárművezető akad, aki a 70-es útra kanyarodni szándékozó autóbusz kömeg. A bajokat néha a külföldi és a magyar gépkocsivezetők is fokozzák. A legforgalmasabb j járat sóstói szakaszán, az Ady Endre utcában és a Latinca t Sándor utcában majdcsaknem képtelenség elférni autóbusszal a parkoló gépkocsik miatt. A Latinca utcában hiába tiltja tábla a megállást: se szeri, se száma az ott parkoló autóknak. Előfordul, hogy a buszfordulóban — ahová más járműveknek behajtani is tilos — gépkocsik állnak. A napokbar az egyik buszvezető elkeseredettségében telefonon kért segítséget a központtól, mert járművével a kritikus szakaszon mozdulni is alig tudott a szabálytalanul várakozó autóktól. A zsúfoltság növekedésével szerencsére nem emelkedik azoknak a baleseteknek a szá- I ma. melyek az üzemegység i gépkocsivezetőinek figyelmetlensége miatt következtek be. Tavaly az első félévben három, az. idén pedig két könnyebb baleset történt, viszont aggrsz- : tóan nőtt a pusztán anyagi karral járó, koccanásos oaiesetek száma. Hütter Lajos, aki egy- ! ben az üzemegysé g párttitká- ! ra is, bízik benne, hogy a dol- | gozók ezután még tóbiaet tesznek a szerencsétlenségek megelőzéséért. Ennek biztosítéka . az üzemegység példás szelleme, J amely mindennap az összeio- | gás, az egymás megbecsülése : forrásának bizonya'.. Amikor a ' dolgozók megtudták, hogy a : | autóbusz-pályaudvar mellett j lebontják a tejüzem épü’ctét, [csoportosan jelentkeztek: társadalmi munkában hozzálátnak a bontáshoz, h i a Voláné lesz a fölszabadult hely. A lelkesedés azonban rögtön alábbhagyott, amikor kiderült, nem I kaphat ekkora területet az ! autóbusz-pályaudvar ... i Siófokon mostanában sokan panaszkodnak a taxikra. E ?o- | rok írója az egyik es'e próbát j tett, és tárcsázta a taxireadelés | számát. Egy férfi udvariasan [közölte, nincs oe ni kocsi, la- lán később. Ez a beszélgetés [ háromszor lejátszódott, míg- J nem telefonált egy helybeli — 1 a mondataiból Kide-ült, jói is- [ merik egymást —, s csodák [ csodájára, volt benn taxi. He- [ gyi Jenő homlokára ráncok j futnak, míg a tanulságos történetet hallgatja, s, elmondja: ő is gyűjtött már hasonló tapasztalatokat. Így megvan a : remény, hogv a taxik telaxo- nos irányítóját felelősségre I vonják ... A városban tizenkilenc taxi teljesít szolgálatot, s a kocsik | száma nyáron sem több. Állítólag kielégíti az igényeket a [ hat Polski Fiat. a tizenkét Zsi- [ guli és az egV| Warszawa, mindenesetre igen sokan panaszkodnak, hogy képtelenen taxi- I hoz jutni Siófokon. A si ófoki üzemegység nyolcvanhárom tehergépko- [ csija és tizenegy tehertaxija tavaly 640 ezer tonna rakományt [ szállított, és négymillió kilométert tett meg. Meg kellett I birkózniuk a nagy feladattal, a Budapesti Vegyipari Gépgyár [ tahi gyáregységének állandó j kiszolgálásával. Jórészt ennek j köszönhető, hogy 1973-hez ké- j pest 34,8 százalékkal nőtt a | szállított áruk mennyisége. Az . idén szerényebb emelkedésre | számítanak, de a hét-nyolc [ százalékban nagyon bíznak. Azt mondják, ha csak tőiúrc függ, meglesz ... Pintér Dezső T v-jegyzet Szemközt a költő Mintha elárvult volna a j stúdió »vallatószobája«. Az j operatőr élesre állította a ka- | merát, a világosító bekapcsolta a fényforrást, és a rendező mintha mindenkit kitessékelt volna, hogy magára maradjon a két költő. Az egyik a riporter szerepét vállalva: Kormos István, a másik pedig a vallomástevő Nagy László. Milyen ; eszköztelennek ható rendezés, és micsoda rendezői telitalálat! A sötét háttér előtt csak á költő arca világított, az ezüstszínű haj, a markáns vonások. Művészeti csoportok három megyéből A kercseligeti kastélypark évszázados fái között vasárnap harmadszor rendezték meg Baranya, Somogy és Tolna megye amatőr művészeti csoportjainak zselici dalostalálkozóját. Tizenegy település képviselői jöttek el erre a rendezvényre, amelynek lehetőségei korántsem kiaknázot- tak még. Stágl Józsefnek, a Nagyberki Közös Községi Tanács elnökének megnyitója után a kapcfevári járási pedagóguskórus adott ízelítőt változatos műsorából. A mosdóéi pávakör ezzel a seregszemlével is igazolta, hogy jól értelmezi a pávakörök feladatát; a szűkebb környezet népművészeti értékeinek megmentését, újbóli feldolgozását Népdalcsokruk nagy részében mosdósi és környékbeli gyűjtés szerepelt A magyarszéki Forrai István vegyes kórus hosszú évek alatt összeszokott együttes, s baranyai népdalaival újból bizonyította, hogy nem érdemtelenül jutott az elmúlt évek szép elismeréseihez. Somogybán ismét megkedvelték a fiatalok a néptáncot: ! Baté, Csorna, Nagyberki eso- I portja tanúsítja ezt. Bár leg- j többjüknek első fellépése volt a vasárnapi, a táncok végül is sikert arattak. Különösen figyelemre méltó a batéi csoport, amely tizenévesekből áll, I s első szerepléshez illően egy- | szerű, jól begyakorolt tán:/,- | kát mutatott be. A kercseligeti citerazene- j kar mellett a dombóvári Ka- j pos együttes dunántúli és al- j földi számai kaptak nagy tap- j sót csakúgy, mint a gödreke- [ resztúri fúvószenekar. A csom- bárdi Balogh Flórián és fia a j legnívósabb képviselői voltak a találkozónak. A bevezetőben azt írtuk, hogy a zselici dalostalálkozó a lehetőségek szerint az egyik legrangosabb nyári folklór- rendezvény lehetne a körnj liken, de addig jnég sokat kell tenniük a házigazdáknak — főleg a szervezés dolgában. N. J. | Munkában a festőbrigád ' f I Cjrafestlk a megkopott korlátokat a KPM Fonyód! klrendeltscgének dolgozói Fonyód és Bélatelep között. A munkálatokkal néhány nap alatt végeznek, utána ellenőrzik a kirendeltséghez tartozó útszakaszt Balalaabogiártól a megyehatárig. Lehet, hogy bizonyos szakmai »aranyszabályok« szerint talán tévékzerűtlen ennyi ideig szemközt ülni egy arccal, egy tekintettel. De itt súlyosak voltak a csendek, tudtuk, hogy őszinte gondolatok fogannak a hallgatásokban, és amikor megeredt a szó, repült az idő. Rövid műsornak tetszett, a riport ötvenöt perce ellenére. Kormos kíváncsisága rövid, magvas, lényegre terelő, gondolatsor indító kérdésekbe öltözött. És Nagy László válaszaiban életút, élettapasztalat, ars poetica meg a mindennapos apróság ötvöződlek. Ahogy Szakonyi egyik drámájában halljuk: türelmes ujjakkal-végigtapogatva a múltat... És az egész, párbeszédet nagyszerűen röppentette magasba egy játékos — és milyen súlyos — kérdés: mit üzen a ma költője a holnap emberének? Mert igaz, hogy minden tettünkkel, mindennap a holnapnak üzenünk, mégis: a filmszalag adta lehetőség közvetlen, izgalmas és nagyszerű. A költő aggódó optimizmussal a békéről üzent. Bizalma és aggodalma beszédes dokumentum lesz holnap. T. T, Somogyi Néplap! 5 i
