Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

„Szö/etett”; a leningrádi Kirov gyárban.. Új traktor Somogytarnócán Az első üzemi próba — Szakvélemények a határban A múlt hét végén érdekes, nagy reményekre jogosító traktor érkezett a Lábodi Ál­lami Gazdaságba, s mindjárt a somogytarnócai kerületbe irá­nyították: ott végzik vele az üzemi kísérletet. A százötven lóerős, »ízelt« erőgép szovjet gyártmányú. A leningrádi Ki­rov gyárban készítették ezt a T—150K nehéztraktort. Hogy miképpen került Somogytarnó- cára? Farkas József, a So­mogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat főosztályveze­tője ezt mondta: — Magyarországra néhány ilyen gép érkezett, vizsgálatra., A Gépkísérleti Intézet elvégzi rajtuk az ilyenkor szükséges vizsgálatokat. Megállapításait közli a Kirov gyárral, hogy t ezeket a gyártásnál figyelembe j vehessék, mert 1976-ban már több traktor is érkezik az or- szágba. A szükséges munkagé- ! pékét importból, illetve hazai gyártásból biztosítjuk 'majd, aszerint, milyenek kellenek ! ehhez a traktorhoz... Ez aj gép tartós üzemi kísérleten van j Somogytarnócán. Ez az első j ilyen próba az országban. A gazdaságnak szüksége volt nagy teljesítményű traktorra, ezért adtuk nekik a 'gépet... | Pankász Ferenc, a Lábodi ; Állami Gazdaság igazgatója: — Üzemünknek az a célja, hogy ezután szocialista im- j portból biztosítsa a szükséges | erőgépeket. A meglevő négy i John Deere kevés ekkora te­rületre, s úgy látszik: ez aj szovjet gép jobban meg is fe- j lel majd a célnak. Kilencre lenne szükség a gazdaságunk­ban, mindegyik kerületünkben három-háromra. Ezek később a már említett John Deereket és a D4—K-es traktorokat is pótolnák. Kiegészítésül ott volnának az MTZ-k a burgo­nyával és más, könnyebb ten­nivalókkal kapcsolatos felada­a korábbi hatvan helyett har­mincnál is kevesebb traktorból álló gépparkkal elvégezhet­nénk minden munkát. így ké­sőbb a tipizálással egyötödére csökkenhet a gépállomány. Ősszel újabb T—150 K-t vá­runk. Traktorosokat képeztet- tünk ki. akik ezekre a gépekre ülhetnek, s így a több műsza­kos üzemeltetésre is mód nyí­lik. Magam is ültem a vezető­fülkében: kényelmes légkon­dicionált körülmények között dolgozhat a traktoros. Deák Istvánnal, a gazdaság üzemeltető mérnökével néz­tük meg a Somogytarnócán dolgozó gépet, ö amikor csak teheti, a kerületi mérnök­kel együtt meglátogatja az új szerzeményt, amely fürgén, mintegy tíz kilométeres sebes­séggel haladva ezúttal épp tár­csázást végzett. Ez a munka a gabonatarlón fölért egy jó kö­zépmély szántással. — Most már minden attól függ, kapunk-e megfelelő munkagépeket, hogy kihasz­nálhassuk a traktor nagy tel­jesítőképességét. Egyelőre nincs kitéve különösebb terhe­csázásnál nagyobb feladattal is erőlködés nélkül megbirkóz­na. Bódis János traktoros ko­rábban MTZ-t és Dutrát ve­zetett, most az új traktort bíz­ták rá. — Mindössze huszonnyolc üzemóra van mögöttünk, de az a véleményem, hogy nagyon jó gép ez; hasznára lesz a gaz­daságnak. A traktorosnak itt könnyebb a dolga, ezt annak alapján mondom, hogy jóma­gam előzőleg más géptípuso­kon is ültem ... Jól indult tehát az üzemi próba a somogytarnócai ha­tárban. Érthető, hogy a gazda­ság mielőbb várja az újabb T—150K traktort és a rákap­csolható különféle munkagé­peket H. F. tokhoz — így elérnénk, hogy 1 lésnek Látnivaló, hogy a tár­Tár sad almi őrség az erdőkben Környezetvédelem és vadgazdálkodás Á tiszta vízért Piros-fehér műanyag lánc­cal kerítettek el egy kétszer két méteres szakaszt Kapos­váron a Zalka Máté utcában. Mellette földkupac, és két munkagép. Az egyikből her­nyóra emlékeztető, vastag cső lóg a körülkerített munka­árokba. Klórszag ül a kör­nyékre. Idegen szó hallik, tört magyarsággal beszél va- lakL — János bátyám, adja már le azt vasat! — jön a mély­ből a hang, és Schmoll János hálózati ellenőr, aki pillanat­nyilag az öttagú brigád veze­tője, a munka irányítója, kéz­re adja a szerszámot. Az árokba vaslétra vezet le. Lent, két cső fölé hajolva fél-, meztelen, napbarnította férfi dagasztja gumicsizmáival az agyagos sarat. Ö az ivóvízcsö­vek orvosa: Jozef Ilavszky. Szépen megtanult magyarul: április óta Magyarországon dolgozik s tavaly is nálunk töltött pár hónapot Társa: Jaroszlav Ratusky a járdán áll, kötelet fon. Ö ke­vesebb magyar szót ismér: csak az idén jött először hoz­zánk. Uavszkyt sürgeti a munka, de azért vált velünk néhány szót. — A Pozsony melletti har­minchatezres lakosú városból, Hodonyinból jöttünk mindket­ten. A feleségemnek meg a két gyermekemnek nem tet­szik, hogy decemberig még csak havonta három-négy na­pot töltök velük, de én szí­vesen dolgozom itt. Megbe­csülnek a munkámért, meg aztán barátaim lettek azok, akikkel egy brigádba osztot­ták. Schmoll Jánossal már szinte egymás gondolatát is Ismerjük. A szállítást, a se­gédmunkát végzők is rende­sek. A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központ­jában tudtam meg, hogy évek óta gondot okozott a csőháló­zat tisztítása. Korábban öblí­téssel mosták a vezetékeket, de ez nem volt alkalmas arra, hogy a lerakodásokat eltávo­lítsa. A Tolna megyei Vízmű Vállalat ajánlotta a csehszlo­vák szakembereket, akik már olyan gépekkel végzik el a csőmosást, amelyek nemcsak a lerakódásokat, hanem a víz­követ is eltávolítják. Ezzel elérhető, hogy a cső megkö­zelíti az eredeti átmérőt, te­hát nemcsak a sárgás színű ivóvíztől szabadulunk meg ha­nem tisztából is a kellő meny- nyiséget kapjuk. A csehszlo­vákiai szakemberek tavalyi munkájának értéke egymillió százezer forint volt, az idei már meghaladja az egy mil­lió kétszázezer forintot. Két szakember érkezik Csehszlo­vákiából gépekkel, a kaposvá­riak pedig melléjük adnak olyanokat, akik a tolózárak­nákat ismerik, aztán megy a munka, mint a karikacsapás. — Április óta tizenegy kilo­méter hosszú vezetéket tisztí­tottak ki Jozefék — mondja Schmoll János. — Ez a mai munka, amit reggel fél nyolc­kor kezdtek s fél egyre be­fejeznek, hétszáz méter hosz- szúságú. Aztán Kaposváron már csak két helyen, az Irá­nyi Dániel és a Dózsa György utcában találkoznak velük a járókelők. Tőlünk Székesfe­hérvárra utaznak majd, ahol ötezer méternyi vezeték vár­ja őket, aztán Zalaegerszegre, ahol ennek a kétszeresét tisz­títják. A két vendég lakókocsija a vízmű Füredi utcai központ­jának udvarán áll. — A szabad időnkben pedig ismerkedünk ezzel a kedves várossal meg a Balatonnal. És ha csak tehetjük, úszunk egyet a termálfürdőben — A megyei vadásztársaságok csaknem száz vadászmestere és hivatásos vadásza vett részt tegnap Kaposváron azon az értekezleten, amelynek legna­gyobb érdeklődéssel kí­sért témája a környezet­védelem és a vadgazdálko­dás kapcsolata volt. A kör­nyezet szennyezése folytán | ugyanis egy év alatt egész évi nemzeti jövedelmünkkel azo­nos természeti érték pusztul el. S a környezet védelméért mindenki sokat tehet, különö­sen az erdőt-mezőt járó vadá­szok. Például a környezeti ár­talmak és szennyezések beje­lentésével. Az utóbl években hozott rendeletek és törvények önma­gukban nem orvosolják a gon­dot. A környezetvédelem ugyanis a társadalom aktív közreműködése nélkül lehetet­len. Ezt az összefogást igyek­szik megteremteni a Hazafias Népfront által szervezett kör­nyezetvédelmi társadalmi őr­ség. A MAVOSZ fölkérése saság a hivatásos vadászatot afféle szükséges rossznak te­kinti, nem veszi1 komolyan. E téren a szemlélet mielőbbi megváltoztatására van szük­ség, csakúgy, mint a vadlét­szám becsijénél, illetve a ki­lövésekkor megnyilvánuló rosszul értelmezett vadszeretet esetében. A szarvasállományt az utób­bi öt évben 30 százalékkal kellett volna csökkenteni. Er­re nem került sor, legföljebb papíron, a létszámbecsiésék­nél. A tehénlétszám például körülbelül kétszerese a »be­csültnek«. Az értekezlet rész­vevői is egyetértettek abban, hogy az állomány minőségi javulását szolgálná, ha a se- lejtállatok kilövésére külön engedély nélkül is volna le­hetőség. Sajnos, az őzeknél is jelentős — mintegy 2000 da­rab — az állomány romlását okozó »túitartás«. Az egyik előadó külön is kihangsúlyoz­ta, hogy az őzek kilövésénél az agancs tömege légyen a nyomán 42 tapasztalt, hivatá- j döntő szempont, á külföldi sós vadász lépett e mozgalom tagjainak sorába. Csak né­hány a segítségükkel részben megelőzhető környezeti ártal­mak közül: rágcsálóirtó szerek gondatlan alkalmazása, vadon élő, nem védett állatfajok til­tott módon való pusztítása, hasznos vadak engedély nél­küli elejtése, fészkőc, fák ron­gálása, mezőgazdasági terme­léssel összefüggő vegyszerek gondatlan alkalmazása, ille­gális szemétlerakás ... Hosszan lehetne még folytatni a sort. Az értekezleten beszámoló hangzott el a vadgazdálkodás helyzetéről és feladatairól is. Megyénkben összesen 1412 vadász van, a 68 hivatásos va­dászra egyenként 5500 hektár­nyi terület jut. Mint Takács László, a MAVOSZ megyei bizottságának vadászmestere elmondta: néhány vadásztár­vadászoknak ugyanis a tömeg után kell fizetni és nem az agancs »mutatóssága« szerint. A mezőgazdaságnak a leg­több kárt okozó vaddisznólét­szám alighanem töbszöröse a fenntartható 300-as állomány­nak. Éppen fordított a helyzet több apróvaddal. Itt — pél­dául a fácánok esetében — tervszerű tenyésztésre van szükség. A megye 35 vadász­társasága közül eddig 18 vál­lalt részt az ilyen feladatok­ból. A tegnapi értekezleten még több hasznos téma szóba ke­rült, így javasolták egy vad­gazdálkodási alap létrehozását, amely egyebek közt lehetősé­get adna a nagyobb kárt szenvedett vadásztársaságok segítésére. B. F. L Idíhúzás átszólag tyúkperrel állunk szemben. Aki .azonban el­mélyül az ügyben, az meghökken, s látja: az időhú­zásnak most sincsenek akadályai. A jog tiszteletre­méltó; nem más, mint »az állam által kötelezővé tett vxaga- tartási szabályok összessége«. De hányán hányféleképpen tudják képviselni a jogot? Mai témánk erre is példát ad. Meg egy olyan érdekösszeütközésre, amelyben a maga szempont­jából mindkét félnek igaza van. Emberileg is méltányolha­tó a kétféle álláspont, mégis dönteni kell valamelyiknek a javára. Az időhúzás azonban bizonytalanságra, kibúvókere­sésre utal, tehát aligha vezethet célhoz. Hegedűs Illésnek hívják a fiatal kaposvári munkást; ő és a feleségé is a ruhagyárban dolgozik. Házasságkötésük után két évvel, 1972-ben — szülői segítséggel — 70 ezer forintért megvették a Kertész utca 97. szám alatti ingatlant. Mind­össze ötven négyszögöles a telek, s az egyszobás házat negy­ven éve lakja két idős asszony. Nem volt szerencsés vásárlás — szentigaz. Az új tulajdonos szándéka azonban nyilván­való: bővíteni szeretné a házát, hogy családjával saját ott­honhoz jusson. (Jelenleg egy 4x4 méteres szobában laknak hárman — a szülőknél.) A, bérlőkkel nincs könnyű dolguk. Hogy nem óhajtottak bérleti szerződést kötni, s postán kül­dik a havi 20 forint lakbért; hogy zaklatásnak minősítették a gyümölcsfák kivágását, ez még hagyján. Az igazi tortúra akkor kezdődött, amikor Hegedűs Illés hozzálátott a bővítés előkészítéséhez. Azt hiszem, érdemes nyomon követni az ese­ményeket. Az ifjú tulajdonos szakembereket hívott, tervet készít­tetett és építési engedélyt kért, annak rendje és módja sze­rint. 1974. augusztus 8-án meg is kapta az engedélyt a lakó­épület bővítésére és a tetőtér beépítésére. A határozat no­vember 19-én jogerőre emelkedett. Január 15-én 70 000 fo­rint kölcsönre kötött szerződést az OTP-vel. Eszerint az épít­kezést június végére be is fejezte volna. Csakhogy a lakók megneszelték a várható eseményeket és közbeléptek. Közöl­ték a megyei tanács építési osztályával, hogy »háborítatlanul akarják gyakorolni bérlői jogaikat, a bővítés eltűrésére nem kötelesek«. Hegedűsek mit sem tudtak erről. Akkor értesül­tek róla, amikor a megyei tanács illetékes osztálya helyszíni vizsgálat után elutasította a lakók fellebbezéséi. Ezzel lezá­rulhatott volna a »kényes« ügy. De nem zárult le. Az építő­anyag nagy része ugyan a helyszínen van, de a határidőt nem lehet tarta'ni, mert o lakók minden erővel akadályoz­zák az építkezést. Mit lehet tenni ilyenkor? Hegedűs Illés kénytelen-kelletlen a járásbírósághoz for­dult segítségért. A lakók jogi képviselője azonban ellenké­relmet nyújtott be. Igaz, hogy ebben új lakóház építésérőit!) lehet olvasni, s — a személyes érdekek felsorolása mellett — arról is, hogy mi minden hibát követett el a tanács, de hát mindezt tudjuk be a két idős hölgy görcsös ragaszkodásának. A Kaposvári Járásbíróság április 25-én ítéletével pótolta a két lakó hozzájáruló nyilatkozatát. ezdődhet az építkezés? Szó sincs róla! Fellebbeztek a K lakók, és meglepetésre a megyei főügyészség is. Az előbbi iratban kérdések halmaza: Mi lesz a kert sor­sa? Hol tárolják majd a fát? Hol szárítsák a ruhát? És bír­ja-e az alap az emeletet? És hová lesz az eddigi nyugalmuk? Se udvar, se kert, se levegő, se fény. Se faház, se nyugalom, se béke? S a másikban? »Nem a bérlők javára vagy érdeké­ben végzik a bővítést, hanem saját lakásszükségletük kielé­gítésére.« így igaz. »A bérlő alperesek méltányos és jogos érdekei nem szenvedhetnek csorbát.« Ezzel egyetértünk. A fellebbezések kimutatták, hogy m’iyen sorozatos hibát köve­tett el az első fokú bíróság, és új eljárást kértek. Az idő mú­lott. A tulajdonos semmit sem kezdhetett saját házával. Jú­nius 18-án megszületett a másodfokú bírósági döntés, mely hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, s új eljárásra, új határozat hozatalára utasította az első fokú bíróságot. Azaz minden kezdődhet elölről. Az indoklás persze rendkívül iz­galmas, s ha jól fordítottam magyarra, végeredményben azt fejezi ki, hogy ha a lakók megkötik magukat, Hegedűsök sem­mit sem tehetnek. Természetesen nem bonyolódhatom e jogi vitába. Csupán a józan észre hivatkozva mondhatok véleményt. Kuszák a szálak, s bár nem akarom eltúlozni a helyzetet, úgy látszik, mintha eddig egyetlen tanácsi és bírói szerv sem tudta volna, hogy mit kell tenni; melyik paragrafus hol és mikor alkal­mazható. Mindenki azt bizonyítja a másikról, hogy rossz he­lyen kereskedett. Ráadásul még egy hivatalos irat is a ke­zembe került, ami a másodfokú ítélet után két héttel a me­gyei tanácson született. Eszerint a lakók panaszt tettek az építési osztály megfellebbezhetetlen határozata ellen. Az újabb tanácsi határozat szerint — ugyan már, kiadható-e a »szabályellenes« építési engedély, amit már régen kiadtak — az eljárást az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ál­lásfoglalásának megérkezéséig felfüggesztették. Indok nincs. Mintha ez is azt bizonyítaná, hogy nem tudjuk, mi a teendő. Vagy csupán az időhúzás módszerére bukkantam? Hátha egyszer megunja a tulajdonos ... Tisztelem a két idős asszonyt, megértem aggodalmukat. Nyugalom vágyuk jogos; görcsükre is van magyarázat, hiszen ki akar hetvenötévesen változtatni? Mégis kérdezem: mi len­ne velük, ha mondjuk IKV-lakásban laknának? Ügy tudom, kiköltöztetnék őket az átalakítás idejére, és biztosítanák a nyu­galmukat is. r | s Hegedűs Illésékhek nincs joguk saját tulajdonukhoz? Nem teremthetnek otthont, nem rendezhetik a sor­sukat saját erőfeszítésük árán? Hiszen arra törek­szünk, hogy minél többen vállaljanak áldozatot lakáshelyze­tük megoldásáért? Hiszen egyre-másra a magánházépítkezést szorgalmazzuk! Miért nem építkezhetnek? Már azt is fel­ajánlották a bíróság előtt, hogy kifizetik az albérleti díjat a lakók helyett, ha el akarnak menni az építkezés idejére. Mire jó az időhúzás? ' De hát bízzunk a bíróság bölcs és igazságos ítéletében. Az ügyirat borítójára egyébként július 23-án piros ceruzával, ráírták; »Soron kívül intézendő«. Jávori Béla E meg a bajt! A takarmánygabonák vizsgálatának fontosságáról mondja Ilavszky. búcsúzóul Jozef Gombos Jolán Több oka is van annak, hogy az utóbbi években mind a ga» bonában, mind a kukoricában gyakori a fuzáriumos beteg­ség. Közrejátszik ebben, hogy az üzemek egy részénél rész­leges monokultúrás gabonater­mesztés alakult ki és nagyobb adagú nitrogén hatóanyagú műtrágyákat használnak, de a helytelen agrotechnikai eljá­rás, a sok csapadék is hozzájá­rul ahhoz, hogy terjed ez a ve­szedelmes betegség. Azon túl; hogy a fuzáriumos betegség miatt lényegesen alacsonyabb a terméshozam, a fertőzött té­telek mind étkezési, mind ta­karmányozási szempontból csökkent értékűek. Tehát foko­zottabb figyelmet érdemel a takarmánygabona, mivel fuzá­riumos termény etetésekor az állatállománynál szaporodási rendellenességek lépnek föl, súlyosabb esetben elhullással is számolni kell. A szántóföldi szemléken megyénkben több gabonatáb­lán erős fuzáriumfertőzés tü­neteit tapasztalták. Ez különös elővigyázatosságra int: az üze­mi növényvédelmi szakembe­rek felhasználás előtt minden egyes talwrmánygabona-tételt vizsgáljanak meg! A megyei növényvédő állomás kórtani laboratóriuma szakmai, tech­nikai és módszertani segítséget nyújt ehhez. A vizsgálatok egyszerűek; szakmai segítség­gel — könnyen beszerezhető laboratóriumi segédeszközök­kel — a gazdaságokban meg­bízható pontossággal elvégez­hetők. Az eredmények ismere­tében az üzemi szakember könnyen meg tudja határozni, hogy az egyes takarmányga­bona-tételek milyen állatfaj­jal, korcsoporttal és milyen keverési arányban etethetők, anélkül, hogy állategészségügyi rendellenességek fordulnának elő. A súlyos baj, a nagy vesz­teségek elkerülése végett el­engedhetetlenül fontos, hogy erre a tennivalóra minden üzemben megkülönböztetett gondot fordítsanak. Somogyi rÍiplap\ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents