Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
„A halhatatlan kedves“ Rolando Certa 2©§ éve Kétszáz éve, hogy megszületőt Pozsonyban Brunszvik Teréz. Neve ott szerepel minden magyar és külföldi lexikonban, mert ő alapította Magyarországon és az európai kontinensen az első kisdedóvókat, és mert sokan benne sejtették Beethoven halhatatlan kedvesét. A halhatatlanság igaz altkor is, ha azok a rejtélyes Beetho- ven-levelek nem hozzá íródtak. Nem volt művész, sem tudós, igazában még nevelőnek is műkedvelő maradt mindvégig. Egyesegyedül érzelmeiben volt rendkívüli, abban, ahogy a sorssal küzdő emert szeretni tudta. A leendő embert óvjuk, szeressük a gyermekben az emberiség jövőjét — ez életének és művének legfontosabb tanulsága, legfőbb szellemi hagyatéka. »A Brunszvik név mindörökre Beethoven nevéhez kapcsolódik, aki maga írta fel két legszebb művének homlokára« — írta Romain Rolland, utalva arra, hogy Beethoven 1810 augusztusában utasította kiadóját, hogy a Fisz-dúr szonáta ezzel a dedikációval jelenjék meg: »Die Fis-dur Sonate á Madame la comtes- se Therese Brunswick«. A mű novemberben jelent meg, ugyanakkor, amikor a Brunszvik Ferencnek ajánlott »Phantasie« zongorafantázia. Beethoven és a Brunszvik család ismeretségéről így ír Barabás Tibor. »Az özvegy Brunszvik grófnő, egykor a császámő udvar- hölgye, két lányával kopogtat be Beethovenhez, az Ezüst Madárház harmadik emeleti bútorzott, rendetlen szobájába. A két lány ismeri már a szerző variációit. Az idősebbik, Teréz, hatéves korában már Rosette egyik versenyművét játszotta, de mind a négy Brunszvik-gyerek vérbeli zenész volt, akik égtek, versenyeztek egymással a muzsika szeretetében: Teréz, Jozefái, Ferenc és Sarolta. Joze- fin szép volt és vidám, Teréz huszonegy éves, komoly és mélyérzésű, ügyes ruhákkal leplezte kissé ferde vállát. Rövid beszélgetésük után Beethoven arra kérte Terézt hogy üljön a zongorához, hallani akarja... Teréz tehetséges volt és megindító. Ludwig tizenhat napon át minden déli tizenkettőkor pontosan megjelent a grófnő szállásán és öt óráig fáradhatatlanul tanított. Teréz írja: »A nemes mester nagyon meg lehetett velem elégedve, mert tizenhat nap után egyszer sem talált kifogásolni valót. Akkor történt, hogy megkötöttük Beethovennel az őszinte, gyengéd barátságot, mely haláláig tartott.« Beethoven a család bizalmasa, barátja lett Éveket töltött a család martonvásári kastélyában, s a kömyzet nem egy remekművének íhletője lett. Amikor Beethoven meghalt, sárgult papíron három, soha el nem küldött levelet találtak ládájában. Sem címzés, sem dátum nem ad útbaigazítást, kihez is írhatta e szenRadnai István Fejem fölött A párolgó földből kitörő füvek fölött nap szél csend és nyugalom áradt a fejem fölött egy madár kigyúlt a szerelemtől dalai vég nélkül lobogtak a kitörő füvek fölött a fejem fölött és a nyugalom fölött nap szél csend és dal Somogyi Néplap született Brunszvik Teréz Szerelmes ének Szicíliához vedélyes hangú szerelmes leveleket. Talán Brunszvik Te- rézhez? A halhatatlan kedves kilétének titkát nem sikerült eddig — és talán soha nem is sikerül — kétségtelen bizonyossággal felderíteni. A könyvtárra terjedő Beethoven-iro- dalomban megoszlanak a vélemények e titok kutatói között. A. W. Thayer, az egyik legtekintélyesebb Beethoven-ku- tató szerint Brunszvik Teréz volt a halhatatlan kedves. A titok azonban rejtve maradt, csak a vélt halhatatlan kedvesek száma szaparodott. A sokat kutatott kérdés lényegére Romain Rolland tapintott rá legjobban, abban a levélben, amelyet 1927-ben Hajnal Istvánnak, Eszterházy herceg akkori levéltárosának küldött: »Nem az a fontos — írta —, hogy tudjuk azt, hogy Beethoven kit szeretett, hanem az, hogy negyvenedik éve elmúltával az A-dúr szimfónia (VII.) és Goethével való találkozása idején a szenvedélyes elragadtatás ilyen állapotában volt« Brunszvik Teréz nővére,' Jo- zefin gyermekeinek nevelése érdekében utazik Svájcba, a Pestalozzihoz, a modem pedagógia úttörőjéhez. Üt járói így számol be édesanyjának írt levelében: »Amikor elindultunk Pepivel, hogy a drága kicsiknek nevelőintézetet keressünk, nem sejtettem, hogy az én számomra hoz mérhetetlen hasznot ez az utazás, hogy én fogok újjászületni! Munkáséletet akarok élni, mint Édes Anyám. Szántani és vetni szeretnék, mocsarakat lecsapolni, mint Édes Anyám tette azt Mar- tonvásárott. A történelem menetére, az emberiség jövőjére csakis úgy hathatunk, há a jövő nemzedéknek szenteljük figyelmünket. Ha jól neveljük a gyermekeket, ha megelőzzük a bűnt, a mérték- telenséget, ha olyan embereket nevelünk, akiknek kívánságai, igényei egyensúlyban vannak tehetségükkel, munkájukkal, akik kormányozni tudják önmagukat és helyesen használni erőiket. Az igazi jóság erő; aki erőtlen, nem lehet jó, csak áltatja magát. Aki gyenge, az minden szándéka ellenére terhére van másoknak, ahelyett, hogy embertársai hasznára, örömére vagy éppen segítségére lenne. Ha az ember nem elég erős, szenvedélyei uralkodnak rajta, akarata ellenére.« Pestalozzival való találkozása sorsdöntő volt életére; elhatározta, hogy a gyermek- nevelésnek szenteli életét. 1821-ben Budán a Krisztina városban, szülei házában megalapította hazánk első kisdedóvódáját, az Angyalkertet. Kezdeményezése nyomán 1861-ig összesen 116 óvoda létesült Magyarországon. Tizennégyet Brunszvik Teréz saját költségén tartott fenn — személyes vagyonát, ingóságait és 10 ezer forintnyi kelengyepénzét költötte azokra az intézményekre, amelyeknek támogatására kora arisztokratáit is meg akarta nyerni. Az első magyar óvoda megnyitása után néhány évvel felkérték, hogy személyesen vegyen részt az első bécsi kisdedóvó megalapításában. 1836-ban és 37-ben Brunszvik Teréz Németországban, Genf- ben, Párizsban és Londonban tanulmányozta a gyermeknevelés ügyét. A kisdedóvők intézményes fenntartására ő alapított hazánkban először nőegyleteket, hogy társadalmi úton is elősegítse új óvódák felállítását. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy egyik legkövetkezetesebb híve volt a női nem egyenjogúsításának. Egy 1820-ban papírra vetett vázlata elárulja, milyen mélyen foglalkoztatták a nőemancipáció kérdései: »Milyen helyet foglalhatnak el a nők egy államban, ha ehhez kedvük van? Mik lehetnek a nők önállóan (akár mint hajadonok is), és menynyiben tehetnek s alkothatnak ilyenkor többet s általánosabbat? Milyen a nők felfogása, műveltsége országok és társadalmi osztályok szerint?« A felhárodás hangján ír a nők elnyomatásáról; méltatlankodik amiatt, hogy míg a férfiak szabadon követhetik hajlamaikat, s kibontakoztathatják tehetségüket, addig a családanyák négy fal közé vannak zárva, s egész tevékenységük kimerül a család, a háztartás szolgálatában. A nőkérdésről vallott nézetei minden bizonnyal segítették benne kiérlelni azt az elhatározást, hogy 1817- ben tervezetet dolgozzon ki egy pesti és egy budai nőegylet alakításáról, és ezáltal a háziasszonyokat, családanyákat, közhasznú tevékenységre, a népnyomor enyhítését célzó karitatív és pedagógiai intézmények támogatására mozgósítsa, Brunszvik Teréz a nő! nemet »az emberiség fontosabb felének« tartja, és a leányok mint leendő családanyák nevelését az embememesítő munka kulcskérdésének tekinti. A nőnevelés Brunszvik Teréz pedagógiai programjának gerince és kiinduló pontja. Ezt a koncepciót akkor sem adja fel, amikor a kisdedóvó intézetek szervezésén fáradozik. írásban többször hangsúlyozza, hogy tevékenységének végső célja az emberiségnek a családanyák által való megnemesítése, és az intézményes kisdedóvás ennek előkészítő eszköze. Életének utolsó éveiben gyakran gondolt a martonvásári parkban és kastélyban töltött szép napokra. Emlékezete a múlt messzeségéből ilyenkor mindig felidézte a mestert, Beethovent. »Beethoven olyan, mint egy álom, hogy- házunk barátja volt« — írta naplójában. Összeállította: Kádár Márta Izzik a nap a rekkenő nyárban, madár-csapatok költöznek messzire, Afrika mélyére, más kikötőkbe, melyeket sosem ismer meg, aki lemond a menekülésről. A mi népünk álma: el innen! el! Mindenki azt szeretné, ha szárnya nőne, irigyli a madarakat, s szomorún töpreng saját mozdíthatatlan sorsán, a néma fájdalom és a zokogások keserűségén, s a meg nem történteken. Szicília, tüzes szíved fölött bosszúálló késeket rejtegetsz, és tested, lelked, lázas Szicüi ám, vérzik, v sebeid ki-kiújulnak az idővel, sajognak, akár a halál óráján. És te, kié az élet s megajándékozol minket vele, te: értelem szigora, szívbéli nemesség, a világon és az időben, te, aki fanyar csöndbe zárod a szenvedésed,' kinek hatalma lenne a szabadító kezek erdején,' fásultan tétlenkedsz, mintha valami hosszú úttól elgyötörtén.’ És valóban: hosszú utat jártál meg az időben,’ vigasztalan s csupa lemondás történelmi utat. Még eljut hozzád egy-egy hang a tengerről — segítségért kiált, szabadítójául szólogat; a sárga pokol köreiből, a kén átkos birodalmából eseng, felszáll a hőrgés — | azé aki ásott, csak ásott, de a kenyeret és a jövőt a földben hasztalan kereste; a napszámos fogai közt: kés és kenyérdarabka,’ várja, hogy a tél hosszú hónapjaiban találkozik valami munka, s gyökereket gyűjtöget a mezőn, hogy megéljen.' Van, ki virágokat ápolgat a halottainak, van, ki behajózik, mihelyt alkalma nyílik.' I Dél te, dolcedolente Szicíliám, apák és fiák földje, jövendő nemzedékeké, hogy is hagyhatnálak téged el? Itt maradok a paraszttal, aki birkózik a Kiddel, a halásszal, aki viaskodik a viharokkal, a kénbányászokkal, akik a föld bűzös leheletében fulladoznak, az éber értelemmel, nyitott szívekkel,’ ... j a jövendő reményei felé fordulókkal, ^ itt maradok a pásztorral, aki elpusztult,' védetaezve -1 ^ nyáját — gyerekei szűkös falatját.’ Szicíliám, hogy is hagynálak el? Bennem élsz te, szúró, ziháló lélegzetvételemben,' a visszagyűrt kiáltásban, a torokszorító nyomorban, időtlen sziklatömb a népem vállain. j Szicília napsütötten, kéken ragyogsz a nyárban,' ég, föld és tenger, rétek és fák valami évezredes dalt intonálnak. A nap verejtékében ázik lázas homlokod, és a kínok epéje füröszti, ma még alázattal iehajtod, s néped tekintete — mint a megvert Kmyáé. Ó jaj, Szicília, vérbosszú elmetszette torkú bárány, ó jaj, Szicília, ki sebzetten zokogsz, 6 jaj, Szicília, ki élet-halál-harcot vívsz a lángoló délben,’ eljön a szabadulás órája, el! Csak megfutamodni nem szabadi Ha a gyerekek anyjuk körül maradnak, új erőt adhat néki mindenegyes aratás, megállíthatják gyorsan tovatűnő éveit, megorvosolhatják a sebeit, testén a roncsolásokat. És akkor megifjodik — felragyog a jövő új korszaka, az igazságra s méltóságra szomjazó feltámadt nép kora! Papp Árpád fordítása Älekszandr Kurlándszkij gzínvakgáq „hagzna" jfjltem otthon', és néztem Q/S a televíziót. Ám, hirtelen valaki rámcsengetett. Sietve ajtót nyitok és kit látok magam előtt? A barátomat. Látom az arcáról azt is, hogy valami nincs rendben körülötte. — Tudod, kérlek, tudod — kiabálta már a küszöbön —, hogy válók a feleségemtől?! — Nyugodj csak meg, kérlek, nyugodj meg! — mondom neki. — Mostanában a a válás a divat. Te meg úgy látszik, nem akarsz elmaradni a kor divatjától. — Hát igen... De te még azt sem tudod, hogy miért akarunk válni. — Igazis: miért? — O ... A nejem ",Hogy- is mondjam, hogy pontosan megértsd ... Igen, megvan: a feleségem színvak... Nem képes különbséget tenni a színek között. — Kérlek, — mondtam barátomnak, — én nem akarok be~ leavatkozni a magánéletetekbe. De én nem tudom pontosan fölfogni, hogy milyen értelemben is színvak a feleséged? Egyáltalán, hogy érted te azt, hogy színvakság? — Ne játszd az eszedet ! Nem tudod mi a színvakság? — A házaséletben nincsenek tapasztalataim. Mint te is nagyon jól tudod, nőtlen vagyok. — Ennek itt nincs semmi jelentősége. Ez egészen más, nem az, amire te gondolsz ... Színvak, a szemeivel színvak. — A szemeivel? — Igen. Színvak az az ember, aki nem képes megkülönböztetni a különböző színeket. Neki a piros is, a kék is, az ibolyaszínű is pettyes. — Az lehetetlen! — Erre becsületszavamat adom. Ajándékozol neki piros rózsát és ő azt hiszi, hogy nefelejcsszínű. Elviszi az ember üdülni a Fekete-tengerre és neki tökéletesen mindmindegy, mert azt hiszi, hogy. az északi üdülőövezetben, a Fehér-tengernél üdül! — Hát így ez külön haszon. Vidd a Fehér-tengerhez, ott jóval kevesebbe kerül az üdülés. A barátom gondolkodni kezdett: — Te nem érted ezt. . Neked tökéletesen mindegy ... De én nem tudok tovább így élni! Te nem tudod elképzelni, hogy mennyi kínszenvedés együtt élni egy színvakkal. Ajándékozol neki virágot. Hogy milyent, az neki tökéletesen egyre megy ... Ha többszínűt válogatsz össze, akkor is ... És ez így van a parfőmökkel is. Tökéletesen mindegy, hogy »Fehér orgonára«, »Vörös mákra«, vagy »Arany gyöngyvirágra« szórod a pénzt. — De várj csak barátocs- kám! A parfőmöket nem a színük szerint válogatják és osztályozzák, hanem az illatuk szerint! — Ezt meg hogy érted? — A választás végtelenül egyszerű. Lecsavarod a par- főmösiiveg tetejét, beleszagolsz és kész! — És miért kell beleszagolni? — Hogy ki tudd választani a neked legjobban megfelelő illatot. — Miféle illatot? — Köztudott, hogy minden illatnak megvan a sajátos aromaja. így valamennyi kü- - lönbözik a másiktól. — Én ezt eddig sohasem tapasztaltam ... Szerintem valamennyinek teljesen egyforma az illata. — Szerinted teljesen egyforma?! — Igen1 — Akkor hogy különbözteted meg őket egymástól? — A színük alapján. Az egyik sárga, a másik rózsaszínű, a harmadik fehér. — És az illata? — Miféle illata? — Mondtam már, hogy valamennyi parfőmnek sajátos illata van. — Sajátos, sajátos ..De milyen? Mi az hogy illat? Egyáltalán mi az?! Mi az az illat, amellyel te itt engem gyötörsz. Megmondtam neked világosan, hogy minden parfőmnek teljesen egyforma az illata. — Figyelj csak! — mondtam a barátomnak. — Nagyon sajnállak, de meg kell mondjam: valami baja van a szaglószerveidnek..'. A tény az, hogy valóban minden parfőmnek megvan a maga sajátos illata. 1 — Ez a szín igazság? [ — Ez a színtiszta igazság. r — Becsületszavadra? — Becsületszavamra. A barátom elgondolkodott,’ majd így szólt: — Tudod, mit? Az az érzésem, hogy a feleségem ezt már régen tudja rólam. — Látod? És mégis szeret téged. — Igen. Hibát követtem el. Ezután rámnézett, elmosolyodott, és örömében kitört: — Vedd úgy, hogy ez az egész egy nagy ostobaság! A fontos az, hogy szeretjük egymást. A többinek egyáltalán nincs semmi jelentősége! Mindkettőnknek van fogyatékossága... És aztán? Egy kis időre elhallgatott, majd ismét megszólalt: — Hamarosan születésnapja lesz ... Ajándékot fogok neki venni. Értékeset. Egy televíziót. Régen álmodozik már színes televízióról. Az meg, hogy színvak, még előnnyel is jár. Odalépett hozzám és suttogva folytatta: — A megvásárolt televízióról azt fogom neki mondani, hogy színes. A kegyes csaláson úgy sem fog rajtakapni soha. sigér Imre fordítása
