Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-03 / 154. szám
Lengyelországban jártunk Regény a putrik világáról Juvenálía beláthatatlan tája!, nagy erdőségei, tóvidékeinek labirintusa és borostyánköves tengerpartja nem akármilyen élményeket ígérnek az, utazóknak, A magas hegyek valószínűtlen világából észak felé haladva a tengerparti dünékig szebbnél szebb városok, középkori kastélyok és gazdag múzeumok késztetik megállásra a turistákat.« (Részlet a Lengyelország című útikönyvből.) L engyelországban jártunk. Testvérvárosunkban, Olsztyriban somogyi hetet rendeztek, melyre párt- és tanácsi küldöttséget, táncegyüttest, képzőművészeket, szólistáikat és szakácsokat hívtak meg. Noha többen először találkoztunk lengyel barátainkkal, éreztük, hogy nem idegenben járunk. Mindenütt, szívélyes fogadtatásban részesültünk. Ehhez nagymértékben hozzájárult a tavaly Somogybán, megrendezett olsztyni hét sikere is. Hadd kezdjem egy személyes élménnyel, amely Krakkóban, a királyi vár, a Wavel tövében kezdődött, s másnap Olsztyn egyetemi városnegyedében folytatódott Arra már nem emlékszem pontosan, hogy a juvenálía, a fiatalok ünnepének a szignáljára tanítottak-e meg, vagy csupán a hangulat szülte a juvenálía szó dallamát, melyet csak el kellett kezdeni, s nehezen tudtuk abbahagyni sokszori megismétlés után, is. Juvenálía, juvenálía— A Wavel bejáratánál, ahol két zsákruhás, páncélos őr lándzsával tisztelgett a turisták előtt, tanultam meg az ünnep nevét: ez a juvenálía! A várkapu fölött cirkalmas betűkkel — olyan cirkalmasak- kal, mint amilyen különc öl- , tözködéssel hívták föl m^guk- j ra a fiatalok a figyelmet — tették közzé, hogy ma az ifjúság a város ura. Pontosabban Olsztynban fordították le ne- ! kiem a juvenálía tartalmát, I azon az estén, amikor két ' olsztyni fiatal kíséretében ro- | mantikus kalandra indultunk I az egyetemisták városnegyedébe. A juvenálía Krakkóban az igazi — mondták. S irigyeltek bennünket, amikor elmondtuk, hogy ott jártunk tegnap. Kíváncsiságukra lefestettük az ottani színes forgatagot, s j hagytuk, hogy nevessenek raj- j tunk, amikor elmeséltük, hogy két szoknyás fiút csinos lánynak néztünk... A juvenálía a krakkói egyetem alapításával népség, melyre érdemes készülni. Hiszen fontos szerepük van a jelmézeknek. Olsztyn több ezer lakosú egyetemi városnegyedében, ahol magyar diákok is tanulnak, csak az utcákon van csend. Egy-két kései vendég siet végig rajtuk. De az itteni juvenáliát sem a csend jellemzi, hanem a zene, melyet meghitt kettesben hallgatnak a fiatalok a szobákban, mivel nem férhet el mindenki a hatalmas tornateremben, ahol egy beat- együttes játszik, s az szolgáltatja a világítást is a hangszereik -macskaszemeivel«. Az ajtón ide bejutni már csak a krakkói őrök lándzsájának a segítségével lehetne, de van más lehetőség is: a Rómeó és Júliából kölcsönözve az ötletet az erkélyt választottuk. Füstös képek Viskóbelső: a földön deszkák, rongyok, szalma. így élnek, bomló őeközösségi formát idézően, lemaradva a hordaösztön elfojtásában a telepen kívüli, más életmódot választó társaktól, szabályozatlan nemi kapcsolatok gátlástalanságában. Ma Magyar- országon 320 ezer cigány él, húsz százalékuk nem lakik, csak fogyasztja egyik napját a másik után a telepeken. Most könyv jött onnan, a putrik világából. Igaz: az író rég elhagyta már a cigány- párizst; regénye mégis sok tekintetben érvényes képet fest a mai telepekről is. De rögtön szögezzük le, hogy a két háború közötti időszak és a mai telep lakói között nagy a különbség. Mégpedig a lehetőségek. bőségében. Ma a törvényszerű: a telepek — igaz, nem rakétasebességű — felszámolódása. Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye tulajdonképpen az első, igazi híradás arról a világról. Mert bár évente születnek jónak értékelhető riportok, szociográfiák a cigánykérdésről, a leg- igazabbat azok írhatják, akik abból a rétegből jönnek, kilábalva a mostoha viszonyok közül. Ez az első könyv máris félháromnegyed résznyi siker. Úttörő jellegű munka még akkor is, ha Bari Károly két verseskötetét szintén ide számítjuk. Azt a különös — civilizált ember számára márJf. j már félelmetes — világot j i festi meg Lakatos, melynek j, valóságába a felszín szintjén j pillanthat csak be a város- j lakó.. Sok minden egyszerűb- | j bé, világosabbá válik a re- j gény segítségével, így az szol- 1 gálatot tehet az előrelépésben, az asszimiláció megkönnyítésében. Egy fiatal fiú cikcak- j kos útját követhetjük néhány. i I meghatározó jellegű év törté- 1 I nésén át. Egy kitörési kísér- I let irányát. (Igaz: véletlen ’ kapja szárnyára az ellenállást I kifejtő gyereket.) Miközben ezt a — szinte tehetetlen — repülést követjük, bő ismereteket szerezhetünk egy élet- | : módról, annak legjellemzőbb j sajátosságairól. Praktikákról, i babonák hosszú életéről, szo- I kasokról, erkölcsökről, sajátos j foglalkozási ágakról stb. Lakatos Menyhért nem j ! idealizál. Valós képet igyek- í \ j szik formálni, nagy erénye ! I ez. Nem idealizál, de nem is | határolja el magát élet- i módtól. Rögzíti mindazt, i amit maga körül tapasztalt. | Mégsem tény regény ez, sőt! i Olykor a cselekményességet illetően meglódul a fantázia.) S ez már hiba: hihetetlenné válik egy-eey szituáció. Evvel nem akarom> tagadni Be- j nedek Marcellt, aki szerint: j »Ami a regény meseanyagát illeti: egyre nagyobb szerepet j játszik a szerző mesealkotó, kombináló fantáziája.« Igaz j ez. Csakhogy jelen esetben j olykor mintha túltengene a j mesealkotói fantázia.. A való- | Ságnak és a képzeletnek elegye lesz igy a mű. Mint azok a mesék, amelyeket reggelbe nyúlóan alakítanak, szőnek egy-egv téli estén a »putri- város« egymást melegítő lakói. Kalandok sorozatává ágazik a cselekmény fő folyama. De — s ez erény a vétségben —- Lakatos csakugyan kiváló mesélő. Egy percre sem válik unalmassá. Értéke könyvének az is, hogy a telepen kívüli tényezőket, azoknak a telepre gyakorolt hatását is ábrázolja. Különösen jól sikerült ez például abban a részben, ahol — mintegy elégtételként, történelmi jóvátételként — kamaszhősében a nyomozó csendőrök nem ismerik fel a cigányt, mivel az intézőgyakornoki »uniformisba« bújt. Atmoszférájuk van az üldözé- ses részeknek is, bár olykor éppen ezeknél van az olvasónak olyan érzése, mintha itt szabadulna el a cselekmény a valóságtól. A befejező néhány oldal pedig azért olyan torokszorító, mef.» gyanútlanul készülnek a telep lakói az útra, mely — ők akkor még nem tudták, mi most már tudjuk — legtöbbjük számára a halálba vezetett. Az „erény“ rovatba tartozik néhány mellékszereplő kiváló írói rajza, a »hiba« rovatba pedig a könyv túlzott naturalizmusa. A kezdet folytatást ígér. L. L. A gyerekek rajza D Krakkóban pár órás városnézést, a Wavel megtekintését »engedélyeztük« magunknak. Útikönyvünk lapjait összezártuk azzal a szándékkal, hogy lemondunk a kötet szolgálat- kész tájékoztatásáról, s a szerencsére bízzuk magunkat. Akkor még nem tudtuk, hogy Fortuna mellénk szegődött. Fortuna istennő egy krakkói egyetemista lány képében jelent meg a Visztula partján táncoló fiatalok közül, s a már körénk gyűlt csoport egyetértésével táncra kért. A különös »előadást« nem bírtam fölfogni, csak sejthettem, hogy a várost megtöltő hangulat, a sok maskara nem egy elszigetelt csoport »rumlija«. A Visztula- parti tánc is bizarr ötletnek látszott, de ez semmi sem volt ahhoz, amit az öltözék nyújtott. Partnereim a harmincfokos melegben bekecsben díszelgett. Kérdésemre, hogy miért viseli, azt felelte: — Talizmán. e Rómeónak az volt’ a szerencséje, hogy nem a dajkával találkozott az éj sötétjének a leple alatt, . ... ™ ..... , , hanem szerelmével. Ám, hogy egyidős. Tehat a XVI. század | mj kivel táncoltunk, azt csak óta el a szokás, hogy egy na- a zenekar ritka szüneteiben alpon — jelképesein — az egyetemi hallgatók veszik birtolapíthatjuk meg. túl sokat takart A maskara az arcokból, kukba a város kulcsát. így így azután nem is próbáltunk zajlik ma is a juvenálía. Tíz j kíváncsiskodni. éve már országos méretű ün- [ Horányi Barna A címlapon egy kilencéves gyerek rajza, de gyerekek készítették a kötet összes illusztrációját. Sót, éppen a rajzok miatt született a kötet. A mi Petőfink című könyv egyik méltató ja így ír: »A kötet nemcsak arra alkalmas, hogy a nagyszerű kiállítás legértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyérmekrajz- kiallítására érkezett lapok közül válogatott — a szerk.), hanem arra is, hogy a nagy költő versei sajátos, a felnőtt számára eddig talán megkö- j zelíthetetlen szépségükben, j fantáziateremtő erejükben ! bontakozzanak ki.« Így igaz, de ezúttal nem a I mesés szépségű könyvet akar- ' juk méltatni. Eár forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, hogy nemcsak itthon lehetne tankönyvünk, hanem külföldön is remek Petőfi-kalauzul ! szolgálhatna. Minden gyerek- ! rajzról tiszta öröm és hit sugárzik. Meg bátorság, kísérletező kedv, s nyoma sincs a csináltságnak, a spekulációnak. Tudomásunk szerint azonban nyomdát ritkán kapnak a kis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Móra kötete bizonyítják — érdemes közkinccsé tenni a legjobb gyerekmunká- I kát. Milyen jó lenne például, ! ha az annyit kárhoztatott I dísztáviratok (olykor fáradt, I gyenge, vagy esztétikai érté- í két egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyérmekraj- zokkal is találkoznánk. A | posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné | az anyák napi dísztávirat pályázatát. De minden családi I ünneppel kapcsolatban van élménye, és érvényes, monda-, j nivalója a gyereknek. A [ sportról már nem is beszélve. 1 És, ha már itt tartunk, meg- j kérdezhetjük: a képeslapok i rikító rózsái vagy bágyadt J virágai helyett - nem szíveseb- i ben küldenénk barátainknak, ! ismerőseinknek egy-egy vidám, fantáziadűs gyermekrajzot? Csupán két — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említettem a gyermekrajzoknak. Bizonyos, hogy több, volna. A mi Petőfink című kötet nemcsak a költő hatását a gyermekietekre igazolja vissza, azt is bizonyítja, hogy mennyire érzik , világunkat. A művészeteknek vannak nagy és kevésbé jelentős korszakai. A gyermekrajzoknak aligha. Mert ezek a rajzok nem rosszait és nem jók, egyszerűen csak gyermekiek. De soha nem gyermetegek. Gy. B. Fonyódi képeslap Fonyód. Ä Balatonra délről érkezők először itt látják «meg a Badacsonyt, először itt érzik meg a vízszagot. Sokan vannak, akik nem is mennek tovább, kaposváriak, pécsiek elsősorban. Üdülnek, fürdenek, fényképeznek. Rövid ott-tar- tózkodásomrol én is megőriztem egy fotót, valahol a fejemben. íme: Kezdem talán az örömökkel. A Balaton változatlanul gyönyörű. A, sétányok szépen, egyenletesen leszórva a szokásos kaviccsal. Ezek elől bemennek a szandálba, hátul pedig távoznak belőle. Ez is egy öröm, főleg, amikor a kavics kirepül. Fürdeni jó. Stb ... Bizonyára van még sok boldogító dolog, de az már a reklámozók asztala. Az állomáson a kaposvári vonatra várók időnként megszórna jazznaik a napon. A büfénél kértem egy hideg üdítőt, kaptam egy meleget. Már épp azon voltam, hogy megharagszom a nénire, aki adta, amikor jött a sorstársam. Csak semmi lazítás! Korty - nyű vacsora, legkésőbb este kilenckor ágyba bújni, és alvás... Megértettük egymást? — kérdezte szigorúan Stepper Jocótól az edző. — Legyen nyugodt, Mester! Tudom, hogy a holnapi mécsesünk az Aranyláb FC ellen sorsdöntő lesz. Egyenesen hazamegyek, és fél óra múlva már durmolok is — búcsúzott Stepper Jocó, és fölugrott egy 7-es autóbuszra, amely kisvártatva ott állt meg a házuk kapuja előtt. Gyors léptekkel leszállt a kocsiról, egy pillanatig lelassított, zsebébe nyúlt, elővette a lakáskulcsot. Ebben a pillanatban könnyű, illatos kéz simított végig a tarkóján: — Szervusz, Jocó! — duruzsolta egy női hang. Stepper meglepetten fordult hátra. A gyönyörű Laboda Piri állt a háta mögött, gyerekkori játszótársa. A kislány ragyogó nővé serdült... Jocó annak idején iszonyatosan szerelmes volt Piribe. Éveken át ostromolta, de Piri mindig v4 visszautasította azzal, hogy csak jó pajtások lehetnek, semmi több. És most itt áll előtte ez a tündér. A nő szebb volt, mint valaha, és olyan rövid miniszoknyát viselt, amely már cenzúraköteles lett volna. — Mit állsz itt, mint egy sóbálvány? Innál velem egy kávét? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Boldogan. Itt a sarki presszóban egész jó duplát főznek — dadogta Jocó. — Örülök, hogy egy kicsit elbeszélgethetünk a régi időkről. — Neked otthon nincs kávéfőződ? — De van — bólintott Jocó dermedten. — Akkor indulás! Nálad isszuk meg azt a feketét Azzal belékarolt, és máris vonszolta magával a lépcső- házba. Jocó erőtlenül tiltakozni próbált. Lelkíismeretét azzal nyugtatgatta, hogy egy mérkőzés kávé még nem a világ, attól még egy csatár remek gólokat lőhet a pályán . . . Alig léptek be a rendetlen legénylakás ajtaján, Piri Jocó nyakába ugrott, és szehvedelyes csókjaival halmozta el, miközben diadalmasan mosolygott. Tudnunk kell, hogy Piri vérbeli szurkolója volt az Aranyláb FC-nek, amely másnap készült sorsdöntő mérkőzésre Jocó csapata, a Karburátor FC ellen. — Minden áldozatot a mi csapatunk győzelméért! — ezzel a jelszóval ajkán indult Piri, az önfeláldozó szurkoló. Jocó lakására. Az a némes szándék hevítette a szívét, hogy az ellenfél csatárát knock outolja. — Szép vagy, erős vagy, gyerekkorom óta imádlak! Nem bírom tovább nélküled! Gyere a karjaimba — suttogta remegő hangon Piri. Becsületére váljék Jocónak, hogy hevesen tiltakozott a váratlan támadás ellen: — Könyörgöm, ne legyen j ilyen erőszakos!... Beszél- ; jünk inkább irodalomról, ze- } néről vagy a szövetségi kapitány eddigi munkájáról — nyögte rémülten. — Enyém vagy! Nem tűrök \ ellentmondást — suttogta tik- \ kadtan Piri, és villámgyors mozdulattal eloltotta a villanyt. Jocó megadta magát a sorsának ... A másnapi mérkőzésen Jocó csapata, a Karburátor FC fölényesen 7:0-ra verte az Aranyláb FC csapatát. Stepper Jocó, a Karburátor csodacsatára, aki egymaga volt képes megnyerni egy mécsesét, egyszerűen ellenállhatatlan volt. A viszonzott szerelem, a megtalált boldogság szárnyakat adott a kitűnő centernek. Öt parádés, bravúros gólt lőtt az ellenfél hálójába ... A Karburátor FC [ szurkolói tomboló ünneplésben részesítették. — Még mindig rossz a hűtő? — kérdezte. Úgy látszik. 5 már gyakorlott szomjazó volt. Azután beletörődve a változ- fathatatlanba, kortyolgatta a kólát, »frissen sülten«. Nyomon követtem két német turistát. A postán egy csomagban szerették volna föladni fölöslegessé vált holmijukat. Persze ott nem tudtak idegen- nyelven. A bankban szintén nem. Végül nem vártam meg mi lesz velük, de amikor a vonatablakból visszanéztem, még mindig ott szerencsétlenked- tek ormótlan nagy csomagjukkal. Az állomáson az információ feliratú bódéban készséggel és szívesen fogad mindenkit a nyugdíjas bácsi. Még engem is, aki csak föltartottam. — Tudja, ha már megkérdez, elmondom: azt kellene a sajtóban hajszolni, hogy nagyon szép, amikor idejönnek a külföldiek és megismernek minket. De! De tenni kéne azért — amit sokszor hallunk —, hogy jövőre is visszajöjjenek. Sokkal többet kéne tenni, mint eddig. Például csak annyit, hogy minden állomáson — így Fonyódon is — tábla kéne a község térképével, utcanevekkel. Ahol van, ott elavult vagy elkopott, itt nincs. Annyi új utca van, az emberek kérdezik tőlem is. Kénytelen vagyok biciklivel bejárná a környéket, és azután már el is mondhatom mindenkinek, hogy melyik utcát merre találja. Azután itt van a közelben Csisztapuszta. Rengeteg ember megy oda. Mikor visszajönnek, azt mesélik: a víz valami csodás. De a környék... Nem megyünk vissza. Majd ha rendezik. És képzelje el, ezt meghallgatom néhány nyelven, azután csak pirulok és nem tudok semmit mondani. Hát ilyen tett ez a fonyódi képeslap. Kicsit »nyomdahibás«. Legközelebb szeretnék egy »tűéles« fotót küldeni. Galambos Szilveszter L. P.
