Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
Minden tanköteles végezze el Az Oktatási Minisztérium a lemorzsolódásokról, a tanévvesztésről A tankötelezettségi j nm—75-ben országos eiemtörvény érteleiében hazánkban a 16. életév betöltéséig mindenki köteles valamilyen iskolaformában tanulni. Ez természetesen mindenekelőtt azt célozza, hogy az altalános iskolát lehetőleg valamennyi tanköteles elvégezze nyolc — esetleg kilenc vagy tiz — esztendő alatt. A tankötelezettségi . törvény végrehajtásának legutóbbi tapasztalatait összegezték az zést végeztek. Egyebek között megállapították: tulajdonképpen már a tankötelesek »beiskolázása« körül/ sincs minden rendben. Az 1974— 75-ös tanévben például a 6— 13 éves gyermekek közül 19 055-en — 1,8 százalék — hiányoztak az általános iskolából, azaz: be sem iratkoztak. (Arányuk a 6 éves korúaknái a legnagyobb.) Tulajdonképpen nyolcéves Oktatási Minisztérium általa- [ korra tekinthetjük teljesnek nos iskolai főosztályán. A ! a beiskolázást. Ekkorra legké- részletekről tájékoztatták az j sőbb MTI munkatársát. A társadalom szempontjá- i lönbözo okoKbol nem végzettek százalékos aránya azonban lassan csökken. Az 1966—67-es tanév első osztályosai közül az 1973— 74-as tanév végéig 18,7 százalék — 29 107 kisdiák — maradt ki. A becslések szerint közülük mintegy 15 ezren végzik majd el az általános iskola nyolcadik évfolyamát 16 éves korukig. A többiek — sajnos-— végleg lemorzsolódnak. A jövőben mindenekelőtt azt kell elérni, hogy valamennyi tankötelest beiskolázzák. Ismeretes, hogy a tanköteles korba lépő gyermekek kötelező orvosi vizsgálatát miniszteri utasítás írja elő. In Űj műtő a megyei kórházban Idegsebészet Kaposváron Tiszteletet parancsoló kör- j nyezet. Gépeik, műszerek, elektromos bei-ende-zések az j idegsebészeti műtőben, a megyei kórház ideg- és elmeosz- lályának új részlegében. Dr. I Kopa János osztályvezető fő- j o-rvos a kalauzunk, ö egyébként az osztály idegsebész szakorvosa is. — Ne tartsa udvariassági formulának, de nagyon meg kell köszönnünk ezt a műtőt a kórház és a megye vezetőinek. Űj toldalékszárny épült i műszerraktár, az osztályhoz, és a berendezé- 1 sek is a modern sebészet pél- | mindenki iskolás lesz. A 8. életévet követően a kü- bekö vetkező bői nem közömbös, hogy az I további évveszteség tanul- iskolát mennyi idő alatt vég- j elegteienseg, sok mury\\r ex! Vaífvift Vinöv a tíinkn- I 1ű6a1hS< follTlöntßS €S 6Zt KO- , teles korba érkezve mindenki j v'etően az elmaradó osztályozó I kisgyerek egyes tanév tarta- 1 idegsebeszeti operációkat a ciá'lis műtéti mikroszkópokról, és bemutatta a távvezérléssel mozgatható műtőasztalt is. A modern berendezéshez méltó a környezet is, az előkészítő, a pihenőszoba, a sterilizáló és a A pontosságnak, a műszedás darabjai. Eddig is végez- ; precizitádokolt esetben a tanköteles I tünk főleg baleseteknél beiratkozik-e az első osztályba, és közülük hányán jutnak el a legfelső osztály elvégzéséig nyolc tanév időtartama alatt. Ez a hatékonyság egyik lényeges mutatója. Bármilyen nagyok is az általános iskola eredményei, ma mégis éjlesen mutatkoznak még a meglévő vizsga — már azzal jár, hogy a gyermek a tanköteles koron belül nem tudja elvégezni az általános iskola nyolc évfolyamát. A nyolc évfolyam tanév- vesztés nélküli befejezése nagy eltéréseket mutat az ország különböző részein. Kedhiányosságok. A 20 százalék- j vező a budapesti helyzet. Ál- nyi tanuló számára — aki j tálában jobb a nyolcadik nem végzi el tanévvesztés j osztályt tanévvesztés nélkül nélkül a nyolc osztályt, illetmara fölmenthető/ ha az iskolába járás az egészségét veszélyezteti. A fölmentés nem a tankötelezettség teljesítése alól mentesít, hanem csupán az iskolába való mindennapi bejárástól. Nem menti föl a tankötelest a tanulástól, ami — a fölmentés ellenére — továbbra is kötelessége a 6— 16 éves korú tanulóknak. Fontos, hogy a 14. életév I baleseti osztályon, többnyire azonban szállítani kellett a betegeket. És a szállítás nemcsak költséges, hanem a betegnek sem használ. — Néhány egészen speciális sának itt különösen nagy jelentősége van, hiszen a legrövidebb operáció is eltart egy óráig, s nem ritkák a nagy v*,. A sterilizáló. ve nem szerzi meg az általános iskolai végzettséget — tulajdonképpen már a kulturális fölemelkedés első lépcsőfoka kudarccal végződik. végzők aránya a városokban, j betöltése után szociális okok- Ugyanakkor egyes megyék- ! ra hivatkozva csak nagyon ben az országos" átlagnál is j körültekintően elvégzett vizs- nyomasztóbbak a gondok. összességében a alatt az általános nyolc év iskolát el A „Ludas Maíyi” vándorút ja Az irodalmi termék a múlt i ta, hogy ki az írója, s század közepéig szabad préda ; 1815-ben név nélkül kinyo volt, a szerzői jogot nem ismerték. Bárki bármit eredeti vagy megváltoztatott szöveggel újranyomtathatott, átdolgozva a saját neve alatt kiadhatott. Hogy ez mennyire így volt, hazai viszonylatban legjobban talán a Ludas Matyi vándordíja bizonyítja. Fazekas Mihály i 804-ben fejezte be híres költeményét, a hexameterben írt »eredeti regét«. Kéziratát elküldte Kazinczy Ferencnek, de midőn kedvezőtlen bírálattal kapta tőle vissza, nem adta ki nyomtatásban. Szerencsére barátainak megmutatta, s ezek nem osztották a széphalmi mester szigorú és igazságtalan ítéletét. Közülük többnek annyira megtetszett,, hogy leírta és másoknak is odaadta a Ludas Matyi szövegét. Egyre több másolat járt az országban kézről kézre, s egy ilyen — meglehetősen elrontott szöveggel — a Bécs- ben tanuló Kerekes Ferenchez is eljutott. Kerekes nem tudmatta, anélkül, hogy Fazekas I gálódás és mérlegelés után mentsék föl a tanköteleseket. Másrészt azonban ha tényleges, rendkívüli indokok alap- I ján föl kell menteni a 14. : életévét betöltött tankötelest, I akkor a munkáltatónak, az | üzemnek, a szövetkezetnek is j gondoskodnia kell arról, hogy tanköteles korú dolgozójuk ezer. befejezze általános iskolai ta- ! nulmányait. beleegyezését megkapta volna. A bécsi kiadással kezdődött el a parasztnyúzó földesúr megbüntetése vidám históriájának diadalát ja. Megismerték az egész országban, s negyven további kiadásban nyomtatták ki. Megtetszett Balog István színigazgátónak is, aki 1815-től 1839-ig önálló társulattal járta az országot. Társulata szegényes repertoárját több átdolgozott darabbal bővitette, így darabot írt Csokonai Doroty- tyájából is. A siker lehetőségét látta a Ludas Matyiban, 1838-ban tehát átformálta színművé, teletűzdelte énekes betétekkel, a szereplők számát tündérekkel és manókkal szaporította- Fazekas pompás humora kimaradt az átdolgozásból, de a vidék közönsége így : munkahelyek, a tanácsok és is megtapsolta; sőt később a a különböző tömegszervezetek Nemzeti Színházban is elő- I odahassanak, hogy a föl| mentettek osztályozó vizsgá- I jára sor kerüljön, és ez Ighe- M. V. ! tőleg eredményes legyen. A fölmentett 14—16 éves tanköteles fiatalok folyamatos tanulásához az egyik megoldás a dolgozók általános iskolája. Legutóbb 3155 tizen- négy-tizenöt esztendős fiatal tanult a dolgozók általános iskoláiban. Ezzel a lehetőséggel még abban a tanévben is élniük kell, amelyben a 16. életévüket betöltik — ha addigra nem fejezik be az általános iskolai tanulmányokat. Nagyobb gond az, hogy a 14. életévet betöltött, fölmentett tanulók, akik nem járnak a dolgozók általános iskolájába — mert nagyon sok településen ilyen nincs js — nem tesznek eleget vizsgakötele- j hető műtétet — mondta a" fő- zettségüknek. Ezért szükséges, I orvos. A műtőben. műtét kivételével itt végezzük l koncentrációt igénylő, hárommajd a koponya- és gerincoperációkat, és1 természetesen valamennyi általunk elvégeznégy órás műtétek sem. Eddig mindössze egy megyei kórháznak van ilyen részlege, mert általában az egyetem; klinikákon működik idegsebészet. Az új műtőt tegnap adták át a kaposvári megyei kórházban. T. T. hogy az iskola, a szülők, a adták. A berendezések a kívülállónak természetesen, nem sokat mondanak. A szakember azonban büszkén beszélt a Boyle- típusú, angol gyártmányú agysebészeti berendezésről, a speNő a főnököm" n p veik óta nem látott, régi Pj falusi ismerős házaspárhoz kopogtam be a minap. Szerény nyugdíjból élnek, a bácsi — az idén tölti be a hetvenedik évét — a vasúttól ment nyugdíjba, felesége meg a tsz-fől. Már a konyhában is feltűnt valami változás. Igen, a gáztűzhely, meg mögötte a fehéren csillogó csempeborítás, amely illő magasságban a helyiség jó részét befedi. Jól emlékszem, valamikor vékony, festett fémlemez védte a falat az asztaltűzhely mögött. A néni várja is a hatást: — 'No, mfit saől hozzá? Egy hónapja csináltattuk. Azután bevisz a szobába, ahol a hajdani széles, szúette, szalma zsákos ágyak helyett dohányszínű heverek, két fotel teszik maivá, kényelmessé az idős házaspár otthonát. — És mát szóltak a gyerekek? — Tudja, mit mondott a fiam, amikor először említettem neki a tervemet? Hogy minek maguknak ilyen, úri dolog! Hát, nagyon elkeseredtem, mondhatom. Akkor meg vigasztalt, hogy csak viccelt. Dohányszínű heverők évünk — bizakodik a néni —, szeretnénk azt egy kicsit kényelmesebben eltölteni. Mennyire igazuk van! Igényük természetes, aikárcsak a legtöbb idős emberé: nem Igen,' így igazolják a jövedelmük és az életmódjuk közötti különbséget, elsősorban a falusi öregek, bár magyaráz- gatásukban azért eltitkolhatat- lanul ott bujkál a vágy a változatosabb, könnyebb, ezért talán életet hosszabbító hét másként akarnak élni, csak a j köznapok iránt. — De hát kell szerény 'lehetőségeikhez képest j a gyerekeknek — teszik hozzá valamivel könnyebben, keve- j rendszerint, vagy ha nem is, sebb gonddal, kisebb teherrel, új, őket jobban kiszolgáló tárgyak között. Hoigy mindennap érezzék: nekik is , jut abból, amiért hosszú évtizedeken át keményen megdolgoztak, és szorgoskodnak ma is. Nem könnyelmű, pazarló élet, drága szórakozás — de egy-egy korszerűbb berendezési tárgy, hosszabb utazás, néhány nap valamelyik meleg vizű fürdőhelyen, vagy nem éppen a legolcsóbb, kiárusításon vett télikabát. Persze, sokan élnek a léhe- tőséfegel. azzal, hogy gyermekeik szárnyra bocsátása után jól tudják a szomszédok, az ismerősök: a hízott bika, a sertés ára, a baromfi haszna, sőt olykor a nyugdíjkiegészítő állás jövedelme is apránként vagy nagyobb összegekben a gyerekekhez vándorol. Az ő családjukat segíti mielőbb kocsihoz, nyaralóhoz, külföldi utakhoz. Mialatt nekik megteszi gyermekeik letett holmija, az öreg, recsegő bútor, és a fává ' térnek vissza; baromfival, tojással, zöldséggel, gyümölcscsel, befőttel teld a csomagtartó. A múltkor egy társaságban azt mondta az asszonyka: szülei tatarozni akarják öreg házukat, de évek óta • csak mondogatják. Hiába, az öregek nehezen vágnak bele új dolgokba. — Nem tudom, gondolt-e e mondat megfogalmazásakor árra: egyáltalán hagynak-e otthon annyi értéket, hogy az említett munkákra is fussa? Meg persze másra is. Tévére például, amelyet az öregek még mindig a szomszédban néznek. E: j magukra — egymásra — is j Elmondja: most jutottak el j gondolhatnak. De: hányán j idáig, hogy magukra is gon- > mondogatják mentegetőzve, ; bár nem éppen a meggyőződés j z a példa és sok más hasonló jutott eszembe, amikor a csempeborí- luhoz, házhoz kötöttség egy- | tással és a dohányszínű heve- hangúsága. Ismerek egy középkorú értelmiségi házaspárt. Az asz- szony szülei nem messze laknak a megyeszékhelytől, mindketten közel járnak a hetvensegítették. A tanulásban meg a fészekrakásban. A lány is, a fiú is egyenesben van, boldoguljanak a maguk lábán. — Még van talán néhány hez. A városi család — a nyádolhatnak. Eddig a gyerekeket j ószinteségével. _ Jóf Vanmár ri időszak kivételével, amikor oocTi■fcvffÁlr A tannláohan __i _ i_ ••_____' „ i----- .. u „ V».A+xTA<-rA+ — Uoln+omí tkíIIó n ekünk öregségünkre, ahogy eddig volt. Csak egészség legyen! Mi kell más a magunkfajta idős embereknek? A fiataloknak áll a világ, ők használják ki az életet! a hétvégét a balatoni villájukban töltik — minden vasárnap reggel fölkerekedik, és kikocsizik ebédelni a szülőkhöz. Mindig bőven megpakolrőkkel méltán büszkélkedő né nit hallgattam, örültem határozottságának, okos gazdálkodásának, célszerű vásárlásának. Hasonlóan érzek vala- I hányszor, amikor jó ruhát látok idős embereken, utazgató j nyugdíj asokkal találkozom, gyermekeiket útjára bocsátott családokról hallok, akik házukban fürdőszobát alakítanak ki, vízvezetéket szereltetnek be. Paál László Szívesen hallgatom hétfőnként Petress István félórás műsorát, a Mi férfiak címűt. Hogy nő létemre miért érdekel? Talán azért, amiért a férfiak a Nők Lapját forgatják. Kíváncsi vagyok, miről beszélnek a másik nem tagjai, ha egymás közt vannak. Ebben a hitemben még az sem zavar, hogy az egymás közti »-bizalmas« beszélgetést egy egész ország hallgatja. Szívesen hallgatom az adást, mert: 1. ami ott elhangzik, nemcsak amolyan férfidolog; 2. mert gyakran bukkan föl benne az önkritika, az irónia is — akármilyen »rázós« témáról van szó. Most legutóbb a riportalanyok szinte egytől egyig sértettek voltak. Néni is csoda: valamennyiüknek nö a főnöke. Hogy miért istencsapása ez? Idézem a véleményeket a »főnökasszonyokról«. -»A nők az' életben kevésbé talpraesettek, mint a férfiak. Ez a munkájukon, vezetői stílusukon is meglátszik ...« A családban történt dolgokat, zűröket magukkal hozzák a munkahelyre, azok hatása alatt cselekszenek ...« »Körülveszi magát a kiválasztottak egy csoportjánál, és általuk befolyásolva, bírálja el vagy fölül a többi dolgozót.« »Nem tudnak objektívak lenni.« Es így tovább, és így tovább. Milyen legyen a jó női vezető? Ezt két pontban határozta meg egyikük. 1. Találja meg a kontaktust a férfi beosztottakkal. 2. Szakmai hiányosságait emberi jó tulajdonságaival pótolja. így majd sikerül megnyernie férfi kollégáit. Idézhetném még a véleményeket — voltak egészen le- kicsinylőek — tovább is. De minek? Tán még az a vád érne, hogy rosszindulatúan, a túlkapásokat kihegyezve tűztem toliamra a < férfiak véleményét a női vezetőről. Pedig távol áll tőlem. Es tulajdonképpen örültem is ezeknek a megjegyzéseknek, mert mindannyian a rossz vezető tulajdonságait sorolták föl. És van ilyen mind a két nemből. Csakhogy: ha ezeket a hibákat egy férfi követi el, akkor ö egyszerűen főnök, akinek szeszélyei, aznapi hangulata iránt érdemes a titkárnőnél érdeklődni, mielőtt bemegy hozzá az ember... Ám ha egy nő esi-* nálja ezt, már fölkapjuk a fejünket: no, persze, tegnap odaégette a pörköltet és most dilizik... Ilyenek a nők! Valaki azt is mondta a beszélgetők közül: a vezetést — mint minden mást — tanulni kell. A nők ebből évszázadokon keresztül — a szokások és előítéletek miatt — kimaradtak. Most tanulják ... És hozzáfűzte: a férfiak a határozatokra hivatkozva, nagy plenum előtt és általában sokat papolnak az egyenjogúságról. Saját munkahelyükön, meg otthon azonban nem sokat tesznek érte. .. i Ö mondta, nem én. S. M. Somogyi Néplap 01
