Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

rr Orsprogramot a nyárra is Az úttörőmtmka folyama­tossága a szövetség egyik nagy gondja. A gyerekek »kö­zös dolgai« az iskolához kö­tődnek. A pajtások szünidő­ben a nyári táborokban van­nak csak együtt, akkor is rö­vid ideig. Az iskolaév vége és a következő kezdete között beköszönt az »uborkaszezon«. Táborba nem mindenki juthat el, nagyon sok úttörő nélkülözi a közösséget, épp a közös já­tékra, szórakozásra és komoly munkára legalkalmasabb idő­szakban. Szó szerint nélkülözi, mert hiányolja is. Az iskolai úttö­rőparlamenteken hallottam először erről a gondról. A sze­gedi országos tanácskozáson szintén az egyik fontos téma volt e »holtidő« megszünteté­se. Elsősorban a vidéki, falu­si pajtásók keresték a megol­dást a nyári elfoglaltságra. A városban kevésbé hiányzik a társaság, egy-egy ház gyerekei amúgy is nap nap után »össze­verődnek«. A városi kisdiákok inkább azon morfondíroznak, hogyan lehetne ezt az együtt- létet jobban eltölteni. A megoldás egyszerűnek látszik, a gyerekek mindig azt javasolták: hozzunk létre nyá­ri őrsöket. Az iskolában általá­ban az osztály társak alakítanak őrsöt. Ezt nyárra nehezen le­het átmenteni, különböző ob­jektív okok — távol laknak egymástól, más a szülők idő­beosztása és még sorolhatnám — miatt. A pajtások elmond­ták, hogy legjobb lenne az egy tömbben, vagy egy utcában lakó, általában mindig együtt játizó gyerekeket őrsökbe szer­vezni. Ennek két haszna is lenne: okos, tartalmas progra­mokkal töltenék ki a szabad idejüket, s visszatérve az is­kolába több változatosságot tudnának vinni az ottani kis csoportokba, épp a nyári má­sik közösségben tapasztaltak alapján. Az ilyen őrsök létrehozásá­nak két feltételéről szólnék még. Mindkettőnél abból indu­lok ki: először, de azt hiszem i még másodszor is a felnőttek segítségére lesz szükség. A gyerekek rengeteg jó ötlettel j vannak tele. Bizonyos, hogy I az őrsök tevékenysége teljes | önkormányzattal is megállná j a helyét. Van néhány szerve- | zési feladat, s ezt azonban ön- í erőből már nem tudnák meg- | oldani. Ez a ki hová tartozzék j gondjai. Még tíz gyereket sem j könnyű összeszedni, tudni . kell hol laknak, azt sem árt előre megkérdezni, mikor szabadok és így tovább. Egy kis adminisztráció az egész. Sajnos, sok dolog ezen szokott megbukni. A másik gond: épp a gye­rekek mondták, hogy elégedet­lenek a spontán összegyűlt csoportok tevékenységével. Tehát eddig még nem tudták megtervezni maguknak a na­pot. Az épp ilyenkor szintén tők. KISZ-esek segítségével ez szünidős középiskolás ifiveze- szintén megoldható. 11a túl nagy teher lenne, hát legalább két évig vállalja »néhány em­ber«. Csak meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy milyen lehetőségeik vannak. Azután ők maguktól ki fogják találni: m't csináljanak. Ehhez egy kis szervezés szükséges, azt hiszem azonban, hogy megér­né. Li. P. Fiatalok a vasútnál Az érdekek találkoztak A vonat lassan döcög ki az j állomásról. Az ablakából fia-1 falókat látni, amint lapáttal, I csákánnyal fölszerelkezve dől- j goznak a sínek között. Évente J visszatérő kép ez Kaposváron. Minden nyái'on jelentkeznek I diákok nyári munkára a MÁV- nál. Csabai László pályafenn- j tartási főnöktől hallottuk: azt idén hatvanan jöttek, közülük | harminc a kaposvári állomás­ra. Az érdekek találkoznak. A vasútnál nyáron több a mun- ! ka, sokan utaznak, sok a fel­adat. Gyakran hallani, hogy munkaerővgondokkal küzd a ' MÁV. Ahhoz, hogy a nyáron ; zavar nélkül dolgozhassanak, kisegítő munkaerőt vesznek i föl. Érthetően azt szeretnék, j ha minél több középiskolás j dolgozna náluk a nyáron. A tény: nagyobb számban van- j nak az általános iskolát vég- j zetteH Mindenesetre így is so- ' kát jelent a munkájuk. A segítésen kívül még egy célja van a diákok nyári fog- 1 lalkoztatásának; a pálya meg­szerettetése, érzelmi kötődés kialakítása. Az itt dolgozó gyerekek közül sokan választ­ják véglegesen a vasutat. Azoknak, akik vállalkoztak erre a munkára, nyolcórás a munkaidejük, s megkeresik az ezerötszáz-ezerhatszáz forin­tot. Sok függ attól, hogy ki hány éves, az órabér ugyanis hét és kilenc forint között vál­tozik. A diákok általában két hó­napra jelentkeztek, aki tovább marad, az is elmegy augusz­tus 15-e után. Kell néhány nap a pihenésre. Ebben a MÁV is segít. Azoknak, akik a nyaru­kat itt töltötték munkával, szabadjegyet adnak, s a mun­kaidő után járó háromnapos szabadság alatt oda utazhat­nak, ahová akarnak. Mennyire keresett munka­hely ez? Kaposváron betelt a létszám, vidéken azonban lé­nyegesen kevesebb fiatalt vet­tek föl az idén, mint ameny- nyiré szükség lett volna. Gyíkok, amelyek „célba lőnek" Hazai gyíkfajainkat, leg-1 alábbis a közönségesebb fajo- ! kát, bizonyára minden pajtás j jól ismeri. Talán azt is láttá­tok már, amint egy gyórs moz­dulattal zsákmányt kerítenek maguknak. Apró fogaikkal ra­gadják meg a kiszemelt ro­vart és többé már nem eresz­tik el. Van azonban a gyíkoknak j egv olyan különös családja — a kaméleonok —, amelynél a zsákmányszerzésnek egészen különleges módja alakult ki. j Nyelvűit rendkívül hosszúra j nőtt, a vége bunkó alakú és j mirigyek váladékától ragadós. Ez a kaméleon »fegyvere«, j Nyelve nyugalmi állapotban j összehúzódva a garatban pi­hen, de ha egy légy, vagy más rovar tűnik fel a közelben, mondjuk úgy »lőtávolban«, a kaméleon arra fordítja a fe­jét, és a szó legszorosabb ér­telmében kilövi a nyelvét ál­dozatára. Kitűnően tud céloz­ni, csak ritkán hibázza el a zsákmányát. A légy a bunkós nyelvvégen ragad és a követ­kező pillanatban már be is vándorol az állat nyitott szá­jába. Biztosan hallottátok már azt a kifejezést: lusta, mi,nt a laj- hár. A nagyon lasú embereket szokták ehhez a valóban nem fürge emlősállathoz hasonlíta­ni. De ami a kaméleonokat il­leti, talán még a lajháron is túltesznek. Olyan komótosan emelgetik a lábaikat, ha vé­gigsétálnak egy-egy ágon, mintha a világon semmi nem érdekelné őket. Pedig nagyon figyelnek. És pedig nagyon ér- dekeá módon. Szemüket egy­Erdckes világcsúcsok A távolugró hosszas ossz- j pontosítás után nekifut, dob- j hant, és tökéletesen kivitele- j zett ugrás után a homokba | huppan. — Fantasztikus világrekord — lelkendezik a rádióriporter. — Nyolc méter, kilencven cen­timéter! A nagy világversenyeken szinte hihetetlennek tűnő sporteredmények születnek. Magasugrásban például 2 mé­ter 30 centiméter a világcsúcs, és egyes súlyemelők 200 kilo­grammnál is nagyobb súlyig emelnek egyszerre a fejük fö­lé: De vajon valóban világcsú­csok, és a világegyetem min­den pontján érvényes csúcsok ezek a sporteredmények? Nézzük például a Holdat. Ha az űrhajó a Holdra száll, az űrhajósokra a Hold vonzó­ereje hat. S mivel a Hold tö­mege lényegesen kisebb a Földénél, ezért a Hold vonzó­ereje a földinek csak kb. egy- hatoda. A, 60 kilogramm töme­gű űrhajós súlya a Holdon te­hát csak kb. 10 kilopond lesz. Súlycsökkenés meglepő élmé­nyekkel szolgál a holdkirán­dulás során. Az űrhajós 2,5—4 méteres »lépésekkel« szökdé­csel, s ha megfelelően elru­gaszkodik, 6—8 méter magas­ra is képes elugrani a Hold felszínétől. Könnyed ugrálgatá- sa alaposan meghaladja a föl­di magasugró világcsúcsot. (A földi világrekordéi- eredménye holderedménnyé átszámítva 13,8 m.) Az űrhajós a földön so­hasem volt jó távolugró, 4,5 méternél többet még nem ug­rott, most könnyen szökken 27 méter távolságra. (A földi tá­volugró világcsúcs holdered­ménnyé átszámítva ,53 méter 40 centiméter. A Földön a 200 kilogramm tömeget kilökő | súlyemelő a Holdon 1200 kilo- I grammot tudna felemelni.) . j A magyarázat egyszerű. Ki- j sebb a tömegvonzás, a sport­teljesítmény során kisebb erőt kell legyőzni. A súlyviszonyok minden égitesten eltérőek. Például 1 kg tömeg súlya a Marson 0,4, a Vénuszon 0,89 kp, vagy­is 60 kp súlyú úthajósunk a Marson 24, a Vénuszon 53,4 kp súlyú volna. B. M. mástól függetlenül tudják mozgatni, tehát egyszerre néz­hetnek előre es hátra, de azt is meg tudják tenni, hogy mi­közben egyik szemükkel a le­vélen sétáló légy mozdulatait követik, a másikkal ugyanak-1 kor már a megközelítés útját fürkészik. Néha úgy »lőnek« rá, hogy első lábaikkal elen­gedik az ágat. Ilyenkor fel- kunkorodó farkukkal — amit j a kaméleon ötödik kezének is szoktak emlegetni — ügyesen kapaszkodnak az ágakon. A kaméleont a köznapi szó- j használatban többnyire, mint a színváltozás művészi meg­testesítőjét szokták emlegetni, nem is teljesen alaptalanul. A színek változása azonban mindig valami külső behatás­ra történik, tehát ha az állatot hirtelen fény éri, ha környeze- j tének hőmérséklete jelentősen í megváltozik, de többnyire színt j változtatnak akkor is, ha kéz­be fogjuk őket. Normális ese-■ tekben a kaméleon-félék szí- j nei között a zöld, a barna és | a sárga játsszák a főszerepet, ezekkel olvadnak bele légin- j kább a fák és bokrok alkotta j környezetükbe. A kaméleonok elsősorban Afrika trópusi tájain élnek. Madagaszkár szigetén honos | legnagyobb fajuk fél méterre j is megnőhet. Ugyanonnét is- j merjük a család alig pár cen-1 tünete rés törpéjét is. A közön­séges kaméleon azonban az Afrikával szomszédos Spanyol félsziget déli felén is előfor­dul. S. E. Nyári munka a szoborparkban Fonyódi és balafonboglári általános iskolások dolgoznak a balalonboglári költségvetési üzem felügyeletével. Képünkön a szoborparkban csinálnak rendet, gyűjtik a lekaszált füvet. A község parkjait is rendben tartják. Csemetéző csemeték A SURJÁN völgyéből ki­emelkedő zselici dombok lej­tőin néhány napja tarka gye­reksereg dolgozik. Most éppen a tavasszal ültetett fenyőfa­csemetéket sarabolják, nehogy a gaz megfojtsa az alig húsz centis fácskákat. A munka csöppet sem könnyű. Más he­lyen felnőttek végzik, itt azonban a szentbalázsi tsz — munkaerő gondjain enyhíten­dő — szünidőző diákokat hí­vott segítségül. A gyerekek nyolc órás műszakokban dol­goznak, napi bérük ötven fo­rint. Negyedik éve vesz részt a esem előzésben Vajda Laci. — Természetesen mi is szí­vesebben lubickolnánk a stran­don, de hát azért előbb meg kell dolgozni. Eddig tavaly kerestem a legtöbbet, I860 fo­rintot. — Nem csoda — szól tréfá­san egy idősebb fiú —, hi­szen édesanyád a tsz bérelszá­molója, —Laci egy pillanatig bizonytalankodik, kivédje-e ezt a rágalmat — azután ő is nevet a többiekkel. — Tavaly csak azért kaptam olyan so­kat, mert édesapámnak is se­gítettem a magtárban. — Még néhány szünidő, és minden mezőgazdasági mun­kába belekóstolsz... — Elsős vagyok a mező­gazdasági szakközépiskolában — mondja büszkén. — Agro- nómus szeretnék lenni, így ez a szünidei munka nekem nem C6ak a pénz miatt fontos . .. Az eláő naptól fogva itt dol­gozik a 11 éves Varga Jancsi. Társai »kis Pipás«-nak szólít­ják. — Nagyapámnak volt ez a vezetékneve. Valahogy rám ragadt. Társai szerint volt ebben némi szerepe néhány szál, ti­tokban elszívott cigarettának is... — A fizetésed már több mint ezer forint. Mit csinálsz a pénzzel? — Könyveket veszek, meg szandált. — Milyen könyveket? — Amelyek majd az iskolá­ban kellenek. Nagy segítség lesz az édesanyámnak, aki egyedül jievel hármunkat. Ügyse kap mástól segítsé­get ... Apám ivott. Én csak a jaffát szeretem. A legfiatalabb csemetéző csemete a tízéves Sárdosi Já­nos. Hetedik napja dolgozik. — Ahol sok a gyom, ott nagyon nehezen haladunk. | Ráadásul a darazsak is csíp­nek ... — A töbiek rögtön rá- I vágják a munkát irányító Ja- ■ ni bácsi mondását: akinek jár a keze, azt nem csípi a da­rázs! i — Csak a dereka fájdul i meg — vág vissza Jancsi. — Heggel fél nyolckor kezd­tük a munkát, azután tízórai és ebédszünettel dolgozunk öt­ig. — Mi jó van a szatyrok­ban? — Sülthús meg sonka — válaszolja a legidősebb fiú á 16 éves Kalupár Gyula. — Sajnos, kolbász már nincs, de hát abból olyan hosszú kéne, mint ide Szigetvár, és olyan vastag, mint a csallános zsák... Én pék ipari tanuló 1 vagyok. Egy hónap a szün- j időnk, ennek felét munkával, a másik felét pihenéssel tol- ! töm. — Harkányfürdőre me­gyünk Vajda Lacival. Ö a barátom. — Mikorra lesznek ezekből a csemetékből árnyat adó fák? — Hatvan vagy nyolcvan év múlva. Érdekes rágondolni, ezt a fát majd csak a mi unokáink .termelik ki — mondja Dékány Józsi, akinek valamikor a szülei i6 részt vettek a csemetézésben. Az általuk ültetett fákkal már nem bír a gyom. VÉGET ÉR a tízórai szünet. A fiúk ismét fenik a sarlót. Folytatódik a munka. B. F. Kaposvár környéki parkerdők FELVESZÜNK Somogy megyébe »D« vizsgával rendelkező gépjárművezetőket, váltó gépkocsivezetőnek, kiemelt bérezéssel. Jelentkezés: DÉLVIÉP Kaposvár, Tóth Lajos B. t. Győri László száll. csop. vezetőnél. (268465) 1 2 3 4 5 6 V m 7 8 9 10 m m $ 11 m 12 13 14 15 m 16 * 17 m 18 19 V 20 m 21 $ 22 m 23 24 25 * 26 27 28 1 29 * 30 31 m 32 m 33 m 34 i* 35 VÍZSZINTES: Megfejtendő. Nem valódi. Böngészde-e? Fakó egyik fele. Földművelési eszközök, öltöny része. Gellért Sándor. Sporteszköz névelővel. Megfejtendő. Róza egynemű betűi. Az apaállat. Megfejtendő. Állóvíz. Y. S. IgaJj. egynemű betűi. Nem ez. Névelő. Megfejtendő. FÜGGŐLEGES: Gellért Oszkár. Fémek egyik munkafolyamata. 10Ö5 római száipmal. Hóhér. Földművelési eszköz. Fűszer. Kis házacska. Fperjessy Kálmán. Létezett. Megfejtendő. Kérdőszó. Lóbiztatás. Gyerek íele. 60 percnyi. y. r> Hajdísz. A vidék. Csonthéjas gyümölcs. E napon. Beküldési határidő: 1975. JűMus f ?ő pajtások nyerték: Andella Rita • és Endre István Kaposvár, Gólyák Ilona Lakócsa. Török Kálmán Csokonyavisonta. A könyveket postán küldjük el. 24., csütörtök délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekkereszt­rejtvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Csillebérc; Üttörövas- út. Halász Zoltán Képeslapok Ame­rikából című könyvét a követke- i Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents