Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

Építőtáborok Somogybán A* öpeffembep „Fog a gaz, tüskés a bozót Alma helyett barack de kibírjuk” Nagyon jó hallani az is-! torozunk, később segítünk a — Mi almához vagyunk szokva. Igaz, hogy a jonathán almát is ilyen gonddal kell szedni — kiabál a iáról Szaló- ki Kati. A szőlőben csendesen ka- j csolnak, kötöznek a ríyíregy- j háziak és a mátészalkaiak. I — Ilyenkor délben már na­kola nevét azok között, akiket dicséretben felolvasnak — mondják kórusban. Szeret­nénk a zászlót is elvinni. Nem panaszkodhatnak. A titka gyón fáradtak vagyunk. Nem i tisztasági versenyben elsők es szervezésben is; a pedagógu­sok a nyári úttörőtáborokba mennek. A régi városokban az I a építészhallgatók dolgoznak a restaurálásoknál. Mi huszon­ötén már mind részt vettünk a nyári táborozáson, azután jöttünk Kaposvárra. — Nem sok a munka egy­folytában ? — Észre sem vesszük, hogy dolgozunk. A várost, az em­bereket akarjuk megismerni. Ez feledteti, hogy fáradtak va­gyunk. Nagyon közel állnak hozzánk a magyar emberek, a fiatalok. Nem meglepetés a barátság, de azért ezt nem vártuk. Olyan nagy a gondos­kodás körülöttünk. Sok sza­bad időnk van. Az eddigi ta­lálkozóink mind jól sikerültek. Azt már mindannyian megta­nultuk: lengyel, magyar két jó barát... A kiejtés kicsit ne­héz, de tudjuk. A cseri parkban dolgozik a csoport. Nem volt könnyű ki­venni a húsz lengyel beszédé­ből — egvszerre szólaltak meg legtöbbször —. hogv mit vála­szoltak, de azért sikerült. Ebben a turnusban 240 sza­bolcsi kislány szedi a barac­kot, gyomlálja a babot és kö­tözi a szőlőt a Balatonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti építőtáborában. Nyíregyházi a táborvezető, Sulyok Gizella is. A Laci-tanyán szorgalmasan szedik a lányok a barackot, telnek a ládák. Dankó Éva brigádvezető számolgat. — Meglesz a norma? — Fejenként 10 ládával kell szedni, lesz több is! Két csoport Atádon 1971-ben, a várossá nyilvá­nítás évében határozta el a városi tanács és a városi KISZ-bizottság, hogy a fiatal város építésére, rendezésére építőtábort szerveznék. Az idén ötödször nyílt meg a nagyatádi építőtábor, két csoportban 81 diák dolgozott. A tanulók nagy része a költ­ségvetési üzem szervezésében a somogyszobi útnál és a kis- atádi résznél, a 68-as út mel­lett parkosított. Egy-egy bri­gád a Komfort szövetkezetnek segített az óvodaépítésnél, egy üzlet átalakításánál, valamint a kivadári iskolánál, aztán dolgoztak a József Attila kol­légiumban is. Mindannyian jól oldották meg a feladatukat, ki köny- nyebb, ki nehezebb munká­val. A fiatalok versenyeztek is. Délutánonként izgatottan várták az értékelést, vajon melyik brigád teljesített töb­bet, ki lesz a győztes, melyik brigádveaető neve kerül az el­ső helyre? Naponta hat órát dolgoztak, sokszor forró napsütésben, né­ha esőben, de mindig lelke­sen. A munkaidő befejezése után tartalmas programról gondoskodtak mindnyájuknak, az építőtáborozók kérései alap­ján. A fiatalok előadást hall­gattak a XL pártkongresszus­ról, üzemlátogatáson voltak a Konzervgyárban, ingyenes strandbérlettel fürödhettek, aztán író—olvasó találkozó is volt Színházba és moziba mentek, sportversenyeket ren­deztek a brigádok között. A munkaversenyben az első turnusban Baksa József, a barcsi vendégcsoportnál Kra- povics Rezső brigádja lett az első. A tanulóknak a városi tanács a brigádversenyben el­ért helyezés alapján tárgyju­talmakat és okleveleket adott a táborzárásnál. nehéz munka ez, csak az a. jó helyezéseket értek el baj, hogy keveset lehet vele ! munka verseny ben is. keresni. Az előbb már majd- j nem elaludtunk, de elkezd­tünk énekelni és az feldobta a I brigádot. a Gyomlálni sokkal nehezebb, de mindenki szívesebben csi­nálná. Hogy miért? Mert több pontot lehet vele szerezni. Mondják, sokat tanulnak itt. — Ha haza megyek, én fo­gom apunak kötözni a szőlőt — ígéri Tőzsér Zsuzsa. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium brigádjai­val az ebédlőben találkoztam, asíros kenyeret ettek. — Jó az ebéd, de nagyon kell a kajapótlás. Sokat dolgozunk — mondja Bárdi Edit. — Tudjátok mennyit keres­tünk ma? — ront a szobába Drabik Elza brigádvezető. A rövid számolgatás után a tár­saság nagyon boldog, mert az 50 forintos átlag igen szép eredmény. — Mindennel elégedettek vawunk. Amikor megérkez­tünk, volt esv pár órás huza­vona, de azt megértetjük. Sen­ki sem várt minket, csak jöt­tünk. mint a derűit égből a villámcsapás. — Eddig nésvszáz méter er­dei utat építettünk,* most bo­zótot irtunk már egy hete. Nagvon meleg van — Len­gyelországban soha sincs ilven — tüskés a bozót, sok a szú- nvog. Más bajunk nincs, de ezt is csak mondiuk. Kemény fából faragtak minket, kibír­juk. Három betegünk már A faluban, már ilyenkor lenni szokott, tol- dozgatták vagy kurtították történetet, minden újabb meséléssel színesebb lett az eset. Ami a mai napig is él belőle, az ennyi: Éppen harminc éve, a mos­tanihoz - hasonló nyáridőben, két ember anyadisznót a hét malacával hajtott ki a lege­lőre, a falkához. Az egyik em- bernyi ember volt, a másik I tízéves gyerekember. A lege- 1 lő szélén, a kiszáradt fűvel takart homokbuckáknál elma­radt a gyerek: furcsa tárgyat látott, amelyet először csak ér­deklődve nézett, aztán köze­lebbről is szeinügyre vette. A kézben tartott valami egyszer csak fölrobbant, s a gyerek nyomban halálát lelte. Az apa, aki a robbanás hangjára fordult vissza, majd ahogyan ez! szemben, kiállt eléje és integetett. A traktoros oldalra j állt a gépével, egy árnyat adó akác alá, s nézte, mit segít­hetne. Idegenek találkoztak, i úgy látszott, de a traktoros j lassan fölismerte az öreget. A j fiatal meg mondta: azért jöt- i tek több száz kilométert, mert I az öreg még egyszer életében j el akart menni ennek a falu- ] nak a temetőjébe, van ott egy kedves halottja. Hogy ki, ar- nem beszélt, de ő nem is firtatta, gondolta, talán vala­mi régi. szerelme pihenhet itt az ő apjának ... A traktoros elálmélkodott. Különösen akkor, amikor a fiatalember bemutatkozott. ’ j Nem tudta, mihez kezdjen ev- j vei a névvel, merthogy ez a j név éppen megegyezett azzal, j amelyik ott volt a temető sír­kövére vésve, s ha nincs ez a baj útközben, a Trabant véze­nem eszét vesztette, s Így volt j tóJe maga is találkozhatott az asszony, a gyerek anyja is,1 a hír hallatán. Az egyetlen j gyerek elvesztése, s a tutlat. hogy több már nem lehet, csak növelte a tragédia súlyát. A házaspár aztán — fájdalma- I nak enyhülését remélve —, el- ■ volna a tulajdon nevével a te­metőben ... Az öreget orvoshoz vitték, de segíteni nem lehetett raj­ta: még ott, az autóban meg­halt. A fiatalember, aki az or­. ...... .... . . | vosnal bőbeszédűen leírta, kik költözött innen messzire, az; A gazdasági vezetők elége­dettek. — Nem lehet pénzben kife­jezni azt a segítséget, amit a tábortól kapunk — mondja Trunkó László, a gazdaság munkaügyi vezetője. Szívesen beszélnek a lányok a délutáni rendezvényekről is. Igen népszerűek a szakprog­ramok, amelyeket főiskolások állítanak össze számukra. Szó <*<; közf»az(íasáf?’s dolgozik esik itt pszichológiáról, mate- kanosvári matúráról, történelemről, fizi­káról, sőt zenéről is. ország túlsó szegletébe. Egy két évig még látták az asz- szonyt, eljött halottak napja előtt, hogy rendbe tegye a sírt a temetőben. Később semmi hírt nem kapott róluk a falu, levél se jött tőlük. Valaki mondta egyszer, hogy bizto­san meghaltak már . . . Az idén, az egyik tikkasztó napon Trabant porzott végig a falu rövidke kövesútján, majd letért a temető felé vi­vő földútra. Két férfi ült ben­ne. Az egyik alig lehetett túl a harmincon. Ö ült a kor­mány mögött. A másik szinte gyereknek látszott mellette: Az e«vik leesett a lén- j töpörödött, aszott öregember van. csőn. a másik az ujját váCTta el, a harm a fáknak a torka fáj. De ők is jókedvűek. Jelenleg a lengyeleken kívül hatvan kaposvári géDiparista a énítőtáborban. A lőtéren éW a Füredi u+cai óvo­ÁTkt í dánál vannak az előbbiek. A Nagy sikere van az iskolák : -közgáz szakközép« diákjai a i nyílt önálló programjainak, és a kö­zös szervezésű szabálytalan di­vatbemutatóknak egyaránt. Hogy miért jó táborozni? Sokszor elhangzott: »■Végre igazán együtt van az osztály, a csoport, kibeszél­gethetjük magunkat. Nagyon jó közösen dolgozni és verse­nyezni a KISZ kb zászlajáért és az elismerésért.« volt. A fiatalt a hőség trikó­ra vetkőztette, útitársa ko­romfekete ruhában, fekete ka­lapban izzadt. Az egyik döc- cenőnél, mintha kábultságból eszmélne, kinyújtotta sovány madárnyakát, s fürkészve né­zett körül az út menti tájon. Kezét fölemelte, hogy mutas­son valamit, s szája szólásra s így, ezekkel a fél­I ők és honnan jöttek, hazavi- !~ tette az apja tetemét, az or­szág másik végébe. Az ittma- radottak »nyomozása« szerint aztán összeállt a, kép: A há­zaspár, miután elköltözött a faluból, magához vett egy ár­va gyereket, aki akkor néhány éves volt. Sok árva volt ak­koriban az országban. Azt a nevet adták a gyereknek, me­lyet azelőtt a sajátjuk viselt. A fiatalember sohasem tudta meg az igazságot, őrködtek felette nagyon a szülők. S az öregember, aki tanúja voltak­kor a tragédiának, még halá­lával is segített a titok meg­őrzésében. Megelőzte a teme­tői szembesítést, a magyaráz­kodást, vagy a valóság töre­delmes bevallását. húskombinát közelében »ár- j bemaradt mozdulatokkal ma­^ gába roskadt: feje félrebil­vízvédelmi« munkát végeznek. Az esőzések föltöltötték az ár- [ ieIyt kokat, a legközelebbi záoor el öntené a közeli házak pincéit. A Trabant vezetője leállí­totta a kocsit, gyorsan gom­bolta az öreg ruháját, próbál­ta magához téríteni. Mindhiá­ba igyekezett. Körülnézett, s Fotó: Grábner Gyula 1 hogy éppen egy traktor jött Szabó Mária — Juhász László — Luthár Péter Azt Sem tudui most már, mire készült valójában: föl- lebbenteni a fátylat arról a régi, szomorú történetről, vagy tartogatott valamiféle magya­rázatot az igazság ködösítésé­re. így azonban a történet mindvégig az öregemberé ma­radt. A fia messzire van ettől a helytől, látogatni sem jön, mivel neki senkije sincs eb­ben a temetőben, akinek a sírjára időnként új virág kí­vánkozna ... H. F. Olsztyniak Kaposváron | Pásztor Ferenc | FIUK A LESHEGYEN Nem tudtam rendet tartani. Az őrnagy elvtárs ott állt A legénység pukkadásig ne- az ablakban. Kivárta, hogy vetett. Suhajda lelüt a föld- véget érjen Balogh vesszőfu- re, csapkodta a térdét, még a tása. Megérdemli, maga ke- könnye is kicsordult a neve- reste. Ügy tűnik, nem bánja, téstől. Mi tagadás, Balogh úgy ellenkezőleg, még büszke is. festett bajusz nélkül, mintha Azóta a kocsiban a műszer- Franci bácsi szamarát kopasz- falon hordja postás Kati fény- ra nyírták volna. Megszoktuk képét. Mintha megszépült vol- városból, néhány civil fickó is elmegy, oda is elmegy, min­denkivel jó barátságban van, de sehova* nem köti le magát. Farsangi mulatság is ”olt a faluban, tizen kinn voltak. Jó lehett, mert nagyon vidáman, énekelve és valamennyien jó­zanon tértek haza. Meghívót kaptunk Maró- tiéktól. Csík András őrvezetö, Takács Lajos őrvezető, Suhaj­da István határőr, meg én. Együtt mentünk az erdészház felé. Suhajda állítólag azért került a szórásban, mert gita- rozással felhívta magára Zsu­zsa valamelyik barátnőjének a figyelmét. Lányok is jöttek a Ä tervezettnél egy héttel korábbal érkezett meg Ka­posvárra Olsztynból a lengyel építőtáborozó csoport. Mint később kiderült, az ottani if- j denről együtt döntenek. Az a szervezet mindenütt együtt dolgozik az iskolák vezetőivel, a nevelési kérdésektől kezdve a mindennapi gondokig min­Az építőtábor bizonyítja az is, hogy « fia’ talok munkájukért összesen 60 000 forintot kaptak. Somogyi Néplap júsági szövetség értette félre a magyarországi levelet, Jozef Rzeszatek csoportve­zető: — Huszonötén jöttünk, húsz akadémiai hall. SZSF a diákönkormányzat szerve is. o — Építőtábori rendszer van- e a »lengyel KISZ«-ben? — Ilyen mint itt nincs. Mindenki a szakmájának meg­gató, három pedagógiai főis- felelő területen dolgozik a kolás és két gimnazista. Mind­annyian az SZSP — a lengyel tanulóifjúság szövetsége tagjai vagyunk. Egyéb’- '**’ szövetségbe tartozik a lengyel nyáron — hasonlít ez az itte­ni nyári gyakorlathoz — azel- «6 évb en fizikai munkát vég- k, a másodiktól fölfelé már azt csináljuk, amire ké«zü­díakok nyolcvan százaléka. Ez]-lünk. Mi, mezőgazdászok trak­bájusszal, megszoktuk azzal a ronda nagy szőrpamaccsal. — Bolondok, marhák — tört ki Balogh. — Mit röhögtök? A lány akarta. Szúrta. Levág­tam a kedvéért. Mi van ab­ban? Más is járt már így. Aki egy rossz szót mer szólni róla, annak kitaposom a belét. — Balogh, elvesztetted a szabadságodat ? na azóta az a lány. No, azt is jelen volt a születésnapi hiszem véget ért Balogh esi- összejövetelen. Zsuzsa, meg az apja, Zoltán bácsi fogadott bennünket. Tegez mindany- nyionkát. Nem tartom ezt ki­vetnivalónak, úgy tekint ránk, mintha a fiai lennénk. Igaz is. Naponta találkozunk vele az erdőben. Sokszor kérjük őt rágok nyíltak erőteljesebben, apróbb-nagyobb szívességekre, korábban. A jó indulás jó De sok fiút megtanított már kókora is. Voltak már így ma­sok is. 28. Ezen a tavaszon valahogy jobban megnyíltak a házak kapui. Nemcsak a fák, a vi­Balogh, hová lett belőled kedvre deríti az embereket is. arra, hogyan kell bánni a a Don Jani? — Balogh, befűztek, mint a kövesdi lányok a gyöngyöt? — Az irigység beszél belő­letek. Többet is ér az a lány egy bajusznál. Más is mehe Szívélyesebbek, vendégszere- fákkal, virágokkal, hogyan többek lesznek. Azon mérem kell eligazodni az erdőben, le, hogy tőlünk is mind gyak rabban járnak a falusiakhoz vendégségbe. Balogh már Ka- tiéknál volt tavaszi nyitáson. tett volna utána, szabad volt, Ügy szokás errefelé, hogy a András itthon van. Zoli bá­csi is megölelte, megcsókolta, Zsuzsa a nyakába ugrott. No, gondoltam, ezen már elég fe­de mától kezdve úgy nézzetek szőlőnyitást egy kis Családi szesen_ szorul a hurok? Igaz, rá, hogy a védelmem alatt áll. mulatsággal kötik össze. Meg- nnutatós, szép kis hurok! Mert — A menyasszonyod lett? bontják a legjobb hordót, ki- ®nneb a Zsuszának olyan ki­kérdezte Golubics és kisé- hordanak a borházba egy-két abása van> hogy megakad raj ­jó falatot, danolgatnak, esze- .a szem. Gyönyörű fekete getnek, a családfő pedig rá- baja, nagy barna szeme, íe- olvas a szőlőre, mindenféle bér, finom bőre. Talán még rigmusokkal, arra biztatja az abbor is nevet vagy moso- öreg tőkéket, hogy annyi tér- lyog, amikor alszik. Mindez mést hozzanak, hogy őszre ki-: bagyján. Tele van szeretettel, púposodjon a Pince oldala. jóhiszeműséggel. Segítőkész, Takács keresztelőn volt hi- figyelmes kis ember. Igaza vatalos. Még kóstolót is ho- van Andrásnak, ha belesze- zott. Majdnem mindenkinek retett és feleségül akarja ven- jutott belőle egy-egy falat. Ér- ni- dekes ember ez a Takács. Ide tált a sorból. — Még nem, de annak te­kintem. Tudjátok meg, hogy piszkok vagytok. Igazán lehet­ne bennetek annyi intelligen­cia, hogy nem turkáltok más érzelmeiben. — Vannak érzelmeid? — visított Suhajda. — Nem vagyok fából, nem vagyok olyan faragatlan, mint egyesek! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents