Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
Nyáron nehezebb „Horgásspáholy 99 Az év tizenkét hónapból átt. A tervekben mind a tizenkét hónapban egyenletes termeléssel számolnak. Nyáron azonban valahogy nehezebb teljesíteni az időarányos tervet: többen vannak szabadságon az üzemekben, vagy éppen nagyobb feladatokat kell a meleg ellenére megoldani. Ezek a riportok arról szólnak, hogy miként birkóznak ezzel a munkával a vállalatoknál. Ládát cipel az áruátvevő Naponta húsz-huszonöt gépkocsi fordul meg a Tejinari VaUalat vajüzemének rakodója előtt. Csaknem félszázezer liter tej érkezik, s indul- tovább zacskókba töltve vagy tejfölként, kefirként, kakaóként. S ilyenkor nv;íron nemcsak a megszokott helyekre viszik az árut: a balaton- szárszói hűtőtároló hűvös kamrái naponta 18—23 ezer liter friss tejet nyelnek eL A folyosón két fiatalember bizonytalankodik. — Sikerült? — kérdi tőlük I Nagy László üzemvezető. — Hát... — tétováznak, de J hangsúlyukban ott az igen. — A vérvételtől még nem halt meg senki — így Nagy I László. A fiúk diákok. Néhány hét- ; re jöttek ide, megkeresni egy j , kis zsebpénzt. Fontos tagjai i ők az üzemnek. A nyári túl- | feszített munkát, a többlet- termelést nem bírná különben az üzem. Télen a termelésben dolgozók száma 36, s júniustól ezek mellé tizenhét embert vettek föl. De még ez sem elég. Üjabb három diákkal tárgyal az üzemvezető. A tejipari idénymunka mindig erőfeszítést követel az itt dolgozóktól. A vállalatnál nagyon körültekintően vizsgálják meg, hogy ki mikor mehet nyaralójába vagy külföld- | re hosszabb időre. Ilyenkor | egyetlen kieső munkáskezet is nehéz pótolni. Művezetők, átvevők például csak a legritkább esetben kérhetnek ilyenkor szabadságot, a vállalati vezetők pedig szinte egyáltalán nem. Mégis akadnak nehéz helyzetek. Nagy Lászlónak még a hét elején is főtt a feje. Egyszerre 6—8 ember is hiányzott. Kit rakjon a gépek mellé? S ekkor a szerencse segített. Két nap alatt hatan is jelentkeztek az üzemben. Azóta ezek már szorgalmasan rakosgatják a tejeszacskókat, mossák a ládákat és igazgatják a kefires, tejfölös poharakat. S ha ez sem elég? Akkor a gépek mellé áll a laboratóriumból egy-két ember, cipeli a zacskós tejjel telt ládákat az áruátvevő, és a gépek beállításában segít a művezető. Szükséghelyzetben elmosód- I nak a határok munka és be- j osztás között — Dolgozóink mind emberek, tudják, hogy régi nyá- ! I ron mást nem tehetünk. Ha j néhány napig erőn felül kell dolgozni, akkor úgy teszik. A munkások jelentékeny része jól érti a szakmáját, így más területre is átcsoportosíthatók. Ha pedig minden kötél szakad, akkor a kaposvári sütőüzemből kapunk embereket, akik segítik a termelést. Reggel hattól este hétig A júliusi napfény szikrázva verődik vissza a nagy épület alumínium lemezekkel fedett oldalán. Húshorgokon fél marhák gurulpak a hűtőház felé. Benn a nyüzsgő üzemben érpattintó forróságú a meleg. Zubog a víz, szapora kezek készítik, hordják- viszik az árut. A hurkát, a virslit, a parizert A keverés, töltés, hűtés, raktározás, szállítás úgy megy mo6t is, mint máskor. Látszatra A hőség olyan nagy, hogy néha már-már ki- bírhatatlannak érzik. Többet kell készíteni, mint máskor, hiszen a Tolna és Somogy megyeieken kívül a Balaton 200—300 ezres vendégseregét is az itt készült áru táplálja. S az emberek, akiknek szorgalmából telnek a boltok hűtőpultjai töltelékáruval, kevesebben vannak most, mint az ősszel, tavasszal. Kevesebben — többet. Evek óta a Kaposvári Húskombinátban íratlan szabály, hogy nyáron a dolgozók csak a legritkább esetben veszik ki a szabadságukat. Ha a 700 húsipari fizikai munkás 10 százaléka hiányzik, még nincs baj. Aki külföldi útra készül vagy szakszervezeti beutalója van, mehet minden további nélkül. — Most hányán hiányoznak az üzemekből? — kérdezem Nagy Gézától, a termelési főosztály vezetőjétől. — Harminchármán vannak szabadságon és hatvannyolc betegünk van. Az üzemekben dolgozóknak csaknem tizenöt százaléka hiányzik. Ez a 15 százalék igen súlyosan érinti a többieket. Termelni kell,, a munka nem lehet kevesebb, a hús, a szalámi, a virsli nem hiányozhat az üzletekből. Sőt, még több kell. Több az eddiginél. Mit lehet tenni? Pótolhatja-e 100 ember munkáját a többi 600? — Igen, tudja — véli Nagy Géza — A vágóhídon két műszakot szerveztünk már korábban. Ha valamelyik műszakból hiányoznak néhányan, a másik műszakban ellensúlyozni tudjuk a kiesett termelést. Különböző szervezési intézkedéssel, kisgépek beállításával el lehet érni, hogy kevesebb létszámmal is ugyanannyit termeljenek. Sőt, még többet is. Ezt a teljesítményt azonban csak úgy tarthatjuk, ha az emberek erőn felül dolgoznak. Huzamosabban nem bírnák ezt a tempót. De a berendezések sem, mert terhelésük sokkal nagyobb a szokásosnál. S hogy*az ellátásban zökkenő ne legyen, a húsipari tröszt intézkedésére átmenetileg — augusztus végéig — megszűnik a szabad szombat a vágóhidakon. A sok levágott állat feldolgozása nagy gond. A feldob gozó üzem kapacitása kicsi, berendezései elavultak. Amikor az üzem létesült, 80 mázsa napi húskészítményt vártak tőle. Ezzel szemben ma az sem ritka, hogy 350 mázsát készítenek itt naponta. De hogyan? Reggel 6—fél 7-től este hétig, sőt még tovább is folyik a munka minden gépen, berendezésen, megdöntve a berendezések kihasználásának kalkulált maximális idejét. Itt a legnagyobb a íorróság', a helyiség szellőzése rossz, a raktár kicsi, a hely szűk. S mégis termelni, termelni kell. Télen, amikor a létszámuk, csaknem te/jes, naponta 250 mázsa árut készítenek. Most, amikor soraikat ►»megtizedelték« a szabadságolások, naponta legalább 100 mázsával többet. Lehet ezt bírni? Ügy látszik, lehet. Sőt, az üzem dolgozói még azt is felajánlották, hogy a nyáron ők sem veszik ki a szabad szombatjukat. Dolgoznak. Július első tíz napjában 1544 túlórát teljesítettek. Kétszáz jutott egy napra átlagban. A túlóra egyben pénz is. Lehet, hogy ezért vállalják? i Nem valószínű. A húskom-1 binátban évtizedek óta sajátos [ zelni, hogy valaki is aserben- szolidaritás alakult ki: az j hagyja a vállalatot ilyen neemberék nem tudják elkép- | héz helyzetben. Izzadó kereskedők Élelmiszerüzlet Kaposvá- ki a Balatonra. A harminckét ron a Május 1. utcai könyves- szenzonjellegű boltba szinte az egész országban kerestünk vezetőket: nyolc megyei újságban hirdettük az állást. Összesen tízen jelentkeztek. A Pécsi Tanárképző Főiskola diákjai és a kaposvári köz- gazdasági szakközépiskola néhány tanulója segít ezekben a boltokban. A gondokat azonban nem oldja meg. Egy- egy kulcsfontosságú beosztásban levő embert képtelenek vagyunk helyettesíteni. Kaposváron, a Kossuth Lajos utcai húsbolt azért van zárva, mert megbetegedett a vezetője, s nincs, aki a helyére álljon. A Május 1. utca végén levő élelmiszerboltunkat ugyancsak betegség miatt kellett bezárni. Az utánpótlás ma sem megoldott: hiába akarnánk több kereskedőtanulót fölvenni, az iskola nem vállalja az oktatásukat. Hentesnek csak lányokat tudunk alkalmazni. Számukra pedig megerőltető a munka. Tavaly tízet vettünk fel: három már kilépett. Hát ezek az okai annak, hogy hosszabbak a sorok a boltokban, s idegesebbek a kereskedők. Mert ruhát legföljebb akkor vesz az ember, ha kevesebben várnak a boltban, élelmiszerre viszont mindig szükség van. — S a szabadságon levők? — Júliusban és augusztusban az 1200 dolgozó közül csak az megy el szabadságra, aki szakszervezeti beutalót kap, a többiek a balatoni szezon előtt1 vagy után vehetik ki évi szabadságukat. Erre is érdemes gortdol- ni, amikor türelmetlenkedünk a pénztár előtt. bolt mellett. A napfény reggel óta tűzi az ablakokat. Hőség, izzadó kereskedők, türelmetlenebb vásárlók. A pénztárosnő nehezen bírja már az állandó koncentrálást. A kép a másik boltokban ugyanilyen. Nehéz napokat élnek át a kereskedők. Kovács Lajos, a ■ Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — A gond az áruval kezdődik. Nemcsak nálunk, a partnereinknél is kevesebb az ember. 1969-ben — amikor a vállalathoz kerültem — négy gépkocsink volt, és győzte a munkát. Ma tizenegy dolgozik, s nem mindig tudnak megbirkózni a feladattal. Főleg hétvégeken be kell segíteni a Kaposvári Húskombinátnak, a tejiparnak, s nemegyszer el kell menni a péksüteményért is. A Balaton déli partján a söripar kéri a segítségünket. A nagy forgalomban a kocsik mind nehezebben mozdulnak: a túra- járatok a forgalmi dugók miatt késnek, a boltok viszont erre nem hivatkozhatnak a vásárlóknál. Van-e megoldás? A forgalmi dugók ellen az éjszakai szállítással lehet védekezni. Ez viszont rengeteg túlórát jelentene. Ugyanis nagyon kevés az emberünk. Amikor az új áruházak megnyíltak Kaposváron, 56 dolgozónk lépett ki: ez tulajdonképpen a balatoni idényboltok létszáma. Helyüket csak úgy tudjuk betölteni, hogy az állandó üzletekből több kereskedőt vittünk A textilművek példája A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. Bajer Nándor igazgató így fogalmaz: — Az ilyen esős nyár számunkra a legkritikusabb. A gyár klímaberendezése nehezen birkózik meg a magas páratartalmú levegővel, s az emberek nehezebb körülmények között dolgoznak. — Kik vannak ma szabadságon? — Hetvenkét dolgozónk az 1350-ből. Elsősorban a nagy- családosokat és a gyermekes szülőket engedtük el. Azokat, akik a tanítási idő alatt nem mehetnek együtt a gyerekekkel pihenni. A gyár gondját — azt, hogy a nyári hónapokban ugyanannyit kell termelni — megértik a dolgozók. A szabadságolási tervet, melyet az év elején készítünk, mindenki igyekszik betartani. Ebből viszont az is következik, hogy előre tudjuk tervezni a nyári munkát. Egy influenzajárvány — amely ágyba dönti az embereket — több gondot okoz nekünk, mint a nyári szabadság. Ezt lehet ütemezni, a betegséget viszont nem. A textilművek folyamatos! üzem. Hétfőn reggel felsírnak j a villanymotorok, s a gépek j közé csak szombaton délben J érkezik meg ismét a csend, j — Az emberek egy része [ azért veszi ki a szabadságot, mert nem tudja kire bízni a | gyermekeit. balatonszemesi üdülőjében kapunk meghatározott számú helyet: Ehhez jön még a szak- szervezeti üdültetés. A gyár Igáiban faházat állított fel: aki ide megy pihenni, az teljesen ingyen kapja a szobát. Csupán a család ellátásáról kell gondoskodnia. Az igali íaház egész évben foglalt, s a szakszervezet biztosította lehetőségeket .is kihasználják dolgozóink nemcsak nyáron, hanem tavasszal és ősszel is. A szerkesztőségi gépírónő kezébe vette a kézirathalmazt, és azt kérdezte: — Aía kell ez is? 1— Igen — feleltük. — Hűha — csak ennyit válaszolt, s elővette a papírzsebkendőt. Kolléganője barnára sülve, délelőtt csak éppen benézett. Tart még a szabadsága. Csupor Tibor— dr. Kercza Imre Időzavar Megrökönyödve állok, nem akarok hinni a szememnek. Suba! Döcög felém a sötétre csendesedett siófoki kikötőben, éjfél után egy órával. Egy hosszú szőrű suba, »ma- • gyár racka ez, uram!«, benne az ember. El akarja adni. Forgatja nekem is — kinek mutatná, ketten vagyunk a széles éjszakában —, rakosgatja, dicséri. » — Régen csináltak már ilyet, uram. Ez harmincéves suba, még a nagyapámé volt. Kérdezem az árát. Ügy látszik, egy horgászból nem néz ki elég pénzt, mett szinte lemondóan közli: hatezer-ötszáz forint. Így azután szinkronba is jöttünk. Valóban nem volt nálam ennyi pénz... Az üzlet »ugrott«, az izgalom kihunyt, a halak sem akartak harapni: beszélgetni kezdtünk. Magyarázza: — A suba és a szűr között, kedves uram, az a különbség, hogy a szűrnek van ujja is. Ha esett az eső — mert ugye nálunk régen rideg állattartás volt, a pásztor egész évben a pusztán élt a nyájával, a gulyájával — csak kifordította, azután szakadhatott a víz. Magára kanyarítja a subát, tisztára pásztor lesz belőle. Még a mozgása is komótossá válik, a szavakat is mintha lassabban ejtené. Éppen hogy nem gyújt rá a szörtyögő tajtékra. — Ha a subában télen lefeküdt a .pásztor, reggel alig bírt talpra állni, annyira belepte a hó. De nem fázott! És egy életen szolgálta. Nálunk, Kiskunmadarason sok szűrés subakészítő volt. Ma már mindössze egy szűr van a faluban, a mesterek mind elhaltak. — Egyenesen az Alföldről jött? — Harminc éve Pesten dolgozom. uram! Csak lenéztem a subával a Balatonra, hátha megveszi valaki. Kérdezem, hogy miért épp az éjszaka kellős közepén árulja portékáját. Erre is kapok magyarázatot: a csomagját odaadta - megőrzésre egy boltosnak, az meg bezárt, nincs hova mennie. — És most mit csinál? — Lefekszem ide a padra, alszom egyet. Még szerencse, hogy hoztam ezt a subát. Nem fogok fázni. Közben bejön egy hajó. Csupa rövid ujjú ruha, ing az embereken. Lehet, hogy reggelre már ötezerért is lehet majd kapni a hó- és fagyálló subát a siófoki kikötőben. M. A. j Pásztor Ferenc | FIUK A LESHEGYEN vállalod, hogy szem- zösen dolgoztuk ki, a feltétel enak a csók, igaz? Legyen tehát az a te felajánlásod, hogyha két héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati, és azt nem tudja a bizottság hitelesen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számított két hét elteltével köteles vagy bajusz nélkül megjelenni a kötelékrendezésen. — Nagy tét — vakaródzott Te „i mel láthatóan elcsábítasz két együtt szabtuk meg, még Balogh. — Ha vesztenék, ak — A mi gyárunkban sok nő egy hölgyet, akihez eddig sem- a lány személyét is közösen kor rajtam röhögne az egész választottuk ki. Ezután következett a legnehezebb tétel. — Mit vállal a próbatevő fél arra az esetre, ha a szerződésben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábudolgozik, s ez még tabb gondot okoz a gyermekek elhelyezésénél — mondta Mihalics István, a pártbizottság titkára. — Ezért gondoskodik — anyagi lehetőségeihez mérten — a gyerekekről a szülők helyett is a gyár. Sportnapközit szerveztünk, ahol felügyelet mellett, nyugodtan játszanak, strandra mennek a gyerekek, s délben minimális térítés ellenében ebédet kapnak. Ha a gyermekre vigyáznak, nyugodtab- ban dolgozik az édesanya. A napközi akkor kezdte meg működését, amikor befejeződött a tanítás az iskolákban, s addig maradnak itt a gyerekek, amíg ismét meg nem szólal a csengő. — Hol pihennek a textilmű vek dolgozói ? fokozot- j mi közöd nem volt. A hölgy- | nek erényesnek, szépnek és í szabadnak kell lennie, hogy j birtokháborítás esete ne foroghasson fenn... A csábulás megtörténtének tényét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mondjuk: az egyik lehetnék én, a másik a barátom, Sir George Gers- win. — Nem jó — húzta el a száját Takács, de már látszott, hogy ebből akkora móka lesz, amit még nem látott a világ. — Azt ajánlom, hívjuk meg zsűritagnak Pusztait, ő már tekintély, tisztjénél, rangjánál fogva már van annyi esze, hogy nem etetheti meg Balogh. Belekerültem a játékba, { mint Pilátus a Credóba. Innen őrs.. — Föl a fejjel, öreg fiú! Nem vagyunk mi már kétéves nyeretlenek, hogy ne tudnánk egy Katit táncba vinni! Elő a fegyvertárral! Kérlekszépen, én lás, mint olyan — kérdezte ?zavamat adom- h°gy minden- fiskálisnyelven Suhajda ,berl a seg^gedre leszek. Fő. , , . . leg a kezdeti, nehez időkben Mlt vállalok? — kerdezte állok melletted. Jó, ha a sú- gogösen Balogh. Az a kér- lyos percekben áll valaki az des, milyen urmertekben gon- ember mellett — nyújtotta a dolkodunk. 26. — Olyan kevéssel nem úszód meg — nevetett Takács. Azt kezét Suhajda. Amilyen betyár, előre érezte, hogy ebből akkora röhögés lesz, aminek párja nincs. — Inkább ne segíts! — nekezdve magam is fültanúja, , részvevője lettem Balogh pró- ” Nyáron a nagyvállalat I batételésiek. A szabályokat kötartanám a legtisztességesebb yetett Balogh, és kezet adott a ajánlatnak részedről, ha igazi £ogadasra. tét lenne. Azt mondod, hogy a nők adnak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annyit ér a bajuszod, mint a halott(Folytatjuk.)
