Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
Lékai János Javult a minőség »A mi halottatok bennünk élnek. kommunistákban, akik hőseiket nem vak bálványimádással, nem ven- asszonyos siránkozással ünnepeljük, hanem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, hogy az ő szellemükben cselekszünk ...« (Sallai Imre) A New York-i Űj Előre című napilapban — amelynek Lékai (Lassen) János volt a főszerkesztője két és fél éven keresztül, a következő gyász- jelentés jelent meg: »■A nemzetközi munkásosztály bátor forradalmi harcosa 1925. július 17-én, pénteken este hat órakor a New York-i Szent József kórházban meghalt. A proletárbetegség, a tüdővész ölte meg. Négy héttel ezelőtt szállították kórházba az elv- társaink, midőn az Üj Előre munkaasztala mellett a hallatlan idegerejét a gyilkos kór legyőzte, és egy tüdővészes tüdőgyulladással röviden végzett vele. A holttestet elhamvasztották. Lassen elvtárs temetése vasárnap délután 1.30 órakor lesz a Munkásotthon nagyterméből. A temetést az Amerikai Munkás (Kommunista) Párt és a testvérszervezetek rendezik...« Pár héttel ezelőtt volt 80 esztendeje, hogy az ifjúmunkás-mozgalom egyik megteremtője és első kiemelkedő harcosa született, ma pedig halálának 50. évfordulójára emlékezünk. Iskoláit Budapesten végezte. Újságíró. Az I. világháborúban az antimilitarista mozgalom részvevője. A Galileikörben megismerkedik a »forradalmi szocialistákkal-«, Korvin Ottóval, Krámer Sándorral, Lengyel Józseffel. ök azok. akik merényletet terveznek Tisza István ellen, a háború, a rabság és az elnyomás megtestesítője ellen. Megölni a zsarnokot, megölni Tiszát! önként jelentkezik erre a feladatra. Társai szerint az ő kezébe toll és nem fegyver valöT — Elvtársak, értem nem kár, ki tudja, mikor fojt meg a beteg tüdőm. Így is, úgy is legföljebb néhány évet élhetek még. Én veszítek legkevesebbet, és ti tovább dolgozhattok a forradalomért — mondta elszoruló torokkal. A fegyver csütörtököt mondott. Így a miniszterelnök megmenekült, legalábbis egy rövid időre. Az Újság hírül adta: »Meghiúsult a merénylet Tisza István ellen! A merénylő a rendőrségen!« A mozgalom vezetői jól tudták, hogy a terv mégis elérte a célját. Demonstrálta a há- borúellenés erők elszántságát. És a következménye ennek az elszántságnak az őszirózsás forradalom lett. A tömeg megmozdult! Lékai idejében fölismerte, hogy nem lehet emberek helyett cselekedni, a tömegeket is forradalmi cselekvésre kell ösztönözni. Ezért kereste már akkor is a kapcsolatot az ifjúmunkásokkal, amikor még senki sem törődött a tanon- cokkal. Az Ifjúmunkások Országos Szövetségének egyik alapítója és elnöke lett. Az Ifjú Proletár szerkesztője és 1919 júniusában a KIMSZ I. kongresszusán titkárnak választják. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának aktív résztvevője. Kun Béla örömmel állapítja meg, hogy a KMP- nek a tömegszervezetek közül az ifjúmunkásság volt a legerősebb támogatója. A Tanácsköztársaság idején a köz- oktatásügyi népbiztosság ipari Szakoktatási osztályát vezeti. A Tanácsköztársaságot leverték. Lékai ekkor külföldön tartózkodott a Kommunista Ifjúsági Intemacionálé I. kongresszusán. »Én voltam az első emigráns« — mondta. Fiatal életét a pártnak szentelte. Megfordult Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Csehszlovákiában, ott volt, ahol a forradalom lehetősége megcsillant. Élt a ! Szovjetunióban, Moszkvában tanult. Szeretett volna hazajönni illegálisan Mágyaror- ! szágra, de Lenin elvtárs Ame- | rikába küldte.— Százezer ma- [ gyár munkás vár önre odaát. És valóban Várták a New York-i kikötőben a messziről jövő elvtársat, új nevén John | Lass ént Leitner Jánosnak született, Lékai Jánosként kezdett írni. ] A tüdőbeteg, rövid életű fia- I talember mindig más és más néven kereste a forradalmat. , Lengyel József így emlékezik I rá: »Nekünk azonban csak Jancsi maradt.« Varga Terézia | Hazaival pótolják az importanyagokat Mi valósiéit meg a nagyatádi cérnagyár takarékossági intézkedési tervéből? Ezt szerették volna pontosan fölmérni a 3. számú pártszervezet tagjai. Az üzem legfontosabb részei, a cérnázó, a kiszerelő, a kikészítő, a meó. A pártszervezetbe tartozó negyvennyolc kommunista ott dolgozik a C műszakban, meg néhányan a kétmú- szakos, úgynevezett általános területeken. A pártvezetőség e területek gazdasági vezetőinek a segítségével összegezte,, miben értek el eredményt, s milyen feladatok állnak a Kommunisták, az üzemek előtt. Az együttgondolkodás nem most kezdődött, hanem még akkor, amikor az intézkedési terv készült. Sok jó ötlet, javaslat került át ebbe a kiosztott kérdőívekre írottakból. Kovács Józsefné párttitkár elmondta, hogy az alapszervezet tagjai nagy felelősséggel, e tervet a sajátjuknak érezve tették mérlegre az év első hat hónapját. A cérnagyár többet termelt tervezettnél az első félévben, s ez jól mutatja, hogy beértek az intézkedések a pártszervezet működési területén is. Példának a jobb üzem- és munkaszervezést hoznám fel. A cérnázóban a technológiai sorrendnek megfelelően helyezték el a gépeket, új szállítókocsikat állítottak munkába, így megszűnt az anyagok többszöri oda-vissza mozgatása. A minőség javítása nagyon fontos, hiszen a telep a cérna felét exportálja, s ez devizát hoz a gyárnak, a nép- l gazdaságnak. Az átnézők j munkája éppen ezért állan- j dóan reflektorfényben van. j Egy újítás révén sikerült meg- oldani az ő munkájuk ellenőr- í zését is a cérnázóban. Ugyan- ] csak egy újításnak köszönhe- | tő, hogy az eddiginél tökéletesebb a száltisztítás a ke- resztorsözó gépeken, így nincs reklamáció a több szálas, motringokra. A C műszak minden területén sokan jelentett a szocialista brigádok, a dolgozók gondosabb, fegyelmezettebb munkája. Ennek köszönhető, hogy javult a minőség, csökkent az úgynevezett cérnázói hiba miatti kivágás. A pártszervezet tagjainak példamutató, meggyőző tevékenysége hozzájárult ehhez. Az ésszerű takarékosság érdekében tett intézkedések szintén meghozták első gyümölcsüket. Minden anyagra úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. A 3. számú pártszervezet tagjai úgy értékelték, hogy egyre általánosabb ez a szemlélet az üzemekben. A félév adatai szerint kevesebb áramot, földgázt használtak fel. A cérnázóban a lehetőség szerint elsősorban azt a perzselőgépet használják többet, amelyik földgázzal működik. A mechanika átalakítja a másik gépet is erre az energiára, így nagy mennyiségű extraháló benzint takarítanak meg. Sok import alkatrészt, anyagot használnak az üzemben. A közös gondolkodás révén sikerült hazaival helyettesíte- teni az egyesítő és perzselőgépek szálvezető porcelánjait, a cérnázóban használt ékszíjakat, két méret kivételével. A kikészítő háromszázezer forintot fog meg azzal, hogy a külföldi gyorsnedvesítő szert magyarral pótolja. Eddig hatezer forint maradt a telep »zsebében«, mert egy másik import vegyszer helyett zsír- alkoholfo6zfátot rendelnek. Négy nyugati gép alkatrészrendelését felülvizsgálták, s nem kell kiadni 1 4SI 000 Urát, 27 680 svájci frankot, 37 344 nyugatnémet márkát. A gondosabb felhasználás révén megtakarítottak 473 kiló celofánt, 1140 kiló selyempapírt, 403 kiló- textiladjusztálót, sok triplex lemezt, dobozt, címkét. Hetvenezer úgynevezett tor- pedódobozot mentettek meg a kétszeres felhasználás révén. A drága parafinból kétszáz kilóval kevesebb kellett egy kis odafigyeléssel. | A párttitlcár úgy összegezte a tapasztalatokat, hogy még sok feladat áll előttük. Jobban el kell ismerni például az ésszerűsitéseket, az újításokat. Nagyobb figyelmet fordítanak az üzemen kívüli dolgokra. S hogy miben van még nagy tartalék? Elsősorban a fegyelem további erősítésében, a munkaidő még jobb kihasználásában, a selejt csők' kentésében, a hulladék megtakarításában, a versenylendület növelésében. Ez pedig csak a pártszervezet tagjainak rendszeres meggyőző munkájával érhető el. L. G. MAI KOMMENTÁRUNK Kárba veszett eleség A közelmúltban . elém tettek több kimutatást arról, hogyan alakul a megyében n tejtermelés. A sok mindenre kiterjedő adatokból megtudhattam egyebek között azt, hogy meglehetősen sok termelőszövetkezetben a korábbinál jóval alacsonyabb a tehenenként! tejhozam, s jó néhány gazdaságban — nem tévedés! — ezer liter alatt van az egy tehénre jutó tejtermelés, az istállóátlag pedig 3—4 liter mindössze. Arra is fény derült, hogy az elmúlt félévben több mint 3 millió forint bevételtől estek el a szövetkezeti gazdaságok, amiért jóval kevesebb tejet értékesítettek, mint a múlt év azonos időszakában. Ugyanezeken a papírokon láttam, hogy mekkora a szarvasmarha-állomány tömegtakarmány-igénye az idén Somogybán, s mellette számokat arról, mennyi áll rendelkezésre jelenleg, s mi várható még az év hátralevő részében. Mint kitűnt, szénából ugyanúgy nem elég ez a mennyiség, mint silóból, és a minőség is erősen kifogásolható ... Beszélünk és írunk szakosított tehenészeti telepekről, tenyésztő és hizlaló társulásokról, vállalkozásokról, s tudjuk: mindezek előbbre vihetik a szarvasmarha-tenyésztést, jókora lépést jelentenek a kormányprogram megvalósulása felé. Azonban nem lehet több tejet fejni, alacsonyabb önköltséggel dolgozni akkor, amikor elemi követelményeknek a kelleténél kisebb jelentőséget tulajdonítanak a gazdaságok. Azt, hogy nem mindenütt irányítja szakember ezt a tevékenységet, éppen úgy kifogásolni lehet, mint a takarmánytermelésben és -felhasználásban olykor szembetűnő nemtörődömséget. Elgondolkodtató volt hallani, hogy a Kaposvári Cukorgyárban a répafeldolgozás idején várhatóan 300 tonna nyers szelet eladatlan marad, mert nincs rá igény a termelőszövetkezetekben. Harminc vagon nyers répaszelet naponta milyen kitűnően felhasználhatnák a szarvasmarhatenyésztő gazdaságok... Ha ehhez még hozzáteszem, hogy 8089 hektár cukorrépára — ebből 2400 hektár Somogybán van — több évre szóló szerződést kötött a cukorgyár, nyilvánvaló, hogy répaszn- letböl sok juthat a gazdaságoknak, csupán élniük kellene ezzel a lehetőséggel. Jobban, mint eddig tették. Érdemes volna megbecsülni azt az eleséget, amelyet nem mos el az eső, s szinte tálcán kínálnak fel. Az ilyesfajta könnyelműség nem múlik el következmények nélkül, $ érzékelhetően mérhető például a tejtermelés eredményeiben is. H. F. Emelkedett a munkásosztály iskolázottsági színvonala KSH-adntok a társadalom osztályszerkezetéről A Központi Statisztikai Hivatal az 1973. évi mikrocen- zus alapján érdekes adatokat tett közzé a társadalom osztályszerkezetéről és rétegező- déséről. Eszerint az aktív keresők 58 százaléka — mintegy 2 millió 950 ezer dolgozó — | a munkásosztályhoz tartozik, 15 százaléka szövetkezeti paraszt, csaknem egynegyede értelmiségi és egyéb szellemi dolgozó, három százaléka kis- 1 árutermelő. A borsót is megviselte az idő Baléi pillanatok Ömlik a termény a rostából a pótkocsira. A felhők eltakarják a napot. Az eső már a levegőben lóg. az emberek riadtan tekinthetnek az ég felé: csak jönne egy kis szél, fújná el a felhőket. Kísérőnk, Egerszegi Jenő, a baíéi November 7. Termelő- szövetkezet ágazatvezetője is az időjárás miatt bosszankodik. Esőben nem lehet dolgozni, most már sok napsütés kellene, így is elég ltárt csinált a víz. A határ bizony néhány helyen siralmas képet mutat. Földre dőlt gabona, kipergett szemű termény. Szerencsére csak itt-ott. Mert a táblák nagy részén lázas munka folyik, és ha kisebb-nagyobb megszakítások- [ kai is, de ha- ! ladnak a gé- i pék, gyűlik a termény. A gazdaság I egyik borsó- I táblájára igyekszünk. 159 hektáron j terem a fajta- [ és takarmány- I borsó az üzem- j ben, de hogy j mennyi tér- ! ményt ad majd j ez a 150 hek- j tár, az csak a végén derül ki. j A sok eső | miatt a táblát 1 fölverte a gaz. Pár méterről nehéz megállapítani, mi terem itt. A borsó szára elbújt a gyom közé, földre dőlt. Két traktor vesztegel a táblán. Az egyik kaszát, a másik rendsodrót vontat. De a munkával még várni kell. — Vizes a gaz, eltömíti a kaszát, még nem száradt fel a harmat ■— mondják a traktorosok. — Megpróbáltuk SZK—4-es kombájnnal betakarítani a borsót — magyarázza Egerszegi Jenő —, de lehetetlen. Any- nyira a földhöz tapadt a növény, hogy a kombájn nem boldogul. Ezért kellett fűkaszát hozni, meg egy rendsodrót. A kombájnnak már csak az lenne a dolga, hogy a rendet fölszedje, kicsépelje a magot Ahogy végigtekintünk a táblán, megállapíthatjuk: túl nehéz dolga nem lesz. A borsó hüvelyének egy része kinyílt, a mag a földre hullt. Mindenütt borsószemek borítják a táblát. A termésnek ez a része már elveszett. A többit takarmányozásra használják. Naponta átlagosan 10 hold- nyi terményt vágnak le a fűkaszák, ugyanis amikor lehet dolgozni, még egy kasza munkába áll. Ez az idő pedig reggel és este jön el. Napközben, ha süt a nap, nem dolgozhatnak, hiszen a borsóhüvely gyorsan kiszárad, nagyobb lesz a szemveszteség. A határ másik része sokkal | mozgalmasabb. Az SZK—4- esek most készülnek a gabona- í táblára. Takarmánybúzát 266 j hektárról kell betakarítani, kenyérgabona pedig 295 hek- i táron van. A terményforgalminak takarmánygabonából 20 i vagonnal adnak át. A termény ! szárítására egyelőre nincs j szükség. Az új, na-gy teljesit- [ ményű rosta viszont, amelyet nemrég szereltek a szárító mellé, teljes kapacitással dolgozik, önti a tisztított magot a pótkocsikra, melyek máris indulhatnak a rendeltetési helyre. Óránként mintegy 100 mázsa ] termény mehet át a rostán. Az aratást követő egyik legfontosabb munka a szalma j eltávolítása. Két traktor mint két óriási futrinka szálad a tarlón, és gyűjti össze a hátrahagyott szalmakupacokat. Egy házilag készített szalma- lehúzót vontatnak vastag drótkötélen. Ennél a munkánál a leglényegesebb az összeszokottság, hiszen a két gép szinte egymáshoz van láncolva. Óriási kötegeket nyalából fel a szalnAlehúzó, amint a traktorok egyszerre fordulnak erre vagy arra. Egy-egy kisebb kazlat visznek magukkal a tábla végére, ott lerakják a terhet, és már jönnek is visz- szafelé újabb nyalábért A tábla szélén készül majd a kazal. Egy villás homlokrakodó készíti, azután kezdődhet a tarló körülszántása, égetése, és a tarlóhántás. Mert ahogy az első táblákról elvonultak a kombájnok, máris követik őket mindenütt a tárcsák, az ekék. D. T. Óriási kötegeltet nyálából fei a szalmslehűzó. Az adatok a munkásosztály belső összetételének változtatását is szemléltetik: amíg 1941-ben a munkásosztály 40 százalékát a döntő mértékben bérmunkából élő mezőgazdasági dolgozók alkották, és mindössze 30 százálékos arányt képviseltek az ipar- és az építőipar fizikai dolgozói, addig 1973rban ennek az osztálynak 58 százalékát már az ipar és az építőipar, 29 százalékát az egyéb nem mező- gazdasági ágazatok fizikai dolgozói alkották, 5 százalékát a művezetők, technikusok és hasonló szintű közvetlen termelésirányítók képezték, s csupán 8 százalék volt a mezőgazdasági munkások aránya. A munkásosztály aktív keresőinek iskolázottsági színvonala jelentős mértékben javult. 1949 és 1973 között mintegy hatszorosára nőtt a befejezett általános iskolával rendelkező munkások száma, arányuk a munkásosztályon belül 18 százalékról 56 százalékra emelkedett. Az érettségi bizonyítvánnyal rendelkező munkások aránya ugyanakkor 2 százalékról 8 százalékra nőtt. A szövetkezeti parasztság képzettségi összetétele kedvezőtlenebb a munkásokénál. A nyolc osztálynál kevesebbet végzettek aránya 1960-ban meghaladta a 90 százalékot, s még 1973-ban is 63 százalék volt. A szakképzettség szerinti összetétel mind a munkásság, mind a szövetkezeti parasztság körében jelentősen javult. 1949-ben a munkások többségének nem volt képzettsége, a szakmunkások aránya 30, a betanított munkásoké pedig 14 százalék volt. A legutóbbi mikrocenzus idején már a munkásosztály döntő részét, 71 százalékát alkották a szak-, illetve betanított munkások (arányuk 40, illetve 31 százalék), a szakképzetlenek aránya tehát erősen csökkent. A szövetkezeti parasztságon belül a szakmunkások aránya - 5-ről 20, a betanított munkásoké pedig 10-ről 13 százalékra emelkedett 1960 óta. tomogyl Néplap\ 3 i
