Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

A MAGASABB EGYSÉG KULTÚRÁJA

A harckocsizok múzeuma

A seregben minden fontos dolog -parancsra történik. A kultúrmunka is. Ebből viszont az következik, hogy fontosnak tartják a kultúrát. De korrigáljuk máris a »zsargont«, mert nem egyszerűen a seregről, hanem a Magyar Néphadseregről van szó. Olyan hadi, védelmi szervezetről, ahol valóban parancsok, utasítások, rendelkezések, előírások szabják meg a kulturális élet kereteit, formáit, tartalmát. Mindjárt hozzáteszem azt is, hogy ezzel együtt helye van az ötletnek, a kezdeményezésnek a katonák közművelődésében.

Hogy miként?

Erre kerestem a választ a honvédség alakulatainál. Katonaviselt ember persze tudja, hogy a magasabb egység kultúrája épp olyan összetett tevékenységet — kezdeméhonismereti gyűjtemény. Ma- j kettek, tablók sorakoznak, íz- i léses installációval — a ka- I tonák ötlete, szépérzéke ala- I kította ki a termet. Fotósoro- | zat örökíti meg például az \ alakulat részvételét egy nagy- j szabású nemzetközi gyakor- j laton. Itt őrzik az egység ki- j tüntetéseit, a dicsőségkönyvet. | A leszerelők közül az arra érdemesek emléke itt marad. A folytonosságot szemlélteti mindez. Az egyik vitrinben egy lelőtt amerikai bombázó | maradványaiból készült kis j modell látható, vietnami j ajándék.

De legalább ilyen részlete- j sen lehetne beszélni az alakulat hatezer kötetes könyv- | táráról is. Szóljanak inkább { az alegységi klub vezetőségi j tagjai, Fülöp Attila őrvezető j és Ratkonecz Zoltán honvéd, j

I

A csapatmúzeumban.

nyezéseket, eredményeket — j jelent, mint mondjuk egy já- j rásé vagy megyéé. Az alegységek, egységek tartalmi munkájából tevődik össze. Egységszinten már külön politikai munkás — tiszt — feladata ennek a szervezése, irányítása. A magasabb egység tisztjével, Pácser Bálint főhadnaggyal, politikai munkatárssal beszélgettem a tapasztalatszerzés előtt.

A hadseregben nem a többi területtől elszakítva értelmezik a kulturális tevékenységet. Szoros kapcsolatban van mindez a kiképzéssel, a szolgálat mindennapjaival. Egyben nevelő munka is, másfelől pedig fóruma, lehetősége a politikai ismeretek terjesztésének, és a világnézeti nevelésnek.

Van vita is, véleménycsere is. mindebben: hogyan lehetne jobban, ahogy a fiatal főhadnagy frappánsan megfogalmazta: »nem sematikusan, hanem tematikusánEgy bizonyos. Van hadseregen kívül is megszívlelhető tanulsága mindennek, amit jó szívvel ajánlok a »polgári« közművelődés munkásainak — a népművelőknek elsősorban —: a munka szervezettsége, fegyelme, áthatottsága a politikai szándéktól. Igaz, erről beszélünk közművelődési fórumainkon is, csakhogy ...

— Jókor is jöttek, meg nem is — fogad bennünket Varga Sándor alezredes, politikai munkás, az egyik alakulatnál. — A harcosaink többsége laktanyán kívül van. Igaz, az

— József Attiláról neveztük el klubunkat. Hogy miért? Vannak itt irodalomkedvelő emberek, akik nemcsak olvasni szeretnek, hanem szívesen

j meg is szerettetik az olvasást, j Nézze csak, mindig van az újoncok között olyan, aki el- ! végezve az iskolát, a bevonulásig egy könyvet nem vett a i kezébe, az újság nem érdekelte, a tévéből is a meccs legföljebb. A klubban közösség van, s közösségi foglalkozások. Akaratlanul is közelebb kerül a könyvhöz, a sajtóhoz és a televízió más jellegű, jól tájékoztató mű- csoraihoz. Azután gyakran rendezünk vetélkedőt, nemré- j giben pedig éppen klubunk névadójáról tartottak ismeret- ■ terjesztő előadást. Szóval egy csomó emberre ragad valami — ahogy mondani szokták.

A honvéd újonc még, »civilben« viszont üzemi klubvezető volt.

— Itt persze több a kötöttség klubon belül is, de ez érthető. A lényeg az, hogy feltalálják magukat az emberek. És ne csak passzív időtöltés legyen, hanem ha barkácsolni szeretnek, vagy verset mon- j dani — módot kapjanak erre.

I Rendszeresen tartunk könyv- ] ismertetéseket, elkérjük a ) könyvtárosnőtől a könyvborítókat, kitesszük, s mindig | vannak néhányan, akik így j kapnak kedvét az olvasáshoz. Alegységünk egyébként egy ; bölcsődét patronál. Emellett ] azonban szívesen végeznénk I

egyik harckocsizó alegység nemrég jött meg. Kiképzésük fontos részét, a víz alatti átkelést hajtották végre, kiválóan, utána pedig azonnal az árvízvédelemben dolgoztak. De nézzék meg a klubokat, a köleteket, beszélgessenek az itthon levőkkel!

A parancsnoki épületből a körletek felé vettük utunkat, kalauzunk Laczi Károly hadnagy, politikai munkatárs volt. Először az alakulat büszkeségét, a csapatmúzeumot mutatta be. Valóságos hadiolyan külső munkát, gjnelyik j egy kis pénzt hozna, mert jó j volna tovább csinosítani, fej- | leszteni a klubot. Hiszen beneveztünk a klubversenybe, j Igen, a néphadsereg klub- | jai között a különböző címekért verseny folyik. Hogy miért érdemes ezekről a klu- í bókról annyi szót ejteni, ! miért nőtt meg a közelmúlt- 1 ban a fontosságuk, erről következő cikkünkben számo- lünk be. I

Tröszt Tibor !

(Folytatjuk.) i

Az ötvenéves Új Március

E

zzel a címmel bocsátót-' ta útjára a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán új elméleti-politikai folyóiratát, mely Bécsben jelent meg ugyan, de olvasói — ha titokban is — elsősorban a magyarországi dolgozók voltak.

A folyóirat megjelenése szorosan összefüggött a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésével. 1925- re sikerült leküzdeni a Tanácsköztársaság utáni válságot, és a nemzetközi kommunista mozgalom, a Komintern segítségével megvetni a jól szervezett, ideológiailag egységes, fegyelmezett kommunista párt alapjait. (Ezt a fejlődést tetőzte be a KMP első, újjáalakuló kongresszusa 1925. augusztus 18-a és 21-e között Bécsben.)

Fontos állomása volt ennek a fejlődésnek az Üj Március. A lap szerkesztősége így fogalmazta meg munkája fő célját: »Az a feladata, hogy szolgálja a kommunista pártnak az új márciust előkészítő munkáját és harcát. Olyan márciusét, amely nem rejti magában a bukás csíráját, amelyet nem az összeomlás követ, hanem a végső, Magyarország minden dolgozóját minden elnyomástól, minden kizsákmányolástól megszabadító, elhatározó győzelem.«

További feladatait is megfogalmazta a folyóirat beköszöntő cikke: tudományosan,

marxista alapon vizsgálni és elemezni Magyarország gazdaságát és társadalmát, a forradalmat mozgató és az ellen- forradalmat támogató nemzeti és nemzetközi erőket; terjeszteni és propagálni a következetes marxista—leninista elméletet, segíteni új forradalmi vezető garnitúra fölnevelését;

ápolni a magyar forradalmi hagyományokat, elsősorban a proletárdiktatúra emlékét.

Az Üj Március hasábjain a magyar kommunista mozgalom vezetői és derékhada I publikáltak. Nemzetközi kér- i désekről Kun Béla, a magyar politikai életről Landler Jenő, a nemzetközi munkás- mozgalom problémáiról Alpári Gyula, gazdasági kérdésekről Varga Jenő, elméleti, ideológiai és kulturális problémákról elsősorban Lukács György és Révai József fejtette ki a párt álláspontját, írtak cikkeket az emigrációban élők, de számos levelet is közölt a folyóirat — természetesen névtelenül — a hazai mozgalom harcosairól. Később pedig, a harmincas években, j rendszeresen ismertette a Ma- j gyarországon megjelenő illegális kommunista üzemi la- I pok legfontosabb és legértékesebb írásait.

| A folyóirat munkatársai | azonban nem elégedtek meg ennyivel. Az Űj Március ösz- szefogó és szervező erő volt az illegalitásban és az emig- j rációban élők között, kapocs ; a Magyarországon és a nemzetközi mozgalomban dolgozó kommunisták, a Komintern és a KMP között.

A fasizmus előretörése, az Osztrák Kommunista Párt betiltása után, 1933 nyarán megszűnt az Űj Március. Feladatát más folyóiratok, így például a Moszkvában már korábban megjelent Sarló és Kalapács vették át. A KMP Bécsben meg jele- i nő elméleti-politikai folyóiratának jelentősége azonban tagadhatatlan. Az ötven évvel ezelőtt először megjelent Űj Március fontos helyet foglal el a magyar szocialista újságírás történetében.

D. P.

Társadalombiztosításról

mindenkinek

Rövidesen megjelenik a Társadalombiztosításról mindenkinek című Népszabadság különkiadványa. Ebben a július 1-ével hatályba lépett, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek és a végrehajtás rendelkezései- j nek valamennyi társadalom- i biztosítási ellátással kapcso- |

latos szabályai feldolgozásra kerültek.

A szerzők az anyagot 8 részre csoportosítva, kérdésfelelet formájában tárják az olvasók elé, közérthető, népszerű formában.

A kiadvány 128 oldalon, öt forintos áron lesz kapható a hírlapboltokban, hírlapárusoknál.

Elhunyt Lengyel József

Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszantartó, súlyos betegség után 79. életévében, július 14-én reggel elhunyt Lengyel József Kossuth-díjas és József Attila- díjias kommunista író, a párt és a forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa. Elhunyt elvtársunk temetése —végakarata szerint — a Farkasréti temetőben lesz július 18-án, pénteken 10 órakor. Elvtársai, ba~átai és tisztelői 9.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Kulturális Minisztérium A Magyar írók Szövetsége

* * *

Lengyel József 1896. augusztus 4-én született Marcaliban, középosztályhoz tartozó családból. Az egyetemet Pesten és Bécsben végzi; bölcsész, de érdeklik a természettudományok is. A világháború első esztendeiben szoros kapcsolatba kerül a Szabó Ervin szervezte anti- militarista mozgalommal. Korvin Ottó és Sallai Imre csoportjának tagjaként részt vesz az 1918-as őszirózsás forradalom eseményeiben, novemberben pedig ott van a Visegrádi utcában, a kommunista párt első alapítói között.

Első verseit Kassák folyóirata, a Tett és a Ma hozzák, majd az oroszországi szocialista forradalom idején különvált Kassáktól. A Vörös Újság szerkesztőségében dolgozik, 1919 február végén letartóztatják. A Tanácsköztársaság idején tovább folytatja újságírói tevékenységét és pártmunkáját. A Horthy ellenforradalom uralomra jutása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrált. 1930-ban Moszkvába megy, ott — írói tevékenységén kívül — a Sarló és Kalapács szerkesztőségében dramaturgként dolgozik. A Szovjetunióból 1955- ben tér haza.

Fiatalkori lírája sok tekintetben Kassák hatása alatt áll, szenvedélyes, nem egyszer forradalmi indulatai az avantgardista költői törekvések szabad formáiban nyernek kifejezést. Az irodalomtörténet ennél nagyobb értékűnek ítéli későbbi prózáját, mellyel hazatérése után csakhamar a jelenkori magyar irodalom legkiemelkedőbb képviselői közé kerül. Visegrádi utca című könyve a magyar forradalom előkészítéséről és ,a forradalmak időszakáról a krónikás hitelességével ad képet. Ez a műve kritikusan, de mindig a proletárforradalom ügyének szempontjai szerint ábrázolja az eseményeket és a kor kiemelkedő politikai szereplőit. Ugyanennek az élmény anyagnak szépirodalmi — néhol kalandos cselekményszálakkal átszőtt — feldolgozása Prenn Ferenc hányatott élete, avagy minden tovább mutat című, 1958-ban megjelent regénye.

Igéző (1961), majd Elévült tartozás (1964) című bővített n ouelláskötete több évtized termését foglalja magába. Elbeszéléseinek témáját

nagyrészt a hazai munkás- mozgalom küzdelmei és az emigráns évek során megismert külföldi élet adják, de helyet kap bennük a mai magyar valóság is. Méltatói Lengyel József írásművészetében az emberi lélek mély ismeretéről tanúskodó hiteles belső ábrázolást, az egyéni szenvedéseken felülemelkedő objektív szemléletmódot, az erőteljes és pátosz nélküli realizmust emelik ki. A róla megjelent elemző kritikák rámutatnak arra is, hogy egész művészi fejlődésének jellemzője a bátor kísérletezés.

írói munkásságának minden periódusában új eszmék foglalkoztatják: a kísérlet nála soha sem abbamaradt kísérlet, rossz irányú tájékozódás; mindig a világnézeti biztonság, a művészi önfegyelem és koncentrálóképesség birtokában történik. Versei, novellái és regényei elférnek két vaskosabb gyűjteményes kötetben. Ez — fél évszázados írói pályafutását tekintetbe véve — nem látszik soknak: életműve mégis kerek, zárt, egységes alkotás, s fajsúlya szerint az új magyar irodalom egyik legtekintélyesebb életműve. Halála a szocialista magyar ' irodalom nagy vesztesége.

NAGYMONOLÓG

— Hűha! Erre nem gondoltam.

A lány a hűtőszekrény előtt guggol, és csalódottan bámul az üres rácsokra. Hirtelen föláll, s dühösen csapja be az ajtót.

A szőke,- csapzott hajú, négy-öt napos szakállt viselő fiatalember meg se mozdul az ablaknál. Akkor sem, amikor vendéglátója odacsapja az asztalra a keményre száradt kockasajtot.

— Ezt találtam. Meg egy fél tubus mustárt.

A fiú — 20—22 éves lehet, kopott farmerben, ingét a mellette álló szék hátára vetette — még bámul egy ideig a völgybe, a nyaralóktól tar- kálló hegyoldalra, majd lustán megfordul, Fakó dörmö- géssel ejti a szavakat!

— Nem valami dús lakoma.

A lány lehuppan a székre

és tehetetlenül csap a térdére.

— Mit csináljunk? Szeretett szüleim nem gondoskodtak egyetlen gyermekükről. Igaz, úgy tudják, hogy jó hetven kilométernyire vagyok innen a barátnőmnél, de mégsem lehet egy hűtőszekrényt ilyen árván hagyni! Nem igaz? Na. Mit csináljunk?

— Semmit.

— De éhes vagy.

— Na és? Az éhség és a jóllakottság dialektikus egységet alkot. Egyik a másik nélkül nincs. Értelmetlen.

— Bírom a szövegedet.

— Ez is valami. De nem megyünk beljebb? A ids leányszobádba.

— Türelmetlen vagy?

— Én? Na ne gyanúsítgass!

— Mindent úgysem mutathatok meg, mert például az erkélyre sem mehetünk ki: a Balatont meg a túlsó part hegyeit csak az elsötétítő függöny rései között szemlélheted.

— Szégyellsz?

— Akkor nem hoztalak volna ide. De jobb a békesség. Tudod, a szomszédok.

— Mi lejne, ha mégis kitévedne családod egyik tagja?

— Ennek csaknem nulla a valószínűsége. Apám Pesten van értekezleten, anyám dolgozik. Csak holnap este jönnek ki.

— De ha mégis ...

— Nagy lebukás lenne belőle. Hű, anyám de cikizne! Úgy mondaná a szöveget, hogy nem lehetne megállítani:. ezért gürcöltem én húsz éven át, a falatot vontam meg a számtól, nem tudtam venni magamnak egy tisztességes ruhát, csak túlóráztam, raktam félre a filléreket, évekig nem mentem nyaralni, csakhogy legyen, ahova kijöjjünk a fülledt irodából, meg szegény apád is, aki

olyan beosztásban van, hogy nemegyszer a késő este veti haza, itt legalább kipihenhetné a fáradalmait, és akkor az egyetlen lányunk, akinek mindent megadtunk, csak bogy tanulhasson és neki is legyen valami je ... Es így tovább, legalább'fél óráig.

— Es te mit mondanál erre?

— Számolnék magamban mint máskor, és szép, megértő tekintettel csüngenék oZ ajkán. Mint aki méltányolja az ellenfél érveit. Megszoktam, pontosan ismerem a fordulatokat, a hangerőt, a dinamikát. Tudod, az egésznek szerkezete van, drámái fölépítése. Nagymonológ. Vagy monodráma, mert ugye én csak statisztálok.

— Es tényleg annyit dolgoztak a szüleid ezért a kégliért?

A lányt idegesítette a kérdés. Komoly téma, elég otthon is birkózni vele. De a srác úgy kérdezte, hogy nem lehetett elütni az előbbi cinikus hangnemben.

., Annyit? Még annál is többet. Minden szabad idejüket erre áldozták. Szakiparost csak végszükség esetén hoztak. Apámnak jó kézügyessége van, anyám se rostéin a munkát, akármilyen piszkos vagy nehéz. Ezt sose tudtam megérteni. Most is mindig bütykölnek rajt valamit, pedig már teljesen készen van.

— Gondolom, azért egy kicsit a te kezed is benne van ezekben a falakban.

— Ne reménykedj! Ennem értem rá ilyesmire. Nekem tanulnom keltett. Mindig. A főiskolai felvétel volt a varázsszó. Ezzel minden vasárnap otthon maradhattam, miután anyám elkészítette az ebédemet.

— De hát nyáron ..

— Az meg a pihenésre való! Elég volt egész évben gürizni a suliban.

Egy pillanatra elhallgatott. Flogyan mehetett bele ebbe a hülye párbeszédbe? Ö sem kérdezett tőle semmit az otthoni viszonyokról, mit érdekelte, hogyan élnek a szülei, akkor mit faggatja ilyesmiről ez a srác? De legyűrte indulatát, és csak ennyit mondott:

— Olyan komoly vagy. Nem ilyennek ismertelek meg. Mikor is? Éppen ma két hete. Gyere már közelebb hozzám! Vagy azt várod, hogy én tegyem meg a kezdő lépéseket? Az előbb még olyan türelmetlen voltál.

— Miti Hogyan? Ja, persze, megyek. Itt maradunk? Vagy átmegyünk a leány szobádba?

— Ahogy akarod. Itt most

minden a miénk.

Paál László

Somogyi Néplap\