Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
Ä lengyel kultúra harminc éve Dr. Wladyslaw Loranc, kultúr- és művészetügyi miniszterhelyettes nyilatkozata —» Az eltelt 3t> évre visszatekintve, melyek a lengyel kul- tárának azok a jelenségei, ame- lyeket különösen jelentőseknek és értékeseknek tart? — Azzal kezdem, amiben a háború utáni lengyel kultúra virágzásának fő forrását látom: a művészeti képzés rendszerét minden eddiginél jobban kifejlesztettük. Lengyelországban jelenleg 230, alsó- és középfokú zenei és képzőművészeti iskola, 16 művészeti felsőoktatási intézmény és 620-nál több, társadalmi erőből fenntartott zenei és képzőművészeti oktatókor működik. Ami a művészeti jelenségek értékelését illeti, igen nehéz lenne bármiféle sorrendet meghatározni. Véleményem szerint — nemcsak hazánkban, hanem határainkon 'kívül is — a lengyel zene, színház és film kelti a legélénkebb érdeklődést. Hogy csupán néhány évre szorítkozzam: Witold Lutos- lawski, Krzysztof Penderecki és Tadeusz Baird zeneművészete, Jerzy Grotowski, Adam, Hanuszkiewicz, Henryk Tomaszewski és Tadeusz Kantor színpadi tevékenysége, valamint Andrzej Wajda filmjei a legkiemelkedőbb művészeti alkotások közé tartoznak. S ami az új, szocialista értékek döntő meghatározója, az a hagyományokhoz való körültekintő, s egyben önálló viszony. A háború utáni lengyel kultúra teljes fejlődési folyamatában szembetűnő a kötődés a nemzeti művészeti örökséghez. Ezzel párhuzamosan művészetünk a jelen problémáit is tükrözi. A háború után a legjelesebb lengyel művészeti alkotások nagy része szem- befordult , a nyugati kultúrában jelentkező áramlatokkal, amelyek az egyén fokozatos társadalmi elszigetelődését, elidegenedését hirdetik. Az a tény, hogy a lengyel művészet felmutatta a pozitív modellt: a bonyolult valóságot a maga összetettségében vállaló embert — szerintem a legutóbbi harminc év lengyel kultúrájának legjelentősebb jellemzője. A háború utáni lengyel művészet alapvonása tehát a hagyományokhoz való szerves kötődés mellett a jelen problémái iránti mély elkötelezettség. — A kultúra terjesztése a szocialista Lengyelország kultúrpolitikájának egyik tő célja. Hogyan értékeli On az e téren elért eredményeket? — Ezen a vonalon szintén jelentős sikereket mutathatunk fel. Lengyelországban 70 hivatásos drámai színház, 10 opera, 9 operettszínház és 19 filharmónia működik, amelyek nézőinek, ill. hallgatóinak száma minden évben 10 millió körül mozog. S a 355 lengyel múzeumot évente felkereső 19 millió látogató szintén sokatmondó tény, igazolja, hogy az átvett kulturális hagyaték bekerült életünk vérkeringésébe, hogy népünk közkincsévé vált. Ezt jelzi a lengyel városokban fennálló 5700 klub és a falvakban tevékenykedő 15 500 különböző jellegű kultúrléte- sítmény. Mondhatnék, hogy ez szép szám — de még mindig kevesebb a kívántnak Hazánkban a falvak száma közel 40 000 — tehát már a puszta számok összevetése is igazolja, mennyi itt még a tennivaló. A legnagyobb hallgató- és nézőtábora a rádiónak és a televíziónak van. A rádió- és tévéelőfizetők száma hatmillió körül mozog, a vevőkészülékek száma azonban ennél sokkalta magasabb. A kulturális értékek terjesztésében ezek a legjelentősebb eszközök, fejlődésük örvendetes, de — más országokhoz hasonlóan — nálunk is újabb problémákat tűz napirendre. Mi is keressük a megoldást, amelynek révén pl. megállíthatnánk a hangversenytermek látogatottságának csökkenését, s megteremthetnénk a feltételeket a zenével való eleven, közvetlen kapcsolatteremtésre. — Hogyan latja a lengyel kultúrának a nagyívlágban eile és adtak ki. Ugyanebben az időben Lengyelországban 56 ország szépirodalmának 9856 alkotását jelentettük meg lengyel nyelven. Ma már rendszeressé váltak a Lengyel Kultúra Napjai, amelyeket a testvéri szocialista és számos nyugati országban egyaránt megrendeznek. Elmondhatjuk tehát, hogy a lengyel kultúra eljut a világ minden földrajzi-politikai területegységére, itt azonban a legnagyobb súlyt a szocialista közösségen belüli kölcsönös kultúrcserére helyezzük. A szocialista országokban aratott sikerek különösen nagy örömet jelentenek számunkra. — A lengyel—magyar kultúrálís kapcsolatok sok évszázados múltra tekintenek vissza. Hogyan alakultak ezek a kapcso- latok a háborút követő 30 eszfoglalt helyét? •— Ezen a téren önvendetes eredményeket értünk el. Jelenleg több mint 80 országgal tartunk fenn kulturális kapcsolatokat, közülük 42-vel kulturális együttműködési szerződést Irtunk alá. Hadd emlékeztessek arra, jiogy a háború előtt Lengyelországnak csak 9 ilyen szerződése volt. Lengyelországból mindennap két művészegyüttes és három szólóművész utazik külföldi fellépésre, mindennap egy kiállítást rendez Lengyelország külföldön. 1945-től .1973-ig a világ 39 országában 4417 lengyel szép- irodalmi művet fordítottak tendőben? — Az első lengyel—magyar kulturális együttműködési szerződést kormányaink 1948-ban írták alá. Ez lehetővé tette, hogy népeink jobban meigisimerjék egymás nemzeti kultúráit. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon jól ismerik a lengyel filmművészet és a mai lengyen zene alkotásait. Hazánkban a magyar zene a legismertebb, de sok olyan tényt idézhetnénk még, amelyek a lengyel—magyar kul; túrkapcsolatok kedvező fejlődését tükrözik, az eddigi eredmények felett érzett elégedettségünk ellenére azonban nem mondhatjuk el, hogy ezen a téren minden lehetőséget kihasználtunk. Még igen sok a tennivaló, az irodalmi, színházi és filmcsere területén egyaránt. Az utóbbi két esztendőben e téren érezhető javulás következett be, ami kapcsolatban áll a kulturális és tudományos együttműködéssel foglalkozó lengyel—magyar vegyesbizottság 1973-ban történő megalakulásával. E bizottság kezdeményezésének köszönhető egyebek között, hogy a fordító gárdát ma már jobb feltételek között képezik. Véleményem szerint a legközelebbi öt esztendőre, az 1976—1980-as időszakra előkészületben lévő szerződés újabb, jelentős lépést jelent majd az egymáshoz különösen közel álló két szocialista ország kulturális együttműködésének fejlesztésében. H. Bukowski (P. A. Interpress—KS) KELEMEN LAJOS Fölnézek rád Anyámnak Fölnézek rád, nálam apróbb óriás, padlásaid ősz pora közt rongy leszek, míg az óra megáll s megüzeni az időt vétkei előtt, hontalan mosolyod hordom, s szabad vagyok tőle mindig hatodnapon, maradék szabadságomból faragom tanyám, fölnézek rád — rög az éltet derítő fájdalmába öltözők, macskák hulló szőre lopja el eső után — néma fohászaid simogatásod, karácsonyaim koldusünnepe nehéz gyász lesz nélküled, jóvá tehetem-e világos árulásom? függönyeid nyiladékából árnyam romlásba fordult át, jég harapja szobád, bánatod sejteti, falból, dérből, deres szél zúgásából mégis megjövök. Fogják arcom Erzsébet-napi kék jéggyűrűk, hívott magányod, — lélekben nyugszik az ütközet —, balról a dühös kutya, pitvarvégből te kéred távolról hozott ízemet. Horváth János metszete. immléssel - koziiMíÉsért »A szocialista közművelődés egyik alapvető feltétele az önművelés fontosságának felismerése, lehetőségeinek bővítése. Megfelelő feltételek útján el kell érni, hogy az emberek képesek legyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között. ..« MSZMP KB 1974. március 19-ZO-i üléséjiek határozata a közművelődés fejlesztésének feladatáról. M űvelődési témák kap-’ csán sokszor eltűnődtem: miként lehetne az egyén és a köz művelődésének összhangját megteremteni, a kettőt egymáshoz minél jobban közelíteni. Eredményt hoz-e a műveltség túlzott terjesztése, erőltetése? Nem fog-e ez vajon kampányjellegű közösségi művelődési formákat ölteni (mint például korábban a szocialista brigádok kulturális vállalásai vagy az olvasómozgalom), s végül a mennyiségi mutatók papírformáiba fulladni? Egyáltalán: hogyan kell értelmezni az önművelődést? Az önművelődésnek — úgy vélem — elsősorban is a kulturált magatartás, az emberibb, szocialista életforma iránti igényt kell jelentenie. Nem a másokat okoló, elégedetlenkedő követelőzést, hanem életünk szebbé, belsőleg gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az igénynek tehát be- lüről kell fakadnia (hiszen a jó, a szép iránti igény természettől fogva adott is az emberben), s először is emberhez méltó viselkedésre, magasabb erkölcsiségre, kulturáltabb magatartásformákra kellene irányulnia... »A művelődés nem valamire jó, hanem önmagában jó. Olyan, mint a szerelem. Ahogyan a fajfenntartás is többet ér a szerelemmel, mint nélküle, úgy a mindennapi élet is többet ér műveltséggel, mint anélkül« — írja Benedek István a közelmúltban megjelent »-Pusztába kiáltó szó« című könyvében. »Dialógus a műveltségről« címmel. Tovább visszük a párhuzamot: a szerelem, a fajfenntartás csak a család milliő- jében teljes, ott kap igazi megvalósulási formát. S ahogyan a családok meghittebb, bensőségesebb, sajátos élete alkotja a nagy közösséget, a társadalmat, ugyanígy a különböző területekben elmélyülő egyén belső igénye nélkül nem építhetők tovább a közösségi művelődés ' formái sem. K Szirmai Endre B á j o I ó (5. vers a Parasztzsolozsmából) i x Kösse gúzsba szél a kezed, ha testvéred fenyegeted, penész fogja be az ajkad, ha igazad elhallgattad, szemed kékje vessen lángot, ha a szépet meg nem látod; szíved lobogjon a jóra, parázs ajkad tiszta szóra, hogy ragyogjon végre béke, csillag röptessen az égre, ahonnan — ha muzsikálnak — szép tündérek hazajárnak. Legelésző szarvas MRD/ ANNA , SZABAD IDŐ Szív és szív között ez összetört, sérült hangok, a nagy termelési beruházások, a beszámolók, a kampányok után az a néhány óra, míg önmagadba mélyedsz, és aztán az öröm, «* amint egyre magasabbra nőnek a fák, és hívnak az országutak, s egyre megrögzöttebben tévedsz el, korszakaidban, ösztöneidben, értelmedben, a családi körülményekben s a szabadság pszichózisában, és fönt csattog a nappali fény, a halhatatlan madár; a jövő nap, a jövő év, a jövő reménység. Götz János műve a balatonbog lári szoborpark anyagából. őrünk műveltsége rendkívül bőséges választékot kínál és ez fokozza az egyéni választás felelősségét. Kinek-kinek alap- képzettsége, megszerzett s alkalmazott ismeretanyaga, egyéni érdeklődése, hiányosságainak kritikus feltérképezése alapján kell eldönteni, mi szükséges ahhoz, hogy önálló, biztonságos ízlése, határozott ítélőképessége alakuljon ki. Erőltetni a művelődés iránti igényt nem lehet. Ismét Benedek István szavaival: »Akit csak szakmája érdekel, minek kényszerítsük általános műveltségre? Akit szakmája nem érdekel, sohasem lesz belőle művelt ember.« De térjünk vissza a művelődni vágyó munkásemberhez, akinek jobbára a szakmai ismeretek megszerzésével, a munkába állás prózaibb, keményebb gondjaival múlt el a legfogékonyabb időszaka, s aki korunk információ-áradatában nem is igen látja, hol kellene nekirugaszkodnia a, műveltségszerzésnek. Először is nem elkezdenie, »nekirugaszkodnia« kell, hanem folytatnia, hiszen az elmúlt 30 év alatt értünk él olyan eredményeket, a kultúrában is, melyben neki, a kétkezi munkásembernek komoly feladat jutott. Ezt számba venni, felmérni, s ehhez kapcsolódva tovább fejleszteni — a feladatunk. És itt jön a családot a társada-' lommal, az önművelődést pedig a közművelődéssel összekötő híd: a kis közösségek, a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok, művelődési intézmények szerepe. Segítséget nyújtani a munkásoknak az egyéni művelődés lehetőségeinek, formáinak kiválasztásához, kialakításához, a kultúrát közvetítő eszközök helyes differenciálásával. Hiszen minden termelő közösség másféle, sajátos közvetítő eszközt, művelődési formát kíván meg, s mindenütt olyanokat kell alkalmazni, amelyek a legközelebb állnak életmódjukban, szokásrendszerben :s a dolgozókhoz. Ezért fontos a nem formális elemek szaporítása: a felmérések, beszélgetések életformáról, napi problémákról, továbbtanulásról; ankét közéleti emberekkel, vállalatvezetőkkel; közös, előkészített színház-, vagy olvasmányélmény : munkásakadémia;, szocialista brigádklub ... A munkások a 14—18 éves korban elmulasztottakat pótolhatják: a felnőttoktatás, általános és szakmai továbbképzés különböző lehetőségei állnak rendelkezésükre, hogy bővítsék, rendszerezzék ismereteiket. Az iskolában megalapozott vagy a munka mellett megszerzett ismeretanyag akkor válik korszerű műveltséggé, azaz önálló ízlés- és ítélet- alkotás képességévé, ha kiki folyamatosan, belső igényből fejleszti azt, tovább. Az együttélés hétköznapjaiban mindenkinek igénye az aktívabb részvétel, az intimebb élmény, a tevékenység, a sikerélmény. Önművelődés például a zenehallgatás, modellezés, amatőr képzőművészet, verstanulás, a különböző hobbyk, vagy a barkácsolás is, hogy csak néhány példát említsünk, hiszen belső, önmegvalósító, embert gazdagító szórakozások. Ezekhez a kis közösségek, kulfúrcsopor- tok, brigádklubok, szakkörök kiváló lehetőséget nyújtanak... H [ i körülnézünk, láthatjuk, van tehát mit tennünk -közművelődési feladataink megvalósításáért. De legfontosabb ehhez saját helyünk ismerete, megtalálása a közművelődés rendszerében, saját felelősségünk érzete közös társadalmi, ideológiai, emberi céljainkért. S ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, bőven akad (és mindig akad) tennivalónk önművelődésünkért ... Jurányi Anna Takáts Gyula Egyre sűrítőbb Ügy élek, mint a tuskógomba, vadonban, kiszáradt tönk ölén. Barnán szikrázó magányomban egyre sűritőbb messze élek én. Nem itt... Es ott sem az ragyog... A tér... Az izzik, merre gyorsul napjából kitépett csillagom. Somogyi Néplap H
