Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

A marcaliak kezdeményezése

Három óra alatt száz forint

(Tudósitónktól.)

A közelmúltban értékelte a szakcsoportok munkáját a marcali álész igazgatósága. A tanácskozás során többek között szóba került az is, hogy viszonylag kevés és drága a gyümölcs. Exportra is több kellene. Ugyanakkor a marcali környéki hegyeken és a szövetkezethez tartozó más községek szórványgyümölcsöseiben leszedetlen maradt a cseresznye, a meggy, és várhatóan más értékes gyümölcsnek is ez lesz a sorsa. A legtöbb esetben ott fordul elő ez, ahol a szórványgyümölcsösök idős emberek tulajdonában vannak, akik sem a rokonsággal, sem egyéb módon nem tudják leszedetni.

Elmondtak egy figyelemre méltó semogyfajszi példát is. Két idősebb házaspár fiatalokat kért föl a meggy leszedésére, akik örömmel vállalkoztak erre a szinte szórakozásnak is beillő munkára. Feléért vállalták a szedést. Három óra alatt személyenként 100 forintot kerestek.

Az igazgatóság olyan határozatot hozott, hogy a marcali járási KISZ-bizottsággal közösen felhívással fordulnak a nagyközség és a szövetkezet körzetéhez tartozó községek KISZ-szervezeteihez. Ebben arra kérik őket, hogy Segítsenek az öregeken. A szövetkezet felvásárlói meg tudják mondani, hogy kik azok az idős emberek, akik ilyen támogatásra szorulnak. Általában elfogadott a felesben | való szedés. így jól járnak az idős emberek, akik elveszettnek vélt pénzt kapnak, jól jár a KISZ-szervezet, mert a gyümölcs felének árát közösségi célokra fordíthatja.

A szövetkezet elnöke ezt a felhívást eljuttatta az úttörőcsapatok ■ vezetőinek, akik szintén sokat tudnak segíteni a felső tagozatos általános iskolások összefogásával, természetesen pedagógus felügyelete mellett.

Feltétlenül hasznos és követésre méltó a marcaliak I kezdeményezése.

fl munkaerMölcsül a közösségi magatartás formálásáig

Népfrontakciók a szocialista közgondolkodás fejlesztéséért

Több új kezdeményezést valósít meg a népfront abból az előtérbe került társadalmi, politikai feladatból adódóan, hogy a mozgalomnak minél több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt kell felkészítenie a közéleti cselekvésre.

A munkások közéleti tevékenységének serkentésére, sokirányú tájékozottságának elősegítésére a Hazafias Népfront — együttműködve a szakszervezetekkel — az idén is megrendezi a lakóterületi munkásvezetők politikai továbbképző tanfolyamát. Szervezési módjukat illetően szak- szervezeti tanfolyamok lesznek, ám a részvevőkre a népfront tesz javaslatot

A vezetők hozzáértésének munkálása igen fontos feladat, de — amint a Hazafias Népfront országos elnökségénél elmondták — legalább ilyen jelentőségű a lakosság közéleti hozzáértésének növelése is. Ezért a népfront az őszi-téli időszakban 40 vidéki városban megszervezi az állampolgári ismeretek tömegméretű terjesztését. Ez nem

I teszi fölöslegessé az eddig is — nem kis érdeklődéssel és sikerrel — végzett jogpropaganda-munkát

A szocialista gondolkodás fejlesztéséhez — mondták a népfrontnál — az is szükséges, hogy az együttélés szocialista értelmezése mind többször szóba kerüljön a népfront rendezvényein. Társadalmi életünk nem egy gondjának a gyakorlati megoldása jelentette már népfrontviták tárgyát — a környezeti ártalmak elkerülésétől a csalód szocialista értelmezéséig. Az országos elnökség elméleti munka- közössége mo6t új kísérletet tesz a helyes emberi magatartás normáinak tudatosítására.

Az akcióihoz számos új, elsősorban értelmiségi aktivistát toboroznak. Örömmel fogadták ezért az Országos Ügyvédi Tanács felajánlását az állampolgári ismeretek terjesztésében való részvételre. Mások —személyek és szervezetek — csatlakozását is várja a népfront- mozgalom az új kezdeményezésekhez.

Jön a Weempy?

Foghíjas utcák

Kaposváron, a belvárosban több helyen is éktelenkedik egy-egy üres telek, beépítésre váró úgynevezett »foghíj«. Évek telnek el, mire megjelennek e szabad telkeken az építők, s hozzákezdenek a falak felhúzásához. E telkeken rendszerint több szintes lakóházak épülnek — alkalmi közösségek várják, hogy tagjaik beköltözhessenek a leendő korszerű és szép lakásokba.

Csakhogy addig évek telnek el. Közben szüntelenül változik az építőközösség, a régi tagok kilépnek, újak belépnek, s az induló összeg feisróíolódik a suba alatt fizetett átvételi díjkülönbözetek, ráfizetések, dugipénzek miatt. Egy-egy építőközösség, egy-egy társasház melegágya a jogi bonyodalmaknak és a jogtalanul szerzett haszonnak. Mindezt — egy csapásra akkor sem szűnne meg — nagymértékben mérsékelni lehetne, ha az üres telkeken, a foghíjakon a tervezett időben elkészülne a ház.

De nem készül el.

Miért? Általános panasz, hogy nincs elegendő építőipari kapacitás. Az állami és tanácsi építőipar elsősorban a tömeges lakásépítkezésekkel foglalkozik, ahol nagy meny- nyiségben felhasználhatók a panelek, az egyben beépíthető fürdőszobák, s magasabb színvonalon szervezhető a munka. A belvárosi utcákban itt-ott éktelenkedő foghíjak építésére a TÖVÁL-ok, s az építőipari szövetkezetek hivatottak.

Azaz mégsem egészen. A batéi TÖVÁL például szinte nem is vállal társasházápí- tést, mert számára ez nem kifizetődő. Kaposváron így marad az építőipari szövetkezet, s viszonylag sokat dolgoznak a kaposmérőiek is.

Miért épülnek fel olyan lassan a tarsasházak? Ezt kérdeztük a kaposmérői szövetkezetben Stier Tibor elnöktől és Székelyi János elnökhelyettestől.

— Szövetkezetünk nemcsak építéssel foglalkozik, hanem javítással, tatarozással is — mondja az elnök. — Mi tatarozzuk évről évre a kaposvári iskolák 60 százalékát, szövetkezetünk végezte a Táncsics gimnázium teljes rekonstrukcióját, s részt vettünk a Pamutfonó-ipari Vállalat rekonstrukciójában is. Az épület homlokzatát újítottuk fel. Vannak ezenkívül a kaposvári járásban is kötelezettségeink: az iskolák, az egészségügyi létesítmények és az intézmények építése csak

ránk vár. Így évente legföljebb 50—60 több szintes lakás építését tudjuk vállalni. Talán mondanom se kell, hogy ennél jóval többen keresnek meg bennünket, de munkát vállalni ezen felül képtelenek vagyunk.

A szövetkezet a múlt évben 12 millió forintot költött szakosításra, gépesítésre. A tetemes összeg állami, megyei és OKISZ-támogatásból »jött össze«. A támogatást ahhoz a feltételhez kötötték, hogy ez év végére a szövetkezet 44,5 millióra fejlessze a kapacitását. Ezt a feltételt a szövetkezet már tavaly teljesítette.' (1971-ben még csak 20 millió forintértékben vállaltak munkát.) A nemrég vásárolt, korszerű építőipari gépek a szakosodást segítik. A gépek munkájának cé’szeíű megszervezésével elsősorban a sok feszültség, vita forrását jelentő szakipar fejlődhet.

— Csak akkor tudunk több házat építeni és több lakást berendezni, ha képesek leszünk az építési technológia fejlesztésére. A hagyományos falazás, vakolás, parkettázás, csőszerelés lassú és költséges. Az emberek sem csinálják szívesen. A gépek kihasználásánál se mindegy, hogy ugyanaz a daru kis terhet vagy nagyot emel a magasba egyszerre. A falazás helyett más technológiát igyekszünk alkalmazni, a hagyományos parkettázás helyett panelparkettát és így tovább ... Hogy tapasztalatokat szerezhessünk, nem röstelltünk elmenni a barcsi TÖVÁL-hoz, szemügyre venni, hogyan tudják olyan jól megszervezni a több szintes lakások tömeges építését.

A szövetkezetben érzik — hiszen mindennap tapasztalják — az építtetők igényei és a szűkös teljesítő- képesség közötti ellentmondást. Ezért minden erővel keresik új technológiák bevezetésének módját. Jelenleg tárgyalások folynak, hogy a szövetkezet is átvegye a korszerű, angol Weempy-licencet. Ez a foghíjbeépítésre is kitűnően alkalmas technológia igen gyors és megbízható. A lakások öntött betonból készülnek, általában egy év alatt. A betonöntéshez szükséges sablongarnitúrából 160 lakás készíthető el egyszerre. Ez a technológia — ha sikerül a társulás a Weempy-licencet használó keszthelyiekkel — sokat segíthet a társasházépítés gondjain.

Cs. T.

Tízezer köbméter faanyag évente

Munkában a rönkdaraboló.

Óriási fatörzsek mindenfelé. A nemrég még büszke faóriások legallyazott teste tölti meg az udvart. Marcaliban, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat helyi erdészetének fűrészüzemében járunk. Ez a kis üzem nagyban hozzájárul ahhoz, milyen eredményes évet zár megyénk egyik legnagyobb gazdasága. Korát tekintve nem tartozik a fiatal üzemek közé, hiszen már 1920-ban a jelenlegi telep helyén egy i fűrészmalom dolgozott. Persze az akkori termelést nem lehet a maival összehasonlítani. Jelenleg a fűrészüzem mintegy tízezer köbméter fát dolgoz fel évente. Ez még az öt évvel ezelőtti termelésnek is a duplája, annak ellenére, hogy ez idő alatt az üzemben számottevő beruházás nem volt. Elsősorban a termelékenység javulása, a jobb munkaszervezés eredményezte a termelés ilyen mértékű növekedését.

Hogy ma már ilyen eredményekről adhatnak számot, abban nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. Az üzemben ugyanis két arany- és egv ezüstkoszorús szocialista brigád dolgozik. Említésre méltó az is, hogy a dolgozóknak 65 százaléka törzs- 1 gárdatag. J

Az üzem 80 dolgozója két műszakban — ha az idő sürget, néha a harmadik műszakot is megszervezik — készíti a palettákat, palettacsú- szókat, a vasúti rakodólapok elemeit. Itt készülnek az útépítőpallók is, valamint a parkettafríz, a bútorlécek és az élfák. Ez utóbbiak nagy részét külföldre szállítják. A legnagyobb megrendelők az NSZK, Hollandia, Ausztria, Belgium,

Svédország,

Olaszország vállalatai. Hazánk tőkés országokba irányuló faexportjának három

százalékát adja a marcali üzem.

' z éves termelési érték általában 14—15 millió forint Máglyázzák a

körül van. Ennek fele a tőkés országokba irányuló exportból adódik. Még egy jellemző adat a telep termelési mutatói közül: évente a tiszta árbevétel eléri a négy és fél millió forintot.

készáruk

I

Közéleti KRESZ

M

it akarok kezdeni mai jegyzetemben a közlekedés szabályaival? Semmiképpen sem szándékozom o politikai állásfoglalás, a közéleti és gazdasági cselekvés előírásainak rangjára emelni. Csupán elgondolkoztatott, hogy van- ,nak a KRESZ-hek olyan általánosan elismert és szigorúan megkövetelt szabályai, melyek a biztonságos közlekedést segítik elő, s amelyek egyikére-másikára akkor sem ártana gondolni, ha éppenséggel a közélet útjait járjuk. Hatásos figyelmeztetések lennének akkor is, ha időnként a fásultság és az elégedettség vesz erőt rajtunk, vagy amikor elkalandozunk a ^ közösen jelölt úttól.

Fogalmakat vegyek sorra? Itt van például a közlekedés biztonsága. Már rég nem a szabályokon, hanem magatartásunkon, helyzetjelismerésünkön, cselekvésünkön, azaz raj~ tunk áll Vagy a közlekedési fegyelem. Nincs ilyen igény és szükségszerűség mindennapi életünkben? Természetesen van, csak néha — enyhén szólva — eltekintünk tőle. Ismerünk, figyelmeztető. útbaigazító, utasítást adó és tilalmi jelzőtáblákat a közélet útjain? Ki vitathatná? Néha mégis úgy közlekedünk közöttük, mint a kocsival, amikor leköt bennünket a táj szépsége, a száguldás szenvedélye, s figyelmünket nem az útviszonyokra összpontosítjuk. Kényelmesen, magabiztosan el~ nyújtózunk az ülésen, s kielégít bennünket a pillanat varázsa. Felelősségünk nagy, hiszen mi fogjuk a kormányt. A biztonság, a jövő tehát a saját kezünkben van.

Természetesen ismerek olyan közlekedési fogalmakat is, melyeket saját érdekünkben nem szabad átvinni a közéletre.

A megállás, a várakozás, a kitérés, a tolatás, a körforgalom veszélyhelyzetet teremtene. Tiltakoznunk, küzdenünk kell el- ellenük. S ez nem nehéz, hiszen úgy foglalt állást az ország, a megye népe — erre az év első felében nyílt fórumokon is bőségesen volt alkalma —, hogy mindig előrenéz, és biztonsággal akarja fölépíteni a fejlett szocialista társadalmat. Ebben a szándékban senkinek sincs oka és joga kételkedni. Csakhogy a szándék megvalósulása tettektől függ. A helyzet fölismerésén, a »közlekedés« szabályainak pontos és fegyelmezett megtartásán.

Beszéljünk a határozatokról? A XI. kongresszus fontos, célratörő határozatokat hozott. A párt időben észrevette és jól elemezte azokat a jelenségeket, amelyek gátolják belső életünk fejlődését, s azokat is, melyek a kapitalista világban végbemenő válság következményei. Miért ismételjem, hiszen jól tudja az olvasó, s igen kicsi részben érzékelte is: az olajválság, a nyersanyagárak emelkedése hogyan hatott gazdasági életünkre. A Központi Bizottság már a kongresszus előtt, 1974. december 5-i határozatában megjelölte a teendőket. Egyoldalú vélemény lenne, ha azt mondanám: azóta nem történt semmi. Hogy is állunk a KRESZ-szel? Azok a vezetők, akik helyzetfelismerő képességük mellett gyors cselekvésre is képesek, rögtön tudták, hogy mit kell tenni.

1975 első öt hónapjában szép eredmények születtek: nőtt a termelés, a termelékenység; voltak végre olyan beruházások az országban — nálunk alig —, amelyek határidőre elkészültek. Ez ma már nem érdem, hanem követelmény! Az üzem- és munkaszervezésben, a struktúraváltozásban is voltak eredmények, de mindez kevés. Vannak akik azt mondják — s igazukat nem vitatom —, a sok ünnep, a politikai események sora egy kissé elvonta a figyelmet a decemberi határozat végrehajtásáról. De nemcsak ez az ok. Korábban is foglalkoztatott a tárna: miért midik el olyan hosszú idő, míg egy-egy határozat szelleme a legkisebb gazdásági egységbe is eljut; mi okozza a lassúságot, a késést? Hiszen az »útviszonyok« jók; alapjaiban még a váratlan külső hatások sem tudják megrongálni »útjainkat«. A biztonságos »közlekedés« alapja vitathatatlan: ez a párt gazdaságpolitikája, amelynek iránya a gazdasági élet megszilárdítása felé mutat.

D

e hogyan állunk a KRESZ-szel? Bizonyára ismerik azokat a fogalmakat, hogy észlelési, reakció- és cselekvési ■ idő. Az elsővel nincs különösebb bajunk a közéletben, s a másodikkal sem —- odafönt. A párt időben észlelte, hogy mi zajlik le a világban és idehaza. »Figyelmeztető és útbaigazító tábláit« határozatokba'rögzítve állította az ország népe elé. S jól látta: mit tehetünk mi magunk. De mégis sok helyen várat magára a cselekvés. Mintha abban hinnénk, hogy nélkülünk is megoldódik minden. A X. kongresszus után egy év is eltelt, mire a határozatok szelleme idehaza is érvényesülhetett. A XI. kongresszus után — úgy érzem — csökkent a reakcióidő«. A cselekvések nyorpán azonban még ma sem lehet mindenütt kimutatni, hogy az emberek értik, mi zajlik körülöttük, figyelnek rá, és saját portájukon is felismerték, hogy melyek a »biztonságos közlekedés« további feltételei.

A KRESZ-ben különböző típusokról olvastam. A hangulatember érzelmei változók, cselekedeteit nem fontolja meg, kedveli a végleteket, és hajlamos az ábrándozásra. Figyelmetlen, és későn reagál a jelzésekre. A kérkedő saját személyét akarja az események középpontjába állítani. Hiányzik belőle az egymásrautaltság érzése, a közösségi szellem. Ingrelékeny, s ezáltal veszélyhelyzeteket teremt. A balesethajlamos bizonytalan, és mindentől fél. Szorongó érzései vannak, akaratgyenge, és gyorsan elveszti a fejét. Képtelen az események felismerésére. Az ideális vezetőt azonban jó ítélő- és felismerőképesség jellemzi. Legfőbb vonása a figyelem és a felelősség- érzet. Teljes biztonsággal vezet, mert megtartja a törvény előírásait; fizikailag és szellemileg is fölkészül a várható eseményre. Kell-e mondanom, hogy melyik vezetőtípust tekintsük példdaképnek a közéletben is?

Takarékosság? Üzemszervezés? Gazdaságos termelés és munkafegyelem? Egyik sem hiányozhat napjaink szótárából.

De tudom, mennyi idő telt el, amíg például az üzemszervezési tervek elkészültek Somogybán. S mennyi, míg a takarékosság részeredményeiről adhatott számot a megye. Ügy tűnik: saját bőrünkön még alig érezzük a »veszélyhelyzetet«. Öregesen, ráérősen intézkedünk néha; pedig észlelnünk kell, hogy felgyorsult az élet ritmusa. »Biztonságos közlekedés« csak úgy képzelhető el. hogy ha 1976-ban építhetünk arra a vagyonra, -melyet az idén — ésszerűen és körültekintően — megtakarítunk.

A világpiaci árak alakulása — úgy tudom — 20—22 milliárd forint veszteséget okozott a népgazdaságnak, s ebből csak egy igen kis részt hárítottak át a lakosságra. De higgyék el, legalább ennyi veszteséget »termelünk« idehaza is, ha nem többet. A figyelmetlen, a kényelmes és nemtörődöm vezetéssel, a szervezetlenséggel, a jogtalan bérek kifizetésével, melyek mögött nincs munka: a fegyelmezetlenséggel és a hányaveti munkával, a pazarlással. Ügy gondolják sokan: ezek csak a vállalatot, a népgazdaságot sújtják, pedig valamennyien megisszuk a levét. Hány hónapnak kell eltelnie az észleléstől a cselekvésig? Fölfedezzük-e végre, hogy a változásra, az intézkedésekre akkor is szükség volna, ha nem ilyen válságtól terhes a világgazdasági helyzet?

H

em a döntésekkel, hanem a végreHüjtással van baj nálunk, mint ahogy nem a jelenlegi szabályok döntik el a közlekedés biztonságát sem, hanem valamennyiünk magatartása. Megbizonyosodhattunk már arról, hogy valahányszor az egész országot, az egész népet tudtuk mozgósítani egy-egy cél eléréséért; amikor mindenki megértette, s szívvel, lelkesedéssel, buzgalommal tett érte, akkor sohasem maradt el a siker. Ezt az utat kell követni most is; hittel és elszántsággal.

Jávori ßc!a

y

A