Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

Vendéglősnek született... Az élő sövény mögött az utca — Jó napot kívánok, pa­rancsol ? Alig foglal helyet a ven­dég a fonyódi Delta étterem­ben, máris asztalánál a felszolgáló, aki az udvarias köszönés után kívánsága fe­lől érdeklődik. Az első benyo­más kedvező, látni, hogy itt tisztelik a ven­déget. — Ismertem a régi Sirály éttermet, s kez­dettől a Deltá­nak is állandó vendége va­gyok. Munka­társaimmal na­ponta itt étke­zünk, így sze­mélyesen ta­pasztalom a változást. Nem tesznek kivételt, a közétkezte­tést igénybevevőket éppen olyan figyelmesen szolgálják ki, mint a hazai vagy a kül­földi nyaralóvendégeket — mondja Csendes Gyula, hoz­zátéve —: Nem ismerem sze­mélyesen a jelenlegi vezetőt. Fiatal ember, de úgy látja el Horváth Ernő a tálalást ellenőrzi. • feladatát, mint aki vendéglős­nek született... Horváth Ernő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat fonyódi Delta éttermének vezetője, ha nem született is vendéglősnek, nagyon korán kezdte ezt a szakmát. — Szüleim üdülőt, büfét ve­zettek Balatonbogláron, így gyerekfejjel megismerkedtem a vendéglátással. Tízesztendős sem voltam, már önállóan ve­zettem szünidőben a balaton- boglári művelődési ház büfé­jét. A szakmát Balatonfüre- den tanultam, dolgoztam Ti­hanyban, majd két évig az NDK-ban, ahol egy nagy ét­termet irányítottam. A buda­pesti Palace szálló éttermét is vezettem, ám a szívem a Ba­latonhoz húzott. Ismerem a Balaton-parti vendéglátás sa­játosságait, ezért jöttem visz- sza. Balatonberényben a szövet­kezet Határcsárdájában bizo­nyította be rátermettségét elő­ször. A fellendült forgalom, az állandó újkeresés, ötletek al­kalmazásával hamar hírne­vet szerzett ennek a vendég­látóhelynek. Juhos István, a Pannónia területi igazgatója elégedetten beszél Horváth Ernőről. — Jó érzéke van a vendég­látáshoz, érti a szakmát. A múlt év Ő6zén vette át a veze­tést, azóta a közétkeztetésben résztvevők száma csaknem százzal emelkedett, eléri a na­pi háromszázat. A kedvezőt­len időjárás ellenére május­ban a Delta forgalma félmil­lióval haladta meg a múlt évit. Kezdeményezéseivel ar­ra törekszik, hogy minél kul­turáltabb kiszolgálásban ré­szesülhessenek a vendégek. A jövőről ezt mondja váth Ernő: Hor­JSövényvédelmi tájékoztató Károsítanak a levélíetvek — Idei tervünk 12,2 millió forint, szeretnénk a 15 milliót elérni. A szezonban 120 dol­gozója van a Deltának, télen kilencvenen maradnak. Az a célom, hogy kialakítsam a megbízható törzsgárdát, s en- j nek érdekében a szezon befe- A párás, meleg időjárás Diazinon-Phenkapton 0,25 szá- jezése után szocialista brigá- kedvez a levéltetvek- fejlődé- I zalékos oldatát, sének, szaporodásának. Kár-1 Kaposvár é tételük a szívogatásulckal oko- fcör“?£ben meaieíentek ' az I^ngaumozgau"“. ­vr»tt Wólcnriróriáson levélszá- Korzefeoen megjeienien m nyesen segítene a vendegla­íadáson kívül^akülönböző vi- í ?menfc?? sZ™ole?ke „ tás színvonalának rusbetegsegek terjesztésében j tev- rajZ£Sa alatt hűvös, csa­padékos időjárás uralkodott, dókat alakítunk. Szeretném, ha a szocialista munkaverseny, a az emelé­sét. is megnyilvánul. Jelenlétük már messziről szembetűnő a | varható, hogy a lárvakelés, il levelet, ■ lombot, s esetenként, q v,v/Afevc-zL-znir me>crjp-. a gyümölcsöt borító nagy mennyiségű, fénylő, ragadós mézharmatról. Az ebben meg­telepedő másodlagos kórokozó, a korompenész csökkenti a le­velek asszimilációs tevékeny­ségét, tápanyagveszteséget, ko­rai levéb, illetve lombhullást okoz. Sok levéltetűtelep kialaku­lását figyeltük meg almán, szilván, paprika-, burgonya-, káposzta-, mákültetvények­ben, valamint Nagyatád, Ba- latonfenyves körzetében szántóföldi kultúrákban, bú- j za-, kukorica-, cukorrépa-, borsótáblákon. A kártevő! rendkívül gyors elszaporodá-1 sát a veszélyeztetett kultúrák- j ban meg kell akadályozni, kü- j lönben jelentős károkat okoz­hatnak. Különösen erős fertő- j zések kialakulása várható a páradús klimájú Balaton-par- . ti, valamint a megye déli ré- j szén, a Dráva menti háziker- j tekben, nagyüzemekben. Vé­dekezésre a nagyüzemekben és a házikertekben egyaránt felhasználható a Lebaycid 50 EC, Unifosz 50 EC, Bi—58 EC 0,1 százalékos, Sumithion 50 EC, Metation 50 EC 0,2 száza­lékos töménységben. Megyénk őszibarackosaiban j erős tafrinás levélfodrosodás ; fertőzések alakultak ki. A fér- i tőzött levelek megvastagod- j tak, elszíneződtek, deformá- ■ lódtak, majd lehullottak. Mi­vel a kórokozónak a hűvös, csapadékos időjárás kedvez, május második felétől kifej­lődtek szaporítóképletei, és újabb fertőzések forrásai le­hetnek. A június eleji hűvös, csapadékos időjárás kedvező feltételeket teremtett a kór­okozó számára, és fennáll az újabb fertőzési veszély. Meg­előző védekezésre javasolt az Orthocid, Dithane M—45 0,2 százalékos töménységben, melyhez keverjük az erősödő ószibarack-lisztharmat fertő­zése ellen a Thiovit 0,3, Ka- rathane, Fundazol 0.1, Mores- tan 0.05 százalékos oldatát, va­lamint a károsító keleti gyü­mölcsmoly-, barackmolyher- nyók, kaliforniai pajzstetűlár- vák, levéltetvek, takácsatkák ellen a Safidon 40 WP 0,25, Nexion 25 WP„ Satox 20 WSC, 1,4, Unifosz 50 EC, Bi—58 0,1, letve a hernyófészkek megje­lenése hosszan elhúzódó lesz. A kártevő elleni védekezési hatályos jogszabályok alapján kötelező elvégeznie minden termelőnek. Védekezésre fel Ritkán találni az irodájában , Horváth Ernőt. Hol a kony­hában ellenőrzi a tálalást, hol pedig a bisztróban az adagok mennyiségét, vagy a söröző­ben, a kerthelyiségben jelenik meg, s figyeli: nincs-e olyan vendég, akiről a felszolgálók használható az Unifosz 50 EC, véletlenül »elfeledkeztek«. Nogos 50 EC, Bi—58 EC 0,1 százalékos töménységben, a Ditrifon, Dipterex 0,2, Fiiból E 0,3 százalékos töménységben. Igényes önmagával szemben, s ezt várja a felszolgálóktól iK- . ‘ *! Sz. !>. Ami a tücsök és a hangya meséjét illeti, én tücsökpárti ! vagyok. A tücskök léte a vi­lág sokszínűségét jelenti. A hangya elfelejt élni, mivel ; egyetlen célra függeszti a tf- i kintetét, hogy éléstárát biz­tosítsa a maga szívós makacs- : ságával. Aki csak muzsikál, í sok mindent észrevesz maga körül. Az a dolga, hogy megzenésítse. Nem voltam én i gyűjtögető típus. Andrea i ilyen volt. Ezért se értettük í egymást. ■ Emlékem a Tücsöktanyán eltöltött időről sokáig fogva i tartott. Sajátos mítosza volt ennek a szigetnek. Ezért is építettem a tó tűlsó párján a bungalót. Találtam rá más­féle magyarázatot. El akar­tam húzódni a nagy városból a magányba. Ez sikerült I nagyrészt. Az érzékelhető vi­lág megkeresett itt is. Sine, soli, sileo — olvastam egy régi könyvben — napfény nélkül hallgatok. Diófám ré­sein özönlött felém a szólás­ra buzdító fény. ösztönzött, hogy kilépjek hallgatásomból, főként, hogy itt másforma emberi sorsokkal találkoztam. Az utcabeliek élete, ahogy megfigyelhettem az élő sö­vény mögött, lassankint hozzá tartozott az enyémhez. A halász kidobja a merítő­hálót, egész a fenékig, s ami a sűrűre kötött varsa szöve­tében fönnakad, csakis az övé. Villogó testű halak fi- cánkolnalc a hálóban. Ez Somogyország egyik szöglete. Ujjamról leperdülő vízcsepp, benne találom az állóvíz élő szervezeteit, más­fajta világcikkelyt A föl­bolygatott élőlények pompáz­nak ott izgató színeikkel. Máté Kelement, a vénséges parasztembert régóta isme­rem, barátaim a feleségével együtt Fürge kis asszony Valika néni. Az utca apró- cseprő szenzációit ő »szállít­ja« nekem. Kelemen bácsi csöndes szavú, krákogó öreg­ember. Ki se fogy szájából a Kossuth cigaretta. Sokfelé megfordult egyre szaporodó esztendeiben. Volt folyami matróz, Kámban cipész, hiva­talszolga később. Most tsz- tag a Zöld Remény Termelő- szövetkezetben. Tavaly leesett a bicikliről, összetörte magát. Föl se kel többet az ágyból, azt hittük. Talpra állt egyik nap váratlanul. Ügy forgoló­dott a házhelytelkén, mintha kergetné valaki a háta mö­gött. Ilyenek ezek a régi em­berek. Hiába folydogál las­sabban életnedvük, nem ve­szik tudomásul. Megtéveszt az öreg sokráncú bőre, előregör­nyedő háta, még cipészkorából hordja a puklit. Többet van felöltözve áfgyán, mint talpon ma már. Ártatlan kék szeme kifelé fürkész a kertre. Az ő műve a legkisebb mákgubóig. Lát­ni akarja sok évi hajlado- zása hasznát. Vityillómmal szemben lakik a másik öreg, a lapátorrú, bagolyképű Tonkács. Mintha újabb, nem éppen szabályos szerzések után szaglálódna. A háztelke fölfelé húzódik egész az erdőig. Nem a sajátjából hord tűzrevalót. A szomszéd­ból. Ezért fenekedik rá az egész utca. Kerítését is odább verte le hetven centiméterreL Ezt már nem tűrhette a szom­széd, perre vitte. Vissza kel­lett húzódnia a cölöpökkel, szégyenszemre. Mindenkire őrről Tonkács, a fia családjára is, pedig azok gondozzák, mióta öz­vegy. Egymásnak adják a ki­lincset a magányos véngsz- szonyok. Az se baj, ha mo­rog a medve, máséra éhes la­tor a szomszéd. Mégse választ közülük életpárt. Az elmúlt nyáron beszélték, hogy föl­akasztotta magát az istálló­ban. Az egyik szemfüles mát­kajelölt vágta le a kötélről, még idejében, Tempósabban lépked azóta az utcán. Óva­tosan kerülgeti a tócsát, gö­röngyöt Hajlott pelikánorrá­val döfködi a levegőt. Ravasz-' din bazsalyog a-z arcokba sze­mére húzott sapkája alóL Nem keres hasonszőrű bará­tot, utálja az embereket Adamek Lackó barnára pi­rult, széles fizimiskája sűrűn feltűnik'”a bungalóban. Meg­kérdi, hozhat-e valamit az üzletből? Cipeli a csomago­kat az állomásra. Csipkedi magát, hogy keressen pár fo­rintot Nem élnek a szülei, az öreganyja tartja. Tetszik nekem ez a talpraesett kö­lyök. Pár éve halt meg a» anyja a kórházban. Adame-; kéknek is van történetük. Albérletben laknak Suhtá- réknál, egy vályogházban, az udvar hátulsó sarkában. Hirtelen haragú, kötözködő asszony a Suhtárné. össze­szólalkozott Lackó anyjával a kárba tévedt csirkék miatt Verekedéssé fajult a tyúkvita. Az öregasszony látta — egyedül ő —, hogy fejbe csap­ta lányát ez a Suhtárné a parázsfogóval. Adamekné föl­bukott, meg is zavarodott et­től az időtől. Rekkenő nyár­ban is fázott, tétlenül üldö­gélt a tűzhely közelében. El­vesztette érdeklődését napi gondjai iránt ez a fiatal nő, a fiával se törődött. Mániá­séin emlegette a parázsfogót, hogy megpattant a fejében valami. Hónapokig kezelték az idegosztályon. Megkérdeztem Lackót: — Följelentette a nagy­anyád Suhtámét? — Nem vette ő figyelem­be a törvényt. Hiába is ment volna, mivel csak ő látta a perpatvart. Igencsak félt a háziasszonytól. Talán csak nekem fonto­sak ezek a történetek. Sok­szor töprengek rajtuk, nehe­zen múló éjszakáimon. Miért nem férnek el egymás közt ebben a csöndes kis faluban? A faháznak öregember arca van. Innen figyelem a termé­szet mutáló hangját. Hunyadi István Fák, halak, vízgvűríík □ Somogyi Néplap Csobbanva tottyant az úszó. Ringott még egy darabig, ide-oda táncolt, azután rá­terpeszkedett a vízre. Bóbi­tája mozdulatlanul meredt fölfelé. Hajnali negyed négy. A fák között mint ragadós massza, tartotta magát a sö­tét, az ágakra tapadt; sú­lyos, vastag szőnyegként ne­hezedett a dombokra, a völ­gyekre, ráborult a patakok árkára. A sáson átgázolok lába, az őzeké, a nyulaké, a tétován leszálló varjaké nedves lett a harmattól. Az enyhe szellő meg-meg- libbentette a tó felett go- molygó párát, rést nyitott a túlsó part felé. A halör csó­nakja átcsúszott a hézago­kon, az evező hangtalanul merült a vízbe. A köd min­dent felnagyított: fantaszti­kus állatként kuporgott a kuvasz a csónak orrában. Két varjú egy vércsével szemtelenkedett. öreg artis­taként cikáztak, fordultak a vércse felé, lecsaptak rá, az­után két oldalról támadták, konokul, hangtalanul. A fürge szárnyú ragadozó nem sokat törődött velük. Három apró szárnycsapással mindig fölébük kerekedett, rájuk ijesztett. Látszott: utálja a varjakat, utálhatja a varjú­húst. Ha elfáradt, vagy na­gyon megunta a böszülten csapkodó öreg artistákat, le­telepedett egy ágra, s míg a másik kettő felgallyazott a közelében, unottan rendez­gette sebességet szülő szár­nyait. Körbenézett — mi az neki: az ö szemével megnéz­ni valamit! —, azután für­gén, mint akit kilőttek, elhú­zott az erdő felé. Az öreg bambán pislogtak artisták utána. A töröcskei víztározó apró árkokat fogad magába. In- nen-onnan érkeznek a vé­konyka erek, üzenetet hozva a Zselicből, az erdők mélyé­ből, a patakok partján do­hogva dplgozó traktorokról, a forrásukról, ahol kecses mozdulattal torpan meg óvatos őz. Locsognak a vasszal megbolondultan ci­kázó, szerelmes nyulakról, az erdőkben csetlő-botló apró gidákról, az érintetlen zse­lici őserdőről, ahova még mindig tisztelettel teszi be az ember a lábát. Azután csörgedező kedvük beleolvad a tó sima vizébe, és amikor hajnalban megszó­lal az első kakukk, az első sárgarigó, amikor elhallgli a fülemüle, elhallgatnak a pa­takok is. Az elnyúló tó mindezt békén inseli. Ha szél támad, megborzolja a tükrét, apró hullámai dél felé szaladnak, körbeölélik a vízbe roskadt fákat, be­fúródnak a nádba, , megrin­gatják az ébredező kacsákat. Rekedt hápogásuk összega­balyodik a nap első sugarai­val. Mint rajztábla, tartja a tó a hátát. A partján ma­gasodó hatalmas fák koro­náját a fény és az árnyék rámásolja a vízre. A ködben a sugarak vonalakra bomla­nak, szélesedő sávban hulla­nak a fétidre. Mire beköszönt a reggel, nyoma sincsen már a tó vi­ze fölött lebegő párának, a vércsének és a varjaknak. Megjönnek az első horgá­szok, visszhangos kiáltással üdvözlik egymást a két part* ról. A halakat figyelik, hol csobban ezüstös testük, ami­kor nagy jókedvükben a viz fölé dobják magukat. Az úszót figyelik, a zsinórra j akasztott jelzőt, s ha átsza­lad egy őz a völgyön, leg­feljebb a halőr kutyája emeli j fel a fejét. De ő is inkább csak szokásból. A hatalmas zselici erdő , nappal is úr. A fái közé ra­kott fészkekkel, sűrű bok- az f rokkal benőtt rejtekhelyei- ta- vei, évszázadok során szaka­dékokká mélyített vízfolyá­saival, napégette tisztásaival. Ha az ember száz métert megy a fák között, út nél­Több gyümölcs a boltokba, exportra Mozgó átvevőhely Á megye állami gazdaságai- j hetnének, gyümölcsszedő brl- nak, termelőszövetkezeteinek ; gádokat alakítva. Vállalhatnák nagy gyümölcsöseik vannak Somogybán. Az ellátás javítá- j sára azonban szükség van a ezt a munkát a KlSZ-szerve­zetek is. A bevételt, a mun­szőlökben, kertekben, ház kö- i káért kapott pénzt közösségi rül lévő szórvány gyümölcsösök j életük fejlesztésére, kirándu­lj már megijedhet: hol jár- | ^b~'ház körül és hat? Az erdő mindkét olda- ■ Ion lehúzódik a tó partjára, csak egyszer enged égy ap­ró rétnyi helyet, ahol régóta nem használt gémeskút mu­tatja: valamikor legelő volt itt. Néhány tarkabarka termésére is. Az áfész-ek fel adata, hogy ezek termését le­szedessék, felvásárolják. Az üzletekbe több cseresznye, meggy és más gyümölcs kel­lene, mert a vásrálók keresik. Ugyanakkor nagyon sok köz- a sző­[ lökben, a szór vány gyümölcsö­sökben madarak zsákmánya , ideialenes ieivásárlóhelueket marad a gyümölcs, nem szedik \taeigienes jelvasanoneiyeket lásokra, klubok felszerelésére fordíthatnák. Nagy gond a termés elszál­lítása a felvásárlóhelyre. A gond megszüntetéséért az áfész-ek tehetnének sokat. A termelők örömmel vennék, ha le, különösen ott, ahol idős a tulajdonos. létesítenének a szőlőhegyen, a I szórványgyümölcsösök terüle- I tén. A korábbi években volt ■ kapott tájékoztatás sze- j mar erre példa, többek között szarvasmarha most is ott te— : rint cseresznyéből az at.ágnál j j^jmcgdiban Csurgón Taboo pi a füzet, hajtja a legyeket fülével, farkával, alig húsz méterre a kapas idején moz­dulatlanná merevedő horgá­szoktól. A gulyás csak néha mozdul: botjára támasztja két kezét, arra az állát, és figyeli a horgászokat, <f gye­rekeiket terelgető szülőket, az egymásra acsarkodó öl­ebeket, gazdáikat. Semmit nem mond az arca. Se hét­köznapról, se vasárnapról. Olyan ez az apró rét a hétvégi zsúfoltságával, mint a víz felszínén úszó falevél. Arányaiban is. Fél kilomé­terrel arrább már nyugod­tan legel az őz, s ha egy pórázon tartott boxer túl hangosan csahol, a fülét rázva neszei: közeledik-e a hang. Azután legel tovább, . vagy beljebb húzódik az er­dőbe, ahol nyugalom.„ van. Mint a tó partján, hajnali negyed négykor. Mészáros Attila . jobb meggyből viszont rósz- somogyszobon szabb a termes — bar ez is vidékenként változó. Nem le­het tehát általánosítani. Kaj­szibarackból a vártnál keve­sebb termés ígérkezik. Ezért különösen fontos az idén, hogy a szórványgyümölcsösök ter­mésének többsége a felvásár­lóhelyekre kerüljön. A nemes és cigánymeggy az ország fon­tos exportcikke. A cigány­két évvel ez­előtt esténként szinte menet­rendszerűen járta a hegyi utat a szövetkezet tehergépkocsija, és a gyümölcsöt a felvásárló­helyre szállította. így a minő­ség is jobb maradt, mintha ta­licskán vagy kézi alkalmatos­ságon szállították volna. A sok eső árt a minőségnek, ezért helyes, ha az érés után azonnal leszedik és a felvásár­lóhelyre szállítják a gyümöl­meggyet feldolgozva szállítják j csőt. Egyéni, szövetkezeti és külföldre. Ezeknek a gyümöl- j országos érdek, hogy a termett ősöknek az átvételi árai ma­gasak, érdemes tehát leszedni. J gyümölcs ne menjen kárba. A gyümölcsfelvásárlás felada- ! tairól, lebonyolításáról, a szük­A megye áfész-einek felvásár- séges intézkedésekről a na- lói keresik a megoldást és so- í P°kban tárgyaltak az áfész-ek * «-MuSfííS-: idős emberek fáinak gyümöl- | is azt a célt szolgálta, hogy az csét feléért vagy béréért érdé- | üzletekben több és olcsóbb mes leszedetni. Egyes közsé- «yünaölcs legyen, és az export­kotelezettségeinek eleget tud­gekben az úttörők — vezetőik ellenőrzése mellett — segít-J jón tenni Somogy. D. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents