Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

A foglalkozások becsülése Tanítványokból klubtársak »A falit légfőbb élettör- _' vénye a kalendárium..« A Wiese leszögezte igazság mel­lé azonos fajsúlyút állítha­tunk: »A faluban az ember helyét, szerepét a birtokában lévő földterület nagysága ha­tározta meg.« A rangsorban az élen a birtokos úr állott, nála lépcsőfokkal — vagy lépcső­fokokkal — lejjebb az egyház képviselőjét találhattuk. Az­után a birtok nagyságáit, mi­sággal fehér holló riUcaságúak voltak, s szinte a »kivétel erő­síti a szabályt« alapon történ­tek. Miiről volt stzó ? A rendi formákat konzerváló életmód ennek megfelelő szemléletmó­dot szült: nem voiit értéke an­nak — szellemi sem —, aimi nem kötődött a falusi, paraszti hierarchiához.. úgy, ahogy van: csak az len­nék, ami most. A jövő életem­ben is így találna, hogy vezet­ném a jószágot az úton. Nem bírnám én a másféle életet. Fonott góré — kasnak mond­ják — tövében beszélgetünk egy apró nénikével, Loncsár Mihálynéval. — Az uram két éve halt meg. Hát el kellett neki men­nie. Mindenkinek el kell, így van mióta viliág a világ. Minik. kNem kell ahhoz külön ____ _ _____ __ __ _ __ r tanulmányokat folytatni, _________ ___ _____ _____ n őségét figyelembe véve rang- hogy megállapíthassuk: nagyot , ugye paraszti létbe születtünk, soralakító tényezőként: a gaz- j változott a helyzet e téren is. j tíz holdunk volt, nemigen fiákat. Ezeítonél — mondjuk ki \ A tulajdonviszonyokban be- | gondoltunk soha arra; mi lett kerekein — lejjebb, foglalt he- í következett fordulat hozta ezt. ' volna, ha nem ezt kezdjük Ivet a falu tanítója, aki szinte j De nem szabad kifelejtenünk j megmunkálni, hanem más ki volt téve a »környezeti ár- i a tudat formálódásában nagy ; életbe kezdünk. Föl sem tud- tal'omnak«, egyházi és világi { szerepet játszó másik hatóerőt ; tűk volna fogni, milyen más feljebbvalói kénye-kedvéniek. j sem. Azt, hogy lehetőségeiben, i étet kínálkozott volna ne­életritmusaL>an a falu közele- j ;^unk. Pista fiam is ezt a dik a városhoz. Nem rakétase- j munJcát folytatta. Most már bességgel. de nem is csiga ; mint tsz-tag. De az onclcák módra. Egyenletesem megái- azok nem! A nagyobhik Sze- líthataitlanul. Mar nem egészen j geben élelmiszeripari főisko­az évszakok határozzák ^az ; lás; gyárban helyezkedik el. ha élettempót ott, ahol gépek jár- i végez. A kisebbik —— most ják a földeket, s a kétkezi j érettségizik — Nagykanizsára munka egyre kevesebb lesz. { megy tovább tanulni. Most Nem a naptár »dönt« ott, ahol szinte iparszerévé vált a me­Az egy-ikét holdasok nem is számítottak gazdáinak, csak zsellérnek. Kénytelenek vol­tak elszegődni a módosabbak­hoz nyári munkákra, hogy élésük .legyem A lépcső legal­ján a gazdasági, uradalmi cse­lédek álltak. De tulajdonkép­pen még itt is találunk réte­géket a gyalogibérestől a pusz­tagazdáig, ahogy ezt Illyés Gyula oly érzékletesen meg is | tógazdasági termelés. ^ Ahol írta a máig is legremekebb i egyre több a szakmunkás. Ahol irodalmi szociográfiáinikbain, a í e®yre inkább kulturálódik a Puszták népében. Könnyen át­tekinthető, s mégis bonyolult világ. A vágyak iránya tehát egy­értelműen a következő lépcső­fok felé mutatott. A »szerzés« volt az egyetlen út, hogy »em­berebbé« váljon az ember. Csakhogy — és ezt is Illyéstől tudjuk — majdnem nehezebb volt egyik rétegből a másikba lépni a cselédvilágban is, mint közkatonából tisztté válni. A valóságba mélyülő írók, szo- ciográfusok műveiből kiolvas­hatjuk: a falusi ember nem­igen értékelte a más foglalko­zásokat, a szellemi munkát például. Az életet elképzelni csakis a földdel kapcsolatosán tudták. Az Erdei Ferenc-i, az illyósd »kiszakadások« va! tó­falu. (S ez az egészségügyi kultúrálódásnál kezdődik!) Üj házak, szebbnél szebben bebú­torozva, vezetékes vízzel, gáz­palackok szolgáltatják az energiát a tűzhelybe, háztar­tási gépek könnyítik a mun­kát. A tényezők összessége hozta a szemléletmód-változást. Ma már becsülete van azoknak a foglalkozásoknak is a faluban, melyek nem a földdel kapcso­latosak. © »Megszondáztuk« az egyik somogyi községet. Berzen- céh kérdeztük az embereket: »Ha újra életet kezdhetnének, mii ven pályát választanénak?« . ..... . ... , , a «a»*«». | «t&firscr&Ä« iclezun . | {,ecsülése nyilvánul meg ily módon is. már más világ van. Becsülete van a tanulásnak. Ugyanez a véleménye pár házzal arrább, de még mindig az István utcában Rác? Bélá­nak is. — Ügy igaiz: régen csak a föld állt az emberek néző­pontjának kellős közepén. Apám is földművelő volt. Én már kitörtem abból a világból, az iparban dolgozom Csurgón. De mondok mást, példát arra, hogy a szellemi munkának, s ezzel együtt az értelmiséginek is tisztelete lett a községben. Nem egy orvost, pedagógust adott Berzenoe már a megyé­nek! Kell ennél jobb bizonyí­ték arra, hogy változik a vi­lág? És így tovább. A vélemé­nyeknek, e három variációja van, bárkit is kérdünk. S bár­Gabundia János bácsi: — Megmondom őszintén, I Leskó László Látogatóban az Egészségügyi Felvilágosítási Központban Hatékonyabb neveléssel Budapesten, a Népköztársa­ság útja 82. szám alatt talál­ni az Egészségügyi Miniszté­rium intézetét, az Egészség- ügyi Felvilágosítási Közpon­tot. 1958-ban alapították, s munkáját az 1972-es egész­ségügyi törvény serkentette. A célkitűzéseket, feladatokat az intézet igazgatója, dr. Gonda György ismertette. A lakosságot tudományosan megalapozott, rendszeres fel- világosító tevékenységgel egészséges életmódra, a beteg­ségek megelőzésére, a beteg­ség súlyosbodásának, tovább­terjedésének megakadályo­zására, tudatos közremükö­tos, hogy a felnőtt embernek [ orvostársadalomnak is »vérévé válik« az egészségre j toztatni kell az elavult kedvező hatású szokás. Ezért fontos az, amiről hallottunk: — Az iskolásoknak készí­tett diafilmsorozat mellett azt is tervezzük, hogy óvodások­hoz szóló sorozatot is készí­tünk. - , Sokszor úgy látszik — hiszen még gyerekcipőben jár az egészségnevelés —, hogy kampányfeladattá szűkül ez a munka. A biztató jelensé­gek — mert egyre több ilyen­nel is találkozunk — közül ta­lán a legfontosabbnak azt vál­néze­egészségügyi nevelés is. Az désre kell nevelni — mond- I tarthatják, hogy az orvos­iéi ki a törvény. A cél, azon- { képzésben Pécsen és Debre- ban már nem csupán a felvi- j cenben helyet kapott az lágosítás. A felvilágosítási központ az egészségnevelés szakmai szervező és irányító, módszertani intézete. S a me­ggyei egészségügyi osztályok mellett megyei egészségneve­lő csoportok működnek. Talán nincs is olyan em­ber, aki ne találkozott volna az Egészségügyi Felvilágosí­tási Központ valamelyik ki­adványával, hiszen ezeket szé­les körben terjesztik. Az egészségügyi nevelés egyik hatékony eszköze ugyanis az írásos propaganda. Az inté­zetben bemutatták azokat az új kiadványokat, amelyeknek közös vonása, hogy az eddi­gieknél jobban kapcsolódnak az egyéni érdeklődéshez. — Évente tíz-tizenkét ki­adványt jelentetünk meg — tájékoztatott dr. Katona Edit osztályvezető. — Emellett ugyanennyi filmet, diasoroza­tot készítünk. Rövidfilm­jeinket rendszeresen vetíti a televízió, egészségnevelési so­rozat hangzik el a rádióban. — Hasznos segédanyagnak tartjuk a diafilmeket. Új­donság az a száz képből álló' sorozat, amelyik az ifjúság családi életre nevelését se­gíti. — Mikor kapnak ezekből az iskolák? — Ősztől már rendelkezé­sükre áll a sorozat. Az egészségnevelés haté­konysága okozza a legtöbb gondot. Hiszen ha a tanács teken; ilyennek tekintjük a betegségközpontúságot — mondta dr. Gonda György, az intézet igazgatója. Itthoni, Somogy megyei tá­jékoztatás alapján hozzáfűz­hetjük az országos intézetben A leendő klubtagok. A siófoki-kiliti ifjúsági klub nem nagy múltra tekinthet vissza. Nincsenek hagyomá­nyai. Mégis: »jegyzik« már a jók között a megyében, sokan tudják az odajáró fiatalokról, hogy hasznos programok rész­vevői — helyenként szerve­zői, irányítói. Hogyan? — er­re a kérdésre kerestünk vá­laszt. A klubvezető Horváth Im- réné, az általános iskola ké­mia, matematika szakos taná­ra. Amikor megkerestük az iskolában, éppen a tanév utolsó számtanóráinak egyi­két tartotta, és azért »küz­dött«, hogy két gyereknek lehetőséget adjon a javításra. Az ifjúsági klubban olyan dolgokkal foglalkozik, ame­lyek egészen távoliak a ma­tematikától. Programokat szervez, írókat, költőket hív meg, beszélgetéseket közvetít köztük és a gyerekek között, könyvtárat vezet, könyveket — Kezdetben tartottunk kötött sokát. Volt úgy, hetenként foglalkozá- hogy több­tott is. program megy nélkülem — Most milyen a klubélet? szőr is. Író—olvasó találko- | — Egy kicsit csendesebb, zók,* szellemi totó, előadások, mint máskor. Sokan érettsé váltogatták egymást, is a gyerekeli szívesen. Igaz, először és elsősorban azokra számíthattunk, akik nemrégi­ben kerültek ki az általános iskolából. Természetesen volt olyan • előjele is az egésznek, | hogy aki az ifjúsági klub ve- | zetője, az a tanáruk volt. De ez önmagában nem elég, csak j ezért, nem jöttek volna. A j vezetőséggel igyekeztünk j olyan programokat kidolgoz- ! ni, amelyek vonzzák a gyere­keket. Társasjátékokat vásá- j Jöttek | giznek a klubtagok közül, | ezért nem látogatják a ren- I dezvényeket. Év vége van j az iskolában, a többiek is el­fáradtak egy kicsit. Készü­lünk viszont a megújulásra, | mert most vesszük föl az ál­talános iskolából kikerülő nyolcadikosokat klubtagnak. Ök már nem idegenként ke­rülnek ide, ismerik a klub munkáját, tudják, milyep kulturálódási lehetőségeik vannak nálunk. Találkoztunk a leendő klubtagokkal. Valamennyi ... . ,, i lány. Nem okoz-e majd zá­roltunk, gyakran volt tánc, j va/t> nem keUenének fiúk is? beszélgettünk, vitatkoztunk, j — kérdeztem a klubvezetőtől. Én a kötetlen programok többségén is részt vettem. Ügy érzem, elfogadtak, nem­csak, mint volt tanárukat. rendel, ajánl. Azonban min- | Most már a fiammal együtt den esetben pedagógus, es j Járunk aki »KISZ-korú«, de azt hiszem, ez lényég — akar egy gyereket segít át az ötö­dikből a hatodikba, akár a tizenéves KISZ-eseket jut­tatja el a széphez, jóhoz, se­gíti a kulturált szórakozáshoz. — Érdekes az én pályakez­désem. Képesítés nélküli ne­járunk, aki nincs köztünk »nemzedéki el­lentét«, szívesen jövünk együtt. Tulaj donképpen én mégis azt könyveltem el si­kernek, amikor már nem kel­lett minden alkalommal — Ö, ez máskor is így volt — válaszolt nevetve —, az­tán a lányok után jöttek a fiúk . .. Láttam a múlt év króniká­ját, a klubnaplót. Színesen, érdekesen írták meg azok, akik részesei voltak a prog­ramoknak. Hasonlókat várnak a klubtól az újak is, akik | velőként kezdtem, és mert hallottakhoz: szervezetten, j számtan-kémia szakosra volt irányítottan működik me­í még Siófok nyári nyüzsgése lennem. Amikor tudtam, hogy j idején is évesen járnak ide. az általam szervezett, indí-1 Simon Márta gyénkben is az egészségneve­lési csoport. Megbízott járási, egészségügyi intézet munka­társai ha olykor nem is tud­nak többet elérni, mint az szükség, azt tanítottam. Ezt a két szakot azután elvégeztem a főiskolán, azonban mind­végig érdeklődtem az 'iroda­lom, a művészetek és az if­júsági mozgalom iránt. Ezért esőcsepp a sziklával, mégis j is vállaltam az alakuló ifjú­hisznek munkájukban, me- j s^gi klub vezetését, lyet egészségünk megőrzése i Helyiséget, berendezést ka- érdekében végeznek. j pott a .klub. Volt hova jön­H. B. í niük a fiataloknak. Számítógépek és számok Hasznos kiadványok láttak . lönböző nézőpontból — a szá- napvilágot a közelmúltban a j módi világával foglalkozik. Statisztikai Kiadó Vállalatnál, j A Központi Statisztikai Hi­Ezeik közül ismertetünk hár­mat. Közös jellemzőjük az, hogy mindhárom — bár kü­Fotókiállííás a TIT-ben Spanyolországi élmények Megvallom, er- | ábrázolja, hanem a küzdelem re kerestem a j feszültségét, iramát, a vérző választ Péter j 6 János Igaza van Szigetvári Györgynek, aki Péter János fotókiállításának megnyitójá­ban elmondta, hogy divat, s az utazási irodák jóvoltából nem is túlságosan költséges Spanyolországba utazni. Azt hiszem, külön téma azon me­ditálni, hogy tudunk-e jól utazni Cervantes és Lorca, nyolországi él­mények című kiállításán: mi az, amire a fo­tósszem rá­irányítja a fi­gyelmet, ami több esetleg a bikaviadal, avagy a tüzes spanyol tánc obiigát külső­ségeinél. A világért sem szeretném, ha ezek hiá­nyoznának egy élménykörkép­ből, gondolom a nálunk buz- gólkodó külföldi fotósok sem képesek kihagyni a csárdás forgatagát vagy a hortobágyi szürke gulyát. A bikaviadalt megörökítette Péter János is; mint a mellé­kelt fotója mutatja, nem az aréna üvöltő sokaságát vagy Spa^ I állat fájdalomtól felajzott tá­ilyen utazási megértésre is talál, nem biz- [ Velasquez és Goya földjén? i a torrerók díszes tradícióit madását és a torreádor szép ívű, kiszámított mozdulatát: a kecses kegyetlenséget. Tengerpart, arcok, halászok élednek meg a fotókon. Ere­detiséget, szuverén mondani­valót három fotóban érzek igazán. Mindhárom a hagyo­mánnyal kapcsolatos, s azt tükrözi, hogy a kép, a kom­pozíció, a látvány mögött több rejtőzik, mint amit az ábrázolás felszíne első látásra mutat. Tornyok — ez az egyik fotó címe. Alulról fényképezett, gazdagon díszített katedrális- csúcsok: hatalmasak, monu­mentálisak, égbetörő rideg ha­talmasságuk az inkvizíció fé­lelmét, a jezsuiták kegyet­lenségét idézi vissza. Ez a tegnap, még pontosabban a tegnapelőtt. S milyen a ha­tása a mában? Erre felel a Fent című kép. A háttérben óriási katolikus templom, mögötte a fény mintha Lo­yolarendjének hatalmasságát világítaná meg, az előtérben azonban óriáskerék ágaskodik, a tegnap kultusza és a ma profán szentségtörése. Miként sajátos a bigott vallásosságot hordozó spanyol egyházi épí­tészet, ugyanúgy jellemző a zárt nemesi, polgári udvar­házak világa is. A Kerengő sejtelmes csendjében, árká­dos udvarában, dús növény­zetének árnyékában hajlamo­sak lennénk még a nosztal­giára is, de a kompozíció fi­nom iróniával jellemez is: ezt a patinás méltóságot egy libacsapat látványa fosztja meg pátoszától, s teszi való­ságossá, maivá. Péter János portréfotóin, emberábrázolásában a hagyo­mányok és a mai világ, vagy ha úgy tetszik, világszemlélet nem olyan következetes, mint a fent említett képe­ken, amelyek azt bizonyítják, hogy a néma fotó is sokat képes beszélni arról, igen egyszerű szóval ménynek nevezünk. amit útiél­vatal az államigazgatási terü­leti egysegek meghatározásá­ra szolgáló területi számjele­ket a községi alrendszerrel együtt először 1971-ben a »Területi számjelrendszer« cí­mű kiadványában tette közzé. Ezt követően a változásokról két »Közlemény« jelent meg. A hivatal most vaskos kö­tetben tette hozzáférhetővé a »Területi számjelrendszer 3. számú közleményét«, mely az 1975. január elsejével életbe lépett változásokat is rögzíti, összefoglalást ad, teljes átte­kintést nyújt a területi egysé­gek év eleji helyzetéről me­gyék szerinti csoportosításban. "A számítógép az informá­ciófeldolgozás eszköze« — ez a címe Peter Goldscheider és Heinz Zemanek könyvének, melyet Abod László fordított. A Statisztikai Kiadó Vállalat új kiadványai közé tartozik ez is. »Mi is a számítógép? Költ­séges technikai játékszer? Fé­lelmetes robot? Hivatalok, vállalatok, intézmények stá­tus jelképe ?« Az igazságot »árulja el« az új kiadvány, melynek segítségével a laikus előtt is kibontakozik a hasz­nos gép lényege. Most jelent meg a »Számí­tástechnikai évkönyv, 1974« című kiadvány is, melyben a hazai és a külföldi számítás­technika helyzetéről, fejlődé­séről kapunk képet és pontos adatókat. T. T. Somogyi Néplap \

Next

/
Thumbnails
Contents