Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

Választási nagygyűlés Öreglakon Tartalékaink feltárása társadalmunk közvetlen érdeke A helyi fúvószenekar indu­lókkal köszöntötte kedden es­te öreglakon a választási nagygyűlésre érkezőket. Piros nyakkendős úttörők virág­csokrokkal fogadták az elnök­ségben helyet foglaló Bogó Lászlót, a megyei pártbizott­ság titkárát, Szokola Károly- né dr.-t, a 8. számú választó- kerület országgyűlési képvi­selőjelöltjét, Bojtor Ferencet, a Marcali Járási Pártbizott­ság titkárát. A Himnusz és Fodor András versének el­hangzása után Faludi Miklós, az Öreglaki Állami Gazdaság pártvezetösegének titkára nyi­totta meg a nagygyűlést, majd Bogó László mondott ünnepi beszédet. Beszéde bevezető részében Bogó László a megyei párt­végrehajtóbizottság nevében köszöntötte a részvevőket. Hangsúlyozta, hogy a rövide­sen sorra kerülő választáson hazánk lakói igent mondanak arra a politikára, melyet pártunk 1957 óta folytat, és melyét az azóta lezajlott kongresszusok, most legutóbb a XI. kongresszus is, meg­erősített. — A legutóbbi választások óta eltelt időszak tapasztala­tainak összegezése mellett — mondotta — éppen a közeli képviselő-választás miatt el­sősorban a soron következő feladatainkról kívánok be­szélni. Azokról a főbb tenni­valókról, amelyeket el kell végeznünk, fejlett szocialista társadalmunk építése, népünk boldogulása érdekében. Teljesülnek közösen meghatározott céljaink A X. kongresszuson megha­tározott gazdaság- és társada­lompolitikai céiok alapvetően teljesültek Somogy megyében, sőt. néhány területen sikerült túlteljesíteni terveinket. Ahogy az előadó megállapí­totta, gazdasági életünkben érvényesült a párt irányító, szervező és ellenőrző munká­ja, a feladatok végrehajtásá­hoz jól mozgósította a töme­geket a pártszervezetek több­sége. Jelentősen erősödött ha­zánkban, és szőkébb pátriánk­ban, Somogybán a munkás— paraszt szövetség, szocialista demokráciánk tartópillére. — Mi a szocialista demok­rácia alatt tevőleges demok­ráciát értünk — mondotta Bogó László —, azt, hogy mindennapi, szorgalmas mun­kával dolgozunk érte, min­dennapos következetességgel teszünk egy lépést előre cél­jaink eléréséért. Beszéde további részében a negyedik ötéves terv első négy évének gazdasági ta­pasztalatait elemezte az elő­adó. Utalt arra, hogy a ter­veknek megfelelően a megye ipara 35 százalékkal többet termel, mint négy évvel ko­rábban. A mezőgazdaság szá­mára 16—17 százalékos ter­melésnövelést irányzott elő ez a tervciklus, ez várhatóan túlteljesül; mintegy 18—19 százalékkal termel többet me­zőgazdaságunk. Most, a terv­időszak utolsó évének felénél megállapítható, hogy elérhető ez az eredmény akkor is, ha a mostani, év közepes ered­ményt hoz mezőgazdasági | nagyüzemeinkben. — Gazdasági céljaink va­lóra válásának törvényszerű velejárója — hangoztatta Bo­gó László —, hogy ígéretünk- ! hoz híven jelentősen javultak megyénk lakosságának élet- körülményei. Nőtt a foglal- í koztatottak száma, kedvezőb- 1 bé váltak a jövedelémviszo- 1 nyok. Igen nagy lépést tet- j tünk előre a szociális, kultu- , ralis, egészségügyi ellátás te­rén. Hatalmas vívmányunk, I hogy az egészségügyi ellátást állampolgári joggá tettük. Emlékeztette az előadó a részvevőket azokra a fontos gazdaságpolitikai, társada­lompolitikai intézkedésekre, amelyek segítették szocialista építésünk gyorsítását. Szólt tervgazdaságunk javulásának tényeiről. A megyei beruhá­zásokról szólva elmondta, ‘ hogy bár vitathatatlan előre­lépés tapasztalható, e vonat­kozásban még számos javíta­nivaló van. is fejlődött ez idő alatt. Hadd | emlékeztessek arra a FAO- j statisztikára, mely negyven ország tejtermelésének adatait értékeli: hazánk harminc éve is a huszadik helyen állt és az 1974-es tények alapján is a huszadik. Szándékosan emlí­tettem ezt a példát, mert ép­pen a tejtermelés az a me­zőgazdasági ágazat, ahol gond­jaink vannak. A helyi, az Öreglaki Állami Gazdaság ta­pasztalatai is arra utalnak, hogy igen sok fogyatékosság van meg, sok a belső, üzemi tennivaló a tejtermelés növe­lése érdekében. A továbbiakban a megye szarvasmarha-programjában rejlő lehetőségekkel foglalko­zott az előadó, részletesen taglalta az eredményeket, és rávilágított azokra a hibákra, melyek megszüntetése sürgető feladatunk. Hangsúlyozta, hogy a szocialista munkaver­seny, a munka- és üzemszer­vezés javítása érdekében tett intézkedések első eredményei már mutatkoznak, de koránt­sem tettek még meg mindent a gazdaságok avégett, hogy ezek a nagyszerű eszközök jobban hasznosuljanak. — Mozgalommá kell ten­nünk az üzemszervezést — mondotta —, s ha ehhez pá­rosul a jól szervezett, jól irá­nyított versenymozgalom, ak­kor nem maradhat el az eredmény. Az ésszerű takarékosság folyamatos feladat A tartalékok kihasználása jobb munkaszervezéssel — Az eredmények, a ne­gyedik ötéves terv eddigi si­kerei mellett látnunk kell azt is, hogy nem éltünk eddig kellően adottságainkkal, igen sok olyan belső, üzemi tarta­lékunk van még, melynek ki­aknázása egyik legdöntőbb feladatunk, elengedhetetlen további céljaink valóra vál­tásához — hangsúlyozta Bo­gó László, majd így folytatta: — Elismerjük és nagyra ér­tékeljük azt a dinamikus fej­lődést, amely az utóbbi évek­ben megyénk mezőgazdaságát jellemezte. Büszkék vagyunk az eredményekre, de nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy a környező világ gazdasága Beszéde további részében hangsúlyozta az előadó, hogy a takarékos gazdálkodás kö­vetelménye korántsem új szocialista társadalmunkban. A belső és külső tényezők megváltozása következtében azonban egész életünkben, egész tevékenységünkben az eddigieknél sokkal nagyobb, megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk rá. — Valamennyiünk szemé­lyes érdeke — mondotta —, hogy az ésszerű takarékosság hassa át egész társadalmi, gazdasági életünket. Hangsú­lyozom : ésszerű takarékosság! Nem látványos statisztikai adatokra van szükségünk, nem olyan takarékosságra, hogy például nem használja saját gépeit az üzem energia­takarékosságra hivatkozva, hanem helyette a Volántól bérel teherautót. Ez alapvető félreértelmezése a takarékos­ságnak. Az anyaggal, az energiával és nem utolsósor­ban az élő emberi munkával való takarékosságnak számos lehetősége van. Ezekkel a le­hetőségekkel csak úgy tudunk jól élni, ha következetesen munkálkodunk az előbb már említett bel6Ő tartalékaink feltárásán. Példákat sorolt az előadó azokról a részterületekről, ahol takarékossággal jelentő­sen növelhető a hatékonyság. Utalt a műtrágyával, a nö­vényvédő szerekkel való ész­szerű gazdálkodás módjaira, felhívta a figyelmet a nagy értékű termelési eszközök maximális kihasználásának nélkülözhetetlenségére, a nö­vénytermelésben a fajták megválasztásának jelentősé­gére. Mint mondotta, ezeknek a részfeladatoknak az elvégzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a XI. kongresszuson megha­tározott céljainkat elérjük, tovább emeljük népünk élet­színvonalát, fejlesszük gazda­sági, társadalmi életünket. — Vasárnap, amikor urnák elé járulunk — mondotta be­fejezésül —, nemcsak a kép­viselőjelöltekre adjuk le sza­vazatunkat, hanem szavazunk pártunk politikájára is, egy­ben kötelezettséget vállalunk arra, hogy minden erőnkkel, minden képességünkkel ezt a politikát szolgáljuk. Az ünnepi beszéd után Szokola Károlyné dr. szólt a_ választópolgárokhoz, majd a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Képviselőjelöltek Szokola Károlyné dr. Jövőre jubi­lál : negyed­százada lesz annak, hogy a közéletben ve­zetőként dol­gozik. Az egy­kori munkás­lány 1951-ben végezte el a tanácsi veze­téshez szüksé­ges ipkolát. Államigazga­tási tevékeny­ség, pártmun­ka ötvözete a pályája. Je­lenleg a m$/' gyei tanács továbbképző intézet veze­tője, a Balato­ni Intéző Bi­zottság1 alel- nöke, 'két cik­lust dolgozott végig mint képviselő, s most jelölt a harmadikra is. A pálya és a foglalkozás ad­ta keretek mögött tartalmat kereső, összefüggésekre rámu­tató ember. A szűkebb pátria, a déli Balaton-part ügyeinek következetes szószólója, a színvonalasabb, kulturáltabb üdültetés harcosa a. kormány- szerveknél, a minisztériumok­ban és a megyei fórumokon is. Elve: nőinél nagyobb ösz- szehangoltságot, minél bizto­sabb anyagi alapokat a bala­toni gondok megoldásához. Az országgyűlés jogi, igaz­ságügyi rríunkabizottságának volt tagja. Nemcsak a törvé­nyek megszavazásánál, de megtervezésénél is jelen volt, az alkotómunka részese. A képviselői munka élmé­nye számára elsősorban az, hogy a választókerület tagjai nemcsak saját, hanem egyre inkább a köz gondjaiban kér­nek orvoslást. Tanácskozások, értekezletek, kiszállások, to­vábbképzések folyamában szi­get a család. Természetesen nem jut túl sok idő a neve­lésre, ám azt vallja, hogy a családdal, gyerekekkel töltött idő minden percét okosan kell kihasználni, nem szabad kár­ba vesznie a szülő—gyermek együttléteinek. Ügy tapasztal­ja, a gyermek önállóságát, a család együtt gondolkodását segíti gz. Természetesen nehéz rendet vágni a teendők erdejében, de a Fonyód környékiek a meg­mondhatói, hogy aki Szokola Károlyné dr. képviselőhöz in­dul dolgával, a szívesen táru­ló lakás- vagy hivatali ajtó mögött meleg mosolyú asszony várja — Erzsiké ... Olcsóbban, többet, jobbat Az ötödik ötéves terv­időszak legfontosabb szabályo­zóinak, mutatóinak kidolgozá­sán fáradoznak a minisztériu­mokban, az Országos Tervhi­vatalban, de az egyes vállala­toknál is gyűjtögetik a leg­fontosabb információkat. Meg- megáll a ceruza egyik-másik vállalati vezető kezében: — Hogyan tovább? A népgazda­ságunkat nagy részben (és kedvezőtlenül) befolyásoló külkereskedelmi cserearámy- romlás, s a nyersanyagok drá­gulása miatt ma -másként kell számolni, mint kellett néhány évvel ezelőtt. A jótékonyabb munka, az átgondolt, ésszerű, takarékos gazdálkodás ma fon­tosabb, mint valaha. A gaz­dálkodás korszerűsítése első­sorban a vállalatok minden­napjaiban. a termelés, az ener­giafelhasználás, a készletek értékesítése.' a béremelés és a műszaki fejlesztés mutatóin,, lemérhető folyamat. Milyen változásokra kell fölkészülni, s milyen változásokat kell elősegítenünk a következő öt évben? Erről beszélt tegnap Németh Zoltán, a Pénzügy^mi- niisztérium osztályvezetője Kaposváron, a meghívott vál­lalati vezetők előtt. Gyökeres életszemlélet-vál­tozásra van szükség. így sum- I mázhatjuk az előadás tanulsá­gát. A gazdálkodás legfonto­sabb célja, hogy olcsóbban termeljünk, de többet, s ki­váltképpen jobban. Az egész magyar gazdasági életet álta­lában az jellemzi, hogy a vál­lalatok költségesen termelnek, j s nem is a legversenyképesebb ! termékeket gyártják. Egy. a gépiparban végzett vizsgálat szrirint az iparág termelésének hatékonysága 40—50 százalék­kal lemaradt a legkorszerűb­ben dolgozó országok mögött. A gazdálkodás költségei mégis igen magasak. Különböző vizsgálatokkal kimutatták, ! hogy a népgazdaság egyes I ágazataiban tavaly a 13 száza­lékos termelésnövekedés mel­lett— nem számítva a műszá­la fejlesztésre szánt pénzt és a gépek, berendezések után ] fizetett adót — a költségek j 12.9 százalékkal növekedtek. A megvizsgált 636 tanácsi Vál- I lalatnál még ennél is rosszabb a helyzet. Míg tavaly a tiszta árbevétel 8.3 százalékkal nőtt. a költségnövekedés csaknem elérte a tíz százalékot. Vilá­gos, hogy a költséggazdálko­dásban még igen sok, feltárat- lan tartalék rejtőzik. A gyár­tási önköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliárdos nyereséget jelentene az ország­nak. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a vállalatoknál az utóbbi időben tetemes készle­tek halmozódtak fel. A haté­kony gazdálkodós egyik fon- j tos jellemzője viszont az. ha a [ készletek gyorsan áruvá lesz­nek, s a kereskedelmi forga­lomba kerülve realizálódott j ! nemzeti jövedelmet. lelhet. Pe­dig van központi határozat a ; gazdaságos termékszerkezetek | kialakítására. A vállalatok I igen tekintélyes része azonban j ! semmit sem tett ezért; a Pénz- | ; ügyminisztérium Bevételi Fő- 1 | igazgatóságának fölmérései szerint a tanácsi vállalatoknak [ például a_ hetven százaléka. Az előadó részletesen ■ foglalkozott a korszerű bére- i zéssel is. A vállalatok egy ré- ! sze — jellemző módon — éve­ken keresztül semmit sam tett | a dolgozók bérszínvonalának i emelésére, sok helyen számot tevő javulást csak a központi intézkedések hoztak. Igen di­namikusan nőtt ezzel szemben a nyereségek, az év végi ré­szesedések összege. A mozgó­bérek felhasználásában sem érvényesült megfelelően sem az ösztönzés, sem pedig a dif­ferenciálás elve. Éppen ezért egész sor olyan intézkedésre van szükség, amely javítja a vállalatok általános gazdálko­dása nak rendszerét, j Mindennapi eledelünk Este a soinogyvári süloiizemben Bár június van, mégis koráin sötétedik. A szemerkélő eső mindenkit beikerget a házak­ba, csak néhány munkába siető embér cipője cuppog a sárban. Amikor a televízió esti műsora megkezdődik, az ablakok is elsötétedinek. Egy helyről hasítja végig a sötétet a villanyfény. Somogyváron, az egyesült Dózsa Termelőszö­vetkezet sütőüzemének ablakai világítanak. A kenyérsütés fogalma szinte összenőtt az éj­szaka kifejezéssel. Mert reg­gel, mire az emberek munká­ba indulnak, ott kell legyein az üzletben, a meleg fehér ke­nyér, a péksütemény. Amikor este kilenc után be­léptünk a kis üzembe. Szeke­res Ottó üzemvezető fehér rö­vid nadrágban, péksüvegben, trikóban sürgölődött a gépek körül. — Már délután, elkezdjük a kovászolást — mondja. — Hogy hány órakor, az a meg­rendelésektől függ. Ha sok kenyeret kell készíteni, akkor korábban. — Mennyi az a sok? — Egy közepes nap péksü­teményekkel együtt 16 mázsát jelent. Kettős ünnep előtt azonban jóval több. mintegy harminc mázsa kell. A nagy munka, a dagasztás általában este nyolc óra körül kezdődik. A csészéket — így Készüi a tészta, dolgozik a dagasztógép vaskarja. rítják a dagasztógép alá, az­után megindul az óriási vas­kar, gyúrja a tésztát. Kétkilós darabok kerülnek a szakajtó­ba. ott pihennek még egy órát. Addigra forrók a kemencék. — Itt, a kemence előtt — magyarázza Szekeres Ottó — nyáron körülbelül hatvanfokos a hőség. Izzik a levegő. Télen valamivel kevesebb, de azért a legnagyobb hidegben is káni­kula van nálunk. A sütőlapát tíz óra körül kerül le a helyéről, ilyenkor van az első vetés. Begurul a nevezik a pékek, bár inkább kemencék elé a szakajtókkal hatalmas üstök ezek — odagu-1 megrakott kerekes állvány, és Ääf I Egy kis ulósimílás kézzel, azután jöhcl a szakajtó! már ott is van az első kenyér a lapátom Két kemencét jár végig a tészta. Az emelőkemencében rhegkérgesedik, kap egy kis színt, az átsütőkemencében megsül. Az előbbibe ötven ke­nyér fér egyszerre, az utóbbi­ba már 270. Itt negyven-ötven percig sül a kenyér, aztán új­ra elő a sütőlapáttal, és máris gőzölög a másnapi reggeli. A péksütemények is géppel készülnek. Gép szaggatja a kiflit, a zsemlét is gép for­málja. Így aztán gyorsan dol­gozhat a pék, erre nincs gond­ja. No és ügyes kezek is segí­tenek neki. Gresa Ferencné, Horváth Jánosné tsz-tagok — is itt találtak munkát. Mire az utolsó kenyér kisül, reggel van. Hét, néha kilenc óra is elmúlik, hogy bezár az üzem. Persze az első sütésből származó kenyér jóval előbb az üzletekbe kerül. A szövet­kezet kis kenyéi'boltjában már reggel fél hatkor bevásárol­hatnak a munkába indulók, a többi üzletbe, óvodába, inté­zetbe — tizenegy helyre szál­lít a tsz — hétkor indul az első szállítmány, a pirosbarna zsemle, a kunkori kifli és mindennapi eledelünk, a ke­nyér. D. T. Somogyi Nép/apl 3 (

Next

/
Thumbnails
Contents