Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Megyei pedagógusnapi ünnepség Kaposváron Ünnepi megemlékezést tar­tottak tegnap délelőtt Kapos­váron, a városi tanács díszter­miében a 24. pedagógusnap al­kalmából. Az ünnepségen részt vett Varga Péter, az MSZMP zsef fonyódi vezető szakfel­ügyelőnek, Stamler lmréné so- mogyjádi tanárnak, dr. Szabó Gyuláné kaposvári tanárnak, Rurula Sándorné vései tanító­KB tagja, a megyei pártbizott- nőnek, Manhold Súrolta so- .ság első titkára. Kocsis László, j tanítának, Borbély a megyei tanács elnokhelyette- , ... se mondott beszédet. majd i Jozsefne kaposvári ígazgatohe- Böhm József, a megyei tanács lyettesnek, Gosztonyi Istvánná elnöke kitüntetéseket adott át. 1 aaposvári tanítónak, Hargitai Az Oktatásügy kiváló dől- ; Bálint kaposvári tanárnak, gozója kitüntetést adományoz- i Dezső Lászlóné nagyatádi osz­ta az oktatási miniszter Ku­ruc« Perencné kaposvári ta­nárnak, dr. Tarr Józsefné ka­posvári tanítónak, Rápó Mi- hályné felsömocsoládi tanító­nak, Lukács Józsefné kaposvá­ri óvónőnék. Pap Rózsa felső- mocsoládi tanárnak, Hosszú Lászlóné somogyszobi szaktel­tályvezetőnek, dr. Németh Je- nőné barcsi tanítónak, Ber­nard Jenő igali vezető szak- felügyelőnek. Diósi Sándor ka- j Ifjúsági Érdeméremmel tün- posvári tanítónak, Mándoki j tette ki Horváth Istvánt, = dolgozó kitüntetést kaptak harmincötén. A munkaügyi miniszter a Munkaügyi kiváló dolgozója kitüntetést adomá­nyozta Kiss Jánosnak, a nagy­atádi 524. sz .Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatójá­nak, Sztantó Józsefnek, a ka­posvári 512. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tóhelyettesének. A munkaügyi miniszter Pintér Kálmánt, a kaposvári 503. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgató­ját miniszteri dicséretben ré­szesítette. A KISZ központi bizottsága A NÉPTANÍTÓ Nemegyszer hallottam rósz- 1 ba. A tanító kiváló szervező- j szálló értelemben a »néptaní- képességét bizonyítja, hogy ki- ] tó« jelzőt, s nemegyszer vitáz- [ rándulásaik során és végállo- tam azokkal, akik egyféle al- másain a helyi iskolák szál­György kutasi általános isko­lai igazgatónak, Pintér Lajos kaposvári tanárnak, Kovács Sándor lábodi általános isko­ügyelőnek, Vincze Károly ság- | iái igazgatónak, Pál Márta ka- vári általános iskolai igazga- j rádi vezető óvónőnek, Pandur tónak. Varga Pál csurgói szak-j István barcsi saakmunkáskép- Oktatónak, Botka Gyula me- i ző intézeti igazgatónak, Jenőfi gyei főelőadónak, Kalmár j Károlyné siófoki tanítónak, Sándorné fonói tanítónak, Gáspár Gyula ádándi tanárnak, Szvetich Józsefné kaposvári j dr. Háros Lászlóné barcsi ta­•AL-n rr, nagyatádi József Attila kollé­gium igazgatóját, Kiváló ifjú­sági vezető kitüntetést kapott Máj Péter andocsi tanító. Az idén adták ki először azoknak a nyugállományba vo­nuló pedagógusoknak a Peda­gógus Szolgálati Emlékérmet, akik eredményesen dolgoztak az elmúlt évtizedekben. Me­gyénkben harminchármán ré­szakfielügyelőnek, Tóka'Lajos \ „árnak. Matuszka Józsefné . szesüUek u eli3merésben. csurgói általános iskolai igaz- kaposvári tanárnak, Mohacsy j gat óhelyet tesnek, Sziklai Jó- j Barnáné marcali tanárnak, Bo- ) A kitüntetetteket Varga Pé- zsefné kaposvári tanárnak. ' dolay Gyuláné siófoki tanár- i tér, az MSZMP KB tagja, a Hoppár Sándor andocsi vezető ; nak, Zugor Pál siófoki tanár- j megyei pártbizottság első tit- szalkfelügyelőnek. András Zol- nak, Kardos Kálmánná kapós-, kára köszöntötte. tánné babócsai óvónőnek, Fő- vári tanárnak, Paksicza 1st- \ . T - Au-aiinruc T« bián Gáborné kadarkúti tanár- \ vánné barcsi tanítónak. Nagy- , ^ kólUaÍciott műsort al naik, Schuszter Gyula kapós- j ági Zoltán barcsi zenetanár- I Qnnen.séíien vári tanárnak, Embersics lm- nak, Horváth Arpádné bala-1 P" & réné kaposvári tanárnak, Kiss j tonleltei tanárnak. Protár Klá- \ Tegnap osztották ki a me- Gyula nagyatádi általános i ra babócsai tanítónak, Molnár gyei jubileumi pedagógiai pá- iskolai igazgatóhelyettesnek, Lászlóné homokszentgyörgyi i lyázatok díjait is. Második dí- Papp Imre csurgói általános tanárnak. Villant Györgyi bar- jaj kapott Mayer György bar- iskoLai igazgatóhelyettesnek, j Z^^^^mlóZT^Temkl \ ** általános iskolai igazgató- Venásch Miklós balaitonszeme- j Józsefné csokonyavisontai ta-1 helyettes, harmadik díjat Sí­éi általános iskolai igazgatóhe- . nítónak. | mon Béláné marcali óvodai lyettesnek, Mayer Leventéné j Miniszteri dicséretben har- j felügyelő. Huszonötén munka- öreglaki tanítónak, Szöllősi Jó- ] mincketten részesültek. Kiváló | jutalomban részesültek. A testnevelés becsülete A sportolók jutalma a dobo­gón átvett erein, amelyből Stettner Miklósnak is kijutott annak idején, amikor aktív sportoló volt. Alkata atlétát idéz, ötvenöt évesen is fiata­los mozgású. 1942-ben, háborús évben végzett Budapesten, a Testne­velési Főiskolán, s a kőszegi fiatalember tik év múltán Ka­posváron eresztett gyökeret. A Táncsics Gimnáziumban taní­tott élőbb, majd a tiszavirág életű 3. számú gimnáziumban, míg végül mostani tantestüle­tébe került; az 503. sz- Ipán Szakmunkásképző Intézetben testnevelő. Eredményes okta­tó—nevelő munkájáért Kiváló tanár kitüntetést kapott, me­lyet pénteken a Parlamentben vett át. A sportban hozzászok­hatott, hogy minden ered­ményt ménnek, a legkiválóbb eredményt jutalmazzák, most a pedagóguskitüntetés előesté­jén mégis zavarban van. — Semmi különöset nem tettem — néz rám, s tisztán csillogó szeméből szerénység sugárzik. Mintha azt monda« ná: — Nem ezért dolgoztam. —f Kedvenc sportja? — A tízpróba. Az atlétika minden ágát szeretem, fiata­labb koromban versenyeztem is. Főiskolás bajnokságon or­szágos második, később hato­dik lettem. Testnevelő tanári feladata mellett edző is. Egy tréning j után. beszélgettünk. — A megváltozott életmód j helyes formálásában egyre in- j kább megtalálja helyét a testi | nevelés is, szerepe az utóbbi | időben nőtt. Gondolom ez sze- j mélyes örömmel is jár. és a nevelésben serkentőleg hat. — Az 503. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben a testnevelés tárgyi föltételei ko­rábban megteremtődlek, mint azok az intézkedések, melyek azt sürgetik. A régi iskolából az újba költözve a nagy tanu­lólétszám mellett is — öt test­nevelő tanár dolgozik a tan­testületben — biztosítani tud­juk a jövő szakmunkásainak a testi nevelést. Az intézetben széd ellen, sportszerűségre ne­velünk. Már kerékpárja kormányát fogja, mikor az imént elindí­tott gondolatsorhoz fűzi: — Sporteredmény is, mint minden más, kitartó munkával érhető el csupán. Erre nevelni az elsőrendű feladatok közé tartozik. — Hobbyja? #•■% — Az atlétika ­Horányi Barna sóbb szint megjelölésére hasz­nálták ezt a lassan feledésbe merülő szót. Ezért nem tartom fölöslegesnek, hogy most, a pedagógusnapon fölidézzem egy igazi somogyi néptanító emlékét, aki áldozatosságával és rátermettségével, hűségével és hivatástudatával ma is ta­nítóink ideálja lehet. Elindult Somogyba Szalóky Dánielre emléke­zem, aki állásszerző körútja során 1866 őszén gyalogosan érkezett Somogyba. Éppen 21. születésnapján került Erdőcso- konyára, és ott is maradt éle­te végéig. Mikor jött, csak 24 krajcár csörgött a zsebében, mégsem a vékonyka kenyér­nek örült, hanem mint napló­jában írta: »Most már régi vágyam teljesültével tanító le­hettem, tanító maradhatok. Kész örömmel végeztem nagy számú tanítványaim körében a tanítást és egyéb teendői­met.« A nagyszámú tanítvány akkor azt jelentette, hogy az erdőcsokonyai két tantermi! iskolában 19 éven át 110—120 gyermeket tanított egyes-egye- dül. Az »egyéb teendő« is egé­szen mást jelentett, mint nap­jainkban. Elmaradt körülmények kö­zött tanított, de korát messze megelőző pedagógiai módsze­rekkel. Több mint egy évszá­zaddal ezelőtt fölismerte és hirdette az oktatás szemléle­tességének fontosságát. Hogy milyen helyet szánt a tanítás­ban a szemléltetésnek, azt egy ma már kissé mosolyogta- tó példa mutatja: a tenger sósságát úgy szemléltette, hogy Fiúméból egy üveg tengervi­zet hozott magával, és azt tanítványaival ta. lássál és élelemmel várták a gyalogosan érkező, fáradtan is | vidám kirándulókat. Nyári vakációi alatt Szaló­ky Dániel beutazta az akkori Magyarország nagy részét. Él ­ményanyagot gyűjtött tanítói I és népművelői munkájához. | »Mikor én egy-egy tanul- \ mányútról hazajöttem, és a | látottakról a térkép felmuta- j tása mellett tanítványaimat j tájékoztattam, feszuit érdek-1 lödéssel hallgattak a földrajz­ból, történelemből, népismé­ből stb. ... bizonyára többet tanultak, mintha tankönyv köteteket magoltattam volna be velük. Hát mikor őket is megutaztathattam, mennyire kellemesen s felejthetetlenül nyomódtak be lelkűkbe a szükséges ismeretek. Az „egyéb teendők''1 Személyes példájával hir­dette a folyamatos, soha be nem fejezhető tanulás és ön­képzés szükségességét. Ta­pasztalatcserékre járt, rend­szeresen olvasta a szakköny­veket és szaklapokat, melyek­nek később szorgalmas és ter­mékeny .munkatársa lett. Helyesen látta a családi házzal kialakított kapcsolat fontosságát a nevelőmunká­ban. Már iskolába jelentkezé­sük előtt megismerkedett leendő tanítványaival, és igye­kezett bizalmat ébreszteni bennük majdani tanítójuk iránt. Ezeket a családlátoga­tásokat használta föl arra is, hogy a gazdákat megnyerje a közművelődésben való rész­vételre. Szaporította töméntelen munkáját az általa szervezett ismétlő iskola, a gvermekegy- megkóstoltat- j let és népművelő tevékenysé- i ge: a polgári olvasókör, a Tanítványaival bejárta a népnevelési egylet és az ének- Dunántúlt, »legnagyobbrészt ; kar. Ma is lenyűgözően hat az gyalog utazva.« Elvitte őket J a szellemi pezsgés, amelyet Szigetvárra, Pécsre, Mohácsra, ez a hivatástudat fűtött, fia- a Csele-patak mellett felálló I tál tanító hozott faluja életé­tott II. Lajos-emlékműhöz. Az iskolai kirándulásokat élmé­nyekkel telítette. Barcson ta­nítványainak bemutatta a távírás módját, a villanyáram hasznosítását, a Dráván gőz­hajóra ültette őket. Szigetvá­j be. Fáradhatatlan munkássá- ; ga mintha a regula megvaló­sítása lenne: »A közjó mél- ; több jó a magunkénál.« j Népművelő jelszava és élet- } elve is volt: »Fő dolog nem | csüggedni!« Amikor észrevet- ron nemcsak a várat tekintet- te, hogy az olvasóköri tagok ték meg. a szigetvári uradal- : száma megcsappant, vagy az mi telefonállomásról telefo- j énekkar dalos kedve alább- náltak is az ámuló gyerekek | hagyott, új eszközöket és a dencsházi iskolának. A pé­csi kiránduláson a műemlékek megtekintése után a nagyobb fiúkkal leszállt a szénbányá­módszereket keresett a figye­lem fölkeltésére. Térképeket, földgömböt, emberbonctani képeket vitt magával előadá­is. Össze tudja hasonlítani a két iskolatípust a testnevelés terén. — A gimnáziumban köny- nyebb volt. A szakmunkáskép­zőben nehezíti a munkát, hogy a tanulók csupán három napot töltenek az iskolában, három napot dolgoznak. A cél azon­ban. azonos: egészséges ifjúság nevelése. Azt tartom, hogy az első lépcsőfok a testnevelésóra, az készít föl a tömegsportra, az pedig a minőségi sportra. Iskolánkban tájékozódási fu­tó. kosárlabda-, kézilabda- és sakkszakkörök működnek. Jö­vőre atlétikai sportkört is in­dítunk. — A testi nevelés végül is összetett feladat, hiszen nem­csak az izomzat, az állóképes­ség fejlesztését szolgálja, ha­nem növelheti az akaraterőt is, személyiséget formálhat. — A sport — játék. A já­ték alatt felszabadul az ember, ilyenkor talán inkább megmu­tatkozik a személyiség, mint TTvegbecsült tantárgy ez. To- az iskoI.apad[baa. Feladatain vabb javítjuk a tárgyi födte- . teleket, a tanulókkal társadal- meghatározzak azox a tor­ma munkában bitumenes pá- zulások is, melyek tanulóink lyát építünk. J magatartásában megmutat­— Tanított gimnáziumban 1 koznak. Küzdünk a trágár be­A SZÜLŐK NEM VÁRTÁK Zöld út a másodikba TAVALY MÉG CSAK egy [ te, hogy a gyerek, aki nem a első osztályban vezették be a legjobb képességű, így képes haladni. Nem is beszélve az Barcsi Általános Iskolában az új módszert.. A kicsiket bukás nélkül engedték az elsőből a második osztályba. Ha vala­melyik kisgyerek egy vagy két tárgyból gyengébb volt a töb­binél, csupán megjegyezték a bizonyítványában, hogy jövő­re jobban kell rá figyelni, mint a többire. Erre lehetősé­ge vain a tanítónőnek, aki »to­vábbviszi« a másodikba. A olyan kis elsősről, aki négy hó­napig hiányzott az első fél­évben. A régi mérce szerint meg kellett volna buknia fél­évkor. De vajon milyen nyo­mot hagyott volna ez benne? — Mi a legfontosabb? — A differenciált munka. Akinek nehezebben megy, azt külön kell korrepetálni, addig, amíg meg nem tanulja a be­módszeT bevált. Az idén min~ j tűvetést vagy az olvasást. den első osztályt így oktatnak, j — Tehát minden hatéves Nincs osztályzat — még a má- \ gyerek megtanítható, normális sodik osztály első félévében j általános iskolában, rendes sem —, és nem lehet megbuk- j módszerekkel? ni. Miért jó ez? A kérdésre Beck János igaz­Kaiser Istvánná tanítónő: gató válaszol: — Amióta tanítok, először j — Nem. De azért varrnak az érzem, hogy mennyire felsza­badult a gyerek, ha nincs mö­götte az osztályzás réme, s ki­váltképpen az, hogy ha nem megy valami — például az ol­vasás —, akkor jövőre nem kell ismét elsőbe járnia. Szám­talanszor előfordult, hogy az a kisgyerek, aki egyik nap még betűket sem tudott összeolvas­ni, a második napon vagy egy hét múlva már szavakat ol­vas ki egyben. A megszerzett, megszenvedett ismeret egy­szeresek beérik. — Mi a nehéz ebben a taní­tási formában ? — Az értékelés. Jegyek nem állnak rendelkezésünkre, más­sal kell jutalmazni, értékelni. Dicsérettel, ellenőrzőbe írás­sal. A szülőkkel is sokat kell beszélgetni. Ök egyébként na­gyon örülnek ennek a mód iskolaérettségi vizsgálatok az iskolába járás megkezdése előtt, hogy azokat a gyereke­ket, akiknek akár testi, akár szellemi fejlettsége nem éri el a kívánt szintet, kiválasszuk, őket vagy kisegítő iskolába küldjük, vagy várunk még ve­lük egy évet. Azoknak, akik nem jártak óvodába, iskola- előkészítő tanfolyamod rende­zünk. — KÜLÖN GOND a cigány­gyerekeké — veszi át a szót Mayer György igazgatóhelyet­tes. — Kiderült ugyanis, hogy a beiskolázott cigánygyerekek nyolcvan százaléka nem a szel­lemi képességek hiánya miatt nem végezte el eddig az első osztályt, hanem azért, mert nem tudott magyarul. Egysze­rűen ném értette, miről van vége lett az évnek. Ezért az idén náluk tolmáccsal végez­tük'az iskolaérettségi vizsgála­tot. Kiderült, saját anyanyel­vén a legtöbbjük képes a fel­adatok megoldására. Számuk­ra az idén külön cigány osz­tályt hoztunk létre, ahol az el­sődleges cél a magyar nyelv megtanulása. Dr. Németh Jenőné második éve tanít a. bukás nélküli mód­szerrel. Tavalyi elsőseit ő vitte tovább a másodikba. — Bebizonyosodott, hogy ka­matozik az előlegezett biza­lom. Tavaly akadt olyan ta­nuló, akit a régi gyakorlat sze­rint nem lehetett volna áthozni a másodikba. És a gyerek bi­zonyított. Utolérte a többit. Egyébként ennek a módszer­nek az a tartozéka, hogy az ember saját magának ad na­gyobb munkát azzal, hogy to­vábbviszi a gyereket. A fele­lősség nagyobb, de az ered­mény mindennél többet ér. — Még a második év első félévében sem kaptak jegyet a gyerekek. Most már osztályoz­zák őket. Nem okoz ez zavart? — Nem. Az új módszer még csak kétéves. A számokkal va­ló értékelés pedig olyan régi. hogy a felnőttekben, meg a nagyobb gyerekekben ez rög­ződött. MINDENKIT MEGTANfTA­NI, jól megtanítani, óriási fe­lelősség. Az igazgató elmondta: az új módszer gyakorlati be­vezetését a legjobb tanítókra bízták. Ez a munka is hozzá­járult a miniszteri dicsérethez. saira; hírlapok és folyóiratok érdekes cikkeiből, anekdotás könyvekből olvasott föl; a te­rület-, a köbtartalom- és a törtekkel való számítás hasz­nos műveleteit magyarázgatía a maradék érdeklődőknek. »Nem szabad azt mondani, hogy ennyi taggal nem érde­mes vesződni!« Az ő javaslatára indult el 1898-ban a községi díszközgyű­lésen az a gyűjtés, amelynek eredményeként 1906-ban fel­állíthatták Kossuth Lajos és Széchenyi István szobrát, Szi­geti Miklós szobrászművész alkotását. Ő maga 200 koronát adományozott e célra, és éve­ken át számos bált, műkedve­lő estet rendezett a 6000 koro­nás költség előteremtésére. Nevelőmunkájának egyik fő célja a haladó szellemiségű hazaszeretet magvetése volt. Olyan hazaszeretetet hirdetett, amely mentes volt a nemzeti­ségi gyűlölködéstől és a vallá­si türelmetlenségtől. Nem a millennium időszakában diva­tos, görögtüzes hazafiságot ta­nította, hanem a szülőföld, a kenyéradó táj és lakóinak sze­retedét és szolgálatát, teremtő ragaszkodást a nagy és sző­kébb hazához. Valami olyan ragaszkodást, amilyet életével is példázott. Hiába kínáltak neki »tanfelügyelői tollnoki« állást, ott maradt Csokonyá- ban, felajánlva tehetségét an­nak a falunak, amely őt fia­talon fölkarolta és befogadta. Sohasem feledte el, hogy Er- dőcsokonya lakói — mikor megtudták, hogy fiatal tanító­juk gondokkal küzdő szegény- ember — élelemmel és ruha- neműekkel támogatták, »köz­tartásban« részesítették. Harcai Nyitott szemmel élt. Harcolt a református tanítók jogi és anyagi helyzetének javításáért. Felettesei és nem egy ellenfe­le ágaskodó óriásnak gúnyol­ták, de sokan mellé álltak, és harca sikerrel járt. Szerénysége miatt — sajnos — kevés adat maradt fenn népművelői módszereiről, me­lyekkel a dalárdáját több mint négy évtizedig, az ol­vasókört több mint fél évszá­zadig működtetni, együtt tar­tani tudta, pedig ez a munka akkor sem volt könnyű, és ne­ki sem sikerült egyenletessé tennie e közösségek munkás­ságát. Szalóky Dániel 1910-ben ment nyugállományba. Búcsú­beszéde, ma is frissen ható pedagógiai elveinek summáza- ta nyomtatásban is megjelent. Ebben szinte mai hangon fo­galmazta meg azt a pedagó­giai törvényt, hogy a nevelés nem egyedül az iskola dolga: »Legelső nevelője és tanítója a gyermeknek az édesanya és a családi kör.« Egy évtized múlva, 1919-ben, az olvasókör fennállásának 50. évfordűlóján az olvasókör tagjaihoz intézett intelmeiben a leghaladóbb népművelési el­veket fogalmazta meg. »Min­den ember és minden intéz­mény annyit ér, amennyit tiszteletreméltó vonatkozások­ban használ önmagánál:, a családnak, a tagtársaknak ... s a polgári társadalomnak . .. A könyv megszerzésénél a ta­gok többségének foglalkozásá­ra, értelmi fejlettségére kell elsősorban tekintettel lenni;- gondosan elkerülvén a faj, nemzetiség és hitfelekezetek elleni izgató könyvel; megren­delését ... A könyv olvasásá­nál vigyázzunk a helyes sor­rendre! Kezdetben a köny- nyebben emészthető és jobban szórakoztató könyveket ve­gyük kézbe, aztán kerítsünk sort a mélyebb felfogás s szé­lesebb látókört igénylő mü­vek olvasására.« 94 éves korában, 1939. ja­nuár 6-án halt meg. Az ^gész falu részvéte kísérte utolsó útjára, a csokonyai temetőbe. Szalóky Dániel emlékét őrzi Csokonyavisonta népié, és mél­tó módon tervezi megörökíte­ni egykori áldozatos nevelőjé­nek emlékét: jeles tanítójuk nevét írják szép könyvtáruk homlokzatára. Kellner Bcrnát szó az iskolában. Mire eljutott [ melyet a pedagógusnap alkal- szernek. Volt olyan édesanya. [ odáig, hogy értette a nyelvet, í mából kaptak tegnap, aki azt mondta maga sem hit- i kezdődhetett volna a tanulás, | s, m. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents