Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-04 / 129. szám
JUSS »Somogpffit: Ho ökölbe szorítanám két csöndes kezemet, akkor sem tudnék sorsomon változtatni? Kakukkháza: S kit ütnél le csöndes kezeddel? Enma- gadat?« fDéry Tibor: Szembenézni) Szép ház. Kék díszítésű szürke vakolatréteg fedi. Élni lehetne benne. De nem élnek, csak lakják, ha igazak a vádak. »»ökölbe szorult-“ lelkek Somogyiadon. A harag kemény, mint a kő. Minden a megújulást’ hirdeti pedig. Pára leng a kertek fölött. Nap tojássárga fénye mázolódik a mélyzöld növényzetre. De tegnap éjjel zsebkéssel kergette a családját valaki. Mellőzni fogjuk a neveket: a vétleneket ne sértsük az azonos név leírásával. De hát ki itt a vétkes, hogy testvér testvér ellen, gyerek anya ellen uszul? A vétkes nem személy. Régi, rossz örökség: a vagyonszemlélet. Móricz Zsig- mond idejében az a novella, amelyben a két testvér még az itatóvályút is kettáfűrészeli, érthető volt. Amikor Tornyai János megfestette a juss fölött civakodókat, akkor a korra jellemző, tipikust ragadta meg. Szép ház. Kék díszítésű szürke vakolatréteg fedi. Jobb-lenne, ha nem volna? Tömörségében, moccanatlanságában is képes volt szenvedélyeket felszítani. Egyik leánytestvér: — Nem lakom ott, amióta férjhez mentem. De lehet-e egy anyát, az én anyámat megfosztani attól a jogától, hogy ] az ő tulajdonát képező kony- ; hában főzzön magának? Lehet-e őt a házában lakó vejé- 1 nek és családjának arra kényszeríteni, hogy a konyháról I nyíló, tizenkét négyzetméter alapterületű, fűthetetlen szobában kucorogják? Lehet-e | perelni, hogy arra kötelezzék: választassák le a szobája — a saját lakásában! — a többi helyiségtől!? A másik lánytestvér, aki abban a »szép házban« lakik: — Ezt az épületet mi hozattuk rendbe az anyámnak. Hogyne féltenénk! Beleépültük a sok pénzt. És, egyszerre másra akarja hagyni a mi jus- ; sunkat! A pesti unokájára! Öt | akarja idehozni már most j nyárra is az anyám nyaralni. Abba a két szobába, melyet mi lakunk; nem nyaralhat! A replika: — Nekimennek az anyámnak, lepofozzák, leköpik. Tűr- hetetlenné teszik az életét abban a házban, melyet a volt cseléd férjével sok napszámmal, kétkezi munkával, i éjt nappallá téve kuporgatott I össze. Hat gyereket becsület- | tel fölnevelve öregségére nincs nyugta a nagyravágyó veje miatt... A másik lánytestvér, a házban lakó: — Soha egy ujjal sem nyúlt | az anyámhoz senki ebben az épületben! A fi-testvéremnek is lefogtam a kezét, amikor bántani akarta, I Válasz: — A testvérünk is az édes- 1 anyánk ellen szövetkezett. A házért mindent elkövetnek, hogy sürgessek anyánk halálát! Az Özvegy szép és lakályos szobájából indulunk a fiútestvérhez. Az utcában azt mondják az emberek: — Oda se menjen! Rossz hely az. Tegnap éjjel megint zsebkéssel kergette a családját. Másutt kellett meghúzniuk magukat. így megy ez régóta. Iszik, kerüli a munkát. Ott találjuk — békítő félként — az özvegyet is. — Per van. Ki. akarnak túrni onnan. Fogóval jöttek ellenem és fojtogattak is. Rekesz- teni akarják a' szobát, hogy ne az ajtón járjak ki. Hol főzzek én akkor? Vissza cseng bennem a vele egy fedél alatt lakó lánya hangja: — Az anyám azt ígérte, ha rendbe tetetjük a házat, ránk íratja. Lehet, hogy rosszul porcióz- ta a szeretetét ez az energikus, csöppet sem kétségbeesett, de nem is haragos asszony? Meddig tart az áldatlan állapot? A fia, akiről rossz véleménye van a községnek: — Beszéltünk az egyik lánytestvéremmel : írassa az anyám rá a másik lánytestvérünkre a házat. Arra, akinek a családjával együtt él. Talán . jobb lesz. Vége lesz a huzavonának. De akkor valami papír kellene' arról, hogy béke lesz... Ilyen papírt senki sem tud adni. Önmaguk egymásba fonódó keze, alázat egymás iránt — az Ember iránt —, ez lenne a biztosíték. Leskó László R inja besenyői évek • • • Rinyabesenyő. Aprócska falu a nagyatádi járás déli csücskében. Nevezetessége nincs, az újságok keveset írtak róla, nevét is jobbára csak a járásban ismerik. Vegyes lakosságú község, több mint fele cigány. Munkalehetőség csak a tsz-ben van. A lakosság nagy része más községekben dolgozik. Itt él immár 20 éve egy csendes, halk szavú asszony, Horváth Györgyné, a falu »mindenese«. Tanító, népművelő, könyvtáros, tanácstag egy személyben. Szerényen, tartózkodóan beszél a faluban eltöltött évekről, az ott élő emberekről. Minden szavát a lakóhelyéért való tenni akarás hatja át. 1955-ben tanítóként és feleségként került Ri- nyabesenyőre. Rögtön bele a »■mély vízbe«. Föl kellett vennie a küzdelmet a falu elmaradottságával, a cigánylakosság közömbösségével. Nem ment könnyen. Három év elteltével úgy érezte, nem bírja tovább az elzártságot, a sáros utakat, melyben hat kilométert kellett gyalogolnia, ha utazni akart, ha valami ügyet el kellett intéznie. Kérte az áthelyezését, s mikor azt elfogadták, rádöbbent: a falunak szüksége van rá. Sírva könyörgött, hogy kérelmét tekintsék semmisnek. Ezután teljes erővel, bizakodással munkához látott. 1958-ra elérte, hogy minden cigány tanuló elvégezze a négy általánost, megszűntek a kezdeti hiányzások (osztott iskoláról lévén szó, a felső tagozatosok Lábodra, illetve Nagyatádra járnak). Közben — annak ellenére, hogy a lakosság száma (sokként — a község is fejlődött. Az ottmaradt lakosság új házakat épített, s a cigánylakosság is lassan beköltözött a faluba, egészségesebb, kulturáltabb körülmények közé. Üj bekötő utat kapott a község, s ezzel elzártsága is megszűnt. Ma már buszjárat köti össze Nagyatáddal. Horváthné mint könyvtáros és népművelő ugyancsak fáradhatatlan volt. Színdarabokat tanított be, melyekkel tájoltak is; előadásokat szervezett, s amikor elkészült a lá- bodi művelődési ház, utcáról utcára járva szervezte az embereket a színházi előadások megtekintésére. Mindent megtett annak érdekében, hogy az embereket bevonja a művelődési életbe. Tiszteletet és elismerést váltott ki áldozatos munkája. Mindjobban elnyerte a falu megectfülését, az emberek bizalmát. 1964-ben tanácstaggá [ választották, majd 1969-ben a j Lábodi Közös Községi Tanács I vb-tagja lett, végül Farkas Ferenc nyugdíjba vonulása | után ő lett a két tanerös iskola vezetője. Mivel óvoda nincs, hetenként háromszor iskolaelőkészí tő foglalkozásokat tart. 1968-ban klubkönyvtár létesült a községben, kölcsönzővel, klubbal, picinyke mozihelyiséggel. Ez munkájának új lendületet adott. A község | fiataljai részére vetélkedőket rendezett és rendez, komolyzenei lemezbemutatókat tart, ! vasárnaponként német nyeiv- | tanfolyamot vezet. Kevéske szabad idejét szívesen tölti a barátságos könyvtárban. Sze- | réti a könyveket, s igyekszik a község lakóival is megszeret- j tetni. 1974-ben 120 beiratko‘ zott olvasója volt. A községet már nem hagyná ott semmi pénzért sem. Közéleti munkásságának elismeréseként 1974. november 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Két leánya is pedagóguspályára készül. G. I. FE LIHIÖTLI Barátom öklömnyi lánya nagy logikával, felhőtlen naivitással kijelentette: Égy, megérett a meggy. Kettő, megérett a kettő meggy. Sokat nevettünk, anyja megsimogatta aranyló kobakját. Felhőtlen. De elfelejtettük ezt a szót! Meglehet, a meteorológiai jelentésekben csaknem mindennap szerepel. Az ég alatt, ha tiszta is, ott a szmog. Fiatal lányok arcára mondták: felhőtlen, tiszta. Kamaszok szerettek felhőtlen szerelemmel. Az régen sem úgy volt, akkor sem voltak jobbak az emberek — nyugtatjuk magunkat —, csak nem vallották be. Álszemérem. Miért, ma nincs ilyen? A felhők akkor is sűrűsödtek. Nemcsak az erénycsőszök szerint. Az ifjúság lázad. Őszinteség, nyíltsák: ezt hirdetik. Nem váltották meg a felnőttek árnyék-útvesztős világát. Eldobták az egyik álarcot. Jött helyette másik, csak felhőtlenebb lett. Szabadosság. Hányszor ugrottunk neki, magyarázni: nem szabad. Hányszor ugrottak neki maguk: túllőttünk a célon ... Ismerjük az, AB-bi~ottsá- gok szomorú előszobáit. És tudunk az örömről is: elveszik! Mi lesz az örömből a műtét után? Könnyű-e a legsúlyosabbal dobálózni, ide citálni a meg nem született tanúkat? Felderülhettünk, örülhettünk, amikor megjelent a népesedéspolitikai határozat. Végre! A bizottságoknak kevesebb munkájuk van. Többen boldogok. Van fogamzásgátló. Egyre többen ismerik meg. Helyesen. Üj házasok, akiknek még nincs mire, és idősebbek, ahol nem bírnák a negyediket. Családtervezés. Komoly, felelősségteljes döntések, két ember közös »határozatai«. Ezért van. Csak épp sok fiatal — túl sok — nem érti ezt. Nekik egészen mást jelent; azt, hogy mindent lehet. így akarják érteni. Hogy lerázhassák a felelősséget. A szellemi kapcsolat kötelezettségét. Es ez nem a családtervező szer hibája. De nemcsak a fiataloké. Egy dolgot elfelejtettünk megmagyarázni. Elfelejtettünk példát adni egy »leckéből«. Egy szóból: szerelem. És a tiltó akadályt nem úgy határoztuk meg: megbecsülés, lelkiismeret, erkölcs — milyen lenézett szó —, hanem úgy: gyerek. A rém, akitől rettegni kell. Többen lehetnek felelőtlenek. Egyre fiatalabban. Már nincs veszély. Ne mondja senki, hogy az a csitrilány nem tudja megszerezni a pirulákat. 1 Bogiári séta a szoborparkban Satuig Géza kiállítása A balatonboglári kápolna ] új kiállításával egy időben \ szoborparkot avattak a balatoni útikönyvekben eddig csak ! tetődombként emlegetett, szép kilátást nvújtó helyen. A balatonboglári lehetőségek újszerű• kihasználását és benne sejtve a holnapot, jelentős mérföldkőről beszélhetünk. Tálcán kínált alkalmunk j volt most arra, hogy példa- : ként említsük az összefogást, j mely az ötletből ragyogó meg- \ valósítást eredményezett. A j község magáénak érzi a gon- j dokkal együtt a balatonboglári kápolnatárlatokat és a szoborpark ügyét. A megyei tanács és a Magyar Képzőművészek Szövetsége hathatós támogatása nélkül mire jutott volna Bala- tonboglár, miként sikeredett volna megőrizni a helyét a modern magyar képzőművészetnek? Ma már könnyű rá felelni. A feladat nagyságát- a vizuális kultúra terjesztésében betöltött szerepét — mindenki komolyan vette. A szép panoráma mellett a balatonboglári temetődomb jelentős művészi élményt nyújt a látogatóknak. A feladat azonban még nincs végleg megoldva, ennek kivitelezése további munkasikerekre ösztönzi az együttműködőket, hiszen a két kápolna melletti másikat is bevonják hamarosan a kiállítási programokba. A szoborpark végső kialakítása, meghagyva annak eredetiségét, szintén a jelentős feladatok közé tartozik. Szívesen elidőznénk még a holnap körvonalainál, de nem kevés a mai élmény sem ... Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese mondott beszédet vasárnap a szoborpark és Samu Géza kiállításának megnyitóján. — Az elmúlt év nyarán jelentős anyagi áldozat árán új színt és új tartalmat kapott a temető- j dombi romos kápolna; a j kortárs ma- 1 gyár művészet alkotásaiból két tárlatot! ■ mutattunk be. Az idén tovább , . gazdagítottuk kiállítási programjainkat. A Fiatal Művészek Stúdiója vezetőségének önzetlen felajánlása lehetővé tette a szabadtéri szoborkiállítás megrendezését. A megva- . ! lósult és a további tervek teljes egészében azonosak i pártunk művészetpolitikai célkitűzéseivel — hangsúlyozta. ,j A művészeti irányítás azonosult a feladattal, Vadas József művészettörténész vál- 1 lalla a program kialakításának és a rendezésnek a munkáját. A kápolnatárlatokon a nyáron öt művész mutatkozik be. Samu Géza kiállítását Kemény György grafikus bemutatkozása követi, majd Ge- cser Lujza textiltervező szerepel itt, augusztusban és szeptemberben Honty Márta iparművész és Bors István szobrász közös tárlata ígér művészi élményt. A szoborpark a nevében is jelzi, hogy a fák, a bokrok között, a táj nyújtotta szépséget befogadva, sétálva isNÜL Egy szavunk nemrég súlyos megbélyegzés volt. Most... A lányok nem pénzért teszik. Csak úgy. És ez jobb? Megnyugtató a »pénz nélkül«? Mert a szó már nem azt jelenti. Hamvas fiatalok mondják ki, talán nem sejtve, miről beszélnek. A védekezés ösztöne már ném tagadást vált ki belőlük. Indoklást. Csak azt nem veszik észre, hogy maguk is érzik, védekezni kell. Néni könnyű lányok már, mert annyiszor azért nem, és az nem úgy van, és nem lehet csak olyan egyszerűen nézni, és nem is igaz, hogy mindenki, és nem is igaz, hogy a többség, és tulajdonképpen miért ne, mert ki tilthatja meg, ha szeretem, és jogom van magammal azt tenni, amit akarok. És hány szerelem van egy lány életében, amíg eljön az igazi? Valóban. Nem igaz, hogy mindenki, .és az sem igaz, hogy a többség. És az is igaz, hogy joguk van, az is, hogy a fiúknak joguk van. Mindez igaz. Mert ez már nem olyan probléma, hanem ilyen meg amolyan ... Védekezni kell, érzik. És védekeznek foggal, körömmel. És az is igaz, hogy egyre többen. És az is, hogy egyre kevésbé gond. Csak az nem igaz, hogy ez a sok így együtt jól van. Milyen könnyen kimondják a fiúk, a barátnők valakire: szajha. ö így beszélt: —• Ha a puszta tettet ítéljük meg, akkor igaz, amit rólam mondanak. De ijem j szabad így felfogni. Sem ér- I téktelenebb, sem műveletle- j nebb nem leszek tőle. Nekem j is jó, meg nekik is. Többen j voltak és lesznek. És mind- j egyik kedves nekem. Ok is i szeretnek. Nem vagyok ál- I szent. Számomra ez a legtöbb, a legnagyobb, amit kaphatok az élettől. Tisztelem a szerelmet, nem becs- telenítem meg ezt az érzést, és magamat sem. Furcsán hangzik, ugye? Igaz szívvel csinálom, tiszta lelkiismerettel. És megindokolja biológiai- í lag, pszichológiailag, filozó- \ fiailag. Nem tudtam neki \ ellenérveket mondani. Fölső- j Toltam százat, a százegyedik ( megcáfolta mindannyit. Csak ez az egész, úgy, ahogy van, ellenérv nélkül is hazugság. Felhőtlen. De elfelejtettük ezt a kifejezést. Csak barátom öklömnyi lánya nem tudja még. A buszon két gimnazista lány ült szemben velem. Egyiküknek különösen tiszta volt a tekintete. Fiúkról, szerelmekről beszélt a társnőjének: — ... nem most, és még j nem. O nem felejtett. Talán mi j sem a felhőtlen szót feled- j tűk el, hanem azt, ami mögötte van. Luthár Péter merkedhetünk a tér művészetével, a mai magyar szobrászat lombosodó hajtásával, a fiatalok stúdiója tagjainak a munkáival. Itt érezni igazán, hogy mennyire igényli a szobor a természetes teret, hogy a jól rendezett kiállítótermi bemutatókról mennyire kikiván- koznak a szabadba szánt alkotások. És hogy mennyire sablonos meggondolások alapján kerülnek néha értékük szerint különböző művek tereinkre, utcáinkra. A balatonboglári szoborpark — befelé vezető sétány a mai képzőművészetbe. Marosits Der- kovits-szobra a jobbak közül való, s hasonlítani igyekszik valamiképpen Varga Imre Derkovits-szobrához. Melocco Miklós Kondor-maszkja mint földre szállt fél nap, fekszik — vitathatóan — egy régi sír hantján. Szinte hallani az ablak- támla-számyú angyalok kórusát, mely a kék kápolnába hív Samu Géza szobrász kiállítására. A régi használati eszközök funkciója megváltozik keze munkája nyomán. Formájuk alapján választja ki őket, újra alkotva vagy éppen úgy hagyva, ahogy a padláson rájuk talált, de már nem szánkó a talp. hanem Bartók elé viszi lélekben hozzá induló utasát... Samu Géza írja művészetéről: — A tárgyak, eszközök közvetítik azt a világot, mely alakította őket... A használati tárgy a funkció és a forma egybeesésén kívül minden esetben jelentéstöbbletet hordoz (a sütőlapatról a kenyéren, kemencén kívül a boszorkány is eszünkbe juthat). Hórányi Barna
