Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Félmunka Feri bácsi búcsúzik... Ritkán közlünk lapunkban ] mind visszautasította, kapaci- olyan képet, amin nincs sem- táshiányra hivatkozott, mi. Az utóbbit talán idézőjel- | —: Nem találtak semmiféle be kellett volna tenni, hiszen megoldást arra. hogy még a »valami« látható a felvételen, ! nyári csúcsforgalom kezdete de... nincs senki, akinek a : előtt üzembe tudják helyezni munkáját látva, megnyugodva a benzinkutat? közölhetnénk: jó ütemben — Pontos választ erreegye­épül a benzinkút a 67-es lel- i lőre nem tudok adni. Foglalko­lei út kaposvári torkolatánál. Pósvai István, az Ásvány­olajforgalmi Vállalat 3. számú tájegységi központjának mű­szaki vezetőjét kérdeztük: — Miért szünetel a benzin­kút építése? — A beruházó nem a So­mogy mdgyei tájegységi köz­pont, hanem a budapesti beru­házási főosztály. Egyébként az átadás késése nem az ő hibá­juk. Egy éve nem találunk ki­vitelezőt... Felkerestük az ösz- szes megyei építőipari ktsz-t, .a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalatot, a SÁÉV-et, de zunk azzal a gondolattal, hogy ideiglenesen egy előre gyártott elemekből összeállítható kis épületet rakunk le a kúthoz, s ez addig lesz ott, amíg' va­laki nem vállalja a végleges, az út túlsó oldalán láthatóhoz ha­sonló épület kivitelezését. Ez az átmeneti megoldás is azon­ban legfeljebb csak ősztől je­lenti a kút megnyitását. A földben egyébként már Nyilván az illetékesek is tud­ták, hogy az új benzinkútra nagy szükség van. Az építke­zést március elején kezdték, s a terVek szerint a hat dolgozó három műszakban fogadta volna a gépkocsikat. Folyama­tos forgalom esetén naponta ezer-—ezerötszáz személy- és teherautó tudna tankolni. A beruházás négymillió fo­rintba kerül, s természetesen az is cél, hogy minél élőbb ka­matozzon. Azt mindenképpen az előkészítés hibájának kell felróni: az építkezéshez úgy kezdtek hozzá, hogy nem tud­ták milyen módon fejeződik j be, mikor tudják átadni a for- ! galomnak. Egyelőre tehát minden ma­Eredményes munkájának elismeréséül a Szakszervezeti Munkáért kitünetés arany fokozatát kapta Papp Ferenc, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat szb-titkára. Még néhány nap, s Papp . mód és lehetőség nyílt. Kü- Ferenc búcsút vesz társaitól. | Ionosén azt követően, hogy a ! Nyugdíjba megy, hogy pihen- ! kereskedelemben egyre na- jen, helyreállítsa meggyen- j gyobb számban kezdtek nők gült egészségét. Most azonban j is dolgozni. még közöttük van. Meghatót- j — Sajnos, üzleteink több- j tan nézegeti a néhány perc- Sgge nem alkalmas a korszerű cél előbb átvett kitüntetést. S szállítási formák bevezetésére. i még nagyobb meghatottsággal \ Szűkek a raktárak, az üzle- ' hallgatja a barátok, ismerő- j tek dolgozói kénytelenek a sök, a megye kereskedelme - ma még meglevő nehéz zsá- ben, vendeglátóiparaban dől- kokat, ládákat egymásra hai- gozók jókívánságait: ! mozni. S bizony a tervezők — Feri bácsi, őszinte szív- j még az új üzleteknél is gyak­vel gratulálunk a kitüntetésé- j ran megfeledkeznek a szo- hez... Jo pihenést, hosszú , ciális helyiségekről, a megfe- életet, Feri bácsi... | lelő szellőzésről — mondja. Nehezen titkolja könnyeit, Alig van a "" amiiíoi az őszinte ölöm, a | uiegyében oiyin Rútság megnyilvánulásait ; üzl“t> ahol ne — Köszönöm. Szeretnék j ismernék. Az még sokáig együtt dolgozni állami és szö­vetetek. Hiszen, ha nyugdíjba vetkezeti be­megyek is, azért nem szaka- reskedelemben dunk el, találkozunk, mert mindenütt van- hogyan is tudnék otthon, nak olyan régi munka nélkül tétlenkedni. ' kereskedők. Ez a néhány szó kifejezi akik valamikor Papp Ferenc életszemléletét, együtt kezdték munkaszeretetét, társaihoz va- j a szakmát, ló őszinte ragaszkodását. Éle- | vagy több évti- téről, eddigi tevékenységéről | zedig dolgoztak néhány mondatban így beszél: i vele. Kálmán — Kereskedő voltam, itt kezdtem Kaposváron a szak- J . , __ m a tanulását, 1931-ben a cu- j korgyári Hangya Szövetkezet- j nél. Dolg'oztam különböző j ^ ’ boltokban, részt vettem a ke- I as'1' 0 reskedelem államosításában. séért, a szocialista brigádok: létrehozásában, a szocialista munkaverseny segítésében igen sokat tett — összegezi a vállalat vezetőinek vélemé­nyét Hadi Józsefné, az élel­miszer-kiskereskedelmi válla­lat párttitkára. Utódjának, Farkas Tibor­nak, aki most' vette át tőle a szakszervezeti bizottsági tiszt­séget, ezt adta útra valóul: munkája közben soha ne fe­ledkezzen meg arról, hogy va­lamikor ő is a pult másik oldalán állt. Több kiváló jelvény, a Fel- szabadulási Jubileumi Em­Ferenc és Se­ress János Sió­lent van az öt tartály. Összesen I rad a régiben: torlódás az út 105 köbméter tárolótérben j másik oldalán, a szükségesnél 25—25 ezer liter super, extra j jóval kisebb áteresztőképessé- és normál benzin, ugyanennyi i gű kútnáL gázolaj és 5 ezer liter Arol j fér el. I M. A. Társadalmi munkát kértek % az emberek A NAPOKBAN adták át az oklevelet a községfejlesztési verseny legjobbjainak. Ott volt dr. Kozma Ákos, a Dará­nyi Közös Községi Tanács el­nöke is. A barcsi járásban a járási székhely után náluk tapasztalható a legnagyobb fejlődés, ők lettek a járásban a másodikak. Az oklevél—mindenkié I keztek: szeretnének társa- i dalmi munkát végezni. A la- kosság 1972-ben 180 ezer fo- | j rint értékű, 1973-ban 392 ezer, j ! tavaly már 538 ezer forintnyi társadalmi munkát végzett. I Csatlakoztak az iskolások, egy-egy utca közössége. Leg- i az értékes kastélyosdombói kastély kihasználása, a köz­művesítés, a darányi művelő­dési otthon korszerűsítése. Voltam üzemi bizottsági el­nök, majd szb-titkár, párttit­kár, s 1960-tól a mai napig a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiske­reskedelmi Vállalat függetle­nített szb-titkáraként tevé­kenykedtem. Mint kereskedőtanonc gya­log hordta ki a nagyobb meg­rendelők lakására az élelmi­szereket. A kremcli-hátikosár nemegyszer 40—50 kiló áruval volt megrakva. S bizony ak­kor 80—100 kilós cukros- és rizseszsákokat is kellett emel­getniük. Ezért támogatott minden olyan kezdeményezést, mely a nehéz fizikai munka könnyítését segítette az üzle­tekben: az áruk előrecsoma- golását, a raktári kisgépek használatát, a konténeres Gombos Jolán 1 szállítás bevezetését, ahol erre Szépia- Alföldi Kapos­váron, s még jó néhányan. — Megyebi­zottságunkban munkavédelmi felügyelőként tevékenykedett. Ezt a felada­tát is, a szakszervezeti bizott­sági tisztségét is, lelkiismere­tesen ellátta. Hasznosította több évtizedes tapasztalatait — mondja róla Papp Sándor- né, a KPVDSZ megyei titká­ra. Elsők között, már 1945-ben párttag lett. Az üzemi bizott­sági, majd az szb-titkári fel­adatát mindenkor fontos párt­feladatnak tekintette. — Munkájában, a gazdasági feladatok segítésében, válla­latunk eredményeinek növelé­lékérem, a Belkereskedelem kiváló dolgozója, most pedig a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozata jelzi eddigi tevékenységének elis­merését. A legnagyobb elismerésnek! azonban azt tartja, hogy a vállalat üzleteiben a fiatalok és idősebbek mindenütt csak Feri bácsinak tisztelik, be­csülik a több évtizedes mun­kájáért, amelyet, mint keres­kedő a szakmában, s mint szb-titkár a dolgozók érdeké-, ben végzett. Szálát László | többet a barcsi Vörös Csillag Vas Lajos, a Barcsi Járási : Termelőszövetkezet hat szo- Hiva'tal elnöke úgy vélekedik, i cialista brigádja tett, közülük hogy a darányi tanács a la- is a November 7. brigád járt kosság megelégedésére él fej- az élen. lesztési lehetőségeivel. „ ., ............ ( Dr. Kozma Ákos »muhelyti­Darányban a jó utak, J$r- tokként<€ azt is elárulta: azért dák, az ízléses buszvarok jel­sikerult annyi mindent meg­építeniük, mert »kis költség- vetési üzemként« a tanács ál­lományában dolgozik egy épí­tőbrigád, mely tizennyolc kü­lönféle szakmunkásból áll. zik: akik itt élnek, nem tét­lenkednek. A' fiatal tanácselnök büsz­kén kalauzolt sétánkon. Meg­néztük a jól felszerelt nyolc tantermes általános iskolát, a könyvtárat, a korszerűsített orvosi rendelőt. — Természetesen a társköz­ségeinket sem hanyagoltuk el — mondja séta közben a ta­nácselnök —, hiszen a Kasté- lyosdombón élők kényelmét szolgálja a gázcseretelep, így nem kell messzire kerékpá­rozni a palackokkal. Drávata- másiban felújítottuk a műve­lődési otthont, Drávagárdony- ban klubkönyvtárat alakítot­tunk ki. Minden községben elértük, hogy a közvilágítás, az utak rendben vannak. Az orvosi rendelőben kulturált körülmények között lehet el­látni a betegeket. Kastélyos- dombón védőnői lakásra, a kastélyra is gondunk volt. Mindez persze sok pénzbe került. Több mint tízmillió forintot kaptak központi tá­mogatásként, s szép összeggel támogatták a fejleszést a ter­melőszövetkezetek is: a dará­nyi 300 ezerrel, az istvándi pedig 150 ezerrel járult hozzá a költségekhez. Mindez ke­vés lett volna. Az emberek — látva, hogy a tanács mennyit áldoz lakóhelyük rendezésére — egyre gyakrabban jelent­Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — Ha sikerült elkapni egy- szék voltak. Pénz nem volt, egy csempészt, akkor szeren- mert ami volt, azt semmire csénk volt. A csempészáru nem lehetett használni. Ezek szélére szorított zsellérek kő­nek éltek. Oda álltam, ahol nekem is hittek, s akikben nekem is bizalmam volt... Iskoláztattak, leérettségiztem. Elvégeztem a pedagógiai fő­iskolát, aztán a katonai aka­démiát. Soha, egyszer sem kérdezték tőlem a kommu­nisták, hogy miért vagyok za- bigyerek, miért nincs apám. Egyszer sem értem meg kö­zöttük, hogy félretoltak volna, mert a páriák közül, a falu egy részét jutalomként meg­kaptuk. Az áru gazdát cse­rélt: átváltozott a csempészek mindennel ku- fárkodtak: hoztak élelmet, ken vérre aran-yat> ruhaneműt. A meg- TT . ’ szorult ember, az éhes pedig zül jöttem. Ezért tartottam ki, ezért van bennem hűség, alázat a hivatásom iránt. — Jól értem? — kérdeztem XUlllGiC ÖZ-CXXVi 11 Cii iiV.Cl,T> UUl CXX X. . . , Ki' 1 ^ «O uuvo F'-VJf, ---- iiui Cl lei li - ACIUCáW: T erveiket a maguk erejéből tS a jó^n^g Á !°^Z^.™ég lefedőt is °da“ vissza az utolsó mondatot.^ valósítják meg, mintegy ne- , adta maga alól, ha korgott — Pontosan úgy, amint . , Soha nem felejtem el. gyomra. Ezfk a feketézők pe- mondtam: alázat, gyedaron építik föl amire . Volt nálunk egy kovácslegény, dig nem voltak szemérmesek. — Alázat? Hogyan fér meg szükségük van. i Semmi nem mutatta, hogy ka- Egy kiló szalonnáért vagy son- a kommunista életfelfogásban A KÖZSÉGI közös tanács 1 1°™' A még .leventfap“ káért olyan értékeket vittek el, ez a fogalom, hogy alázat? A Kuzsisvitl Közös tanács- ka sem volt, amit majdnem .. . , .. ’ __ Talán furcsának véli’ m indannyian hoztunk ma- amiert normális körülmények ialan ÍUrCSanalC hoz csatlakozott január 1-től Istvándi is. Az ottani KISZ- szervezet lelkesedése a társa­dalmi munkában is mérhető. A dicséret mellett azonban szóvá kell tenni, hogy a társ­községek lakói sokkal inkább megmozgathatok, mint a székhely, Darány lakói. Áldo­zatkészségről, a községért va­hoztunk ma- . ' 7” Talán nem illik hozzánk? gunkkal. Horthy idejében az kozott egy egesz disznót lehe- Téved; pusztai tizedes, kötelező volt a legnyilasabb tett volna kapni. Ok aztan biz- Ekkor, ott, azon a reggelen suttyónak is. A normál méretű- tosították magukat. Mindent iS ilyen volt az arckifejezése nek lehetett keríteni. Ennek a aranyra, műkincsre váltottak komoly, elszánt, magabiztos, kovácsnak még az sem volt. be. Az mindig érték, mindig —■ Nem haragszik meg, ha Akkora fejjel-lábbal áldotta pénzt lehet csinálni belőle, meg az édesapja, hogy olvat _,, , , sose latiam. Ha szolgálatba ál- . ~ Ml voltunk a mumusok. Irtották, egy rohamsisakot tett ^ rongyos, mezítlábas, ehes a fejére, az ráment. Volt’ egy határvadászok. Sokat elfog­gumicipője, kalocsni. Abban tunk, sokat törvény elé vit­járt. Volt legalább negyvenha- tünk, de nagyon sok kicsúszott ló tenni akarásról a »szom tog—negyvenhetes a lába. Az a kezünk közül. Lassú, nehéz­Somogyi Néplap szédok« inkább bizonyságot szolgáltattak az elmúlt évek alatt, mint a darányiak. A Darányban összehívott ta­nácsülésre például sokkal töb­ben eljönnek a többi község­ből, mint a helyben lakók kö­zül. — Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezen a szem­léleten változtassunk — mondja az elnök. Darány és környéke mindig fejlődik. Jelenleg építik a sportpályákat, az öregek nap­közi otthonát. Terveik között szerepel a belvíz elvezetése, valamit nagyon őszintén s talán pallérozatlanul kérdezek vagy mondok? — Biztosan őszintén gon­dolja, amit kérdez, Pusztai tizedes. — Nem jezsuita szellem ez? Nem a janicsárokhoz hason­ló teljes elkötelezettség ez? Keményen kérdezett, ke­ördögből szereztünk volna rá kés szervezet volt a miénk, bakkancsot. Sátorlapból varrt Volt két sovány lovunk meg magának ruhát. Mikor aztán egy nyikorgó szekér. Az egész menyen válaszolok: igaza van, jöttek a hidegebb idők, lesze- századnak egyetlen kerékpár teljes feltétlen elkötelezett- relték, mert nem tudtak neki állt rendelkezésére. .. Hát így eltérés csupán az fölszerelést biztosítani. kezdtem én, így indultam. hogy nem a miniszterelnököt" — Mire kellett akkoriban a — Nem restellte később, nem a párt első titkárát szol­határőrség? — kérdeztem az hogy csendőrnek indult, s mé- gálom, hanem azokat az em- őmagy elvtárstól nagy bután, gis kommunista lett? bereket, akik őket is megvá­— Mire kellett? A nyugati — Miér restelltem volna? lasztották erre a posztra. .. határon azért, mert vagy jöt- Kerestem valakit, akihez Maga ismeri az édesanyámat, tek volna vissza a nyilasok, odaállok. Kerestem valamit igaz? Néha még kisétál az nácibérencek, háborús bűnö- amiben hinni lehet. Az isten- udvarra; beteg, öreg, mégrok- sök, vagy szöktek ki azok, ben nem lehetett hinni, mert kant asszony. Öt szolgálom, akik azt hitték, Hitler majd megtagadták tőlem az áldó- meg a maga édesapját, meg küld értük, s megússzák a fe- zást. A csendőr becsapott: elő- az öccsét, azt az álomszuszé- lelősségrevonást. Gyilkosokat, szőr mézes-mázos volt, aztán kot. gazembereket fogdostunk ősz- meg meggyilkoltak két em- Van még egy nagyon fon- sze, akiknek vér tapadt a ke- bért. Hát hová állhattam? tos, alapvető eltérés. A jani- zükhöz. A másik nagy tábora Oda, ahol nem gúnyoltak, csár nem tudta, honnan jött, a törvényszegőknek, a csempé- oda, ahol tisztességes embe- kitől származott, mi meg tud­juk és ezer szél köt hozzájuk, akik bennünket küldtek. Ami pedig az alázatot illeti: Én soha ember előtt nem hajtot­tam fejet, nem görbítettem meg a gerincemet. Még egy­szer sem láttta, hogy akár a szememet is lesütöttem vol­na valaki előtt. Én az ügyet szolgálom, s az ügy iránt van bennem alázat. Szolgálni, jSzolgálatot teljesíteni csak alázattal lehet... Még vala­mit: hiszek is abban, amit szolgálok! — Hogyan lehet az: vannak még olyan tisztek is, akik nem egészen felkészültek, műveltek vagy hozzáértők.. Hangjuk, mo­doruk, hozzáállásuk egy kicsit érdes vagy durva. — Értem, mit kérdez, Pusz­tai tizedes — nevetett akkor az őrnagy, és kisegített. — Most egy kicsit finom volt, nagyon pallérozottan fogalmazott. Nos, nevezzük nevén a gyereket. Vannak a katonák között olyan fiúk, akik azt hiszik, hogy ők már nagyon okosak, nagyon műveltek, nagyon jára­tosak a világ dolgaiban. Igaz, sokkal többet tudnak a világ­ról meg a tudományokból, mint a mi időnkben tudtak a hasonló korú fiúk. Jobban hozzáférnek Heinéhez, Mo- liére-hez, Madáchhoz, mint an­nak idején mi. Többen fitogtat“ ják is egy kicsit ezt a jártas­ságot. Közülük valók azok, akik aztán könnyen kibökik egy kevéssé finomkodó tisztre, öreg tiszthelyettesre, hogy »bunkó«. Jól mondtam, ugye? Azt mondják rájuk, vagy ránk: bunkó. Mondják ezt > akkor is, ha még nem láttak laktanyát belülről, s hallomá­sok alapján idő előtt ítélkez­nek. Könnyen ráragad az egy- egy elöljáróra, akkor is, ha a katonai rend érdekében egy kicsit keményebben utasítja rendre, fegyelemre a katoná­kat. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents