Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

Vasúti alagút épül a Mecsekben A Budapest—Pécs vasútvonal korszerűsítése miatt újabb alagút épül a Mecsekben, Het- vehely község térségében. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzeti üzemének brigádja már 845 métert haladt előre a kutatótáróban, és elkezdték a munkálatokat a domb pécsi oldalán is. A vasúti alagútban előreláthatólag már 1977-ben közlekedhetnek a vonatok. Tapasztalt vízreszállók is áldozatul estek Hét balatoni halál Huszonöt embert kimentettek — A repülőgép jelzései — A rakéták parancsai AZ IDÉN különösén ke­gyetlen a Balaton, a hullá­mok között az idén eddig he­ten lelték halálukat. Megdöb­bentő a szám, ha figyelembe vesszük, a fürdési idény iga­zán még el sem kezdődött. A rossz idő a tapasztalt vízreszállókat nem tartotta vissza, hogy ki ne csónakáz­zanak vagy vitorlázzanak. Vakmerőségükért többen az életükkel fizettek. Az ő ese­teik szolgáltatják az egyik legnagyobb tanulságot: hosszú évtizedek -alatt, se lehet tő* keletesen kiismerni a tó és a vihar szeszélyeit. Az első szerencsétlenség március végén történt. Bala- tonföldvár közelében egy negyvenkilenc éves matróz az erős hullámzás ellenére ki­evezett és felborult, beleful­ladt a hetvenctentis vízbe. Az orvosszakértő alkoholt talált a vérében, s azt is megállapí­totta, hogy a matróz egész­sége nem volt a legnagyobb rendben. A következő áldo­zat a barátjával vitorlázott1 Füredről Siófokra, szintén nagy hullámzásban. A tó közepén felborultak, az egyi­kük megmenekült, a másikuk — egy harmincéves budapesti orvos — holttestét tizenkét nap múlva találták meg Za- márdiban. A hozzátartozók elmondták, hogy a fiatalem­ber hatéves korától minden szabad idejét a vízen töl­tötte ... Nem sokkal ezután a keszt­helyi strandon egy huszon­egy éves fiatalember merült el a hullámsírban: rosszul lett. és már nem lehetett raj­ta segíteni. Hiába a figyel­meztetés, változatlanul sok súlyos beteg a vízbe merész­kedik. Nem múlik el év, hogy közülük hárman-négyen ne fulladnának a Balatonba. Jú­nius 14-én a tihanyi strandon egy harminckét éves, epilep­sziás fiatalember halálát vé­gignézte az édesanyja is. Hiá­ba volt a kétségbeesett segély­kérés, a közelben tartózkodó könnyűbúvárok csak a fia holttestét emelhették a part­ra. NEM SOKKAL, előtte a zánkai stégről fordult egy har­mincegy éves budapesti fiatal­ember a vízbe, s hiába ért a víz csak térdig — az italtól bódult férfi megfulladt. Sztranyák Józseftől, a Sió­foki Vízrendészeti Rendőrka­pitányság közrendvédelmi alosztályvezetőjétől megtud­tuk, hogy az idén huszonöt embert mentettek ki a vízből. A többségük viharban vagy erős szélben merészkedett a tóra, elővigyázatossággal meg­előzhették volna a bajt. A vízrendeszet természetesen mindent megtesz a bajba ju­tottakért. Június 8-án a nagy éjszakai viharban radarral fölszerelt hajóval kerestek meg két, vitorlásban hánykó- dó férfit Balatonfüred közelé­ben. Repülőgépről is figyelik a tavat, a pilóta mindenkinél pontosabban meghatározhat­ja a helyet, ahova a víziren­dészet motorcsónakjának vagy hajójának gyorsan el kell jut­nia. Sokan azt hiszik, vitor­lásuk vagy csónakuk fölött "-barátságból-« tesz köröket a repülőgép, vagy puszta szó­rakozásból billenti meg hol az egyik, hol a másik szár­nyát. Légi parádéról természe­tesen szó sincs, a repülőgép vezetője így figyelmezteti a vízen tartózkodókat a ve­szélyre. A veszélyt általában az je­lenti, hogy túlontúl beme­részkednek a vízbe, holott csónakkal, kis vitorlással csak a parttól egy kilométe­res távolságig szabad be­menni. Jó lenne, ha nem is­métlődne meg az eset: a kö­zelmúltban egy férfi Szigliget- ről akart Fonyódra evezni, messze a parttól felborult, s csak a szerencsének köszön­hető, hogy nem késett el a vízrendészet motorcsónakja. Még mindig sokan nem is­merik a viharjelzéseket. A sárga rakéta azt jelenti, hogy vihar közeledik, tehát csó­nakkal, kis vitorlással a part felé kell indulni. A piros ra­kéta arra figyelmeztet, bárme­lyik pillanatban itt lehet a vihar, tehát azonnal ki kell kötni! Természetesen a piros jel­zés a fürdőzőknek is paran­csot ad: haladéktalanul sies­senek a partra. A gumi pár­nával a sárga jelzés után igyekezni kell kifelé. MINDENKI t TUDJA, fel­hevült testtel nem szabad a vízbe ugrani, a csónakokat tilos túlterhelni — mégis minden évben többen ezek miatt a szabálytalanságok miatt esnek a Balaton áldo­zatául. A hét halál szigorú figyel­meztető: a hullámok könyör­telenek is tudnak lenni! P. D. Pásztor Ferenc \ FIUK A LESHEGYEN Egyszer — még fél éve sem voltam itt az őrsön — riadó volt, zártuk a határt. Pontosan tudtuk, hol kell vámunk a két buta lányt, akik szöktek vol­na. Azt mondja nekem: — Pusztai határőr! Velem jön. Vele voltam hajnalig. A két lány valóban megérkezett. Szó szerint igaz, hogy a karjaink­ba séltáltak. Úgy sikítottak fé­lelmükben, mint a választási malacok. Bevittük őket az őrs­re, szabályszerűen rendeztük a dolgaikat, ahogyan illik. Azt hiszem, a parancsnok sem volt álmos, nekem sem jött álom a szememre, ott ücsörögtünk az őrs előtt a pádon. Nyár volt, kellemes, langyos hajnal. Rit­kaság itt a hegyvidéken. Megkérdeztem tőle: őrnagy elvtárs, miért éppen katona lett. Hogyan jutott eszébe? Ho­gyan adta rá magát? — Nagyon furcsát mondok magának. Gyerekkoromban el­határoztam . .. Tudja, Pusztai, messziről, nagyon lentről in­dultam. Egy olyan pici faluban születtem én. amit a térképen csak kiguvadt szemmel lehet megtalálni. Mindennek a tete­jébe szégyennek is születtem: megesett lány volt az édes­anyám. Volt egy vőlegénye, huszár. Elvette volna az, csak akkoriban a közhuszár nem akkor házasodott, amikor neki kedve volt hozzá, hanem ak­kor, amikor a felsőbbseg ke­gyesen engedélyezte. Én meg­érkeztem szerelemgyereknek, az apámat pedig valahol meg- nyúvasztották. Édesanyám úgy beszélte el, hogy szökni pró­bált, amikor megtudta, hogy én érkezem. Az ilyesmit' akkori­ban kérlelhetetlen szigorral büntették. 6. — A falu csúfja lettem. Az iskolában minden gyerek a nyelvét öltögette rám. A temp­lomban nekem csak az utolsó pad mögött, az állóhelyen le­hetett fohászkodni. Az áldo­záshoz nem engedtek, mond­ván: édesanyám egy szentsé­get nem vett magához ... Ak­kor nekem bűnhődni kell, tő­lem megtagadják a többi szentséget is _ I gaz, megvoltam én ettől jó egészségben, vidáman. A falu szája sokszor olyan sebeket ej­tett rajtam, amit nem lehet egykönnyen kiheverni. Ha be­mentem a boltba, taszítottak rajtam egyet, hogy te zabi, te fattyú, állj odébb. Ha a gye­rekekkel leálltunk játszani, a rátartibb szülők már kiáltoz­tak: »Nem jöttök el attól a fattyútól!« Egy darabig kísérleteztem, próbáltam a többiek között maradni. Felhasználtam rá ügyességemet: sípot faragtam, vízipuskát csináltam, rajzói* Harc a direkt termők ellen Megyénk — * Balaton körüli dombokat kivéve —, nem kimondottan bortermő l terület. Mégis egyes részeken i a termelőszövetkezetek kitűnő ; boraikkal szereztek hírnevet I maguknak. Megyénk más ré- : szeit ugyancsak a bor tette j híressé. Ez a hírnév azonban nem éppen dicsőséges. Nem a jófajta rizling, a muskotály j vagy a királylányka szerezte, j hanem egy nagyon is silány 1 lőre: a noha. Ki ne ismerné a direkt termő szőlőfajtákat, az otellót, delawaret, az elbí­rót vagy az Izabellát, és ezek I között is a vezető helyen álló nohát. Különösen a nagyatádi, j a tabi járás, a barcsi járás í egy kis része, valamint a Zse- licség egyes területei »híre- ! sek« direkt termő szőlőikről. Az itteni falvak orvosai 1 órák hosszat tudnának me­sélni arról, mit tesz az em­berrel ez a bor. Szomorú lát­vány, amikor a nemrég még értelmes fiatalember bambán mered a világba, és néhány év alatt értelmi képességei a minimumra csökkennek. Hány, de hány ilyen ember él ezek­ben* a falvakban? Hánnyal szaporodik nap nap után a számuk? És ez főleg a direkt termő szőlőknek a bűne. j Számtalan rossz tulajdonsá- i got sorolhatnánk fel, de csu­pán a leglényegesebbeket néz­zük. Ezeknek a boroknak ma­gas a metilalkohol-tartalmuk. A metilalkohol pedig tudva­levőleg káros az emberi szer­vezetre, elsősorban az agysej­teket károsítja. Ezenkívül a direkt termő szőlőkben talál­ható illő olajok is biokémiai rombolást visznek végbe. Ezek azok a tulajdonsá­gok, melyek miatt különösen fontos lenne e szőlők fogyasz­tásának csökkentése. Nem vé­letlenül írtam szőlőt. Hiszen a direkt termőknek nem csupán a leve, hanem a gyümölcse is károsítja a szervezetet. Miért termesztik mégis őket, egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán, a faluban ér­tékesítették. Nem volt sok idejük szőlészkedni, így arra törekedtek, hogy olyan szőlő­jük legyen, amely kevés gon­dozást igényel, és sokat te­rem. A direkt termők pedig ilyenek. Évtizedek óta tudják ha­zánkban, hogy terjedésüket meg kell akadályozni. Szám­talan határozat és tiltó ren­delkezés született már. A di­rekt termők azonban a rende- S letek ellenére egyre jobban : terjedtek. A legutóbbi évti­zedekben nemhogy csökkent i volna termőterületük, de megduplázódott. Az ország szőlőtermő területének egy- j ötödén teremnek ezek a faj­ták, mintegy kilencvenezer i holdon. Megyénkben pedig | csaknem 3000 holdra tehető a ; területük. Az országos ada­tokhoz- viszonyítva ez nem i nagy szám, mégsem olyan ki- j esi azonban, hogy ne kellene foglalkozni vele. A régebben hozott határoza- I tok, a közelmúltban kifejtett erőfeszítések kudarcra voltak i ítélve, hiszen nem volt olyan nagy ellenálló képességű sző­lőfajta, amelyik alkalmas lett volna arra, hogy kevés mun­kával nagy mennyiségű és jó í minőségű szőlőt, illetve bort adjon a direkt termők helyett. : Ez az akadály azonban elhá- J rult: hosszas munkával sike­rült kinemesíteni a zala- gyöngyét. Ez a fajta, mely az Eger szőlőcsaládban a XXIV- I es sorszámot viseli, kimagasló 1 termesztési értékű, s 1970-ben előzetes állami elismerést ka­pott. A kórokozókkal szemben rendkívül ellenálló, e téren vetekszik a direkt termőkkel, azonkívül bő termést ad, gyü­mölcse, bora egyaránt kitűnő. A soron következő feladat ennek a fajtának az elterjesz­tése. A meghonosítás lehető­ségeiről Bánkúti Bélával, a MÉSZÖV illetékes szakveze­tőjével beszélgettünk. Elmon­dotta, hogy a megyei szövet­ség a kötcsei termelőszövetke­zettel kötött megállapodást, melynek eredményeképpen a tsz a Zalából vásárolt csapo­kat vadalanyra oltotta, és az oltványokat — mintegy negy­venezer darabot — az ősz fo­lyamán a megye áiész-einek a rendelkezésére bocsátja. A direkt termő szőlők kicserélése bizonyára nem megy végbe gyorsan. Annyi oltvány nincs, hogy egyidő- ben, mindenhova jusson. Lát­ványos sikert tehát nem sza­bad várni. Ez a következő évek fontos feladata lesz. A MÉSZÖV ereje azonban eh­hez kevés. Szükség van a kü­lönböző megyei szervek, az ültetvény tervező vállalatok se­gítségére, támogatására is. Közösen kell keresni annak a módját, hogy olcsóbban ad­hassák az oltványokat a ter­melőknek. A közös, összehan­golt munka minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. Talán néhány év múlva már azt ad­hatjuk hírül: kiirtották az utolsó direkt termő szőlőt a megyében. Dán Tibor Növényvédelmi tájékoztató Rendkívüli időjárás — rendkívüli veszélyhelyzet hiszen ezek a káros hatások ma már mindenki előtt isme- | retesek? Amikor a filoxéra, a í peronoszpóra és a szőlőliszt - harmat egyre jobban kezdett 1 i pusztítani hazánkban, akkor i találták meg ezeket az ellen­álló' fajtákat, melyeknek ős­hazája Amerika. A választás nem volt szerencsés. A föld­művelők azonban csak saját szükségletre termesztették a szőlőt, a belőle készült bort tam a homokba meg a fészer oldalára. A gyerekek megtűr­tek volna maguk között, de a felnőttek gonoszok: hajthatat­lanok. Magányos lettem. Nap­hosszat ődöngtem egyedül a kiserdőn, a réten, a nagy veté­sek között. Egyedül szedtem ki a szarkafészket, egyedül csen­tem tejes kukoricát, magam­ban olvastam a megsárgult ka­lendáriumot. Nagyanyám lopta el hozzánk, mert oda sem mehettem ám. Nagyapám volt a legkeményebb szivű ember. Már csak akkor enge­dett magához, amikor a kezét sem tudta fölemelni, mert megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg. — Furcsa, de a legkedvesebb emberek énhozzám a csend­őrök voltak. Eljöttek a házunk előtt, megálltak. Édesanyám­hoz is szóltak egyet-kettőt. Mondták neki: te szegény Zsó­fi, neked kijutott. Ne búsulj! — Nem búsulok én, tiszt- helyettes úr — mondta nekik anyám. — Csak az bántja a lelkemet, hogy ennek a gye­reknek nem hagy békét senki. így lett az egyetlen szána­kozom a csendőr. Ha jöttek, még kedveskedtek is. Egyszer szentjánoskenyeret, máskor medvecukrot vagy egy stanec- li promenszlicukrot hoztak. Ettől kezdve sóvárogva néz­tem a kakastollakat. Nem tud­hattam én akkor, hogy ezek voltak a legszebb gondolatok fékentartói, nem tudhattam, hogy ezek fojtogattak a leg­szentebb, legemberibb indula­tokat. Én csak azt láttam, hogy jönnek, megállnak a há­zunk előtt, s szólítanak: »Hé, kis Balázs! Gyere elő, te ku­Felfiívjuk a termelőüzemek, illetve a házikert-tulajdonosok figyelmét, hogy a rendkívüli időjárás- következtében (nagy mennyiségű csapadék viszony­lag rövid idő alatt, nagy hő­ingadozással párosulva stb.) a kártevők és kórokozók elle­ni védekezésre fokozottabb gondot kell fordítani. A kul­túrnövények gyorsabb ütem­ben fejlődnek, és a bőséges csapadék következtében szö­veteik lazább szerkezetűek, | — Szép lassan kiformálódott az én buta kis fejemben az álom, a vágy. Még éjszaka is minduntalan az járt a fejem­ben, hogy egyszer nekem is lesz puskám meg kakastollas kalapom, fényes övem meg sok gombos zubbonyom . . . Akkor aztán mindenki megsü- vegel, mindenki félrehúzódik előlem, hogy ne kelljen ne­kem a pocsolyába ugrani, ha gazdaemberrel találkozom. — Ezekben az álmokban az is kialakult, hogy sorra meg­leckéztetem azokat, akik édes­anyámat gúnyolják, akik en­gem fattyúnak mondanak. Ettől kezdve egy kicsit elkotvogtam már a szándékomat, A tiszthe­lyettes meg-megkérdezte tő­lem: »Mi lesz belőled, ha meg­nősz, kis Balázs?« Hetykén mondtam: »Csendér.« ÍMert így mondják felénk: csendér. Ez a gondolat átsegített en­gem minden megalázáson. Nem vettem föl sem a kölykök bosszantásait, sem a felnőttek lökdöséseit. Még az sem ide­gesített, hogy az iskolamester négernek tekintett. A pádban egyedül ültem. így " csepered­tem föl. Kijártam a hat osz­tályt, aztán elmentem sura- másnak, kisbéresnek, részes­aratónak, pályajnunkásnak. Emberek közé kerültem, még­is mindig egyedül álltam a vi­lágban. Közben azért dédel­gettem magamban a régi vá­gyat, hogy egyszer csendőr lesz belőlem. — A csendőrökről annyi bor­zalmasat olvastam —• szóltam közbe. ctú - '. ezért nagyobb mértékben ve­szélyezteti őket a kórokozók, a kártevők támadása. A fellazult, lazább szövet- állomány hatására a növény­védő szerek perzselési, illetve fitotoxikus hatásának veszé­lye is nagyobb mértékben je­lentkezik. A perzselés veszélye ' különösen a kéntartalmú gom- I baölő szereknél nagy (Cosan, ‘ Dunakoll, Kolosul, Kumulus 80, Kumulus S,. Microlux 81, Netzschwetel Stulln 80. Pol- Sulkol Extra 80 WP, Siarkol, Sofril 81, Thiovit S, Ventillált I kénpor, Floristella kénpor). ! Helyettesítésükre a Karathane j FN—57 0,1, a Fundazol 50 WP i 0,08—0,1 százalékos oldatát használjuk a reggeli vagy esti ! órákban. A réztartalmú gombaölö sze~ rek (Cobox, Copper Lime 50, Coprantol, Cupravit, Cupri- ! tox, Perecid 50 WP, Vitig- I ran, Rézoxiklorid 50 WP, bor­dódé), egyes szerves gombaölő j szerek (Zineb) és rovarölő sze­rek (Nogos, Vapona) is okoz- j hatnak egészen súlyos, a gyü­mölcs berepedéséig terjedő \ perzseléseket. Ezért az alkal- j mazandó készítmények meg- 1 választásánál igen gondosan j kell eljárni, s csak az ajánlott | legalacsonyabb töménységben j célszerű azokat kijuttatni. i Az elkerülhetetlen növény- > védőszer-kombinációkat is J messzemenő óvatossággal kell meghatározni, minden fölös­leges kombinációt kerülni kell. A kombinált védekezés során a lisztharmat ellen hatásos Benomyl-típusú készítmé­nyek (Fundazol), vagy a pero­noszpóra, a varasodás ellen Ha­tásos kaptan-mankoceb ható­anyagú készítmények (Ortho- cid, Dithane—M—45), vala­mint a szisztematikus tulaj­donságú rovarölő szerek (nagyüzemben Dimecron, házi­kertben Bi—58) felhasználásá­tól várható a kielégítő, perzse- lésmentes védőhatás. Felhívjuk a termelők fi­gyelmét, hogy a MÉM növény- védelmi főosztályának utasítá­sa alapján a Cidial 50 L fel- használása anhak fitotoxikus hatása miatt további intézke' vaszl« (Folytatjuk) i désig nem engedélyezett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents