Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-25 / 147. szám
Erőss Gyula dr. emlékezete Erőss Gyula elmondhatta volna Kölcsey szavaival: *Büszke magyar vagyok én, Somogybán nőtt törzsöké fámnak.'« Dédapja: Erőss József patai, nagyapja: Erőss Sándor darányi prédikátor, édesapja: Erőss Sándor görge- tegi tanító volt! Utóbbinak saját kezűleg írt életrajza így szól: »Részt vettem az 1848/ 49-i hadjáratban, mint önkéntes honvéd, 17 éves koromban. Mint őrmester vagyok igazolva Budáról, érdemmel ellátva Komáromból. Klapka tábornoktól 1849. október 4-én lettem elbocsátva. Nősültem 1854-ben. Két orvos fiam dett le. 1886-ban a Políklinika ] gyermekosztályának főorvosa, j 1887-ben a budapesti egyetemen a gyermekgyógyászat j magántanára lett. Hazatérése! után minden erejét és idejét az újszülöttek tanulmányozá* , sának szentelte. Mélyen szán- \ tó munkáit magyar és német nyelven tette közzé, s ez külföldön is azt eredményezte, j hogy a szülőházak újszülöttei 1 úgyszólván mindenütt a gyér- j meko_rvosok szakszerű megfigyelése alá kerültek. Az, amit | Erőss a 80-as évek végén kéz- j deményezett nálunk, az ma már a világon mindenütt követelmény. 1886-ban tárta fel először az van...« Az Erőss család prédikátori-tanítói »vonala« megtörik. Előtérbe kerülnek a természettudományi pályák, s a pesti orvosi egyetem hatása egyre jobban érvényesül, vonzó ereje folyton növekszik. A j század második felének poli- | tikai helyzete is kedvez az ; egészségügy fejlődésének. Orvosi iskolák alakulnak, és az [ ifjúság tömegesen • jelentkezik, j Az Erőss család orvos testvérpárja közül József Somogybán | maradt,- bátyja, Gyula Pestre ' került; ma őrá emlékszünk. Erőss Gyula dr. 1855. május 20-án született Dombón, Somogy megyében. Iskoláit Gör- | getegen, Csurgón és Sopron- | ban végezte el. Utána Pestre ment az orvosi egyetemre; 1.879-ben. orvosdoktorrá avatták. Szakmai működését a ! pesti szegénygyermek-kór- ! házban kezdte el mint segédorvos; itt négy éven át dolgozott. 1883 őszén az orvosi kartól nyert ösztöndíjjal egy- j éves külföldi tanulmányútra indult. Fölkereste Európa ne- vezetesebb kór- és lelencházait, majd Budapesten telepe- | orvosi hetilap hasábjain a lelencügy fejlődését és akkori helyzetét. 1895 elején az Országos Közegészségügyi Egyesületben »Az elhagyott gyermekek ügyéről« tartott előadást, majd 1896-ban az Egészség című folyóiratban jelent meg »A lelencügy föl*’ című munkája. írását így fejezte be: »Tolón sikerült azon benyomást keltenem, hogy azon nagyszámú, de különféle irányú emberbaráti intézmények között, amelyekhez az elhagyott gyermekek felkarolásának ügyei háramlónak, a lelencház az egyik legfontosabb tényező. Organizációjában nincsen semmi, ami idegenkedést keltene, sőt a társadalom és az állam legszélesebb körű tevékenységét hívja fel.-" Erőss Gyula indítványára a Budapesti Orvosegyesület j 1879-ben egy nagyrészt általa I szerkesztett feliratot inté- j zett a belügyminisztériumhoz: j »Tény, hogy egy művelt állam sem olyan mostoha a társada- j lom árvái iránt, mint a mienk, | s tény, hogy ezen igazi árvák nálunk árvaságuk következtében tömegesen elvesznek. Meggyőződésünk, hogy egy célszerűen berendezett orszá- ) gos gyermekmenhely a bajon j segíthetne, és évenként igen | sok emberéletet menthetne i meg'.«... Az első gyermekmenhelyet j 1881-ben alapították. Utána hosszú évek teltek el, míg végre megalakultak az állami j gyermekmenhelvek, és nagyrészt Erőss Gyula tevékenységének eredményeként századunk elején létrejött a gyermekvédelmi törvény. 1898-ban megválasztották a Políklinika igazgatójának. Ennek vezetését átvéve érdeklődési köre megváltozott. Az igazgatás minden idejét és energiáját igénybe vette. A Políklinika szolgálata évenként kb. 70 ezer ambuláns beteg szolgálatát jelentette, és ha orvosi működését külön szemléljük, ezer meg ezer szegény gyermeknek megmentését, végül egy fényesnek ígérkező orvosi pálya félbehagyását. Már titkári minőségben (1895) megindította az akciót, j hogy az ambulancia mellé J kórház létesüljön. Ez 1898 i őszén nyílt meg. Az ambulan- i cia felújítására 1905-ben ke- j rült sor. Az új Poliklinikán I tágas vizsgálóhelyiségekben, | jól fölszerelt laboratóriumok- | ban folyt a munka. Közben alattomos kór: gyomorrák lépett fel nála. 1924- ben abbahagyta a munkát, j ágynak dőlt: 1925. június 25- én kihullott reszkető kezéből a toll. Hamvai a Farkasréti temetőben porladnak, feleségével egy sírban. Hírét-nevét utódai és munkái őrzik. Franki József dr. A Mikrolánc tanulságai Az önművelés is közügy Ki, hogyan, mikor és miért? E kérdések köré csoportosította mondanivalóját a rádióban a Mikrolánc legutóbbi adása. A téma az utóbbi idők egyik sokat vitatott kérdése volt: az önművelés. Neves emberek — színész, költő, egyetemi tanár, pszichológus — mellett »névtelenek« mondták el véleményüket. Különböző érdeklődésű emberek beszéltek arról: tulajdonképpen ahhoz, hogy az ember önmagát művelje, akármilyen módon teszi is ezt, igényesnek kell lennie önmagával szemben. De kell küzdenie magában egy sor dolgot. A beletörődést a meglevő műveltségi színvonalába, legyőznie a kényelmességet (mert valljuk be, a televízió, amellett, hogy a világot mutatja be, mindent házhoz is »szállít«), érdeklődnie kell a szűkén vett szakterülete mellett más iránt is. Az önművelés legegyszerűbben elérhető eszköze máig is a könyv — mondta a népszerű, kiváló színész —, és hozzátette, hogy ez az egyetlen olyan módja az önművelésnek, amelyhez bármikor hoz-, zá lehet jutni. Rajta keresztül barátságot lehet kötni olyan témákkal is, amelyekkel nem mindig foglalkozik szívesen az ember. Van úgynevezett »kötelező irodalom«, még ebben a nagyon szubjektívnek látszó dologban is. Egy másik riportalany azt mondta, azért olvas ezt is, azt is, azért válogatja a világ dolgairól alkotott képét úgy, hogy minél több oldaláról ismerje meg a valóságot, mert restellné, ha valamihez nem tudna hozzászólni, ha társaságban van. Ha nem is lehet 6záz százalékig elfogadni egyik állítást sem, el kell ismernünk, - hogy mindegyikben sok igazság van. Mert valóban; régen túl vagyunk már azon, hogy szellemi táplálékunkat egy rosszul értelmezett elefántcsontteronyban fogyasszuk el, távol a világtól, csak önmagunk igazságát keresve. Ha a világot akarjuk megismerni, és olyannak, amilyen, akkor nem zár- ] kozhatunk el, mert hamis , lesz a kép, amelyet alkotunk, | Ha pedig így van, már nyugodtan kimondhatjuk, hogy az j önművelés nem magánügy. Közügy! Különösen akkor, ha annak társadalmi hasznát i is figyelembe vesszük. Az em- | bér önmaga számára szerez a 1 szellemi javakból annyit, } amennyit csak tud. Hogy 1 meányi ez, azt önmaga és a ! társadalom igénye együttesen szabja meg. És az sem közömbös, miként hasznosítja, i ária és István házassága a 6 éves Józsika és a 4 éves Piroska mellett boldognak tűnik. Jegyes korukban is azt tervezték, hogy házasságukból két gyermek születik. István már nagyban osztott és szorzott. Ügy tervezte, hogy az ő keresete, a nagymama és Mária által nevelt háziállatokból, a közel két kh. föld terméséből szépen megélnek mind az öten. Nagymamának már nem sok kell. Az ifjakat pedig szép kis hozománnyal lehet útnak ereszteni. Mária is boldog volt. Nagy örömmel jelezte, hogy hamarosan megérkezik a harmadik csöppség. Észre sem vette, hogy ettől a perctől kezdve élete megváltozott. István egyre hűvösebb lett, azelőtti gyengéd magatartása megszűnt. Mígnem egy szép napon kiderült minden. István azt kívánja, vetesse el a még meg nem született apróságot. Az anyai ösztön a rideg apai számítással viaskodott. A helyzet egyre rosz- szabbodott. István már nyíltan vádaskodott. Talán nem is az ö gyermeke lenne. Máriát a sok értetlenség megtántorította, de el nem térítette eredeti tervétől. A legszebb hónapban, a virágokat bontó májusban megszülte harmadik gyermekét, egy kislányt. István ettől sem enyhogyan adja tovább a megszerzett tudást. A könyvön kívül számtalan módja van még az ismeret- szerzésnek, hogy melyek ezek, a következő adások témája lesz. A műsorból kiderült, hogy azt is megpróbálják nyomon követni: az egyes módok miként hatnak egymásra, Könyv, film kiállítás, beszélgetés milyen kölcsön- ’ hatásban állnak egymással. ! Érdeklődéssel várjuk, s ajánl- ! juk a hallgatók figyelmébe. S. M. , hült. A keresztelő számára nem volt ünnep. A kis Katikát a nagymama és Mária a szomszédasszony segédletével kereszteltette meg. Katika észrevétlenül cseperedett nagyon szép kislány- nyá. Erre István is felfigyelt. A kedves, hancúrozó kisbaba meglágyította az ő szívét is. Olyannyira, hogy kezdte megszeretni Katikát. A három gyermek közül most már ő lett az apa kedvence. Ügy tűnt, a veszélyes időszak örökre eltűnt, az apai hidegség fölengedett. A családra ismét szép napok virradtak. A megszaporodott vagyon lehetővé tette, hogy mindhárom gyermeknek önálló takarékbetétkönyvet váltsanak. További gyarapítása volt ekkor már a legnagyobb cél. A bikák híztak, a tyúkok szépen tojtak. Tej is annyi volt, hogy eladásra is jutott. István előrelépett a munkahelyén. Megbecsült dolgozó, kiemelt fizetéssel. Katika nélkül el sem lehetett volna képzelni. Büszkén lépkedett az újonnan épített községi járdán, Katika meg az oldalán. Amíg a szülők az anyagiakat számolgatták, Katika az iskolában szorgalmasan gyűjtögette a jeles feleleteket. Felújítják a balatoni kikötőket Kétmilliónál több utast várnak a hajósok Esténként „kirajzanak” A múlt év a rekordok esztendeje volt a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigazgatóságának a történetében: a huszonhét hajó és motoros meg a három nagy vitorlás több mint kétmillió utast szállított. Hasonlóképp sok munkája volt a három komp alkalmazottainak is, hiszen 350 ezer járművet szállítottak egyik partról a másikra. A csúcs július 19-én született, akkor 34 863 hajóutast számláltak össze. A komp legforgalmasabb tavalyi napja augusztus 6-án volt, ekkor 5204 járművel szállította. A tavalyi rekord az idén már terv, s az üzemigazgatóság azt reméli, ezt is sikerül túlteljesíteni. Nem lesz köny- nyű, mert változatlanul csak a régi hajók állnak rendelkezésre, amelyek korszerűsítése sok pénzt fölemészt. Néhány hajó annyira elavult, hogy a szakemberek annak is örülnek, ha a jelenlegi állapotban sikerül megtartani azokat. Közéjük tartozik több vízibusz, továbbá a Helka, a Kelén és a Jókai motoros. Az avíttság nem jelentheti a biztonság csökkenését, erre nagyon vigyáznak a balatoni üzemigazgatóságnál. Megbízhatatlan hajó nem fut ki a kikötőkből, igaz, az már az idén is előfordult, hogy a nyílt vízen motorhiba történt, s a hajót úgy kellett bevontatni. Bármennyire furcsa is, örül- [ nek a hajósok, hogy a rejtett i hibák sorra kijönnek, mert ! akkor — legalábbis ezt re- ; mélik — a főidényben nem lesz különösebb gondjuk. Re- j ményük annál inkább meg- i alapozottnak látszik, mert ál- j landóan javították a hajókat, i és a rendelkezésükre álló pénzt a lehető leggazdaságosabban osztották el a felújításokra. Igaz, meglehetősén kevés volt a pénz, a fenntartási keret nem haladta meg a 16 millió forintot, s ebből még a kikötőkre is fordítani kellett. Füredi Gyulától, a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigazgatóságának vezetőjétől megtudtuk, hogy az idei főszezonban száztíz hajójárat lesz a Balatonon. A közelmúltban okos rendelkezés született: a biztonság fokozása érdekében átlagosan húsz százalékkal csökkentették az egyszerre fölvehető utasok számát. Gondoskodnak róla, hogy az utasoknak ne kelljen sokat várniuk, ha egy járatról emiatt lemaradnak. a zenés sétahajók — Kormányállás az „állomás” Tavaly nagyon 6ok üdülő kedvenc programja volt a zenés sétahajózás. A sikeren fölbátorodva az idén új sétahajójáratokat indítanak. Es- j ténként a tó mindkét oldaláról »kirajzanak« a muzsikától hangos motorosok, a siófoki hajóállomásról kettő is elindul. Ha az idényről és a felkészülésről volt szó, hosszú ideig csak a hajók rendbe hozására gondolhattak az üzemigazgatóságon. Négy évvel ezelőtt a KPM hajózási főosztálya meghatározta, mik a követelmények a kikötőknél. Kiderült, jóformán egy balatoni kikötő sem felel meg az előírásoknak, s ez természetesen azt jelentette, hogy hozzáláttak a javítgatásokhoz, a kisebb-nagyobb felújításokhoz. A huszonegy kikötő többsége a század eleje és a 30-as évek között épült, s a valamikori szakembereknek köszönhető — az akkori forgalom ötvenszereséré tervezték a kikötőket! —, hogy a mai napig is igénybe vehetők. Sürgősen ki kell bővíteni a tihanyi kikötőt, a partfal meghosszabbításának is elérkezett az ideje. A badacsonyi kikötőben nincs állomásépület, ahogy a kisebb kikötőkben sincs hova beállniuk az utasoknak, ha esik az eső. Győrökön a Jókai motorosról leszerelt úgynevezett kormányállás az »állomás«, Ba- latonmárián ugyanezt a célt szolgálja a Beloiannisz , kormányállása, Akaiiban pedig egy uszály felépítményének a része. A fonyődi kikötőt viszont érdemes megnézni, egymilliót költöttek rá, teljesen rendbe hozták és ki is bővítették az épületeit. A szakemberek szerint a déli part kikötőivel kevesebb a baj, mint az északiakkal, de a javításokat — amennyire ezt a szigorúan megszabott fedezet engedi — a somogyi oldalon is rendszeresebbé teszik. P. D. KATI Nemsokára el kell búcsúznia az iskolától; szép bizonyítvánnyal mondhat köszönetét általános iskolai tanárainak, osztálytársainak. A búcsú ugyan fájó lesz, hiszen az ötösök mellett egyre szapo- raktak a szép emlékek; a közös kirándulások, egy-egy délután, estébe nyúló séta emléke ekkor feledhetetlennek tűnt. Különösen azok az alkalmak ragadták meg érdeklődését, ahol a figyelő szemű fiúk is jelen voltak. Mert az ilyenek egyre gyakrabban lesték öt. , Mire Katika elérte a 16. évét, Jóska és Piroska kirepült a családi fészekből. Istvánnak nem nagyon tetszett az új meny, sem a daliás vő. A két házasság eléggé, megviselte a szülők idegeit. A gyermek elvesztése mindig fáj. De ez a vesztés úgy tűnt, erősebb István és Mária idegeinél. Amíg a házassági előkészületek folytak, Katikára is egyre erőteljesebben figyeltek a legenyek. Pedig öt még nem adta István. Szigorúan is fogta. Katika nem mehetett sem moziba, sem bálba, sem esti sétákra, sem barátokkal, sehova. Maradt a munka. Nem sokáig. Egy szombat délután megindult Katika a haverok társaságában a Balatonra. Másnapra tervezték a visszautazást, de olyan jól érezték magukat, hogy egy hét múlva a rendőrség szállította vissza a szülői házba. István fegyelmezett. Nevelési módszereit váltogatva hol Katit, hol az őt védő Máriát verte. Minden hiábavaló volt. Kati most már titokban kereste a találkozási alkalmakat. Volt, amikor éjszaka az ablakon át menekült barátnőihez. Volt, amikor barátnői társaságában, a fiúk segítségében bízva közösen »csöveztek«. Most már a rendőrség sem tak.Ua meg. Egy szép napon önként jelentkezett édesapjánál. A szokásos pofonok után közölte, hogy végleg elhagyja a családi otthont, Így is tett, s István sem teketóriázott. Közölte a gyámhatósággal, hogy lánya felett összecsaptak j hullámok. Kérte, hogy az erkölcsi züllés megakadályozása végett vegyék Katit állami gondozásba, és helyezzék el javítóintézetben. A gyámhatóság részére bőven tudott a szomszédok segítségével bizonyítékot szolgáltatni. Az ügy világos volt. »A gyámhatóság megállapítja, hogy a kiskorú N. Katalin erkölcstelen életvitele az utóbbi hónapokban rohamosan közeledik az antiszociális magatartás felé. Erkölcsi fejlődése és helyes irányú nevelése a család'. környezetben nincs biztosítva, ezert elrendeli az állami gondozásba vételt.« Katalin a 10 hónap alatt sokat változott a nevelőotthonban. Megtanulta, hogyan kell hasonló korúak társaságában viselkedni. Mi lesz a teendője, ha eléri nagykorúságát. Nem sokat kellett őt nevelni. Alapjában véve Kati nagyon helyes, értelmes lány volt. A nevelőotthonban a legjobbak közé tartozott. Nagykorúságának első napján fájdalmasan búcsúzott attól az otthontól, mely számára pótolta a családi fészket. / gaz, ekkor se ment haza szüleihez. Pedig 40 ezer Ft-os betétkönyv lett volna a hozománya. Jóska már autót is kapott szüleitől. Bizonyára rá is ez várt tolna az esküvő napján. Az apai hó- helyett inkább az albérletet, az önálló életet választotta. Abban bízik, hogy születendő gyermekére az ő édesapja is kíváncsi lesz. Mayer Levente Somogyi Néplap| 5
