Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

Termékváltás Marcaliban i ' A Mere edesnek gépkocsi felfutókat, a VW-nak kipufogókat készítenek A jövő az önálló, új terméké, de marad az olajkályha is ß termék­váltás soha nem megy zök­kenők nélkül, hiszen maga után vonja egy kialakult rend­szer kisebb vagy nagyobb fokú megvál­toztatását is: új kapcsolatok ke­rülnek a régiek helyébe, más partnerekkel kell együtt dol­goznia az üzemnek. A termékváltás a munkahelye­ken is alapvető változást hoz: a munkás a szakmájában dolgozik ugyan, de mást csinál, mint addig. Ebből pedig az is következik, hogy átmeneti­leg lassabban készül a termék csökken a teljesítmeny, s ve­le együtt — ha nem is ará­nyosan — kevesebb kerül a borítékba. Mindez megnöveli a munkaerő mozgását, több a ki­lépő, s több embert kell ismét betanítani, az üzem kialakuló új rendjéhez szoktatni. Ezt a jelenséget tapasztalni lehetett a Mechanikai Művek marcali gyáregységében is, amikor az energiakorlátozó in­tézkedések hatására csökkent az olajkályha gyártása. Ezt a munkát 550 ember végezte a 'gyáregységben, s amikor csök­kent a kereskedelem rendelé­se, emelkedett és megközelí­tette a tíz százalékot a kilépők száma. A fluktuációról ma már csak múlt időben lehet beszél­ni: az üzem új termékeket kezdett gyártani a régi helyett, s ahogy szaporodott a munka, egyre bizakodóbbak lettek az emberek. A marcali telep — miután a Mechanikai Művekhez került — a gyorsan fejlődő járási zékhely legnagyobb gyáregy- ígévé vált: az akkori gazda­ági körülmények között ke- esett cikket, olajkályhát kez­eit gyártani. Az energiagon- ok hatására azonban csökkent r termelése. 1972-ben 230 ezer 'Uönböző típusú és telje- 'ttnényű kályha készült itt, "l73-ban már csak 180 ezer, 974-ben pedig 135 ezer kály- át adtak át a kereskedelem­nek. A tervük ebben az évben 70 ezer volt. Á tavasszal a Belkereskedelmi Minisztérium az olajkályha forgalmát korlá­tozó intézkedést hozott: ennek alapján — az energiagondokra hivatkozva — csak az vásárol­hat a kijelölt üzletekben újat, akinek elhasználódott a régi. Az üzem az intézkedés hatását a kereskedelmi szállítások csökkenése révén szinte azon­nal érezte. Az emberek bizony­talankodni kezdtek. A párt- és tömegszervezeti vezetők, vala­mint a gyáregység gazdasági irányítói soron kívüli termelési tanácskozásokat tartottak. Itt mondták el, hogy a nagyvál­lalat új termékeket keres. Olyanokat, amelyek készítésé­hez hasonló technikára van szükség, s az emberek ugyan­olyan munkakörülmények kö­zött, ugyanannyit kereshetnek. A termékváltás első jeleivel tulajdonképpen már a múlt ősszel lehetett találkozni az üzemben. A próbagyártás be­fejezése után elkészült az úgy­nevezett nullszériája annak a gépkocsifelfutó-baknak, ame­lyet a MOGÜRT közvetítésével a Mercedes-cégnek készítenek. Ebből a termékből az idén már ötezer párat szállítottak a nagy autógyárak, s ugyanennyire van még megrendelésük. Jövő­re 20 ezer párat kért a gyár. Ezzel szinte egyidőben hazai vállalattal is kapcsolatot ke­restek, s a Villamos Berende­zés és Készülék Művektől át­vették a bowden és gégecső gyártását. Az üzemszerű ter­melés augusztus első napjai­ban kezdődik, s évente mint­egy 30 millió forint értékű igényt elégítenek ki. A tava­szi BNV újabb lehetőséget kí­nált.a gondok megoldására: a tárgyalások alapján együttmű­ködési szerződés jött létre a Volkswagen autógyárral. E szerződés alapján évente száz­ezer kipufogódobot gyártanak. E munkákhoz az alapanyag egy részét ’ az autógyár szállítja, s tárgyalások folynak arról, hogy gépeket is bocsát a marcali üzem rendelkezésére. A két nemzetközi megálla­podás alapján készülő termé­kek azon túl, hogy biztos mun­kát jelentenek Marcaliban, nö­velik a nyugati exportot is. Mindehhez még azt is hozzá teszi Gulyás János, a marcali gyáregység igazgatója, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztéri­um álláspontja szerint biztosí­tani kell évente a százezer olajkályha készítésére alkal­mas gyártási kapacitást: szak­embereket és gépeket egyaránt. Marcaliban a Mechanikai Művek gyáregysége változta­tott termékein. A két gyárt­mányt, az olajkályhát és a ki­pufogódobokat, illetve a gép- kocsifelfutó-bakokat azonban nehéz összehasonlítani. A kályha végtermék volt, önma­gában használható gyártmány. Az újonnan bevezetett gyárt­mányok viszont alkatrészek csupán — s a kipufogódobok esetében — erős a bérmunka jellege is. Egy üzem viszont akkor a legerősebb gazdasági­lag, a piaci hatásokra akkor tud leggyorsabban reagálni, ha önálló terméke van. A műsza­ki kultúrát a jelenleginél job­ban képviselő termék előállí­tására ösztönzi az üzemet a já­rási pártbizottság is. A Mecha­nikai Müvek sem tartják vég­ső megoldásnak a jelenlegi gyártmányokat, néhány évre azonban a foglalkoztatási gon­dot megoldják. Olyan léleg­zetvételnyi szünetet jelentenek, amikor mód nyílik a lehetősé­gek és az igények, valamint a gazdaságosság gondos mérle­gelésére. Tárgyalások folynak olyan gyártmányokról, ame­lyeknek értékesítésére hosszú ideig biztos piac lesz. Ezek a késztermékek váltják majd fel néhány éven belül az alkat­részgyártást Marcali legna­gyobb, dinamikusan fejlődő üzemében. Dr. Kercza Imre | Egyforma ügy nines fiég egysxeríiltlieii* még jobban A Somogy megyei Tanács Nagyatádi Járási Hivatalához I tartozó tizennégy községi ta­nács tavaly több mint huszon­egyezer ügyiratot kapott. Csaknem hatezer első fokú ha­tározatot hoztak, és mintegy negyvenhétezer határozat jel­legű okiratot: anyakönyvi ki­vonatot, adóívet, hatósági bi­zonyítványt állítottak ki. Mi van a számok mögött?- Erről beszélgettünk Fekete Jó- zsef névéi, az egyik legilletéke­sebbel. Huszonöt éve tanácsi alkalmazott, ma a Nagyatádi Járási Hivatal igazgatási osz­tályának a vezetője. — Igaz — mondja —, hogy községi hatáskörbe került az ügyek jó része, az ügyfélfor­galmunk mégsem csökkent. Az emberek java része még úgy gondolkodik, hogy ha például a község helyett a járáshoz for­dulnak, megnyugtatóbb vá­laszt kaphatnak, mint helyben. — Mi a legnagyobb gond­juk? — Ez a munkaterület is el­nőiesedett, s ez cserélődést hoz magával: szülések, gyermek- gondozási szabadságok miatt nem egy helyen a helyettest is a helyettes helyettese helyet­tesíti már. Ez persze humoros jellemzése a .gondunknak, a jogszabályokban azonban nem egyszerű eligazodni. Tapaszta­latom szerint két év kell ah­hoz, hogy valaki a munkaköré­ben kellő jártasságra tegyen szert, s képes legyen megfele­lően dönteni. Az utánpótlás­hoz a volt gyakornoki rendszer kevés, a tanácsakadémiára va­ló beiskolázás eredményesebb. A fonyódi tanácsi továbbkép­ző intézet a rendszeres tovább­képzést teszi lehetővé. Termé­szetesen mindez semmit sem ér, ha önképzésünket fölösle­gesnek tartjuk. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, rendszeresen, állandóan forgatnunk kell a különböző szaklapokat, s ez »kondícióban tartja« szakmai tudásunkat. Fekete József né lelkesen be­szélt munkájuk szépségéről. Jó érzés, amikor azt látjuk, hogy elégedetten távozik vala­ki tőlünk, mert megnyugtatóan intéztük az ügyét. Színes és érdekes a feladatunk, hiszen egyforma ügy nincs, ahány em­ber, annyiféle. Gyakoriak a kényes ügyek, ilyenkor száz­szor is meg kell gondolnunk, hogyan nyúljunk hozzá. A gyámügyben például egy-egy határozat sorsokat dönt el. A legbonyolultabb családi prob­lémákról védőnőkkel, pedagó­gusokkal, tanácstagokkal kon­zultálunk, és csak megfontolt mérlegelés után határozunk. Persze igen sok a notórius pa­naszkodó. Rossz nézni, hogy az emberek jellemét miként rontja meg az ellenségeskedés. Sajnos, a haragos szomszédok j gyakran veszik el az időnket I • fontosabb dolgoktól. 1950 óta számtalan a válto­zás a tanácsi munkában. A na­pokban régi iratokat selejtez­tünk — mondja az osztályve­zető —, és bizony csodálkoz­tunk a kacifántos, néhol pri­mitív fogalmazásokon. A mun­kánk tartalmi fejlődése még a hatvanas évekbeli és a mai pa­pírjainkon is lemérhető. A haj­dani bonyolult, bürokrata nyelv helyett ma már igyek­szünk érthetően, világosan kö­zölni a lokassággal az állás­pontunkat. Például valamikor írásban követeltük a panaszok benyújtását. A mai rendszer sokkal egyszerűbb, emberibb: , az ügyintéző meghallgatja az | állampolgárt, s ő mindenki | számára érthetően rögzíti a I hallottakat. A tanácsülések, I vb-ülések előkészítése is meg­változott. Többnyire olyan elő- J terjesztések kerülnek ma már [ a tanácstagok kezébe, ame­lyekből áttekinthetik, megis- ! merhetik a gondokat éppen úgy, mint az eredményeket. Az j állampolgárok nagyobb tiszte- i lettel fordulnak hozzánk, mint régebben. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség a további fejlődésre. Ezt vala­mennyien tudjuk, eszerint ter­vezzük tennivalóinkat: még egyszerűbben, még jobban sze­retnénk dolgozni a lakosság megelégedésére. Gombos Jolán A rádióban nem szerepel Mit mutat a klímazsehkön yv? Kaposvárról látni lehet a Balatont A »város meteorológusa«, Stündl Gyula, a Honvéd utca egyik új házában lakik, az első emeleten. — Nincs féléve, hogy ideköl­töztünk. Bizony nehezen ba­rátkozom meg ezekkel a »betondobozokkal«. A régi ud­var csöndje és friss levegője nagyon hiányzik. Akkor még ott a kertemben volt a meteo­rológiai állomás, most a ta­vasszal átköltöztették a vízmű­vek melletti telekre. Ide sétá­lok el naponta háromszor le­olvasni a műszereket, meg a Füredi utcába, ahol az egyik ház padlásán van az értékes szélmérő berendezés. Napi öt­hat kilométer. Nem panasz­| Pásztor Ferenc | FIUK A LESHEGYEN Az öreg hozza is. Jön min­den vasárnap. Nem válogatja, nogy kinek adja. Akit ott lel ődöngeni a kapu közelében. Mindegy az neki, hogy ki isz- sza meg. Az öreg nem tudja, rogy a Franci papa borából mindenkinek jut. Mindenkinek egy korty. Mert én mindig úgy gondolom, ha látom az öreget, hogy nem a borát hozza, nem a kis vagyonkáját osztogatja nekünk, hanem a szívéből hoz egy-egy cseppet. Furcsa, még soha nem fogalmaztam ilyen szavakkal: szeret bennünket, s nem a szolgálatért járó illen­dő fizetséget hozza azzal a kupa borral. Baktatunk tovább a hóban. Ha már így adódott, megnéz­zük a többit is. Nem telik semmibe. Rozsdás már minden lakat, befújt már a hó minden kulcslyukon, elborított már minden küszöböt. Nincs erre semmilyen parancs, nem mondja senki, hogy vessünk erre is egy-egy pillantást. Csak gondoljuk: ha már rájuk vi­gyázunk, óvjuk a vagyonkáju­kat is. Apáról fiúra szállt itt minden, dolgoznak is érte ko­ra tavasztól késő őszig. Állunk a gyalogút előtt, néz­zük a völgyet. Senki, semmi, csak a közeledő este.- - «rV • k '■ Somogyi Néplap Egyszer egy ilyen estén szánkózni mentünk. Édesapám csinálta a szánkót. A vastele­pen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három napig fúrt, faragott, melegítette a tűzhelyen a vasakat Késő es­tére lett készen. Akkor aztán fölhúztuk a Kucor-hegy tete­jére. Sorban fölültetett ben­nünket. Legelői ültem én. Mert én vagyok a legidősebb. Mö­göttem ült a kis húgom, amö- gött a ‘középső húgom, utánam a nagyobbik, végül az öcsém, hátul édesapánk kormányo­zott. Repültünk lefelé, mint a táltos. A lányok sikongattak, mi meg hurráztunk, mintha csatába indultunk volna. Csak a deszkakerítés akasztott meg. Lejött a bőr az orromról, a térdemről, a kezemfejéről, a bütykökről, de kit érdekelt az, ki bánta abban a nagy öröm­ben. Húztuk ismét a hegy te­tejére, újra lesiklottunk. Anyánk szegény, meg csak pi- tyergett a házunk tövében. Talán azért, hogy ilyen kis öröm is mekkorává tud nőni, ha ritkán látogat hozzánk. — Volt neked szánkód? — kérdeztem a társamat, Csík Andrást. — Volt hát. De én nem si­kongtam annyira, ahogyan te mondod. Elég kicsi vutam még. Apóm ráültetett. Húzott maga után. Átmentünk Pestről ■ hídon. összecsavarogtuk Budát. Voltunk a Városmajor­ban meg a Zúgligetben ... Olyan jó vastag kabátom volt, meg fehér bojtos sapkám. Nagyanyám gyakran mesél ró­la. Azt mondja, olyan volt az arcom, mint a kinyílott rózsa. — Hóembert építettetek? — kérdeztem Csík Andrást. — Bolond vagy! — nevet rajtam a társam. — Hol épí­tettünk volna. A Keleti-pálya­udvar mellett laktunk. Ott nem volt ilyen szép, -tiszta hó. — Nem szokatlan ez neked, Csík? — Miért lenne? Volt hegy Budán is, jártam én ott ele­get. Túráztam annyit, hogy nem is hiszed. Sötét lett. Az órám szám­lapja világít. Még két órán át tapossuk a havat. Még kétszer kell fölkapaszkodni a hegyre, dombra, kétszer kell leeresz­kedni szőlőkarók, aztán törpe barackfák között. A falu szé­lén óvatosan átlóbalunk majd a patak fölé ácsolt fahídon. Attól kétszáz lépésnyire le­szünk, amikor koncertet ad­nak a faluszéli kutyák. Az első házban van egy fehér komondor, Lomposnak hívják. Csak a nevén kell szó­lítani, nyomban elhallgat és barátságosan morog tovább. Ismer bennünket; érzi a sza­gunkat, fölismeri a hangun­kat. Az őr is hallja a kutyauga­tást. Elénk jön néhány lépést. Tiszteleg, megkérdezi, hogy volt-e odakinn valami. Mond­juk, hogy semmi különös, csak hó. hideg, sötétség és a Franci bácsi borháza sértetlen. A társalgóban még világos van. Fogadni mertem volna, hogy Szántó Gábor gubbaszt az asztal fölött. Rajzol, számol. Mindig ezt csinálja, ha van egy kis szabad ideje. Mérnök sze­retne lenni, csak egy kicsit el­vétette a lépést, lusta volt, vagy nem volt elég esze, nem vették föl a felsőfokú techni­kumba. — Fenn vagy még Gábor, nem vagy fáradt? — kérdem tőle, hogy valamit mondjak, ha már bejöttem ide. — Kicsit. De szeretném be­fejezni, amit mára kijelöltem magamnak. — Igazad van: amit elhatá­roz az ember, ahhoz kösse ma­gát. Akkor van értelme az egésznek, ha hiszel benne. — Tudod-e, min töröm a fe­jemet? Ha az ember közölni akarja a gondolatait, akkor vagy beszél, vagy ír. A beszéd sokkal könnyebb, gyorsabban közölheted azt, amit akarsz. Az írás hosszadalmasabb. Azon töröm a fejem itt, rajzolgatás közben, mennyire nagy. dolog lenne, ha egy hangszalagra rögzített élőbeszéd hangjait olyan elektromos jelekké le­hetne átalakítani, amelyek egy írógép mechanikáját mozgásba tudnák hozni. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha a hangszín, hangmagasság, a hang rövid­sége, hosszúsága más-más im­pulzusokat bocsátana ki, s azo­kat egy íróautomata írásjelek­ké, betűkké alakítaná át. Az írók csak ülnének a kényelmes karosszékben, pipáznának, in­nák a sört, s diktálnák a ro­botnak a remekműveket. — Nem szaladsz te egy ki­csit előbbre, mint erődből tel- | ne? (Folytatjuk) képpen mondom hiszen ennyi az egészséghez is kell. Hatszor hatméteres bekerí­tett terület. Hőmérők, levegő- nedvesség-mérők, csapadékká­dak. Ez Gyula bácsi birodal- i ma. Reggel fél 7-kor.már itt ! van. 1 — Majd húszféle mérést j végzek el és jegyzek be rend- I szeresen a klímazsebkönyvbe. I Most például az elmúlt 24 órá- ! ban 7,9 milliméter csapadék I esett, zivatar volt. A háztetőn I elhelyezett »szélíró« egyebek t közt folyamatosan jegyzi a | szélirányt, erősséget, sőt a 24 órán belüli legerősebb szeijö- ! kést is. Jegyzem a különféle hőmér- jsékleti adatokat a talaj fölött, ‘ és a talajhőmérsékletet is egé­szen húsz centi mélységig. Emellett például a látóstávol- ságot. A táblázatomban fel­tüntetett legkisebb ériék a 0. Ekkora ködben az ember az orra hegyéig se lát. A legna­gyobb 89-es értéknél a látás­távolság 70 kilométer. Eddig a legnagyobb általam bejegyzett szám 84 volt. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor , Szarkavárról északnyugati irányba látni lehet egy kis részt a Balaton­ból. Persze ilyen egy évben, ha egyszer fordul elő. Mások is megkérdezték már, miért nem szerepelnek a ka- ' posvári adatok a rádió körzeti J időjárásjelentéseiben. Az enyém úgynevezett másodosz­tályú állomás. Míg a l'őállo- J mások — mint például a sió­foki — óránként küldik je- I lentéseiket, én naponta csak I egyszer táviratozok Budapest- | re. Ügy mondhatnám, az én > 1 adatom »lassúbb«, ezért nem j kerülhet a rádiójelentésbe. Nem is ez a fő cél. A külön-1 féle központi előrejelzések ésl időjárási térképek elkészítésé­nél az én adataimat is fölhasz­nálják. És hogy ez mennyire nem haszontalan dolog — én is meglepődve hallgattam —, a rádió szerint tavaly 40 milliós kárnak vették elejét a mező­gazdasági üzemekben a külön­féle előrejelzések. Előfordul persze, hogy köz­vetlenül hozzám fordulnak. Szolgáltattam már adatokat a repülőgépes növényvédőknek, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek, sőt a bíró­ságnak is. Ez utóbbi esetnél egy karambol körülményeinek tisztázásához volt szükség a kérdéses nap látási viszonyai­ra. A most 66 éves Stündl Gyula pilótaként, majd két évtizedet töltött el. A felszabadulást kp­vető években részt vett a roncsokból összeállított első gépek berepülésében. Életének nagy válsága volt, amikor többé nem ülhetett a botkor- í mány mögé. Ezért is vállalta el örömmel 1963-ban a me­teorológiai szolgálatot. Szél­irány, felhőzet... mindez em­lékeztette a repülésre. Ma is megdobban a szive, mikor megtudja, hogy az általa mért adatokat a repülők is fölhasz­nálják. — Az ismerősök néha ne­kem is mondják: fölfújhatja az adatát. A rádió napos időt mondott, és most esik. Pedig hát a dunántúli előrejelzés at­tól nem hibás, hogy Kaposvá­ron éppen csepeg. Az időjárás mostanában kedvelt beszédté­ma. Ezt is a jólét hozta. Ami­kor az emberek nem azon té- pelődtek, hova menjenek vi- kendezni, hanem hogy lesz-e holnap mit enni — em érde­kelte őket az időjárás ... Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents