Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

Termékváltás Marcaliban

i '

A Mere edesnek gépkocsi felfutókat, a VW-nak kipufogókat készítenek A jövő az önálló, új terméké, de marad az olajkályha is

ß termékváltás soha

nem megy zökkenők nélkül, hiszen maga után vonja egy kialakult rendszer kisebb vagy nagyobb fokú megváltoztatását is: új kapcsolatok kerülnek a régiek helyébe, más partnerekkel kell együtt dolgoznia az

üzemnek. A termékváltás a munkahelyeken is alapvető változást hoz: a munkás a szakmájában dolgozik ugyan, de mást csinál, mint addig.

Ebből pedig az is következik, hogy átmenetileg lassabban készül a termék

csökken a teljesítmeny, s vele együtt — ha nem is arányosan — kevesebb kerül a borítékba. Mindez megnöveli a munkaerő mozgását, több a kilépő, s több embert kell ismét betanítani, az üzem kialakuló új rendjéhez szoktatni.

Ezt a jelenséget tapasztalni lehetett a Mechanikai Művek marcali gyáregységében is, amikor az energiakorlátozó intézkedések hatására csökkent az olajkályha gyártása. Ezt a munkát 550 ember végezte a 'gyáregységben, s amikor csökkent a kereskedelem rendelése, emelkedett és megközelítette a tíz százalékot a kilépők száma. A fluktuációról ma már csak múlt időben lehet beszélni: az üzem új termékeket kezdett gyártani a régi helyett, s ahogy szaporodott a munka, egyre bizakodóbbak lettek az emberek.

A marcali telep — miután a Mechanikai Művekhez került — a gyorsan fejlődő járási zékhely legnagyobb gyáregy- ígévé vált: az akkori gazdaági körülmények között ke- esett cikket, olajkályhát kezeit gyártani. Az energiagon- ok hatására azonban csökkent r termelése. 1972-ben 230 ezer 'Uönböző típusú és telje- 'ttnényű kályha készült itt, "l73-ban már csak 180 ezer, 974-ben pedig 135 ezer kály- át adtak át a kereskedelemnek. A tervük ebben az évben

70 ezer volt. Á tavasszal a Belkereskedelmi Minisztérium az olajkályha forgalmát korlátozó intézkedést hozott: ennek alapján — az energiagondokra hivatkozva — csak az vásárolhat a kijelölt üzletekben újat, akinek elhasználódott a régi. Az üzem az intézkedés hatását a kereskedelmi szállítások csökkenése révén szinte azonnal érezte. Az emberek bizonytalankodni kezdtek. A párt- és tömegszervezeti vezetők, valamint a gyáregység gazdasági irányítói soron kívüli termelési tanácskozásokat tartottak. Itt mondták el, hogy a nagyvállalat új termékeket keres. Olyanokat, amelyek készítéséhez hasonló technikára van szükség, s az emberek ugyanolyan munkakörülmények között, ugyanannyit kereshetnek.

A termékváltás első jeleivel tulajdonképpen már a múlt ősszel lehetett találkozni az üzemben. A próbagyártás befejezése után elkészült az úgynevezett nullszériája annak a gépkocsifelfutó-baknak, amelyet a MOGÜRT közvetítésével a Mercedes-cégnek készítenek. Ebből a termékből az idén már ötezer párat szállítottak a nagy autógyárak, s ugyanennyire van még megrendelésük. Jövőre 20 ezer párat kért a gyár. Ezzel szinte egyidőben hazai vállalattal is kapcsolatot kerestek, s a Villamos Berendezés és Készülék Művektől átvették a bowden és gégecső

gyártását. Az üzemszerű termelés augusztus első napjaiban kezdődik, s évente mintegy 30 millió forint értékű igényt elégítenek ki. A tavaszi BNV újabb lehetőséget kínált.a gondok megoldására: a tárgyalások alapján együttműködési szerződés jött létre a Volkswagen autógyárral. E szerződés alapján évente százezer kipufogódobot gyártanak. E munkákhoz az alapanyag egy részét ’ az autógyár szállítja, s tárgyalások folynak arról, hogy gépeket is bocsát a marcali üzem rendelkezésére.

A két nemzetközi megállapodás alapján készülő termékek azon túl, hogy biztos munkát jelentenek Marcaliban, növelik a nyugati exportot is.

Mindehhez még azt is hozzá teszi Gulyás János, a marcali gyáregység igazgatója, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium álláspontja szerint biztosítani kell évente a százezer olajkályha készítésére alkalmas gyártási kapacitást: szakembereket és gépeket egyaránt.

Marcaliban a Mechanikai Művek gyáregysége változtatott termékein. A két gyártmányt, az olajkályhát és a kipufogódobokat, illetve a gép- kocsifelfutó-bakokat azonban nehéz összehasonlítani. A kályha végtermék volt, önmagában használható gyártmány. Az újonnan bevezetett gyártmányok viszont alkatrészek csupán — s a kipufogódobok esetében — erős a bérmunka jellege is. Egy üzem viszont akkor a legerősebb gazdaságilag, a piaci hatásokra akkor tud leggyorsabban reagálni, ha önálló terméke van. A műszaki kultúrát a jelenleginél jobban képviselő termék előállítására ösztönzi az üzemet a járási pártbizottság is. A Mechanikai Müvek sem tartják végső megoldásnak a jelenlegi gyártmányokat, néhány évre azonban a foglalkoztatási gondot megoldják. Olyan lélegzetvételnyi szünetet jelentenek, amikor mód nyílik a lehetőségek és az igények, valamint a gazdaságosság gondos mérlegelésére.

Tárgyalások folynak

olyan gyártmányokról, amelyeknek értékesítésére hosszú ideig biztos piac lesz. Ezek a késztermékek váltják majd fel néhány éven belül az alkatrészgyártást Marcali legnagyobb, dinamikusan fejlődő üzemében.

Dr. Kercza Imre

| Egyforma ügy nines

fiég egysxeríiltlieii* még jobban

A Somogy megyei Tanács Nagyatádi Járási Hivatalához I tartozó tizennégy községi tanács tavaly több mint huszonegyezer ügyiratot kapott. Csaknem hatezer első fokú határozatot hoztak, és mintegy negyvenhétezer határozat jellegű okiratot: anyakönyvi kivonatot, adóívet, hatósági bizonyítványt állítottak ki.

Mi van a számok mögött?- Erről beszélgettünk Fekete Jó- zsef névéi, az egyik legilletékesebbel. Huszonöt éve tanácsi alkalmazott, ma a Nagyatádi Járási Hivatal igazgatási osztályának a vezetője.

— Igaz — mondja —, hogy községi hatáskörbe került az ügyek jó része, az ügyfélforgalmunk mégsem csökkent. Az emberek java része még úgy gondolkodik, hogy ha például a község helyett a járáshoz fordulnak, megnyugtatóbb választ kaphatnak, mint helyben.

— Mi a legnagyobb gondjuk?

— Ez a munkaterület is elnőiesedett, s ez cserélődést hoz magával: szülések, gyermek- gondozási szabadságok miatt nem egy helyen a helyettest is a helyettes helyettese helyettesíti már. Ez persze humoros jellemzése a .gondunknak, a jogszabályokban azonban nem egyszerű eligazodni. Tapasztalatom szerint két év kell ahhoz, hogy valaki a munkakörében kellő jártasságra tegyen szert, s képes legyen megfelelően dönteni. Az utánpótláshoz a volt gyakornoki rendszer kevés, a tanácsakadémiára való beiskolázás eredményesebb. A fonyódi tanácsi továbbképző intézet a rendszeres továbbképzést teszi lehetővé. Természetesen mindez semmit sem ér, ha önképzésünket fölöslegesnek tartjuk. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, rendszeresen, állandóan forgatnunk kell a különböző szaklapokat, s ez »kondícióban tartja« szakmai tudásunkat.

Fekete József né lelkesen beszélt munkájuk szépségéről.

Jó érzés, amikor azt látjuk, hogy elégedetten távozik valaki tőlünk, mert megnyugtatóan intéztük az ügyét. Színes és érdekes a feladatunk, hiszen egyforma ügy nincs, ahány ember, annyiféle. Gyakoriak a kényes ügyek, ilyenkor százszor is meg kell gondolnunk, hogyan nyúljunk hozzá. A gyámügyben például egy-egy határozat sorsokat dönt el. A legbonyolultabb családi problémákról védőnőkkel, pedagógusokkal, tanácstagokkal konzultálunk, és csak megfontolt mérlegelés után határozunk. Persze igen sok a notórius panaszkodó. Rossz nézni, hogy az emberek jellemét miként rontja meg az ellenségeskedés. Sajnos, a haragos szomszédok j gyakran veszik el az időnket I

• fontosabb dolgoktól.

1950 óta számtalan a változás a tanácsi munkában. A napokban régi iratokat selejteztünk — mondja az osztályvezető —, és bizony csodálkoztunk a kacifántos, néhol primitív fogalmazásokon. A munkánk tartalmi fejlődése még a hatvanas évekbeli és a mai papírjainkon is lemérhető. A hajdani bonyolult, bürokrata nyelv helyett ma már igyekszünk érthetően, világosan közölni a lokassággal az álláspontunkat. Például valamikor írásban követeltük a panaszok benyújtását. A mai rendszer sokkal egyszerűbb, emberibb:

, az ügyintéző meghallgatja az | állampolgárt, s ő mindenki | számára érthetően rögzíti a I hallottakat. A tanácsülések,

I vb-ülések előkészítése is megváltozott. Többnyire olyan elő- J terjesztések kerülnek ma már [ a tanácstagok kezébe, amelyekből áttekinthetik, megis- ! merhetik a gondokat éppen úgy, mint az eredményeket. Az j állampolgárok nagyobb tiszte- i lettel fordulnak hozzánk, mint régebben. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség a további fejlődésre. Ezt valamennyien tudjuk, eszerint tervezzük tennivalóinkat: még

egyszerűbben, még jobban szeretnénk dolgozni a lakosság megelégedésére.

Gombos Jolán

A rádióban nem szerepel

Mit mutat a klímazsehkön yv?

Kaposvárról látni lehet a Balatont

A »város meteorológusa«, Stündl Gyula, a Honvéd utca egyik új házában lakik, az első emeleten.

— Nincs féléve, hogy ideköltöztünk. Bizony nehezen barátkozom meg ezekkel a »betondobozokkal«. A régi udvar csöndje és friss levegője nagyon hiányzik. Akkor még ott a kertemben volt a meteorológiai állomás, most a tavasszal átköltöztették a vízművek melletti telekre. Ide sétálok el naponta háromszor leolvasni a műszereket, meg a Füredi utcába, ahol az egyik ház padlásán van az értékes szélmérő berendezés. Napi öthat kilométer. Nem panasz| Pásztor Ferenc | FIUK

A LESHEGYEN

Az öreg hozza is. Jön minden vasárnap. Nem válogatja, nogy kinek adja. Akit ott lel ődöngeni a kapu közelében. Mindegy az neki, hogy ki isz- sza meg. Az öreg nem tudja, rogy a Franci papa borából mindenkinek jut. Mindenkinek egy korty. Mert én mindig úgy gondolom, ha látom az öreget, hogy nem a borát hozza, nem a kis vagyonkáját osztogatja nekünk, hanem a szívéből hoz egy-egy cseppet. Furcsa, még soha nem fogalmaztam ilyen szavakkal: szeret bennünket, s nem a szolgálatért járó illendő fizetséget hozza azzal a kupa borral.

Baktatunk tovább a hóban. Ha már így adódott, megnézzük a többit is. Nem telik semmibe. Rozsdás már minden lakat, befújt már a hó minden kulcslyukon, elborított már minden küszöböt. Nincs erre semmilyen parancs, nem mondja senki, hogy vessünk erre is egy-egy pillantást. Csak gondoljuk: ha már rájuk vigyázunk, óvjuk a vagyonkájukat is. Apáról fiúra szállt itt minden, dolgoznak is érte kora tavasztól késő őszig.

Állunk a gyalogút előtt, nézzük a völgyet. Senki, semmi, csak a közeledő este.- - «rV • k '■

Somogyi Néplap

Egyszer egy ilyen estén szánkózni mentünk. Édesapám csinálta a szánkót. A vastelepen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három napig fúrt, faragott, melegítette a tűzhelyen a vasakat Késő estére lett készen. Akkor aztán fölhúztuk a Kucor-hegy tetejére. Sorban fölültetett bennünket. Legelői ültem én. Mert én vagyok a legidősebb. Mögöttem ült a kis húgom, amö- gött a ‘középső húgom, utánam a nagyobbik, végül az öcsém, hátul édesapánk kormányozott. Repültünk lefelé, mint a táltos. A lányok sikongattak, mi meg hurráztunk, mintha csatába indultunk volna. Csak a deszkakerítés akasztott meg. Lejött a bőr az orromról, a térdemről, a kezemfejéről, a bütykökről, de kit érdekelt az, ki bánta abban a nagy örömben. Húztuk ismét a hegy tetejére, újra lesiklottunk. Anyánk szegény, meg csak pi- tyergett a házunk tövében. Talán azért, hogy ilyen kis öröm is mekkorává tud nőni, ha ritkán látogat hozzánk.

— Volt neked szánkód? — kérdeztem a társamat, Csík Andrást.

— Volt hát. De én nem sikongtam annyira, ahogyan te mondod. Elég kicsi vutam még. Apóm ráültetett. Húzott maga után. Átmentünk Pestről

■ hídon. összecsavarogtuk

Budát. Voltunk a Városmajorban meg a Zúgligetben ... Olyan jó vastag kabátom volt, meg fehér bojtos sapkám. Nagyanyám gyakran mesél róla. Azt mondja, olyan volt az arcom, mint a kinyílott rózsa.

— Hóembert építettetek? — kérdeztem Csík Andrást.

— Bolond vagy! — nevet rajtam a társam. — Hol építettünk volna. A Keleti-pályaudvar mellett laktunk. Ott nem volt ilyen szép, -tiszta hó.

— Nem szokatlan ez neked, Csík?

— Miért lenne? Volt hegy Budán is, jártam én ott eleget. Túráztam annyit, hogy nem is hiszed.

Sötét lett. Az órám számlapja világít. Még két órán át tapossuk a havat. Még kétszer kell fölkapaszkodni a hegyre, dombra, kétszer kell leereszkedni szőlőkarók, aztán törpe barackfák között. A falu szélén óvatosan átlóbalunk majd a patak fölé ácsolt fahídon. Attól kétszáz lépésnyire leszünk, amikor koncertet adnak a faluszéli kutyák.

Az első házban van egy fehér komondor, Lomposnak hívják. Csak a nevén kell szólítani, nyomban elhallgat és barátságosan morog tovább. Ismer bennünket; érzi a szagunkat, fölismeri a hangunkat.

Az őr is hallja a kutyaugatást. Elénk jön néhány lépést. Tiszteleg, megkérdezi, hogy volt-e odakinn valami. Mondjuk, hogy semmi különös, csak hó. hideg, sötétség és a Franci bácsi borháza sértetlen.

A társalgóban még világos van. Fogadni mertem volna, hogy Szántó Gábor gubbaszt az asztal fölött. Rajzol, számol.

Mindig ezt csinálja, ha van egy

kis szabad ideje. Mérnök szeretne lenni, csak egy kicsit elvétette a lépést, lusta volt, vagy nem volt elég esze, nem vették föl a felsőfokú technikumba.

— Fenn vagy még Gábor, nem vagy fáradt? — kérdem tőle, hogy valamit mondjak, ha már bejöttem ide.

— Kicsit. De szeretném befejezni, amit mára kijelöltem magamnak.

— Igazad van: amit elhatároz az ember, ahhoz kösse magát. Akkor van értelme az egésznek, ha hiszel benne.

— Tudod-e, min töröm a fejemet? Ha az ember közölni akarja a gondolatait, akkor vagy beszél, vagy ír. A beszéd sokkal könnyebb, gyorsabban közölheted azt, amit akarsz. Az írás hosszadalmasabb. Azon töröm a fejem itt, rajzolgatás közben, mennyire nagy. dolog lenne, ha egy hangszalagra rögzített élőbeszéd hangjait olyan elektromos jelekké lehetne átalakítani, amelyek egy írógép mechanikáját mozgásba tudnák hozni. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha a hangszín, hangmagasság, a hang rövidsége, hosszúsága más-más impulzusokat bocsátana ki, s azokat egy íróautomata írásjelekké, betűkké alakítaná át. Az írók csak ülnének a kényelmes karosszékben, pipáznának, innák a sört, s diktálnák a robotnak a remekműveket.

— Nem szaladsz te egy kicsit előbbre, mint erődből tel- | ne?

(Folytatjuk)

képpen mondom hiszen ennyi

az egészséghez is kell.

Hatszor hatméteres bekerített terület. Hőmérők, levegő- nedvesség-mérők, csapadékkádak. Ez Gyula bácsi birodal- i ma. Reggel fél 7-kor.már itt ! van.

1 — Majd húszféle mérést

j végzek el és jegyzek be rend- I szeresen a klímazsebkönyvbe.

I Most például az elmúlt 24 órá- ! ban 7,9 milliméter csapadék I esett, zivatar volt. A háztetőn I elhelyezett »szélíró« egyebek t közt folyamatosan jegyzi a | szélirányt, erősséget, sőt a 24 órán belüli legerősebb szeijö- ! kést is.

Jegyzem a különféle hőmér- jsékleti adatokat a talaj fölött,

‘ és a talajhőmérsékletet is egészen húsz centi mélységig. Emellett például a látóstávol- ságot. A táblázatomban feltüntetett legkisebb ériék a 0. Ekkora ködben az ember az orra hegyéig se lát. A legnagyobb 89-es értéknél a látástávolság 70 kilométer. Eddig a legnagyobb általam bejegyzett szám 84 volt. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor , Szarkavárról északnyugati irányba látni lehet egy kis részt a Balatonból. Persze ilyen egy évben, ha egyszer fordul elő.

Mások is megkérdezték már, miért nem szerepelnek a ka- ' posvári adatok a rádió körzeti J időjárásjelentéseiben. Az

enyém úgynevezett másodosztályú állomás. Míg a l'őállo- J mások — mint például a siófoki — óránként küldik je- I lentéseiket, én naponta csak I egyszer táviratozok Budapest- | re. Ügy mondhatnám, az én >

1 adatom »lassúbb«, ezért nem j kerülhet a rádiójelentésbe.

Nem is ez a fő cél. A külön-1 féle központi előrejelzések ésl

időjárási térképek elkészítésénél az én adataimat is fölhasználják. És hogy ez mennyire nem haszontalan dolog — én is meglepődve hallgattam —, a rádió szerint tavaly 40 milliós kárnak vették elejét a mezőgazdasági üzemekben a különféle előrejelzések.

Előfordul persze, hogy közvetlenül hozzám fordulnak. Szolgáltattam már adatokat a repülőgépes növényvédőknek, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek, sőt a bíróságnak is. Ez utóbbi esetnél egy karambol körülményeinek tisztázásához volt szükség a kérdéses nap látási viszonyaira.

A most 66 éves Stündl Gyula pilótaként, majd két évtizedet töltött el. A felszabadulást kpvető években részt vett a roncsokból összeállított első gépek berepülésében. Életének nagy válsága volt, amikor többé nem ülhetett a botkor- í mány mögé. Ezért is vállalta el örömmel 1963-ban a meteorológiai szolgálatot. Szélirány, felhőzet... mindez emlékeztette a repülésre. Ma is megdobban a szive, mikor megtudja, hogy az általa mért adatokat a repülők is fölhasználják.

— Az ismerősök néha nekem is mondják: fölfújhatja

az adatát. A rádió napos időt mondott, és most esik. Pedig hát a dunántúli előrejelzés attól nem hibás, hogy Kaposváron éppen csepeg. Az időjárás mostanában kedvelt beszédtéma. Ezt is a jólét hozta. Amikor az emberek nem azon té- pelődtek, hova menjenek vi- kendezni, hanem hogy lesz-e holnap mit enni — em érdekelte őket az időjárás ...

Bíró Ferenc