Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-20 / 143. szám
Jugoszláviai jegyzetek KÖNYVTÁRAK EGYÜTT Csavtat: a „dollártermelés” központja Bibliotéka az iskolában A kollokvium után » jugoszláv vendéglátók körútra hívták a társaságot, lássák, hallják, tapasztalják, hogyan értelmezik és hogyan próbálják megvalósítani mindazt déli szomszédaink, «mi a töméntelen felszólalásból elhangzott Ritka ankét az ilyen: a jegyzetfüzietbe került egyes tételeket a helyszínen pipálhatja ki az ember. A program érdekesnek, változatosnak, egyszersmind zsúfoltnak tűnt. Kissé félelmetesnek is látszott a temérdek fürdő- és városnév: Mostar, Dubrovnik, Csavtat, Iga- lo, Kotor, Milocser, s az ország kevésbé ismert belső területei: Cetin je, Titográd, Pecs, Prizren, Skopje. Igazán nem érhette vendéglátóinkat az a vád, hogy csak világhírű fürdőhelyeiket mutatják meg. Mostar mecsetjeivel, mina-' retjével, a mélyben kanyargó, tiszta vizű Neretva folyóval— A fölötte levő karcsú, szamárhátú hídról megtermett kamasz ugrik a mélybe idegenforgalmi attrakcióként. A mostari török kolbász méregzöld szőlőlevélbe gyöngyölve. Azután hirtelen eszembe öt- lik: igen, itt, valahol itt volt katona Tömörkény. Itt, ebben a forró éghajlatú városban, amelynek gondosan lefüg- gönyzött ablakai mögül a város minden kövéből a szláv és a török közös kultúra, együttlét valami különös elegye párolog. Azután a rohanó Buna folyó — a közeli Ne- retvába ömlik — forrása. Nem más ez, mint egy óriás szikla. Ha a látogató a lépcsőkön a vízpartig ballag, s vfelnéz rá, úgy érzi, az egész a fejére omlik. Itt, a meredek sziklafalból tör elő a Buna. Nem valami erecske, nem is patak a napvilágra törő Buna, itt már sebes sodrású, széles folyó. És Dubrovnik. Vajon tudnék-e még újat írni a komor szépségű tengeröböl épségben fennmaradt egykori Ra- guzájáról. Hiszen olyan sokan leírták, megénekelték, fotózták már, ugyan mi maradt nekem? Alig van valami. Azaz mégis? Nem állhatom meg, hogy el ne mond- t jam. Dubrovnik épen maradt óvárosának utcáit jártuk. Vezetőnk — tisztes őszes férfi — gyorsan pergő francia nyelven magyarázta, mit is látunk. Egy ízben az óváros templomába mentünk be szemlélődni. Idegenvezetőnk lelkesen magyarázta a templom építésének korát — az Osztrák—Magyar Monarchia idején készült —, s megjegyezte, hogy az oltárképet Ti- ziano... — Tiziano? — kaptam fel Dubrovnik. a fejem, élénken fordulva az! illusztris kép felé. — Nem, csak egy mester Tiziano műhelyéből — válaszolt az idegenvezető ékes magyarsággal. No, ezt nem hittem volna. De kiderült, hogy Jugoszláviában a magyar nyelv isme- | rete — noha egyáltalán nem általános — nem is szokatlan : dolog. Idegenvezetőnk az első világháború idején Zágrábban magyar középiskolába járt, több mint ötven év alatt sem felejtette el ezt a nem is könnyű nyelvet. De nemcsak ő beszélt magyarul. Ugyancsak abba a bizonyos zágrábi intézetbe járt Szava Jaksics, a Politika című újság szerkesztő bizottságának tagja, a FI JET (az Idegenforgalmi írók és Űjságírók Nemzetközi Szervezete) főtitkára “■ ■ I Csavtat. Dubrovnikot elhagyva meglátogattuk ezt a,! hegyektől szabdalt kis tengerpartot is. Végig a jugoszláviai Adrián Csavtatban a j legkellemesebb a klíma, soha nincs emésztő íorróság, és a komor felhők gomol.vgasát sem tudja komolyan venni senki a tengerparti sétányokon. Csavtat a jugoszláviai idegenforgalomban fogalom. Ügy is mondhatnánk, hogy a szoiitl dollártermelés központja a csavtati tengerpart. Egész sor szálloda épült itt, elsősorban gazdag amerikaiak vendégjárására rendezkedve be. S itt épült a Hotel Croatia I is. Hogy mennyiért? Jugoszláv vendéglátóink nevetségesen kis összeget mondtak. Mindenesetre ahhoz képest, hogy a Croatiában 900 ágy van, s azonfelül minden, ami egy világszínvonalon álló hotelbe kell, bizony nevetségesnek tűnik a 35 millió dinár. És még annyit: a Hotel Croatia Európa harmadik legnagyobb ilyen intézménye. Könnyen lehet viszont, hogy szépség dolgában övé a pálma. A szálló, mint a jugoszláv tengerpart sok hasonló létesítménye, az adriai idegen- forgalom egészen más irányát jelképezi, mint mi azt a Balatonnál megszoktuk. A hosszú adriai partszakasz adottságai jobbak, vonzereje nagyobb — mi tagadás —, mint a Balatoné. Ilyen adottságok mellett célba lehet venni azokat a rétegeket is, akik két marokkal szórják a devizát, ha üdülni utaznak. Csak fogadásukra alkalmas hely kell, s programok, amelyek költekezésre csábítják őket. Ilyen egyszerű a dolqg — elméletben. A gyakorlatban ez rengeteg beruházást igényel, sok-sok más területektől elvont dinárt. A beruházás azonban — ha valóban olyan, amilyennek lennie kell ! — hamar megtérül. A Croa- ! tia olyan. Van azonban még egy j terület, amelynek haszna i szintén számottevő, holott közgazdasági mércével bajo- | san mérhető. Ez a szállodák j — a Croatia is — ugyan [ nemzetközi bankkonzorciu- i mok támogatásával, de jugoszláv építészek és iparművé- ! szék elképzelése alapján valósulnak meg. A szállodaépítés a jugoszláv építőművészet nagy iskolája és óriási lehetősége. Az épületek harmonikus, a sziklafalakhoz simuló formái, a belső építészetben felhasznált anyagok gazdagsága és modern formavilága egész biztosan a mindennapok építészetében is kamatozik majd. S a tengerparti szállodaépítkezéseknek ez sem lebecsülendő haszna. Csupor Tibor (Folytatjuk.) Hol találkozhat köny vvel So-1 mogyban az olvasó? Termesze- j tesen a könyvtárban, a könyvesboltban és a saját polcain. Az olvasómozgalom szempont- | jából azt szeretnénk, ha már egészen kis korban kézbevennék, megszeretnék nebulóink i az olvasást, ha az üzemi munkások is sajátjuknak tekinte- 1 nék a szakszervezeti könyvtá- j rat. Fontos téma tehát az iskolai és a szakszervezeti könyv- | tárak együttműködése a köz- 1 ponti, közművelődési, tanácsi | irányítású hálózattal. Ennek az együttműködésnek a tapasztalatait vitatták meg Kocsis Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével a minap a megyei tanácson. I I Munkások közé Beszéljünk először arról, ami j jó: a megyei könyvtár és a me- | gyei szakszervezeti könyvtár igazgatói ugyanis immár ha- [ gyományosan tartalmas, köl- { csönös egymásra figyelő kap- | csőlátókról számoltak be. Nem- [ csak arról szóltak egyetértés- j sei, ami eddig bevált, hanem i arról is, hogy miben kellene j együttesen előrelépni. Egysze- j rűen arról van szó, hogy az ol- j vasómozgalomnak a munkások — különösen a szocialista brigádok — körében jobban honosnak kellene lennie. Ki kell menni az üzemekbe — mondta Kellner Bernát, a Paimiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatója. Még nincsenek általánosan érvényes módszerek, a lényeg az, hogy beszélni, ajánlani, szervezni kell. Más vezet eredményre a VBKM- ben és más egy kisebb vállalatnál. Egy bizonyos: a szak- szervezeti bizottságok jobb partnerek is lehetnének ebben a munkában. De idézhetünk jó példát is, á Delta szövetkezetei. ahol a vezetők járnak elől a követendő úton. Hadd utaljunk arra, hogy az olvasó, a könyvet szerető munkásvezető példája a legjobb módszerek egyike az irodalom megszerettetésére. A kezdet nehézségei Az iskolában nemcsak a tankönyvnek, hanem általában a könyvnek van helye. Mégis, csak a közelmúltban hallunk igazán sokat az iskolai könyvtárhálózat fontosságáról. És a kezdet képéhez hozzá tartozik az is, hogy a közművelődési és a közoktatási könyvtárhálózat együttműködése még nem megfelelő. Pedig jó példákról is beszámolhatnánk, hiszen néhány óvoda is keresi a kapcsolatot a könyvtárakkal, másutt a szakmunkásképző intézetek dicsekedhetnek szép iskolai i bibliotékával. Restaurálásra váró kötetek Az általános és a középiskolai könyvtári szakfelügyelők elmondták — mejegyzem: ez a szakfelügyelet is a közelmúltban indult csak —, hogy most már »letisztult-« az iskolai könyvtárak profilja, meghatározott a szerepük. Van azonban még mindennek egy szépséghibája, ugyanis ez a tiszta profil nem eléggé közömért. És főleg nem a hei,ri tanácsok részéről, akik teljes joggal szóváteszik, hogy egy pénztárcából néha egymás ellenére kell fejleszteniük két könyvtárat. Az bizonyos, hogy nemcsak általában, hanem településenként tisztázni kell a vitás kérdéseket, mégpedig azért, hogy az új tanévben világos legyen a két könyvtár szerepe, feladata, s mindjárt az is. hol, miben kell együttműködniük. A megyei tanács művelődési osztályra tehát fontos ösz- szehangoló szerep vár e téren. Csak növeli a feladat súlyát az a tény, hogy a két könyvtár együttműködése a közoktatás és a közművelődés kapcsolatteremtési lehetősége egyszersmind. » Ugyancsak előbbre kell jutni abban, hogy az iskolai könyvtárak vezetőit anyagi megbecsülésben, és esetleg órakedvezményben is részesítsék. Felmerült a kérdés a kaposvári Táncsics gimnázium ugyancsak értékes bibliotékáját illetően. Itt is szükség lenne a korszerű könyvtári feldolgozás. Tény az. hogy nem is ismerjük értékeinket. Jelenleg nincs Somogybán senki, aki számot adhatna arról, hogy a nem magántulajdonban levő könyvanyagunk pontosan milyen értéket rejt. Arról nem is szólva. hogy műgyűjtőkhöz hasonlóan. azt is jó lenne ismerni, hogy milyen könyvritkaságom vannak magánkézen. Fejlődő honismeretünk csak izmosodna a felmért, feltérképezett értékektől, például a zalai Zichy- múzeum könyvanyagától, amelyet még mindig vastag spárgák tartanak össze, s nem az értő könyvtárosi munka sorol kellőképpen. A váci példa Csurgón tragikus a helyzet Nem szeretnénk vészharangot kongatni, de mint néhány hónappal ezelőtt is megírtuk: pusztulnak, romlanak a csurgói gimnázium könyvtárának értékes anyagai, kincsei. Sürgős restaurálásra, mentésre van szükség. Jó néhány tönkrement kötet tanúsítja, hogy a tegnapi segítség is későn jött volna már. Ráadásul az is bizonytalan, meddig kell még várnunk a tényleges segítségre! Tény tehát, hogv szükséges az iskolai könyvtár. Ügy vélem. nem kevésbé szükséges a kollégiumi is. Vácon hozták létre a fővárosi középiskolás munkásgyermekek kollégiumát. A legjobbak készülnek itt — igencsak gazdag könyvtárral a »háttérben« — a főiskolai, egyetemi felvételire. S a felvételi szinte évről évre csaknem százszázalékos. Most. amikor gyűlik a pénz a fizikai dolgozók gyermekeinek kollégiumára, gondolnunk kell arra, hogy ott megfelelő könyvtár is álljon rendelkezésre. Érdemes lenne megismerkedniük az illetékeseknek a váci kollégium eredményeivel. módszereivel. S nem ártana, ha a nem könyvtárcentrikus, hanem könyvközpontú szemléletű megbeszélésekbe, tervezésekbe bekapcsolódna a jövőben a könyvkereskedelem- is. Tröszt Tibor A jövő útjai a Zselicségben Védett területek — fejlett gazdálkodás á lláshirdetések tömege a lapokban, munkásfel- vételt hú-dető táblák a gyárak, az üzemek bejáratánál jelzik a létbiztonságot, hogy senkit nem fenyeget hazánkban a munkanélküliség veszélye. De jelzik a fokozódó munkaerőgondokat is. Hiány van szakképzett és betanított munkásokban, közép- és felsőfokú diplomával rendelkező szakemberekben és főleg segédmunkásokban. A munkaerőhiány jelentős társadalmi veszteségek okozója. Nem használhatják ki kellően az értékes, nagy teljesítményű gépeket, akadozik a kooperáció, nem elegendő mennyiségben, vagy késve készülnek el a keresett termékek. Á túlórázás, a hajrámunka, a várakozás, a sorbaállás idegfeszítő. A munkaerőhiány néhol látszólagos, a szervezetlenség, a másutt lévő felesleg tünete. Persze a rossz hatásfokkal, alacsony intenzitással foglalkoztatott többletlétszám nem »csenget« magátóL De módszeres elemzéssel, hatásos anyagi ösztönzéssel, Jétszám- átcsoportosítással feltárhatók és mozgósíthatók ezek a rejtett belső tartalékok. A szervező munkának azonban még ezzel a mondhatnánk exten- zív. módszerével sem élnek eléggé. A munkaműveletek és a mozdulatok elemzéséig, a Dolgozókat nem importálhatunk.. technológiai sor átrendezéséig, | szocialista országokból. Kü- a termelőhelyek ésszerű kiala- I lönösen azokét, amelyekkel kításáig pedig a legritkább j jelentős munkaerőt és időt esetben jutnak el a szervezők, takaríthatunk meg. Hogyan állandósítható törés, visszaesés nélkül a jelenlegi dinamikus fejlődés 1980-ig vagy az ezredfordulóig úgy, hogy a felhasználható munka- időalap a jelenlegi szinten marad, sőt előreláthatóan csökken a 40 órás heti munkaidő majdani bevezetésével? Csak a munka termelékenységének emelésével! Évi 6—7 százalékkal viszont lehet-e növelni hosszú távon a munka termelékenységét? Lehet is, kell is. De nem egyszerűen a begyakorlottság fokozására, a telje- : sítménykövetelmények szigo- i rítására építve, hanem mindenekelőtt fejlesztéssel és I szervezéssel. Nem utolsósorban a szocialista nemzetközi integráció kibontakoztatásával, a termékválaszték szű- j kítésével és korszerűsítésével, í a tömegszerűség, a sorozat- nagyság emelésével. Dolgozókat nem importálhatunk, vendégmunkásokra a jövőben sem számíthatunk. Ám a korszerű, termelékeny gépek és berendezések beho- 1 zatalát fokozhatjuk, főként a A gépesítés lehetőségei rendkívül nagyok, és még csaknem teljesen kiaknázatlanok az anyagmozgatásban. Jelenleg minden ötödik kereső, legalább egymillió ember foglalkozik az országban cipe- kedéssel, szállítással. Az anyagmozgatás gépesítése, jobb szervezése nem csupán a nehéz fizikai munkát végzők tízezreit szabadíthatná fel, hanem egyben a termelő berendezések jobb kiszolgálását és folyamatos munkáját is lehetővé tenné. A különböző kisgépeket szintén joggal igénylik a dolgozók. Az ácsok, a parkettások, az epületasztalo&ök a könnyű kis fűrészgépeket, a szerelők a mobil csiszoló, csavarozó hajlító, vágó mechanizmusokat, a forgácsolók a gyors pneumatikus befogókat, ütközőket, készülékeket stb. j A barkácsolók munkáját napjainkban már számtalan öt- ! let, szerkezet, gép könnyíti | meg, mert a szabad idő is j drága. A nagyüzemekben, az j építkezéseken viszont gyak-1 ran ma is régi kézműves módszerekkel » barkácsolnak«. Többet ésszel, mint erővel — tartja a közmondás. Többet géppel, korszerű szervezéssel, újítással, mint munkaerővel — korunk parancsa ez. E követelménynek megfelelni műszaki, gazdasági, társadalmi és politikai feladat. A könnyebb, a termelékenyebb munkát, a néhol nyomasztó létszámhiány enyhítését szolgálják tehát a helyi fejlesztési eszközök, a hivatásos szervezők, a szerkesztők, a gyártáselőkészítők, a beszerzők, a beruházók éppen úgy, mint az összefogott társadalmi erőfeszítések, a dolgozók kezdeményezései, az újítómozgalom. Mert a legfőbb termelőerő, a legfőbb érték: az ember. A termelésbe állítható munkaerő létszáma véges, új munkásokat importálni nem lehet. M ás választás tehát nincs, csak a meglévő munkaerő ésszerű hasznosítása, a drága és egyre inkább hiányzó munkáskezek gépekkel való helyettesítése mindenütt, ahol erre a lehetőségek megteremthetők. | K. JMegyénk egyik legnagyobb [ összefüggő földrajzi területe a Zselicség. Évszázados erdői nemcsak a táj arculatát, ha- í nem az itt élő emberek életét is meghatározzák. A Zsebe jövőjének tervezése köz- j ügy, ezt bizonyította az a ! [ tegnapi országos tanácskozás is, amelyet Kaposváron, a [ Paimiro Togliatti Megyei Könyvtárban rendeztek A Zselicség területén folyó gazdálkodás és természetvédelem feladatai címmel. Dr. Veress Lászlónak, a Somogy megyei természetvédelmi albizottság elnökének megnyitója után Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője a zselici tájegység mezőgazdasági vonatkozásáról, a tájegység gazdálkodásának fejlesztési lehetőségeiről beszélt. Az elmúlt években végbement tsz- egyesülések után ma a Zselicségben öt gazdaság működik. Ha termelési adataikat összehasonlítjuk a megyei átlagokkal, lényeges különbségek mutatkoznak. A búza és a kukorica termésátlaga például tíz mázsával kevesebb, mint a megye más területein. Az erősen erodált dombokon nehéz munka a növénytermesztés. A tájegység hatalmas gyepterületei a talajjavítás, a felújítás és az újratelepítés elvégzése után enyhítenek az állatállomány takarmányozásának gondján. Bár a lehetőségek adottak, s hagyománnyal is rendelkezik a zselici juhtenyésztés, mégsem foglalkoznak vele a kívánt mértékben. Az öt gazdaság közül csak háromnak van juhásza ta. Szántó Gábor, a Kaposvári i Állami Erdőrendezöség igazgatója. arról beszélt, hogy a megyében létrehozandó há- | rom természetvédelmi tájkörzet között szerepel a Zselic- ság is. A vízmosásokkal tagolt, rétekkel tarkított dombság jellegzetes növénytársulásai, erdői, vadon élő állatai nemcsak Somogynak, hanem az egész országnak számottevő természeti értékei. Szóba került az is, hogy a kardosfai erdészet területén egy természetvédelmi és vadászati múzeumot hozzanak létre, s hogy az ifjúság oktatásának és nevelésének szolgálatába állítsák a Zselicsé- get. Természetesen a szakmai feladatok sem maradhatnak el. A táj gazdag növény- és állatvilága egy »génbarik«, azaz fajtafenntartó »telep« létrehozására is alkalmas. A zselici erdőművelés, erdőgazdálkodás is fontos feladat. A 114 ezer hektár területű vidékből Somogybán 24 743 hektár erdő van állami ' és termelőszövetkezeti tulajdonban. Ezek az erdők megfelelő munkalehetőséget biztosítanak a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőnek — hallhattuk. (Takács László, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója készített erről összegezést.) Az elmúlt öt évben 423 ezer köbméter fát termeltek ki a Zselicben. Bőszénfán korszerű faipari üzemet létesítettek a közelmúltban. A felszólalásokban elhangzottak szerint: a Zselicség megmentése az itt élő emberek ügye, fejlesztése azonban valamennyiünké. A tanácskozás részvevői az előadásokat és a vitát követően megtekintették a tájegység legszebb részeit. N. J. Somogyi Néplap r
