Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

Aláírásunkkal hitelesítettük

Felüt kell vizsgálni a megállapodásokat

| Harminc év után

r . .—Xi~

Újra Magyarországon

A legtöbb községi tanácsnál azzal fogadtak, hogy inkább tetten érhető a gazdálkodási szervekkel kötött megállapodások sorsa, mert itt mérté hegységekkel — forinttal, méterrel, darabbal — kifejezhető a részvétel az együttműködésben. Ez persze igaz, de azért ezekben a dokumentumokban is szembeötlő a sematizmus. Így például több községben találkoztam ilyen mondattal: Soron kívül megtárgyaljuk egymás javaslatait (mármint a tanács és partnere). Ez rendjén is van. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy végül is ki élvez soronkívüliséget az öt — egy-egy mozgalom, illetve tömegszervezet, három gazdálkodó szerv — közül, mivel mindegyiknél ott található ez az ' utalás? De ilyesmit is olvashatni: »A tsz gondoskodik függetlenített vezetőinek továbbképzéséről.« (Kadarkút.) Megállapodás nélkül nem tenné?

Korántsem tartom azonban formálisnak az alábbi kikötéseket, melyek ugyancsak szerepelnek az iratok nagy többségében : »A tanács és a | tsz elnöke kölcsönösen részt vesz a testületi, illetve közgyűléseken.« Ez szerepel többek között a szentbalázsiak megállapodásában is. A tsz elnöke azonban — a rendszeres hívás ellenére — nem tartja fontosnak, hogy megjelenjen a közélet e fontos községi fórumán, és képviselje a falu, a tsz-tagok érdekeit. Mire a tanács is megsértődött, és áprilisi ülésére már nem küldött meghívót. Gondolom, e^gk után a megállapodás többi pontját fölösleges lenne firtatni.

forrogon azt mondták: rögzítették ők a kölcsönös vállalásokat a korábban még önálló porrogszentkirályi tszszel is, csak a szövetkezet mindvégig adós maradt a megajánlott 10 ezer forintos művelődési támogatással. Ka- darkúton viszont teljesítette vállalásait a helyi tsz. Nem ügy a tanács igazgatási területéhez tartozó kőkúti szövetkezet, ahol mereven elzárkóztak mindenféle együttműködéstől, mondván, nem sikerült a gazdasági év. A kadarkúti tanács titkára erre megjegyezte: nincs jogi következménye a megállapodás teljesítésének vagy semmibe vevésének. és különben is a jó személyi kapcsolatok határozzák meg az együttműködés hatékonyságát. Hát nem tudom ... Simonfán arról tájékoztattak: van valami megállapodás az egyesülés előtti tsz-ekkel, föl kellene újítani ezeket. Erről persze másutt is megfeledkeztek, ahol nagyobb tsz-ek jöttek létre, jelezve a megállapodások egyszeri jellegét

A tsz-eken kívül más szervek is működnek a községekben, melyekkel több-kevesebb de javuló összhangban dolgoznak a helyi tanácsok. Csakhogy több helyen kisebb telepek, üzemek ezek, melyeknek központja a megye- székhelyen vagy távolabb vah, és ez nehézkessé teszi — nem önálló gazdálkodás lévén — az együttműködést. De olyanról is hallottam, hogy nem foglalhatják megállapodásba a helyi építőanyag-termelő üzemmel a kölcsönös támogatás módját, mert erre a központ nem ad engedélyt.

A

zért, ha szükség van valamire, megoldják — írásos rögzítés nélkül. Persze, nem ez a jellemző. Gyakori a konkrétan megfogalmazott megállapodás.

Nagybajomban például a ruhagyár 1 millió 200 ezer forintot adott a nagyközségi törpe vízmű építéséhez — a feltétel az üzem bekapcsolása a hálózatba. Megtörtént. Igaz, amikor erre a megállapodást megkötötték, a pontos terv már készen állt. Tehát csupán szerepeltetni kellett itt is a már folyamatban levő — egyébként elismerésre méltó — közös tevékenységet

Néhány községben megállapodásban rögzítik a lakosság ellátásával ^kapcsolatos fejlesztési igényeket. Kadar- kúton olvastam, hogy az áfész zöldségboltot meg ABC- áruházat épít a községben. Igen, csakhogy e vállalás teljesítéséhez egyelőre nincs elég pénz, és így ez a téma a dokumentumtól külön életet ét

Nem volt szándékom az elmarasztaló példák felsorolásával megkérdőjelezni az együttműködési megállapodások szükségességét. Mint ahogy nem is azzal a céllal indultam vizsgálódási utamra, hogy megkeressem: mi bennük a fölösleges, a hasznavehetetlen. Ellenkezőleg: szerettem volna áttekinteni, mennyiben segítették elő a községi tanácsok és a helyi szervek kapcsolatának erősödését, új formák felszínre kerülését, célszerű módszerek és eszközök kimunkálását. Igazán nem tehetek arról, hogy a legtöbb helyen es na- | gyobb részben formaságok, közhelyszerű megállapítások I gyűjteményét találtam, melyeknek érvényesítését aligha I lehet nyomon követni, még j inkább ellenőrizni.

Pedig a legtöbb iratban ott olvashatjuk záradékként: az

aláíró szerveknek kétévenként at kell tekinteniük a benne foglaltak megvalósulását. Láttam néhány tanácsi testületi beszámolót és határozatot. Bizony, ezek sem színvonalasabbak, mint a dokumentumok: egyéb híján leírják a megállapodások néhány rész- | letét, hangsúlyozzák fontossá- | gukat. A mikei tanács nem- i rég tartott ülésének egyik j határozatára azonban érdemes fölfigyelni. Ebben a . testület utasítja elnökét, hogy vizsgálja felül a megállapodásokat, melyeknek lehetőségei nincsenek kihasználva. A mondat mindkét megállapításával egyet lehet érteni, a formalizmus zsákutcájából is ebből kiindulva vezet az út. Egyrészt a csekélyke jó és még több kedvezőtlen tapasztalatot felhasználva minden szervnek — tanácsnak és a másik félnek — föl kell ismernie, hogy ez egyik eszköze a kölcsönös előnyök alapján alakuló kapcsolatok erősítésének és kiszélesítésének, — másrészt ennek alapján gondosan és pontosan megfogalmazni a teendőket. Nem külső, adminisztratív kényszerből, hanem belső, a tartalmasabb közös munka igényéből, a soron levő ügyek jobb elintézése, a feladatok hatékonyabb megoldása érdekében.

E

hhez pedig a felsőbb — tanácsi és más érdekelt — szerveknek is használhatóbb és következete-, sebb segítséget kell adniuk, ötletek és ellenőrzések formájában. Csak így érhető el, hogy az együttműködési megállapodások ne csupán a porosodó akták számát szaporítsák, hanem a közös munka valóságos vezérfonalai, használható és számon kérhető feladattervei legyenek.

Paál László

Munkától, j időtől baráz- ; dált arc. Las- j san, nehezen [ formálódó sza- | vak. Szomorúság, majd az I öröm tükröző- I dik szemében.

Szovjet munkás a távoli Uljanovszk’oól.

Itt gyerekes- kedett, dolgozott, majd innen indult harcba.

— A második világháború kezdete előtt negyvenöt nappal hívtak be katonai szolgálatra. Tehergépkocsi- vezető voltam szülővárosom,

Uljanovszk közlekedési vállalatánál. A hadseregben a harckocsizókhoz kerültem. Harcoltam Sztálingrádnál, végigjártam valamennyi jelentős frontszakaszt egy T 34-es vezetőjeként. Ukrajna, Románia, Bulgária, azután Magyarország. Egj'ségem — a III. Ukrán Fronthoz tartozott — részt vett Budapest felszabadításában, majd 1945 tavaszán Székesfehérvárra kerültünk.

Néhány pillanatra megszakítja visszaemlékezését, majd így folytatja:

— Székesfehérvár különösen emlékezetes, felejthetetlen marad a számomra. Három bajtársamat temettem el a városi kórház melletti temetőben. Azután itt ért 1945. május 9-e, a győzelem napja is.

Mint a nehéz fizikai rmrn- kát végzők többsége, P. Aí. Biljukov is a kevés beszédű,

I az érzelmeit ritkán eláruló emberek közé tartozik. Most azonban, amikor a harminc évvel ezelőtti harcokra, a felejthetetlen eseményekre emlékezik, nehezen tudja visszafojtani elérzékenyülését.

— Amikor a magyar határ felé közeledtünk, furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Harminc esztendő után térek vissza az egykori harcmezőre, amelyek felszabadításáért katonatársaim, barátaim az életüket áldozták. Nagyon nehéz most meglátni sírjukat, a tiszteletükre emelt hősi emlékműveket. Ne haragudjon, ha nehezen találok szavakat...

Hallgatunk. Ilyenkor a csönd többet mond minden szónál.

— Számomra Magyarország és a többi ország, hazám területe is csak egyet jelentett akkor: harcmezőt, melyet a T 34-es kémlelőnyílásából láthattam. Akkor nem voltak utak, csak sáros mezők, nem voltak emlékművekkel, új épületekkel és más látnivalókkal teli városok, falvak. Mind csupán egy-egy újabb helység volt, amelyet vissza kellett foglalnunk, föl kellett szabadítanunk a fasiszták uralma alól. Az egykori harcmezőre örömmel jöttem visz- sza. hogy láthassam, milyen ma a.z élet ott.

— Mit látott e néhány nap alatt?

— Amikor a fővárosból az autópályán a Balatonhoz közeledtem, egyre itíkább azt éreztem, hazafelé tartok. Hiszen harcoltunk Siófokon és környékén — sajnos több település nevére nem emlékszem. A baráti fogadtatás, a kaposvári közlekedésben dolgozó kollégáink szeretete örökre emlékezetes marad számunkra. Fiam Uljanovszkban könyvtáros. Gyakran hoz haza Magyarországról szóló könyveket. így hírből sokat tudok fejlődésükről, gazdagodásukról. Ezt most én is láthattam. Május vége óta nyugdíjban vagyok. Brigádvezetőként búcsúztam vállalatomtól. Társaimmal — mert az ötéves tervet négy év alatt teljesítettük — elnyertük a Kommunista munka brigádja címet. Sokat beszélek majd nekik erről a látogatásról, tapasztalataimról, s elsősorban a szovjet emberek baráti fogadtatásáról.

P. M. Biljukov, aki harminc évvel ezelőtt katonaként, most pedig látogatóként érkezett hazánkba, vallott népünkhöz fűződő érzéseiről.

Egyike azoknak akiket kitüntettek a Sztálingrádért és a Harcolt Budapestért emlékéremmel, s aki a Székesfehérvár környéki csatákban megkapta a Bátorságért Érdemrendet.

Szalai László

,Moszkva, itt Moszkva beszél... "

Rádióklub alakult a textil művekben

A balatonboglári dombon és a déli part talán legszebb természeti környezetében, a fonyódi erdős domboldalakon is megjelentek a nyaralók. Hivalkodó, nagy épületek. Ahogy az ember Balaton- fenyves felől közeledik a két községhez, óhatatlanul szemet szúrnak a táj sajátos hangulatát megzavaró, éktelenítő épületek. A somogyi Balaton-par- tot eddig is több vád érte: a »•nadrágszíj parcel Iák« és a zsebkendőnyi telkek miatt, s az ezekre húzott bódék stílustalan vityillók miatt. A pihenőterületre. hétvégi balatoni üdülőre vágyók népes seregének buzgólkodása, hangya- szorgalmú munkája itt-ott csúnya sebet ejtett a tókörnyék egykor oly szép, szelíd arcán.

— Hogyan fordulhatott ez elő? — kérdeztük a megyei tanácson Furulyás István megyei főépítésztől.

— 1971-ben jelent meg az új

Országos Építési Szabályzat. Ebben engedélyezték, hogy 83 négyszögöl lehet a tóparti területekből kialakított telkek legalsó határa. Az üdülőövezetektől függően határozták meg a telkekre építhető nyaral ik nagyságát: ezek alapterülete

általában 12 négyzetmétertől 200-ig terjedt. Ez a szabályzat arra ösztönözte a tanácsokat és a magán telektulajdonosokat, hogy minél kisebb parcellákban adják el a területei. Sok kis apró telek — nagyobb bevétel. Ez Volt az elv. Az EVM- ben hamar rájöttek, hogy ez az i

Telkek, ügyintézők

intézkedés helytelen, s (avaly j novemberben módosították a í teleknagyság alsó határat 150 négyszögölre. Ezek már egészséges, területfelhasználási

j szempontból is megfelelő tel- j j kék. Sajnos, a nagy, összefüg- ! gő területeken, ahol a közmű- j I vesítést, a telekkönyvezést és j I az egyéb tennivalókat elvégez- j ték, már ,nem tudunk tenni!

I semmit.

— Az építendő nyara’ ik nagyságát is szabályozták? I

— Már korábban. A felső

határ: az épület nyolcvan |

négyzetméternyi alapterületű

j lehet. Hogy ne épülhessenek vityillók, oda ne illő épületek, | erről a helyi tanácsok első fokú építési hatóságai gondos- j kodnak.

A Balaton menti községek ügyes-bajos dolgainak érintésével szinte darázsfészekbe1 nyúlunk. Nemcsak az építési és területügyekben, hanem a? irányítás sok más területén is. Legjellemzőbb azonban mégis í az első fokú építési hatóságok helyzete. Egy-két ember látja el a munkát a legtöbb községben. S míg a m?gVe belső területén a szakelőadóknak egy évben legföljebb 2001 éf ítési kérelmet kell elintézniük, addig a legtöbb balatoni községben ennek a tízszeresét. Bola- tonlellén például legalább 30— 40 ezer ember igényeihez kell 1

mérni a község fon'os fejlesztési és beruházási elképzeléseit. S nem úgy, mint a kereskedelemben, ahol az üdülési szezon miatt legföljebb háromnégy hónapig fáj a boltosok feje. Az emberek ősszel is, tavasszal is építkeznek, kerítést emelnek, vízvezet iket árkcl- nak, s minden ilyen ügyben a tanácshoz járnak, mert ügyeik intézésének ez a hivatalos helye és módja. Bírja a munkát az az egy-két ember? Tud kettesen mérlegeink az új telekpolitikái elképzeléseknek megfelelően ? Egyeztetve az építészeti, környezet- és tájvédelmi, valamint a műszaki szempontokat, képes jól dönteni? Még akkor sem. ha ezek az emberek mindannyian jól képzett, riágy gyakorlattal rendelkező szakemberek volnának. De hát általában nem azok. Sokuk fiatal még. hiányzik náluk a kellő tapasztalt1:.

Korábban, amikor a hatósági jogkört a járási hivatalokban gyakorolták, kétségkívül nehezebben lehetett áttekinteni az építéssel, telekkialakítással járó helyi ügyeket. Viszont az ottani előadók sokkal szakszerűbben és egységesebben tudtak dönteni. Most a helyi tanácsoknál számtalan kis részérdek találkozik, amelyeknek ütközéséből nem mindig a legjobb megoldás kerekedik ki.

— Szerintem jó volna, ha a Balatonnál körzeteket alakítanának ki — véli Furulyás István. — Két-három község építési ügyeit összefogó csoportok létrehozására lenne szükség. Ezek jobban átlátnák tennivalóikat, s a munkában pedig szakosodhatnának.

A Balaton körzetében ma már egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a tervszerű és szakszerű parcellázásnak, tájalakításnak, s építkezésnek. A I spontán fejlődés ideje lejárt.

! ahol szabadjára engedik, ott 1 egyhamar felbillen a táj és a i környezet csak a Balatonra jellemző szép harmóniája. A j korábbi csúfságok ma már nehezen tüntethetők el: legfeljebb úgy, ha a meglevő szaoá- , lyozók szerint nagy gonddal,

| tervszerűen folyik tovább a ie- j rüietfelhasználás, s a táj át- | alakítása. Ez a munka érinti a zöldövezeti és tájrendezési ter- i vezőket (ne fordulhasson elő a bogiárihoz és a fonyódihoz ha- I sonló eset), a helyi tanácsokat (a meglevő szervezetkorszerűsítésével) és a nyaralók, üdülők tervezőit.

Ennek a munkának máris

vannak kézzelfogható eredményei. Példának csak a balalon- szárszói parcellázást említjük.

Cs. T.

Tegnap délután műszak befejeztével nem hazafelé indultak a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozói, hanem a gyár klubjába — hogy eleget tegyenek a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja meghívásának. A bensőséges találkozó részvevőit Tóth Ferencné, az MSZBT gyári tagcsoportjának elnöke köszöntötte; Tolnai Mária elmondta Jevtusenko egyik versét, majd óvodások adtak műsort. Ezután Oleg Toskacsov, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kulturális osztályának vezetője adott tájékoztatást az intézmény tevékenységéről. Elmondotta, hogy a megnyitás óta, 1973. novem- öen 7-től több mint egymillió látogatót fogadtak; kiállításokat, több száz baráti találkozót szerveztek a magyar és a szovjet tudományos élet dolgozói, illetve munkások és parasztok között.

— Célunk, hogy ápoljuk, erősítsük a magyar—szovjet barátságot. E munkákhoz a Magyar—Szovjet Baráti Társaságtól, a magyar néptől nagyon sok segítséget kapott intézményünk — hangoztatta.

Beszélt Oleg Toskacsov arról is: a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársai az egész országban segítséget nyújtanak, hogy a magyar nép minél jobban megismerhesse a szovjet embereket, a szovjet tudomány, technika és művészet eredményeit. Ezt szolgálja a szocialista brigádvezetők klubja, az orosz nyelvi klub és térem, a zeneterem és a könyvtár.

Ez a mostani összejövetel a gyár Semmelweis szocialista brigádjának kezdeményezésére jött létre. A brigád tagjai már régen hallgatói a Moszkvai Rádió magyar adásának, és elhatározták: megalakítják a Moszkvai Rádió Magyar Adása Hallgatóinak Baráti Klubját. Laczkó János brigádtag a tegnapi találkozón beszélt arról, hogy mit jelentett a magyar népnek, amikor a. múltban — a háború alatt — őszinte, igaz tájékoztatást és híreket hallhatott a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásaiból. Szólt arról is, hogy mit jelent ma az adásokat hallgatni és hogyan segíthetik a gyár dolgozói is a rádió tartalmi munkáját. Élményei alapján beszámolt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tett látogatásairól is.

Megható volt, ahogy magnetofonon fölcsendült a rádió egyik legutóbbi adásának részlete: »Moszkva, itt Moszkva

beszél...« S az is, amikor Laczkó János fölolvasta a Moszkvai Rádiótól kapott levelet, amelyben sok sikert kívántak a kaposvári klub munkájához. Ezután Horváth Zoltán, a Komárom megyei Moszkvai Rádió Magyar Nyelvű Adása Baráti Klubjának vezetője — egyúttal a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában működő baráti klub krónikása — beszélt a munkájukról s adott nagyon hasznos ötleteket,, tanácsokat a kaposváriaknak.

Részt vettek az ünnepségen a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat MSZBT-tag- csoportjának képviselői is. Társai nevében Kisiván Imre mondta el, hogy- szeretnének ők is közreműködni a textilgyári rádióklub munkájában.

A megjelentek ezt követően megalakították a klubot és megválasztották a háromtagú vezetőséget. Végül közösen megtekintettek egy Ukrajnáról szóló filmet. Hasonló filmvetítések a jövőben rendszeresen szerepelnek majd a klub programjában.

Sz.

Somogyi Néplapl 3