Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Nagybaráti, 1975. június

Új élet a romok helyén

Sí 1 á||

V-: :

...

#*<**&* '

;

■ ifi i /Jw’J'VaÍ»

MH

ipa

íj®»* j.

A névtelen utca szép házaival.

Percekig tartott csak az orkán. Nyomában azonban a pusztulás szörnyű képe maradt Nagybarátipusztán: a gatter

melletti cselédházak szinte földig rombolva, az új lakóépületek teteje tönkrezúzva, kettétört fák, lerombolt gépműhely és istálló, összetört gépek.

S ami még ennél is szörnyűbb volt: mindenütt síró, jajgató emberek, akik életük munkájának eredményét, házukat, otthonuk berendezését siratták. Éppen három esztendeje, 1972 nyarán történt...

— Azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy az embereken segítsünk, amennyire lehet enyhítsük a természeti csapás okozta károk súlyát. Sátrakat, faházakat szereztünk, ideiglenes épületeket emeltünk a csaladok számara, hogy legyen fedél a fejük fölött — mondja Pankász Ferenc, a Lábodi Állami Gazdaság igazgatója.

Ez a gyors segítség adott erőt az itt élőknek, hogy köny- nvebben elviseljék nehéz helyzetüket. Nem maradtak magukra, s a gazdaság is számhely áll. a kerület központi irodája is újjászületett, mellette konyhát, kényelmes, szépen berendezett éttermet alakítottak ki. Sári Nándorral, 3 MEDOSZ megyei titkárával örömmel figyeljük a változásokat, hallgatjuk a gazdaság vezetőinek tájékoztatását:

— A gépműhey 2,1 millió forintba került. Csaknem kétmilliót költöttünk az étteremre, a konyhára, a központi irodaépület rendbetételére. Építettünk két négylakásos szolgálati házat, s rendbe hozattunk minden lakóépületet. Erre a célra 2,8 millió forintot költöttünk. Sok minden kellene még: új lakások, hogy a ma még rossz körülmények között élő családok kulturáltabb környezetbe kerülhessenek. Az orkán által lerombolt borjúnevelő helyére is másikat kellene építenünk. Reméljük, hogy ez a változás a jövőben folytatódik.

A víztorony közelében egy 1 szép utcasor.

Az utca elején, az emeletes épület előtt apróságok játsza- •

kát, a hűtőszekrényt, a televíziót, a napi- és hetilapokat, a sok könyvet.

Ezek az épületek ma kényelmes otthont nyújtanak a sokat szenvedett családoknak. A gazdaság építőmunkásain kívül nagy érdemük van ebben a

Béklyók és társadalmi mozgások századunkban

»De hát a fenébe is! —nem bírtam türtőztetni magam. — Maga is hibás! Mi célja volt az életének ... Csak a pálinka meg a bor meg a munka meg a föld! A föld!«

Ördögh Szilveszter József Attila-díjas fiatal írónk kitűnő elbeszéléséből, a Vénember címűből kívánkozott írásom elejére ez a néhány sor. Egy életformát, életvitelt megkérdőjelező unokái kifakadás mondatai. Szemrehányás. Magyarázat az egyedül maradásra, végső árvaságra. Tiltakozás a »látástól vakulásig«-szemlélet ellen. Igaza van a mindent »magasabb nézőpontról« látó unokának? Igen is, nem is. Mert való az, hogy az öregapja »nem látott ki« a földből, s azt tette mindig, amit egy évezrede minden őse tett: paran- csolónak ismerte el a földet. Nem lehetett megkésni a munkákkal; később azok már mit sem értek volna. A föld nem válaszol az olyannak, aki nem tiszteli meg avval, hogy időben munkál benne. S igaz az is, hogy a »Vénember« mindig odament, ahová parancsolták a feljebbvalói. Ha háborúba — hát oda! Nem volt iskolája, képzettsége hozzá, hogy

Kutasi Állami Gazdaság ; olyan magasból — s ami a fő: építőbrigádjainak, a Nagyatádi J olyan történelmi időtávlatból TÖVÁL-nak és a költségveté- — tekintsen magára, mint rá si üzemnek meg a honvédség- ; az unoka.

nek. Nagyon sokszor a szabad I Nem is tudná ma sem olyan szombatokon meg a vasáma- \ szépen kifejezni azt, ami mun- pokon is dolgoztak, hogy az új káli minden cselekedetében, épületek és a megrongált la- j minden moccanásában, mint a kóházak mielőbb elkészülhes- i sorsközösségből kiszakadt, de senek, s a családok beköltöz- j hozzájuk mindig hű Erdei Fe1 renc a Parasztok című köny- j vében: »Nem szabad menekülni, A futás sem a menekülőn, a I sem az elhagyotton nem segít a I soha. Feszüljön csak a tagadás két négylakásos szolgálati I és buzogjon csak a vér. emelhúz, a sok szép családi otthon ■ kedesre így lesz ma jd eleg erő van. Az utca elején meg a 1 valaha.« S úgy tagadja a »pa- pusztán találni még egészség- | rasztországot«,_hog>' megmutat- telen, lebontásra váró, régi ía a paraszti let jobbulasi lehe

h essenek.

Nincs még. neve ennek pusztai utcának, amelyben

10—20 holddal bírók, valamint az 5—10 holdasok összáma sem ért az »egekig«. A korabeli statisztika szerint a »mezőgazda- sági fizikai foglalkozásúak« címszó alatt »leltározottak« több mint egyharmada tartozott az egyholdas, vagy ennél kisebb területet birtoklók közé.

És 1930-ban? Alig változott a helyzet. Egy holdnál kisebb földje volt 34 686 embernek, részes földművelő volt 27 897. gazdasági cseléd pedig nem kevesebb, mint 215 896. Szomorú statisztika.

Milyen volt a társadalmi mozgás? A Központi Statisztikai Hivatal egyik új kiadványából, a Társadalmi mobilitás történeti tendenciái címűből tudjuk: "A mezőgazdasági réteg — amelynek aránya az apák között 65 százalék — volt az a nagy tartalék, mely az egész mobilitási folyamat alapját alkotta, mert az innen kilépők foglalták el a legrosz- szabb életkörülményeket nyújtó és legnehezebb munkával járó foglalkozásokat a mező- gazdaságon kívül.« Az elbeszélés »Vénembere« tehát csöbörből vödörbe került volna.

A más osztályba lépőknek viszonylag kis része lett ipari munkás. (Kilenc százalék.) Jogos volt a József Attila-i kifakadás Hazám című versében, melyben azokat ostorozza, akik altiszti állás után ácsingóztak. S ez az »altiszti pálya« csak jelképes. A parasztságból kilépők túlnyomó többsége a szakképzetlen munkaerő iránti szükségletet elégítette ki.

f A második világháború alatt

a mezőgazdasági keresők ará- I nya gyorsabban csökkent. Vi- j szont a háború után ismét nö- j vekvőben volt, elérte az 1930- as szintet. Az említett kiadványból világos, hogy az ipari munkahelyek, a mezőgazdaságon kívüli ágazatok pusztulása miatt következett ez be

A földosztás utáni megváltozott helyzet nemcsak időben, hanem emlékekben is közelebb áll a mához. Végül is társadalmi mozgás volt az, hogy új helyzetbe kerültek a mezőgazdasági fizikai dolgo zók; legtöbbjük nincstelenből lett kisbirtokos. Kisebb részük maradt csak meg mezőgazda- sági dolgozónak az állami gaz. daságokban, megváltozott kö. rülmányek között. Az is iga» viszont, hogy a parasztságnak már akkor elég jelentékeny része lett segéd- illetve szakmunkás. Tehát más osztályba »távozó« rétegről beszélhetünk.

A későbbiekben a mozgás fő iránya — ahogy ezt a nagy értékű statisztikai kiadvány is bizonyítja — »a mezőgazdaságból és a szakképzetlenebb rétegekből a munkásság és a szellemi réteg, azokon belül a nagyobb szakképzettségű rétegek felé mutatott«. A fiákból, az unokákból — ahogy ördögh Szilveszter szép elbeszélése ií példázza — tanult ember, széles látókörű fizikai vagy szellemi dolgozó is válhatott. De az apák, a nagyapák sorsában az akkori viszonyok, a korra jellemző kötelékek ismerhetők fel. Gúzs csaknem mindhalálig.

Leskó László

épületeket. Helyükre azonban l újak épülnek majd. s oda költöznek a ma még rósz körülmények között lakók, a távoli, ! lassan megszűnő pusztákon j élők.

S talán nevet is adhatnánk ennek a szép utcának. Olyant, amelyik kifejezné az embersé- get. a barátságot és az összefogást. És a névadó ünnepségre meghívhatnák azoknak a közös gazdaságoknak a képvi- j selőit. amelyek a természeti csapás után azonnal felajánlották segítségüket, s részt vet- í tek az újjáépítésben.

Szalai László 1

tőségeit, az utakat, melyeken feljebb lehet lépni a civilizáció magasabb lépcsőire.

Kevés olyan izgalmas dolog van, mint századunk hazai társadalmi mozgásait tanulmányozni. S ezen belül is a parasztságét. Hiszen a századelő, a húszas évek statisztikája szerint több mint kétmillió ember volt sorolható a mező- | gazdasági fizikai dolgozók kö- j zé. Valószínűleg nagy részük J beleillett az Ady emlegette »hárommillió koldus« fogai- ! mába. Ezt látszik bizonyítani, hogy a 20—100 holdas gazdák száma meglepően alacsony I volt a többiéhez. De még a j

Bulgária idegenforgalma

Bulgáriát évente több mint, száz ország turistái keresik fel, a legtöbb társasutazó a Szovjetunióból, Lengyelország- j ■bői, az NDK-ból, Csehszlová- j kiából, Angliából, Franciaországból és Belgiumból érkezik. Az Í965 és 1973 között eltelt 1 években a bolgár téli és nyári üdülőhelyeket összesen 18 millió külföldi kereste fel, akiknek a fele a nyugati országokat képviselte.

A vendégszerető Bulgária ta- í valy 3,1 millió külföldi vendé-|

get fogadott. Az országnak az idegenforgalomból származó devizabevétele 1973-ban 20.4

százalékkal haladta túl az előző évit. A hatalmas érdeklődésre tekintettel tavaly már 85 000 szállodai ágy, valamint 81 000 motel- és kempinghely állt a külföldi turisták rendelkezésére.

1

Az idén 3,6 millió vendégre számít Bulgaria, ezek megfelelő elhelyezésére tovább kell növelni a szálláshelyek számát.

Látogatók Csokonaiéknál.

tálán olyan társra talált, amely azonnal felajánlotta segítségét.

Kovács József, az állami gazdaság szb-titkára:

— A MEDOSZ megyei bizottságához fordultunk, s annak felhívása nyomán összefogott az egész megye. A Ba- latonboglári Állami Gazdaság, a barcsi fűrészüzem, a Kutasi Állami Gazdaság, a darányi Üj Élet Tsz, az erdőgazdaság, a MEDOSZ központja és saját dolgozóink készségesen, önzetlenül adott hozzájárulásából 300 000 forint gyűlt össze. Ebből és az Állami Biztosító által adott pénzből több mint 600 000 forintot oszthattunk ki a károsultaknak. Soha nem felejtem el a meghatottságtól könnyező, síró embereket, amikor ezt a pénz átvették. Volt olyan család, amelyik 150 000, 80 000 vagy 50 000 forintot ka- pott.

Aki ma elmegy a pusztára, nem ismer ró. A romok helyén új élet teremtődött. A központban korszerű gépműSomogyi Néplap

doznak. Egészséges,' két-há- romszobás házakkal, szép kertekkel van tele az utca. Az első épület földszintjén lakik Balogh László tehenész, aki több mint két évtizede dolgo- I zója a gazdaságnak. Szemben ; vele Varga Ferenc géplakatos I él családjával, ő is csaknem,

I húsz éve dolgozik itt, már a : szakmát is a gazdaságban ta- j nulta.

Balogh néni, amikor csak

' ideje engedi, felsétál az eme- . letre, meglátogatni a leányát, Csokonai Istvánnét — férje fogata* — meg az unokáit. Gyakran átjönnek a szomszédok is, hogy beszélgessenek a három évvel ezelőtti, néhány perces tragédiáról, és az azóta történt változásokról.

— Nézzenek körül, úgy élünk, mint bárki a városban. Ké t - ha romszo basak a lakások, van tágas konyha, fürdőszoba, a lakbér pedig igen méltányos. A faházakban nehéz időt éltünk át, ez a mostani helyzet azonban feledteti az akkori kellemetlenségeket.

Így beszélnek az asszonyok. Jó érzés volt hallgatni őket, s látni a boldog gyerekeket, a szépen berendezett otthono-1

Az elátkozott ház

A kaposvári Szegvári Jó- zsefék fiatal házasok. Hároméves kisfiúkkal egészségtelen albérletben laknak. Tavaly, a szemközti telken nekiálltak leendő otthonuk építésének. Kőművesmester után nem sokat kutattak: a férj falubelijét,

Hummel Gyulát választották. Az is növelte iránta bizalmukat, hogy látták, milyen szép, maga építette házban lakik, no meg a mamáéknál is ő vakol- i ta a házat...

A formaságokra nem sokat j adtak, hiszen kedves ismerő- j sök között ez nem szokás: 1974.

I június 6-án egy sajtpapíron I Hummel Gyula vállata, hogy Szegvári Józsefék családi házának építési munkáit 23 500 forintért (!) elvégzi. Ez olyan kedvező áranjálat volt, hogy azon nyomban leszámoltak tizenötezret a vállalkozó kezébe.

Megindult az építés, de hamarosan, perpatvar kerekedett. Olyannyira, hogy mikor a ház tető alatt állt, Szegváriné panaszt tett a KlOSZ-nál. Annak szakértői megállapították, hogy a kivitelezés eltér a megadott tervektől. A minőségi munkák erősen »kifogásolhatnak, főleg a vízszintbe állítás. Ezek után a padozatot nem lehet úgy megépíteni, hogy a szigetelés tökéletes legyen. Az összes nyílászáró szerkezet rosszul van beállítva. A falak görbén vannak felhúzva, helyenként 4-5 centiméteres mélyedések, il- ' letve domborúságok mutatkoz- I

' nak, amit külső vakolással .sem lehet kellőképpen helyrehozni.«

Külön figyelmet érdemel a KIOSZ-ban felvett jegyzőkönyv záró passzusa: »A kis- i iparos a munkát folytatja és befejezi«.

Érthetetlen! Hogy lehet az > ilyen munkát »folytatni és be- j fejezni?«

Szigetvári Györgytől, a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatójától kért szakértői vélemény pontról pontra, de szigorúbb hangnemben igazolja az előbbit, és kijelenti : »Az épület lakhatásra és kijavításra alkalmatlan, azt az alapig le kell bontani, és csak megfelelő minőségben végzett szigeteléssel, alapozással és falazással lehet újra építeni.«

Szeptember elején a Vak Bottyán utca lakói szemtanúi i voltak egy kőművest érhető ■ legnagyobb szégyennek: Hum- | mel Gyula lebontotta az általa épített házat...

Szinte hihetetlen, de még ezek után is vállalta, hogy »harminc napon belül az ere- j deli állapotnak megfelelően, szakszerűen, kifogástalan mi- j nőségben helyreállítja«! Ho- | gyan gondolhatta a megbízó, • de maga az építő is, hogy ami előszörre nem ment, másodszorra »kifogástalan«-ra sikerül?

Persze a fiatalasszony, akinek a szeme láttára rakták a falat, sok mindent nem hagyott szó nélkül. Napirenden voltak a veszekedések.

'■ Ettől kezdve Hummelék is jártak az ügyvédi munkaközösségbe. Pontosabban az asz- szony, mert náluk is ő a »szóvivő«. akárcsak Szegváriéknál.

Hummelné higgadtan védte a kétségkívül hibás férjét. Az ügyvéd jelenlétében sikerült is megegyeznie a másik asszony- I nyal, hogy az eredeti. szerződéstől mindketten elállnak, s a szakértő által megállapított i 25 700 forint kárt megtérítik.

Az ügyvéd formába öntötte a megállapodást, rendben volt 1 minden, még egy halvány mosoly is megjelent a megköny- nyebbülés nyomán. Már fog- j ták a tollat, amikor Szegvári- ! né megkérte az ügyvédjét: engedje meg, hogy telefonon kö- ! zölje a jó hírt édesanyjával, akitől komoly summát kapott az építkezéshez.

A drót túlsó végéről tiltó j , recsegés ejtette kútba a szobá- ! ban ülők tervét.

Csúnyán elmérgesedett a j helyzet. Tombolt az acsarko- I dás. Szegváriné fűhöz-fához i kapkodott. Már azt követelte. J hogy Hummel építtesse fel j szakemberekkel a házat lebontás előtti helyzetéig. Egyben kijelentette, nem fogadja el a szakértő által megállapított 25 700 forint kártérítést, mert ebből nem lehet a már augusztusban elért készültségi fokig megépíteni a lakóházat.

December harmadikán azután a bírósághoz fordult.

A tárgyalás csúfosan zajlott. Az első menetbei ugyan békességben megegyeztek volna, mert a kőművest képviselő feleség bejelentette: a kialakult rossz viszony következtében férje képtelen elvégezni a munkát, de a szakér- ■ tői véleményben megszabott I 25 700 forint kártérítést hely- I ben kifizeti. A másik asszony j bizonytalan, képtelen dönteni.

A bíróság hiába hívta föl a I figyelmét arra, hogy a pénz azonnal elfogadható, mivel az j építkezést esetleg be lehet fejezni és nekik az az érdekük, minél előbb lakáshoz jussanak. Szegváriné édesanyja egyre indulatosabban viselke- í dett, kiabált, ingerülten vitat- i kozott mindenkivel. Megtiltot- j ta lányának, hogy a pénzt átvegye. A tárgyalás botrányba fulladt.

Végül az ítélet: Hummel

Gyula április végéig építse fel a házat az eredeti állapotnak megfelelően.

Az elátkozott házat

május végén jártam körbe Tóth József építésztechnikussal, akit Szegváriék a bírósági tárgyalás után bíztak meg az építkezés irányításával. És ismét azt hallottam, hogy itt is hiba, ott is hiba. Az adósság, a pénznélküliség pedig fojtogatja a fiatal házaspárt.

Hummel Gyula szinte eszi a cigarettát. Megkérdezem tőle, hogy hány házat épített már.

— A magamét, s ez a második ... Most úgy áll, ahogy a lebontás előtt volt. Én többet, ha akármit csinálnak is velem, rá se bírok nézni.

Foglalkozása MÁV-kőműves, másodállásos kőműves ipar- engedélyét 1971-ben állították ki.

Gombos Jolán