Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
A győzelem napján M emberiség örökké emlékezik a szovjet harcosok hősi tetteire” Ünnepi nagygyűlés a textilművekben Harminc esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én Európában elhallgattak a1 fegyverek. E nap — csakúgy, mint 1945. április 4-e — népünk életében is történelmi jelentőségű. Az évfordulóra, a fasizmus fölötti győzelemre emlékeztek tegnap a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában tartott ünnepi nagygyűlésen. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Kovács László, a Fonómunkás Kis- színpad tagja szavalta el Ta- káts Gyula »Ki ötezerben élsz« című versét. A gyár pártbizottságának titkára, Mihalics István köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, a gyár dolgozóit és a megyeszékhely üzemeinek képviselőit, s az elnökségben helyet foglaló Bogó Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát, Deák Ferencet, a városi pártbizottság első titkárát és Rostás Károlyt, a városi tanács elnökét. A nagygyűlésen Deák Ferenc mondott ünnepi beszédet, méltatva 1945. május 9-ének, a győzelem napjának történelmi jelentőségét. — A szovjet nép győzelme- ! vei nemcsak Európa felszabadításához járult hozzá, hanem az egész világ népeit megmentette attól a reális veszélytől, hogy a fasizmus rabságába keMAI KOMMENTÁRUNK Felülvizsgálat rüljenek. Mindez világosan bizonyítja, hogy a szocializmus a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás legfontosabb támasza. Ma már világosan látjuk, hogy ez a győzelem ugyanolyan forradalmi szükségszerűség volt, mint a hitleri Németország veresége. Nemeseik egy hadsereg győzött akkor egy másik felett, hanem a szocializmus mélységesen humanista társadalmi rendje aratott diadalt a kizsákmányo30 év a barátság útján címmel a szovjet és a magyar nép barátságát, testvéri kapcsolatát 'bemutató fotókiállítás nyílt tegnap a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. lás, az elnyomás és a gyilkolás bűnös rendszere felett, s ezzel megszilárdult a szocialista állami és társadalmi rendnek az imperializmus feletti általános fölénye. , Deák Ferenc ezután emlékeztetett a háborús pusztításokra, az emberiséget ért hatalmas károkra, a sok millió halottra; szólt a szovjet nép hősi áldozatvállalásáról, és az ellenállási mozgalom jelentőségéről. Végül napjaink békeharcának eredményeit méltatva a következőkkel fejezte be ünnepi beszédét: — Az eltelt harminc év meggyőzően szemlélteti: a szocializmus és a béke egységes egész, a szocializmusnak békére van szüksége, és mi harcolunk megszilárdításáért. — Korunk legfontosabb forradalmi feladata abban áll — hangsúlyozta a városi pártbizottság első titkára —, hogy erősítsük a szocialista országok közösségét, fokozzuk a nemzetközi fejlődés menetére gyakorolt hatását. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus, a társadalmi haladás javára történő további változása ma jobban lehetővé teszi, mint a múltban bármikor, hogy visz- szaverjük az imperializmus reakciós köreinek mesterkedéseit, megszabadítsuk az emberiséget a háború ostorától és olyan tartós bókét teremtsünk a világon, mint ahogy azt Brezsnyev elvtárs mondotta pártunk XI. kongresszusán: »A potenciális agresszorok, a kalandorok és a kardesörtetés kedvelői a népek mind határozottabb és együttes ellenállásába ütköznek. A béke, a biztonság, és a békés jövőbe vetett meggyőződés valóban mind szélesebb tömegek közkincsévé válik a föld különböző térségében. íme, ez az a cél, amely méltó rá, hogy erejét áldozza érte mindenki, aki szereti népét és szívén viseli az emberiség haladását.« A közcp-somogyi tsz-szö- velség megszervezte a hozzá tartozó termelőszövetkezetek elnökeinek évenkénti rendszeres orvosi felülvizsgálatát. Életünk e'zerszínü, mindig megújuló eseményeinek sorában kapott helyet ez a tény is; úgy vélem azonban, hogy a tény puszta közlésén kívül megérdemel ez a hír még néhány gondolatot. Szövetkezeti elnökeink többsége immár másfél évtizedet, vagy még ennél is többet eltöltött a mozgalomban. Első számú vezetőként. Sokan a tétova, botladozó kezdéstől vezették gazdaságukat, közösségüket a mába; végigéltek, vegigküzdöttek megannyi változást, ha úgy tetszik: megvívtak megszámlálhatatlan sok csatát, és győztesként kerültek ki. Élharcosai, vezetői ők annak a hatalmas, a korábbi reményeket is felülmúló fejlődésnek, amely mezőgazdaságunkban végbement. Köteteket lehetne írni arról, hogy milyen is a »népe« sorsát szívén viselő, »jó gazda« szövetkezeti elnök; hogyan él, hogy telnek a napjai, és írni lehetne nyugtalan, álmatlan, vívódó, gyötrődő éjszakáikról is. Sokukat ismerem. Sokukkal találkoztam a kimerültség olyan magaslatán, amikor jól érzékelhetően /nehezükre esett mondattá kapcsolni a szavakat és az idegesen reszkető kezükből kiesett a toll. Nem egyszer tanúja voltam a kifakadásnak: »Most már igazán itt hagyom az egészet egy időre, és elmegyek valahová*; de másnapra elfelejtette, s ha emlékeztette valaki. csak annyi volt rá a felelet: »Nem érdekes; egy kicsit kiborultam ...« A példák százait sorolhatnám még, de helyettük inkább csak annyit: egy tsz-elnöknek sok mindenre van ideje, de saját magára a legritkábban. És akad szomorú eset is, hegy már késői volt a fölismerés: máshogyan kellett volna. A tsz-szövetség érdekképviseleti szerv. Feladata, hogy minden vonatkozásban mesz- szemenő támogatást, segítséget nyújtson — a szövetkezetek életét, fejlődését szolgálva. Közép-Somogyban most bővült a tevékenységi terület. Megszervezték a rendelőintézet szolgálatkész segítségével az elnökök rendszeres, általános orvosi felülvizsgálatát. A harminchét közép-somogyi elnök közül huszonkilencen részt vettek a felülvizsgálaton. Nyolcukat még ezen az egy napon is máshová szántotta a kötelesség. A felülvizsgálatot nem egy esetben szakrendelés követi. Talán még időben történik ez az intézkedés, talán még nem késő. A szövetség megkérte az elnököket: vegyenek részt a vizsgálaton. Érdekükben, értük intézkedett. Érdekvédelem ez. Méghozzá a legszebb, legigazibb emberi érdekvédelem. V. M. Boldogok, hogy dolgozhatnak Gondok között Volt idő. amikor a háromfai termelőszövetkezetet járási elsőként tartották számon. Ma viszont — ahogy ezt Kisgéczi István, a Május 1. Tsz elnöke szomorúan megállapítja, _— a megyében egyike a legrosszab- baknak. Mi ennek az oka? Minek a következménye, hogy ide jutottak? Az elnök szerint a romlás tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a gazdaság a járás legjobban fizető szövetkezete volt. Mindig itt tartották utoljára a zárszámadó közgyűlést, és mindig itt fizettek legtöbbet. Így aztán fejlesztésre, korszerűsítésre nem sok maradt. Egy adat csupán a szövetkezet történetéből: 1968 óta semmilyen beruházás nem volt Háromfán. 1959 óta mindössze egy 100 férőhelyes istálló, és egy 24 férőhelyes ellető épült. Többre nem futotta. A miértre az elnök már megadta a választ: akkor az volt fontos, milyen vastag év végén a boríték, de hogy a következő évben milyen vastag lesz, senkit nem érdekelt. Most, amikor megyeszerte egyre nagyobb beruházásokat végeznek a gazdaságok, van egy üzem, amelyik egyelőre ilyenre nem is gondolhat. Azaz: egy szárítót mégis csak elkezdtek építeni, kaptak hozzá tanácsi segítséget. ám befejezni nem tudták. Kevés volt a saját erő. — A gazdaságot 1971-ben | szanálták — mondja a szövetkezet elnöke. — Akkor kaptunk hárommillió forint sza- ! nálási hitelt. Továbbra is egy I helyben topogtunk; nem sikerült előrelépni. Óriási érvágást jelentett a sertéskombinát létesítése, ami nekünk több mint tíz millió forintunkbán van. Jelenleg mi vagyunk a fő részvényesei, a taranyi tsz-szel történt egyesülés óta. Egyszóval: a kombinát nagyon sokat elvitt tőlünk: talán az idei lesz az első olyan év, amikor nem rá- .fizetéses. A gazdaságot a közelmúltban újra szanálták. Ott-jártunkkor a szövetkezet elnöke még nem ismerte a bizottság javaslatát, azt, hogy hogyan segítik őket a talpraállásban. Mindenesetre nagyon nagy szükségük volna a pénzre. A szárító befejezése lesz az első. ami sorra kerül. Ma már elképzelhetetlen nélküle a kukoricatermesztés, mint ahogy megfelelő gépek. műtrágya nélkül is elképzelhetetlen. Háromfán egyelőre mindegyik tényező hiányzik. Pedig a kukorica egyik fő növényük, közös területe 1335 hektár. A növény- termesztésben a kukorica és a búza «-vezet«, kevés konzervgyárnak szánt borsót, paprikát és takarmánynövényt termesztenek. Szeretnék, ha valamelyik kukoricatermesztási rendszer tagjai lehetnének, ám erre egyelőre nincs lehetőség. Nem tudnak drága gépeket vásárolni; a bank sem ad hitelt, egyelőre nincs mire. Van azonban az üzemnek egy olyan adottsága is. amelyet eddig nem használtak ki kellőképpen. Majdnem 1200 hektárnyi gyepterületről van szó. Hatalmas, összefüggő legelőket lehet itt kialakítani, amelyen eredményes állattenyésztés folytatható. Ennek érdekében csatlakoztak a HSZV szarvasmarha-tenyésztési rendszerhez. Most készülnek a tervek, és hamarosan megkezdődhet a munka. Szarvasmarhát — csak hústípusút — tartanak majd, a még meglevő sertésállományt pedig teljesen fölszámolják a nyáron. Tavaly készült el az intervenciós borjú nevelő-telepük, amelynek építése során három régi épületet alakítottak át. Az állattenyésztési felügyelőség segítette ezt a munkát. így jelenleg már 300 borjút lehet itt nevelni. — A kilábalás egyetlen lehetséges módja: a szakosodás. Lassan megoldódnak a szakember-problémáink is, és remélem sikerül kievickélni a hullámvölgyből. A fő szempont most a gazdaságosság, csak így lendíthetjük föl újra a szövetkezetünket — fejezte be a beszélgetést Kisgéczi István tsz-elnök. ü. T. Ismertem egy öregembert, aki nagyon szerette a mező- gazdaságot, s amikor tehette, »meglátogatta szerelmét«. A megyei tanács portása volt, és miután végleg búcsút mondott a munkának — túl a hetvepen járhatott már —, az egyik megyei szántóversenyen láttam. Méricskélte a friss szántásban a barázda mélységét: egyik helyen nemtetszően csóválta a fejét, a másiknál elismerően bólintott a traktoros után. Éjemében volt, hiszen újra ott sürgölődhetett, ahol életének nagyobbik részét töltötte: a mezőn. ö jutott eszembe, amikor a XI. pártkongresszus határozatainak ezt a részét olvastam: "Mind társadalmi, mind egyéni szempontból fontosnak tartjuk, hogy a nyugdíjba kerülés ne jelentsen elszakadást a munkahelytől, a társadalom kisebb-nagyobb csoportjaitól. Támogatjuk, hogy a nyugdíjjogosultak — népgazdaságilag is fontos területeken — képességeiknek megfelelő munkát | végezhessenek, amennyiben tovább akarnak dolgozni.« Nyugdíjasok a munkahelyeken ... Sokan vannak. És legtöbbjüket éppen ez a tevékenység élteti, ez tartja egészségben: a munka, az emberek közelsége. És az a tudat, hogy hasznára van másoknak a tevés-vevé^e, ez marasztalja vagy hívja vissza a munkahelyre az idős embereket. Közülük kettővel beszélgettem a minap. Napi öt óra a boltban A siófoki áfész Sió Áruházában több nyugdíjast is foglalkoztatnak. Egymást váltó éjjeliőrök mellett bolti dolgozók is vannak közöttük. Az ABC- részlegen például — ahol mintegy száz ember foglalatoskodik és tavaly 83 millió forintos forgalmuk volt — jWerdeíifs Lajos az egyik osz- I tályvezető-helyettes. Nyugdí- , | jas ő is, csakúgy, mint az ) ugyancsak ezen az osztályon I j dolgozó Halász Imre, akiről az I áruház vezetői azt mondták:' a pult mellett nőtt fel, s akárhányszor döntötte is le a lábáról a betegség, felgyógyulva mindig visszajött — az j áru és az emberek közé. 1 Halász Imre szüleinek sza- tocsboltjuk volt Karúdon. Ott lett boltvezető húsz évvel eze- j lőtt, feleségével együtt szol-1 gálta ki a vevőket. Hatvanegyben költöztek Siófokra, s az áfész akkori piactéri boltjában élelmiszert árult. Hatvan- kilencben megbetegedett, hetvenben rokkantsági nyugdíjba ment. — Akkor nyílt a Sió Áruház — meséli —, a feleségem az új üzletben csoportvezető lett. Én is jelentkeztem; kértem, hogy bízzanak rám valamilyen munkát. Így aztán a j gondnoki munkakört töltöttem be. Tavaly egy trombózis miatt j ezt a helyet át kellett ad- I nőm ... De nem bírtam munka nélkül. Megállapodtunk, hogy napi öt órát dolgozom, s március elsején elkezdtem . .. Jobban szeretem én ezt, mint az irodát. Edényt, háztartási fölszerelést, papírárut adunk el; hatodmagammal vagyok ezen a részen. 40 éve vagyok boltos, megszoktam a mindennapi találkozást a vevőkkel. Reggel nyolctól délután egyig most ezt csinálhatom, aztán néhány órás pihenés következik és séta a Balatonhoz. Járkálni a mólón, nézni a vizet: ez csak akkor jó, ha munka után van az ember ... Pecáz- ni? Nem, a halakhoz nincs türelmem, csak az emberekhez... Azt mondja, hogy mindene megvan. Anyagilag jól állnak, s a havi 1600—1800 forint az 1360 forint nyugdíj mellé jól jön ugyan, de a munkát nem ezért keresi. Megint egészséges, és állítja: ebben fő szerepe van annak, hogy nem tétlenkedik. — A feleségem most, májusban mehetne nyugdíjba. Ha tudnak neki munkát adni, ő is inkább azt választja. Jövőre én is szeretném folytatni és újra elkezdeni az évi 840 órát. Milliós értékek őrzője A tanya — így hívják a siófoki Sió Kertészeti és Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet egyik telepét. Körülkerített terület épületekkel, gépekkel —mindez együtt és külön-külön is nagy érték. A tanyának csak egy bejárata van, a kapunál sorompó. A portásfülkéből jól áttekinthető a terület. — A munkám abból áll, hogy ellenőrzőm és följegy- zem a gépkocsik kimenetelét és érkezését. Az eseménynaplót is pontosan vezetni kell. Idegenek csak indokolt esetijén, igazolás után léphetnek be, a tanyára. Az itt dolgozók csak írásos, engedéllyel léphetnek ki munkaidő alatt. Szeszes italt tilos behozni a kapun ... Nem valami hálás munka ez, kérem, de a rendet, a fegyelmet tartani kell. • Volt, akit szabálytalanságon értem, s a következményeket vállalnia kellett. Ennek ellenére nem tudok róla, hogy haragosom akadna... Csapó József portás, a szövetkezet nyugdíjasa határozott, felelősségteljes munkájának tudatában levő ember. A hetvenedik évét tapossa, de tizet-tizenötöt letagadhatna belőle. Úgy mondja: orvosnál csak azért járt eddig is hosz- szú életében, mert a fogaival volt baja. Alapító tagja a tsz- nek. Dolgozott a szőlészetben, a fuvarosbrigádban, volt vezetője a kertészet öntözési brigádjának és később a fuvarosbrigádnak. Hetven márciusában ment nyugdíjba, de még ezután is olyan fontos beosztásokat bíztak rá, mint a központi raktárosság, a kábelüzem vezetésének tennivalói. Egyébként a szövetkezet 132 nyugdíjasának több mint a fele dolgozik, a műanyagüzem dolgozóinak a zöme például közülük való. — Mindig oda mentem, ahova hívtak. Igaz, amikor nyugdíjas lettem, én szóltam a vezetőknek: számíthatnak rám, én tovább dolgozom. Ezerötszáz forint nyugdíj mellé a portásságból újabb ezerötszázat keresek, sőt most közölték, hogy áprilistól ezernyolc- százat kapok, A gyerekek felnőttek, családot alapítottak, mindenkinek megvan a megélhetése. A régi, tömésfalú házból szerettem volna fürdőszobásat, összkomfortosat kialakítani, de ha már nem sikerül, az sem lesz nagy baj. Az az igazság, hogy mi jól kijöttünk egymással: én meg a szövetkezet vezetése, és most már nehéz volna kiszakadni a megszokott környezetből. (Klabuzai Miklós tsz-elnök: — Szükségünk van a munkaszerető emberekre, és Csapó József közülük való. Amit rábíztunk, jól ellátja, s így hetvenévesen is nagy hasznára van a szövetkezetnek.) Így válik a munka kölcsönös haszonná. Herncsz Ferenc Somogyi Néplap! 3
